Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szepes Mária
  2018-07-04 09:02:16, szerda
 
  Szepes Mária

Észrevetted,

hogy nem jársz hanem lebegsz?
Szárnyadnak csak suhogását érzed,
Más se látja, Szent álruha ez.

 
 
0 komment , kategória:  Szepes Mária  
Nagy István Attila
  2018-07-04 08:57:28, szerda
 
  Nagy István Attila

Emlékezet

Amikor rád találok,
felöltöztet az emlékezetem:
vakítóan fehér nadrágban,
kék pólóban uralkodsz
a múlt idő fölött.
Mert nincs többé
elvesztegethető esztendő,
sem hónap, sem óra,
a lélegzetemmel is hozzád tartozom;
te adsz át engem a jövőnek,
az örök hallgatásnak.
De addig nincs szenvedés,
sem értelmetlen tipródás,
csak az áramló vér hallgatása,
amint vágytól űzötten
kiszakítja az ereinket.
Mindketten egyet akarunk:
ha belehalunk egymásba,
legyen időnk a feltámadásra.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy István Attila  
Komáromi János
  2018-07-04 08:56:39, szerda
 
  Komáromi János

kortalan

kortalan minden korhadt fa törzsébe bújt emlékezés
valahogy bennünk ragadt a feledés
vidámság karmolta kérgessé a törzseket
egykori huncutságok
egykor volt örömek

repedezett földön
perdülnek végig összegyűrt
vihar sodorta papírlapok
örülnöm kellene annak is
hogy még járkálok
hogy még írhatok

csábít néha a tisztás
a napfény
színes szirom-tengerek
de vakít a fény
és félek...
a szirmok közt elveszek

homályos szűrt-fényű rengetegben
úgy érzem én is ott vagyok valahol
bár nem találok önmagamra
de legalább a reménység átkarol
egyedül dőlök fák kérges bőréhez
elbújok a gyökerek alatt
vagy levelek élével hasítom ketté a felhőket
hogy a felszakadó sebek könnyei
száradó hiteket öntözzenek
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Reményik Sándor
  2018-07-04 08:55:38, szerda
 
  Reményik Sándor

Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Rab Zsuzsa
  2018-07-04 08:54:18, szerda
 
  Rab Zsuzsa

Belém törik

Mostanában minden belém törik:
a szálka, a kihúzott fog, a más
gyerekkora, a lefogott sírás
száj sarkában. Minden belém törik.

Sziszeg tőle hajszálam is. Pedig
arra neveltek: minden sajdulás
magánügy. És mégis belém törik
madárzuhanás, závárcsattanás.

Olyan a testem,hogy nem enged el
semmit, ami egyszer belé-ivódott.
Így szokjatok meg, így szeressetek:

vállamon deres rózsafa telel,
csípőm köré szederinda fonódott.
Másutt szálkák, golyók, tüskék, szegek.
 
 
0 komment , kategória:  Rab Zsuzsa  
Kormányos Sándor
  2018-07-04 08:52:28, szerda
 
  Kormányos Sándor

Fáj a csend...

Tudod a csend fáj is néha
este, ha gyúlnak a csillagok,
a szobák mélyén magány motoz
lábujjhegyen járnak a sóhajok.

Tudod, a csend suttog néha
s ameddig szótlan hallgatom,
a szívem minden dobbanását
hangosabban hallhatom.

Tudod, a csend betakar néha,
a félhomályban rám borul,
s ha a magány újra a kezét nyújtja
a torkom fájón elszorul.

Tudod a csend fáj is néha
esténként ha magányos vagyok,
rád gondolok, s a magányom tüzére
még egy lapáttal rárakok.
 
 
0 komment , kategória:  Kormányos Sándor  
Komáromi János
  2018-07-04 08:51:44, szerda
 
  Komáromi János

Valahol

valahol nyílnak a rózsák
valahol mély a sötét
valahol dal kel a szélből
valahol álmodik az éj

valahol a kertek virágot nevelnek
valahol az emlékek is életre kelnek
valahol az elmúlás nem fáj talán
valahol a suttogás is ér annyit mintha kiáltanál

valahol hervadt szirmok hullanak
valahol meghalnak az illatok
valahol változtatni szeretnék
valahol mégis úgy hagyom

valahol föld színű már az alkonyat
valahol másnak engedtem át az utamat
valahol elfekszem és fel már nem kelek
valahol őrzik még a lépteket

valahol zsákba gyűjtik a varázslatot
valahol mérleggel osztják a bánatot
valahol súlytalanná váltak a szavak
valahol a holtak is csak alszanak

valahol egyetlen egyszer sem jártam
valahol élni kívántam
valahol elhagytam féltett titkaim
valahol senki nem segít

valahol szólnak a nóták
valahol éppen kiátkoznak
valahol nem vagyok ott
valahol értem imádkoznak
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Ady Endre
  2018-07-04 08:50:58, szerda
 
  Ady Endre

Lázban


Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes szívvel, álmodozva járok...
Május sugarát itta bé a lelkem -
Májusi fényben gyógyulásra leltem,
- Még csak kétszer láttam...

A sarkon állok lázban égve. Várva,
Merről villan meg hófehér ruhája,
Várom a régi, ifjú vággyal, kedvvel,
Várom a régi diákszerelemmel -
- Még csak kétszer láttam...

Kigyúl az arcom, elfog az igézet,
Újjászülettem, megváltott az élet,
Kinek még tegnap nem volt vágya semmi,
Ifjú, szerelmes trubadur fog lenni -
- Még csak kétszer láttam!...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Szabó Katalin
  2018-07-04 08:42:26, szerda
 
  Szabó Katalin

Egyszeri fohász

Nem mormolok imát.
Rózsafűzérem is
rég elvesztettem.
Templomod lépcsőin sem
Hozzád visz léptem,
mind elvetette ezt már
mezítelen létem.

Rám nézel-e így?
Kellek-e pőrén,
csak szemedben fürödve?
Rámvetett lepelként
rámsütött magányom
hordozom. Tőled kaptam,
mikor e bolygót első lépésemmel
ízlelte talpam.
Mily nagy lépés volt!
Csak anyám döbbent rá talán,
míg óvón elengedte kezem,
köldökzsinórom
csak sosem volt kapocs
mi elszakadt míg én,
emberként lépni próbáltam
félszegen.

Nem mormolok imát.
Az én fohászom
nem érintik szavak.
Mézízű könnyem csillog
tenger sóhajomon
útjára engedve
embermagányos magzatomat.
Nem mormolok imát.
Fohászom rég nem érintik
szavak.
Magamhoz ölelve végre őt
imaként borít el az áhítat.

Templomod lépcsőin sem
hozzád visz utam.
Minden lépcsőfoknak
verejték ára van.
Minden falat,
Mit emberek emeltek,
kemény munkával,
s tudással szenteltek.
Templomod freskóin
minden pillantásom
mint ecsetvonás siklik.
Festett arcodon
nem pihen szemem
Téged Uram,
s a csodádat
a tehetségben keresem.

Rózsafűzérem is
rég elvesztettem.
Génjeimben mint a
Testamentumok,
örök időre bevésve
őseim fűzére.
Én vagyok imáik,
Könnyeik gyümölcse.
Minden hitük
a jövőbe vetve szállt
s adják tovább nekem.
Az Isteni Akarat,
Az Élet van velem.

Véres kardjaik
metszik szét
vénáim vonalát.
Kérges tenyerük,
megfáradt testük
hordozom.
Nincs hát rózsafűzérem.
Az olvasóm
belémcsavarodva
görgeti napról-napra
szavaktól távoli
magányos fohászom.

Elmém táplálva
véremben zúg,
folytatva tovább
a testvérháborút.
Ábrahám ágyékát
Kettészaggatva
én könnyezem
asszonyként
feszülő fiadra,
mert véremben egyszerre
Izmael és Izsák
az én szememmel látva
irgalomért kiált.
Ők bennem már rég
összeölelkezve
velem csodálják
Az isteni Pieta-t

Nem Uram,
nincs imához szavam.
Csak érzek
S érezlek.
A fohász én vagyok
jómagam.
Nem tudom, hogyan,
miképp szóljak hozzád,
Hisz vérem minden cseppje
egy-egy távoli világ.
De szótlan is kedves Neked
egy fűszál odakint
Isteni szemed
minden reggel
napfénnyel féltőn
rátekint.
Engedj hát szótlanul,
névtelen hinni nekem!
Egyenes háttal,
Embernek maradni
hisz nekem is csak Te vagy
A Teremtő Istenem.


...
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Safárik Gabriella
  2018-07-04 07:18:42, szerda
 
  Safárik Gabriella

A sivatag könnye

Sivatag kihalt keblén irigy sárgán
aranylanak homokszemek
Csiszolják egymást
időtlen idők óta
síri nyugalomban...
Majd jön a Nap -
Majd jön a Hold -
Napra nap fakad szomjasan -
Magányos sivatag nappal is alszik
s egyszer egy virágot álmodik...
Felébred forró testű
vacogó vágya
Ketrecben vergődik kívánsága
Sírva fakad a sivatag...
S egy szál virág eltéved a Földön -
kiles magjából - nyújtózik mosolyogva -
simogatja sivatag-szerelme milliónyi szemét
Ráborul szépsége homok tengerére -
S a sivatag végre boldog...
Virágot kapott a fájdalomtól - virágot
sírtak éhező homokszemei
De - jaj...ezt nem lehet!
Nézi a csodát dűnéit ráncolva - vizet
keres a sivatag ujja
Kinyújtja kezeit - Urát hívja - mindhiába
s vacog fagyos éjjeleken forró vágya
Ne halj meg - könyörög...
De a virág hervadozik szerelme
mohó-forró ajkán
S a sivatag még erősebben öleli -
még jobban csókolja egyetlen társát...
Túl sok tüzet ad végtelen hatalma
A zsenge zöldek összeroskadnak...
Elégeti a szenvedély egyetlen nap alatt
S a sivatag szíve meghasad -
Aki egyedül volt - egyedül marad
Végtelen pályáját bejárja újra
a Hold és a Nap....
Semmi nem történt - csak
valaki ismét magára
marad...
 
 
0 komment , kategória:  Safárik Gabriella  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 724
  • e Hét: 724
  • e Hónap: 26019
  • e Év: 567791
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.