Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Kállai Emil: Könnyek
  2018-07-05 08:27:06, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Agárdi László: A fénysugár.
  2018-07-05 08:24:28, csütörtök
 
  Agárdi László:

A fénysugár.


Alig fonálnyi lenge résen
Szüremlik át a napsugár.
Játszik finom, csipkés szövésen,
Majd távolabb táncol puhán.

Kicsiny világok rebbenése
Az apró, könnyű porszemek.
Hány vég s uj élet ébredése
Van ott, mig együtt lejtenek?

Halkan hangzik a tánc zenéje,
A könnyed, légi ritmusok.
- Vidám dalok mély szenvedélye,
A mint a hang felém suhog.

A ritmusokban zsong az élet,
Élők. érzők a táncosok.
- Megtört szivek, csúf, néma éjek
Búja, mi most felém zokog.

Zsong-bong a tánc melódiája,
A lenge fény hajlong, inog.
Figyelve nézek még reája,
A raj már halkabban zsibog.

Árnyas homály borul szobámra,
A fény nem lejt tovább felém . . .
Az élet ez s a szív magánya,
Ha él a vágy s tűn a remény.

Váci Hirlap, 1908. okt. 14.
 
 
0 komment , kategória:  Agárdi László  
Nagy Barna: Hangok a magányból
  2018-07-05 08:22:18, csütörtök
 
  Nagy Barna:

Hangok a magányból


Kolostori csendben, zárdai magányba'
Rá-rá gondolok a múló ifjúságra,
Muló ifjúságra, baráti szivekre,
Kikre a sors súlyos gondokat ereszte
Próbáltatásképpen.

Elvonul fölöttünk az idők viharja
S körülöttünk a port mélyen fölkavarja
És mi nem is sejtjük ebben a homályba',
Mi vár még e sokat szenvedett hazára,
Sok derék fiára.

Kolostori csendben, zárdai magányba'
Rágondolok néhány régi jóbaráira:
Ez a vérét ontja, azt sújtja az élet.. .
Hej ! mikor jutnak már révbe a szegények,
Csendes vizű révbe?

Balatonvidék, 1916. április 17.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kadosa Klára: Csöndes bánat
  2018-07-05 08:20:45, csütörtök
 
  Kadosa Klára:

Csöndes bánat


Lelkünkre hulló könnyeink
Fájnak a legjobban
Minden cseppjükkel szivünk
Bánatosan dobban.

E könnyárt senkise látja,
Torkunk szorítja, mint marok.
Ritmusából születnek a
Leglelkesebb dalok.

Ily bús könnyeket ejtek én,
Amikor sok bajom van.
Ki sem látja, hogy sírok
Csöndes bánatomban.

A Tisza, 1934. február
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Gergely Ágnes: Húsz év után
  2018-07-05 08:20:07, csütörtök
 
  Gergely Ágnes:

Húsz év után


A fegyvertelen arcvonal
gyomos lövészárkában
jártam.

Temérdek pipacsok alatt
övig vetkezett holtak
voltak,

a körmük tövig berepedt
ahogy a bogáncs bokrát
fogták,

csigás hajú szép Sámsonok,
az állukon nyál csorog
végig

míg körben lapulevelek
megroggyant lábú sátrak
állnak

s a rájuk kövült bogarak
megmutatják, hogy lenni
ennyi,

ekkora csendet záporoz
a befogadó mikro -
kozmosz

melyhez hiába közelít
kíváncsiság, színészség,
részvét,

mert a tenyészet megfeszül,
de titkán húsz éve nem
enyhít,

a dühöngő filiszteus
azóta se tud semmit,
semmit,

1965.

Életünk, 1966.
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Hajnal Gábor: Kábán tűröm
  2018-07-05 08:18:13, csütörtök
 
  Hajnal Gábor:

Kábán tűröm


Hangzavar üldöz, zenefoszlány
borzolja sajgó idegem,
e lárma értelmetlen, ocsmány
s a csendet sehol se lelem.
Belső zeném szertezilálja,
a vers csüggedten lehunyja szemét,
üldöz szívdobogásos álma,
kábán tűröm, semmi se véd.
Hangzavar üldöz - Erinniszek átka? -
kakofónia egész nappalom,
harmóniám szertecibálja,
a lélek feszült sajgás, fájdalom.

Életünk, 1966.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Győry W. Dezső: Holdvilág a pusztán
  2018-07-05 08:17:01, csütörtök
 
  Győry W. Dezső:

Holdvilág a pusztán


A sátras álmok alszanak. Sötét van.
A puszták szói messziknek erednek.
S a gémeskutak álmok mondatából
Mint rossz helyre tett, bús vesszők merednek.

Nehéz az álom. És hosszú a mondat.
Nádszálak sorsát lengeti sekély tó.
S a holdvilágnál, tlkkadt magyar éjen
Délibábként átvágtat egy fehér ló.

Fonnyadt a muskátli . . . bús a rozmaring . . .
Az asszony sír . . . felriadoz az ember . . . .
S vágtat, vágtat a fehér ló: A lelkünk,
Táltost keres, ki feláldozza egyszer.

Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember 22.
 
 
0 komment , kategória:  Győry (Wallentinyi) Dezső  
Czóbel Minka: Fehér virágokhoz.
  2018-07-05 08:15:45, csütörtök
 
  Czóbel Minka:

Fehér virágokhoz.


Hogy tiszta legyen a szűz lelkek álma,
Mint csillogó, ezüstös leveled,
Szép liliom, - hogy kelyhedhez hasonló
Legyen a megtisztult nagy szeretet,
Oh fehér liliom,
A szűz-leányok álmát
Őrizd meg, szép fehér virág!

Hogy élvezze halandó földi ember
Az égi boldogságnak mámorát,
Hogy tavasz-ittas, örömteljes szívét
Fehér jázmin illatja fogja át,
Oh fehér jázmin,
A boldogoknak álmát
Őrizd meg, szép fehér virág !

Hogy el ne sötétüljön soha nékünk
A bűbájos tavaszi éjszaka.
Testünk-lelkűnk épségét őrizd, őrizd,
Fehér nárczis tündöklő csillaga,
Oh fehér nárczis,
Ifjak, s öregek álmát
Őrizd meg, szép fehér virág!

Hogy a kenyér-hozó nyár bő áldása
Terjedjen el anyaföldünk felett,
Hogy égből szálljon rá, gyöngéden, lágyan
Mint fehér hulló virág-leveled,
Oh fehér akácz,
A munkásnépnek álmát
őrizd meg, szép fehér virág !

Hogy a nagy ég kegyelmesen könnyítsen
Hánykódó, megtört szívek kínjain,
Balzsamos gyógyfű, fehér rozmarin.
Oh fehér rozmarin,
A szenvedőknek álmát
Őrizd meg, szép fehér virág!

Hogy egymástól a sors el ne szakítsa
A tisztán érző, forró sziveket.
Őrködj felettük, hiszen Te magad vagy
A titokteljes, bűvös szeretet,
Oh, fehér rózsa,
Szerető szívek álmát,
őrizd meg, szép fehér virág !

És hogy ha eltűnik szemünk elől már
Az egész lázas, fényes nagy világ,
őrizd sírunk csendes, hűvös nyugalmát.
Érintetlen bűbájos hóvirág,
Oh fehér hóvirág,
A halottaknak álmát
őrizd meg, szép fehér virág !

Vasárnapi Ujság 1901. deczember 8.
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Jörgné Draskóczy Ilma: Álom.
  2018-07-05 07:58:00, csütörtök
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Álom.


. . . Álmodtam:
Kietlen tájon, durva sziklaélre
Odakötözve, bilincsekbe téve
Fogoly valék. - Csak tegnap óta ?
Vagy ezer éve már? Azt nem tudom. -
Fehér palást borúlt a vállaimra,
Hószín fátyol övezte homlokom,
Aláomolva hosszan tagjaimra
S szétterjedve a szürke homokon.
Ha mozdúltam, a szikla nem bocsátott:
Övé voltam kovácsolt láncszemekket.

- Így jött reám az este. Így a reggel.
Napközben : fürkészé szemem a távolt,
És vártam. Vártam rendületlenüI
Valamit onnan napkelet felől :
Valami nagy csodát. Meséset !
Mit el kell hozzon számomra - a végzet !

S egy nyári hajnalon elöttem állt :
A termete sudár,
A szeme büszke, acélos sugár.
A homlokán valami lágy borongás,
Valami csöndes mélaság honol.
Az ajka kedves hajlású, komoly.
És szólt, - a hangja olyan dallamos volt,
Mint nyárestén az erdőzúgás - :

"Jöszte velem ! Elviszlek messze, messze :
Egy rejtett, boldog kis tündér szigetre.
Ott nem lel rád soha a fájdalom :
Köréd szerelmem bűvös hálót von.
Ott halvány arcod rózsásra pirúlna,
Ott szótlan ajkad kacagni tanúlna,
Sötét szemedbe' lángok gyuladnának,
Szíved ellepnék ösmeretlen vágyak.
Szétbontanám lágy, illatos hajad,
Belétemetném égő arcomat.

S a köntösöd, ha száz redőbe hull:
Egy ránca sem maradna - csókolatlanúl.
Mérhetetlen üdvben, örökre velem !
Eljössz ugy-e szerelmesem ? !"

- Amíg beszélt lángolva, lelkesen,
Mint kit idéznek, a tündér-sziget
Kivált a ködből s egyre közelebb
Úszott felénk.
Már érzém édes, balzsamos lehét.
Már láttam ott a karcsú pálmafákat,
Rám integettek összesúgtak : vártak !
Szememre csodás, mély igézet szállt:
"Óh, minden szód a szívembe talált
Én szabadítóm, én szerelmes párom !
Veled megyek: át életen, halálon !
Veled megyek, hogy örizz, hogy szeress :
Vezess, vezess !"

S indultunk. Ám de pár lépés után
Elénk hömpölygött zúgó, szürke ár
S a szigetet, hogy csaknem elmerül,
Szennyes tajték vevé körös-körül.
Megállottam s tűnődve kérdé a szemem :
Hogy merre van a hídja?

Felhő suhant át életteljes arcán
És összezárt, halványra sápadt ajkán
Csak nagynehezen tört elő a válasz :

"E szép tündér-szigetnek hídja-nincs.
Hogy lehúlljon kezünkről a bilincs -
Hogy ketten-együtt-boldogok lehessünk :
Magunknak kell ez áron általmennünk - "

Valami mondhatlan halálos bánat,
Valami névnélküli szörnyű dermedet
Markolta meg a szívemet :

Nem érhetem a boldogság honát
Csak mocsáron, csak sártengeren át? !
Hogy én liljom ruhámat meghurcoljam ?
Hogy én hószínű fátylam elmocskoljam?
Hogy arcomba fölcsapkodjon a sár ? !
Nem ! Nem ! ! - -

. . . De oda át a mennynek üdve vár :
Az élet ! A szabadulás ! A szerelem !
- Oh Istenem ! Irgalmas Istenem !
- - - - - - - - - - - - - - -
Vad örvényben kavarog lent a hab,
A hullám már a lábamho' csap !
Egy lépés még - és szennye rám szakad ! !
" Nem ! Nem ! ! Bocsáss ! ! . . . Eredj . . . eredj . . . magad . . . "
- - - - - - - - - - - - - - -
Szivem sikolyát elfojtotta ajkam,
De arcomat fátylammal eltakartam :
Nem volt erőm, hogy látni tudjam őt,
Amint a boldog szigeten kiköt . . .
- - Oh jaj neki. De százszor jaj - nekem:
A sírig egyedül . . . reménytelen . . .
- - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - -
Egy nagy örökkévalóság után, -
Csukott szememet ujra fölnyitám :
Eltűnt az ár, mely kisért, fenyeget,
De el vele a kis tündér.sziget,
Mi elrabolta üdvöm.

- - Kietlen tájon, durva sziklaélre
Odakötözve, bilincsekbe téve,
Fásult közönnyel hurcolom tovább
E sivár létet : újra csak - magam . . .
- - De csitt csak, a magánynak hangja van !
S a lábaimnál a homokba' lent
Valaki térdepel. A fátylam csókolgatja
S kacagva, - sírva úgy remeg az ajka,
Amint arcomba föltekintve szól :

" . . . Te makulátlan . . . te mártír . . . te szent ! . . .
Lehet-e boldogság - hát azt hiszed -
Nekem, nélküled - valahol ? ! . . ."

Szilaj, nagy mámor tört rá a szivemre !
Ujongva néztem alá végzetemre
Örökös rabként ! Sírig leláncoltan:
Óh, de nem árván ! De nem - elhagyottan ! !
- - - - - - - - - - - - - - -
- - Ezt álmodtam . . .

Jovendo_1905. február
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Szász Károly: Öregség
  2018-07-05 07:57:04, csütörtök
 
  Szász Károly:

Öregség

Lecky Edw. W. után, angolból: Szász Károly.


Komoly árnyak hosszabbodnak,
Lemenőben van a nap.
Vége vágynak - nincs a gondnak,
Örömök elszállanak.
A nap-óra alig nyer meg
Egy-egy búcsúzó sugárt . . .
Diadalnak, küzdelemnek
Röpte, ösztöne lejárt;

Mennyi kép valósulatlan!
Biztatott s köddé leve :
Magas eszmény, gondolatban,
Szenvedély s dicsvágy heve . . .
Vágy, remény, czél, lepke-szárnyként
Elhullatja hímporát . . .
Mint művész a rikító fényt
Szürke színnel festi át.

Képzet elszállt, ábránd nyomba':
Szerelem virágtalan!
Bármi víg kaczaj is tompa,
Mintha sírból szólna hang!
Minden kincs a múlté, mit csak
Ifjú s férfikor kíván . . .
Ifjak csak gyönyört áhítnak,
Agg - nyugalmat esd csupán !

Vasárnapi Ujság 1901. deczember 8.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 313 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2353
  • e Hét: 2353
  • e Hónap: 89085
  • e Év: 1607845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.