Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tasnádi Beér Gyula: Szép volt . . .
  2018-07-06 09:31:03, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tasnádi Beér Gyula  
Bajor László: Mégegyszer eljövök
  2018-07-06 09:28:53, péntek
 
  Bajor László:

Mégegyszer eljövök


Mégegyszer eljövök- mondja Igéd-
Mégegyszer eljövök, világ eléd.
Jöttem már egyszer csendben, szerényen,
Szeretetet hirdettem szelíden.
De bűntől szennyes kezed, óh ember
Gonoszt művelni határt nem ismert.

Mint láncáról szabadult fenevad:
Szent népemre tört bűnös áradat.
Könnyet, vért, bűnt álltak a mártírok,
S nevemért ölték őket a latrok.
De értem halt gyermekim ott lesznek,
Atyám országában, fényben élnek.

Mégegyszer eljövök- dörgi Igéd-
Mégegyszer eljövök, világ eléd.
Megmozdítom nemcsak ezt a földet.
Felrázom sarkából eget s földet.
Amit ma törvény s forma határol:
Előttem minden a porba omol.

Én mondom ezt: Alfa és Omega,
Első kezdet, utolsó pillanat.
Szavamra lett meg az első sugár.
Szavamra nyert minden formát s határt:
Billió csillagoknak derengése,
A természet kedves ébredése.

Én küldtem az anyagba életet,
Az első emberpár láttamra vétkezett.
Ember! Arcomnak dicső képmása,
A bűneid a sírodat ássa.
Örök halálra m'ért vérzik szíved?
Hozzám jönni ma miért nincs hited?

Mégegyszer eljövök- mondja Igéd-
Mégegyszer eljövök világ eléd.
Nem keresztre menni, nem szenvedni,
Hanem döntő igazságot tenni.
Azért népem csak várj türelemmel:
Jönni fogok, jönni . . . Várj örömmel!
 
 
0 komment , kategória:  Bajor László  
Lampérth Géza: Dal az éjről
  2018-07-06 09:27:39, péntek
 
  Lampérth Géza:

Dal az éjről

"Az én világom - egy álomvilág . . ."
Kiss J.


A csillagfényes, enyhe éjjel
Jöttét mindig gyönyörrel várom.
Az élet rögös útját járva,
- Hol a szegény ah, olyan árva -
Az éj az én leghűbb barátom.

Az ifjúság szép tavaszában
Az én kertemben tüske nőtt csak,
Közébe - a nap gondja tűnvén -
Virágokat, méla derűjén,
Az álomhintő éj ha szőtt csak.

A férfikor tikkadt nyarában
- Fekvén fuvalmas sátorában :
Itt látok im, sok bűvös képet,
Olvasok rejtelmes igéket
Csillagbetűi lángsorában . . .

Ha éltem napja húnyni készül,
Estvéli énekem elzengem,
S körűlem nő az alkony árnya,
- Sejtelmes, méla éjszakába,
Oda vigyetek majd ki engem !

A csillaggyúlást, csillaghullást
Halkuló szívveréssel nézni,
És édes ébren-álmodással,
Mint a csillag - egy lobbanással
A végtelenbe átenyészni . . .


A Petőfi -Társaság gróf Vigyázó-pályázatán dijat
nyert költemény.

Vasárnapi Ujság -1899. május 21.
 
 
0 komment , kategória:  Lampérth Géza  
Gerzsenyi Sándor: Harc hitért
  2018-07-06 09:26:17, péntek
 
  Gerzsenyi Sándor: 

Harc hitért


Krisztus! Uram!
Megdöbbentenek szent szavaid...
Ha annyi hitünk volna...
Ha annyi hitem volna.
Ha volna...
Ha volna
Mustármagnyi legalább!
Hegyek hőkölnének a tengermélybe.

Híthősök példájára figyelek.
Évezredek távolában
Választott néped útja tündököl.
Tengerszoros...
Sós vízből szakadék-falak...
Kiszikkadt föveny...
Üldözők félelmes rohama...
Menekülő ezrek sikolya...
Szabadság!
Maroknyi nép diadala
Százszoros túlerő ellen is.

Ha hitünk volna!
Ha hitem volna...
Uram!
Dobhártyámon dübörög kemény beszéded.
Hitvallóid sorakoznak,
Végtelen sorokba tömörülnek.
Hittek.
Szóltak.
S győztek!

Mártírvér hullott, ha kellett, nem léptek soha hátra!
Előrementek mindig -
Céltudatosan, keményen,
Feltartóztathatatlanul! 

Koronás, tiarás, babérkoszorús,
Gőgös fejek előtt is emelt fejűek,
Szigorú tekintetű bátrak,
Hitük által szárnyaló nagyok,
Roppanthatatlan gerincűek,
A mélyből égig érő tiszták.
Halászok, vámosok, kézművesek,
Evangélisták, apostolok,
Megnyílt szemű fáklyahordozók,
Szívünkig is tüzet hozók.
Hit.
Hitük.
Hitszilárdságuk.

Krisztus! Uram!
Látod, milyen szegény vagyok...
Hitért esedező koldus.
Üres cserépedény az életem.
Ha annyi hitünk volna...
Ha annyi hitem volna,
Mint egy szem apró mustármag...
Ha volna!
Ha volna...
De én olyan szegény vagyok!
Letepernek a gondok,
A bűn szíven sebez.
Gyávaság árnyai lappangnak lelkemben.
Szándékaim fagyott rügyek.
Segítőkészségem hervadtan elalél.
Számban kihűl a szó, míg kimondom.
Rideg rácsok között vacog
Szabadság-szomjas énem.

Uram! Adj hitet!
Szórj szívembe élet-magot!
Taníts hinni!
Növeld hitemet!
Emelj azok sorába,
Akiknek volt az életében
Egy mustármagnyi drága kincs!
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Apor László: Mater dolorosa
  2018-07-06 09:25:14, péntek
 
  Apor László:

Mater dolorosa


Ha nincs derűje életednek,
A hű szivet azért ne fedd meg,
Mely érted él s dobog;
Önvád emészt, hogy nem lehettünk,
A mint reméltem, boldogok . . .

Ha sápadt homlokodra nézek,
Leolvasom nagy szenvedésed'
S szemedből a borút
S feljajdulok, hogy mért is tettem
Fejedre martyr-koszorút . . .

Az út, melyet tapos a lábam
Sivár, kietlen éjszakában,
A gyásznak útja az,
Hol mindent, a mi él szivedben
A tél fúvása behavaz . . .

Korán elhervadt ifjúságod
Ragyogó álmát tűnni látod
S mindent, mi üdv, mi kéj
S utána halkan, észrevétlen
Rád zúdul feneketlen éj . . .

Bocsáss meg érte ! . . . és ne űzz el,
Ha a kihamvadt, régi tűzzel
Szeretned többé nem lehet:
Szerelmed elkésett sugara
Bagyogja be a lelkemet . . .

Vasárnapi Ujság - 1900. augusztus 12.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Keresztury Dezső: Valaki tenyerében
  2018-07-06 09:24:22, péntek
 
  Keresztury Dezső:

Valaki tenyerében


Sokszor nem tudtam, mi derül
ki végre sok titok közül
meglepetésül;
valóság lesz a képzelet,
vad csatazajra ébredek,
harcban ész nélkül;
belezuhantam, visz az ár,
mihez, mert kell, okot talál,
hogy fennmaradjon végül.

A gyötrött test, mely elveti
eszméletét: nem kell neki,
mert csupa vér már;
visszaájul, vagy kirepül
a fénybe vagy alámerül,
sűrű, kövér sár
nyeli; új törvény dobja ki,
új áramokba hullani,
hol más fény, más sötét jár.

Kérdezhettem, hol is vagyok,
mit is tegyek, mire a sok
esély, hisz látni
néhány lépésre ha tudok,
sodrások, labirintusok
szédületében bármi
várhat, kő, iszap, parti rét,
s rám veti háló-végzetét
angyal, ördög, akárki.

Sokszor éreztem: vége van,
megölnek, elvesztem magam,
s mindig túléltem;
sokszor éreztem: eltűnök,
s a nap mind újra kisütött,
valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
valami nagyobb hatalom,
s elfértem tenyerében.
 
 
0 komment , kategória:  Keresztúri Dezső  
Apostol Bertalan: Kórházban.
  2018-07-06 09:23:34, péntek
 
  Apostol Bertalan:

Kórházban.


Kórházban, lázgyötörte testtel
Mint egy roncsolt madár, piheg
Szegény beteg nő, - künn az utczán
Fogták fel résztvevő szivek.
Nem ismerik, nem tudja senki
Ki volt ? nem mondja meg nevét, -
Hervadt az arcz, csak a sötét szem
Árasztja lángját szerte szót.

Az orvos csüggedten tekint rá, -
Ember többé itt nem segit;
De lelke, hogy tisztulva lássa
A fényes égnek tereit:
Salakját, bűneit lerázza,
Mígnem eljönne a halál,
Hogy meggyónhassa élte titkát,
Az egyház szolgájára vár.

Egy ifjú pap lép a szobába,
Arczán mosoly, s mély fájdalom,
Mint a midőn nyiló virág van
Széthintve a ravatalon.
A papnak, s a bűnös betegnek
Magukra kell maradniok, -
Az orvos s ápoló kimennek,
A gyónás szentséges titok!

A nő tördelt szavakban ejti:
"Gyónom. Hallgass meg, oh Atyám !
Ha bűnömet feloldja a hit! ? . . .
Ha szent megnyugvás szállna rám ! ? . .
. . . Nem, nem lehet . . . nincs Gileádnak
Szivemre már gyógybalzsama ! . . ."
"Tán nem erős hited, s bizalmad ? ! "
Szól a pap kérdező szava.

"Erős, erős! - hallgasd ki vétkem :
Ifjú, könnyelmű, szép valék,
Szerettem hévvel, önfeledten,
S megvert, megbüntetett az ég !
Szerelmem titkolt drága terhét
Kitettem oh kegyetlenül,
Hová lőn és mi lett belőle
Csak Isten tudja egyedül.

Soká kerestem, - mindhiába !
Pedig, midőn megszületett,
Tűztől izzón keblére nyomtam
Egy kis arany feszületet.
Bolyongásimban hogyha láttam
Keresztet uton, utfelen,
Mind biztatott: a hit jeléről
Egyszer mégis csak föllelem.

Világ-leánya lett belőlem,
Nem tagadom rút vétkemet,
Hisz' szenvedélyt, gyalázatot, bút,
A sír örökre eltemet;
Ha botlottam, szenvedtem érte,
Nem oly teher ez lelkemen,
De mondd, atyám, hogy mit feleljek,
Ha kérd az Ur : hol gyermekem ? . . . "

"Ezt válaszold bűnös leányom :
Kitett és eldobott fiam
Oltárod körül forgolódik,
S áldást esd rám imáiban ! . . "
Könyezve szól a pap, s ruháját
Szótnyitja mellén kétfelé.
A nő örömsikolyba tör ki,
A szent keresztjelt föllelé.

Aztán mosolyg . . . s hűlt homlokára
A gyóntató csókot lehel,
Ez a csók az elmúlt időknek
Gyötrelmit lágyan oldja fel.
Az ápoló s orvos belépnek
A néma csendet törve meg, -
A pap az elhunytnak fejénél
Térdelve halk imát rebeg.

Vasárnapi Ujság - 1891. február 1.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Reményik Sándor: Ha a Halál is ilyen volna csak
  2018-07-06 09:22:42, péntek
 
  Reményik Sándor:

Ha a Halál is ilyen volna csak


Ha a Halál is ilyen volna csak,
Mint ez a decemberi alkonyat,
Ilyen halkléptű, ilyen nesztelen . . .
S úgy bánna szépen, szelíden velem,
S úgy érintené meg a kezemet,
Mint valaki, kit nagyon szeretek.

Ha a Halál is ilyen volna csak,
S úgy lebbenne szobámba hallgatag,
Mint egy lámpát-eloltó lehelet,
Észre se venném, hogy sötétebb lett.
Mennék vele, ki helyettem is lát,
Ugaron, erdőn, tengereken át.

Nyugati Hírlevél. 2005. dec 1.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Reviczky Gyula: A tavasz első napsugára
  2018-07-06 09:21:51, péntek
 
  Reviczky Gyula:

A tavasz első napsugára


A tavasz első napsugára
Bearanyozza lelkemet:
S megint megszáll a vágy utánad,
Szép alakod megint körüllebeg.

Szívembe, mint a nap a földre,
Álmok szelíd napfénye süt.
Remény építi benne fészkét,
Ibolyák nyílnak benne mindenütt.

Rengő szívemből kis pacsirta:
A dal, a nap felé repül.
Mintha virág nekem virulna,
És nap nekem ragyogna egyedül

Susogjatok csak szerelemről
S a kedvesről, ki nincsen itt!
Viruljatok, ti szép virágok!
Tarkázzátok szívem vetéseit.

Köszöntse édes dal a lánykát,
Az én legszebb virágomat;
Vigyen magával röpke szárnyán
Tündérregét, sugaras álmokat.

S legyen e dal oly tiszta, mint ő;
- Fogadja kedves társául, -
És fényes, mint a napnak első
Sugara, mely szép homlokára hull!

Nyugati Hírlevél. 2003. április
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Varga Patrícia: Ne sírj
  2018-07-06 09:21:00, péntek
 
  Varga Patrícia:

Ne sírj


Nem akarok a szemedben
fájó könnyeket, oly keserves
a látomás, hogy nekem is fáj
ami neked, ne sírj itt vagyok,
én szeretlek, Veled leszek míg
tart földi életem.

Ne sírj, én is sírok az esti
csendben, a szívem szakad
meg, ahogy nézlek, letörlöm
minden könnycseppedet, átölellek
gyengéden, ajkam puha
selymével becézlek.

Feledtetek Veled mindent,
ne fájjon, mit emberek okoztak,
itt vagyok Veled, én a Minden
leszek, ne sírj, csak nézz rám,
Vessz el szemeim tükrében.
 
 
0 komment , kategória:  Varga Patrícia  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 313 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1891
  • e Hét: 10946
  • e Hónap: 88329
  • e Év: 1928973
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.