Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szilágyi Géza: Egy elmúlt tavaszból
  2018-07-07 07:29:51, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Géza  
Oláh Gábor: Sötét napok.
  2018-07-07 07:26:39, szombat
 
  Oláh Gábor:

Sötét napok.


Az én napjaim szomorúak,
Az én napjaim gyászba festve.
Nekem nem hajnal már a hajnal,
Nekem a dél is néma este.

Nekem a napfény nem világos,
Nekem csillagtalan az éjem.
Csak bánatom nőtt óriássá,
S a dacz lángol bennem kevélyen.

Ki a világot átöleltem,
Ki magam is egy világ voltam :
így, czélt nem érve hulljak össze?
Vergődve, porként puszta porban?

Hol a nagy álmok palotája,
Mit büszkén terveztem az égig?
Jaj, csak ravatal lesz belőle,
Melyen bús szégyenem sötétlik.

Mily gúnykaczaj dalol fölöttem
Halotti dalt? Reszketve hallom.
Holt csontjaim rá megzörögnek
És jajt nyilal rá síri halmom.

Ki életemet eljátszottam,
Még halni sem tudok hát szépen.
Lebbentsétek föl szemfedőmet
S meglássátok : pirul a képem.

Vasárnapi Ujság 1913. január 12.
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
Rolla Margit: Az úton mentem én
  2018-07-07 07:25:57, szombat
 
  Rolla Margit:

Az úton mentem én


Lent minden vak sötét volt -
De messze fent, álmodva járt a hold
s hullott a fény . . .
Lent minden vak sötét volt,
s az úton mentem én.

Hullott a fény -
Szívem riadva vert szegény
a néma ég alatt.
Hullott a fény -
de feketén haladt.

A néma ég alatt
az út . . . és minden elmaradt.
A Van, a Lesz, a Vólt.
A néma ég alatt
a fény az éjbe holt.

Lent minden vak sötét volt.
De messze, fent álmodva Járt a hold . . .
Vont, vont a fény - ,
Lent minden vak sötét volt.
S az úton mentem én.

(Budapest.)

szephalom_1930.
 
 
0 komment , kategória:  Rolla Margit  
Madáchy László: Isten koldusa
  2018-07-07 07:24:36, szombat
 
  Madáchy László:

Isten koldusa


Isten koldusa vagyok
S a magam ura.
Életem szívemen fityeg.
Ha megéhezem, bánatot eszem
S örömöt iszom rá.

Isten vándora vagyak és holtak fia.
Titkok üllőjén kovácsolom
Dalos napjaimnak az aranyos kalitkát,
De mindig a végtelenség
Picike hajója lesz belőle.

(Szeged.)

szephalom_1931.
 
 
0 komment , kategória:  Madácsy László  
Győry W. Dezső: Fokosharc a Sorssal
  2018-07-07 07:23:41, szombat
 
  Győry W. Dezső:

Fokosharc a Sorssal


Gyilkos lehetek, de magyar
S nem ölöm meg a bánatom
Megfontolva, számítón, gyáván.
(A faj erénye s bűne ez . . .
így tanultam a magam kárán!

Vétkezem, de csak magyarul.
Felgerjedve, búsan, haraggal
Rárontok talán majd egyszer én.
(Mert vagy-vagy a mi virtusunk.
S elterülünk vagy ö, vagy én.)

Legyen sorsunk: halál: magyar!
A világ-pusztán áll a párbaj:
Egy betyár és a Sors van ott.
(Két fokos vág egyszerre csontig
Két győzelem . . . és két halott.)

Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember 22.
 
 
0 komment , kategória:  Győry (Wallentinyi) Dezső  
Szilágyi Géza: Amphimelas
  2018-07-07 07:22:50, szombat
 
  Szilágyi Géza:

>Amphimelas<


Te legszebb szó, melyet Homér vésője
A hellén nyelv márványából kivésett :
Nemes formáid gyászos metszetéről
Lelkembe száll egy hervatag igézet.

> Feketeség köröskörül < - nagyobb gyászt
Egy szóba sóhajtani lehetetlen.
Az én szavam e szó: vak éjben élek,
Hol egy kis csillag sem ragyog felettem.

A nap felé mért törnék fényre vágyón,
Gyilkos kudarcok elvérzett vitéze:
0tt, hol a végzet mindent balra fordít,
Szívemre még az üdv is kínt idézne.

E gyászcsönd jobb. A végsó fénysugárral
Meghalt minden csaló reményű kétség.
Mint bástyafal, megvéd a vészes üdvtöl
Köröskörúl a fekete sötétség . . . .

Jovendo_1905.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Géza  
Erdős Renée: Oh Leány . . .
  2018-07-07 07:21:49, szombat
 
  Erdős Renée:

Oh Leány . . .


Istenem segits meg !
Üdvösséges kínomtól, káprázatos álmomtól
Engem szabadits meg !

Éjszaka volt. Kertemben friss violát szedtem
Harmatos szép violát myrtusbokor aljában
Védőn elrejtettem . . .

Magam is, magam is mellé heveredtem.

Hogy szellő se hallja, olyan halkan csókoltam.
Szívem égő vágyában titkon elgondoltam :
Pillangó ne lássa, kelő méh se irigyelje
Hogy nekem virágoz violának édes kelyhe.

Óh mert magam vagyok !
Viruló lányságom, gyötrő árvaságom
Vágyaitól majd elhalok -
Azért holdas éjszakától, fehér violától
Egy csókot akarok, egy csókot akarok.

Mondhatatlan érzéstől szólani nem tudtam,
Ami velem történt, talán csak álmodtam.
Talán csak úgy álmodtam.

Kettényilt a bokor suhogó zöld ága,
Letüzött a pázsitra hold fehér sugára,
Hószin fátyolomra, fekete hajamra
Hullt a fehér sugár piros ajakamra.
Ekkor szót hallottam, lágyan csengőt, meleget:

Üdvözlégy oh Leány, az Úr van teveled !
E csillagsugáros szűz violás éjben
Illatozó virág vagy az élet kertjében
Ha vágyad fakadna, piros véred gerjedne:
Áldott harmatából egy Isten születne.
Egy fiatal Isten, kit mindenki látna
Ki az örök üdvösséget hozná a világra.
Oly szép vagy ! Oly szép vagy.

Ekkor megrezzentem.
Csodálatos bübájtól sajgott meg a lelkem.
Ott a holvilágos pázsiton kit láttam?
Angyal volt? Szellem volt? Fényes koronáját
Tündökletes szárnyát hasztalan kerestem.
Mind csak arra vártam: tán ujra megszólal,
Mennybehivó édes, varázslatos szóval . . .


Ám a holdvilágon szemem elkáprázott
Csak egy fényben úszó élettől viruló
Ifjú fejet látott, egyebet nem látott.

És hiába tündököltek mennynek piros fáklyái
Nem birtam mást látni.
S két reszkető karom feléje kitártam . . .

Óh beh fényes éj volt !
Virág virulása, csillag csillogása
Óh beh nagyon szép volt !

Myrtus bokor ága, hogy hajolt fejemre !
Myrtus fehér virága, hogy hullott szememre !
S éreztem lelkemben imádságos hittel &#183;
Hogy szivem vágyából, ajakam csokjából
Világra születik egy fiatal Isten.

Ámde puha fátyolom, hajnal sugarában
Bokor tövisétől megtépve találtam.
Harmatozó könnyenm fölitattam véle
S boritottam haldokló violák fejére.

Istenem segits meg !
Üdvösséges kinomtól, káprázatos álmomtól
Engem szabadits meg !

Irasok_konyve_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Szabolcska Mihály: Áldomás.
  2018-07-07 07:21:00, szombat
 
  Szabolcska Mihály:

Áldomás.

Az Anakreoni dalokból.


Ha csak dal kell, jó barátim,
Van ez nálam bőviben .
Rímből , dalból , nótahangból
Áll az egész életem .

Most is versek csiklandoznak ,
Egy költeményt élek át :
A nemes , a hű barátság
Legszárnyalóbb himnuszát .

Csak megjöttem , csak beléptem
S nemcsak itt, de honn vagyok .
Oly gyengéden bántok velem
Akárcsak az angyalok .

Édes, kedves angyalkáim ,
Hozzatok még bort nekem !
- És a bor a legjavából
Egy-kettőre itt terem .

Édes, kedves angyalkáim ,
Maradjunk még egy kicsit !
- És koczintunk , és kaczagunk ,
És maradunk reggelig .

Hipp , hopp ! minden úgy történik ,
A hogy én itt akarom .
Pezsgőt hát a bús magyarnak ,
De nem gyéren ,- pazaron !

S felrakétáz a pohárban
Champagne gondűző bora ,
S tulipános lesz az élet,
Rózsás a szív mámora .

Ez aztán a pompás csárda ,
Csupa szín és hangulat .
Mint mikor a földi ember
Égi álmokkal mulat .

Égi álom , hű barátság ,
Maradj mindvégig velünk !
Sugarazd be , tündököld be
Eliramló életünk' , -

Hadd öleljük , hadd szeressük
Tiszta szívvel egy a mást ,
S ne feledjük a sírunkig
Ezt a dicső áldomást !

Vasárnapi Ujság 55. évf. (1908.) melléklet karácsony
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Ihász-Kovács Éva: Mozdulat
  2018-07-07 07:20:16, szombat
 
  Ihász-Kovács Éva:

Mozdulat


Látva szomorú
pillantásotokat,
értetek ágaskodtam.

Sebet ütött rajtam
a kétség.
Felvert füvektől
csatakosan,
ágaskodva
loptam le a fényt,
nektek szüreteltem,
a vakoknak.
Véglegesen
ez a mozdulat
jellemez engem
az időben.

Életünk, 1965.
 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva  
Apor László: A hajam őszül . . .
  2018-07-07 07:18:50, szombat
 
  Apor László:

A hajam őszül . . .


Ti névtelen, nagy szenvedések,
Ti nem tűntök el nyomtalan' -
S olykor, ha a tükörbe nézek,
Azt látom, őszül a hajam.
A hajam őszül és fehér lesz
Maholnap, mint havas orom,
De szivemmel, mely ifjan érez,
A telet meghazudtolom.

Az évek jönnek s újra mennek,
A felszított tűz lángra csap -
Én Istenem, hisz életemnek
Még delelőjén áll a nap !
A fagy, a dér korán lehullt rám,
De az ősz bája még enyém -
S a tavaszálmok elvirultán
Üdvét dehogy felejteném !

Oh, hány remény és hány ígéret
Szunnyad lelkembe' oh, be rég !
Mit a fukar, kegyetlen élet
Szűkmarkun nem váltott be még.
Ki tudja, hogy beváltja-é majd ?
Ki tudja, mert gyorsan feled -
És minden év a sir felé hajt
Mind közelebb és közelebb . . .

Az évek jönnek, újra mennek
És az emésztő, nagy csaták
Még delelőjén életemnek
Szivem' véresre szaggaták -
S ha olykor a tükörbe nézek,
Azt súgja őszülő hajam,
Hogy az irtó, nagy szenvedések
Nem, nem tűnnek el nyomtalan'. . .

Vasárnapi Ujság - 1904. augusztus 14.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 313 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2353
  • e Hét: 2353
  • e Hónap: 89085
  • e Év: 1607845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.