Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Kosztolányi Dezső
  2018-07-08 11:05:48, vasárnap
 
  Kosztolányi Dezső

Plato olvasása közben

1
Való-e a világ körültem
vagy tán az álom a való,
s e napsugáros, kékes űrben
a durva hajsza a csaló?

Akkor tün el igaz világunk,
ha reggelenként ébredünk,
s akkor igaz valónkba látunk,
ha álmokat néz húnyt szemünk?

E vad tülekvés-e az élet,
vagy az csak egy álcás halál,
gyötrött valónk csak akkor éled,
ha silány rög porba száll?

Hol a hely, mely titkunkat ója,
az égben, az ó sírokon,
s az ember, e bolygó lakója
az éjjel, a földdel rokon?

2
Az élet oly csodás, tünékeny,
száll mint az omlatag homok,
felleg, derű jár fönn az égen,
az alkotást váltják romok.

Hajunk ma éjszin, mint a holló,
holnapra ősz, s a sors ledönt,
minden csodálatos, leomló,
mit hordoz hátán itt e föld.

Estente meghalunk az ágyba,
s reggelre már mások vagyunk.
Mind változunk zokogva, vágyva
és nem találjuk - önmagunk.

Ezer titok közt fázva, gyúlva
botlunk, bukunk mindannyian.
Mind látomány lenn, ami durva,
s a láthatatlan az, mi van.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Jóni Barna
  2018-07-08 09:51:16, vasárnap
 
  Jóni Barna:

Július...


Már július van, és szerelmes a nyári hajnal.
Buja gondolatok vetik le a lányok
lenge- könnyű lepleit, sóhajok szállnak, vagy
csak képzeletem mely megcsal?...

Milyen jó lenne ma szerelmet vallani,
ha lennél. De messze jársz, üres az ágy,
téged keres, kíván a párnám. Várja, hogy ölelj,
s érezze illatod. Az itt hagyott szalmaszín
hajad szálai, tekintetem, mint mágnest vonzzák...

Míg máskor oly bosszantó, azon most elmélázom.
Mert ujjaim között Te vagy, lényedet érzem,
s betölt a gondolat: Hozzád tartozom, s te hozzám...

Előjött, minden szép emlékem: ahogy kezeddel
elsimítottad a lepedő ráncait, hogy ne törjön az sem
mikor alszom. Annyi mindenre figyeltél, és
rosszkedvű leszel, ha rád haragszom, mert elfelejted néha
amit mondok, de Te mégsem, pedig vannak gondok...

Apró jeleket hagysz mindenütt, hogy tudjam, szeretsz.
Akkor nem mondom, hogy én is, s már nem nevetsz...
Szemed színe is belesápad a szürkületbe,
rideg a szó arcodra kiül, ha fáj, s bánattal borul be az este
Nem lázadsz, mert bántalak, nem tudom miért...

Most megsúgom, csak meg ne halld, hogy kellesz, amíg élsz
s az is, amit a szívedben rejtesz, el nekem... Szeretlek.
Érezd, hogy nagyon. Most elmondtam neked.
Mert kellett... egy szerelmes, júliusi hajnalon...
 
 
0 komment , kategória:  JóniBarna  
Gámentzy Eduárd
  2018-07-08 09:48:50, vasárnap
 
  Gámentzy Eduárd

Egy kismadárnak

Olyan szép, olyan egyszerű,
Olyan áttetszően tiszta,
Szemében ott a létezés
Megfejthetetlen titka.

Most nem tudom, hogy mit tegyek,
Csak állok mint egy bálvány,
Mert félek, hogyha mozdulnék
Eltűnne, s nem találnám.

És siratnám, mert elveszett,
Míg élek,.. ezt a percet,
De adtál nekem szavakat,
Hogy én is szárnyra keljek!

Hogy elrepülhessek veled,
/ Mert létezik varázslat!/
S te visszajössz, mert elhiszed,
-Hogy én is visszavárlak!
 
 
0 komment , kategória:  Gámentzy Eduárd  
Komáromi János
  2018-07-08 09:46:04, vasárnap
 
  Komáromi János

megfeszül

megfeszül
megpattanni készül a csend
a pillanat kivár még
torokban gyűlik a dobbanás
dörömböl a felszabadító fájdalom
energiát gyűjt a kiáltás
kitörni készül
a mindent elsöprő üvöltés

szent pillanat ez
sötétség az újjászületés előtt
csend szüli éppen a hangot
halál szüli épp az életet
a test a léleké lett
összezuhan a létező világ
egyetlen igazság van csupán
a fájdalom amit keresel és megtalál

csak vékony hártya feszül
sötétség és ragyogás között
a feltörő gyönyör diadalt arat
minden fájdalom fölött
a megtisztulás útja
csupa lüktetés
az öntudat tengerén
elmerülés és felszínre kerülés

tudni kell fékezni a feltörőt
visszatartani a kitörni akaró pillanatot
szenvedve várni a robbanást
megfeszülni kell
még...
még tovább
elpattan szinte az elviselhető
a lehetetlen határára közel

önmagad mélységeibe zuhansz
érzed az egész Világegyetemet
rajtad kívül nincs semmi
a Mindenség benned születik meg
minden létező fájdalom
minden energia
beléd olvad és eltűnik
az Univerzum minden démona

hírtelen megpattan a fegyelem-hártya
sikoly örvénye hullámzik elő
leszakad a sötétség máza
félelmeket repeszt szét a fény
benned van minden jó forrása
meggyötört testedből fakad az őserő
kitágul tudat és lélek
ujjong a lelked: Ismét élek!
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Tass József
  2018-07-08 09:44:14, vasárnap
 
  Tass József

Enyém vagy

Enyém vagy! Ahogy a tavasz meg az első
Verébcsipogás az enyém! Meg az első
Szivárvány a tavaszban! - Enyém vagy! A pillám
Villámrebbenésivel foglak, a vérem
Meleg verésivel viszlek, az élet
Mégiscsak örök jogán: akarlak! Hiába szaladsz el,
Mint nyuszi a róka elől! Hiába tekintesz
A kalapomra a szemem helyett! A világon
Minden hiába! A bicska
Kinyílhat a bordám között! A villám
Lesujthat! Az isten büntethet! - Örökre,
Az én örökkévalóságomig, addig, amíg a
Csillag lehull, a nóta elszáll s a tele pohárbor
Kicsordul: az enyém vagy! Hallod-e? Szeretlek!
 
 
0 komment , kategória:  Tass József  
kerekes László
  2018-07-08 09:42:54, vasárnap
 
  Kerekes László

Ne félj

Hagyd játszani
Elcsendesült gondolataid
Legalább az álmok ujjait
Ne szorítsd ökölbe...

Miért akarsz a hideg betonon
Elszánt tömegben vonulni?
Miért nem mersz hunyt szemmel
Ringatózni a Vágy-öbölben?

Félsz. Tudom.
Mondanod sem kell.
Látom a csonkának vélt,
Vérző, félig-eltemetett lelket...

Mintha ólommal béleltek volna
Úgy vánszorogsz át
Az egyforma napok
Kőzuhatagai között

De vár Rád egy kavargó perc
És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd
Minden álom megtart, ha hiszel
Itt egy álom, vedd el; ne félj!
 
 
0 komment , kategória:  Kerekes László  
Kovács Anikó
  2018-07-08 09:41:24, vasárnap
 
  Kovács Anikó

Őszi békesség...


Ma az ősz parancsa vigyázta minden léptem,
és te ott voltál velem, - úgy, ahogy reméltem.

Dünnyögtem csendben vagy csak gondolatban,
azt az egyetlen nevet, mit érverésem dobban.

Lassan gördültek szívemre becéző, lágy szavak,
lázas délután volt, - és vágytam, hogy lássalak.

...és a novemberi, vérző, bronzszín avar felett
békesség ült, mint sárgult fotó: körötte ónkeret.

A holnaphoz belőled, - magamba erőt merítettem,
végtelen a csend; boldog és szelíd, akár az Isten.

Olyan jó volt éreznem ebben a halk alkonyatban,
hogy vagy nekem, - titkos, álom és mondhatatlan...
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Anikó  
Nagy Csaba
  2018-07-08 09:39:54, vasárnap
 
  Nagy Csaba

Megtaláltalak...


Fénytelen utakon rakom tüzem,
melegével magányodat űzöm,
lelked mélyén lesz
majd a virágoskertem,
esténként most még
sóhajommal küzdöm.
Megtaláltam, de még
nincs egészen tárva
a fényes kapu a sötétség falán,
csókjaim éltetnek,
kezeim simogatnak,
tudom, kedvesem,
szükséged van rám...

Mint fának a levélre,
virágnak a fényre,
szükségem van rád
és szeretetedre.
Erő, mit adsz édes szavaiddal,
mint áradáskor a víz
a szomjas földet önt el
Köszönöm neked,
hogy lelkeddel,
szíved tüzével,
az életem lettél így már mindeneddel.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Csaba /Gyémánt/  
Pethes Mária
  2018-07-08 09:38:15, vasárnap
 
  Pethes Mária:

Add a kezed...


Mielőtt elsodornának a hétköznapok
elsodornának a hétköznapok
Mindennapos kis háborúinkban
egymáson újabb sebeket ejtünk
Add a kezed

Mielőtt rádöbbensz
milyen kiábrándítóan
én is csak nő vagyok
Add a kezed

Mielőtt elillan életünk
mint nagyanyám süteményének
mindent belengő fahéj illata
Add a kezed

Mielőtt a simogatás mozdulatát
feledné kezünk
és csak ökölbe szorított ujjaink
merednek nyirkos tenyerünkbe
Add a kezed

S az éjszakák
azok a borzalmas éjszakák
mikor partra vetett sima testű
delfinként szomjazunk a csókra
és riadtan várjuk a feloldozó hajnalt
az elmaradt ölelés mozdulatában
lelkünk sírva egymásért remeg
Add a kezed
 
 
0 komment , kategória:  Pethes Mária  
Nagy István Attila
  2018-07-08 09:36:22, vasárnap
 
  Nagy István Attila

:Vasárnap

Ma minden olyan fájdalmas,
az éjszakában lassú nesz motoz,
csupán a lélek friss üzenete:
a virágot bontó büszke mámor
forgolódik. De vajon kell-e
más, mint ami elkövetkezett?
A világra némán hull a hajnal,
s egy árnyék halk lélegzetvétele:
tenyérbe simuló árva homlok.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy István Attila  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 724
  • e Hét: 724
  • e Hónap: 26019
  • e Év: 567791
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.