Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Hatos Márta
  2018-07-09 08:41:48, hétfő
 
  Hatos Márta

Megérintettelek


...Éreztem szíved hogy dobog
kicsit vergődött még

Nem bírta el az ostromot,
aztán csendesen megpihent.

Vágyad egy vágyat ringatott,
két karom forrón átkarolt.

Hallgattunk...a szívünk dalolt,
hatalmas forró éneket.

Mellemre ráhajolt fejed
és szeretett...szeretett.

Köröttünk meghalt a világ,
egymásra talált két vadvirág,

Forró szívem szíved felett
lázasan-izzón, eggyé vált veled...
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Takács Erika
  2018-07-09 08:40:51, hétfő
 
  Takács Erika:

Neked!

Oda vágytam, ahol minden kék
...vagy barna és meleg.
Nem hittem azt, hogy ennyire közel van
...ami barna és meleg
...a szemed és a kezed.
 
 
0 komment , kategória:  Takács Erika  
Nagy Csaba
  2018-07-09 08:37:30, hétfő
 
  Nagy Csaba

Veled...


Még rajtam a nyár
tűzlő melege,
ölelésed érzem
és az a két
gyönyörű-
szép szem,
ahogy elbeszélget
forró pillanatainkban
mélységesen velem,
gyúl örökké
lángra
szerelmedtől szívem.

Add még perceid,
a szépet, a jót, a forrót,
kedves ölelésed,
a lángoló csókokat,
ha múlik is a nyár,
amott egy
szép ősz jön,
s a téltől sem félek már,
hisz tőle kaptalak.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Csaba /Gyémánt/  
Szabó Katalin
  2018-07-09 08:36:37, hétfő
 
  Szabó Katalin:

Szeretlek...


Mennyire szeretlek
amikor a töprengés árkot húz
mélyen egy homlokredődben
Szeretnék halk patakod lenni,
s hűsítve folyni mélyülő medrében

Mennyire szeretlek
amikor hátadon gyöngyözve csillog
akaratod, mellyel nekiveselkedsz
Bújnék nyirkos oltalmához,
mint ahogy bújok forró szerelmedhez

Mennyire szeretlek
amikor csak fáradtan ülsz magad
gondolatban oly messzire járva,
s kapaszkodón keresed szemem
együtt mindenhonnan hazatalálva
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Nichi-ya Nicolettea
  2018-07-09 08:35:39, hétfő
 
  Nichi-ya Nikoletta

Csendes eső...


Az éjszaka leple ráborult a tájra,
és sűrű köd ült a hatalmas fákra.
Odafenn a felhők eltakarják a végtelent,
kicsikét a világ is megváltozik idelent.

Elered a csendes eső, s belepi a földet,
érzem, ahogy az arcomról legördülnek a könnyek.
Újra feldereng egy ismerős érzés,
válasz most sincs, csak rengeteg sok kérdés.

Hallom, ahogy az esőcseppek lassan földet érnek,
úgy tűnik, mintha ők is zenélnének.
Újrajátszanak egy régi dallamot,
s az égen táncra perdülnek a csintalan angyalok.

A fülembe súgják: "Sosem vagy egyedül,
csak nyisd ki a szíved, és az életed is felderül."
Látom, ahogy az esőcseppek legördülnek az üvegen,
olyanok, mint emberi sorsok, melyek átkísérnek az életen.
 
 
0 komment , kategória:  Nivhi-ya Nicoletta  
Pocsai Piroska
  2018-07-09 08:34:43, hétfő
 
  Pocsai Piroska

Belső csendünk...

Beszédes. Hallod? Ott él benned.
Rejtelmes. Figyelj! Szólít csended...

Lágyan elringat, megölelget,
éteri nyugalom, semmi nesz.
Becézget, feltölti a lelket.
Idomul, mint pille az éjhez.

Örök keringőt lejt az Idő,
Belső Béke karon ragadja,
- napok rohanása őrjítő -
lélek-őrlőt szögre akasztja.

Körbefon. Ellazít. Élvezem,
- társunk egy pislogó gyertyaláng -
meghitten töltünk minden percet,
ölelkezve élet-nyoszolyán.

Hallgatva beszélünk. Súg nekem.
Sejtelmes. Dédelget. Én csendem...
 
 
0 komment , kategória:  Pocsai Piroska  
Fodor Ákos
  2018-07-09 08:31:41, hétfő
 
  Fodor Ákos

A félelem dalai

Vigyázva számolja ujjait
a fűszálakat négyszögbe rakja
kérdezget
és közben édes tejre gondol
leguggol
arcát elrejti titkolón
vigyázva számolja ujjait

sötét szobában
megindulnak a tárgyak
lépnek
lépnek katonásan
csak ő nem mer mozdulni
nem mer
sötét szobában

testének meztelen szépségét
ruháján keresztül
meglátták idegen szemek
piruló bőréről
örökre el akar szabadulni
a mindent látni engedő ruha
várt
hátha leveszi róla valaki

akinek igazán megmutatná
testének meztelen szépségét

ifjú éveim fiatal fája
évgyűrűk kúszva befonnak
félek
jaj félek
engem is megvár a halál

széles kapukat tárok
hogy mindent befogadjak
ha kéritek
kincsemet elosztom
mindent nektek adok
csak engem hagyjatok meg
önmagamnak
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos  
Ambrozovics Dezső
  2018-07-09 08:30:02, hétfő
 
  Ambrozovics Dezső

Rabság

Sas voltam egykoron, magasba' szárnyaló,
Miként a szélvihar szilaj, erős, szabad!
A kék azúr derült világa volt hazám,
A honnan a sugár, a fény, a tüz fakad.

A fellegek fölött, nagy álmok szirtfokán
Magamban éltem át az ifjúságomat,
Lelkem csapongva szállt feléd én Istenem, S
asszárnyakat adott neki a Gondolat!

A hangtalan magány bús csöndje vett körül,
S előttem a csodás, mosolygó Végtelen,
Izzó vágyak tüze perzselte szivemet,
S szemem kutatva járt a messzeségeken.

Ujjongva álltam ott a büszke bérctetőn,
S lelkem derűs öröm mezébe öltözött,
Ezernyi nagy titok dús kincse várt reám
A lét határain, a csillagok között.

Vihar ha jött s szilaj szárnyára felkapott,
Kacagva, vitt, sodort a tiszta ég felé,
Levetkezém legott a léha földi port,
És szomjasan, mohón olvadtam át belé!

Sas voltam egykoron, s ma... szürke rab vagyok,
És csonka szárnyamon rozsdás bilincs csörög,
A lelkemen napfény, sugárözön helyett
Gomolygó föllegek, didergető ködök.

A szép, szabad világ, nagy álmok szirtfoka
Négy fal közé szorult, nehéz rabságra vált,
Sugárzó köntösöm darócra változott,
Az élet mérgezett nvila szivén talált.

Szivén talált, de jaj... megölni nem tudott!
Élek s megyek tovább sivár ösvényemen.
Sziklák között vezet örömtelen utam,
Mindenki elhagyott, már csak Te vagy velem.

Előre hát! Vezess! A csillagok felé,
Szabad világomat add vissza énnekem,
Növesszed újra meg a régi szárnyakat,
Az álmok szárnyait dacos rablelkemen!

Előre hát vigan, az Élet csókja hiv,
És új gyönyört ígér a vesztett üdv helyett,
Amíg a Te szemed kacagva néz reám,
Addig nem félek én, addig nem csüggedek!...
 
 
0 komment , kategória:  Ambrozovics Dezső  
Vértesy Gyula
  2018-07-09 08:28:33, hétfő
 
  Vértesy Gyula

Eltört játékszer

Kis gyermek-ágy fölött egy nő áll,
Oly halovány, oly bús szegény!
Kezében fél-lábú lovacska, -
Tört fényű könnyek a szemén.

Meghatva nézem s ím, egyszerre
Te jutsz eszembe, jó anyám.
- Miért nem tudtam én elhalni
Igy a gyermekkor hajnalán?!

Nem kellett volna durva kézzel
Széttépnem szép reményeid;
Egy angyalt sirathattál volna
Szived végső veréseig.

Nem hullott volna bánatodra
Csalódás árnya sohasem -
Emlékem' hűn őrízte volna
Egy-egy eltört játékszerem...
 
 
0 komment , kategória:  Vértesy Gyula  
György Emőke
  2018-07-09 08:26:10, hétfő
 
  György Emőke

Benne

A tüzes horizonton,
Látta benne a napot.
A napfény reményével,
Kívánta a holnapot.

Holdas éjjel ölében,
Benne látott csillagot.
Ha álmaiban feltűnt,
Tekintete csillogott.

Látomás volt, ábrándkép,
Nyitott szeme nem látta.
Csak hunyt pillái mögött,
Ott mindig megtalálta.

Mikor vadul dobogott,
Benne érezte szívében.
Zsibbadt, éles sajgással,
Szúrt az érzés lelkében.

Hallotta néma csendben,
Lágy suttogással szólni.
De ajkát lakat zárta.
Nem tudott válaszolni.

Ölelő karok fogják,
Máris elveszett benne.
Csupasz valóját adná,
Ha mindez igaz lenne.
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 152 db bejegyzés
e év: 1927 db bejegyzés
Összes: 8495 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 443
  • e Hét: 1765
  • e Hónap: 20828
  • e Év: 450804
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.