Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 147 
Porból lettünk
  2018-08-28 23:05:40, kedd
 
  Szuhanics Albert

Porból lettünk

Porból lettünk,
porrá leszünk,
talán bizony
mind elveszünk?

A jövő nagy
halálmadár,
sivataggá
válik a táj?

Évmilliók
szállnak tova,
s por, mi lészen
ember pora?

Elmondhatjuk
talán egyszer,
minden porszem
volt már ember?

Csillagpor lesz
a kozmoszban,
hol minden szem
a mennyben van?

Lészen porból
futóhomok,
vagy zsíros föld,
s benne magok?

Por lesz az új
élet pora,
eső mosta,
s élők hona?

Porból lettünk,
porrá leszünk,
létünk örök,
el nem veszünk.

Mert lelkeink
főnix-hamvak,
s idők szárnyán
úton vannak.

Debrecen, 2018. 08. 28.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Esti imádság
  2018-08-27 20:31:21, hétfő
 
  Benedek Elek

ESTI IMÁDSÁG

Az áldott Nap pihenni tére,
Álom borult ragyogó szép szemére.
Közelg az Éj, sötét szárnyát kibontva,
Fáradt testem vágyik nyugalomra.

Közelg az éj, s szárnyán az édes álom
Ereszkedik le rám aranyos szálon.
Már érzem, hogy szemem lecsukódik,
Kezem szép lassan összekulcsolódik.

Uram, ki látsz a szívek rejtekébe,
Im leborulok szent szined elébe:
Ha vétettem szóval, cselekedettel,
Tetézd' jóságod, vétkemet feledd el!

Gyermek vagyok még, ne ítélj keményen,
Ha néha tán a rosszat jónak vélem.
S ha jó helyett rosszat cselekszem néha,
Nézz a szívembe, s lásd: jó a szándéka.

Száll, száll felém a csendes, édes álom,
Ereszkedik le rám aranyos szálon,
Egy pillanat s álomba szenderedtem...
Óh, jó Atyám, őrködjél én felettem!
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Elek versei  
Hajnali himnusz
  2018-08-27 20:20:23, hétfő
 
  Szabó Lőrincz

Hajnali himnusz

A Nap! a Nap!
- Nézd, emeli már nagyságos homlokát
s bizseregve dobban az öreg hegyek vas-szive... Lármás
zivatarok után láthatatlan sípokon ujjong a csönd
és harmatos örömtől borzong a fenyves zöld élete.
Talán a tegnapi villámok fénye fürösztött: szemeid éles villanya
lelkemig fénylik. Szemedben: szememben: ragyog a reggel.
Szép tarka gombák bújnak elő, - játékszereim; sercegő fényben ázik a fagyöngy
s a kavicsokkal-szines patakokban látni, amint kék függönyeit becsüngeti az ég.
Óh, kedvesem, itt egy vagyok veled! Nemcsak veled: boldog tenyészés,
ártatlan erdő és egyszerű élet vagyok én: acélos levegő, isteni kert és isteni kertész;
a bükkfa hosszú moha-szakálla, kövek, feketeszemű virágok, a nap tüze: ez vagyok én:
erdő vagyok én, vér és csira, élet: mi lenne nélkülem az isten?
Mi lenne nélkülem e ragyogás? mi lenne a földalatti
harangok csendülő szive? s a hajnali boldog cinege-dal?
- Óh, csak az én hitem dobog a fényben, lobog a szélben, izgatott
mámorában égi zenévé szőve a szürke földi zajt!
Mert nincs öröm, mi nem az enyém, mert bánat sincs, mi nem én vagyok;
a nyár lobogó aranyligetein át, vagy mikor az őszi eső dideregve
nedves ujjakkal a lombokon átnyúl: távoli dombok olvatag
éneke én vagyok: láthatatlan hangok s visszhangok kara:
mert hang vagyok én, visszhang vagyok én: magam visszhangja, rugalmas
szinek kacagása, szemed szine, zápor, fény és árnyék: Te vagyok én!
A föld! Nem ember! Erdő! - Az én szemeimből csókolod szemedbe
a napot, a csöndet, a vért s a vídám mogyoróbokrokat.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc versei  
Küldemények
  2018-08-27 20:18:13, hétfő
 
  Mirko Kovacević

Küldemények
I.
Őrizni akartam az eső illatát,
fehéríteni a felhőt odafent,
fogni a nagyívű szivárványt,
s mindet egy tisztásnyi
derült éggel üdvözletképp
küldeni neked.
II.
Tartsd vissza titkolt vágyaidat
és hangos óhajaid,
s tárd ki az emlékezés ablakát!
Most küldöm neked épp
messzitűnt kék álmomat.

(Orbán Ottó fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Tudjátok-e?
  2018-08-27 20:17:35, hétfő
 
  Sztyepan Scsipacsov

Tudjátok-e?

Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy megkettőzik értékét az évek?
A szerelem nem sóhaj, sétatér,
nem holdvilág, padok, beszélgetések.
Lesz benne minden: hó, latyak, vihar -
az életet is együtt kell szeretni.
A szerelem, az olyan, mint a dal.
S azt hiszitek, könnyű jó dalt szerezni?

Fordította: Vas István
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Erdély hegyei intenek
  2018-08-27 20:15:08, hétfő
 
  Bartalis János

Erdély hegyei intenek

E forró, dús nyárban
megérint halkan egy sóhaj.
Az ősz lehelete vagy a halál tán -
vagy tán csak röpke gondolat.

Megérint és száll bűvösen,
mint galambszárny puhán, észrevétlen.
A kék égből még visszanevet rám,
mint fájó, édes szerelem.

A Te lelked jár itt csendben,
az elmúlatlan örök-szép varázs.
Erdély hegyei intenek, a zúgó
fenyvesek, a te két szemed - Kosály.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János versei  
Akác
  2018-08-27 20:09:47, hétfő
 
  Fekete István

Akác

Lombján fehéren ring a virág,
alatta csendes, puha a világ,
felette méhek donganak,
a kasba mézet róla szednek,
virágján néha megpihennek,
s ha jó vagy: mesét mondanak.

Ágán sok csúnya, hosszú tövis,
eldugva fészek - néha öt is,
s a fészekben dalos madár ...
Hozzá ne nyúlj, mert kerted járja,
fiait férgekkel táplálja,
s nélküle üres a határ.

Akácból készül kocsi, szerszám,
ajtóküszöb és télre kis szán.
Mindenre jó a világon.
Kályhátokból ő zümmög éjjel,
a nyár melegét hinti széjjel,
ha szemedre száll az álom.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Búcsú egy kutyától
  2018-08-27 20:00:30, hétfő
 
  Wass Albert

Búcsú egy kutyától

A sírodnál kellene elmondjam ezeket a szavakat, Bodri de neked nincs sírod. Ebben az
idegen nagyvárosban nincsen sírjuk a kutyáknak, mint odahaza hálunk. Holttestedet idegen
emberek hurcolták el ismeretlen helyre és én nem voltam ott, hogy védelmeztelek, mint ahogy
te megvédtél volna engem. Azt mondják, még éltél néhány percig a baleset után, és tekintetedet
csodálkozva hordoztad körül az embereken, akik bámészan köréd gyűltek. Ugyan mire
gondolhattál akkor? Miféle gondolatok kavaroghattak egyszerű, tiszta kutyafejedben? Talán azt
gondoltad: vannak a világon csöndes nagy erdők, virágos rétek, békés tisztások. S az emberek
mégis szörnyűséges kővárosokat építenek maguknak, megtöltik dübögve száguldó
gépszörnyetegekkel, amelyek mindent elgázolnak, ami útjukba kerül: gyepet, virágot,
cserebogarat és játszadozó kutyákat . . . igen, még játszadozó kutyákat is. Nagyon érthetetlenek
lehetünk neked mi, emberek, ugye? Akik elhagytuk az otthoni erdőket és vándoroltunk egyre
távolabbra, egyre idegenebb vidékre, egyre idegenebb életbe. Akik a szép békességes otthoni
világból átvándoroltunk egy gyilkos, vad világba, ahol füstös, sötét kőtömbök között megvadult
gépek leselkednek reánk, ahol egymást kergetjük és tapossuk és soha egy percnyi nyugtunk
nem lehet, . . . jaj, Bodri, én sem értem ezt, én sem értem!
Pedig szép volt az élet odahaza, ugye? Virágos réteken nagyokat nyargalni, rigót ugatni
tavaszi erdőszéleken, vadkan nyomát keresni őszi csalitban: szép volt, Bodri, ugye szép volt? S
butaság, hogy el kellett jönni onnan s dübörgő gépek taposásától meg kellett halni messzi
idegenben, mielőtt a nyomot megtalálhattad volna, mely haza vezet? Mi lesz velünk most már,
mi lesz?
Nem igaz, hogy téged siratlak, nem igaz, Bodri, ne hidd. Magamat siratom, magamat.
Mert íróasztalom alatt üresen maradt a helyed. És este, ha sétálni megyek az idegen városban,
egyedül vagyok az őszben, most már igazán egyedül. Kutyák szaladnak el mellettem és te nem
vagy köztük. Sötét kapualjakban macskák osonnak és nem vagy ott, hogy megkergesd őket.
Reggel, ha fölébredek, nem állsz az ágyam mellett kérdő szemekkel: haza megyünk-e, édes
gazdám? Ma már nem kérdi senki. Többé nem kérdi senki.
Ma reggel még kitették a szomszédok a csontokat a küszöbre. Még nem tudják, hogy
nem vagy már közöttünk. Hogy soha többé nem vagy már közöttünk, hogy megszöktél,
dezertáltál, s itt hagytad a gazdádat, egyedül az idegen város rabságában.
Nem, Bodri, nem, nem szidlak érte, dehogy! Igazad volt, jól tetted: nem kutyának való
ez a hontalan élet, ez a kallódás idegen városokban, ez az elrontott világ nem kutyának való,
nem. Még ember is nehezen bírja. Örvendj, Bodri, hogy megszabadultál!
Az emberek azt mondják, hogy neked nem volt lelked. Ostobaság. Az emberek
szörnyen ostobák, Bodri. Hiszen ott világított a te tiszta kutyalelked azokban a nyílt, becsületes
szemeidben, ott izzott a ragaszkodásban, a szeretetedben, végtelen szabadságvágyadban és a
hűségedben . . . ó te hűségesek hűségese!
De mondjon ki, amit akar. Én tudom, hogy a te vidám kutyalelked ma újra ott nyargal a
régi réteken, bekószálja régi hegyeinket, erdőszélen rigót ugat, őszi csalitban vadkannyomot
keres . . ., jó neked, Bodri. Vadászbakancsom régi nyomát járod régi ösvényeken. Leülsz a régi
leskunyhó korhadt küszöbére és csodálkozol, hogy nem vagyok ott. Beleszimatolsz az őszi
ködbe, de üres a köd és üres az erdő.
Ne búsulj, Bodri. Csak várj reám ott a régi küszöbön, megyek majd én is. De tudod,
még addig eltelik egy kis idő. A négy fiam még föl kell nőjön, Bodri, addig nem hagyhatom el
őket. Kenyér kell a szájukba s a testükre ruha. És föl kell szerelni őket az életre, erre a durva,
gonosz világra, hogy meg tudják harcolni benne a maguk harcát. Látod, addig még te is itt
maradhattál volna, öreg!
De mindegy, jól vagy így is, Bodri. Csak várj reám, ott a régi erdőn s a régi küszöbön.
Majd eljön egyszer az idő, s akkor hazamegyek én is. Vagy így, vagy úgy, de valahogy haza
megyek. És akkor majd együtt járjuk újra az erdőt, rigót kergetünk, és virágot csodálunk, s ha
szellem-tetőkön tüzet gyújtunk este, majd odaheversz újra a lábaim elé, s együtt hallgatjuk az
éjszaka zsongását, a tücsköket s a szellőt a fák között, és minden úgy lesz újra, hogy volt.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Csak az imént
  2018-08-27 19:58:35, hétfő
 
  Szabó Lőrinc

Csak az imént

Csak az imént, csak az imént még
úgy kellett az öröm, a szépség!
oly mohó voltál! nyugtalan!
A sok is kevés: lázadoztál:
mindent szerettél volna... S most már
az is alig kell, ami van.

Csak az imént... Minthogyha tegnap
lett volna... Óh, egyetlenegy nap
és mennyi minden vele hal!
Ébredését még szinte látom
és már itt az este, barátom:
egy napig voltam fiatal!

Be gyors nap volt! Másnak is ily gyors?
Vagy csak enyém e különös sors?
Öregszem és fáradt vagyok.
Kezd fanyar lenni, ami édes,
az idő szép lassan kivégez
s nemsoká mindent itt hagyok.

És ez a legfurcsább: a semmi,
hogy lehet többé sohse lenni,-
ez a legérthetetlenebb:
végső lakójául agyamnak
a nagy csodálkozás marad csak,
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc versei  
Galambok a tarlón
  2018-08-27 19:55:02, hétfő
 
  Móra Ferenc

Galambok a tarlón

Szögön pihen már a kasza, a sarló:
Búzamezőkön mered éles tarló.
Néptelen, némán nyujtózik a róna,
Csak itt-ott sír még rajta tücsöknóta,
S ahol hevertek arany buzarendek,
Fehér galambok szemet szedegetnek.

Kinek befedi a világot szárnya,
Van gondja neki az égi madárra.
Az Ur akará, hogy buza teremjen
És hogy a kalász ért szeme kipergjen,
Hogy gyönge madár töltse kedvit azzal,
Hogy várja szegényt a teritett asztal.

Öregje békén eszik a seregnek,
Mig a fiókák föl-fölijedeznek:
Ők még nem tudják, hogy mindig övék a
Betakarított termés maradéka
S hogy a tanyai nép apraja-nagyja
Isten madarát becsületbe tartja.

A szorgos csapat lassu pityegéssel
Tarlók közepén terül szerteszéjjel,
De nagyijedten össze-összerebben,
Hogyha fölötte ölyü, kánya lebben.
Hanem a veszélyt hamar elfelejtik,
S a szemkeresést megin' ujra kezdik.

S mikor sebesen tovakarikáznak
Piros tüziben a napnyugovásnak,
Szárnyuk ütemes, lassu suhogása
Tán az anyaföld imája, fohásza,
Mit, beleveszve az ég peremébe,
Fölvisznek az Úr szent szine elébe.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 147 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 147 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 712
  • e Hét: 7171
  • e Hónap: 24202
  • e Év: 890350
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.