Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
Én már nem ...
  2018-08-29 19:14:42, szerda
 
  Én már nem ...

akarok rohanni, elfáradtam. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem tartozom elszámolással az életemről. Azt csinálok, amit akarok, ha én jól érzem magam, akkor nincs mit megbánnom.

Csak meg akarok állni, abbahagyni a versenyfutást az idővel. Nem sietni, nem futni, csak sétálni szeretnék.

Nem akarok azon agyalni, kinek hiányzom,ki szeret, ki nem, ki keres, ki nem, kinek számítok és kinek nem. Egy életem van, azt teszem, ami nekem jó, nem kérek a megfelelésből.

Én már nem ...

Én már nem akarok válaszokat. A múltamból, az emberektől, akik cserben hagytak, akik ott hagytak, akik miatt kifordultam magamból és akik ott hagytak, és akiknek nem számítok.

Már nem keresem a miérteket. Inkább csak elfelejtem a kérdést, és azt, hogy volt.

Nem volt igazi, nem volt helyes, nem jó helyre szálltam fel, vagy csak rossz állomáson kötöttem ki, de már újra visszatértem, és saját magam vagyok.

Én már nem ...

Én már nem várok, de nem is rohanok , egyszerűen csak hagyom megtörténni a dolgokat, hagyom a sorsot, hogy engedjen. Nem várok senkire, nem vesztegetem az időmet.

Én már elengedtem a múltam...

Én még nem ...

Én még nem adom fel, szárnyalok . Én még élek, néha még futok, néha már nem rohanok. Csak megyek az úton, és ha kereszteződéhez érek, hagyom, hogy a szívem irányítson .

Én még igen...

Én még élek, még akarok szeretni , én még sok boldog pillanatos akarok, én még utazni vágyom, én még táncolni akarok az esőben, stoppolni akarok az országúton, elfeküdni egy virágos réten. Ölelni akarom azokat, akiket szeretek, sikítani akarok egy hullámvasúton, látni a világ csodáit, piramist látni és hegyeket mászni, új kultúrákat megismerni, én még ÉLNI akarok !

Én már nem ....

Én már nem félek, nem félek az egyedülléttől , nem félek attól, hogy nem kellek, nem akarok félni attól, hogy fájni fog , én csak élek, ha kell őrülten, ha kell kockáztatva, minél több saját pillanattal, ami mind az enyém.

Nem rohanok, nem futok, vagy ha igen, néha megállok, hogy körülnézzek, van-e mellettem valaki.

- Ismeretlen
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ha nem tudod, mi volt kudarcod oka
  2018-08-28 18:56:58, kedd
 
  Ha nem tudod, mi volt kudarcod oka, nem lettél bölcsebb, mint amikor belekezdtél.

Van egy régi bölcsesség, ami úgy szól, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra van kárhoztatva, hogy azt megismételje. Ez igaz a kudarcokra is. Ha nem tanulunk a kudarcainkból, valószínű, hogy mindaddig ismétlődni fognak, amíg nem vonjuk le a megfelelő következtetéseket és nem módosítjuk az útvonalunkat - vagy nem adjuk fel, az ideiglenes megtorpanást végleges vereségként fogadva el. Minden csapás, amivel az életben találkozol, értékes információkat rejt. Ha ezeket gondosan tanulmányozod, végül elvezetnek a sikerhez.

Nehézségek nélkül sosem tennél szert bölcsességre, bölcsesség nélkül pedig a siker nem lehet hosszú életű. Ha hibáztál, mondd magadnak ezt: 'Rendben! Most már ezt is tudom. Nem fogok még egyszer találkozni vele. Gondoskodom róla!' Nem vitás, el fogsz követni más természetű hibákat, de ezek sem fognak akadályozni a haladásodban, ha tapasztalatszerzési lehetőségként kezeled őket." (365 nap Napoleon Hill gondolataival - augusztus 26.)
 
 
0 komment , kategória:  1 Elmélkedés  
Pénzügyi válság tanmese...
  2018-08-28 18:55:38, kedd
 
 
1. Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért.


2. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.


3. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.


4. A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.


5. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.


6. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért."


7. A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot.


8. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.


Isten hozott a valóságban:)

 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
EMLÉKEZTETŐÜL SOKAKnak
  2018-08-26 18:41:13, vasárnap
 
  EMLÉKEZTETŐÜL SOKAKNAK

Ha a Föld lakosságának összetételét lekicsinyítjük egy falura a következő képet kapjuk:

Egy 100 fős faluban élne
55 ázsiai, 21 európai, 14 amerikai és 8 afrikai
52 nő, 48 férfi
70 színes-, 30 fehér bőrű
70 más vallású, 30 keresztény
6 ember tulajdonában lenne a falu minden vagyona
80-an laknának az emberhez méltatlan körülmények között
70-en nem tudnának olvasni
50-en alultápláltak lennének
1 ember a halál küszöbén állna
1 nő lenne várandós
1 embernek lenne egyetemi végzettsége
1 embernek lenne számítógépe

Ezért fontold meg a következőket:

Ha reggel egészségesen ébredsz, akkor gondolj arra az egymillió emberre, akik nem élik túl ezt a hetet.

Ha nem voltál még háborúban, nem élted meg a börtön magányát, a kínzás szenvedését, vagy az éhség gyötrelmét... akkor jobban jártál mint 500 millió ember a világon.

Ha szabadon járhatsz templomba anélkül, hogy megaláztatástól, kínzástól vagy erőszakos haláltól kellene félned, akkor boldogabb vagy mint az az 1 milliárd ember, akiknek ilyesmi nem jutott osztályrészül.

Ha van élelmiszer a hűtőszekrényedben, ruhád, amit hordasz, tető a fejed felett, akkor gazdagabb vagy, mint bolygónk lakosságának 75%-a

Ha van bankbetéted, pénzed a pénztárcádban,
és félre is tudsz tenni belőle, akkor a világ leggazdagabb embereinek 8%-os csoportjába tartozol.

Ha van kinek megfognod a kezét, van kit megölelned, és a hited is töretlen, akkor mindened megvan a boldogsághoz.

Legyen jó napod, és emlékeztess másokat is arra, hogy valójában milyen gazdagok.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nehézségek nélkül sosem tennél szert bölcsességre,
  2018-08-26 16:29:56, vasárnap
 
  Ha nem tudod, mi volt kudarcod oka, nem lettél bölcsebb, mint amikor belekezdtél.

Van egy régi bölcsesség, ami úgy szól, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra van kárhoztatva, hogy azt megismételje. Ez igaz a kudarcokra is. Ha nem tanulunk a kudarcainkból, valószínű, hogy mindaddig ismétlődni fognak, amíg nem vonjuk le a megfelelő következtetéseket és nem módosítjuk az útvonalunkat - vagy nem adjuk fel, az ideiglenes megtorpanást végleges vereségként fogadva el. Minden csapás, amivel az életben találkozol, értékes információkat rejt. Ha ezeket gondosan tanulmányozod, végül elvezetnek a sikerhez.

Nehézségek nélkül sosem tennél szert bölcsességre, bölcsesség nélkül pedig a siker nem lehet hosszú életű. Ha hibáztál, mondd magadnak ezt: 'Rendben! Most már ezt is tudom. Nem fogok még egyszer találkozni vele. Gondoskodom róla!' Nem vitás, el fogsz követni más természetű hibákat, de ezek sem fognak akadályozni a haladásodban, ha tapasztalatszerzési lehetőségként kezeled őket." (365 nap Napoleon Hill gondolataival - augusztus 26.)
 
 
0 komment , kategória:  1 Elmélkedés  
A szülői tízparancsolat
  2018-08-26 16:24:38, vasárnap
 
  A szülői tízparancsolat (a Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekhez című könyvben jelent meg)

A gyermeked ezt írná a kívánságlistájára:

1. Légy gyerekes! Ez sokat segít nekem a felnőtté válásban.

2. Fogd meg-, és engedd el a kezem! Mindegyiket akkor, amikor kell.

3. Élményeink, emlékeink, szertartásaink, rítusaink a legnagyobb közös kincseink. Legyen időd az apróságokra!

4. Kérlek, ne hasonlíts senkihez! Én én vagyok, és így vagyok jó.

5. Higgy bennem, bízz bennem! Hited hamuban sült pogácsaként kísér vándorutamon. Nem a te álmaidat váltom valóra, hanem a sajátjaimat. Tudj örülni ezeknek!

6. Én vagyok a te királylányod, királyfid. Értékes vagyok! Kérlek, szeress feltétel nélkül!

7. A legnagyobb ajándék, amit adhatsz, az idő a véges életedből, és hogy mellettem állsz, amikor szükségem van rád.

8. Mesélj nekem nagyanyámról, nagyapámról, önmagadról, gyermekkori élményeidről! Ahhoz, hogy repülni tudjak, szükségem van gyökerekre is!

9. Mutasd ki az érzéseidet, beszélj róluk, oszd meg velem, mi az, aminek örülsz, mi az, ami fáj. Így én is legyőzhetem a belső sárkányaimat.

10. Legyen türelmed kivárni munkád eredményét! Sokszor úgy gondolod, hiábavaló volt, de ez nem igaz, csak pillanatnyilag tűnik úgy.

+1

Ne aggódj, hogy mi lesz majd velem, ha nem leszel! A meséiden, történeteiden, emlékeiden keresztül mindig élni fogsz bennem.
(Kádár Annamária)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tanmese önmagunk elfogadásáról
  2018-08-26 16:22:49, vasárnap
 
  Tanmese önmagunk elfogadásáról

"Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá: ,,Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni."
,,Ne almát akarj teremni!" - szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal - ,,Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni."
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.Ekkor érkezett a kertbe a bagoly. A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
,,Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek és milyennek akarnak látni Téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy Önmagad. De ha figyelsz és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is."
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról és már repült is tovább.
,,A belső hangomat?" - töprengett magában a tölgyfa. ,,Nekem olyan is van?"
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá. Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére - már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára.
,,Te tölgyfa vagy." - szólt a belső hangja - ,,Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat."
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta és nagyon jól érezte magát a világban.
,,Tölgyfa vagyok." - mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap."

Ismeretlen szerző
 
 
0 komment , kategória:  Mesék  
Berg Judit: Meseleves vagy nyakleves?
  2018-08-26 16:21:35, vasárnap
 
  "Mi lesz ma az ebéd? - érdeklődik a négyéves kislány.
- Zöldborsó leves, krumpli főzelék, fasírt.
- De én azt nem szeretem - görbül sírásra a kislány szája.
Anyuka sóhajt. Most mit mondjon? A tükörtojást és spagettit leszámítva semmit sem eszik meg a gyerek. Próbálta már kedvesen:
- Gyere, kóstold meg, meglátod milyen finom.
Máskor alkudozott vele:
- Na, csak öt kanállal egyél, és aztán jöhet a süti.
Volt már, hogy elvesztette a türelmét, és kiabált. Végül dühében elzavarta a kislányt az asztaltól. Utána persze bánta, de már nem volt mit tenni. Azt is elhatározta, hogy szigorú lesz:
- Addig nem mehetsz játszani, amíg el nem fogyott az ebéd!
Mindegy. Akármit főz, akármit mond, a kislány nem eszik. Pár falatot ugyan sikerül beleimádkozni, de minden étkezés nyűg.
Aztán egy nap zellerkrém levest küld a nagymama kóstolóba. Nagyon finom, de anyuka tudja: a kislány megkóstolni sem lesz hajlandó. Aznap délelőtt annyi a tennivaló, hogy nincs idő külön főzni a gyereknek. Ha nem eszi a levest, hát éhen marad. De amikor kiszalad a kislány a konyhába, hogy megkérdezze, mi lesz az ebéd, az anyja hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja:
- Meseleves.
- Az mi? - tátja el száját a kis copfos.
- Olyan leves, hogy ha szépen eszed, mesélek közben.
- És mit mesélsz?
- Majd meglátod. Nagyon izgalmas lesz.
Bár még csak tizenegy óra múlt, a kislány nyafogni kezd:
- Éhes vagyok. Mikor ebédelünk már?
Mire eljön az ebédidő, a kislány már könyörög, hogy egyenek végre. És csodák-csodája, amíg anya halkan mesél neki fejből, fogy a zellerkrém leves. Utána a második fogás is eltűnik a tányérból.
- Ma nagyon finomat főztél! - dicséri anyját a kicsi. - Mikor lesz megint meseleves?
- Ma zellerből készült a meseleves. Holnap paradicsomból lesz. Jó?
- De mesélsz hozzá? - aggodalmaskodik a kislány.
- Hát persze.

- Nem vagy normális - mondja a szomszédasszony, amikor a kislány édesanyja elmeséli, hogyan eteti a gyereket. - Csak elkényezteted. Én már rég odacsaptam volna, ha a gyerekeim nem ennék meg az ebédet.
A kislány anyja nem válaszol. Ő nem tud odacsapni. Hetek-hónapok múlnak el, és a kislány egyre többféle ételt hajlandó megkóstolni. Zellerkrémlevest már mese nélkül is eszik. Néha, vészhelyzetben azért előkerül a mesevarázslat.
- Kóstold meg a szilváslepényt - kínálja a nagymama.
- Nem szeretem. - húzza el száját a kislány.
- Kóstoltad már?
- Nem. De nem szeretem - makacskodik a kicsi.
A nagymama sóhajt. Igaza van. De a kislány anyja már tudja, mit kell tenni:
- Mesélek neked a pásztorfiúról, aki úgy szerette a szilváslepényt, hogy nem is akart mást enni.
- Jó - egyezik bele a kislány, és boldogan hátradől.
A mese végén elgondolkozik, majd a nagymamához fordul:
- Teszel nekem porcukrot a szilváslepényemre?

Néhány nap múlva anyukának gyanússá válik a csönd a gyerekszobában. Nagyobb zsivajhoz szokott. Aggodalmasan lép az ajtóhoz, bekukucskál. Négyéves kislánya a babaágy mellett ül kötényben, kezében fakanállal. Kedves, türelmes hangon magyaráz öt hónapos húgának:
- Akkor most mondok neked egy mesét a babáról, aki nem akart rendesen szopizni.
Anyuka csendben mosolyog. Lehet, hogy a kicsi jó evő lesz? "

 
 
0 komment , kategória:  Mesék  
Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság
  2018-08-26 16:19:32, vasárnap
 
  Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság

Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,ha az ember léte nem a pénzről szólna,nem gebedne bele senki a munkába,nem az “élne csak jól", kinek lóg a lába.

A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,nem a tudós gazdag, - az, aki harácsol.

Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,mások hátán egyre magasabbra lépni!Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!

Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.

Nem is tanítanék haszontalan dolgot,
elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.

S aki alkotni tud, az tanítson mást is,
s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,ha egymásért élünk és nem ural senki.

Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,mikor a munkámban örömömet érzem,látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!

Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,így alkotva népet, egy nagyobb családot,gazdagítva ezzel ezt a szép világot.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
A jószívű madár
  2018-08-26 16:18:21, vasárnap
 
  A jószívű madár
(Puerto Rico-i mese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy madár. Nem volt szépséges, nem volt fenséges, mint a felhők közt szárnyaló madarak. Kecses és elegáns sem volt, mint azok a társai, akik a víz tükrén vitorláznak. Közönséges madár volt csupán, aki vézna nyakát előre nyújtva csipegetett a földről -így tengette az életét.
Ami pedig az éneklést illeti - énekelni egyáltalán nem tudott. Nem csiripelt, nem rikoltott, nem huhogott, de még csak nem is csipogott!
- Mondd csak - szólította meg egyszer a Napot -, mi hasznom van nekem? Nem vagyok se szép, se kecses, és még énekelni sem tudok.
- Ó - ragyogott le rá a Nap -, nagyon is sok a hasznod. Olyan különleges ajándékod van, mint semmilyen más madárnak. Ha keresed, biztosan meg is leled.

Így hát a madár másnap nekivágott a nagyvilágnak, hátha megleli, hogy mi haszna van a földön. A térde rogyadozott, a feje ügyetlenül billegett, hosszú farkát pedig vonszolta maga után.
Az első nap alkonyatkor egy faluba ért. Az emberek már behúzódtak házaikba, de valaki még mindig kint kóborolt az utcán: egy barna hajú kislány, aki sírva-ríva kiáltozott:
- Itt vagyok, Koli! Gyere vissza, Koli! Hová tűntél, Koli?
- Mi történt? - kérdezte a madár a kislánytól.
- Megszökött a kiskutyám - szipogta-szepegte a kislány -, és most sehol sem találom.
- Ó, kis drágám! - sóhajtotta szomorúan a madár. - Bárcsak olyan lennék, mint a többi madár, és felrepülhetnék, hogy megkeressem neked. De tudod, nem repülök valami jól.
A kislány tovább szipogott-szepegett, majd olyan hangos zokogásban tört ki, hogy a madár úgy érezte, menten megszakad a szíve.
- Mit szólnál hozzá - kérdezte végül -, ha veled mennék, hogy ne egyedül kelljen keresned?
Egész éjszaka együtt rótták az utcákat, és a kislány egyre csak kiabált:
- Koli, Koli! Gyere vissza, Koli!
Ám Koli nem jött, így hát ledőltek egy kerítés tövében. A kislány szorosan átölelte a madár nyakát. Így aludtak reggelig.
Amikor a nap kidugta a fejét a háztetők mögül, és megvirradt, a kislány megdörzsölte, és kinyitotta a szemét.
Alig akarta elhinni, de Koli állt előtte! Felugrott örömében, megölelte a kutyáját, majd a madár hoz fordult, hogy köszönetet mondjon.
- De hiszen semmit sem tettem - szabadkozott a madár.
- Igenis tettél - mosolygott a kislány. - Mellettem maradtál, hogy ne érezzem olyan rosszul magam.
A madár elbúcsúzott a kislánytól meg a kutyájától, majd ismét útra kelt - a térde rogyadozott, a feje ügyetlenül billegett, hosszú farkát pedig maga után vonszolta.
Éjszakára egy kis városba érkezett, ahol már mindenki aludt.
Mindenki - kivéve egy idős asszonyt, aki egyedül üldögélt a kövön.
- Mit bámulsz? - rivallt rá a madárra.
- Semmit - felelte a madár. - Csak szörnyen boldogtalannak látszol. Ha én is tudnék énekelni, mint a többi madár, egy szép dallal felvidíthatnának.
- Nincs szükségem rá, hogy bárki is felvidítson! Egyáltalán nincs senkire szükségem! - mordult rá az asszony, majd sírva fakadt. - Jaj, dehogyis nem lenne, hiszen olyan magányos vagyok. De csak magamat okolhatom, hiszen egész életemben csúnyán bántam az emberekkel. Mindenkivel! A férjemmel, a gyerekeimmel, a barátaimmal... - de még mielőtt befejezhette volna, sírva fakadt az ég is, és a mennyei könnyek az asszony arcára hullottak.
- Még megázol - mondta a madár -, és könnyen meg is fázhatsz - és azzal felugrott egy közeli falra, és hosszú farkával betakarta az asszony fejét és vállát.
Így is maradt egész éjszaka-az eső végig folyt a farktollán, a szomorú öregasszony pedig ott kuporgott alatta.
Mire a nap első sugara megcsillant a házak felett, az eső is elállt.
- Köszönöm! - szólt az idős asszony a madárhoz, és mintha halványan el is mosolyodott volna. - Jó tudni, hogy van legalább egy barátom ezen a világon.
A madár ismét útnak indult - a térde rogyadozott, a feje ügyetlenül billegett, hosszú farkát pedig maga után vonszolta.
Beesteledett, mire a nagyvárosba ért, de az utcákon még mindig nagy volt a zaj. Behúzódott hát egy sikátorba, hogy egy biztos helyen aludjon egy keveset. De épphogy csak elhelyezkedett, egy kisfiú fordult be futva a sarkon. Láthatóan igencsak sietett, mert szuszogva kapkodott a levegő után. Ahogy a Holdfény rá vetődött, a madár kék-zöld foltokat vett észre az arcán.
- Mi a baj? - kérdezte tőle.
- A nyomomban vannak! - lihegte a kisfiú. - A nagyfiúk. Egyszer már jól helybenhagytak, és most újra meg akarnak verni.
- Ó, drágám! - sóhajtott a madár. - Ha olyan lennék, mint a többi madár, erős karmommal felkapnálak, és biztos helyre vinnélek. De amint látod, én erre képtelen vagyok, úgyhogy a következőt fogjuk tenni...
Azzal a legsötétebb sarokba terelte a kisfiút, majd kitárt a széles szárnyát és farktollait, és betakarta vele. Amikor üldözői a sikátorba értek, csak egy sötét kupacot láttak a sarokban.
- Ott van! - kiáltott az egyikük, mire mindnyájan kövekkel és téglákkal kezdték hajigálni a madarat. Ám ahogy közelebbről is szemügyre vették, így szólt az egyik
- Hé, ez nem is ő! Csak egy gusztustalan döglött madár.
Pedig a madár még élt, bár minden tagja sajgott, és sebek borították. Így köszöntött rá a következő nap reggele. A kisfiú ezzel szemben egy karcolás sem esett a madár védelmet és meleget adó tollai alatt.
Már éppen köszönetet akart mondani a madárnak, de amikor rápillantott, ámulva csapta össze a kezét:
- Oda nézz! Hiszen te egészen megváltoztál!
És csakugyan! A madár hátát és farktollait bíbor, fekete és kék csíkok tarkították, és színes esőcseppformák díszítették. És amikor megszólalt, dal fakadt a csőréről, valami efféle:,,Kol-kol-Koli, Kol-kol-Koli."
- Hát nem látod? - ragyogott rá a Nap. - A te ajándékod a szerető szíved, és mostantól fogva örökké magadon viseled jószívűséged jelét. Hadd legyen tanúja az egész világ!
Így lett a pávából minden madarak legszebbike!
 
 
0 komment , kategória:  Mesék  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 47 db bejegyzés
e év: 1016 db bejegyzés
Összes: 31746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 365
  • e Hét: 2792
  • e Hónap: 12203
  • e Év: 914135
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.