Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Bradányi Iván
  2018-08-11 23:00:33, szombat
 
  Bradányi Iván:

Aludj jól


A hold egy sárga tányér
Az éjjel abroszán,
Az első csillag ráér,
Még el sem indult tán.
Az álom-manó zsákja
Lassan szétreped,
S a résen át a mákja
Arcodra pereg.

Aludj jól,
Álmodj szépeket.
Repülj, szállj,
Föld és ég felett.
Nem kell más,
Csak hunyd le két szemed,
Aludj jól
És álmodj szépeket.

Az alkony ezüst hídját
Alig látni már,
Összehajtja szirmát
Egy fáradt rózsaszál.
A rét, a domb, az erdő
Altatót susog,
Egy tovatűnő felhő
Az álomvonatod.

Aludj jól...
 
 
0 komment , kategória:  Bradányi Iván  
P.Pálffy Julianna
  2018-08-11 16:49:53, szombat
 
  P. Pálffy Julianna

Hiányzol...

Karod messziről ölel,
tenyeredben szunnyad még
egy simogatás,
szemedben felszikrázik
az öröm - mert várlak,
most csendes a szívem,
nem hallja senki más.

Hiányzol.

Veled ébredek, a hajnal
hoz egyre közelebb,
hogy így legyen a keserűből
estére - sokkal édesebb.
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
Szabó Magda
  2018-08-11 15:56:47, szombat
 
  Szabó Magda

Sohasem

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövénybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sószagú, zúgó felszínen
lebegve - néha - a vízen
lefele fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte hunyt szemű csigák
s fehér korallok alszanak.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Magda  
Szabó Lőrinc
  2018-08-11 15:54:52, szombat
 
  Szabó Lőrin

: Folyton átlengsz

Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul: ha sajog is a
"nem vagy" sebén a "voltál" vigasza,
szeretnék élni. Miért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít:
és rád gondolnom olyan jól esik!
Igy is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szívemen?!
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Janáky Réka
  2018-08-11 15:53:44, szombat
 
  Janáky Réka

Johannus


Fényesfehér és még csak langymeleg,
odaleng Hozzád ez a könnyű, téveteg,
tekergő szellő, a sok lengő harangvirág
lepedőt terít Alád és lehever veled
az első lekaszált széna kósza illata.
A reggel rőt fenyőbronzzal ébred, lapos fénye
úgy csurog, mint a méz, és zöldje harsog,
arányos árnya súrolja az arcod és szép, rajzos
szája hozzád simul, mint a tömött, puha párna.
Paplanod felvert, habos, vándorbotos felhő,
feszülő, pöttöm rügyek fényes, csöpögő orrukat

odatolják a Napnak és pattanva bomlanak.
Nyírfa karja tartja pamlagod tágas sátorát,
kék, magas lapjait ide-oda húzza, ki- és bevonja,
finom vesszőujjait gyöngysorába fonja,
és homlokodra lehajtja szép ívű nyakát.
Ott lengeti, rázza, váltogatja kerek levélpénzeit
zizegő, suttogó ezüstre majd csengő színaranyra,
mellkasodra lesimítja csipkés, hímes fátyolát.
Csak mosolygod: menyasszony-játéka
oly kislányosan buta. De itt-ott meghasad
rajta már a feszes, ünnepi selyemruha,

oldaladon fölnyúlik karcsú, erős dereka,
remeg és emelkedik csücskös, üde melle,
hívogatja kezed: vajon nyúlsz-e utána,
díszes násza kell-e? Átzsong combja, csípeje,
gyökerén hajló, buja fűerdő. Egyszerre
termékeny földdé omlanak szét a déli csendbe
körötted a repedő, rengeteg sziklák,
szemedben táncolnak, forognak a nevető szikrák,
s a napsugár a hajadban fel-le futkos.
Csupa apró, félig kinyílt, félig titkos,
huncut üzenet rebben: szeretni akarlak!

Csókosan, ifjan, és egyre részegebben:
adj innom csobogó, tiszta, hűs vizet,
és add, hogy magunkat forrón belevetve,
borzongva borítson el együtt ez az este,
és add ezt a világos gyöngyház éjfelet,
hogy mindörökre ilyennek lássalak!
Add vissza nekem a gyönyörű, ellobbanó,
röpke nyarat, add a hosszú, hideg,
dermesztő télre is megtartó, égő vágyadat,
elmúlt, fiatal éveid, a fényt, a nagy tüzet:
táncosan dobbanó lángszíved.


...
 
 
0 komment , kategória:  Janáky Réka  
Kálnoky László
  2018-08-11 15:51:34, szombat
 
  Kálnoky László

Az elsodortak


Újra és újra látom a képet, amely köznapiságával lenyűgöz,
banalitásával mellbe vág, szürkeségével lehengerel,
az egri főutcát a század harmincas éveiben,
a nyüzsgő esti korzót a líceumtól a moziig
terjedő kurta útszakaszon,
a sárga lámpafényben fürdő, elmosódott arcokat,
a gömbölyű hasú, középkorú urak méltóságteljes lépteit,
a vastag arany óraláncokat, amint a hivatalfőnökök vagy módosabb kereskedők
állig begombolt mellényét szegik rézsútosan,
látom terjedelmes vagy ösztövér hitveseik malomkerék-kalapját,
jól hallom a matrózruhás iskoláslányok vihogását,
amint kitódulnak az angolkisasszonyok kápolnájából, a májusi litániáról,
itt kölnivíz illata csap meg, amott bor- vagy szivarszag,
a törvényszéki bíró és neje kétoldalról fogják karon bolond leányukat,
mert máskülönben a fiúkat simogatná,
ezüstfejű bottal, ferencjózsef-kabátban
végzi esti sétáját a telekkönyvezető,
a nagytemplom őszhajú karnagya csitrik után lohol,
üveges ajtajú batárban hajtat el egy lilaöves kanonok,
és hat vagy hét templomtoronyból
hangzik föl egyszerre az estharangszó,
s már hullámozni kezd a kép,
míg a vízáradásszerű kondulások remegtetik,
hegyi folyóvá szűkül össze hirtelen a keskeny utcasor,
a hanghullámok áradása sodrába kapja a járókelőket,
tempóznak a karok, a víz fölött pontyszájak, harcsabajszok,
fuldokló kapkodás, némán tátogó halálfélelem,
így sodródnak mindannyian az éjfekete torkolat felé,
döglött pisztráng, én is velük, de lehorzsolt ezüstpikkelyeim
sokáig ott csillognak még az alkonyatban
a házfalakon vagy a parti sziklák oldalán.

 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László  
kamenitzky Antal
  2018-08-11 15:49:56, szombat
 
  Kamenitzky Antal

Kesernyés


Még itt vagyok, de
túl az alkonyon.
Már hó vagyok nem
sejlő lábnyomon.

Még fáj bennem, mi
mindig fájdalom
s hogy vállalásom
mégsem vállalom.

Még felcsillan, mint
hajnal homlokon,
az életkedv, mely
surran, eloson.

Kesernyés, mint a
füstös végtelen;
és, mint a füst, szét-
szóródik velem.
 
 
0 komment , kategória:  Kamenitzky Antal  
Kamarás Klára
  2018-08-11 15:48:21, szombat
 
  Kamarás Klára

ősz órák


Álmaimat belepi majd a hó...
de ma még őszi szél visong a tájon,
ezüst szálak feszülnek tört virágon:
parányi pókok szőtte kis hajók...

Emlékek közt bóklászom óraszám.
Míg nézem a halódó kertet némán,
didergő köd hull lassan rád és énrám,
s úgy érzem, sosem oszlik el talán.

Segíts nekem, ölelj magadhoz, kedves!
Melengesd, mint régen, fázós kezem!
Emlékezz, ahogy én emlékezem!

Fut az idő... az ősz is elszalad,
de ha van még dédelgető szavad,
szemem csak ködtől, nem könnyektől nedves.
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
kanizsa József
  2018-08-11 15:47:00, szombat
 
  Kanizsa József

szeptemberi nyár

mi ez a csend?
az ősz szöszmötöl
mellettem
mégis ékesen
nyílnak a virágok
a kertemben
simogat
a szeptemberi
nyár
fény-keze
s mi ez a könny
mi szemembe gyűlt
gyöngyözve?
a Csend az Idő
nyugtató gyermeke
vigyáz rám
s velem beszélnek
az őszi virágok
a szívem
udvarán...
 
 
0 komment , kategória:  kanizsa József  
Károlyi Amy
  2018-08-11 15:44:46, szombat
 
  Károlyi Amy

3x1

1.

Az elintézetlen örökre vásik.
Álmodban kisértetként megjelen
a hiába váró, a feledéstelen.
Az ő baját nem gyógyítja idő,
a csalódása napról-napra nő,
mint házfalon a ferde repedés,
mit nem javított időben a kéz.

2.

Mit kérnél vissza az időtől:
a lehetőt, a lehetetlent,
ami nem jött meg, ami elment.
Mit kérnél vissza az időtől:
az órát, percet, pillanatot,
az időből egy idő-darabot.
Az időt kérnéd vissza az időtől,
de annak lánca bonthatatlan,
zsebórádban még ott ketyeg
a volt, a lesz rugó-alakban.
Közömbös metronom,
ütemére fut a szalagon
a nincs, a volt, a lehetőség,
az elmondott, a mondhatatlan.

3.

A kagylóban a tenger, a maradék tenger,
emelkedik apály és dagály,
ahogy a hold tereli, vagy delelőre áll,
a kagylóban a teremtés beszél,
ahogy füledben
emelkedik vagy süllyed a vér,
egy volt tengernek csapásaitól,
amikről már csak üzenete szól.
 
 
0 komment , kategória:  Károlyi Amy  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 138
  • e Hét: 1576
  • e Hónap: 6821
  • e Év: 663805
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.