Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Lénárth Mária
  2018-08-03 08:38:41, péntek
 
  Lénárth Mária

Szeress olyannak

Szeress olyannak, amilyen vagyok.
Hidd el, magamból mindent odaadok
pont úgy, ahogyan azt érzem...
s hidd el, számodra ez a legnagyobb érdem.
Olyannak látni, ahogyan senki nem lát,
ahogy megmutatom neked a bennem rejlő hibát,
mert tudom, hogy azokkal együtt szeretsz.
Nem kell másnak lennem, nem játszik táncot a képzelet,
mert aki szeret, amilyen vagyok, olyannak szeret.
Én is olyannak szeretlek, amilyen vagy,
és elfogadom a lényed,
nem akarlak változtatni, mert az már nem lenne jó néked.
Olyan vagy, amilyen lenni szeretnél,
s ha ezen változtatni szeretnék, megtörném vele az éned.
Embert törni pedig vétek.
Aki nem szeret, sétáljon tovább,
és ne akarja kézben tartani Isten ostorát.


 
 
0 komment , kategória:  Lénárt Mária  
L.Gály Olga
  2018-08-03 08:37:31, péntek
 
  L. Gály Olga

Csak az szeressen

Csak az szeressen engemet,
ki elhiszi, hogy szeretek,
ki mélyre néz, és mélyre lát,
és keresi a lelkemet.

Aki kétkedve kérdezi,
mitől villóznak fényei
(tűz van-e ott vagy szalmaláng,
mit szél kiolt, vagy szél hevít -),

abban sziklára hullanak
a gyújtani vágyó szavak,
s mint visszalőtt nyíl, megsebez
a társra nem lelt gondolat.

Csak az szeressen engemet,
ki elhiszi, hogy szeretek,
ki mélyre néz, és mélyre lát,
és keresi a lelkemet.


 
 
0 komment , kategória:  L.Gály Olga  
Szent-Gály Kata
  2018-08-03 08:34:14, péntek
 
  Szent-Gály Kata

Nem megy

Hazugság volna, hogyha letagadnám,
hogy az élet sokszor nagyon is nehéz.
Van úgy: alig tud összekulcsolódni
még imára is a kéz.
Vihar van bennünk, -- vagy csak egyszerűn már
sok lett az élet, mint az este sok
a vaknak, hogyha visszagondol néha,
milyen is volt a hold s a csillagok?
 
 
0 komment , kategória:  Szent-Gály Kata  
Lányi Sarolta
  2018-08-03 08:24:22, péntek
 
  Lányi Sarolta

Az első mosooly

Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal kövezett idegen útról
amiről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyenge, -

megtérek ide reggelre melléd
nesztelen. Testem megrándúlva halk sóhajban
fogadja be a messzejárt utast, a lelket,
s feléd fordúl e földre vissza még nem vénült orcám

hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent
s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből,
mit magammal elhozhattam orozva néked onnan,
hol még erdőnyi terem belőle,

- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt,
első mosolyát a bús valóság nappalának
s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyönge.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Lakatos istván
  2018-08-03 08:18:53, péntek
 
  Lakatos István


Atrium mortis

Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem tövig égett -
Lttam vetülni árnyát feketén
a könyörtelen beteljesülésnek.
Valahová vezettek lábnyomok;
egyre szűkebb lett a völgy, egyre mélyebb -
Ez adatott,
e múlás nélküli idő, e csorba
látóhatár, e könnytelen homok.
Micsoda szerelem fúlt itt a porba!
- - - Mentem tovább,
sikoltó pusztaságon át,
hol tett nincs téve, hol szó nincs kimondva,
s nem vár a vándor többé változást.
Ekkor, ahol újabb kör tűzterében
a táj fényt kap s az üldözött egész
megélt sorsával ismét szembenéz,
sötét kapu magasodott elébem:
,,Ki itt belépsz..."
Beléptem.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos István  
L.Ororsz Nóra
  2018-08-03 08:17:20, péntek
 
  L. Orosz Nóra


Cend

Árnyakat sző az esti homály
álomba merül lassan a táj
Szusszan egy bokor, sóhajt a lomb
néma az ösvény, hallgat a domb
Csak én virrasztok s a csillagok
és körülöttem a sok titok
 
 
0 komment , kategória:  L.Orosz Nóra  
Kuczka Péter
  2018-08-03 08:10:01, péntek
 
  Kuczka Péter


Felhőn küldött üzenet

Valóban szép vagy? - így gondolkozom, -
kik nem szeretnek, milyennek is látnak,
dolgozó, szürke gépnek,
vagy virágnak,
ködnek, asszonynak, fehér napsugárnak?
Akkor, az erdő szélén, nyári napban,
olyannak láttalak, mint bárki mást,
most messze vagy s én háborgok magamban,
s úgy látlak, mint eleven ragyogást.

Fanyar levelek füstje száll szobámban,
künn esik szárazok s vizek felett.
A gondom az: merre jársz, mit csinálhatsz,
te is nézed a nagy fellegeket?

Egyiket köztük nevemmel jelölném,
cikk-cakkot írnék reá, tüzes ábrát.
Lásd, ha egy percre felnéznél az égre
a többi közt ezt biztos megtalálnád.
 
 
0 komment , kategória:  Kuczka Péter  
Kulcsár Tibor
  2018-08-03 08:07:28, péntek
 
  Kulcsár Tibor


Gyökerek

Kde domov múj, kde domov múj?
hol a honom hol a hazám
kóstolgatod sós ízét e szavaknak
míg szádon halk fohászként felszakadnak
ősidők óta zúgnak benned
mint ösztöneid legmélyéről feltört
morajlása messzi mély tengereknek
mint végtelen szűntelen dallam
mondod magadban
öntudatlan
ízlelgeted a szót
míg kiejted
babusgatod
szívedben hordod
mint önként vállalt
hűségesküt
mely alól nincs
aki feloldoz

ez a sorsod

az egyedüli örökséged
terhével vagy
megvert
megáldott
mint bimbóját a feslő rózsa
töviseid közül

kibontod
megtalálod
mint csecsemő az édes anyamellet
hogy újra meg újra elrebeghesd
mint a legszebb szót
a szeretők
hűs tavaszi éjszakán -
hazám
hazám

hajolj le hát
a gyökerekhez

általuk őrzöd
a léted
velük kötődsz
a mindenséghez
hajszálereiken át
szívod fel az éltető nedvet
anyanyelved
ködökzsinórjára kötve
őrzöd
századok óta minden ősöd
ükapáid kínját keservét
anyád ajkán az altatódalt
a fényt az illatot a zöldet
nagyapád udvarát
a házat
hol a kíváncsi szemű gyermek
legelőször otthont találhat
falud határában
a rétet
az út menti jegenyefákat
a Bodrogközt
azt az egyre tágabb
országnyi tájat
mindazt mit úgy hívsz
szülőfölded
melyből nőttél
egyetlen helyét a világnak
melyet váltig
tiszta szívvel
vallhatsz
hazádnak

a külföldet sokfelé bejártad
láttad Londont Stockholmot Bécset
Helsinkiben a fehér éjszakákat
láttad Velencét és a tengert
szépségeit újra meg újra
megcsodáltad
a fényben úszó esti Budapestnek
ereidben lüktet zúg Európa
mégis
kell hogy valahol
megvethesd a lábad
nem lehetsz
a nagyvilág lakója

elválaszthatatlanul
ide kötnek
milliónyi szálak

ezt a tájat
mindenestül magadba zártad
ez lélegzik pórusaidból
benne munkál a sejtjeidben
benne lüktet vérköreidben
változásait szemedben hordod
ide köt
minden vágyakozásod és keserved
egyedül itt van otthon
a lelked
egyedül csak itt lehetsz boldog

minden
ami körötted
benned
itt gyökeredzett

itt élned kell

ezt add tovább
a gyermekednek





 
 
0 komment , kategória:  Kulcsár Tibor  
Lászlóffy Aladár
  2018-08-03 07:45:16, péntek
 
  Lászlóffy Aladár

Visszhangok

Itt élek én tovább is a völgybe lent,
S beengedtem magamhoz a végtelent.

Akik látnak: türelmetlen emberek,
Nem értik, ha költenek s nem ébredek.

Nem tudják, hogy ilyenkor nem vagyok itt,
Csak ez látszik: meg-megbántok valakit,

Szórakozott, lusta, vagy igaztalan -
Soha észre nem veszik üvegfalam.

Ennyi látszik: épp úgy élek én is lenn.
Pedig engem körülvesz a végtelen

S gondjaiban visszatörik sugaram.
Itt se, ott se érzem otthon már magam.

Nyugtalan a végtelen, akár a vér.
Ember-álruhába bújna, kérve kér,

Szűk szobákba, életekbe is leszáll -
Új ereket, tengereket hol talál.

Egyszerű, híg dolgokkal is dolga van.
Értelemre azzal hat, hogy szótalan.

Megértettem, könnyen, mintha szántanék,
Elfogadott, rám lehelte üvegét.

Akik látnak, nem hiszik, hogy egyedül
Valaki a messze áramába ül.

Azt hiszik, hogy haragszom vagy harcolok:
Maga módján napkodik a kvarchomok. -

Engem nem bánt s rég nem fog meg a kevés,
Határán túl sikerült az ébredés,

S nagyravágyó, óriás eszméletem
Félálomban ültet itt a végeken.

Művemből e gesztus látszik csak, a váz.
Tétlenségnek tűnik, sokszor megaláz.

Mint a csúcsok álnagyságát, taraját,
Átrepülnek engem is a vadlibák.

Semmibe vesz testvérem, az ember is,
Halandónak kelletén túl ő se hisz.

Mégis inkább itt fagyok meg, legalább
Mindenestől gyönyörködtet a világ.

Történelmi tél takarja az utat,
Amit ez a roppant szempont megmutat.

Átütő nagy színek ringnak odalenn.
Összhatásuk itt még mindig színtelen.

Előbb mindent fellövell a gondolat,
Sopánkodás, tűnődés vagy indulat.

Minden ide fellebbez, - a nagy terek
Visszhangjait ismerik az emberek.

Innen indul vissza minden új lepel,
Meztelen eszünkre hull, mint hópehely.

Aki ember, végre itt a végtelen
Fókuszában érzi magát jó helyen.

Lassú tánc a költészet: néhány madár
Ellejti egy töredékét s tovaszáll.

Lehet, száz év sodor át még valakit,
Lehet, ezer - de csak erre, de csak itt!

Nagy képeit építi a végtelen.
Pislog - mintha messze volna - csöpp jelem.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár  
László Noémi
  2018-08-03 07:42:01, péntek
 
  László Noémi

Míg alszol

Míg alszol, álmom őszi kertbe jár,
hol ágak hegyén imbolyog a fény,
s az alkony ajka érintette már
mindazt, mi múló szikra-tünemény;
míg ébrenlétem karja ringat el,
testedre gyűl szélfújta csend-avar,
lélegzetemben hómező leszel,
ereszkedő szemhéjam betakar.
 
 
0 komment , kategória:  László Noémi  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 270
  • e Hét: 2329
  • e Hónap: 7574
  • e Év: 664558
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.