Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Kovács György
  2018-08-04 11:26:03, szombat
 
  Kovács György

Biztató


Ne restellj mindennap jobban szeretni,
hogy ne kószáljon vágyam tőled messze,
és szád jó ízét másban ne keresse:
- mert rajtad kívül nem lehet jó senki.

Ne bánd, ha néha nyűgölődő kedvvel
csupán hűs kezed kérem homlokomra,
s ne légy irigy a mindig-boldogokra:
- mert boldog az, ki engem nem ereszt el.

nem szerethet nálam szebben, jobban,
és egyszer még a nyűgeink leesnek,
s megmutatlak egy boldog nyári estnek:
- mindig szeress, amíg csak szíved dobban.

 
 
0 komment , kategória:  Kovács György  
Kovács Daniela
  2018-08-04 11:23:59, szombat
 
  Kovács Daniela

Bújj ide közel


Az ostromló hullámokba fuldoklik a múlt
szél-csendben születik a bíztató jelen
a kínzó fájdalomtól hervadásnak indult
csak eléd kitárt mezítelen lelkem...

Ha bánatot adsz, reményeket is küldj
hogy mindhalálig megmaradsz nekem
s majd lemállik lelkemről a kín
ha finom-selyem szavad magadhoz emel.

Hadd simítsalak ajkam melegéhez
hozzád igazodjak az idő fonalán
bújj ide közel riadt szívemhez
ha jöttödet érzi, megnyugszik talán...
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kosztolányi Dezső
  2018-08-04 11:21:25, szombat
 
  Kosztolányi Dezső

Annyi ábrándtól remegett a lalkem


Annyi ábrándtól remegett a lelkem,
annyi könnyű nő mosolyát imádtam,
most egy dalt neked, ki az éjek éjén
vélem aludtál.

Hitvesem, dajkám, szerető cselédem,
élettől nehéz, viselős a bútól,
régi álmoktól komoly-ízü, furcsa,
mint a bor és tej.

Mert az életé a te ízed. Egy vagy
titkaimmal is, ki tudod a percet,
melyben angyal száll le kopott szobámba,
s rezzen a hárfám.

Sírva élő és mosolyogva játszó
szörnyű színpadon suhanó színésznő,
mily szerep volt az, hogy a földre rogytunk
és a torokgyík

fojtogatta már csecsemő-fiunkat,
lázmérő ingott ideges kezünkben
s összeforradtunk, keserű kötéssel,
egyet akarva.

Jaj, ki zeng rólad? Szemem ím körülnéz,
kisszerűen jársz a szegény lakásban,
látlak a konyhán, szomorú sziveddel
ülni szerényen.

Tűvel, ollóval, kopogó gyűszűvel,
összeszúrt ujjal, gyerek-inget öltve,
gombok-gondok közt, mosolyogni némán
arra, mi elment.

Arra, ami már sohasem nevet rád
s arra, ami jő, az iszonytatóra.
Ámde én, költő, az időre dörgök,
hogy ne rohanjon

s úgy láttatlak itt, a kigyúlt egekben,
klasszikus szóval, valamint a régi,
őrködő anyát, szigorú szemölddel,
bús koszorúval,

aki áldottan megy előre árnyak
és kígyók között, a gyerek a karján,
fölszegett fővel, hihetetlen úton,
nagyszerü hittel.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Kotaszek Hedvig
  2018-08-04 11:18:51, szombat
 
  Kotaszek Hedvig

Lehetnél


Álommá lennék,
hangod a dalban,

ledbe bújva
dalolnék halkan.

Suttogó szélben
hintenék lágyan

Sziromvirágot
utad porában.

Sóhajod lennék,
tűnékeny lélek,

Minden percedben
megkeresnélek.

Nevetve égre,
felhőkre szállnék,

Lépteid neszében
utaddá válnék.

Hallgatag írisz
mélysötét virága:

Lehetnél életem
rejtőző hiánya.
 
 
0 komment , kategória:  Kotaszek Hedvig  
Kótzián Katalin
  2018-08-04 11:16:54, szombat
 
  Kótzián Katalin

Szerelmes szonettkoszorú

I.

Csak álmodás, csak sejtetés
érződik át a levegőn,
fehér ködök közt, lebegőn.
Jólesik most a nevetés.

Fázósan hajlanak a fák,
de pattanó rügyekben él
ígéretük: a friss levél
s az egyre új virágos ág.

Félig kinyílott szájad így
sötétben nedvesen ragyog.
Szívedben bújnak vágyaid,

csak hangok még az új dalok.
Tavasz bontja már szárnyait,
csak ébredez, még nem lobog.

II

Csak ébredez, még nem lobog
tükrös szemed kékjén a láng,
jánosbogár meg ispiláng
játszik szemedben, mosolyog.

Dícsér és zeng litániát
a szél, a száj, szó, a szív,
madárka, röppenő, szelíd,
s a rád kíváncsi hóvirág.

Jókedvű zsenge, friss füvek,
párnás felhők a híd felett.
Dicséretüktől némulok.

Mulandó bogárzümmögés
dicséretük, jaj, mind kevés,
s fakók a rólad írt sorok.

III

Fakók a rólad írt sorok,
míg szádra ékszert csókolok,
míg ital nélkül részegen,
számon csókod lesz ékszerem.

Hídon és mégis víz alatt
bukdácsolunk, mint kis halak,
s ha egy-egy csókunk véget ért,
felbukkanunk lélegzetért.

Csókod parányi gyengeség,
a számon mégis oly erős,
hogy hónapokig rajta ég,

és mint valóság ott időz.
S ha jő reggel az ébredés,
betölt tündér emlékezés.

IV

Betölt tündér emlékezés,
a tegnap született virág.
Felhőkig lopja jó szagát,
többé nem hazug sejtetés.

Köszöntlek, zölderes bokor
mézédes, napsütött szaga,
szívem bokrán nőtt orgona,
szoknyád lehellet-tüllfodor.

Szerelmed, mint e lenge tüll
szívemre sose nehezül,
új vágyad mindig új öröm.

Zölderes bokron lángfodor,
ha nem vagy itt is, átkarol,
lázával édesen gyötör.

V

Lázával édesen gyötrő
mohó vágyad csontomig ér,
remegek és a szenvedély
eléget, bágyasztó gyönyör.

Elborít zúgó áradat,
hullámhegyek, önkívület,
fullaszt a sóvár őrület,
ha csak érinted vállamat.

Érintésedtől összecsap
forró fejünk felett a hab,
már alig érzem testemet.

Vacogva forró délután,
kapkodok levegő után,
földön és mégis föld felett.

VI

Földön és mégis föld felett,
már mindent áthevít a láz.
Virágát hullató akác
vonatablaknak integet.

A nyár kezdődik, hirdeti
kukac, cseresznye, zöld dió,
alig nyíló, s már hervadó
vérpiros rózsák ezrei.

Könnyű szerelmed már nehéz,
hogy görnyedezve vonszolom.
Túl sok szerelmed is kevés,

jól véle sosem lakhatom.
A csók enyhít és mar sebet,
mit fénylő szájad rálehelt.

VII

Mit fénylő szájad rálehelt,
a csók aléltan megpihen,
így alszunk és a szerelem
is elbágyad egy keveset.

Karom zsibbad, szememre ül
a lomha zsongító homály,
szobám forog, aztán megáll,
minden álommá csendesül.

Érzelmek, ízek és szagok,
lármája most nem kavarog.
Béke takar be, halk öröm.

A szenvedély is szendereg,
aluszik, nem tép új sebet
a csókkal kezdődő gyönyör.

VIII

A csókkal kezdődő gyönyör
két év után jó megszokás.
Parázsból újult lobogás,
ha újra gyújtják, tündököl.

De ha a szunnyadó tüzet
mindig civódás mossa szét,
tócsa lepi a tűz helyét,
s helyébe bánat sistereg.

Hogyan titkoljam el a rést?
Málló ágyon a repedést
növeli újabb indulat.

A jó akarat egyre fogy,
valami csitít, talán hogy
távoli kezed simogat.

IX

Távoli kezed simogat,
boríts be, drága pillanat,
- a pillanat, mely itt marad, -
te öröklét az ég alatt.

Jegenyefa, te cipruság,
aranyban fürdő dáliák,
ostoba, kedves mániák,
messziről szóló áriák.

Narkótikum, te pillanat,
szivárványkagyló, hallgatag
halál, gyönyör és ifjúság.

Simogatásod itt maradt,
a víz tükrében elakadt.
Hajóról nézem a Dunát.

X

Hajóról nézem a Dunát,
felettem nagy, félelmetes
repülőgép aknát keres,
lármásan vonszolja magát.

E létezés szűk peremén,
csattan a gyávák ostora,
aki most nem fél, ostoba,
s az okos tudja: nincs remény.

A csordává lett emberek
szerencsét nem érdemelnek.
A bokrok árnya rőt harag.

A híd felrobbant, haldokol,
a város véle fuldokol,
holdat dobál a lenge hab.

XI

Holdat dobál a lenge hab,
eszembe jut a Genfi-tó,
szélén napfénybe játszi hó -
hattyúk és vizimadarak.

Táplálja mézédes nedű
a friss gyümölcs érett húsát,
magját a méz nem járja át,
ezért kemény és keserű.

Az emlék épp ilyen csaló,
ha édes: ellepi darázs.
Homályból nézve szép varázs

a jelen, bármilyen fakó.
Emlékkel foltozom a mát.
Vágyam még húsodért kiált.

XII

Vágyam még húsodért kiált
eleven test, jó ölelés,
hiába hoz mindig halált
a termő beteljesülés.

Ösztönruhában vadállat
a békés humanista is.
S tán mentsége a szamárnak:
hogy ölel és pusztul maga is?

S ha jön az üldöző halál,
szívünk szorul és görcse vad,
a vér gőze az égre száll,

s a földbe jut a hullaszag,
kukac sereg ujjongva vár.
Fázom, ruhám is vastagabb.

XIII

Fázom, ruhám is vastagabb,
kábítószer nem melegít.
A félelem leveleit
fujja felém a virradat.

Karok, kezek, kaján csalók,
nem melegít, csak ha pokol
lávája tör a jég alól.
Dermeszt a hő, fagypont a csók.

Jaj, átkozott légy, őrület,
örökké hordozom nyomát,
halottölelő rémület

sikoltja tele a szobát.
Mikor számolok le veled?
Szél hozza szádnak illatát.

XIV

Szél hozza szádnak illatát,
futok előle, megkeres,
rémülten érzem mágneses
örökre vonzó áramát.

Fázó fák hajtják törzseik
dunyha cihából hull a hó
a tavaly elsüllyedt hajó
roncsait lassan emelik.

Új ívben nyúlik már a híd,
a város csupa építés.
Köddé válnak vonásaid,

ma már növő emlékezés
borítja a múlt tájait:
csak álmodás, csak sejtés.

XV

Csak álmodás, csak sejtetés,
csak ébredez, még nem lobog:
fakók a rólad írt sorok,
betölt tündér emlékezés.

Lázával édesen gyötör,
földön és mégis föld felett,
mit fénylő szájad rálehelt:
a csókkal kezdődő gyönyör.

Távoli kezed simogat,
hajóról nézem a Dunát,
holdat dobál a lenge hab.

Vágyam még húsodért kiált:
fázom, ruhám is vastagabb:
szél hozza szádnak illatát.



 
 
0 komment , kategória:  Kótzián Katalin  
Sun Belle
  2018-08-04 11:06:08, szombat
 
  Sun Belle

De jó volna..

De jó volna egyszer-egyszer megpihenni
Csak hallgatni, hogy miről suttog a szél
Álmodni merengve, s figyelni csendben
A néma tárgyakon hogyan játszik a fény.

Nem gondolni a valóra, csak úgy létezni
S a szívet kitárva beszívni minden csodát
Amely körülvesz. Magát a létezést, mely
Gyengéd karjaival mint látomás fon át.

De jó volna ha álom és ébrenlét között
Nem a küzdelmek neheze emésztene
Éjjel, fáradtan lehunyt szemünk mögött
Csak az elmúlt nap szépsége kísértene.

De jó lenne, ha tudnánk örülni szívből
Annak , mit a világ nekünk ad magából
S megtölthetnénk lelkünket gazdagon
Szépséggel, mit a természet varázsol.
 
 
0 komment , kategória:  Sun Belle  
Környey Zoltán
  2018-08-04 11:04:39, szombat
 
  Környey Zoltán

Délibáb

Itáliába szeretnék menni,
langyos lagunák felett ringani,
utak távolát nézni szótalan,
selymét az égnek és fehér karodnak:
kár itt a ködbe hulló percekért,
az énekért, a szürke évekért.

Szeretnék mindent, amit nem lehet:
este mi fáj, ameddig jön az álom,
reggel mi fáj, ha elborult a nap,
engem hív messze: fú a déli szél,
téged hív messze: fullaszt, fáj a tél...

Elmenni búcsú nélkül és veled,
miért nem lehet?
 
 
0 komment , kategória:  Környey Zoltán  
Kölcsey Ferenc
  2018-08-04 11:01:38, szombat
 
  Kölcsey Ferenc

A phantasia


Boríts-el édes álmaiddal,
Szép hölgy, arany phantasia!
Rengetvén gyönge karjaiddal:
Mint Amorát Idalia.
Bükkjeimnek bíztos éjelében
Érzem balzsamlehelleted',
'S a' fülmiléknek énekében
Szól hozzám bájos zengzeted.

Kebledben andalogva bírom
Ismét Lyánykám' szerelmeit,
Kebledben andalogva sírom
Vesztésem' néma könyeit.
Váltó örömnek 's fájdalomnak
Igy olvadván érzésiben,
A' bánatok kevésbbé nyomnak,
'S a' szűk öröm szentté leszen.

Tekintetem hat a' jövőre,
'S lehullnak a' kék kárpitok,
Merengve néz a' múlt időre,
'S újabb lángokra lobbanok.
A' szűk jelenlét szétröpíti
Kevés búját örömivel,
Ösvényimet virág teríti,
A' bal szerencsét szép lepel.

Így él a' sylphné fellegében
Rengvén Zephyr' hűs szárnyain,
Leszáll, s' szent berkek' éjelében
Kedvesnek olvad karjain.
Igy él a' Lepke rózsaszájjal
Csókolván Flora' kedvesét,
'S szerelme' ölében égi bájjal
Leéli boldog életét.











 
 
0 komment , kategória:  Kölcsey Ferenc  
Kovácsy József
  2018-08-04 10:27:55, szombat
 
  Kovácsy József

Zsongák

(Tollas Tibornak)


Nézd, hogy ó-arannyá lett a nyár,
kifáradta magát a tavasz
egy bimbózó ölelkezésben,
a rések kényszegleteiben,
hol átveszi szerepét a gaz.
E fénybe ki lát könnycsepp nélkül,
ki gázol át titkai mélyén,
hol hallgat a csend meglapulva
sápadt tücskök horkolására;
a vízbe-mártott rímek szélén?!

Ki fog majd karjaiba szökni.
talán az Ősz, ha idegurul -
sejtelmét érzed, de kezét nem,
melege nincs és arca ködös
bár ringatja magát pimaszul. -
Gyors változattal kerget a szél
megsimogatva, csókot dobva,
elperelt szavaiddal játszva
megkísérli a lehetetlent;
mellédszegődve bízva, lopva.

Kirobban belőled az érzés
ezeregy kamaszos világa
mi átszövi éned mesékkel
rádterítve szűz ökörnyálát,
mint aki ,,nagy" szerepét játsza! -
Valahol nyújtottan zúg a dal,
lábad alatt megtorpan minden -
tompán peregve a Semmibe
térdelsz, hogy lássad a csodát;
mint átölel maga, az Isten! -


 
 
0 komment , kategória:  Kovácsy József  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 2290 db bejegyzés
Összes: 8858 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1906
  • e Hét: 3203
  • e Hónap: 33183
  • e Év: 524500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.