Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szalay Fruzina: Álom
  2018-08-04 07:57:51, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szalay Fruzina  
Maksay Albert: Alkonyodik, - hűvösödik az este
  2018-08-04 07:55:42, szombat
 
  Maksay Albert:

Alkonyodik, - hűvösödik az este


Néha, nem tudom miért, nem értem, hogyan,
Idegen emberként találkozom magammal.
Valami ismeretlen mélység szédülete markol szíven:
Távol röppennek a szokott hétköznapok tőlem.

Csak annyi közöm van a világhoz, hogy visszaemlékezem
Az őszi levelek kesernyés, fanyar illatára.
Lehet, hogy elvesztettem valamit és megtalálnám, ha keresném,
De nem keresem, mert a lelkemben új remények motoznak.

Csak annyi az élet, mint a patak suttogása,
Amiben gyönyörű dallamok dalolnak talán,
De csak sejti őket az ember, nem tudja kottára szedni.
Emlékszem, mikor gyermek voltam és féltem,
Megnyugtatott a sötét szobában édesanyám simogatása.

De ez mind, mind nagyon messze van.
A beláthatatlan messzeségben valaki lépdel:
Kinn alkonyodik, - hűvösödik az este, - közelednek a léptek.
- Érzem, amint Isten jár-kel a mindenségben.


Erdélyi Helikon 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Maksay Albert  
Szakáli Anna: És ahogy öregszik
  2018-08-04 07:54:25, szombat
 
  Szakáli Anna:

És ahogy öregszik


És ahogy öregszik a szem,
a fül már nem hall dalokat,
fáj a mozgás, a lépés szúr,
suta, vén reszketés marad.

Fakó a szó, egyre ritkább,
tétova kérdés elakad,
remeg a hang egyre inkább,
sebezhető, gyenge a szív,
fél a magányos gondolat . . .

Vigasz végső menedéknek,
hogy gyermekünk nem ítél meg.
Dolgos földi létnél nincs szebb,
és nincs annál keservesebb.
Ami jön, még ezután jön . . .
Az élet búgócsigája eldől,
idő rakta kockakövön.


2005. február
 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna  
Kovács István: Menekülés.
  2018-08-04 07:53:43, szombat
 
  Kovács István:

Menekülés.


Nap nem fut ugy, ha éjszaka üzi
fényét, mint előled én.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Bennem élsz akaratod nélkül,
karomban karod, testemben tested,
sápadt szép lányfejed az én fejemből nevet,
vagy zordul komoran az emberekre,
és a te álmaid szépítik az én álmaimat.

Sokszor menekülök előled, le akarlak vetni,
mint tolvaj, ki reszket lopott ruhában járni,
de utánam futsz, kergetsz akár
lázas beteg a mellén ülő halált.

Nincs tested, bennem élsz és mindenben,
arcod elömlik tintában, borban,
rámbólogatsz asztalból, fából, kőből,
belebújsz könyveimbe, székemen ülsz,
te vagy az éjszakai uccákon alvó csend
és a viharzó ég goromba zenéje.

Szeretnélek megtagadni, de vágyaim
hidat vernek hozzád. Szeretnék egyszerre
lenni parancsolod és hű kutyád, ki megüt
és megőrzi lépteid illatát.


Erdélyi Helikon 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Pálfi Kata: HÁNY FÉRFIT REJT . . . ?
  2018-08-04 07:52:51, szombat
 
  Pálfi Kata:

HÁNY FÉRFIT REJT . . . ?


hány férfivel ölelkezem
karjaid között?
ó, mondd hány férfit
rejt ölelő karod?
okos homlokod
lágyan lehelő csókod
illatos bőröd kinek őrzöd?
téged ki küldött
s hogy kerültél utamba?
azt mondod bennem
találtál otthonodra.

hát hogyan? s honnan?
és hányan vagytok
bennem ébredező emlékképek
rég elmúlt, egykor forrón szerető
férfi ölelések, csókok, együtt levések
csalódások, elengedések.

hány férfivel hempergek
karjaid közt?, ó mondd
de úgysem tudhatod,
hát majd én elmondom:

kezed a festőé
ujjaid hosszúak, lágyan tapintók
ahogy érintsz.
ujjbegyed megannyi
aranyat csepegtető
ecset.
hajad a világutazóé
ezüstje néha rám-rám csillan
mint ezernyi kikötő
fényei
éjszakai hajósoknak
messzi hullámokból hazatérő
szárazföldet rég nem érző
kapitánynak.

a hátad hátulról delta
mérete matrózok éke
keskeny csípőd,
vállad széles
Jenő sem tudná jobban leírni,
ahogy Fülig Jimmy flegmán
pultra könyökölve
fittyet sem hány
a füstös kocsmában.

a bőröd, ó, a bőröd bársony
indián toll – elvarázsol
mikor érint, csak érzem -
távol Farkas jajdul Holdra
Sólyom társa felette suhan . . .
ó, hogyan tudsz szeretni, bársony bőröddel
betakarni . . .
 
 
0 komment , kategória:  Pálfi Kata  
Nyárády Károly: Veled
  2018-08-04 07:51:07, szombat
 
  Nyárády Károly:

Veled


Nehéz, nehéz már, mikor mindegyre
az értetlenség falába ütöd fejed
s a zárt ajtók előtt dobnod kell virágod.
Ajtók, melyek mögött elszorított ajkakkal még
áll valaki, de válaszolni már senki sem akar
kinek hiába kiáltod, hangtalan:
Én veled, miattad, ha hagyod,
én itt vagyok! Öledbe hajtott fejjel,
lennék kicsit még, míg itt vagyok, 
én veled lennék még, ha hagyod.
 
 
0 komment , kategória:  Nyárády Károly  
Mindszenti Gedeon: Magyarország védasszonya.
  2018-08-04 07:50:05, szombat
 
  Mindszenti Gedeon:

Magyarország védasszonya.


Már nincsen Imre, már felment az égbe,
Az angyalokkal örökké játszani,
Imát többé nem rebegnek, óh nem
Mosolygó, halvány, néma ajkai.
- Ott nyugszik immár gyászos ravatalán,
Kezében ékes liliom vagyon,
Oly szépen nyugszik, mint a Hold sugára
Bús fenyvesekkel árnyékolt tavon.
- Oh miért hagyál itt jó fiam, szerelmem,
Hogy válhattál el tőlem ily korán?
Mért hervasztád el nemzeted reményét,
Te legszebb gyöngy a magyar koronán ? -
Zokog fel búsan, két térdre hullva,
István, a szent, a megsebzett király;
Ha te meghaltál, óh mondd, a kereszttel
A most megváltott nép elé ki áll?
De Imre hallgat, atyja jajszavára
Sem nyílhatik meg hideg kebele,
Csak egy-egy égő fáklya lobban olykor,
Miként ha enyhe választ intene,
S elalszik az is.
Csak István virraszt és István szívében
Él a honfibú egyes egyedül,
Ennek szent lángján, porban gyulladozva
Az égre veté könnyes szemeit;
Oh mentsd meg Isten a hit új hazáját,
Mert elveszünk, ha jobbod nem segít!
Nem kérek enyhet, balzsamot szívemre,
Mert Te akartad, hogy legyen sebes,
Hanem könyörgöm Hozzád, Istenemhez,
Vess egy pillantást hű népedre, vess.
- Alig rebegte el a szent imáját,
A liliom Imre jobbkezében
Felnyílik lassan,
És hófehér virágján lobogni kezd
Egy ég lövelte fény.
E fényből aztán csillagok teremtek,
Amelyből egy kéz koszorút fűze,
És a koszorúban ott álla szelíden
Jézus szent Anyja, a Szűzek Szűze.
- Fiam, az ég meghallgatta imádat,
Engem küldött e honnak gyámolul,
Csak lábaimhoz fuss, te jó magyar nép,
Hogyha fölötted az ég beborul.
Én kérek áldást, békét hazádra
S ha harcisíkra szállnod kellene,
Én, ki zászlóid vezérlem,
Én harcaidnak védő szelleme.
- Szólott a szent Szűz és eltűnt a fényben,
Utána menten a hajnal hasadt,
Mutatván vért, de rózsát is sokat.
Istvánnak nincsen többé honfikönnye,
Letörlé azt a menny szent vigasza,
Mert, habár elveszte legszebb reményét,
De már Anyát nyert a magyar haza.
 
 
0 komment , kategória:  Mindszenthy Gedeon  
Derzsi Sándor: Szenvedések mámorában.
  2018-08-04 07:49:17, szombat
 
  Derzsi Sándor:

Szenvedések mámorában.


Titok az élet, titok a halál,
egy bizonyosság van: a szenvedés,
nehéz borától megrészegülten
kiáltom: kevés, még mindig kevés!

Szívemben egymást töltik a könnyek,
habzsolják egymást a bánatok,
zúgó fejem a néma falakkal
toporzékoló, őrült táncba fog.


Erdélyi Helikon 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Derzsi Sándor  
Sulyok Vince: Rohanunk végzetünkbe
  2018-08-04 07:48:01, szombat
 
  Sulyok Vince:

Rohanunk végzetünkbe


Mintha valami erős örvény
szívná magába, hörpölné szüntelenül
kimért időmet, olyan esztelen
sebességgel fogynak napjaim
és szinte nesztelen.
Nincs mód arra, hogy megállítsam,
ezt a szédítő rohanást,
vagy akárcsak lefékezzem kicsit.
S itt kapaszkodtok mindannyian ti is
az élet kegyetlen körhintáján,
kicsivel előttem, vagy egy kicsit mögöttem:
majdnem mindegy, mert egyfele tartunk,
hisz végül mindünket magába szippant
rettenetes tüdejével az Idő.
Ellene mit se tehetünk: saját védelmünkre
sincs kellő erőnk, se kellő fegyverünk.
Hadba kelni a láthatatlan, a leküzdhetetlen
végzet ellen
nem tudunk és nem merünk.
Számunkra itt annyi marad mindössze,
hogy nézzük, amíg csak nézni tudjuk,
ezt a halálunkat ígérő rohanást.


Billingstad, 2009-03-18.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince  
Farkas Boglárka: Árapatak
  2018-08-04 07:47:09, szombat
 
  Farkas Boglárka:

Árapatak


Megállt az idő az öreg házban
Falai emlékek százait őrzik
Száraz virágok illata árad
Hűs padlóján két kutya alszik

Vén ablaka álmosan nyílik
Kíváncsian néz ki a házból
Az utcán tehenek kolompja hallik
Fecskepár röppen, táncol

Megállt az idő az öreg házban
Udvarán a kút csendesen pihen
Kislány játszik a pázsiton vidáman
Mellette lusta macska figyel

A kertben melegen pislákol a tűz
Nagypapa várja a víg parazsat
Megállt egy percre az idő a házban
S boldogságban tovaszalad


Válogatott versek. 2001.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Boglárka  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3127
  • e Hét: 22748
  • e Hónap: 107329
  • e Év: 1785828
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.