Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kerner Mariann
  2018-08-05 09:45:55, vasárnap
 
  Kerner Mariann:

Életed utolsó asszonya

Amikor már az asztalon meleg a vacsora,
Gőzölgő illata vár: gyere haza.
Én még egy kicsit sürgök-forgok, megyek-jövök,
Takaros otthonunkban melléd leülök.

Amikor már kirepült mind a gyermek,
Talán nem mondom nap, nap után szeretlek.
Esténként a dunyhádat megborzolom,
Elalvás előtt őszülő tincseid összekócolom.

Amikor már jobban esik otthon kényelembe,
Mint a nagyvárosi nyüzsgő zajokba, fényekbe.
Szemembe a lemenő nap sugarát látod,
Álmomat mégis te vagy, ki vigyázod.

Amikor már legnagyobb kincs a felemás egészség,
A napok rövidülnek, hosszabbak az esték,
Kis szobánkban egy apró örök mécses ég,
Csak ketten látjuk, csak nekünk szép.

Amikor már minden lépésért köszönöm,
Ha reggel nem fáj, az az igazi öröm.
Könnyed, mosolyod létem arany kora,
S én kedves neked- az élet utolsó asszonya.
 
 
0 komment , kategória:  Kerner Mariann  
József Attila
  2018-08-05 09:43:38, vasárnap
 
  József Attila

Hajnali vers kedvesemnek

A csöndes hajnali égről szeliden száll szét a Holdsugára;
mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen
útja felé.

A rózsásujjú Hajnal istenasszony előbbre lépeget, amerre
csak feltünik csudálatos nagyszerüsége, daloló kedvvel a
madarak köszöntik.

Ám Holdsugára a szinek e fönséges fakadásában is némán,
halványan ballag, mint éjjeli munkás, ki az átvirrasztott
éjszaka után otthona felé ügyekezik, szerettei körébe.

Az istenes Napfény viruló orcája boldog mosollyal
üdvözli Holdsugára szőke fürteit; éppen most lépett ki
hajnali fürdőjéből, mert aranyos alakját még fátyol födi.
- Ime, fátylát ledobja és pajkos örömmel futkároz a mennyei
pázsiton meg Földanyánk életreébredt virágos kertjében.

Most összeölelkeznek: Napfény meg Holdsugára. Szerelmük
boldogsága itt motoz nyugtalan szivem körül - mily furcsa,
hogy a két égi vándor az élet ébredésén így egymásra talált!

De nézd csak - Holdsugára ajka még vértelenebb lett,
Napfény meg felölti kápráztató öltözékét, még egyszer
megcsókolják egymást és búcsút intenek, mert utaik elválnak:

Sorsuk akarta így.

Napfény az aranyló nyárfák dús lombján keresztül a
diadalmas élet hozsannáját szűri, Holdsugára pedig sápadt
homlokkal keresi útját, mely néki rendeltetett.

Friss hajnali csók után istenhozzádot mondanak, mert
ösvényük elágazik.

De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egymást.


...
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Balázs Béla
  2018-08-05 09:41:45, vasárnap
 
  Balázs Béla

Messze vagy

Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakban állva kell kinézni messze,
mint tengerjáró szép bárkám után,
mint pálmás, kincses partjaim felé.

Most téged is szemet behunyva kell
a fájó mellből meríteni fel.
Mint eljövendő mesék neveit,
mint el sem jövő nóták ritmusát.

Messze vagy, messze. - Látlak minden este,
bárkámban vársz rám messze vizeken.
Énekled halkan legszebb énekem,
kezedben gyöngyös, fekete babér.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla  
Babits Mihály
  2018-08-05 09:39:16, vasárnap
 
  Babits Mihály


Játszottam a kezével

Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja szét,
oly szeliden, mint ágtól ág
vagy halkan elvál öt barát,
kik váltan is segitgetik
egymást egy messze életig.

Még egyre látom csöpp kezét:
ugy dolgozott mint csöppke gép
a himzőtűvel vánkosán:
tündérfogócska - igazán -
s hogy gyenge ujját meg ne szurja,
arany gyüszüt viselt az ujja.

Ó álmodom már csöpp kezét
kerek a halma, völgye szép:
a völgye selyem, halma bársony:
ó gyönyörű táj! ó csodás hon!
Ott jártak szomjas ajkaim:
arany homokon beduin!

Nem vágy, nem álom, nem emlék:
jaj milyen rég volt az a nemrég!
Tiz gyenge ága nyult felém
és én izenkint tördelém:
ó arany ágnak arany íze,
arany fa arany ízü méze!

Hát a köröm, a kis köröm!
Mennyi szépség, mily öröm:
üveges kép selyemkeretbe,
melyre a hajnal van lefestve
vagy piros ablak méla esten
vagy rózsaarc egy gyenge testen.

Mert tündértest a pici kéz
mely rózsás-meztelen igéz
bús a hely hol összeömlik ága
mint csöpp csipő hajlása drága
vagy ujja láb és íze térd
s akkor hogy arca hol? ne kérdd
mert tündértest a kicsi kéz
mely arca nélkül is egész.

Még egyre álmodom vele:
ó hogy oly messze közele
s hogy minden e világon itt
furcsa szirtekbe ütközik!
Csak egyszer lenne még enyém
s kedvemre csókkal önteném
szivesen halnék azután
nagyobb örömmel ontanám
kis ujjáért a csobogó vért,
mint száz királyért, lobogóért!
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Harcos Katalin
  2018-08-05 09:39:13, vasárnap
 
  Harcos Katalin

Hajnalodik

Oszlik a homály már a hegytetőn.
Fény lopakodik az égre nesztelen,
végigsimít az erdőn és mezőn,
majd csókokat hint szét szemérmesen.

Hallom sóhajtani az ébredőt:
ásítva nyújtózik a pirkadatban...
elkap egy csintalan bárányfelhőt
s törülközőnek használja titokban.

Tükörnek nézi a fák közti tavat,
s úgy rendezgeti kócos ágait,
hogy a közelgő bűvös pillanat
méltón hintse rá napsugarait.

Zajosan mosakszik, és dalol már
a felélénkülő színes sereg:
a csivitelő sok vidám madár
lásd, tócsákban, és porban hempereg.

Tűnik a köd és szárad a harmat.
Nap bukfencezik a hegyormokon,
arany palásttal mindent betakargat
majd kuncogva a kék égre oson.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Katona Bálint
  2018-08-05 09:38:23, vasárnap
 
  katona Bálint

csak egy könnycsepp


Csak egy könnycsepp,
mely legördül arcodon,
mert szép az élet,
vagy annyira fáj.
Csak egy könnycsepp,
mert rólam álmodtál.
A könnyek mindig
maguktól jönnek,
elég ha megjönnek,
vagy elköszönnek.
Elhagy, kit szerettél,
vagy megbántad,
hogy feledtél.
Akár öröm, akár bánat,
könnyeink mutatják,
lelkünk a világnak.
Csak egy könnycsepp,
mely legördül arcodon,
letörölni nem muszáj,
mert annyira szép,
vagy annyira fáj...
 
 
0 komment , kategória:  Katona Bálint  
Kovács Daniela
  2018-08-05 09:36:22, vasárnap
 
  Kovács Daniela

Mondd uram, minek?

Uram, mondd, minek lettem ember,
miért teremtettél, mi célod volt velem?
Lehettem volna a rét rezgő füvén
liliomvirág, mely izzó lánggal égne.

Lehettem volna, folyóban egy kavics,
némaságomban őrizném titkaid.
Apám homlokán lehetnék egy tincs,
s táncolnék a szélben, mint égő vágyaim.

Lehettem volna kóbor árnyak nesze,
a hold ezüst fátyla az éj közepén,
nem lennék ember, remegő lélekkel,
s nem fájna a szívem, ha zokog valaki.

Lehetnék kályhában lobogó tűz,
lehetnék az országút széllel szálló pora,
lehetnék part, hol tenger sziklát zúz,
nem lennék játéka, a velem játszó sorsnak...

Lehetnék az égen öröktüzű nap,
lehetnék a tónak szunnyadó csendje,
lehetnék madárszárny, mely zajtalanul suhan,
csak ne volnék érző, lélekkel áldott ember.

Mondd, Uram, miféle sorsot szántál
a túl dacos, gyerekfejemnek?
Lehetnék bármi a tágas világban,
minek teremtettél érző embernek?


...
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Lesznai Anna
  2018-08-05 09:33:02, vasárnap
 
  Lesznai Anna

Ajándék

Ajkamba szállott pirosló vérem,
Hogy közelgő ajkad jöttére érjen,
Szemeim körül udvara támadt
Királyi csókod kívánt nyomának.
Hogy minden vágyad magába vésse,
Megnyílott karom lágy ölelése.
Szent aranyserleg lett az én testem,
Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen.
S testté lett lelkem, beszédes lelkem,
Hogy csókká válva megváltód lehessen,
Hogy vérré válva vehessen néked
Egy cseppnyi-percnyi üdvösséget.
De a te szemed nem pihent rajtam,
Iramló ajkad nem lelte ajkam,
Szent aranyserleg bántotta tested,
Játszódó patak medrét kerested.
Mint csörtető szarvas erdei ágat,
Úgy tépett engem rohanó vágyad.
S mint vérrel rontott bíbor ivónál
Szép kényes szarvas horkantva retten:
Riadó gőggel, meglepetten
Sebzett lelkem partján megálltál.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna  
Viktor Szoszmora
  2018-08-05 09:32:12, vasárnap
 
  Viktor Szosznora

Ragyogj, ragyogj csak csillagom


Ragyogj, ragyogj csak, csillagom!
Áraszd szét fényedet!
Vár száz sziget - szikláikon
Scyllák s Charybdisek.

Barlangok sztoikus, sivár
űrében, hol remeg
a szépség - féreg éjszakák
falták a lelkemet.

Marcangolták, de megmaradt,
ím, elpusztíthatatlan,
se versemet, se magamat
én soha meg nem adtam.

Nem fordult visszájára még
dalom - leshette fegyver.
S ha dicsőítette az éjt,
dicsérte gyűlölettel.

Az éj, mint egy komor sebész
bordáimon kopogtat,
te
nem ismerhetsz csüggedést,
égj, csillagom,
ragyogj csak!



ford:Baka István
 
 
0 komment , kategória:  viktor Szoszmora  
Francis Jammes
  2018-08-05 09:29:23, vasárnap
 
  Francis Jammes:

Két harangvirág

Két harangvirág hintázott a domb oldalában,
s a harangvirág szólt hugának, a harangvirágnak:
megremegek előtted s csupa zavar vagyok.
S a másik szólt: ha nézem arcom miként ragyog
a sziklán, mit a viz csöppenkint hullva váj be,
látom, hogy remegek s zavart vagyok, akár te.

Ringatta őket a fuvalom egyre jobban,
beteltek szerelemmel, s kék szivük egybedobbant.
 
 
0 komment , kategória:  francis Jammes  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 2290 db bejegyzés
Összes: 8858 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1906
  • e Hét: 3203
  • e Hónap: 33183
  • e Év: 524500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.