Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Muhi János
  2018-08-06 10:20:47, hétfő
 
  Muhi János

A szív

Ó te bolond szív
ki még mindíg úgy dobogsz.
Talán még nevetsz is rajtam egy kicsit.
Néha érzem mosolyod.

És ha fájsz nagyon
a lelkem is beleremeg.
Mondd miért küldesz szemembe
csillogó könnyeket?

Néha úgy érzem, hogy csurig töltelek
de mégis van mindig, épp elég helyed.
Mennyi szép emlék fért nekem beléd,
Mennyi szerelem, barát, sok gyönyörű kép.

Nincsen feletted semmilyen hatalom
Sokszor vezettél rögös utamon.
Bár az ész néha ellentmond neked,
De nem nyomhatja el az érzelmeket.

Hányszor törtek össze,
hányszor csalódtál?
De tetted a dolgod
És csak dobogtál!
Tovább vitted sorsom s létemet.
Nem számolva soha a rohanó éveket!

Mostanában azért sokat fájsz nagyon.
Kevés a gyógyszer és nincsen oltalom.
Ó te bolond szív csak dobogsz itt nekem.
Nem számit se kín, se öröm, se gyötrelem.

És most mégis azt mondom neked,
Pihenned kéne, hisz nincs már mi vezet.
De te most sem hallgatsz,
nem figyelsz reám!
Dobogsz rendületlenül,
nap s, nap után!
 
 
0 komment , kategória:  Muhi János  
Gárdonyi Géza
  2018-08-06 10:18:14, hétfő
 
  Gárdonyi Géza

Legszebb versem

Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem egy holdas éjet elrabolt.
De benne állt, hogy arca gyönge rózsa,
haja arany, s a szeme kék írisz.
Nem akadt lap, mely kinyomtatta volna,
de nékem tetszett, s tetszett néki is.

Hogy elolvastam ott a kis-szobában,
ő piros volt, s én meghatott.
A kanári is fenn a kalitkában
kidugta orrát, s hallgatott.

- Köszönöm, - így szólt Vilma végül,
- gyönyörűszép e költemény:
hadd tegyem el örök emlékül!
- Elteheti, - feleltem én.

És ő az írást összehajtva
keblébe rejté gondosan,
aztán a karját nyakamba fonta,
s megcsókolt forrón, hosszasan.

Azóta írtam sok jobb verset,
- közölte néha tíz lap is,
de én azt tartom, s mondja Vilma is,
hogy az az első, bár senkinek se tetszett,
az volt a legszebb!
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Németh Bálint
  2018-08-06 10:17:09, hétfő
 
  Németh Bálint

Kék rózsa

Komoly tekintet
reám tekintett,...
óvatos pillantás -
lelkembe mélyen ás.
Az látszik szemében:
nevet, ha mellettem
van és elhalad
ámulat hevében
csodálat teljében
derengő szívem -
... őérte megszakad.
 
 
0 komment , kategória:  Németh Bálint  
Horosnyi Sándor
  2018-08-06 10:15:51, hétfő
 
  Horosnyi Sándor

Egyszer eljön a pillanat...

egyszer eljön a pillanat, mikor az igazság bennünk is feleszmél,
zátonyon vonagló életünk feladja, s többé már nem remél.
mert bűnösök útját tapostuk, mint megfáradt vándor egy szigeten,
áthágva önmagunk lényegén, áthágva ártatlan szíveken...

s szétesett, roncs lelkek árnyéka vállunkra támasztva mosolyát,
fülünkbe suttogta hazugul kedvesen mérgező, halk szavát.
láttuk a fodrozó felhőket, láttuk az ég lassan beborul,
viharok tépázta hegytetőn fáztunk és szenvedtünk cudarul.
tombolt az orkán, majd elvonult. lelkünkben újra gyúlt fénysugár,
egyre csak biztatva belülről, ne ugorj! ne ugorj! maradjál...

és egyszer eljön a pillanat, mikor álomvilágunkból ébredünk,
s érezzük vak ábránd, délibáb mindaz, mit másokban kerestünk.
emlékek zihálva bántottak, s kavartak porfelhőt közöttünk,
emlékek, melyek már megszűntek, s ott hagytuk régen már mögöttünk.
nem tudjuk miért fájt úgy minden perc, nem tudjuk azt sem mit éreztünk,
miért nem néztünk a tükörbe és miért nem illant el félelmünk...
az idő begyógyít sebeket? fájdalmunk üvölti - nem igaz!
fetrengve, görnyedve szenvedtünk, nem volt rá sem gyógyír sem vigasz.
a kínok megtörték szívünket, s lassan az indulat megrekedt,
nem maradt semmi más közöttünk, csak kedvesség, vonzalom, s szeretet.


 
 
0 komment , kategória:  Horosnyi Sándor  
Reményik Sándor
  2018-08-06 10:14:25, hétfő
 
  Reményik Sándor

Tearózsa
.
Egy diák jött az utcán szembe vélem,
A gomblyukába rózsa...
Ahogy méla mosollyal ráhajolt:
Valaki adta: sugárzott le róla.
Rózsa, illatos nyárelői rózsa...
Illatos, édes, első szerelem...
Nekem ily rózsám nem volt sohasem.
Más virágra vágytam már akkor is:
Halványabbra, illattalanabbra,
De ritkábbra, csodálatosabbra. -
És közben - elfutott az élet is...
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Balázs Béla
  2018-08-06 10:13:06, hétfő
 
  Balázs Béla

Szeretnélek megvédeni tőlem

Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s elfutni előlem
Valahová messze.
Két karomba rejteni a vágyad,
Térdenállva őrizni az álmad,
Hogy velem ne álmodj.

Szeretnék el, messze a jövőbe
Futni veled, hogy akkor is győzve
Még szeressük egymást.
S néha rólam emlékezni csendben
És csendesen elsiratni engem:
Egy régi barátot.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla  
Kovács Daniela
  2018-08-06 10:11:55, hétfő
 
  Kovács Daniela

Add a kezed


Add a kezed, Édes, nézd hogy alkonyul
aranytóba süllyed a liget pereme,
köréje a felhők hódolata gyúl
és egyre csak duzzad ifjúi ereje.

Add a kezed, Édes, nézd, hogy arcot ölt
majd esőre hajlik a titokzatos ég,
meglebbenti fátylát a párás, téli köd,
amikor földre hull a muzsika-beszéd.

Add a kezed, Édes, nézd az áldott varázst
a természet kitárja kőkemény szívét,
a kín-örvény felett, mint hű vigasztalás
a sírószemű vihart időben űzi szét.

Add a kezed, Édes, nézd, a fák alatt,
a hold iramló árnya bújócskázni hív,
néma csöndre szór titkos aranyat
hevül, lendül, nevet, akár a gyermekszív.

Add a kezed, Édes, nézd szépmívű testét
ezeknek az áldott pillanatoknak,
a zománc-fényű pompát ajkaidról lesték,
ahonnan mindig csodák fakadnak.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kölcsey Ferenc
  2018-08-06 10:10:21, hétfő
 
  Kölcsey Ferenc

Képzelethez

1

Szállj képzelet, szállj rózsa-fátyolodban
Bátran lebegve, mint királyi sas,
S ezerfelé változva szép arcodban
Lélekre, szívre bájerővel hass.
Ragadj magaddal, s tündérkárpitodban
Száz tűneményt, száz új scénát mutass:
Míg nap derűl az énekes melyében,
S élet s virágzat tűn fel énekében.

2

Csak dalt adott, csak lantot a költőnek,
Csak dalt, csak lantot a végzés nekem,
Lángérzeményim oszlanak s megjőnek,
Örömre, búra szállong énekem.
Kerestem rejtekében szívnek s főnek
Mitől virúlna boldoggá életem,
S szent képzelet, megfutván egy világot,
Csak hív öledben leltem boldogságot.

3

Te öntöd a dalt, s gazdag ömledése
Forr, mint Tiszának áradt habjai,
Elfoszlik a bú, s szívem vad küzdése
Leszáll derengvén vídámb álmai.
S mint hűs berek, mint esti szél nyögése
Ha felhasadnak Május napjai:
Enyhítve leng az érzetek homálya,
S virít, mint rózsáskert az életpálya.

4

Borítsd el arcod fényben, mint Auróra,
S világolj rám fáklyád sugárival;
S tenéked szentelt légyen minden óra,
Szentelve néked folyjon minden dal.
S ím mint midőn lángot kerengve szóra
Az égi tűz villámcsapásival
Folyást talál a költő szent hevének,
Reng e kebel, s ömlengni kezd az ének.

5

Fény és homály közt, mint az est órája,
Körűlem mely tündér szín nyíla fel?
Mely ég, minő táj, s mely szél hint reája
Ámbrás fuvalmat hűs lengésivel?
Látok, de többet érzek, égi bája
E helynek mély örömbe sűlyeszt el,
O pillantás, o rég táplált reményim,
Váró gyönyörben függnek érzeményim.

6

Amott a parton férfikellemében
Jár a legény, szép búval homlokán,
Ah, mennyi vész fog dörgő fellegében
Üldözni téged élted nyomdokán!
De jót hoz a veszély is eltüntében,
Süvöltni nem fog mindég az orkán,
S ki bátran szállt a küzdés ellenébe,
Mosolygva dől majd jobb sors hív ölébe.
 
 
0 komment , kategória:  Kölcsey Ferenc  
Kulcsár Tibor
  2018-08-06 10:04:01, hétfő
 
  Kulcsár Tibor

Ketten


Mint sima szőrű, álmos, lusta nyáj,
aludni tért, elpihent a falu.
Szikkadni kezd az árokparti sár,
s a levelek susogva, halk szavú
nesszel összesimulnak a fán.

Ha festő lennék, szénnel festeném
e sok elmázolt, szürke vonalat.
Ketten vagyunk csak ébren: te meg én,
s ni, csöpp fények, mint jánosbogarak:
még szántanak a Láci Feketén.

A faluban nem mozdul semmi sem.
Csöndes az ereszalja és az ólak:
a kék sajtár már üresen pihen,
kérődző, csillaghomlokú borjak
rágják a csöndet lustán, szelíden.

A fűben tücsökbanda ébredez.
A csillagok - az égbolt szinte reszket -
dúsan csüngő fürtökben fénylenek.
Letörnék néked egy gerezdet,
de az egekig föl nem érhetek.

Csak kószálunk az estben hallgatag,
árnyékunk simulva olvad össze,
s míg egymásra talál a két ajak,
hogy vágyainkat csókban megfürössze,
s a lombos ágak reánk hajlanak,

elfelejtem, hogy néha féltelek,
s lehull rólam gond, kétely és titok,
s csak azt tudom, hogy oly jó itt veled.
Feltartanám a tűnő perceket,
ha csókolsz, s tiszta szemed rám nyitod.

 
 
0 komment , kategória:  Kulcsár Tibor  
Környei Zoltán
  2018-08-06 10:01:51, hétfő
 
  Környey Zoltán

Nehéz elkészülni


Mindig valami készülődés,
egy nap sincs bevégezve semmi:
mintha el sohse kéne menni.

Holnap is örülni akarnék,
ha örömem van és ha bánat:
lázasra sírni az orcámat.

A Ma tegnap lesz s ma a Holnap
és mégse tudok készen lenni
és senki sem tud könnyen menni.

Igy csalogat az Ismeretlen
és mégse tudunk hinni benne,
mintha az egész mese lenne!
 
 
0 komment , kategória:  Környei Zoltán  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 2290 db bejegyzés
Összes: 8858 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1906
  • e Hét: 3203
  • e Hónap: 33183
  • e Év: 524500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.