Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tornay András
  2018-08-07 10:02:56, kedd
 
  Tornay András

Megalkuvás nélkül...


Megalkuvás nélkül
Teljesen
Csak előre nézve
Tisztán
Emberfeletti gyöngédséggel
Őszintén
Megbocsájtásba takarva
Győztesen
Mindent átadva
Türelmesen
Önmagam nélkül
Örökre
Melletted maradva
Szelíden

akarok szeretni.
 
 
0 komment , kategória:  Tornay András  
Fuchs Éva
  2018-08-07 10:01:31, kedd
 
  Fuchs Éva:

Ne felejts...

Felejteni?
Hogy tudnálak felejteni?
Hisz Benned élek csak,
s mindaz, mi bennem még élet
egyedül csak Te vagy.

Lelkem minden rezdülésével
szívem összes melegével
testem minden zugával
érted sóvárgok...
s Hozzád elérek.

Pedig nem kereslek, kezem
sem nyújtom utánad
mégis itt él ölemben
a vágyad...
 
 
0 komment , kategória:  Fuchs Éva  
Vilhelem Margareta
  2018-08-07 10:00:32, kedd
 
  Vilhelem Margareta

Egymásba fogózva...


Nyári éjjelekben bőrömre tapad
pillantásod, nyári ingert akaszt
áradozva szívemben könyörtelen ,
húsomba mar termékeny szerelmet .

Érzékiségem remegve bomlik szét
az alkonyi csend hatalmában ,
az egymást tükröző lelki világban
indulok feléd mint Hold alkonyában.

Minden sejtem fájdalma édeskés
kivilágosodik egyre gyöngédségem
egymásba fogózva élteti szemem
mint önmagában nyíló virágoskert .

Mozdulataink egymásba zökkennek ,
magukért szólnak a matató kezek ,
mozdulatunkban minden egyenes
csókjaink mérik a táruló szerelmet..

Minden szem mértek íves része
hajladozik testem és tested között ,
elég a szó hogy megrepedjen felette
burokba zárt vággyal forr rezzenete.

Csak a szájunk az, mi alig szétreped
kettős színt vall finom érzékiséggel ,
a két színt között csókok függnek egybe
amitől vibrálni kezd egy reménység.
 
 
0 komment , kategória:  Vilhelem Margareta  
Kazinczy Ferenc
  2018-08-07 09:59:28, kedd
 
  Kazinczy Ferenc

A kötés napja


Mely boldog óra tűnt fel életemnek,
Midőn a két szép testvér karjain,
Szökdelve jártam a rom halmain,
S hol a pataknál lengenyék teremnek.

Itt lábainál imádott kedvesemnek
Elnyúltam a part bársony hantjain;
Dallott, s elfogva alakján s hangjain,
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.

Storazzi szép ajkán nem lebegének
Mennyeibb hangzások, mint e bájos ének,
Mint e hajlékony, rezgő, lágy beszéd.

De bájosb, édesb volt, mellyel pirúlva,
A hold szelíd fényében, s rám simúlva,
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
 
 
0 komment , kategória:  Kazinczy Ferenc  
Kemény Géza
  2018-08-07 09:55:08, kedd
 
  Kemény Géza

Megvárlak hitemmel


Miért is vetettem záport a vizekbe,
csörrenő jég magvát zimankós hidegbe,
mért is kellett nékem szélbe sóhajt vetni?
- Átok a remény, ha nem tud megeredni.

Vessél, ágrólszakadt,
igéd ha még maradt,
ha áldó kezednek ága ont még tavaszt;
hintsél, szórva szórjál napfényt a vizekbe,
olvadás irgalmát zimankós hidegbe,
rongy léggömbbé fújjad sóhajod a szélben,
szappanhab-fohásznak szalmaszál reményen!

Nagy kék ablaktábla
nyílik a világra,
cikkcakkba repeszti ítélet villáma.
Életem kapuját két szárnyra kitárom,
s megvárlak hitemmel,
vívj meg a szívemmel,
tűzkardú világom!
 
 
0 komment , kategória:  Kemény Géza  
Komáromi János
  2018-08-07 09:52:31, kedd
 
  Komáromi János

Kezemmel


Kezemmel simítom el
vad fodrait a szélnek.
Apró lelkeket ölelek
magamhoz, ha félnek.

Szememben melengető
rőzsetüzek gyúlnak.
Szavaim igazgyöngyként
a földre hullnak.

Mosolyommal bársonyszirmú
virágokat nevelek.
Szívem dobbanásában
rejtem el az életet.
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
knopp Imre
  2018-08-07 09:50:56, kedd
 
  Knopp Imre

Una corda


Szívemnek mélyén csend lakik.
Hallgató néma csendes csend;
Mit lelkem úgy rejt, mint gyöngyszemet
Kagyló, a víz mélyében odalent.

Néha kiárad, mint bő dagály
Elönt a csend, és én hallgatok.
Kedves! Ilyenkor ne fürkéssz,
Becsukódom, de nincs titok!

Puhán osonva hullj mellém,
Tedd homlokomra hűs kezed;
Ami gyűrött volt - kisimul,
S szívem csendjéből béke lett.
 
 
0 komment , kategória:  Knopp Imre  
Kóbor József
  2018-08-07 09:47:58, kedd
 
  Kóbor József

Kedvesem, most mikor...


Kedvesem, most mikor ujjaid
Remegve bontják levelem
És szemed remegve futja át
Fáradt kezem ákom-bákomát,
Nyújtsd végre békejobbodat nekem.

Eljöttem. Ugye váratlanul?
Fogadd el köszöntő szavam.
Régi hitem új hangjaival,
Új erővel csendül fel a dal.
Minden sorának jó illata van.

Látod a régi rossz fiúban
Akad néha valami jó.
Igaz, sok tette búsra érett,
De szórt Eléd örömigéket.
Ami elmúlt, nem temetni való.

Ne hidd, hogy csupán játékszerem
És önzésem célja voltál.
Vesd el a megkövült vádat.
Gyarlóságom sokszor hibázhat,
égis mindig Te leszel az oltár.

Madonna arcod mosolyával
Bennem él és bennem marad.
Ha tevésem mást is mondana,
Ha szavam kötést is bontana,
Múltam és jövőm csak Hozzád tapad.

Eljöttem tehát, hogy elmondjam:
Bennem a régi fény ragyog.
Emlékeink még most is élnek
És szerényen csak arra kérnek:
Fogadj el engem, amilyen vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Kóbor József  
kartal Zsuzsa
  2018-08-07 09:36:30, kedd
 
  Kartal Zsuzsa

Mert megmozdulnak


Mert megmozdulnak akkor mindenek
megint van mért kezdődni a napnak
és jó rohanni a buszok után
és jó ha ők meg előlem rohannak

a kirakatból felém nyúl egy ruhaujj
és nesztelen jön utánam egy nadrág
friss kenyér szaga kisér utamon
és kiabálnék hangosan ha hagynák

de magamban is énekelhetek
bűvölöm a Körutat hogy szembejöjj velem
mert megmozdulnak akkor mindenek
egy fekete kóbor kutya megnyalja a kezem

durva élek élőkké gömbölyödnek
a rozsdás levél visszaszáll a fákra
megint van mért kezdődni a napnak
mert semmisem volt semmi sincs hiába

 
 
0 komment , kategória:  Kartal Zsuzsa  
Koosán Ildikó
  2018-08-07 09:33:30, kedd
 
  Koosán Ildikó

Panaszkodnék, uram


...esténként akkor
jánosbogárkák
vonták fénykörbe
a szorgos napi tettet,
akkor kiültek
ház elé a padra,
örömre, gondra
ablakot tárva
beszélgettek,
adomáztak, a félhomályban,
simult a szó
családban, párban,
s elérkezett az emberig.
Kertek alatt kölyök-
kutyák behúzott
farokkal hancúroztak
tüskés malacokkal,
kórusban vonyítva mind a
tánchoz, s felugattak
a holdvilághoz.
Akkor a szépség is
díszruhába költözött be
a májuságba,
barackvirágú nyári létbe.
Copfos leányok zöld szemébe
vidám, pajkos manó szorult,
és jókedv szakadatlan;
tudom, hisz magam is
arra laktam.
De vihar jött, villám a fába
elbitangoló szelekkel,
új hittel,
képzelt istenekkel,
világrengető áradással,
menekült éjjel,
kínhalállal,
palackból szabadult
új világ ért el...
Azóta bűnnel, mocsokkal,
szeméttel
viaskodunk, s a többség
nem követ...
Panaszkodnék Uram,
de nem tudom kinek.
 
 
0 komment , kategória:  Koosán Ildikó  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 2290 db bejegyzés
Összes: 8858 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1906
  • e Hét: 3203
  • e Hónap: 33183
  • e Év: 524500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.