Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Lupsánné Kovács Eta
  2018-08-08 10:15:02, szerda
 
  Lupsánné Kovács Eta:

Neked...


Szívemben a helyed,
ez nem lehet másképp;
mindig Veled leszek,
mint fénnyel az árnyék.

Mint árnyék a fénnyel,
én ott leszek Veled,
szívem melegével
óvlak, ha engeded.
 
 
0 komment , kategória:  Lupsánné Kovács Eta  
Reményik Sándor
  2018-08-08 10:13:57, szerda
 
  Reményik Sándor

Szita...

Egy jóságos tündér kezembe
Adott egy finom kis szitát:
"Az életből mi fényes, drága,
E kis szitán szitáld Te át,
Selyemfövennyé, aranyporrá!"

Azóta lelkemből csak hull, hull,
Mint aranypor, szitál az álom,
Kavics, göröngy, rög fennakad,
Az életet én megszitálom,
Selyemfövennyé, aranyporrá.

Így megvetem hűs selyemágyam,
S majd egykoron, - ó végső béke! -
Az életem ha elszitáltam,
Elomlok álmom fövenyébe,
Fövennyé, porrá magam is.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Kóbor József
  2018-08-08 10:13:04, szerda
 
  Kóbor József

Rólad szól az ének


Szemed a tenger kékje.
Hajad a habok fodra.
Hangod ringó zenéje
bús fövenyem motozza.

Álmaid bárányfelhők
az én életem egén.
Kék az ég. Más mi lehet?
Szemed tükrözöm csak én.

Napsugár az én szerelmem
és szerelmed a tenger.
Tested végigcsókolom
és eltelek öleddel.
 
 
0 komment , kategória:  Kóbor József  
Komáromi János
  2018-08-08 10:11:45, szerda
 
  Komáromi János

Őszi ösvényeken


Bár a melengető őszi napsugár
még ruhám nyári réseibe bújik
ma már sárgán szitál a múlt
és lépteim alá egykor zöld levél hullik

zöld-sárga alagutat formálnak
a fák összeboruló karcsú ágai
még itt lebeg az ifjúság
vidám nevetése és szárnyaló vágyai

mennyi álom szárad el
és hullik az elhagyott utakra
mennyi sóhaj oszlik szét
és nem találja senki hiába kutatna

kihalt a nagy fák alatt
a sétákat kanyarogva vezető ösvény
elcsodálkozik a csellengő szél is
a parkok halotti csöndjén

padokról, mint fákról a kéreg
a festék úgy hullik le pöndörödve
már néhány ág kopáran görnyed
és az ég felé jajdúl könyörögve.
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Koosán Ildikó
  2018-08-08 10:08:28, szerda
 
  Koosán Ildikó

hallod-e?


Pattan a rügy,
barkacsönd
neszez már túl a városon;
hallod-e ?
szellőcimbalom
hangol venyigehúrokon;
hallod-e?,
kitárult égi ablakon
azúrkéken hömpölyög
felénk
március tavasz-szimfóniája
téli hó-fodor-csipkék
foszladoznak
madárhad fészkel a fákra,
örülhet, aki mindezt megérte;
táguló létterek,
csermely-dús remények
hóvirágszigetére
csábít, zenél,
minden ami fény;
bár
visszatart még a tél
ijesztő farkasfogvillogása,
vágyódsz az újjászülető
természet
misztikus templomába;
kék csillagvirágmezőket járva
füledbe suttog
rejtelmes bíztatása:
friss avarillat, lenge kiskabát
lesz divat
nemsokára;
a baljós károgás kényszerképzetét
hagyd, hogy
dajkálja más,
belőled tűnjön, mint a pára...
Hallod-e?
szellőcimbalom
hangol, tavasz lesz nemsokára.
 
 
0 komment , kategória:  Koosán Ildikó  
Kosztolányi Dezső
  2018-08-08 10:05:31, szerda
 
  Kosztolányi Dezső

Álmok alkonyatja


Mikor a nyári dél sárgálva tűz le,
befüggönyözöm az ablakomat
s belémerengek a bús lámpatűzbe.

Narancsszín est lesz, álom-alkonyat.
Ijedten kotródik a durva élet
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.

Egy éj-szemű leány szemembe réved,
a teste árnyék s én is árny vagyok
s szeretjük egymást, száműzött szegények.

Száll az idő. Percek, órák, napok?
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.

Én nem tudom, élek vagy képzelődöm?


 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Kótzián Katalin
  2018-08-08 10:01:56, szerda
 
  Kótzián Katalin

Igazgyöngy


Az emberi szívnél van-e mélyebb tenger
Örökké hullámzó, zajló érzelemmel?
Ki mérte fel, mit rejt tajtékozó mélye,
Örvénylő vihara, édes szenvedélye.
Csupán a szerelem oly erős és bátor,
Hogy nem riad meg e szörnyű hullámzástól,
Hanem alámerül gyöngyhalászként benne,
Míg csak rá nem bukkan fénylő gyöngyszemekre.
Aztán feljön ismét a habos felszínre,
Kezébe szorítva féltve őrzött kincse:
Az igazgyöngy, amit titkoknak kagylója
Boldog szerelemnek érlelt csillogóra.


 
 
0 komment , kategória:  Kótzián Katalin  
Gárdonyi Géza
  2018-08-08 09:58:26, szerda
 
  Gárdonyi Géza

Fejét a szék karjára hajtva

Fejét a szék karjára hajtva
dúdolt az én kis kedvesem,
dúdolt egy nótát álmodozva,
s elringatózva csendesen.

Körültünk az alkony homálya
szétbontó barna fátyolát,
és betakarta észrevétlen
a kedves ódon kis szobát.

S ő mint az álmodó madárka
csicserg halkan az ág hegyén,
dúdolta: "Árva vagyok, árva."
Elmélázva hallgattam én.

S a homályba már mit se láttam,
csak fehérszőke szép fejét,
s kezét, amely meghajlott lágyan.
S félig behunyt két szép szemét.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Környey Zoltán
  2018-08-08 09:51:31, szerda
 
  Környey Zoltán

Falusi bakter


Szelid, pléh Krisztus az út közepén,
végig mély sár nyúlik vigasztalan,
viharvert vándor alszik boldogan,
nyitott félszer mélyén alszik szegény.

Sötét csend sóhajt a házak felett
pincékben ízes szőlő nedve forr,
az eső csorog, mint csapon a bor,
a bakter órát kiáltni feled:

szemei aszott, szomorú szemek,
ruhája nyűtt, csizmái vének,
(kocsmából szól kurjantó ének,
most, most indulnak a kisértetek)

lámpása bújik ereszek alatt,
meg-megáll, nem tudja mit tegyen
és hogy néha társa is legyen,
kóbor, gazdátlan kutyát simogat.
 
 
0 komment , kategória:  Környei Zoltán  
Kónya Lajos
  2018-08-08 09:38:53, szerda
 
  Kónya Lajos

Augusztus


Lépeget még dombról dombra,
kék ingben, szalmakalapban
a vén sietősléptü nyár,
arra, ahol lobog a szoknya,
sőt a csupasz combok iránt,
hiszen jussa van hozzájuk
a híres vetkőztetőnek,
ki vérnek és szívnek alágyújt
s annyi huncutságot forral!
Sietnie kell, tudja hogy
sok ideje nincsen, növekvő
éjszakái után már kapkod
az írígy ősz, és eltartási
szerződést sem köthet vele,
lassan lejár az ideje,
akárhogy is makacskodik.
Igyekezz hát ember te is
betakarítani annyi fényt,
hogy megélj belőle újig,
s begyűjteni annyi reményt,
hogy majd havas hétköznapok
homályos estjeit kigyújtsa,
s fáradt szemhéjaid lehúnyva,
az emlékezet mozivásznán
találj lejátszani valót.
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 374
  • e Hét: 1812
  • e Hónap: 7057
  • e Év: 664041
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.