Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
Búcsúzom!
  2018-09-27 09:51:22, csütörtök
 
  Búcsúzom . . .

Kedves Barátaim, Ismerőseim, Látogatóim.

Engem is, mint sok-sok társamat villámcsapásként ért a hír, /nem a fizetés,/ a zárt rendszer.
Tíz mondatos tömör tájékoztató. . .

Előzetes információ, bővebb felvilágosítás nélkül. . . Legalább a jövőről felvilágosítás adnának. . . Nem. . .

Sokan vagyunk, kiknek az életéből kitépnek egy darabot, elzárnak attól, amit alkottunk.

2006. november 20. Ettől a naptól szinte minden nap néhány verssel, képekkel, képekre írt versekkel jöttem pihenni, szórakozni, szórakoztatni.

Több, mint harminckettőezer verset olvashattak látogatóim.
Minden napra jutott vers ami a lelkünket simogatta, emlékeinket, sebeinket feltépte, vagy gyógyírként ápolta.

Nem sajnálom az eltelt időt, munkát, fáradságot, melyet adtam.
Azt sajnálom, hogy ezután nem férhetünk hozzá,
hogy nem tudjuk olvasni a magyar irodalom gyöngyszemeiből előkerült rengeteg verset.

Hiszem, hogy amit csináltam, másoknak is hasznára vált.

Az utolsó kilenc évben több, mint tizenötmillióan látogatták a blogomat.
Ez amiért érdemes volt ide járni !

Eltelt 12 év Veletek.

Köszönöm, hogy itt lehettem . . . .! Köszönöm a tvn.hu - nak is!

Búcsúzom . . .

Egészséggel teli boldogabb és szebb jövőt kívánok!

Imre
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mécs László: Emberek vagyunk !
  2018-09-04 19:37:48, kedd
 
  Mécs László:

Emberek vagyunk !


A gyűlölet halálszagu mocsárja
tengerré nőtt és vizözönt csinált,
emberfülekbe zúgja, orgonálja
vadító, bűnös szörny-szimfóniáit
szivekbe plántál förtelmes hínárt.

Ó én is, én is embernek szüllettem,
de ezt az egy érzést nem ismerem !
Hínárja, habja nem tekerg felettem.
Szivem piros, szabad szirom-sajkáján
angyalszárny hajt a poklos tengeren . . .

Vitorlám hajt és mindenütt megállok,
hol szíveket rothaszt a bús iszap
s szeráfi hangon halkan prédikálok:
Testvéreim, tartsuk meg a parancsot,
mit Jézus a hínár ellen kiszab !

Minden emberfiában önmagunkat
szeressük, mert egy-test-egy-vér vagyunk !
Bejártam a jelent s a messzi múltat,
néztem haldoklók megtörő szemébe
s egy volt porból vett szivünk és agyunk.

Éva királyi ágyékában lestem:
az első bűnbe hogy harap anyánk
s midőn a rontás átfutott a testen,
a bűn, nyomor rajtam is átkeringett
s az Isten-átok együtt hullt reánk.

Én voltam Ábel, Isten választottja
s a szőrös Káin szinte, szinte én !
Én őrjöngtem míg görcsös bunkósbotja
Ábel arany fejét véresre zúzta
s én bujdokoltam erdők rejtekén.

Én voltam a zsoltáros, híres Dávid
s én leskelődtem, mig kis udvarán
szép Uriásné teste szent csodáit
fürdette és a vágyam megkívánta . . .
- S bűnbánón sírtam zsoltárok dalán.

Én voltam judás és a drága Mester
vérdijából volt bor, meg ronda tor,
aztán vén fűzfán függtem elnyúlt testtel . . .
Kakas szavára Péterrel zokogtam
s én voltam a bal és a jobb lator !

Testvér, láttál tengert hajnal hasadtán ?
Minden habocska más-más szint mutat:
piros, zöld, kék, szint, ében is akad tán
és mégis mind, mind ugyanaz a tenger,
melyen hajók szelnek jövős utat.

Testvér, az Ember-óceán vizében
is minden vízcsepp más-más szint mutat:
Ábel kék, Dávid bíbor, Judás ében
és mégis mindig ugyanaz a Tenger
s hátán nagy eszmék szelnek szent utat.

Ha gyűlölünk: másban önmagunkat
gyűlöljük, mert egy-test-egy-vér vagyunk !
Bejártam a jelent s a messzi múltat,
néztem haldoklók megtörő szemébe
s egy volt porból vett szivünk és agyunk.

Láttam, ki mindig ember-szivet vágott,
láttam fiától átdöfött anyát,
őrült nőt fojtogatva csecsemőjét
és bosszúból felgyújtott kis tanyát.

Láttam apácát rothadó ragályos
betegeket mosdatni Krisztusért
s mig kint zenélt a karneválos város,
ő mosolyogva halt meg liliomként
a túlvilágon várva égi bért.

Keresztény filmen láttam vad zsidókat
amint verték Jézust vérlázitón;
- zsidók filmjén az inkvizíciónak
máglyáin égtek a zsidók s a nézők
közt düh tombolt keresztényen, zsidón.

Testvér, én mindent láttam s megbocsátok !
Szánjuk, kit árnyékként a bűn követ,
mert testvérünk ő s átka közös átok !
Magyar testvérek, germánok, szlovákok,
csak ki nem ember: vethet ránk követ !

Minden emberben önmagad szeressed:
közös nagy Tenger csöppjei vagyunk.
Ha arcod eddig vad dühtől vereslett,
csontos ököllel verd bűnbánó melled,
hiába, Testvér, emberek vagyunk ! !

Prágai Magyar Hirlap, 1923. május 20.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Búcsúzunk?
  2018-09-04 19:27:19, kedd
 
  -  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Végváry Ferencz: Akkor.
  2018-09-03 08:39:47, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Végváry Ferencz  
Tóth Kálmán: Elmentem . . . .
  2018-09-03 08:36:33, hétfő
 
  Tóth Kálmán:

Elmentem . . . .

Strasburg ápr. 19.


Elmentem a fenyvesbe, hol
Égig nyúl a hegytetőzet,
S forrás omlik, mely meggyógyít
Vérző szarvast, vérző őzet.
S kérdezém : hogy meggyógyit-e
Mint az enyém , ily mély sebet ?
És a forrás tompán zúgott,
Tompán zúgott, nemmel felelt.

Elmentem egy szép erdőbe,
Hova a vándorok járnak
K eresni az enyhet, árnyat,
A nagy , sötét, lombos fákat.
S kérdém őket : nyugodalmat
Lelek-e én még egyhelyütt? . .
És a lombok tagadóan
Csóválták meg sötét fejük.

Fölnéztem a nagyeg ekre
Szakadt szívvel, izzó fővel,
Oda , honnan vigasztalást
Anyi hivő, szenvedő lel.
S kérdém : hogy meggyógyitja -e
Az én nagy-nagy szenvedésem ? . .
S némán szólt a végtelenség :
Nem gyógyítja meg az ég sem !

Megláttalak ekkor téged
Te gyönyörű áldott angyal !
S meggyógyitál engemet egy
Nézéseddel, egy szavaddal.
Visszaadtad , a mit többé
Mi sem adott volna nekem -
Én gyógyító szűz forrásom !
Enyhe erdőm ! áldó egem !


Hölgyfutár_1862. április 26.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Kálmán /1831-81/  
Falu Tamás: Vadászat
  2018-09-03 08:34:51, hétfő
 
  Falu Tamás:

Vadászat


Rohan az őz, mert üldözik,
Vad kopók megrohanták,
Pedig az élet oly rövid,
S oly békések a lankák.

Pedig a patak oly szelíd
S a virágok oly kékek . . .
S ki neveli, ha elesik,
Az apró őzikéket?


Istenem, add, hogy a golyó
Életét ki ne oltsa,
Hogy szívéből a vérfolyó
Ne ömöljön a porba.

Hogy menekülő izmait
Újult erők feszítsék . . .
De cső lángol, golyó sivít . . .
Gyilkos! Gyilkos! Segítség!


Napkelet - 1932. július 1.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Andor Gyula: Az újak.
  2018-09-03 08:33:38, hétfő
 
  Andor Gyula:

Az újak.


Bágyadt szemű, megfonnyadt arczukon
Átzüllött éjek sápadtsága.
Reggel feküsznek és olyankor kelnek,
Ha elmerül az est az éjszakába.

Abszintméreg a mámoritaluk,
Hangulatért örömtanyákra mennek,
És tobzódva önkényes uj szavakban,
Egy érthetetlen káoszt énekelnek.

Kicsinylő gúnynyal megtagadják mind,
Ami nagyot emeltek ezredévek.
Az örök Szépnek egy oltára van:
És az az övék; s csak övék az Ének.

Feltúrják a Hortobágy televényét
S idegen magot ültetnek beléje.
Aztán jajongnak: szent álmoknak itt
Nincs aratása, csak meddő vetése !

S beteges vágyak glóriáját fonva,
Mint bomlott hárfán zavaros zene,
Úgy sir, kaczag nagy összevisszaságban
A téboly beteg, bús költészete !


a_het_1907. máj. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Andor Gyula  
Rolla Margit: Kiáltó szó a pusztában
  2018-09-03 08:32:34, hétfő
 
  Rolla Margit:

Kiáltó szó a pusztában


,,Kezdetben vala az Ige
és az Ige Istennél vala
és Isten vala az Ige."


. . . Így szállt a szó Bethabarában,
mint aranyméh virágos fák között,
túl a Jordánon, hol János keresztelt.
Léleknyitó ereje volt a szónak,
a nép szívébe hullott, mint a jó mag
s hírét a hívek vitték szerteszét.
Jeruzsálemben zúgtak a papok.
Küldtek hozzá követet, lévitákat,
tudják ki tőle, honnan jött mi végett,
mivel ámítja magához a népet?
Kenyerük akarja? Aranyra kapott?
Féltek, féltek . . . és mentek a papok.

A Jordán partján találtak reája.
Kisgyermek játszott lábai előtt,
s fehér bárány fejét térdére tette.
Kicsoda vagy te?
Kérdék kevély beszéddel.
Ő rájuk nézett szigorú szemével
- Heródes előtt sem rebbent meg az! -
s úgy mondta nékik: nem vagyok a Krisztus!
Ijedve hallák s összenéznek: íme,
a titkos kérdésre felelt! De követségük
el kellett végezni s újra kérdezték:
hát Illés vagy-e? S ő bátran nézve rájuk,
mondta csendben: nem, nem az vagyok!
Próféta vagy te? Kérdték újra.
S szemét rájuk emelve mondta: nem!
Kicsoda vagy hát, mondd meg
idegen, hogy küldőnknek rólad
meg tudjunk felelni.

S ő szólt hozzájuk. - A kecskebőrt
vállán megszorította, szigorú szeme
végigvillant a roppant pusztaságon,
s megállt a riadt, sápadt lévitákon.
Roppant alakja szinte égre nőtt.
Szava miként a mennydörgés zúgott,
végigszáguldott pusztán, vizeken.
A követekben elakadt a sóhaj,
s reszketés futott át a szíveken.

Én a Hang vagyok! A küldött harsonája!
Kiáltó Szó süket puszták felett!
S ti, viperáknak nemzetségei?!
Micsoda gonosz kergetett ide?
Jaj nektek! Fák gyökerén már a fejsze,
s ha jó gyümölcsöt nem terem,
nincsen számára kegyelem,
kidől a fa s tűz emészti meg!
Betelik a völgy és elmúlik a hegy,
az egyenetlen egyenesre megy,
s a göröngyös út újra sima lesz.
Térjetek meg! Az Úrnak útja ez!

A léviták megkövült arccal álltak.
Keresztelő Szent János messze nézett...
A csend nehéz volt, s a Jordán vizének
alig csobbant a habja. . . S újra szólt.
- De hangja halk volt, halk és nagyon fáradt.
Komoly szemét valami messzi bánat
felhőzte be. . . Salóme fátyla lebbent tán előtte?
A börtönt látta, s a vert ezüst tálat,
melyen véres fejét viszik Heródiásnak. . .
. . . Tovább szólott, de már csak csendesen,
mint ahogy felhő jár a kék egen,
s mint a sóhajtás szállt szelíd beszéde.

Ki vagyok én?. . . Bizony a Hang csupán.
A Hang csak, amely elszáll a pusztában
és sok, sok év jön, míg rátok talál!
Míg megértitek, mi a Hang, a hívás,
Míg rajtatok is betelik az írás
és egy akol és egy pásztor leszen.
Én hívogató hang vagyok csak itt.
A Hang, amely az Úr elébe visz.
A Kiáltónak szózata csupán. . .

A követek meghajtott fejjel álltak.
Mint ezüst harang, úgy zengett a szó,
Ó, szent alázat! Boldog tiszta hit!
Szívük csendes lett, mint mélyvizű tó
s Fejük felett fehér galambok szálltak. . .
. . . Így történt ez Bethabarában.


Keresztyén versek gyűjteménye
 
 
0 komment , kategória:  Rolla Margit  
Serfőző Attila: Panganét
  2018-09-03 08:31:23, hétfő
 
  Serfőző Attila:

Panganét


Gyömöszölt, földekre fútt orkánod,
mézfolyódban fuldoklik balsorsom,
szárnyam maradt, - tépett idegen,
vérző körmeimmel, görcsöm oldozom.

Leterítve, némán fekszel bennem,
/dermedt szívem, te árva Niobé/
megtaposták kéjjel, lenge járatod,
pompás pitvaraid, alvadt véremé.

Kiszakadt, a semmiségben kószál,
megcsonkulva bolyong, éhesen...


www.digitoll.hu
 
 
0 komment , kategória:  Serfőző Attila  
Sík Sándor: Credo quia absurdum
  2018-09-03 08:29:24, hétfő
 
  Sík Sándor:

Credo quia absurdum


Sírhatsz! Hiába! Lángol a vad Szüret.
Vér-gálicokkal csorgadozó nyesett
Fürtökre vár a Tiprató Kád,
Várnak a vad taposó legények.

Két ősi tipró, két iszonyú iker:
A Bűn az egyik, másik a Balgaság.
Sivalkodó kis szív-szemeknek
Mustja zuhog feketén alattuk.

Hiába lángol háborodó szemed,
Üres szemgödrük rád vigyorog bután:
A Krisztus tűzszemét se látják,
Hát a te pisla picinyke mécsed !

Hány zengő lélek sírta siralmadat,
Ó hány acélszív ökle dörömbözött
Mellük bozontos boltozatján:
S tombol a tánc, fut a vér a Kádban.

Nincsen reménység: hinni tanulj, szívem,
A nincsent hinni, hinni a képtelent:
Az érthetetlen Értelemnek
Hinni tanuld igen-es malasztját.

Az érthetetlent Értelem életi,
Rothadt szemből is bort fanyarul a must.
Övé a szőlő: és a Gazda
Tudja, miért, hogyan és mi végre !


Fekete kenyér 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1887
  • e Hét: 8264
  • e Hónap: 27509
  • e Év: 1982926
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.