Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Nem véletlenül vagy ott, ahol vagy
  2018-09-02 13:06:42, vasárnap
 
  Kíváncsi vagy néha, hogy miért vagy ott, ahol vagy, és miért csinálod azt, amit csinálsz? Szoktak ilyen kétségek kínozni? Kutass mélyen a szívedben, és válaszold meg ezeket a kérdéseket őszintén.
Azután, ha úgy érzed, hogy még mindig egyike vagy a hitetlen Tamásoknak, vonulj vissza a csendbe, hogy megkeresd a belülről jövő megvilágosodást, és megtaláld a választ arra a kérdésre, hogy hol illeszkedsz az egész óriási rendszerbe.
Biztosíthatlak arról, hogy nem véletlenül vagy ott, ahol vagy. Lehet, hogy az élet nagyon kemény hozzád. Lehet, hogy sok megpróbáltatáson kellett keresztülmenned. Az is lehet,hogy még a tüzes kemencét is megjártad.
Ám biztos, lehetsz benne, hogy mindennek meg van az oka! Mi ez az ok?
Az hogy leégjen rólad minden, ami értéktelen, silány és semmi más, csak a színtiszta arany- a benned lévő Valóm - maradjon meg, és hogy Én munkálni tudjak benned és az Én Valóm által annak érdekében, hogy létrehozzam az Én csodáimat és dicsőségeimet mindenki csodálatára.

Forrás: Eileen Caddy/ Nyisd meg lelked ajtaját
 
 
0 komment , kategória:  LÉLEK-pillanatok  
Másért, más miatt nem tudunk megváltozni.
  2018-09-02 13:01:05, vasárnap
 
  Másért, más miatt nem tudunk megváltozni. Hiába akarjuk igazából, őszintén, hiába gondoljuk komolyan, nem megy. Még szeretetből sem. Mert az csak szerepjáték. Az csak rövid távon működik, 1-2 hét, esetleg 1-2 hónap. Egy Életen át képtelenség magunk ellen, más kedvére élni...
Csakis magunk miatt vagyunk képes változni, és változtatni. Ha felismerjük, hogy hol hibáztunk.. Hogy én hol vagyok önző, vagy túl odaadó.., vagy figyelmetlen, vagy túl ragaszkodó... Esetleg túlságosan nagyok az elvárásaim, vagy túl közömbös vagyok...
Ha képes az ember belátni és beismerni saját hibáit, és legelső sorban Önmaga számára, akkor, és csakis akkor tudunk megváltozni úgy, hogy az nem csak mások, de a mi javunkat is szolgálja..
Az ilyen változás tartós, akár örök érvényű. Mert értünk és rólunk szól.
Ezt hívják fejlődésnek.
 
 
0 komment , kategória:  1 Elmélkedés  
Ne feledd : MINDENKIT HAZA VÁRNAK!
  2018-09-02 09:47:04, vasárnap
 
  Akárhányszor autópályán kell vezetnem, mindig rácsodálkozom, mennyi buta ember vezet Magyarországon.

Messziről felismerem ezeket az autósokat. 140-150-nel mennek a másik mögött 4-5 méterre, néha heten-nyolcan is. Ha valaki eléjük kerül 130-cal, még rá is tapadnak, hogy mutassák, mennyire sietnek. Mindig elgondolkodom, az ilyen ostobák vajon mit csináltak az általános iskolai fizika órákon? Hogy nem figyeltek, az biztos.
Két apróság: vajon egy váratlan helyzetben, amikor hirtelen kell reagálni, mire elég 5 méter követési távolság 130, 150 vagy 180 kilométer per órás sebességnél, illetve vajon mennyi időt nyer az ilyen félkegyelmű egy Budapest-Győr, vagy Budapest-Szeged távon?
Ha valaki 180-nal megy az autópályán, az azt jelenti a gyengébbek kedvéért, hogy 180 kilométert tesz meg óránként, vagyis 3 kilométert percenként, tehát 50 métert másodpercenként. (Ugyanez 130 km/órás sebességnél is 36,1 méter.) Ha maga Superman vezeti az autót, aki soha nem lankadó figyelemmel mereven az utat figyeli, és a szuper képességei miatt 0,5 másodperc alatt reagál egy eseményre, még akkor is közben 25 métert tesz meg, mielőtt cselekszik. Ha Superman előtt fékez egy autó, annak a féklámpája 0,3 másodperc alatt izzik fel. (Ha szerencséje van, ledes a féklámpa és elég 0,1 másodperc.)

Máris odavan a fél másodperc hatvan százaléka
Innentől jön hősünk, akinek reagálnia kell a történésre. Reakcióideje összetevődik az észlelési időből, a beazonosítási időből, illetve a döntési időből és a láb-áthelyezési időből. Ezután kezd el fékezni. (De még itt is számolni kell azzal, hogy a fékpedál lenyomása után is eltelik egy kis idő, mielőtt az autó valóban lassulni kezd.)
Tehát még Supermannek is 25 méterre van szüksége ilyen sebességnél, hogy elkezdjen fékezni. Nem megállni fog 25 méter alatt, nem lelassulni, csak megkezdi a fékezést, még továbbra is 180-nal megy 25 méter múlva is. Innentől kell számolni a fékutat, ami ugye drasztikusan nő a sebesség növekedésével. Egy átlagembernek a fékezés megkezdéséhez ilyen sebességnél 40-50 méter kellene. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: ennyi idő a fékezés megkezdéséhez kell, nem a lelassuláshoz.
Most mélázz el azon, mit tudnál csinálni ilyen sebességnél, ha az előtted menő kamion pótkereke leesik eléd, vagy egy őz befut a pályára, mert lyukat talált a kerítésen. Szerinted mi marad az autódból és belőled, ha 190 km/órás sebességgel belerongyolsz bármibe?
Megmutatom neked, mert ha el tudnád képzelni, biztos nem mennél soha ennyivel.

Még eltemetni is csak a fényképedet fogják maximum.
S mi történik, ha csak százzal ütközöl és nem fallal, hanem egy gyűrődő anyaggal, amilyen egy előtted haladó autó?
Itt sincs sok esélyed, akármilyen autód is van.
A gond az, hogy a törésteszteket 64 km/órás sebességnél végzik el, és ott nem is rohan még 3-4 autó bele a roncsba, mint gyakran az autópályán. Ezért aztán sokan úgy gondolják, hogy baj nem lehet, az ő autója ötcsillagos, tehát az autópályán is biztonságban van. Nézd meg a fenti videót, hogy szerepel egy ötcsillagos autó egy kicsit nagyobb sebességnél. Spoiler-veszély: egycsillagossá válik már 100 km/óránál is.

Akkor ezek után számoljunk egy kicsit.
Mennyit is nyersz az egész ostobaságon? Magyar viszonylatban egy Budapest-Győr vagy egy Budapest-Szeged táv már soknak számít. Az egyik esetben durván 110 kilométert mész autópályán, miután elhagytad a Budapest melletti sebességkorlátozást, Szeged felé úgy 150 kilométert mész ugyanilyen feltételek mellett.
Ha te nyomod, mint az eszetlen 180-nal, akkor rá kell hamar jönnöd, hogy az állandó fékezgetések és a sávodban 130-cal tötymörgők miatt maximum 150 kilométer per óra lesz az átlagsebességed, de ez is erős felfelé kerekítés, csak akkor igaz, ha nincs számottevő forgalom.
Ha betartod a 130-as korlátozást, ugyanilyen feltételek mellett mondjuk 120 km/óra lesz az átlagsebességed.
Ha szabályosan közlekedsz és a forgalom is engedi, Győr felé 55 perc alatt teszed meg az autópályaszakaszt, ha őrült módon vezetsz inkább, akkor 44 perc lesz a menetidő. Vagyis nem több, mint 11 perc a különbség. Ha nagy a forgalom, még ennyit sem nyersz.
Ugyanígy Budapest-Szeged távon combos negyed óra lesz a maximális nyereséged. (Le sem merem írni: ha nagypapa módra váltasz és beállsz az első kamion mögé és végig 90-nel mész, akkor is megteszed a távot egy óra negyven perc alatt, vagyis alig negyven perccel kell több, mint a 180-as tempónál. S kipihenten érkezel és nem szétesve, mint egy feszült 180-as vezetés után.)
Engedd meg, hogy megkérdezzem: megéri?
Megéri ennyi időért potenciális gyilkosnak és öngyilkosnak lenned minden egyes alkalommal? Megéri, hogy jobb esetben életed végéig pelenkázzanak és mossák a nyálat a szád széléről, vagy azzal a tudattal élj, hogy másik néhány embert megöltél, vagy miattad örökre megnyomorodtak?
Azért a 10 percért furakodsz, villogsz és mész mint a bolond az M7-esen? Mi van akkor, ha 10 perccel később érsz oda a strandra? (Már ha nem állsz a balesetek miatti dugóban két órát, vagy nem te vagy, esetleg a gyereked az, akit éppen koporsóba tesznek, vagy légágyra.)
Azt gondolod, vagány vagy, amikor mész, mint egy bolond? Nem, pont úgy nézel ki, mintha egy gondolkodni képtelen bolond vezetné az autót.
Hogy hány literrel eszik többet az autód és hány évvel fog hamarabb elromlani, az most lényegtelen, mert az legyen a te bajod. De mások életével ne játssz légy szíves! Ha veszélyt keresel, menj el hegyet mászni biztosítókötél nélkül, vagy ugrálj a hotel negyedik emeletéről a medencébe, mint a többi elmeroggyant. Ha pedig a frusztrációdat és a kisebbrendűségi érzésedet akarod az utakon levezetni, inkább járj pszichológushoz, az egész világ jobban jár.
Köszönöm, hogy ezt elmondhattam. Ha csak páran elgondolkodnak rajta, máris kicsit jobb hely lett az ország. Ha ez most betalált, légy szíves ne rám haragudj. Inkább gondolkodj el rajta, nem szégyen beismerni, ha eddig valamit rosszul csináltál.

Ne feledd : MINDENKIT HAZA VÁRNAK!
Téged is!
De engem biztosan!
(Ismeretlen)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mások problémáit nem fogjátok tudni megoldani.
  2018-09-02 09:45:04, vasárnap
 
  Mások problémáit nem fogjátok tudni megoldani. A sírkövetekre ezt a szöveget véshetnétek fel: Én csak boldoggá akartalak tenni. - és ez működött??? 'Hát nem! Aztán a szöveg így folytatódna: Próbáltalak boldoggá tenni, mindent bevetettem, hogy segítsek, megváltoztam miattad, téged szolgáltalak, de aztán rájöttem, hogy ez egyáltalán nem egy működőképes hozzáállás, mert nem az én feladatom, hogy törődjek a boldogságoddal - az a Te feladatod... az egész életemet arra pazaroltam, hogy téged boldoggá tegyelek. Nem a saját dolgommal foglalkoztam, téged akartalak mindenáron boldoggá tenni, ezért magamról teljes mértékben elfeledkeztem... de már mindegy... elpatkoltam a nagy igyekezetben."

Abraham-Hicks
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete
  2018-09-02 09:08:11, vasárnap
 
  Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét
felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít
minden apró gyereket.

Szeretettel pátyolgatja,
van ideje játszani,
felnőttnek már igazából
Ő sem akar látszani.

Tanult régi hibáiból,
s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást
kap tőle az unoka.

Sokan hiszik, - elkényeztet -
pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg,
rég elvesztett álmait.

Így hát, amit Ők adhatnak,
-felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek:
úgy hívják, hogy SZERETET!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Maguk most nevetnek
  2018-09-02 09:05:16, vasárnap
 
  Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?

Három éven át jártam ki a legelőre velők, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember...

Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra.

Aztán folytatta:
- Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát.
Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.

- Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra.
Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha.
De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.

- Hát látják, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért.

Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok.

Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a,gonoszság és az önzés.

Wass Albert
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Minden energia
  2018-09-02 09:00:59, vasárnap
 
  "Minden energia, mindössze ennyit kell tudnod.
Hangolódj rá annak a valóságnak a frekvenciájára, amelyet meg akarsz élni és megkapod.
Nem is lehet másképp.
Ez nem filozófia, ez fizika!"
/Albert Einstein/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Társ-kereső
  2018-09-02 08:54:54, vasárnap
 
  A számunkra rendelt Társ akkor tud megjelenni az életünkben, amikor levetjük összes felvett szerepünket, amellyel megakartunk felelni valaminek vagy valakinek, és felvállaljuk azt, akik valójában vagyunk. Amikor az önismeretünk annyira elmélyül, hogy felismerjük a saját lényünk lényegét, hogy vagyunk, akik vagyunk, tartunk, ahol tartunk, de az értékünk éppen ebben van.
És hogy a mellénk rendelt Társ ehhez, és csakis ehhez tud kapcsolódni, mert mindaddig, amíg szerepeket játszunk, addig a szerepeinkhez találunk társat.
Az erre épített kapcsolódás pedig hamar illúziótörést szenved.
Ha ahhoz, akik valójában vagyunk nem tud valaki kapcsolódni, akkor nem mellettünk van a helye.

Ráadásul önmagunkat elfogadni úgy, ahogy vagyunk a leggyorsabb út az átminősüléshez, a szintemelkedéshez.

"Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot,
s aki a földön mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod."
Weöres Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Keverd a szíved napsugár közé
  2018-09-02 08:53:48, vasárnap
 
  Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot,
s aki a földön mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod."
Weöres Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Napi szép  
Rajzolunk...?
  2018-09-02 08:46:47, vasárnap
 
  Rajzolunk...?
Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:
- Ma rajzolni fogunk.
- Nagyszerű - gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni - oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
- Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
- Pompás! - örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
- Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni - és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. - Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
- Ma gyurmázni fogunk! - szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. - Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
- Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért - és egy mélytányért készített. - Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez.
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
- Ma rajzolni fogunk!
- Pompás! - gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
- Talán nem tudsz rajzolni?
- De igen - válaszolta - mit kell rajzolnunk?
- Nem tudom, amíg le nem rajzolod - válaszolta az új tanító.
- Hogyan kezdjem?
- Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
- Nem tudom - válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral.
Forrás: Phrenos Művészetterápia
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 1016 db bejegyzés
Összes: 31746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1535
  • e Hét: 6471
  • e Hónap: 39587
  • e Év: 786951
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.