Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Haza
  2018-09-23 16:43:06, vasárnap
 
 




Haza

Alois Hergouth után németből

Halkan ejtsd ki ezt a nevet!
Hagyd a dobpergést, lengő lobogókat!
Elég, ha érzed,
mennyire otthon él benned,
milyen kezdettől ismerősen,
milyen védetten, biztonságban,
ahogy te benne.

Ejtsd ki olyan egyszerűen,
ahogy azt mondod: édesanyám, vagy: kenyér...
ahogy a jóbarátot, a testvért, a kedvest megáldod.
Még amikor messze állsz és hallgatsz,
jócsengése ennek a névnek
akkor is ott a szívedben.

Mert amit szeretünk,
s ami olyan bensőségesen,
mélységesen megadja magát,
azt nem kell kényszerítenünk.
Hangos unszolással csak megölnénk.

Idegen kertekben is
ragyog a fény olyan tisztán, mint nálunk.
Városról-városra, országról-országra
minden határon és tengeren át
nyomok vezetnek,
élnek emberek, anyák, gyermekek,
apák, testvérek,
mint te és te.

Csak érezd, hogy szívedhez
ez van a legközelebb.
Itt a helyed, örökséged, ez az ország...
csak szeresd:
és az elég.

T. E.
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Reményik Sándor - Örök szerelem
  2018-09-23 14:43:09, vasárnap
 
 




Reményik Sándor - Örök szerelem


Egy bükk és egy fenyő.
Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.

A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,
Ölelő karjaival átaléri.

Úgy látszik, mintha reáomlana,
Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.

Így öredtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek, koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.

Mikor kezdődött ez az ölelés?
Ez volt a növekedésük célja, iránya?
Egymáshoz simult itt már hajdanán
Két Isten ültette pici palánta?

S ahogy a törzsük hatalmasodott:
Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,
Törzsüket bronzzal ötvözte körül
A felkelő és lemenő nap.

E mozdulatlan, néma szerelem
A jót s a rosszat most is együtt állja.
S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:
Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Tavasztündér
  2018-09-23 13:49:18, vasárnap
 
 




Tavasztündér


Egyszer a Nyár nagyon megharagudott az emberek országára. Azt mondta, hogy hálátlanok és nem becsülik meg, amit nékik ad, mindég többet szeretnének. Haragjában az egész országot odaajándékozta a Télkirálynak és megfogadta, hogy többé be nem teszi ide a lábát. A Télkirály megörült a dolognak, hamar elfoglalta az emberek országát, berendezkedett, mint aki örökre ott akar maradni, palotát épített magának a legmagasabb hegyen, csupa jégből, hóból, az utakat fehér hóval hintette be, hogy könnyebben járjon rajta a szánkója, erdőre, mezőre fehér bundát terített, az ablakokra jégvirágot rajzolt.

Az embereknek eleinte tetszett a mulatság, bent ültek a jó meleg szobában, nem kellett dolgozniok, táncoltak, aludtak, azután megint táncoltak. De végre, mikor már esztendeig tartott a tél, megsokallták a hosszú farsangot. Elfogyott az ennivaló, erdőn, mezőn a hótakaró alatt semmi sem termett, ember, állat megunta az örökös hideget. De hiába. A Nyár haragudott, feléjük sem nézett.

Hanem a Tavasztündér megsajnálta az embereket. Törte a fejét, hogyan segíthetne rajtuk. Befogatott virágos kocsijába, elrepült az Óperenciás tenger partjára, ott lakott egy ezeréves boszorka, attól kérdezte meg, mit csináljon.

A boszorka adott is jó tanácsot, a Tavasztündér szélsebesen hazarepült, felöltözött legszebbik ruhájába és elment a Télkirály palotájába vendégségbe. Ahogy az őrt álló jégvitézek meglátták a Tavaszt, egyszeriben melegük lett és olvadozni kezdtek. A Tavasztündér mosolygott. Mosolygásától elolvadt a palota fala is, elolvadt az úton a hó, elhervadt az ablakokról a jégvirág és mire Télkirály felébredt álmából, csak annyi ideje volt, hogy hamar felüljön viharlovára és elrepüljön messze, messze. Attól félt, hogy a tündér mosolygásától még ő is el talál olvadni.

Akkor a tündér teleszórta virággal a földet, erdőn, mezőn megcsendült a madárdal, az emberek sietve munkához láttak és hálás szívvel, nagy örömmel fogadták a megbékült Nyarat. Többé bezzeg sohasem panaszkodtak, hogy kevés nékik, amit tőle kapnak!


 
 
0 komment , kategória:  ANGYALOK és TÜNDÉREK  
Szuhanics Albert: Az örök visszatérés
  2018-09-23 13:36:46, vasárnap
 
 




Szuhanics Albert:
Az örök visszatérés


Ó mondd hová fut el a gyors idő?
Ki gyermek volt, ma már mind nagyszülő.
Nekünk egykor még nagymamánk dalolt,
S úgy éreznénk, talán csak tegnap volt...

Ó mondd hová röppent ifjú korunk?
Őszül hajunk, közel van alkonyunk.
Egy pillanat, egy halk sóhaj csupán,
S már elrohant az ifjúság, a nyár...

Ó látod-e, a csók mily illanó?
A vágy tüze virágként hervadó.
Ha könnyek közt emlékként törne ránk,
Vissza lesünk múlt boldogság iránt!

Ó tudd meg azt, már nincsen visszaút!
A mi időnk a végtelenbe fut...
Hamar jön el utolsó sóhajunk,
Szürkéből lesz hófehér hajunk...

Ó hidd el azt, vén angyalok leszünk!
Remeg kezünk, s az égbe felmegyünk.
Ott vár reánk, az új tavaszi fény,
S megifjodunk a mennyben te meg én.

Virágszőnyeg és friss tavaszi szél...
Vár majd reánk egy titkos új remény.
Fogod kezem, oly boldogok leszünk,
Édenkertben mi együtt ébredünk!

Ó mondd hová szalad a gyors idő?
Emlékekből mily álmot hoz elő!
Még úgy érzed, napod leáldozott,
S múlt jelen új jövőt hozott!

Debrecen, 2009. január 18.


 
 
0 komment , kategória:  SZÉP KORÚAK ALBUMA  
Mészáros Zoltán: Más érzés
  2018-09-23 08:55:12, vasárnap
 
 




Mészáros Zoltán:
Más érzés


Más érzés a szívemben,
Tudom, hogy ott vagy bent.
Más érzés, ez jó nekem,
Remélem, itt maradsz velem.

Egy pillanat volt mikor megláttalak,
S beléd szerettem.
Már akkor tudtam, hogy szíved
Sohasem lehet velem.

Gyönyörű volt minden pillanat,
Mikor átölelhettelek.
És éreztem szíved dobbanását,
Ártatlan lelked sóhajtását.

Más érzés a szívemben,
Tudom, hogy ott vagy bent.
Más érzés, ez jó nekem,
Remélem, itt maradsz velem.

Féltékeny voltam a szélre,
A földre, a vízre, a tűzre.
Szívemben ez a más érzés
Élni fog mindörökre.

Lecsukom a szemem,
S fáradtan várom a szürke álmot,
Ha felébredek újra, talán
Egy más világot látok.

Készült: 2000. december
 
 
0 komment , kategória:  SZERELMES VERSEK  
SZIGETI GYÖRGY: SZeretlek
  2018-09-23 08:50:29, vasárnap
 
 




SZIGETI GYÖRGY: SZeretlek


SZERETLEK
egyszerű tiszta szeretettel,
mint társat barátot, segítőt
szerethet az ember.
Bár jártunk mi is a csillagokon,
vagy cinkos sötétben
harmat-csatakos utakon.
Csókjaink ízébe édesedtek
az álmok.
S mint bűnös manók,
lapulva lestek a virágok.
De ez csak az emlék,
S mert szemed nem éjsötét,
s nem ibolyakék,
de beleragyog a jövő
titok-ködébe,
s akaratoddal felemelsz engem
a fényre,
ezért szeretlek.
Mert valóság álmaid várod
mert utcán, tereken, munkában,
ott, ahol ember van,
rádtalálok,
mert egyszerű vagy.
S ... mert természeteddel
rokon értelmű szó
a béke,
mert valóság vagy a képzeletemnek.
S hibáiddal együtt (így vagy egész) -
önző, gonoszan,
emberül szeretlek.




 
 
0 komment , kategória:  ESKÜVŐI VERSEK  
Keresztury Dezső: Mindig velem vagy
  2018-09-23 08:45:59, vasárnap
 
 




Keresztury Dezső: Mindig velem vagy


Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek: újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintetet,
bőröd meleg színéből, szád izéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek.

Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, színéről
szemed néz vissza rám.

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe:
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.




 
 
0 komment , kategória:  ESKÜVŐI VERSEK  
Juhász Gyula: Szerelem?
  2018-09-23 08:43:54, vasárnap
 
 




Juhász Gyula: Szerelem?


Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
 
 
0 komment , kategória:  ESKÜVŐI VERSEK  
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
  2018-09-23 08:42:17, vasárnap
 
 




Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú


Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!




 
 
0 komment , kategória:  ESKÜVŐI VERSEK  
Somlyó György: Egyszerűen és igazán
  2018-09-23 08:40:22, vasárnap
 
 




Somlyó György: Egyszerűen és igazán


Mit kívánhatnék egyszerűbbet?
mint, hogy mellém ülj, s melléd üljek?

Kettőnknek fújja halk dalát
ottkünn a hó, ittbent a láng.

Hogy lélegzeted töltse meg
szobám is, mint szívemet.

Hogy csengő hangú szép szíved
mérje múló perceimet.

És megszokott mozdulatod
köszöntsön nálam éjt s napot.

Az asztalhoz együtt üljünk le
és este együtt feküdjünk le.

Ne egymástól távol, titokban
kérdezgessük: most merre, hol van?

S ne magadban kérdezd, ha ébredsz:
Vajon, hogy aludtál édes?

S ne képzeletben kelljen látnom,
szemeidről, hogy lebben az álom.

De oly közel legyen a tested,
mint a számhoz a szó: szeretlek.

Szeretem őt s ő szeret engem.
Hogy mondhatnám még egyszerűbben?

Szeretem én és ő szeret.




 
 
0 komment , kategória:  ESKÜVŐI VERSEK  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 25 db bejegyzés
e hónap: 1585 db bejegyzés
e év: 13251 db bejegyzés
Összes: 16946 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1876
  • e Hét: 9889
  • e Hónap: 43536
  • e Év: 434119
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.