Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
James Bond, a 007-es ügynök (Rögtönzések)
  2018-09-24 22:54:18, hétfő
 
  Szuhanics Albert
James Bond, a 007-es ügynök (Rögtönzések)

Füstbe ment terv
(Szabadon Petőfi Sándor nyomdokán)

Egy terv ment bele a füstbe,
mert beesett egy nagy üstbe,
forró zsírba, pedig szépen
megrajzoltam, projekt néven.

Le is írtam a szöveget,
mit is mondok majd szépeket,
ha jó anyám fogad majdan
mikor hozzá betoppantam.

Füstbe ment a forró zsírban,
mit papírra odaírtam,
sebaj, lehet szótlan leszek,
s mint fán gyümölcs, úgy reszketek.

James Bond, a 007-es ügynök

Van egy bátor
informátor,
nem egy ülnök,
komoly ügynök,
spion vagy kém,
a nénikém
tudja inkább
ennek titkát,
félig hentes
007-es,
levágja és lelövi,
kinyírja és megöli
a gonosz ellenséget,
mert ő vereséget
soha nem szenved,
s nem szerint szebbek,
buknak rá mindig,
mély érzelmeket
a sármja indít,
modora titkos,
magában biztos,
mindenben képzett,
de ilyen a végzet,
nem hű szerető,
inkább elmenő,
megszökő,
nincs szőke nő,
ki birtokolhatja,
függetlenségét nem adja,
mégis, ki az hát mondd!
Ő a híres James Bond.

Bizalomvesztés

Nem ettem én bolondgombát,
ne hintsed itt te a rizsát,
sok a zöldség, nem szedem be,
egyszóval hát nem etetsz be!

Ne hadoválj, átlátszó vagy,
nem vezetsz meg ma sem holnap,
álságos a kígyó nyelved,
nincs hiteled, nem tisztellek!

Könnyeznek a fellegek

Kövér felhők jönnek,
szomorúak, sírnak,
terhük nem hogy könnyebb,
egyre többet bírnak.

Világos könnyet ejt,
a szürke már zokog,
jaj a feketének
a könnye úgy potyog,

...mintha egy dézsából
zúdítanák reánk,
bokáig gázolunk
a könnyárban, nahát!

Vidítsuk, vidítsuk
fekete fellegünk,
mert bár bánata nagy,
még nagyobb lesz nekünk!

Biztonság és otthon

Kell az ajtó, kapu,
a zár és a lakat,
riasztóval védve
a fényes kirakat.

Kell a retesz, a rács,
hiszen a biztonság
alapvető dolog,
az ember így boldog.

Bizony az ország is,
kell, hogy védve legyen,
síkságon, a völgyön,
ugaron és hegyen!

A folyóknak mentén
szurdokban szorosban,
másképp, hogy mondhatná
bárki, hogy otthon van?

Debrecen, 2018. 09. 24.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Szeptember
  2018-09-24 21:32:42, hétfő
 
  Márai Sándor

Szeptember

Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

Bombával és ökörnyállal kezdődik, s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez.

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon.

A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian.

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor versei  
Szeptemberi fák
  2018-09-24 21:26:40, hétfő
 
  Áprily Lajos

Szeptemberi fák

Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.

Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.

Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.

Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.

Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.

S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Szeptember
  2018-09-24 14:39:34, hétfő
 
  Kormos István

Szeptember

Gyászol három hangyaboly,
cincognak a tücskök,
kék ködnek nézik az eget,
zöld ködnek a füstöt.
Szaladnak a füvekhez,
elszállt a fű délre,
kukoricazászlón lobog
üszög feketéje.
Boglyaszállás fölrepül,
a fák messze úsznak,
tücsökcirr ördögszekéren
panaszol az útnak.
Megadják mind magukat,
sárgöröngyre ülnek,
sírnak-rínak s kis öklükkel
gyöngykönnyeket törülnek.
 
 
0 komment , kategória:  Kormos István versek  
Az égből
  2018-09-24 14:33:33, hétfő
 
  Gárdonyi Géza

Az égből

Az égből egy angyal, egy öklömnyi szőke,
Éjjelenkint mindig leszökdös a földre.
"Ejnye fékomadta apró kisasszonyka,
hát angyal létére a földet tapodja?"

"Jó Szent Péter bácsi, ha látná anyámat:
reggeltől napestig szeme föl nem szárad;
ám éjjel, mikor én lemegyek hozzája,
boldogan mosolyog halovány orcája."
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
A szív
  2018-09-24 14:28:59, hétfő
 
  Gárdonyi Géza

A sziv

Olyan a szív, mint a labda:
a játszó sors dobja-kapja.
Mennél inkább ütik-verik,
annál feljebb emelkedik.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Szeptember
  2018-09-24 14:27:21, hétfő
 
  Gárdonyi Géza

Szeptember

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szünetlen:
Elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!

Igy változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, a csűröm se üres,
de pri-pri: odavan a nyár, - a nyár...
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Bőség
  2018-09-24 14:20:04, hétfő
 
  C.F.Meyer

BŐSÉG

Elég, az nem elég! Légy üdvözölve
szép ősz! Gyümölcs terheljen minden ágat!
Némelyiken már roskadásig árad.
Az alma tompa nesszel hull a földre.

Elég, az nem elég! A lomb viháncol!
Leves barack ingerli szomju szádat!
S a szőlőfürt körül részeg darázshad
"elég, az nem elég!" zümmögve táncol.

Elég, az nem elég! Hörpölve térdel
a költő-szellem vágyak kútja mellett,
és nem lehet a szív soha betellett:
elégedetlen mindig az eléggel!

/Ford.: Sárközi György/
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Szeptember elején
  2018-09-24 14:17:44, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső

Szeptember elején

A hosszú, néma mozdulatlan ősz
Aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versei  
Őszben - tavaszról
  2018-09-24 14:09:22, hétfő
 
  Tóth Árpád

Őszben - tavaszról

A csendes és fakó kis udvaron
Magam beszélgetek az éjszakával.
A boldogok menyboltja fukaron
Szór ide fényt. S mint haldokló madárdal,
Olyan ez az ének.
Oly könnyes, csendes és oly búcsuzó.
Tegnap még végigbabráltam a fákat.
A sárga rózsát és a pirosat
Megkötözgettem. S vágyak, tilosak,
Susogtak hozzám. A kis öcsém szép fejét
Lankadt kezembe fogtam, s mesét meséltem.
Esti pirosság csillogott
Kis balorcáján és setét ruhámon.

"Bátyó, tavasszal, majd ha Pestre mégysz,
Olyan lovat hozzál, amelyik nem borul fel.
Ez a régi mindig felborul..."

Tavasszal?...

Ó, zöld fűtől és gyermekkacagástól
Friss kikelet! ó, primulák!
Ó, ezüstös palástú
Hosszú felhők... május...
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1311
  • e Hét: 1311
  • e Hónap: 44605
  • e Év: 806167
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.