Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 128 
Áldott kezek (Az aranykezű sebész)
  2018-01-30 20:24:50, kedd
 
  Áldott kezek (Az aranykezű sebész) magyarul beszélő amerikai dráma, 2009, teljes film)



Link


Benjamin Carson és testvére szegény családban, apa nélkül nőtt fel Detroit egyik nyomornegyedében. Vallásos lelkületű édesanyjuk mindent megtett azért, hogy fiai sorsa jobbra fordulhasson. Ben a Yale és a Michigan-i Állami Egyetem orvosi karán tanult és szerzett doktori címet, végül pedig a baltimore-i Johns Hopkins kórház gyermek-idegsebészeti osztály híres főorvosa lett belőle.

Dr. Ben Carson az az ember, aki a lehetetlent valóra, a reményt beteljesült álomra váltja. A Yale és a Michigan-i Állami Egyetem Orvosi Karának végzettje jelenleg a híres Baltimore-i Johns Hopkins kórház gyermek-idegsebészeti osztályának igazgatója.


A világhírű amerikai idegsebész, Dr. Ben Carson Németországba utazik 1987-ben. Egy, a fejüknél összenőtt ikerpárt kellene megoperálnia, ám a műtét eredményessége bizonytalan. Végül mégis elvállalja a beavatkozást, ám időt kér, hogy tanulmányozza az esetet. Negyedszázaddal korábban az afroamerikai kisfiú, Ben arról álmodozott, hogy orvos lesz, ám ahhoz, hogy ezt valóra váltsa, hihetetlen nehézségeket kellett legyőznie. Igazából semmi esélye sem volt, hiszen csonka családban, szegényes környezetben, egy előítéletekkel teli világban nőtt fel. Sokat köszönhet az édesanyjának, aki a nehézségek közepette is mindenben támogatta, mindenekelőtt a hitében, hogy beváltja az ígéretét.




 
 
0 komment , kategória:  Értékes előadások,filmek  
Lezsák Sándor: Csendes ima a Belvárosi Plébániatemplomban
  2018-01-30 20:18:35, kedd
 
  Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata

Nehéz terhekkel járulok eléd, Uram! Engem arra kértek Szent Hajlékodban, hogy beszéljek a Horthy családról, a kormányzóról, hitveséről, fiairól és Ilona asszonyról.

Itt, a Belvárosi Plébániatemplomban Szent László királyunk, Szent Erzsébet és Szent Gellért vértanú püspökünk ereklyéje olyan szívünket dobogtató, lelkünket mozgósító erőt ad csendes imánkhoz, amely távol tart minden méltatlan gyanakvást. Te jól tudod, Uram, hogy nem a kedveskedő nosztalgia, még kevésbé a provokáló szándék vezet bennünket. Amikor a Horthy családra és Horthy Miklósra emlékezünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vesztes háború után, a kíméletlen és brutális kommunista terrort követően a kivéreztetett magyarságnak és a példátlanul megcsonkított hazánknak olyan vezetőt adtál, Uram vitéz nagybányai Horthy Miklós személyében, aki képes volt rendbe tenni országunkat a két világháború között. Revíziós politikája történelmi szükségszerűség volt. Nem törődhetett bele az ország területe kétharmadának elcsatolásába. Az mindmáig a gyalázatos tria­noni döntéshozók szégyene!

Horthy Miklós az ország kiszolgáltatott helyzetében, a hitleri hadvezetéssel szemben is vette a bátorságot a lengyelországi lengyel és köztük zsidó menekültek befogadásához. A kormányzó vette a bátorságot, hogy Európában egyedül fegyveresen védje meg honfitársainkat, a budapesti zsidóságot, és hogy amíg csak lehetett, ellenálljon a zsaroló Hitler követeléseinek a zsidóság érdekében is. Nem botrány tehát - inkább természetes gesztus -, hogy az iszonyú és embertelen holokauszt, a vészkorszak emléknapján, szentmise keretében katolikus hívőként emlékezünk Magyarország kormányzójára, családjára is. Zsidó honfitársaink példát vehetnének azon zsidó honfitársainkról, akik méltányolták Horthy Miklós kormányzó bátor döntéseit, és ezt számos formában kifejezésre is juttatták. Részükről sem kellene több, mint méltányosság a megítélésben.

Jól tudom, Uram, hogy szinte lehetetlent kérek. Akik elszenvedték az üldöztetést, a megbélyegzést, a haláltáborok megsemmisítő borzalmait, azok és utódaik örökké sirató kegyelete szent és sebezhetetlen. Mégis azt kérem tőled, Uram, hogy segíts bennünket a megbékélésben!

Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata, akinek személyiségét, életútját tudatosan bemocskolták, eltorzították. Részleteiben elemezni, tényekkel szembesíteni az évtizedeken át tudatosan torzított, Horthy Miklósról alkotott képet, történészek feladata, felelőssége. Történészek feladata ezt elvégezni a tudományban, az oktatásban, az iskolai tankönyvekben. De politikusok, közéleti emberek dolga megbecsülni és bátran, mindenféle támadás ellenére vállalni a Horthy-korszakból és a kormányzó államférfiúi tulajdonságaiból mindazt, amit józan ésszel és méltányossággal ma is vállalhatunk, és vállalnunk is kell.

Idő kell ehhez, Uram, még több gyógyító idő, és rendkívüli türelem.

Horthy Miklós családi történetét most fölidézve, óhatatlanul eszembe jut magának a családnak, az örök családnak a jelentősége az ember életében és sorsában, valamint a családfő és a szülők szerepe az utódok élettörténetében.

Nyilvánvaló, Uram, hogy Horthy Miklós jelleme, emberi tartása nemcsak átöröklés, de férfiúi példája révén is elháríthatatlan hatással volt a fiúk magatartására, jellemére. István jellemében és sorsában jól látható ez a hatás. Tartás, férfiúi bátorság - sok más tulajdonság mellett - az apa nyomán, az ő életútja példája alapján sorsalakító tényező volt István életében és halálában. Ki tudja, milyen sors várt volna rá, és milyen sors várt volna hazánkra, ha 1942-ben Alekszejevkában nem akar bizonyítani, ha nem akarja megmutatni ottani környezetének és bajtársainak, hogy ő a kormányzó helyetteseként, Horthy Miklós elsőszülött fiaként nem kivételezett katona a háborúban. Ha nem akarja bizonyítani, hogy a haza védelmében nincs kivétel; mindnyájunknak ott és akkor kell teljesíteni, ahová éppen rendelték és éppen akkor, amikor kell.
Megfordulhatott Horthy István fejében az is, hogyha a frontszolgálatot vállalja és következetesen végigviszi, akkor hihető lesz mindenki előtt az is, hogy a kormányzó helyetteseként vagy akár kormányzóként is megállja a helyét, bízhatnak benne, hazája számíthat rá. István személye talán lehetett volna nemzetünk számára az utolsó sorsfordító esély. Nem lehetett, mert korai halálában éppúgy, mint életében meghatározó erővel nyert szerepet az öröklött és az édesapai példázat nyomán a becsület törvényét mindig szem előtt tartó jellem.

A család összetartásában, szervezésében és a kormányzónak nyújtott csendes, de annál biztosabb támogatásában - mint általában a közéletben, a politikában szerepet vállaló férfiak életében - a maga asszonyi és édesanyai mivoltában ugyancsak pótolhatatlan a feleség hivatása és feladatvállalása. Ez is családfenntartó szerep. És minél nagyobb felelősség hárul a férfira, a családfőre a nagyobb család, a nemzet sorsának alakításában, annál nagyobb, annál fontosabb az asszonyi, az anyai hivatás teljes értékű betöltése. Horthy Miklós hitvese, Purgly Magdolna asszonyi támaszt jelent férjnek, gyereknek, és ez a támasz, amely a szűkebb családnak biztosíték, nélkülözhetetlen a nagyobb család, a népközösség, nemzetünk számára is.

A Horthy család belső biztonságának, szeretetteljes közösséggé formálásának és fegyelmének aligha lebecsülhető szerepe volt a túlélésben. Hiszen István tragikus halála, ifjú Horthy Miklós elrablása, a német megszállás, nemzetünk háborús veszteségei, majd az emigráció, a mindennapi élet megszervezése Estorilban, idegen környezetben, távolról a haza aggasztó sorsát figyelve, csak a család megtartó erejével volt lehetséges.

A család háborús életének és emigrációs utóéletének rendíthetetlenül hűséges szolgálója volt Ilona asszony, Horthy István özvegye, Horthy Miklós menye, aki évtizedeken át tartotta a család emlékezetét nemzetünk tudatában.

Uram, öt esztendővel ezelőtt hívtad Égi Útjára Ilona asszonyt, akit a Család kérésére ebben a templomban búcsúztattam, és szólhattam a történelmi évtizedeket megidéző életéről. Ilona asszony Horthy Miklós kormányzó mellett a vészterhes fenyegetettségben részt vállalt a kiugrási kísérlet és a zsidómentés kockázatos részfeladataiból. Történelmi örökséget, sorsot viselt évtizedeken át hűséggel, becsülettel, tisztességgel. Aki egyszer is Ilona asszony szemébe nézett, aki fényképen, híradós felvételen vagy Koltay Gábor filmjében érzékelte tündöklő szemének ragyogását, a múltat idéző mondatainak selymes sodrását, az megköszöni Néked, Uram, amiért engedted, hogy Ilona asszony kilencvenöt esztendeig szolgálja hazáját, s legyen visszaemlékezésében, könyvében hiteles koronatanúja a kormányzó úr, Horthy Miklós életének.

Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy erőt adtál, és mindent leírhattam. Tanításoddal élünk: nem lehet üdvözítő a kényelmes kereszténység. Csak az egyenes beszéd köthet, erősíthet olyan megbékélést, amely a kölcsönös tisztelet, megértés és méltányosság jegyében képes tartós nemzeti összefogást formálni. Erre pedig, Uram, mint mindenkor, most is erős szükségünk van.

Kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

Elhangzott volna 2018. január 27-én Budapesten, a Belvárosi Plébániatemplomban


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Dr. Tótth József Zoltán előadásai a youtube csatornán
  2018-01-30 20:15:48, kedd
 
  Dr. Tótth József Zoltán előadásai a youtube csatornán


Link






Váratlanul elhunyt Dr. Tóth Zoltán József (1967. január 29. - 2018. január 29.) magyar jogász, Szent Korona alkotmányjogász, Szent Korona jogtörténész, politológus és egyetemi oktató, szakíró, a második Orbán-kormány Honvédelmi Minisztériumának helyettes államtitkára (2011-ig).


Kitüntetései:

Esztergom város tiszteletbeli polgára (2000)
Hűség a Hazához Érdemkereszt (2000)


Művei:

A Magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón -1999

A Szent Korona-eszme időszerűsége: tanulmánykötet - 2004

Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig: adalékok a Szent Korona-eszme történetéhez - 2007

Megmaradásunk alkotmánya: a Szent Korona-eszme a magyar történelemben és a közjogban - 2007

Vihar előtt - válaszúton - 2011


A KÉT HOLLÓS KÖNYVESBOLT BÚCSÚZTATÓJA:

Dr. Tóth Zoltán József
1967. január 29. - 2018. január 28.

Szia Zoli!

Túl régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy tudd, ezt nem teheted velünk! Ahogy nem léphetsz be egy ajtón köszönés nélkül, úgy nem is távozhatsz így...

Nagyon régen volt amikor Pap Gábor beszélt nekem egy fiatal jogászról, aki szenzációs dolgokat írt már meg a Szent Korona tan jogtörténetéről, a magyar történelemről és annak máig tartó hatásáról. Azt mondta nekem, hogy érdemes meghallgatni ezt a fiatal titánt, mert megfontoltan, mindig a tények mentén beszél és cselekszik... Én meg - mit is tehettem volna egy ekkora protezsálóval? - meghívtalak hozzánk előadni.

És azóta - több mint 12 éve - tanítottál bennünket.

Közben a politika, hol elnyomta, hol segítette - no persze jól behatárolható önös érdekből - mindazt, amit te szentnek és sérthetetlennek tartottál... az igazságot.

Emlékszem egyik előadásod bevezetőjében álltam melletted a színpadon (akkor te már helyettes államtitkár voltál) és éppen méltattalak, amikor közbevágtál mondván, hogy reméled még sokáig "megtűrünk" itt majd magunk között. Nevettünk és persze hogy "megtűrtünk"... Megtűrtünk akkor is amikor "lent" voltál, amikor "fent" voltál és amikor közvetlen vezetőink egyike nyilvánosan "lenácizott", mi akkor is melletted álltunk. Mert te is mellettünk... A közös célban és a közös jövőben együtt hittünk.

Előadásaid előtt mindig jó poén volt, avval viccelődni, hogy mindenkinek a kijáratnál félre van téve egy steril szike, mert mire mondandód végére érsz, már úgy sem marad más, mint az életből való menekülés minden gondolkodó magyar ember számára, hiszen olyan sötét jövő képet festettél fel.

Pedig minden előadásod végén avval búcsúztál, hogy "Bízzunk a Gondviselésben!"

Kevesen tudják, de amikor már mindenki elment a Két Hollósból, mi még órákig beszélgettünk, hitről, politikáról, emberségről, világról. Volt hogy hajnal 2 órakor indultunk haza felé. És te ezt el is vártad tőlünk. Mi meg örömmel tettük, hiszen egy-egy ilyen beszélgetésben megfejtettünk egy csomó nagy talányt a lét nagy kérdései közül.

Kemény, hívő emberként ismertünk. Sokszor órákon át vitatkoztunk hitbéli kérdésekről és te mindig tántoríthatatlan voltál. Biztos a hitedben és épp ezért biztos a tetteid igazságában is.

De idén valami eltört benned... Végleg... Nem értettem és most sem akarom megérteni, amikor a legnagyobb vihart kavart utolsó leveled végén azt írtad: "Hátrébb kell lépnem..." Mondtam, hogy ne tedd, de te itt is hajthatatlan voltál. "Hátrébb kell lépnem..."

Aztán a közvetlen társasági körödből többen is elhatárolódtak tőled, mivel fel merted vállalni és bátran kimondani azt, amit ők is tudnak, csak vakságból, önző érdekekből, félelemből, gerinctelenségből nem mernek veled egyetérteni. Ez már örökre az ő szégyenük marad.

Utolsó leveledre válaszolva ismét megkérdeztem tőled, hogy mi tudunk-e valamiben segíteni? Nem jött válasz...

Talán az utolsó földi pillanatban, amikor feleséged Brigitta karjaiban gyermekeidet nézted egy gondolatvillanás erejéig eszedbe jutottunk. Amit tehettél megtetted, hiánytalanul, és magas szinten.

"Hátrébb kell lépnem..."

Zoli! De ennyire?

Feltétlenül Istennel akartad együtt ünnepelni a születésnapod?

Köszönöm Istennek, hogy ismerhettelek és együtt harcolhattunk egy jobb Magyarországért!


Zoli és Edit


Dr. Tóth Zoltán József búcsúlevele:

dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF levelét megírta. Jan. 9. 2018.

Kedves Barátaim!

Még egy szót, hogy ne legyen félre értés velem kapcsolatban. Nem csupán arról van szó, hogy elrabolták, amit mások és én, együtt és külön tettünk a Szent Korona és tan, az eszme, az Ügy a Hit a nemzet dolgában, amiért én is érezhetem magam megbántottnak, hanem ettől sokkal többről. Innentől mi most már a "lelkes de tudományosan komolyan nem vehető "ámátőrökké" lettünk. A hivatalos: akadémiai-egyetemi-kormányzati- és mivel ez a Pázmányon történt, amely az esztergomi érsek felügyelete alá tartozik, a hivatalos katolikus álláspont szerint egy mostantól kizárólagos szabadkőműves szabad interpretáció témája lett az Ügy, amit mi kiástunk és kidolgoztunk a felejtésre ítélt eszmét.. (Anno az érsek évekig a gyógytantóm volt. Úgy ismerem mint a tenyeremet -őt is) Nem tudták eltaposni, most elrabolták.

Azért szabadkőműves, mert azok csinálják, akik engem be akartak léptetni és mivel nem tettem, ezért ezeket a történéseket tulajdonképpen be is ígérték.
Minket, engem, amit az elmúlt 25 évben tettünk akár ellentétes értelemben felhasználnak, de mint amatőröket, mint elfogadott értelmezési támpont megszüntettek. Ugyanaz történt mint a Hungaria Archiregnum kötet esetében.

Lehet, hogy ezért is sír a Szűz Anya a Kárpát-medencében az elmúlt 1-2 évben olyan sok helyen. Meggyalázzák a Szent Korona eszméjét, disznók elé dobják a Szűz Anya koronáját. Nem tartom magamat és barátaimat együtt és külön a gondolat egyetlen hiteles magyarázójának, de akik kezébe került, azokat és életüket ismerem. Továbbá soha nem foglalkoztak eddig ezzel az Üggyel. Most ez lett a feladat. A páholy megbízta őket és ki is staférozza őket.

Az én álláspontom az, hogy az Ügyet és magamat, családomat védve, hátralépek. Elzárom azokat a szellemi csatornákat tőlük, amit olyan jól felhasználtak belőlem is az elmúlt évtizedekben. Nem csak rólam van szó, hanem arról 8 emberről akik a 20 éves szemináriumon oktatattak és akik ebből filmet készítettek.

Legalább azt korlátozom, hogy visszaéljenek az én és az általam is használt, propagált szerető harcostársaim gondolataival. Szárítsuk ki a mocsarat! És erről minél többen tudjanak! Nyilván én most csak a saját magam nevében írok és beszélek.
Nem érezem magamat legyőzöttnek. Én mindig úgy jártam, hogyha megaláztak és meggyötörtek, a pillanatnyi megroggyanás után felálltam és keménynek, erősnek érzem magam. Nem én harcolok..
Tulajdonképpen az zajlik le, mint 7-én a Mindenki Akadémiáján az MTA Lendület Szent Korona kutatócsoport vezetője ki jelentette, hogy aki akár csak megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a Korona nem lehetett Szent István korabeli, az nem tudományos, sőt aki kérdez az nemcsak röhejes, hanem tudománytalan és veszélyes... Most ez zajlik a Szent Korona-tannal és eszmével.

Szeretettel: Zoltán


Szent Korona Apostoli Magyar Királyság Korona Tanács: Gondolatok életről és halálról


A Magyar Királyi Korona Tanács mély fájdalmában együtt érez Dr. Tóth Zoltán József családjával.

Tragikus hirtelenséggel 51 évesen 2018. január 28.-án meghalt Dr. Tóth Zoltán József négy gyermekes apa, jogász, jogtörténész, politológus, egyetemi tanár, szakíró, volt helyettes államtitkár. A hír megdöbbentő és elgondolkodtató. Hirtelen keresni kezdjük, hogy Miért és Kitől is fosztotta meg a végzet nem csak az Ő családját, hanem a szívében következő helyet elfoglaló magyar nemzetet.

Életének fő műve a Szent Korona jogrendjének kutatása, és az évek alatt összegyűjtött hatalmas tudás közreadása egyetemi, illetve ismeretterjesztő előadásokon - írásaiban. Az elmúlt huszonöt évben bárhol végezte napi munkáját az életének fő célja a Szent Korona jogrendjének helyreállítása maradt. Ezért is volt kegyetlen csalódás, amikor december 19.-én a Kormány által kiadott Határozat célul tűzi a Szent Korona és a közjogi hagyományok egész éven át történő országos ismertetését - a feladatból Őt kizárva - azt illetéktelenekre bízta.

Csalódását a már meghirdetett előadás sorozatának lemondásával fejezte ki. A két héttel ezelőtti telefonbeszélgetésünk során az így kialakult helyzetet értékelve kértük Őt, hogy ne adja fel, inkább éljen az előadások lehetőségével és hirdesse a tőle megszokott tiszta tudást a nemzet ébredéséhez, mert közel a váltás ideje.

Már tudjuk, hogy a hit megrendülése lett végzetes lelkének és szívének.

Az iránta érzett hálánkat a ránk hagyott tudásának felhasználásával, és a Szent Korona jogrendjének mielőbbi helyreállításával rójuk le.

Magyar Királyi Korona Tanács
 
 
0 komment , kategória:  Értékes előadások,filmek  
GYÁSZ - Dr. Tóth Zoltán József
  2018-01-29 22:15:09, hétfő
 
  Hatalmas csapásként ért minket dr. Pócs Alfréd közlése, hogy tegnap, január 28-án este otthonában Dr. Tóth Zoltán József rosszul lett, és már nem sikerült Őt újraéleszteni.

Miként egy évvel ezelőtt dr. Grespik Lászlót, úgy Dr. Tóth Zoltán Józsefet is alig túl ötvenedik életévén ragadta el a halál.

Dr. Tóth Zoltán József korai halála érzékeny vesztesége a magyar nemzetnek, hiszen a Szent Korona Országához való visszatalálás útján ő volt az egyik világító lámpás.






Együttérzünk Családjával mély fájdalmukban.
Megrendülten vesszük tudomásul a megváltoztathatatlant.
A Magyarok Világszövetsége székházára kitűztük a gyászlobogót.


A Magyarok Világszövetsége

MVSZ Sajtószolgálat
94712/180129



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF UTOLSÓ ÜZENETE - KUBÍNYI TA
  2018-01-29 22:07:53, hétfő
 
  180129CN! Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF UTOLSÓ ÜZENETE - KUBÍNYI TAMÁS - Álmos Király Televízió


Link




 
 
0 komment , kategória:  Álmos Király Akadémia és TV.  
Cigányokkal verekedett, felakasztva találták
  2018-01-29 21:39:03, hétfő
 
  A Hauzer családnak többször volt összecsapása a helyi cigányokkal. Az idősebb fiút felakasztva találták Szabadszállás határában. Emberölés ügyében nyomoz a rendőrség.


Videó: ELŐZETES - Cigányokkal verekedett, felakasztva találták


Link




 
 
0 komment , kategória:  N1 TV   
Magyarország külföldi tulajdonban van – a sztárközgazd
  2018-01-29 21:32:13, hétfő
 
  Magyarország külföldi tulajdonban van - a sztárközgazdász kimondja az igazságot





A sztárközgazdász kiszámolta, hogy több profit megy ki Magyarországról nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön - Thomas Piketty a Makronómnak
Nem igaz, hogy Magyarország óriási adományokat kap az uniótól támogatások formájában. A francia professzor, Thomas Piketty most kiszámolta, hogy hazánk vált az egyik leginkább külföldi tulajdonú gazdasággá a kilencvenes évek óta. Ez az oka annak, hogy Magyarországról sokkal több profit megy külföldre, mint bármely más közép-európai országból, és annál is több, mint amennyit az ország uniós támogatásként visszakap. A sztárközgazdász a Makronómnak nyilatkozott.

Bukott éltanuló, avagy Magyarország eladó


Egy pszichológiai kutatás szerint nem azok a diákok viszik a legtöbbre, akik jeles bizonyítvánnyal rendelkeznek, mert ők kevésbé tudnak fontossági sorrendet felállítani az életben. Magyarország sem tudott: éltanulónak számított a privatizáció során a közép-európai országok között és a lecke minden részét kritika, koncepció és hosszú távú karriertervek nélkül magolta be.

A külföldi tudás és technológia megtermékenyíti a szabad piacokat, a frigyből pedig innovációk és jólét születik a szocialista magyar ugaron - ismételgették a leckét a szocializmust elég jól, de a kapitalizmust még kevésbé ismerő közgazdászok.

Bár a nagymértékben központosított kelet-ázsiai országok piacnyitása csak fontolva haladt, a közép-európai országokban azonban mintegy öt év alatt privatizálták az állam piaci vagyonának több, mint ötven százalékát általában jóval a könyv szerinti érték alatt.

Ennek oka, hogy a döntéshozók - különösen hazánkban - általános csodaszerként, túlzott elvárásokkal tekintettek a privatizációra. Ez a kor szabadpiac-párti ideológiájának való megfelelési kényszerrel társulva a stratégiai szemlélet, a vízió és a szakértői kapacitások hiányával együtt oda vezetett, hogy a kritikus infrastruktúra külföldi befektetők kezébe került,

a stratégiai befektetők leépítették a több évtizedes tudástőkét felhalmozó vállalatokat, a magyar cégek pedig elvesztették piacaikat
- írja György László Egyensúlyteremtés című könyvében.

Olyan országokban, amelyek határozott célokkal rendelkeztek, például meg kívánták védeni a munkahelyeket és állami tulajdonban igyekeztek tartani a stratégiai fontosságúnak tartott cégeket, a privatizáció sokkal mérsékeltebben haladt, sőt Lengyelországban meg is akadt, mert a kormányzat a neoliberális politikát követő magyar kormánnyal ellentétben szociális szempontokat is figyelembe vett és ebben a szakszervezetek támogatását is élvezte.

A külföldi tőke térségbeli térnyerését Thomas Piketty új cikke is megerősíti, mely szerint a nyugati befektetők fokozatosan megszerezték a posztszocialista gazdaságok állótőkéjének negyedét (a lakáspiacot is beleértve), a vállalatokat tekintve ötven százalékát, a legnagyobb cégek esetében pedig még többet.

Külföldi tulajdonú ország

A magyar cégek felvásárlása és az új, zöldmezős beruházások biztosították a magyar gazdaságnak a tőkét, a költségvetésnek pedig az óriási bevételeket. A magyar gazdaság megkezdte bekapcsolódását a világgazdaságba, alacsony bérű összeszerelő országként, már amikor nem zárták be végleg a külföldi tulajdonosok a velük együttműködő hazai szereplőktől megszerzett vállalatokat. A ,,hatékonyságnöveléshez" az állam is hozzájárult, bevételeit mindinkább az egymillió inaktivitásba vonuló dolgozó feltétel nélküli jövedelmeire költve.

Az elhibázott és túlzott, a külföldieket előnyben részesítő privatizáció súlyos következményekkel járt. A naiv hazai gazdaságpolitika még a közműcégeket is privatizálni kezdte, különböző külföldi vevők számára, hogy ne alakuljon ki monopólium a piacon. Mihályi Péter könyvéből azonban kiderül, hogy

a Bayernwerk, a Ruhrgas vagy a Powergen olyan külföldi cégek, amelyek külön-külön jelentkeztek egy-egy magyar közműcégért, majd otthon, Németországban óriásfúziók révén egyesültek,

és végül mégiscsak létrejött egy külföldi monopólium. A megszülető E.ON cégcsoport például a hazai áramszolgáltatásban 2007-re már 45 százalékos, a földgázkereskedelemben 28 százalékos részesedéssel rendelkezett.

A korábbi éltanuló ekkor sem eszmélt, mert a leckét félreértve azt hitte, hogy a piaci, külföldi monopólium sokkal jobb, mint a hazai, állami. Így végül az adósságvezérelt gazdasági növekedésnek is köszönhetően Magyarországon 2006-ban a nettó külföldi eszközök a GDP százhúsz százalékát tették ki, míg a többi közép-európai országban legfeljebb hatvanat (lásd a cikk végén). Épphogy alábbhagyott a gazdaság privatizációja, amikor már meg is kezdődött a kétezres évek eladósodási hulláma. Így hazánk vált az egyik legeladósodottabb országgá, de ennek nagy ára volt.

Nettó külföldi eszközök (vagyon) a GDP arányában





Forrás: Piketty és Novokmet (2018). További országok adatait lásd a cikk végén.
,,Az egyik legfőbb egyensúlytalanság ma a külföldi és a hazai tőke egyensúlyának felborulása, amely szakpolitikaként elhibázott folyamat eredménye, de ideológiaként racionális és kifizetődő a gazdagabb országok részéről" - mondta erről György László, a Neumann János Egyetem docense. Felhívta a figyelmet, hogy ,,2009-2010 óta folyamatos a magyar gazdaságpolitika törekvése az egyensúly helyreállítására: a nettó külföldi vagyon aránya abszolút értékben csökkenő pályára állt és már elérte a 2001-es szintet, bár a cseh és szlovén értékekhez való felzárkózáshoz tovább kell növelni a hazai tulajdon arányát."

Filip Novokmet, Thomas Piketty és Gabriel Zucman közgazdászok a térség országait egyszerűen külföldi tulajdonú országoknak nevezik.

A gazdaság újraállamosításának mítosza

A visszavásárlásokkal kapcsolatban jelentős mozgástér áll még a gazdaságpolitika előtt, mivel bár a második Orbán-kormány több, mint kétszáz céget és 1600 milliárd forint értékű vagyont vásárolt vissza, államosítási kiadásai szerénynek mondhatóak a kilencvenes évek nagy privatizációs bevételeihez viszonyítva. Mihályi Péter könyveszerint a visszavásárlásokat egyébként ,,a korábbi kormánypárt, az MSZP is támogatta". Szerinte ,,az is fontos megállapítás, hogy a tranzakciók túlnyomó többsége jogi-közgazdasági értelemben nem is államosítás volt, hanem a korábbi tulajdonosok kivásárlása. Méghozzá olyan tranzakciók keretében, amelyeken inkább a Magyar Állam veszített". Elmondható tehát, hogy a fejlett nyugati piacgazdaságokra jellemző tulajdonosi szerkezet kialakításához - ami a kormány fő célja a privatizációval György László szerint - további erőfeszítésekre lehet szükség.


Külföldi tulajdonú gazdaság, külföldre áramló jövedelem


A hazai gazdasági szektor jelentős lépéshátrányba került és létrejött a duális gazdaság, amelyben egy nagyon versenyképes multinacionális szektor ural akár teljes iparágakat, vagy válik a legfőbb foglalkoztatóvá több településen. Ez a piaci hatalom magyarázhatja, hogy a külföldi vállalatok alulfizetik a dolgozóikat a magyar cégekhez képest: a megtermelt jövedelemből kisebb hányadot fizetnek ki bérként, azaz a bérarány e cégeknél alacsonyabb.,,Ha a külföldi és hazai tulajdon aránya felborul, akkor a tőke és a munkajövedelem elosztásának aránytalanságai is növekedhetnek" - mondta erről György László, a Századvég vezető közgazdásza.

A külföldi tulajdonú gazdaság ugyanis - még ha nagyobb növekedésre is lehet képes gazdasági fellendülések idején - a megtermelt jövedelmek egy részét is külföldi tulajdonúvá változtatja.

Nem csak a közműszektorokban, hanem egy másik stratégiai ágazatban, a bankszektorban is így történt ez. A privatizáció segítette a külföldi vállalatokat, hogy Lóránt Károly számítása szerint végül a piac nyolcvan százalékát megszerezzék. A privatizáció ugyanis épp olyan időszakot előzött meg, amikor nagy vállalati összeolvadások történtek a privatizált szektorokban, amelyekben így oligopol piacok alakultak ki - ami azt jelenti, hogy csupán néhány nagy cég uralja a piacot.

E cégek sokkal nagyobb hozamokat értek el hazánkban, mint anyaországaikban. A bankpiacot a külföldi cégek a magyar kormány segítségével hódították meg:

a kormányzat és a bankok is jól jártak a magyar lakosság devizában való eladósodásra ösztönzésével.

A külföldi szereplők vagyonszerzésével megismétlődött az, ami az államszocializmus előtt is jellemző volt. Akkor német, francia, osztrák vagy éppen oszmán kézen koncentrálódott a magyarországi tőkeállomány jelentős része. Ez akkor is és most is azt eredményezi, hogy a statisztikailag mért egyenlőtlenségek alacsonyabbak, mint valójában. Csak a hazai szereplők közötti egyenlőtlenség alacsony, az országot elhagyó jövedelmeket a statisztika nem veszi figyelembe - tudhatjuk Filip Novokmet kutatásaiból.

Nettó külföldi tőkejövedelem a GDP arányában




Forrás: Piketty és Novokmet (2018)
A külföldre áramló tőkejövedelem márpedig épp Magyarországon volt a legmagasabb a visegrádi országok között a kétezres évekig, körülbelül háromszorosa a többi országból kiáramló GDP-arányos tőkejövedelemnek. Tőkejövedelem alatt a tőketulajdonosok (többek között a vállalatot vagy épp ingatlant birtoklók) tulajdonlásból származó jövedelmét, például bérleti díjat vagy éppen profitot értjük.

Míg Lengyelországból 2002-ig évente a GDP közel egy százalékára rúgó profit és tőkejövedelem hagyta el az országot, addig hazánkban ez egyes években a hat százalékot is túllépte és tartósan, drasztikusan meghaladta a többi térségbeli országot, 3,8 és 6,4 százalék között ingadozva. A kiáramló tőkejövedelem aránya 1995 és 2007 között megduplázódott. Az arány növekedése minden visegrádi országban lejátszódott.

Piketty és Novokmet friss számításai szerint pedig nem csak a kilencvenes években, hanem

2005 és 2015 között is átlagosan Magyarországot hagyta el a legtöbb külföldi tőkejövedelem évente,

nem csak a visegrádi országok között, hanem a közép-kelet-európai térségben is.

Eközben Szlovéniából vagy éppen Romániából átlagosan ennek kevesebb, mint a fele megy külföldre.

A francia közgazdász adatairól György László elmondta, hogy azok megerősítik azt a korábbi lengyel kutatást, amely ,,2012 körül megmutatta, hogy az uniós források több, mint fele végül visszaáramlik a nyugati országokba. Így az uniós támogatások nagy részben a nyugati nagyvállalatoknak nyújtott közvetett támogatásnak tekinthetők, a közép-európai országokon keresztül".

Nyugat-Európa Magyarország egyik legnagyobb haszonélvezője

Ha ilyen sok tőkejövedelem és profit hagyja el a térséget, akkor fontos kérdéssé válik, hogy mennyit kap vissza Magyarország piacainak megnyitásáért és a magyar szempontból elhibázott privatizációs modell következményeinek enyhítése érdekében.

Thomas Piketty számításai szerint 2010 és 2016 között a profitok és más tőkejövedelmek éves kiáramlása átlagosan a GDP 7,2 százalékát tette ki Magyarországon, tehát ennyivel csökkentette a külföldi tulajdonú gazdaság a nemzeti jövedelmet. A közgazdász szerint ugyanebben az időszakban az uniótól hazánkba érkező éves nettó támogatások átlagosan épphogy elérték a magyar GDP négy százalékát.

Az ábra alapján úgy tűnik, hogy

Magyarország gazdasági értelemben az unió nettó befizetője, és felveti annak lehetőségét, hogy a legfejlettebb országok pedig nettó haszonélvezői.

Beáramló és kiáramló jövedelmek Közép-Európában (GDP százalékában, éves átlag, 2010-2016)





Forrás: Piketty és Novokmet (2018), Eurostat nemzeti számlák és költségvetési idősorok alapján.
Piketty ábrájának érdeme, hogy teljes képet ad a Magyarország és külföld közötti kölcsönös jövedelemáramlásokról. Rámutat, hogy a magyar gazdaság teljesítményének elemzése nem lehetséges a beáramló forrásokat jelentősen meghaladó külföldre áramló profitok nélkül, amelyek a nemzeti jövedelem mellett a potenciális beruházásokat és a megtakarításokat csökkentik.

A kérdés tehát, hogy miként teljesítene a magyar gazdaság uniós források nélkül önmagában nézve nem csak tudományos fantasztikum, hanem megtévesztő is. Sőt nincs még egy ehhez foghatóan értelmetlen és valós tartalom nélküli, ám ennyiszer hangoztatott kérdés a magyar gazdasági közbeszédben. Magyarország ugyanis bonyolult gazdasági kapcsolatokban áll a fejlett világgal, amelynek van egy mérlege. Eszerint hazánk sokkal több jövedelmet termel a nyugat-európai országoknak, mint amit uniós támogatásként visszakap.

Míg a hazai közgazdászok ,,mérlegének" általában egy, Thomas Piketty mérlegének két serpenyője van,

ezért képes kiegyensúlyozott képet adni a magyar gazdaságról.

Ezért alacsonyak a bérek

A magyar gazdaság külföldi tulajdonba adása miatt a magyarországi tőkejövedelmek egyre nagyobb része áramlik külföldre, ez pedig az alacsony fizetések mögötti okok egyike lehet. Több cikkünkben mutattunk rá, hogy a magyar munkaerő részesedése a megtermelt jövedelemből a visegrádi országokban átlagosan tíz százalékponttal alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy emiatt a közép-európai országokban kevésbé éri meg dolgozni, hiszen a létrehozott értékből a dolgozó kisebb részt kap, mint nyugati társa.

Erről kérdeztük meg a jövedelmi egyenlőtlenségek egyik legfontosabb szakértőjének számító Thomas Pikettyt. A közgazdász a Makronómnak elmondta, hogy

,,az alacsony bérarány és a külföldi tulajdonosok jövedelmei között valóban összefüggés állhat fenn".





Forrás: Flickr. Fronteiras do Pensamento / Greg Salibian.


,,A térség alacsony béraránya nagyon erős és szemléletes bizonyítéka annak, hogy a külföldi tulajdonosok valóban magas hozamokat érnek el a kelet-európai országokban" - nyilatkozta Piketty. Hozzátette, hogy ,,emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy a kelet-európai politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy

a külföldi befektetők a piaci erejüket arra használják, hogy alacsonyan tartsák a béreket, és így extraprofitot érjenek el".

Ez összhangban áll a Magyar Nemzeti Bank jelentésével, amely szerint a külföldi vállalatok alulfizetik a magyar munkaerőt.

A következmények pedig súlyosak, hiszen a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség akadályozza az innovációt, a vállalkozásokat és egy olyan rossz egyensúlyt tart fenn, amelyben a magasabb adók, az alacsony bérek, a magas adóelkerülés és a rossz minőségű közszolgáltatások megnehezítik a kormányzatnak a szegénység felszámolását.

Ráadásul a profit sokkal jobb forrása lehet a beruházásoknak, mint a támogatások, mivel utóbbi elszakadva a gazdasági szereplőktől bonyolult adminisztratív folyamatokon keresztül jut el a gazdaságba. És akkor a támogatások okozta ösztönzési problémákat (az úgynevezett holland kórt) még nem is említettük.

Az egyik fő európai törésvonal

,,Brüsszel, Párizs vagy Berlin nehezen érti meg, hogy miért nem mutatnak a keleti országok több hálát az uniós támogatások miatt. Ők viszont úgy látják, hogy a térség nyugati befektetéseinek megtérülése magas volt, az országokból külföldre áramló profit pedig jelentősen meghaladja az uniós támogatások mértékét" - mondta el Piketty legújabb cikkére utalva.

Írásában a szakértő egyébként amellett érvel, hogy

a nyugati gazdasági hatalmak úgy tekintenek az egyenlőtlenségre, mintha az természetes lenne.

Eközben feltételezik, hogy a szabadkereskedelem a jólét méltányos elosztását eredményezi és úgy vélik, hogy ebből a természetes módon létrejövő egyenlőtlenségből méltányossági alapon nagyvonalú támogatásokat adnak a lemaradóknak. Azonban a jövedelmi és vagyoni viszonyrendszerek végtelenül bonyolultak, főleg egy az EU-hoz hasonlóan nagy politikai egységben, így a vagyoni viszonyok szabályozását nem lehet kizárólag a piac jóindulatára bízni.

Piketty reméli, hogy teljes szellemi és politikai megújulás következik Európában a 2018-as évben.

Oláh Dániel

A szerző a Neumann János Egyetem tudományos munkatársa, a Makronóm felelős szerkesztője.

(Címlapkép: Fronteiras do Pensamento / Luiz Munhoz.)

http://makronom.mandiner.hu Link



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
A 2006-os Kossuth téri jogsértettek 12. éve tartó jóvátételi
  2018-01-29 21:08:33, hétfő
 
  A 2006-os Kossuth téri jogsértettek 12. éve tartó jóvátételi küzdelme a győzelem kapujában





Nemrég (2018. január 10.) került sor a Fővárosi Törvényszéken az első tárgyalásra a 2006 október 23-án hajnalban a budapesti Kossuth térről a gyurcsányi rendőrség által erőszakkal feloszlatott Kossuth téri kormányellenes tüntetők három vezetőjének (Gonda László, Fáber Károly, Bene Gábor) Budapesti Rendőr-főkapitányság elleni kártérítési perében. (A Magyar Idők c. napilap korrekt tudósítást (https://goo.gl/vvKsZt) hozott le a tárgyalásról.)

A BRFK jogtanácsosa -aki közpénzből működő szerv állami feladatkörben eljáró közpénzből fizetett képviselőjeként immár sokadszor nem járult hozzá álláspontjának bemutatásához és sajnálatos módon a bíróság a Pp. 134/A. (3) bekezdése ellenére ezúttal is megtiltotta tévesen a róla való felvétel készítést- vitatta a jogalapot és elévülésre hivatkozott, dacára annak, hogy a Kossuth téri erőszakos oszlatás miatt az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti - még a néhai dr. Grespik László által 173 jogsértett képviseletében indított - 9 éve zajló strasbourgi eljárásban az igazságügyi tárca tavaly decemberben már elismerte a kárfelelősséget és egyezségre való nyitottságot jelzett.
Az egyezségi tárgyalások utolsó fázisban vannak, így a Kossuth tériek jóvátételei küzdelme a győzelem kapujában van röpke 11 és negyed év után.

A következő tárgyalás március 14-én 8.30-kor lesz a Fővárosi Törvényszéken.
Almási Lajos videója az első tárgyalás szikrázó hangulatába ad betekintést, ennek keretében két felperes (Bene Gábor és Fáber Károly), továbbá egy elkötelezett Kossuth téri jogsértett (Rajz Károlyné) és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd elemzik a csaknem 12 éve történteket, az igazságtételi küzdelmet, a mostani tárgyalás eseményeit és az igazságtétel kilátásait.

A Fővárosi Törvényszéken 2017. október 18-án sajtónyilvános keretek között jogalakító próbaperes keresetet nyújtott be (https://goo.gl/mNLDwr) dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője a 2006. október 23-án hajnalban a Kossuth térről jogellenes feloszlatott, kiszorított több száz tüntető közül a mostani per három felperese (Gonda László, Fáber Károly és Bene Gábor) képviseletében nem vagyoni kártérítés érvényesítése iránt. Fáber Károlyt ráadásul leteperték és 12 órás rendőri fogva tartást kellett elszenvednie.

A Kossuth tériek - az áldozatok elsöprő többségével ellentétben, akik ügye a 2010-es kormányváltást követően rendeződött - máig semmilyen jóvátételt nem kaptak, dacára annak, hogy az erőszakos tüntetés feloszlatást a bíróság 2010-ben jogellenesnek nyilvánította.
A követelések elévülését a korábbi jogi képviselő, néhai dr. Grespik László ügyvéd felszólításokkal megszakította és 173 jogsértett ügyét az Emberi Jogok Európai Bíróságához vitte 2009-ben. A gyülekezési joguk 2006. október 23-i többszöri megsértése miatt a panaszosak nem vagyoni kártérítés megállapítását kérik: számosan nemcsak a hajnali Kossuth téri oszlatást szenvedték el, de aznap délelőtt a Nádor utcában és délután az Alkotmány utcánál is brutális oszlatás áldozatai lettek.

Örömteli, hogy - számos korábbi eljárásban tanúsítottakkal ellentétben - az igazságügyi tárca végre nem védi a jogi eljárásban a gyurcsányi önkény jogsértését, hanem késznek mutatkozik egyezségi tárgyalásokat követően önként a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelő jóvátételt adni a jogsértetteknek, akik közül sajnálatos módon hárman már távoztak az élők sorából... A jogsértettek az egyezséget elkerülhetetlennek és célszerűnek látják. Az egyezségi tárgyalások megkezdődtek és remélhetően rövidesen írásbeli megállapodással, illetve önkéntes teljesítéssel végződnek. Ugyanakkor érthetetlen, hogy a BRFK még most is konokul védte a gyurcsányi terrorkorszak eme durva akcióját...

A ,,Magyar Nemzeti Bizottság 2006" és Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete tavaly decemberi közleményében (https://drive.google.com/.../11w0s2ypaVnV9vAWeHrybCOKRPM.../view) kérte, hogy jelentkezzenek azon honfitársak, akik 2006. október 23-án a Kossuth téren sértettjei voltak a jogellenes oszlatásnak és Emberi Jogok Európai Bírósága előtti, néhai dr. Grepsik László ügyvéd által indított eljárásban részt vettek a Nemzeti Jogvédő Szolgálat irodájában a 06/1-216-30-88-as telefonszámon, illetve a titkarsag@drgaudi.hu e-mail címen Mériné Kommer Andrea titkárságvezetőnél annak érdekében, hogy ők is részesedhessenek kártérítésben. Ez még most is aktuális.

Emlékezetes, hogy a Gyurcsány- kormány rendőrterrorja keretében az azonosító jelvény nélküli, maszkos karhatalmi erők - a 2006 szeptemberi 19-20-i véres embervadászatokat követően - 2006 október 23-án egészen másnap hajnalig megemlékezők és kormány ellen tüntetők ezreinek személyhez fűződő jogait sértették meg: erőszakos tüntetés feloszlatások, kardlapos lovasroham, fejmagasságban százszámra civilekre lődözött több ezer könnygázgránát és gumilövedék, magyar zászló ás minden más nemzeti jelkép megtaposása, nyílt utcai és éttermekben történt brutális verések, verések, fogdai kínzások és önkényes őrizetbevételek tucatjaival jellemezték a napot.
Ennek felelősei eddig megúszták: az akkori egyik fő rendőri vezető Gergényi Péter volt budapesti rendőr-főkapitány megúszta 400 ezer forint pénzbüntetéssel, de ezt sem a meggyalázott évfordulón elkövetett gaztettekért, hanem az MTV székház védelmére 2006. szeptember 18-án kirendelt rendőri erők nem kellő felszereltségéért kapta. A többi nagyhal megúszta, néhány "kisrendőrt" ítéltek csupán el.
A nemzetellenes terrorcselekményért felelős akkori politikai vezetők, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, jelenlegi "demokratikus" ellenzéki vezető és akkori politikus társai ellen - dacára a számtalan feljelentésnek és terhelő bizonyítéknak - büntető eljárás sem indult...

Ennek fényben is különösen megfontolandónak látjuk a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szintén tavaly október 18-án nyilvánosságra hozott Alaptörvény módosítási javaslatát, amellyel elévülésre tekintet nélkül felelősségre vonhatók lennének a 2006 őszi rendőrterror és megtorlások rendőr, ügyész és bíró felelősei. A nemzeti jogvédők javaslatát Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter nyilvánosan támogatásáról biztosította (https://goo.gl/HnYjR5)...

Mi nemzeti jogvédők, a jogsértettekkel együtt soha nem adjuk fel az igazságtételért folytatott küzdelmet és nem nyugszunk a jogsértettek teljes körű jóvátételéig, továbbá Gyurcsány, Gergényi és társaik rendőrterror és megtorlások miatti börtönbe juttatásáig !

Budapest, 2018. január 20.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd,
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője
www.gaudinagytamas.hu
www.facebook/gaudinagytamas













Videó: A 2006-os Kossuth téri jogsértettek 12. éve tartó jóvátételi küzdelme a győzelem kapujában Link


Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd honlapja: Link




 
 
0 komment , kategória:  Gaudi-Nagy Tamás honlapja  
Akik elbántak a területrablókkal
  2018-01-29 20:59:38, hétfő
 
 



Az elveszített Nagy Háború után, az 1918. november 13-án megkötött belgrádi fegyverszüneti megállapodásban leírtak talán nem is festettek olyan szörnyen. De a papír csak papír marad, akármit is írnak rá. Egy megállapodás esetében nem árt, ha azt be is tartják. Az antant ugyan garantálta a demarkációs vonalak sérthetetlenségét, de ez a gyakorlatban kábé azt jelentette, hogy nem tesznek, semmit, ha a szövetségeseik, a ,,kisantant" államai sértik meg a megállapodást. Viszont, ha a magyarok tennének ilyet...

A Károlyi-kormány egy ,,zseniális" ötlettel szélnek eresztette a hadsereg jó részét, naivan úgy vélve, hogy ekkora adag pacifizmussal majd kedvezőbb pozícióból indulhat a végleges béketárgyalásokon. De a politikában, hadviselésben van egy másik neve is a naivitásnak: hülyeség.

Utólag persze könnyű okosnak lenni...

Bár az - szerintem - már 1918 novemberében elég feltűnő lehetett, hogy a Cseh Légió nagyjából annyira veszi komolyan a belgrádi dokumentumokat, mint a Piroska és a farkas meséjét. Az országba betörő csehszlovákok - gyakorlatilag minden ellenállás nélkül - foglalhatták el először Trencsént, majd Losoncot. Károlyi bízott abban, hogy ha tiltakozó jegyzéket nyújt be az antantnál, azzal majd eredményt érhet el. És nem tévedett! Simán újra húzták a demarkációs vonalat a térképen. 1918. december 23-ától már a Duna és az Ipoly vonalához, számunkra még kedvezőtlenebb helyre.

Olyan a világtörténelemben még nem nagyon fordult elő, hogy akár egyetlen elszánt katonát is megállítsanak egy tiltakozójegyzékkel, legfeljebb, ha egy féltéglát csavartak bele és úgy vágták a fejéhez. De a magyar kormány hitt és bízott...

Augustin Lauka is bízott. A Cseh Légióban. Meg abban, hogy az antant úgyis nekik ad majd igazat, mint szinte minden más, hasonló esetben. Ezért kelt az Ipolyon legényeivel, és vonult be 1919. január 15-én Balassagyarmatra. Ez a város, ha az ő szemszögükből nézzük a borsodi szénmedence kapuját jelentette és jöhetett volna utána sorban a többi város is, Aszód, Miskolc, Gyöngyös. Aztán valahol a Tiszánál találkoztak volna a románokkal és létrejön a nagy álom, a közös csehszlovák-román határ.

A megszállók azonnal megkezdték áldásos működésüket, kimondták a terület ,,önkéntes" csatlakozását a születőfélben lévő Csehszlovákiához. Első lépésként, hogy bizonyítsák, mennyire komolyan gondolják, a magyar többségű városban mindjárt le is cseréltették a fontosabb intézmények addig helytelenül alkalmazott magyar nyelvű feliratait szlovák nyelvűekre. A magyar tisztviselőket hűségesküre kötelezték, ha erre nem voltak hajlandók, úgy elbocsájtották őket. A magyar vasutasoknak - akik jórészt csak magyarul tudtak - előírták,, hogy ezután szlovákul beszéljenek.

Aztán, hogy valami magyaros színezete is legyen a dolognak, bizonyos Bazovszky Lajost tettek meg zsupánnak - ez náluk valami főispánszerű rangot jelentett. Hja, kérem kollaboránsok, árulók mindenhol akadnak. Még II. Rákóczi Ferencet is elárulták nemegyszer...

Nem véletlenül említettem a nagyságos Vezérlő Fejedelem nevét. Azt nem tudom, hogy mennyire hatott Rákóczi Istvánra ,,a név kötelez" mondás, de az biztos, hogy január 27-én az ő vezetésével tettek a helyi köztisztviselők fogadalmat a megszállókkal való szembeszegülésre. Bár a kiadott rendelet szerint mindennemű fegyvert be kellett volna szolgáltatni, de okos ember tudja, mikor kell engedelmeskedni a rendeleteknek... A Székely hadosztály mintájára felmerült egy ,,palóc dandár" megszervezésének gondolata.

Aztán eljött január 29. A lakosságnak már nagyon elege volt az egészből, a diszkriminatív intézkedésből az ,,új urak" hatalmaskodásából, akik újabban már a ,,tót" megnevezést is sértőnek tartották magukra nézve. Előkerültek az addig gondosan rejtegetett fegyverek és a polgárok elindultak megbeszélni, hogy ki is van otthon a városban.

A közeli Magyarnádor mellett állomásozó magyar katonák hajnalban támadást indítottak a laktanya ellen, de a Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok vezette erők nem várt, komoly ellenállásba ütköztek és jelentős veszteséget szenvedtek. Délután vissza is vonultak. Ekkor nagyon úgy tűnt, hogy az állásokat továbbra is tartó balassagyarmati polgárok magukra maradtak. A városban több helyütt és szabályos utcai harcoka alakultak és attól is tartani lehetett, hogy a laktanyába szorult csehszlovákok kitörnek.

De szerencsére időben megérkezett a felmentő sereg. Az iglói géppuskás tanfolyamon résztvevőkkel kiegészülve tértek vissza a katonák. És már nem volt megállás... Lauka eleste után a csehszlovákok visszavonultak. Másnapra pedig megérkezett a 23. számú páncélvonat, amely a polgárok további fegyveres segítségével visszaverte a cseh katonai erősítéssel érkező vonatot az Ipolyon túlra. Ott is maradtak. Többet nem tettek kísérletet az oly vonzó területek bekebelezésére.

A Civitas Fortissima, a legbátrabb város példát mutatott. Megmutatta, mi lehetett volna, ha másutt is fegyverrel a kézben szállnak szembe a területrablókkal.

Csak, sajnos, a történelemben a legfeleslegesebb kérdés a ,,Mi lett volna, ha...?"


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
A nép tiszta lelke a gyermekekben szüleik újjá… (avagy
  2018-01-29 20:45:21, hétfő
 
  A nép tiszta lelke a gyermekekben szüleik újjá... (avagy, az oktatási kormányzat és a tanárok felelőssége)





Amikor a gyerekeket a politika jól fizetett legalja kivitte az utcára, kezdtem el gondolkodni az oktatás valós problémáin. Mindazon, ami idevezette a mai magyar oktatást, a tanárokat, a diákokat és a szülőket.

Hiszen e három alapvető eleme van a közoktatásnak azon kívül, hogy bizonyos jó vagy rossz törvényekkel a mindenkori oktatási kormányzat is a gyermekek által igyekszik rányomni sajátos bélyegét a jövőre.

Az oktatási rendszer és az oktatás züllése persze nem a Fidesz-KDNP kormány alatt kezdődött, hanem jóval előbb. Ha a pontos dátumot jelölnénk meg, akkor bizony egy nagyon régi évszámmal kell kezdenem. 1948. jún. 16. Ez volt az a nap, amikor Ortutay Gyula a Vallás- és Közoktatási Minisztérium vezetője - aki mellesleg piarosta diák volt, és 1934-ben leadott diplomamunkájának címe ,,A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban" - államosította az egyházi iskolákat, szélnek eresztve a tudós paptanárokat, egyetemi professzorokat, a jövő pedagógusait képző tanárokat, akiknek a helyét baloldali, elkötelezett, de tudatlan emberekkel pótolta a kommunista diktatúra. (Hasonló kultúra-, és magyarellenes terrorcselekmény történt a MTA-n is.)

Tulajdonképpen ez az a dátum, amelynek említése után tulajdonképpen felesleges volna tovább írnom, hiszen az okot már megneveztem. S ebben az említett okban benne van ezernyi már erkölcsi és társadalmi tragédia is, amelyeknek a kifejtése könyvterjedelmet igényelne. Ezért nem is itt folytatom... Inkább egy nagy lépéssel közelebb jövök a mai magyar és európai valósághoz.

A kommunisták által meghagyott nyolc katolikus egyházi iskola tanárai azért lehettek kiváló pedagógusok és nevelők, mert ők nem csak a szocialista egyetemen sajátították el tudásukat, hanem a kolostorok könyvtáraiban pallérozódtak, és az idősebb, de a tanítástól eltiltott, vagy kiöregedett szerzetestársaktól is kaptak útravalót. Az állami egyetemekről és iskolákból kiöregedett, még rendkívül jó képzésben részesült tanárok helyét azonban már a kétes képzettségű oktatók által nevelt fiatalok vették át, akik a szocialista erkölcs és elmélet alapján végezték tanulmányaikat. S ez az évről-évre ismétlődő és romló folyamat mind jobban a lejtő felé terelte a magyar iskolarendszert. A legnagyobb csapást az u.n. rendszerváltás utáni oktatási miniszterek, köztük Magyar Bálint mérte a magyar közoktatásra, annak ügyére és mindezzel a magyar nemzet jövőjére, a néplélekre is. A modernizálás és az unióhoz való alkalmazkodás ürügyén voltaképpen ,,megszűnt" a hagyományos magyar oktatási rendszer, bár az iskolakötelezettség, mint törvény megmaradt. A pedagógus pálya is megszűnt hivatásként jelen lenni a társadalomban, s maradt csupán pénzkereseti lehetőség, szakma, amely lélek és szeretet nélkül, kapitalista nagyipari módon lett alkalmazható. A gyermekek létszáma is drámai módon csökkent (s ez is a szocialista erkölcs - itt a szocialista szó, mint fosztóképző - és a liberális szellemiség bűne).

Ma sem az alapoktól igyekeznek az arra ,,felkentek" megváltoztatni az oktatási rendszert, hanem ötletelések és ilyen-olyan légből kapott politikai elvek, és a világban meglévő trendek mentén folyik az átalakítás. A megkezdett egészséges nemzeti nevelési program folyamatát megálmodó és megvalósító államtitkárt eltávolították.

Eddig csupán tényállításokkal rukkoltam elő. Most hadd világítsak arra, hol kezdődött az amúgy is megkérdőjelezhető erkölcsi, lelki nevelés teljes megsemmisítése... s mi volna a legfontosabb, hogy a magyar oktatási rendszer ismét megfeleljen a magyar identitásnak, hazaszeretetnek, vallási és erkölcsi feltételeknek, a gyermek lelki fejlődése érdekében.

Mielőtt azonban erről beszélnek, hadd mondom el, hogy a szakgimnáziumok java részében nincs az ott oktatott szakmáknak megfelelő tankönyve, s csak a tanár által az órán lediktált jegyzetekből tanul a gimnazista. Az órai diktálás üteme a tanártól függ, de a diák legtöbbnyire vagy olvashatatlanul írja le siettében az anyagot, vagy kihagyásokkal, ami önmagában is értelmezhetetlenné teszi számára azt az otthontanuláskor. (Megjegyzem, hogy a gomba módra szaporodó egyházi iskolákban sincs egységes hittankönyv!)

A másik alapvető probléma a tanulnivaló, a házi feladat tömege, s az, hogy miden tanár úgy gondolja, csak az ő tantárgya létezik. A napi 8-12 órai iskolai elfoglaltság után csaknem ennyi idő kell a gyereknek, hogy felkészüljön a következő napra...

A nép lelke a gyermekekben születik újjá. Ha mi felnőttek nem gondoskodunk arról, hogy a néplélek egészséges maradjon és a nemzet megmaradását szolgálja, akkor a nép megsemmisül. A gyermeklélek rombolását alapos megfontolás alapján, a zenetanítás, az ének-zene és a művészettörténet megszüntetésével kezdték el, s ehhez a romboláshoz más nem is nagyon kellett. Hiszen amikor a népdal tanítása, a klasszikus zene iránti vonzalom iránti igény elültetése megszűnt, akkor a gyermeki lélek egészséges nevelésének legalapvetőbb szegmensét törölték el. Sajnos a rendszerváltás sem hozott ebben javulást, nem állította vissza az ének-zene és művészeti oktatást, sőt, tragikus, hogy inkább tökéletesíteni látszik ezt a végzetes irányt.

Nézzük meg mit is mondott Kodály Zoltán a zenei nevelésről?

,,A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal."

,,A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet."

,,Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."

Folytathatnók Kodály megállapításait, de felesleges, hiszen minden felelős oktatáspolitikusnak tudnia kell mit jelent a zene a gyermek, és általa a jövő számára. Ha nem teszünk eleget ennek a követelménynek, akkor húsz-harminc év múlva kiégett, nemzetietlen és sehová sem tartozó középgeneráció adja majd el kultúránkat, hazánkat, múltunkat és a nemzet jövőjét.

Ma már látjuk, hogy azok, akiknek harminc éve már hiányzott az ének-zene tantárgy az órarendjükből, s otthonról vagy templomi zenéből, esetleg saját érdeklődésüket kielégítve nem kaptak pótlást e téren, hová jutottak, milyen a lelki beállítottságok. És ez a folyamat szintén súlyos következményeket hordoz magában. Zenetörténet, művészettörténet és a művészetek iránti igény iskolai alapozása nélkül sem kiművelt emberfőkről, sem magyar nemzeti kultúráról, kulturáltságról nem beszélhetünk. Jövőről sem! Éppen ezért az első és legfontosabb teendő, hogy az ezzel megbízott szakemberek és döntéshozók ebben a kérdésben tegyenek nagy és sürgős lépéseket.

A másik elbagatellizált hiányosság az erkölcsi nevelés és a helyes viselkedés oktatása, valamint az alapműveltség gyermekekbe oltása. Amikor egy egyetemista nem tudja hol született Mozart, Beethoven vagy Michelangelo ott nagy baj van a közoktatással. Hasonlóképpen problémára utal, hogy egyes tanárok is, e kérdésekben diákjaikkal azonos szinten vannak. S ez sem mai keletű probléma, hiszen hallottam egyetemi tanárt, akinek a ,,ban-ben"-t nem sikerült eltalálnia a TV kamerái előtt, vagy a ,,hassa-hesse" olyat természetes volt a számára, mint a levegővétel... Igaz, ez a törvényhozók többségének, de még egyes MTA doktorok számára is meglehetősen komplikált dolog.

Főiskolára járó fiatalok mondják, hogy az első főiskolai évben mindenről esett szó, csak a gyermekekről nem... és ez sajnos jellemzővé vált a pedagógusképzésben. Korábban a tanítóképzők oktatóiskoláiban (pl.; Székelyudvarhelyen) már 14 éves kortól tanítottak a pedagógusjelölt fiatalok, s elsődleges volt, mint iskolai követelmény a gyermeki lélek megismerése és fejlődése segítésének elsajátítása. Talán ezért más és értékesebb az erdélyi magyar közoktatás, bár a hírek szerint azt is igyekeznek a helyi magyar liberális oktatási szakemberek, egyetemi tanárok lezülleszteni és hozzáigazítani az európai liberális ,,gender" irányvonalhoz. (Ne nevezzük a Mikulást bácsinak, vagy ne írjunk a tankönyve az Adventől)...

Nehéz tehát rendet és valós átalakítást teremteni a szocialista és liberális ámokfutás után, amikor kulturáltságról nem beszélhetünk, s az oktatók nem kis hányada is, az évtizedes leépülés okán, híján van annak annak a tudásnak, amely szükséges volna, a gyermeki léleknevelés, a pedagógusi ,,hivatás" gyakorlásához.

Nem tüntetni és politizálni kellene ma a pedagógusoknak, hanem önmagukat képezve törekedni arra, hogy a diákoknak olyan tudást és lelki többletet adjanak, amelynek értelme és értéke van. A gyermekeknek pedig el kell magyarázni, hogy egyetlen kötelességük van: - a tanulás, amelyet saját érdekük követel, és saját érdekükben követelünk meg tőlük.
A törvényalkotóknak és törvényhozóknak pedig világos és egyértelmű irányba kellene terelni a fiatalságot lelki és szellemi fejlődésüket segítve, nem pedig megutáltatva az iskolát és teljesen leterhelve őket sokszor felesleges és rosszul rangsorolt tantárgyakkal és tantervvel.

Mert ma mindenről szó esik, csak arról nem, hogy mindaz a cirkusz és gyűlölködés, amit tapasztal az ország pontosan azok miatt van, akik ma e gyűlölködést szítják. Mert az oktatás züllesztését 1948. június 16-án a szocialista diktatúra indította el, és a rendszerváltás utáni liberális kormányzás adta a kegyelemdöfést.

Jó volna tehát, végre a gyermekkel és a gyermeki lélekkel is foglalkozni, amikor az oktatás problémáiról beszélünk...Mert a nép lelke a gyermekek lelkében születik újjá. S nem mindegy, hogy egy torzszülött, vagy egy ép lélek születik-e, a mi szellemiségünk és intézkedéseink nyomán...


Stoffán György


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 128 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 128 db bejegyzés
e év: 762 db bejegyzés
Összes: 23703 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 362
  • e Hét: 21613
  • e Hónap: 114417
  • e Év: 1237853
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.