Kun Magdolna: Régen más volt az élet,Radnóti Miklós: Október délután,Moldován Vilmos: Értéked a jellemed,Victor Hugo idézet,Reményik Sándor : Szemrehányás a tengernek, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

2018-10-07 09:35:41, vasárnap

	Régen más volt az élet Régen más volt az élet, másak voltak az emberek, több volt bennük a jóság, és sokkal több a szeretet. Ki szegény volt nem nyomorgott, s nem is éhezett, hisz mindig voltak olyanok, kik ellene tettek. Régen a szegény embert éppúgy tisztelték, mint azokat, kiknek elismerték gazdag jólétét, mert akkor még a gazdagok is érző szívvel bírtak, nem feledve azt, hogy honnan is indultak. Régen nem gyűlölték az emberek ennyire egymást, sokkal jobban átérezték a másik fájdalmát, s ha mással nem hát szép szóval vigaszt nyújtottak, mindazoknak kik sorsuk által bajba jutottak. Ma már nincs lelki megértés, és nincsen irgalom, sem igazhitű simítás a könnyes arcokon, csak szánalom van azoknak, kiknek hajszolt életét mély nyomorba döntötte az úri elitség. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

2018-10-07 09:12:50, vasárnap

	RADNÓTI MIKLÓS: OKTÓBER DÉLUTÁN Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, - mikor átkarolt kérte, őrizzem pihenését. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dudolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni. Fanni fölébred és álmos szeme kék, keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal, végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még, hogy ne beszéljek. Igy készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső, mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

0 komment , kategória: Radnóti Miklós

2018-10-07 09:07:55, vasárnap

	Értéked a jellemed Igazi értéked nem a vagyonod, sem állás, végzettség vagy eredet, mert ezek elfolynak ujjaid között... Egyetlen értéked a jellemed! Igazi hatalmad nem a nyers erő, sem diplomád, sem éles szellemed! Mert csak akkor vagy erős és hatalmas, ha minden hatalmad - a jellemed! Meglásd: egykor mindent itt hagysz a földön, mint hamis, értéktelen szemetet, mert Istent nem érdekli semmi más, mint hogy e földön milyen volt a jellemed! Moldován Vilmos

0 komment , kategória: Versek 4.

Victor Hugo idézet

2018-10-07 08:49:26, vasárnap

	,,Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál, haldokoltam. Te adtad vissza tűnő életemet. Azt éreztem, valami belém hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a gyönyörű élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei, hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben. Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít. Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén." Victor Hugo

0 komment , kategória: Victor Hugo

2018-10-07 08:44:46, vasárnap

	Reményik Sándor : Szemrehányás a tengernek Vagy adtál volna viharos erőt Mely mólót ostromol, - Vagy adtál volna méltóságos csendet, Mely lelket simogat, - Vagy adtál volna széles láthatárt, Mely sokfele kitárul, - Vagy adtál volna mélységet, amelybe Nap és hold belebámul, - Áldottál volna meg, Vagy átkoztál volna meg, - Csak ahogy hozzád mentem: felemásan, Csak úgy ne bocsátottál volna el Csak úgy ne bocsátottál volna el!

0 komment , kategória: Reményik Sándor

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár