2018-11-16 22:25:05, péntek
|
|
|
Hindu halálkép
,,A test ruha: ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból."
(Gárdonyi Géza)
A szomorú halál nem a vég, csupán kapu: átjáró két világ, két születés között. A lélek elvándorol, hátrahagyva használhatatlanná vált anyagi testét.
Az emberi élet a meghalás művészete. Az életet becsületesen végigküzdő halála a hátramaradóknak keserédes diadal.
Fájdalmas, mert hiányát semmi sem pótolhatja. Győzedelmes, mert harcban elesett hősé. A lélek pedig továbbutazik.
Tudatállapota vonzza be új környezetébe, s annak megfelelő testet ölt. Így szerez újabb és újabb tapasztalatokat. Az efféle, tapasztalati úton történő tanulás hosszú távú és hatékony. A diák szerepébe bújó lélek a tanultak alapján megoldja a különféle feladatokat.
A halál az évzáró, amikor is tudása megmérettetik. Rendszerezi az egész éves tananyagot, ami a meglehetősen rövid nyári szünetben tovább érlelődik, és beépül a diák tudástárába. Ezt az évek alatt összegyűjtött és folyamatosan gyarapodó tapasztalatot kamatoztatja az egyre inkább kibontakozó tanuló. Végül szakmája mesterévé válik. Ezután már nem szükséges visszaülni az iskolapadba. Így tanul a lélek vándora is az újjászületés iskolájában, amíg a lélek ismerőjévé nem válik.
Az óindiai gondolkodás nem véget, hanem egy folyamatot lát a halálban. S a folyamat végén, amikor már rendelkezik minden tudással, ami továbbröpítheti, akkor behatol a Legfelsőbb országába, az Óperenciás tengeren túlra, ahova a madár sem jár.
A halál nem visszatekintés. Inkább előrenézés - a múlt tapasztalataival, a jelen erejével.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|