|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2018-11-03 20:32:17, szombat
|
| |
| |
Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.
Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.
Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.
Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak - csendben, elmerülve -
ami a folyóra életet hozott...
Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.
Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
26 db bejegyzés |
| e hónap: |
1635 db bejegyzés |
| e év: |
15517 db bejegyzés |
| Összes: |
128101 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7671
- e Hét: 16692
- e Hónap: 70364
- e Év: 348589
|
|
|
Offline
