Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Váci Mihály: Végül
  2018-12-20 16:15:35, csütörtök
 
 

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
- s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
- Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A szeretete a gazoknak megvehető
  2018-12-18 13:18:48, kedd
 
  Gyerekkoromban voltak amolyan igazi, kisembereknek való karácsonyok, amikor jók voltunk nagyon, meggyónva apró vétkeinket a templomban, vártuk Jézuska szeretet-ajándékait, amit egy igazán jógyermek megérdemel. Hittem benne, hogy ajándék Jézustól csak a tiszta szívű embereknek jár, ahogyan ezt a mesékben be is vezették az emberek között. Jézus az egyetlen ember volt többszáz éve a bibliai apokaliptikus csapások között, akinek a nevében térítenek szerte a világon különféle vallási tagjaival az apokalipszisnek, azzal, hogy Jézus a gyilkosságot megbocsátja nemi gyalázásokkal együtt. Ilyenről szó sincsen, soha nem volt, a római egyház tanai szerint is vannak bocsánatos és nembocsánatos bűnök.

Tehát Jézus szerint egyedül a tiszta szívű embereknek jár emberi életforma a Földön, emberi ételekkel,tiszta és egészséges italokkal, gyümölcsökkel, mert nekik jár minden, ami a tökéletes természetben megterem.

Mivel az ország Íme az ember felkiáltásával a csőcselékének és téri utcanépének tor halotti ünnep rendezésével ismételve valamennyi szerepét és tettét a láthatalan világbeli csapásaikkal, kínzással, gyalázással világfeszületessé tett engem, betegségek ismerőjévé és torzzá, csúffá bárányaként a Talmudnak Évájuk állandó Tarot 13-es halálkártya főszereplője helyett, mutatja Várkonyi állandó mondatát, hogy embereket nem lehet teremteni, hogy felszámolták közösen az emberiséget abban a tudatban, hogy ők, mint bibliai csapások, mint teremtmények emberek, mert a karmikus gyilkosok és tisztátalan lelkek emberi formában születnek meg állatokkal, démonokkal, elektromos sátánistákkal, maffiákkal együtt. Mivel gyilkosok valamennyien, mint állandó emberiség ellenes csapások, nagy közös áldozásukban engem áldoznak véráldozással hatvan éve, azt hiszem, semmilyen ajándékot nem érdemelnek, sem ennivalót, sem tiszta forrásvizet, sem gyümölcsöket, amikkel jutalmazzák magukat hatalmas anyagi gazdagság tékozlásával, mivel minket fényevésen tartottak, hogy nekünk semmi jár helyettük, megtámadva a nemi szervünket minden kurvájuk tetteként. Ez olyan, mint a régi rabszolga történet arról, hogy a rabszolga kapta meg a rossz gyerek büntetését. Csakhogy ezek Istennőt áldoztak közösen, Vénusz voltam, tökéletes benső törvényekkel és külsővel, mindennel, ami ezzel együtt járt.
Az elmeosztályuk és Müllerék Mónika showban bemutatott sátánista népe folyamatosan hajtotta végre Zalatnayék sorsát kezdve azzal, hogy felpofozták, Hollóházán egyszerűen felpofozott engem sorsaként egy alkoholista. A többiek kilengéseit ugyanígy megtorozták, még a világkönyvtárnyi főszerepük végrehajtása közben.

Engem nem az ajándék érdekelt kiskoromban, hiszen elbújtam a diófa asztal alá, hogy ne adjanak semmit, ha nem szeretnek, hanem a szeretet, mely a szívben lakozik. Én ugyanúgy voltam megáldozva Magyarország néven utolsó német árja emberként, mint Jézus a bibliai csapások között, egyetlenként. Afrikai Isten öcsém többmilliló éve szenvedett fogságában Romániának, nem érdemelte meg a további fényevést, feketebárány szerepét, meg a karmikus összes történelme végrehajtását a római egyháznak Malek Andrea állandó kíséretétől, sem a feketemágus Müller sátániástáinak támadását a saját házában, amit nem értett egyikünk sem, hogy repkedtek a tárgyak a levegőben. Még az utcán is kifosztották, elvéve a kevés pénzét, szétsokkolva a fejét Vona Gábor népének emelésével. Két szenvedő szívembert áldoztak közösen Borsoddal, tudván arról, hogy kik vagyunk.

Nagy Anna bibliai vasreformátus kommunizmusának végén, 1995-ös leszállításakor a G. Maczó Ágnes helyett velem elkezdett vallási apokalipszis állandó végrehajtóit rám, mint közös célpontjára trianoni sátán bibliájának olvastatása közben áthozott Rákóczi téri romániai elmeosztályával főleg a reformátusoknak, a lányom tartott el, a város tízezer forintot adott nekem az egészségügyével, mint nagy közös áldozatuknak .A lányommal tartattak el, akinek a férje megtagadta a segítséget, mert leírtam, hogy a világkönyvtáros apja egyik áldozómat jelenti az anyjával együtt, mint Jeruzsálem fekete ruhás képviselőjével. Azt mondták Tűzkő Judit szőke nemi kivégző pszichiáterükkel, hogy én skizopren vagyok és a borsodivánkai elmeszanatóriumba akart zárni a médiájával, ami szintén hozzájuk tartozik. A gyerekeim ezért nem hisznek nekem, hiába magyarázom, hogy ez mind megtörtént és én is materialista vagyok, de szembe néztem valamennyi skizopren szereplő kíséretével, mint Pataky Attila elektromos szemű szellemvilágával.

Pár évig odajártam a Szabó családhoz viliakor, a lányom megvette a nevemben az ajándékokat a gyerekeinek. Még így embert nem aláztak meg soha a méltóságában, de ő jót akart ezzel. A férje, mint tompalátásom az állandó világapokalipszisből, akinek a II-es elmeosztálya tett tönkre engem ismételve a hisztijét és minden rossz természetét, emberré nemesítve az összes Szabójával a világnak, a bal szemem megtámadásával az első görög Isten támadása óta külön bánásmódban részesül, mint zöld szemem képviselője. Mindig duruzsolta a lányomnak, hogy minek járok oda, mikor lesznek már egyedül. Megtesz mindent, amit a lányom kér tőle, ezért egy szavam nem lehet rá, de tönkre tette a lányomat, meg az én családomat, véráldozásukkal.

Mikor a cigije miatt egymás után feketemágiával áldoztak a vallások és a Pszichografológiai tagok leszokásával és tisztításával a narancsok ismétlésében, itatva velem napi tíz kávét is, amikor azelőtt egyet sem tudtam meginni szívdobogás nélkül, állandó napi szelepkiégéséseivel a lányom férje, Szelep szerepében a kávéfőzőknek az elmebetegek betegségein haladva végig, koldultam a lányomtól cigire, amiért dühös volt, kiabált rám állandóan és lenézett engem. Megromlott a kapcsolatunk, különösen azután, hogy a II-es elmeosztályra szállítottak 1997-es kezdetével a leinjekciózásomnak Ízisz főszerepében a NagyPán Pszichografológiának, férjével
együtt, saját népének kíséretével Kiss Kálmán budhista kommunista Medveczky Ilona és az összes halak főszereplőjük sorsát végrehajtva Halakként áldozva ismétlésben Gina Lolobrigida atlantiszi aranyhalak kezdetével, amivel kezdtek születésemkor visszament időben Molnárok Rózsájával, valamennyi Rózsájukkal. Telepakolták az elfekvőben, ahová befektettek egy injekciójuk után kiiktatva engem az élők közül minden részemet a tik sem vagytok magyarok Mónika show Oláh ibolya népével gennyes csapásokkal, sátánisták kígyóival. Marofka Eszter, mint cigányok pszichiátere ezt követően zaklatni kezdett leveleivel, majd mikor egyszer elmentem hozzá a gondozóba, közölte velem, hogy majd kivizsgálja, mi van a fogaim alatt betokozódva, vagyis mindent ők hajtottak végre, mindenről tudtak, engem kivéve.

2004-ben, amikor a brazil vaskommunista kivégzőik itt dobáltak az ágyban Liptai bemutatója szerint a romániai démonnak a Talmudból, jártam leszedni a plakátokat az utcákon borzalommal és undorral, hogy engem ünnepelnek az egész országban tor temetői ünnepként, felvonulva a médiában, elmondva a saját tetteiket, szerepeiket, cibálva a hajamat, Földanya áldozásukban szívemet nyomogatva kiabálták a szomszédnak, hogy genyó, ismételve az 1976-ban kezdett genyóként való szólításomat és megáldozásomat az utca helyett, mivel nemi gyalázóként vannak itt berendezve Putyin orosz vaskommunistái. Segítségre lett volna szükségem. Elindultam az utcán, kértem a szomszédtól kölcsön egy cigit, majd a szomszédok jelentése alapján a család bevitetett a bibliai apokalipszis RTL Klubbal képviselt II-es elmeosztályára végleges kivégzésre hangelvétellel, megcsonkításommal együtt a Győri kapu utcanéppel, amelyre utalt Tűzkő Juditja a nemi csapásoknak, hogy a fehér frissen festett falon is sárnyomok voltak felettem, engem megszidva miatta,amit nem érthettem, hogy ők áldoztak éppen az Imre nevekkel berendezett Hunnia börtön feleségcserés és különféle könyveinek végrehajtásával, nekem kakukkolva az egyik könyve szerint a lírai karámnak. Különféle utcanép vonult fel itt a lakásban hosszú éveken keresztül széttaposva, deformálva minden részemet, összemocskolva mindent, ahogyan tették a házunkban születésem óta, mert így váltak emberré, tik sem vagytok magyarok cigánytelepével Müller Péternek.

A két gyerekem azzal indokolja a bevitelemet az elmeosztályára a világkönyvtárnak, hogy koldultam az utcán. Soha többé nem jöttem magamhoz, nem tudtam gondolkozni egyáltalán, sem beszélni, sem írni, sem mozogni, még azelőtt sem, hogy Müller tönkre tette a lábaimat.

De már azzal kezdtek születésemkor, hogy a Pszichografológiai távol-keleti pusztítók miatt támadtak meg engem űrpusztítója bevetésével a szomszédnak azzal, hogy náluk elviszi a fogakat a pók szülött, amit 1995-ben ismételtek öngyilkossággal hipnózisban, pókot téve a méhembe, beledöfve a katétert a húgyhólyagomba, hogy kipukasszák saját tetteik végrehajtásaként. Így jártam több, mint húsz éven keresztül a szomszéd Rákóczi téri népe sorsaként, miközben temetői ünnepséget rendeztek, gazdagultak, szaporodtak, mert megjött a felmentő sereg nácik képében 1989-től folyamatosan végtelen véráldozásuk és tisztulásuk végett.

A lányom idegrendszerét megviselte mindaz, ami velem történt, de nem akarja megtudni és felfogni a valóságot, hogy mindez igaz, a kisebbikkel együtt, azt hiszik, hogy elmebetegségem miatt hiszem azt, hogy nekem sokan ártottak, mert azt mondták a vaskommunista pszichiátereik a világkönyvtárosoknak.

1967. óta nem volt karácsonyom, fényevésen, ruha, meleg nélkül éltem, mert minden vasnép helyett megáldoztak, akinek nem volt cipője, kabátja, ennivalója, mindenkit megházasítottak, jólétbe tettek, így szaporodnak hosszabbításaival a világapokalipszisnek politika részeként.

Én jószívű voltam, adtam mindenkinek ennivalót, azzal, hogy ahol négynek jut, ott másnak is. Kivételt képeztek mindig a ruhák, melyekhez ragaszkodtam, míg össze nem lyuggatta őket a náci legyek népe az ikerházában az űrpusztítónak összes csipke fehérneműmmel együtt. Mindent nehezen vettem meg fillérezgetéssel, ezért nem szívesen váltam meg a soha a ruháimtól, mindennek megvan a hozzáillő darabja, kiegészítője. Ezen nevetett a lányom a férjével, hogy én harmónikus vagyok, szint színnel pároztatok..

Magamra hagytak érzelmileg teljesen, a kisebbik lányom gyűlölt engem Szombathelyen, mert nem volt pénzem támogatni anyagilag, nem tudtam fizetni a tanulmányaikat sem. Mindkettőt kocsmába tette 16 óráztatni a Rákóczi tér, miközben ők születésük óta diplomáztak.

Megpróbáltam évekkel ezelőtt, ahogyan tért vissza a gondokozásom visszacsalogatni őket magamhoz, ehhez minden fortélyt bevetettem, mint a sütemény sütést, amit nem néztek semmibe, pedig nekem minden fillér számít, nehéz megvennem minden élelmiszert. Ruhákat is vásároltam, amiket nem értékeltek. Teljesen érzelem nélküli báb lettem, ahogyan a lányom férje a média torünnepekor kiabálta a lábaim megsebesítése után, hogy ha ő báb, akkor én is az vagyok, s hogy forgószél ellen semmit sem tehetek. A kisebbik lányom nagylelkűen megbocsájtott nekem, ami fáj, hiszen nem voltam bűnös, azért, hogy védtem őket a feketemágiától, nem szólva arról 1992-es észlelésem óta, mi történik a lakásban, szolgáltam őket szeretet és tisztelet nélkül a szomszéd Ágnesek sorsaként iszonyatos állapotban, gondoskodva róluk.

Tehát a karácsony a tiszta szívű emberek ünnepe lett volna, pénzzel és ajándékkal csak megvenni lehet a tékozló Föld őrjöngését, amelyet ragaszkodásnak és szeretetnek hisznek.

Nekem az ajándék hosszú évek óta jelenti azt, amire nincsen pénzem, ahogyan sokan mások is ebben a cipőben járnak, mint szegényei az emberiségnek. Ezeket tanultam meg értékelni.

1990-es legyilkolásomkor vasfeszületére téve Dávid Mónika szörnyeteg koporsója pszichiáter főszereplőjük helyett a Rákóczi terüknek kaptam először ajándékot Gergely Sándor szikszói festőtől, egy moher sálat. Nem tudtam elfogadni, nem tudtam,hogyan kell, mert én még addig senkitől sem kaptam semmit. Nagyon zavarba jöttem. Még nagymamához sem mentem át, amikor évekig forrásvizet ittam, mert szégyelltem magamat. A Bestia, amelyik népe az adventi egyházhoz tartozik, mint spritiszta volt békepápa hipnózisba tett, velem volt a fényevés alatt, öcsémmel együtt tartott életben minket.


Az Írisz fenyőjével berendezett szeretetfa csak az emberek szívét jelenti a Földön, csak a tiszta szívűeké a Talmud Jézusos ajándéka, íme az ember felkiáltásával a népeknek, amikor néha megszületnek a békesség képviselői.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egyszer volt, hol nem volt...
  2018-12-17 17:57:59, hétfő
 
  Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagy családban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.

A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra.

A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet.

Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia.
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra:

Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod.
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani.
Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog.
Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.

Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, őt, vajon mivel lepte meg a Jézuska.
A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama:

Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod...

A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét.
Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak.

 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Egyszer, valamikor régen...
  2018-12-16 17:05:12, vasárnap
 
 
Egyszer, valamikor régen, mikor még Isten angyalkái lent jártak a Földön, történt, hogy egy szép, nagy kertben hangos sóhajtozás támadt. Egy égszínkék szemű, napsugárhajú angyalka éppen arra járt, és megkérdezte: - Ugyan ki sóhajtozik akkorákat?

A kopár fák - mert télidőben történt - nyújtózni kezdtek. Megrecsegtették üres ágaikat.
- Mi vagyunk, édes kis angyalka.
- No, és mi a kívánságtok?
Egyszerre száz fácska kiáltott feléje:
- Szépek akarunk lenni! Szépek!
- Friss zöld köntöst akarok, és rügyező bimbócskákat! - rendelkezett az egyik.
- Én hófehér virágokat szeretnék himbálni az ágaimon. De olyan könnyűek legyenek, mint a nyári ég opálos felhőcskéi, nehogy roskadoznom kelljen alattuk! - mondta a másik.
- Én is virágokat kérek, olyan rózsaszínűeket, mint a hajnalhasadás az égen! - tolakodott az angyalka elé a harmadik fácska.
- És kinek akartok ennyire tetszeni? - kérdezte csodálkozva az angyal.
- A napsugárnak, hogy aranyos uszályát ránk terítse. A színes szárnyú pilléknek, hogy körüllengjenek bennünket. A kis éneklő madaraknak, hogy csodálkozzanak, és irigyeljenek.
Az angyalka fejét csóválta, de azért beleegyezőleg intett:
- Meglesz a kívánságtok.
Tovább ment, és tűlevelű törpefenyőcskét látott, hóval, zúzmarával borítottan.
- Hát te? - csodálkozott feléje. - Talán bizony semmit sem kívánsz, hogy ilyen csöndes vagy? Szomorúnak is látszol. Ugyan, mi bajod van?
A tűlevelű fácska halkan sóhajtott és előadta a bánatát.
- Egy kisleányka ment erre, megérintett, és hegyes tűleveleim felsebezték az ujjacskáját. Ezért bánkódom, jó kis angyal. Oh, ha jóvátehetném önkéntelenül elkövetett hibámat, és megajándékozhatnám őt valamivel! Síró arcocskája bizonyára mosolyra gyúlna megint. Igen, igen! Ajándékot szeretnék adni neki, és a többi kis gyermekeknek is, hagy nevessenek, kacagjanak! Az angyalka erre a kis törpefenyő mellé állott.
- És mondjad csak, fenyőfácskám, nem panaszolnád fel a terhet, ha teleaggatnám gyönge kis ágaidat?
- Oh, nem, nem, bármennyire is roskadoznék az ajándékok súlya alatt, szívesen vállalnám a terhet, csakhogy megörvendeztessem vele a gyermekeket.
Az angyalka erre könnyű mozdulattal kiemelte a földből a fácskát.
- Úgy hát gyere velem!
És vitte magával a mennyországba. Odafent éppen nagy sürgölődés, forgolódás volt. Az angyalkák ezüstös, aranyos papírosba diót, almát csomagoltak. Babákat fésülgettek, lovacskákat nyergeltek fel. Az angyalka eléjük állította a fácskát.
- Íme, nézzétek, mit hoztam! Ő a legszerényebb fácska. A többi mind csupán azért kívánt cifrálkodni, hogy irigyeljék, és gyönyörködjenek benne. Könnyűszárú fehér és rózsaszínű virágokat kértek, hogy szépek és díszesek legyenek. De terhet viselni nem akarnak. Csupán ez a szerény kis fácska ajánlkozott, hogy minden terhet szívesen vállal, csakhogy ajándékokat osztogathasson. Díszítsétek hát fel, kis testvéreim!
Nosza, rávetette magát az angyalsereg a fenyőcskére. Egyik aranyhajat szórt rá, másik ajándékokkal aggatta teli. Egy harmadik gyertyácskákat szúrt a levélkéibe. - Elbírod, nem túl sok? - kérdezte az angyal, aki felhozta őt a mennyországba. - Bírom, bírom. - felelte vígan a fácska. Oh, bárcsak annyi ajándékot vihetnék le, hogy minden kisgyermeknek jusson belőle!

Az angyalka erre két kezébe fogta a telerakott fácskát, és a Jóisten elé vitte.
- Íme, édes, jó Istenem, itt van az ajándékfácska, melyről beszéltem. Megengeded, hogy levigyem a földre?
- Vidd le, édes kis angyalom! - mondta a Jóisten, miközben megáldotta a fenyőfácskát, melyen egyszerre kigyúltak a gyertyák. Nagy fényesség áradt szét, és bevilágított mindent. Mire leértek a földre, éppen karácsony estéje volt. Midőn a főbbi fácskák látták a fényesen kigyúlt törpefenyőt, és a körülötte boldogan örvendező gyermekeket, megbánták, hogy csak szépek, díszesek akartak lenni, és hangosan felsóhajtottak. Az angyalka éppen lenézett a mennyországból, és mindjárt megkérdezte őket:
- Ugyan miért sóhajtoztok, hiszen mondtam, hogy megtesz a kívánságtok!
- Csakhogy mi is ajándékozni szeretnénk ám, mi is örömet akarunk szerezni a gyermekeknek!- kiáltottak fel a fácskák.
Az angyalka erre édesen elmosolyodott, és azt felelte:
- Örülök, hogy még jókor eszetekbe jutott, hogy a külső hivalkodás nem sokat ér, és igazi öröme csak annak van, aki másokat is örülni lát. Legyen meg a kívánságtok. Édes, zamatos gyümölcsöt fogtok hordozni ágaitokon, és megajándékozzátok vele a gyermekeket. Nos, meg vagytok így elégedve?
- Igen, igen! - ujjongtak a fácskák. És boldogan várták, mikor kerül rájuk a sor, hogy maguk körül örömet, jókedvet, vidám, kacajt teremtsenek.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Természetbölcselet orosz honban, mint emberség
  2018-12-12 06:07:29, szerda
 
  "Kétségtelen, hogy 1917-ben a bolsevikok elorozták a parasztság forradalmát. A proletariátus történelmi szerepének - csakúgy, mint a technikai fejlődésnek - mértéktelen túlértékelése azonban Nyugat-Európából és Amerikából származik. Oroszországba alig 100 év érkezett a kapitalizmusnak ez a kiadása. A cári önkényuralom próbálta átmenteni magát ezzel a katonai és gazdasági összeomláson - könnyen, gyorsan és olcsón. Akárcsak a Rettenetes Ivánt utánzó Sztálin, vagy most Putyin elnök, akinek a dolgozószobájában Nagy Péter képe függ az íróasztala felett.
Ebben most a leginkább keletire formált nyugati ideológia, a pravoszláv kereszténység is segít. A szovjet korszak külső-belső emigrációba szorult orosz gondolkodói - legyenek Wagner kozmizmusának, Nietzsche civilizáció elméletének, vagy a Marx-Engels-féle történelmi materializmusnak a követői - mind vallásfilozófikusok is. És mi más volt az állami ideológia, mint pompás külsőségek és képmutatás mellett űzött bizánci vallás? Az ellene fordulók - Szaharov professzortól Zaliginig, Leonyid Leonovtól, Az orosz erdő írójától Szolzsenicinig- pedig soha nem az élenjáró nyugati tapasztalatokra hivatkoznak, hanem - mint az igazság, hasznosság és szépség legfőbb mintájára - az orosz természetre. És nem a bukolikus idillre, hanem az orosz gondolkodás és az alkotói lét egészét átható szemléletre.

Etikai minimum ez, amelyet a társadalom az elitjével szemben támaszt. És egyben - esztétikai minimum. Könyvtárnyi irodalma van például a Művész Színház Három nővér előadásának, amely több, mint fél évszázadon át műsoron volt - vélhetően, mert a műben ugyancsak az orosz lélek panteista volta jelenik meg. 1940-ben, amikor mindenki a háború kitörésére készült, a rendező így instruálta az emberibb jövőről monologizáló Versenyin ezredest: "Magát megmentik az álmai". A frontra induló nézők elegáns, jól nevelt katonatiszteket akartak látni, akik érdekesen és hitelesen tudnak beszélni nekik a kötelezően előírt szebb jövőről, amiért most mindjárt hősi halált halnak a nővérek kertjének gyönyörű nimfái alatt.

Ezt akarják tulajdonképpen most is. A vadkapitalizmus eszeveszett tombolása közepette is értelmiségi hősökre várnak az emberek. Egy szociológiai felmérés nemrég arra kérdezett rá, milyennek képzeli el a mai fiatal korosztály az ország igazi elitjének egy tagját. Íme, néhány válasz: mindig nyitott, kezdeményező, jól nevelt, tapintatos, érzékeny, nem káromkodik, nem erőszakos, erkölcsös, fejlett etikai érzékkel rendelkezik, becsületes, jóindulatú, jóakaratú, nem lop, nem csal, nem ordenáré, belül teljesen szabad, önálló és független, mély lelki életet él, de nem unalmas, nem sopánkodik, értékükön tud becsülni másokat, de önmagát is, elkötekezett a magas kultúra és az erkölcsi elvek, továbbá az egyén társadalmi felelőssége iránt. Nem önző, nem egoista, a társadalmi érdeket fölébe helyezi a sajátjának.

Bizony, egészen más tulajdonságokat kért számon a maga fejedelmén a posztmodern hatalom-technológia titkos példaképe, Machiavelli. És egészen más vonásokat tulajdonítanak a választási kampánymenedzserek meg a médiamogulok is a mai politikai elit tagjainak. Ezek a vonások tulajdonképp a szellemi elitre, az értelmiségre illenek. Vajon egyszerű nosztalgia, hogy sokan ilyennek látják az elitet? És éppen a fiatalok?"

Peterdi Nagy László: Bársonyos színházi forradalom, részlet
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Motoros Mikulás
  2018-12-07 15:33:43, péntek
 
  Leparkoltam az autómmal a bevásárló központ előtt. Kiszálltam, és akkor észrevettem, hogy egy elképesztően jó motor mellett állok. Elkezdtem bámulni ezt a kétkerekű csodát. A motor másik oldalán egy kis család: anya, apa és egy kisfiú nyüzsgött a csomagokkal: pakolták a nagy bevásárlás ,,szerzeményeit " az autóba.
Nem tudom, honnan, de egyszer csak ott termett a motor tulajdonosa... Nagytermetű férfi, bőrnadrágban, csizmában, bőrmellényben, az egyik karján ZZ TOP, a másikon AD/DC tetoválással, hosszabb ősz hajjal és sűrű, fehér, majdnem köldökig érő szakállal.

A kisfiú szinte sikítva kiabálta:
- Anya, Anya !!! Nézd!!! A Mikulás !!!
Az Anya azt mondta:
- Nem kisfiam, az csak egy...
- ...Biker! - Az Apa némi féltékenységgel fejezte be a mondatot.
A kisfiú nagyon elszomorodott.
A motoros férfi a kisgyermek felé fordult, leguggolt, és mosolyogva azt mondta:
- Szia, igazad van, valóban a Mikulás vagyok!
- És hol van a piros ruhád?? És miért motorral jársz??? - kérdezte meglepetten a kisfiú.
- Mivel most nyári szünet van, járkálok ide- oda, figyelem a gyerekeket, nézem, hogy viselkednek, és így tudom, hogy kinek milyen ajándékot vigyek majd decemberben. És azért motorral járok, mert a rénszarvasok pihennek, legelnek, télen majd rengeteg munkájuk lesz.
- És hol vannak a segítő Manók?
- Napoznak a tengerparton.
- Ebből nem lesz bajuk???
- Nem. Szeretik a napot.
A motoros férfi kinyitotta a nagy táskáját, amely tele volt plüss macikkal. Kivett egyet, és a kisfiú kezébe adta:
- Jó legyél és hallgass a Szüleidre! Télen majd visszatérek Hozzád valami szép ajándékkal.
A fiú szinte sírt a boldogságtól.
A motoros odafordult hozzám, kacsintott és azt suttogta:
- Ez a harmadik ma.
Felült a motorra és integetve elhajtott.

Az Anya és az Apa is mosolygott, a kisgyermek ringatta a maciját. Néztem a napot, és csak arra tudtam gondolni, hogy MILYEN SZÉP AZ ÉLET!!!

(Po Pierwsze Ludzie, fordítás: M.K.)
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Az emberség okkultizmus?
  2018-12-07 01:22:47, péntek
 
  Nem tudok ma éjszaka aludni. Hiába vettem be a szokásos frontint, tele vagyok gondokkal, melyek megoldása várakozó, immár két éve lesz februárban, hogy csodára várok, csodák pedig materialista ésszel nincsenek. Nem bírom tovább cipelni ezt a szétpüfölt, meggyalázott és megcsonkított testet.

Gyerekkoromban mondta valaki, hogy egy nőt megerőszakoltak. Nem tudtam, mit jelent, csak annyit értettem, hogy a nemi szervéhez értek. Ép ésszel ezt nem lehet felfogni, akit megerőszakolnak, az megbolondul véleményem szerint. Ezért tett engem a média hipnózisba, amikor a Kex együttes Zöld-sárga számához értek, s azóta hétszeresen hosszabbítanak a narancs Rákóczi térrel 1971-es kezdetükkel, a Nyomorultak együttes fényevése óta, ami 1967-es Izrael barakkosainak emelését jelentette.

Ez a hozzá nem érés földöntúli törvénye, ami a testre vonatkozik, ezt áthágni ítélet mellett sem lehet senkinek, sem a Hunnia börtönnek, sem a cigányainak a világegyetemnek, melyek országokat foglaltak el többezer éve. Halált jelentenek, ezért nem félnek a Haláltól, a nácik hozták őket létre örök életűként azzal, hogy az emberek szíve túl gyenge, szervezetükkel együtt, egy kis hidegtől is megfázhatnak, ellenálló csapásokra volt szükségük.

A szív ellenes merényletek mindig megvoltak, de büntetni kellett volna a becsületsértőket ugyanúgy, mint a csúfolókat, alázókat. Az ember méltósággal született meg, ezt hágta át a borsodi narancs Rákóczi tér, amikor meggyalázta, megcsonkította és kiráulta a nőket, férfiak becsületét meggyalázták. NIncs rá szó, nem lehet felfogni, azzal együtt, hogy születésem óta rajtunk ismételték saját sorsukat, karmájukat, szerepeiket, könyveiket, ebből nemesedtek emberré.

Ma voltam egy magánlakásban a körmeimmel, melyeket tönkre tett a megyei kórház, amikor elfekvőjébe zárt többször, annak ellenére, hogy nem voltam ártalmas, nem tudtam, hogy az utcákon mennek végig, a sötétkapus dögök tetteit végrehajtva rajtam,könyveikkel együtt 1997. óta folyamatosan. Körömgombának diagnosztizálták a vastaggá besárult körmeimet, melyek ellen bármit szedhettem, drága kencékkel kentem, semmi sem használt. Fokozatosan tette tönkre a cigánytelepe Borsodnak testem minden részét.
Kénytelen vagyok fizetni érte havonta, de nincsen szakember. A hölgy, akihez járok, közölte pár hónappal ezelőtt, amikor a szerelem témára került sor, hogy ma a szerelem nem divat, hanem a szopása a férfiak nemiszervének, szokj rá erre, felszólító módban. Kerestem másik szakembert, mert nem tudtam oda menni, mert méltóságomban alázott meg az áldozásommal emelt kiválasztott, nem találtam mást. Visszakullogtam, mert szükség van a kezére.

Ma arról volt szó, hogy a városban Omega gyülekezet üzemel az Erzsébet fürdő legfelső emeletén, s a tagok Isten hívőként mindent megkapnak, mint evangéliumot olvasó,. imádkozó biblia kutatók.
Párszor megpróbáltam utalni arra, hogy a tiszta szív jelenti az emberségi törvényt, de olyan választ kaptam, hogy a szív isteni eredettel bír, én ellenkezek vele. Mint annak harcosa, hogy valamikor is a szívek vizsgálata bekövetkezzen a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett, jól tudom, hogy aki másokat megaláz, az nem rendelkezik jószívvel, mégha jó is néha másokkal, annak tartja magát.
A szívvel rendelkező ember soha nem aláz meg másokat méltóságában, mert tudja magáról, mit is jelent az emberi tartás, mi esne neki rosszul.

Például velem egyszer jótékonykodott egy valllásos hívő asszony, két éve küldött kétszer pénzt, amiért nagyon hálás voltam, mert ki tudtam fizetni a számlákat. Még ő köszönte meg, hogy segíthetett, már ebből tudtam, hogy hasonló hozzám, úgy ad, hogy éreztesse, neki volt rá szüksége. Én is ilyen voltam fiatalabb koromban. Az embert nem lehet megalázni jótékonykodással.

A Süveges Imre által vezetett Omega gyülekezet tagjait szerencse éri, miután csatlakoznak a közösséghez, azt tanítva a tagoknak, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. A hölgy ekkor ecsetelte, hogy mennyire szerencsés a gyerekével együtt, boldogan élnek, mindezt az Istennek köszönhetik, meg természetesen a tiszta szívüknek. Aztán rátért arra, hogy de nálunk nincsen minden rendben, sem velem, sem a gyerekekkel. Megpróbáltam utalni arra, hogy minél tisztább valaki, annál nagyobb a sötétség, ami körülveszi, hogy így született egykor a Talmud Jézusa a zsidók közé, egyetlen emberként, meg hogy kevés volt mindig a nagybetűs ember. Nem értette. Próbáltam utalni arra, hogy én születésem óta vagyok szerencsétlen, engem politikai gondok értek vasfüggöny emeléssel és mindenféle emberek ellen iránuló merénylettel, hogy most az emberek voltak az áldozatok. Nem értette. Aztán köpött egyet a földre, hogy ezt jelenti az ember. Megkérdeztem tőle, hogy Neked az ember leköpnivaló, az az ember, akit a szívedben hordozol, akire szívesen emlékezel, mint tanárra, vagy bárki másra tiszteletre méltó egyénként? Köpnivaló az ember, akinek a szívében emberiességi törvények vannak? Aki az embert leköpi, mint nagyságot, aki ellen az egész világapokalipszis első pillanattól létrejött, mint semmiről sem tudó tiszta lények ellen az első isteni teremtés kezdetével, az az egész világegyetemet köpi szembe azzal a dicsekvéssel, hogy ő az Istenétől az utcanépnek mindent megkap.

Erre megkérdezte tőlem, hogy mi az emberség, amiről beszélek, okkultizmus?


Félek a laboreredménytől. Állandóan rettegnem kell valamliért. Ónos eső miatt három napja citerázó szívvel és lábakkal mentem az utcára, a széttaposott lábaimmal. Nem értheti a diabéteszes orvos, hogy kétszer éltem át a nyomorultak szerepét a legyeknek, együtt a Sátán bibliai olvastatásával a trianonnak, amikor végére értek a könyvüknek, majd a lányommal tartott el az egészségügy Nagy Anna sorsaként felfoghatatlanul, mert szegény halálként lett megszülettetve, s a vaskommunista sorozatuk születésem óta tartott. Mivel mindent lebontó csapást kaptam a számba, nem tudok enni, nincsenek fogaim, így falni kényszerülök csontozat nélkül iszonyatos módon. A gyomorba az étel egybe kerül majdnem, amelyik felmondta a szolgálatot, különféle emésztési betegségekkel jelentkezett. Nem kell ezen csodálkozni, a fog erőt jelent, mindegyike egy-egy testrészt szimbolizál. Mikor először Máték sorsaként kiszedték a két lapátfogamat, nem tudtam enni, mert rágatlan maradt az étel, kihánytam mindent és hasmenésem volt. Ezt jelenti a foghiány. Cukros lettem, mert állandóan korog a gyomrom a nyomorultak ismétlése óta. Nem eszek édességet, azelőtt sem ettem, nem tellett rá, nem ismerem a csokoládékat, cukrokat. Amire telik, akciósan megveszem, így látom el magamat állandóan cipekedve tört vállas fájdalommal és széttaposott testtel. Májam tönkrement a rengeteg méreganyagtól, amit belém adtak. A szereplők betegségei jelentik a többi anyagcsere melletti problémát, mint a mavasvérnyomás,magas húgysavérték. Három éve kezdték volna el a tört testrészűek helyetti összetörésemet, ha lett volna rá idejük.

Megkérdeztem ma a hölgytől, hogy igazságosnak találja-e, amikor egy primitív nép tagja meggyaláz egy embert, erre azt felelte, hogy Isten mindent megenged azért,mert ennek így kell lennie, majd visszakapja mindenki, amit tett. Hogyan kapja vissza?-kérdeztem, amikor ünnepelnek együtt a gazdagságukban a gonoszok, tökéletes szépséggel és egészséggel? Még soha nem kapták vissza. De mindenki azt kapja, amit megérdemel, én folyamatosan ezzel néztem szembe 2007. óta, amióta először leírtam, hogy mi történt velem. Azt kaptam születésem óta Magyarország szerint, amit megérdemeltem az egész világ bűneinek elhordásával. íme az ember felkiáltásával a poliikának.

Mondtam neki, hogy én haragszom a tűzIstenre, amiért mindezt megengedte. Nem értette, miért nevezem így.

Felszámolták a borsodi névtárral az emberiséget az egész világon. Ezt ünneplik az én temetésemmel és gyalázásommal éjjel-nappal kínzásommal együtt 1997. óta.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Balázs Éva: A Jégtündér ajándéka
  2018-12-06 21:49:38, csütörtök
 
  Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. De semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme. Erre gondol az anya, míg megy. Hosszú út áll előtte. A Jégtündér, úgy mesélik, egy jeges tavon él. Mert látni még senki sem látta. S a tó messze van, túl az erdőn, túl a mezőn, még a hegyen is túl.

Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. És semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme.

Erre gondol az anya, míg virraszt.

De a kislány megmozdul az ágyban, felnyitja szemét, és ránéz:

- Virágot szeretnék az ablakomba...

Aztán újra elalszik.


Az anya kilép a fagyos udvarba, végigsiet a csúszós úton, és bekopog a szomszéd tanyára.

- Virágot? Télen? Éjszaka? - csodálkozik a szomszéd. - Ha lenne is, megfagyna, elpusztulna az ablakban.

De az anya sorra járja, mindhiába, a kieső tanyákat.

- Talán kérj a Jégtündértől - mondja valaki.

Az anya befordul az erdőbe. Egy hatalmas, csupasz tölgyfa haragosan teszi keresztbe előtte ágkarjait:

- Megállj! Hogy merészeled zavarni téli álmunkat?

S az erdő egyszerre megelevenedik. Fák és bokrok, szúrós cserjék, csavarodó indák tépik az anya kendőjét, ruháját. De az anya csak megy, küszködve halad előre, s eléri mégis az erdőn át a mezőt.

A mezőn vad szél csap a szemébe:

- Eredj innen, ez az én birodalmam! Télen én vagyok itt az úr!

De hiába zúdítja a havat az arcába, az anya sietve vág át a mezőn, és felhág mégis a hegyre.

A hegy ormán mogorva sziklák állnak őrt. Köveket gurítanak alá, amik keményen koppannak az anya lábán:

- Kőből vagy, hogy nem érzed ütésünk? Honnan van erőd szembeszegülni velünk?

az anya futva éri el a lejtő alján a tavat, mely jéggé dermedt már.

Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. De semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme. Erre gondol az anya, míg rálép a síkos jégre, és elindul a tó színén. Megy, megy, ki tudja, mióta, mikor meglátja a nagy tó közepán a Jégtündért. Táncol a Jégtündér a tavon, jégarany a haja, jégszürke a szeme, és csengő jégezüst a ruhája.

- Még senki sem jött ilyen messzire - csodálkozik a Jégtündér. - Mit kívánsz tőlem?

- Beteg a kislányom - sóhajtja az anya -, és virágot szeretne az ablakába...

A Jégtündér sokáig hallgat. Nézi az anyát, a havas haját, tépett ruháját, jeges cipőjét. Aztán bólint:

- Meglesz! Térj haza nyugodtan.

Siet haza az anya, s otthon újra leül az ágy mellé, és vár.

Hajnal felé megérkezik a Jégtündér. Benéz az ablakon. Látja az alvó kislányt és a virrasztó anyát. Ujjával rajzolni kezd az ablaküvegre: gyönge szirmokat, kecses szárakat, hajló bimbókat, szeszélyes formákat. Aztán rájuk lehel, zúzmarát lehelve, és ezüstösek lesznek tőle.

Mire a hajnal egészen elűzi az éjszakát, a kislány felnyitja szemét. A Jégtündér már messze jár, talán újra a tó színén táncol.

A kislány az ablakra pillant, és - oly hosszú idő után először - elmosolyodik.

- Virág - suttogja -, jégvirág!

Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. Mégis abból fakad - mint szomorúságból a mosoly - hajnalban a jégvirág.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Egy nőt nem nehéz boldoggá tenni
  2018-12-05 21:23:17, szerda
 
  Egy nőt nem nehéz boldoggá tenni... Csak legyél neki:

1. barát
2. társ
3. szerető
4. kisöcsi
5. bátyus
6. apa
7. tanár
8. nevelő
9. gyóntatópap
10. lelki társ
11. szakács
12. autójavító
13. barkácsmester
14. villanyszerelő
15. sofőr
16. hordár
17. takarító
18. lakáj
19. fafaragó
20. modell
21. lakberendezési mérnök
22. szexológus
23. pszichiátriai szakorvos

A természeted is fontos! Legyél:
1. kedves
2. sportos
3. okos
4. erős
5. jól nevelt
6. határozott
7. gyengéd
8. érzékeny
9. romantikus
10. férfias
11. Móka Miki
12. vidám
13. de mégis komolyan veendő
14. bátor
15. Micimackó
16. energikus
17. gondoskodó
18. ideákban gazdag
19. ügyes
20. szerény
21. megértő
22. elegáns
23. egyértelmű
24. szeretetteljes
25. hidegvérű
26. szenvedélyes
27. engedékeny
28. becsületes
29. adakozó
30. gyakorlati
31. igazságos
32. bármire legyél kész érte (akár bankot rabolni is)
33. reménytelen (a szerelemtől)
34. nyugodt
35. sármos
36. hűséges
37. álmodozó
38. karrierista
39. megbízható
40. mindenki felnézzen rád
41. legyél kész áldozatokra, és mindenek előtt legyél gazdag.

Ugyanakkor ne legyél:
a) féltékeny, (de mégis aggódó)
b) jöjjél ki a rokonaival, de ne tölts velük több időt mint a nővel
c) adj a nőnek szabadságot, de mégis mindig érdeklődj, hol és kivel volt
d) öltözz elegánsan, de legyél kész mindig a hátadon hazacipelni a nőt térdig sárban, majd bemászni az erkélyen ha otthon felejtette a kulcsát. Vagy elkapni és megverni a tolvajt, aki ellopta tőle a ridiküljét, amiben olyan fontos dolgok voltak, mint a tükör és ajakrúzs.

Nem szabad elfelejtened:
1. születésnapját
2. névnapját
3. házassági évfordulót
4. az első csók évfordulóját
5. menstruációját
6. a fogorvosnál foglalt idejét
7. a legjobb barátnőjének és a kedvenc nagynénijének a születésnapját.

Sajnos a fent említettek tökéletes betartása sem biztos, hogy eredményre vezet. A nő ugyanis belefáradhat a tökéletes férfi jelenlétébe és megszökhet az első gitárossal....

És most a másik oldal:
A férfi boldoggá tétele sokkal nehezebb. Ez azért van, mert a férfinak szüksége van:
1. szexre
2. kajára
A nők nagy része ezt a borzasztó igényességet rabszolgatartásnak érzi.
Ezeknek az igényeknek a kielégítése meghaladja a nő erejét.

Következtetés:
Az együttélés csakis akkor lehetséges, ha a férfiak végre megértik, hogy túlkapó követeléseiket korlátozniuk kell!""
 
 
0 komment , kategória:  Viselkedés kultúra  
Esti történet
  2018-12-04 16:12:15, kedd
 
 

Néhány évvel ezelőtt hallottam egy középiskolai tanárnőről, aki a táblára felírta mindenki nevét, majd megkérte a diákokat, hogy másolják le a listát. Az óra hátralévő részében az volt a feladat, hogy mindenki neve mellé írják oda, hogy mi az, amit a legjobban szeretnek vagy csodálnak benne. Az óra végén a tanárnő beszedte az írásokat.
Hetekkel később mindenkinek a kezébe nyomott egy lapot. Mindegyik lapon egy diák neve szerepelt, alatta pedig az a huszonhat jó dolog, amit az osztálytársai írtak róla. Annyira sok szépet és jót fedeztek fel egymásban, hogy csak mosolyogtak, és szóhoz sem tudtak jutni az örömtől.
Három évvel később a tanárnőt felhívta az egyik volt diákjának, Robertnek az édesanyja. Robert nem volt jó magaviseletű gyerek, mégis egyike volt a tanárnő legkedvesebb diákjainak. Az anya rettenetes hírt közölt: Robert elesett az öbölháborúban. A tanárnő elment a temetésre, ahol Robert barátai és volt középiskolai osztálytársai is beszédet mondtak. A szertartás végén Robert anyja odalépett a tanárnőhöz, elővett egy viharvert papírlapot, amelyet a tulajdonosa láthatólag sokszor szétnyitott, majd újra összehajtott. Elmondta, hogy ez volt az egyike azoknak a tárgyaknak, amit Robert zsebében a halála után találtak. Az a lista volt, amelyet a tanárnő olyan nagy alapossággal állított össze.
A papírlap láttán a tanárnő szemét elfutotta a könny. Ekkor egy másik volt diák, egy lány, aki ott állt a közelben, elővette a saját gondosan összehajtogatott lapját, és elmondta, hogy mindig magánál tartja. Egy harmadik diák bevallotta, hogy az ő listája bekeretezve függ a konyhában, egy következő pedig azt, hogy a felsorolást az esküvői fogadalmába is beépítette. Ez a tanárnő annak idején arra kérte a gyerekeket, hogy vegyék észre a jót egymásban, és álmában sem gondolta volna, hogy ezzel valósággal átalakítja a belső világukat.

Jack Kornfield: A bölcs szív
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 423 db bejegyzés
Összes: 6887 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 307
  • e Hét: 748
  • e Hónap: 7043
  • e Év: 17027
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.