Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Fel nem foghatom!
  2018-12-06 18:21:45, csütörtök
 
 
Bármennyire is próbálom, akarom,
Nem megy, nem értem, nem tudom
Honnan van számomra ennyi irgalom?
Ennyi szeretet, megbocsátás, bizalom....
Honnan Uram éveken át ennyi irgalom?
Elmémet kínzó, adjon választ nekem,
Értsem meg mért? Miért szeretsz engem,
Annyi kudarc, annyi szégyen, félrelépés után,
Hogyan szerethetsz még mindig?
Miért ragaszkodol hozzám?
Te most is bízol bennem, s a harcot nem adod fel
Ahogy azt én már annyiszor megtettem.
Fel nem foghatom!
Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul és csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
Fel nem foghatom!
Gondomat viseled s jó vagy hozzám,
Nekem adod mindennap jóságod ajándékát,
De nemcsak nekem, hanem mindenkinek,
Bárkinek, Nem válogatsz és nem méregetsz
Ahogy azt én oly sokszor megteszem.
Te mindenkit egyformán szeretsz!
Hogyan tudsz ennyire jó lenni s én nem ?!
Fel nem foghatom!
Honnan ennyi könyörület, irgalom?
Bűnös, gyarló életem ellenér
Kész vagy megbocsátani bármikor,
Ahogy megbántam vétkem,
S elveted messze, nagyon messze,
Hisz megígérted: nem emlékszel meg többé soha
De soha éltem e rút fejezetére.
Fel nem foghatom!
Honnan számomra ennyi irgalom?
Életem, minden sorba
Némán hullik Előtted a porba.
Íme itt vagyok: rongyosan, tépetten, gyarlón.
Nincs szavam, nincs erőm, nincs hangom;
Csak te vagy s remegő gyermeked,
Itt vagyok hát, jöjjön aminek jönni kell!
Ekkor szelíden s lágyan, de szorosan magához ölel,
És büntetés helyett: Újra irgalmát ajánlja fel.
Fel nem foghatom!
Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul s csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
Fel nem foghatom!

Ámen!
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Nem hiába
  2018-12-06 18:20:53, csütörtök
 
 


Szemet adtál,
hogy meglássam a másik embert.
Fület adtál,
hogy meghalljam a panaszát is.
Lábat adtál,
hogy sorsos útját elkísérjem.
Kezet adtál,
hogy elestében fölemeljem.
szívet adtál,
hogy befogadjam és szeressem.

Nem hiába
ajándékoztál meg ezekkel.
Buzdíts, URAM,
hogy használjam és megköszönjem.
Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Karácsonyi áldás
  2018-12-06 18:15:09, csütörtök
 
 

Az Úr áldjon meg és tartson meg téged
Az Ő orcája ragyogjon terád, és adjon békességet tenéked.
Ahogy a Betlehemben született gyermekre emlékszel,
Hajolj meg a tulajdon szívedben élő gyermek előtt,
És kövesd álmaid csillagának fényét,
S tudd, Isten veled van, Bárhová mész is.
Hagyd, hogy az istállóban született remény megmutassa,
Az Úr egy kisgyermeken át is képes megváltani a világot.
Kívánom, hogy a karácsony szelleme
Egész évben melengesse lelkünk!
Béke és kegyelem kísérjen utunkon
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében,
A világ végezetéig.
Ámen.

( Ismeretlen szerző )
 
 
0 komment , kategória:  Karácsony  
Áldás
  2018-12-06 18:13:40, csütörtök
 
  Olyan sokszor halljuk és mondjuk egymásnak, hogy "Az Úr áldjon meg".

Mit kívánunk ilyenkor?

A Biblia tanítása szerint az áldás minden testi és lelki jó, amit Isten az embernek adhat. Minden áldás forrása maga Isten. Az Ő végtelen szeretetéből nekünk mindenféle jót akar ajándékozni. Tehát nem mi adjuk az áldást, mi csak hirdetjük, hogy Isten áldást akar adni. Mi csak kívánhatjuk egymásnak, hogy Isten áldja meg, és kérhetjük az áldást a magunk számára, de az áldást mindig Isten adja.
 
 
0 komment , kategória:  Jó reggelt   
Szeretet
  2018-12-06 13:37:31, csütörtök
 
  Legyen menedéketek a szeretet,és jobb lesz a világ,amelyben éltek.

Wass Albert



 
 
0 komment , kategória:  Család  
Rohanunk, mintha életünk késnénk le
  2018-12-06 13:10:06, csütörtök
 
  "Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el...
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben...

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat...
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük...
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."

ismeretlen



 
 
0 komment , kategória:  Karácsony  
Szeretet
  2018-12-06 13:04:29, csütörtök
 
 

Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!
Aztán találkoztam a szeretettel
út közben. Súlyos terhet vett fel:
mások terhét. Játszó kisgyermekhez
hajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz.
Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.
S láttam fekete, fényevesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament, nem latolt, kérdett,
és nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek!

M. Feesche

fordította -Túrmezei Erzsébet



 
 
0 komment , kategória:  Karácsony  
A világ ajtaja mögött
  2018-12-06 12:09:57, csütörtök
 
 


Eszter kinézett az ablakon. Az utcán alig volt nyoma emberi életnek. Nemcsak azért mert Szilveszter délután volt, hanem azért is, mert órák alatt úgy belepte a hó a várost, hogy szinte teljesen megbénult a közlekedés. A szél olyan erővel tombolt, hogy percek alatt hatalmas hótorlaszokat fújt a lépcsőházak elé, a járdára, az útra. A két hókotrógép is egyhelyben vesztegelt, képtelen volt végezni a dolgát.

A fájások olyan hirtelen törtek rá, hogy maga is megrémült. Amikor a magzatvíz is csurogni kezdett összeszorított combjai közül, már biztos volt abban, hogy szülni fog.
Több mint két hónapja volt még hátra. Azt sem tudta hirtelen hova kapkodjon, pedig már minden be volt készítve egy nagy utazótáskába.
- És Tibor éppen most ment el hazulról - gondolta - pedig mondtam neki, hogy elég lesz az a pezsgő a bulira...
Ujjai remegve nyomogatták a mobil gombjait.
- Vedd már fel, vedd már fel! - nézett könyörgően az ég felé, mint egy megváltást, segítséget remélve onnét.
- Na, végre! - szólt sírástól rázkódva a telefonba, amikor Tibor fölvette.
- Baj van szívem, megindult!
- Mi, mi, hát a fájások! Szülni fogok érted, hamarosan szülni fogok! Siess, kérlek, ahogyan csak bírsz, addig hívom a mentőket! Jó, rendben, de azért vigyázz, nagyon síkosak az utak!

Gyorsan beütötte a számot.
- Mennyi? Egy óra is lehet? - kérdezte kétségbe esve - de én addig lehet, hogy meg is szülök, értik, lehet, hogy megszülök!
- Nyugi, mély levegő, igen, ahogyan a tanácsadáson mutatták.
Mindkét karját magasba emelve beszívta, majd fújta a levegőt, többször egymás után. Kicsit talán oldódtak a görcsei.
Előcibálta a nagy utazó táskát a szekrényaljából. Összekapkodta a tisztasági cuccokat, még néhány fehérneműt, dobozos üdítőt, kekszet. Beledobálta.
Az anyja jutott eszébe, akit tavaly veszített el. Úgy érezte, hogy belepusztul a hiányába. Hogy várta ő is az unokát! Az egyetlen lányától az első unokáját, de sajnos a sors másképpen rendezte a dolgokat.
- Mert nektek minden fontosabb, mint a gyerek! - mondta.
- Nem negyvenévesen kell szülni, hanem huszonévesen! Mindennek megvan a maga ideje! Csak nehogy késő legyen!

A fürdőszobába szaladt, gyorsan kibújt a cuccaiból. Óvatosan letusolta magáról a ragacsod nedvet. Talán még egy kicsit vérzett is, nagyon félt.
A fájások újra rátörtek, most már olyan erővel, hogy fel sem tudott egyenesedni. Szívta-fújta a levegőt, nagyon nagy fájdalmai voltak. Az órára pillantott. Délután öt óra volt.
- Hol vagy már Tibor? Hol vagy drágaságom? - szorította kétségbe esetten kezét, feszülő hasára.
Összerezzent a csengő éles hangjától.
- Csakhogy megjöttél! - ölelte át szorosan férje nyakát.
- Nagyon fáj, nagyon!
- Mit segíthetek? Mondd! A cuccaid? Ruhák, kaja?
- Már minden a táskában van - mutatott a tömött utazótáskára - már minden.
- Tibor! - Tibor! - kiabált kétségbe esve gyere, megindult! Megindult a szülés!
- Jézusom szívem mondd, mit kell csinálnom - zilálta Tibor pánikba esve.
- Feküdj le ide a heverőre, vegyél mély levegőket, tarts ki szívem már én is telefonáltam, mindjárt ideér a mentő!
- Nem bírom, nem tudom visszatartani, gyere, fogd a kezem, segíts Tibor, segíts szerelmem!
- Eszter! Kérlek, ne tedd ezt velem, fogalmam sincs, mit csináljak, Eszter, Eszterkém hallod?
- Hozz gyorsan egy lepedőt, egy nagy fehéret tudod, a polcosról!
Tibor reszkető kezekkel a felesége combjai alá tűrte a lepedőt.
Eszter hatalmas levegőt vett, és akkorát nyomott, hogy még a fülei is bedugultak, és még egyet, és még egyet. A baba úgy csusszant ki belőle, mit síkos szappan a kézből.
- Istenem, Eszterkém, itt van, kijött, megszületett mit csináljak? Eszter hallod, mit csináljak most?
Egy újabb nagy nyomással a magzatburok is világra jött.
- Eszteren hatalmas remegés vett erőt. Minden erejét megfeszítve megpróbálta a fejét felemelni, de visszahuppant az ágyra.
- Hol van? Él? Miért nem sír? Tibor, Tibor, szólalj már meg könyörgöm! - ordította szinte eszelősen.
Tibor megpróbálta bebugyolálni a csöppséget a lepedőbe, de a köldökzsinórral nem tudott mit kezdeni.
- Itt van, itt van drágám, itt van a kisfiunk! - húzta oda a csecsemőt az anyja mellé. Nagyon picike, nagyon, nagyon kicsi!
- Kisfiam! - mondta zokogva Eszter, én édes drága kisfiam, drága Szilveszterem hát megjöttél?

A csengő olyan élesen hasított a levegőbe, hogy mindketten összerezzentek. A mentőorvos, a hidegtől kipirult, vörös arccal, sietett segíteni.
- Ez a rohadt gumikesztyű, már a harmadik pár szakad ma széjjel! - mondta mérgelődve - miközben sietett elvágni a köldökzsinórt.
Gyorsan ellátta Esztert is.
- A többit majd a kórházban! Nyugodjon meg hölgyem, nem lesz semmi baj! - szorította meg Eszter kezét.
A mentő szirénázva indult. Tibor a hordágy szélén ült és egyfolytában simogatta, vigasztalta imádott nejét. A kis Szilveszter pedig, egyetlen hang nélkül, egy speciális takaróba bugyolálva várt arcán oxigénmaszkkal a sorsára, mert sajnos a mentőben nem volt inkubátor, sajnos nem volt...

***

- Na, hol van az ifjú Titán? - dugta be fejét kíváncsiskodva a gyerekszoba ajtaján Sára, mögötte Klári és Jutka.
- Itt van, itt van őkegyelme! - mondta nevetve Eszter.
- Gyertek, már vár benneteket!
Az ölében tartotta Szilvesztert. Olyanok voltak, mint Madonna és a Kisjézus.
- Nagyon szép baba! - mondta meghatódva Sára.
- Mint az anyukája - kontrázott Tibor - és kedvesen végigsimított Eszter haján.
- Mennyi idős is pontosan? - hajolt fölé mosolyogva Klári.
- Már nyolc hónapos! - mondta nagy büszkeséggel Tibor.
- Nagyon picike - nézte aggódó szemekkel Sára a kisfiút - szopizik még?
- Nem, nem is akart soha a kis gazfickó, pedig neki tudod, nagyon kellene igyekezni, hogy utolérje a társait. Két és fél hónappal érkezett hamarább, mint vártuk. Pedig jobb dolga lett volna az úrfinak odabenn!
- Hoztunk egy kis ajándékot - mondta Klári.
- Jaj de cuki, de ez majd csak egy fél év múlva lesz jó rá!
- Hallod, Szilveszter? Igyekezned kell, hogy mielőbb belenőj ebbe a szuperfiús szerelésbe!
Tibor kísérte ki őket.
- Köszönjük a látogatást, sziasztok! - köszönt el tőlük.

- Nagyon picike - mondta a liftben Klára, és láttátok, milyen kis esetlen? Nyetlik jobbra, balra, pedig már nyolc hónapos, meg nem is kommunikál, ránk sem pillantott egyszer sem.
- Tudod, hogy beteg, majd szépen utoléri a többieket - mondta szelíden Sára.
- Autista! Ezek a gyerekek is Isten gyermekei! Én nagyon szorítok értük, hogy minden rendbe legyen.
- Jó, értem, nem is azért mondtam, csak - harapta el a szót Klára - csak úgy.

***

Az intézet folyosója zsúfolásig volt felnőttekkel és gyerekekkel. Szilvesztert úgy kellett erőszakkal bevonszolni az orvosi szobába. Eszter is, Tibor is nagy türelemmel nyugtatgatta.
- Nincs semmi baj - simított végig a gyerek kusza kis haján Eszter - nincs semmi baj.
- Már két éve, hogy járnak a tornára, és szinte semmi eredménye - mondta az orvos.
- Nagyon gyenge az izomzat. Gyenge a fizikum, ebbe nagyrész belejátszik az étkezési zavar is. Adok egy beutalót, szükségem lenne még néhány eredményre, aztán meglátjuk hogyan tovább.
Szilveszter éktelen hangot adott ki magából, még az orvos is összerezzent.
- Jól van, már megyünk, ne félj, itt van anya és apa is - vigasztalta fiát szelíden Eszter.

***

- Nem bírom! - borult Tibor vállára Eszti. Úgy zokogott, hogy alig tudta abbahagyni.
- Nem eszik! Nem eszik egy falatot sem, nézd! Csak ül, és néz. Azt az egyetlen rohadt nyalókát enné egész nap, nem fogad el semmit! Észrevetted, hogy már ránk sem figyel? Már ránk sem! Mi lesz velünk, mondd Tibor mi lesz így velünk!
- Figyelj szívem! - tolta el óvatosan magától az asszonyt Tibor.
- Mi lenne, ha mégis megpróbálnánk azt az intézetet? Hátha?
- Micsoda! - lökte el magától durván Tibort - micsoda? - El akarod veszíteni az egyetlen gyerekünket, hát milyen apa vagy Te, mondd milyen apa az ilyen? Még csak nyolc éves, érted, nyolc! És hol van ő a nyolc évesektől, mondd hol?
- Úristen térj már észhez, szívem, én csak neked akarok jót!
- Persze, nekem, jó kifogás! Nem adom, érted? A fiamat nem adom, amíg én élek, amíg megbírom mozdítani a kezemet, ő itt lesz velünk! Te mehetsz, ha akarsz! Érted, mehetsz!
- Tudod, hogy nem megyek - nem mennék soha - ölelte magához Tibor.
- Mit gondolsz mért hagytam ott a céget, mért dolgozom itthon? Azért, hogy neked is legyen egy kis szabadidőt.
A fordítás is komoly munka, tudom, hogy ahhoz is nyugalom kell, ezt szeretném megteremteni neked is érted, neked is!

***

- Jól van! Ügyes vagy! Ez már legalább három testhossz, ugye, hogy olyan, mintha úsznál, ugye jó? Gratulálok Szilveszter, tudsz te, ha akarsz! - mondta kedvesen Margó a gyógytornász.
- Akkor ma is lesz mókusnézés, apuka?
- Lesz bizony!- paskolta meg fia arcát Tibor - már indulunk is!
Szilveszter a mókus szóra felkapta a fejét, és egyértelmű tiszta kiejtéssel csak annyit mondott: - Mókus! - és vidáman tapsikolni kezdett, mintha nem is ugyanaz a gyerek lenne, aki néhány perccel ezelőtt volt.

A gyönyörű sétakertben már törzsvendégek voltak. Szilvesztert kicsi korától ide hozták levegőzni, bámészkodni. Sajnos gyenge lábai nem bírták el, de a speciális kocsiban ezt ragyogóan megoldották. A liget olyan volt, mint egy arborétum. Égig érő hatalmas fákkal, bokrokkal, gondozott virágágyásokkal. A fenyőfás részen, már évtizedek óta mókuscsaládok tanyáztak. Ki tudja, hány generáció nőtt itt már fel gondtalanul ugrándozva, a fák dús ágai között. Szilveszter órákig elnézte volna pajkos játékukat.

Már egy tucat plüss mókusa volt. Volt ott kicsi, nagy, és még nagyobb. Eszter mókust festett temperával a fia szobafalára, mókusos pizsamát vett neki. Mókusos volt a pohár és minden, ami csak lehetett. Szilveszter erre az egy dologra összpontosította csak a figyelmét. Csak, a mókusra, semmi másra.

- Nem baj, mondta Endrei professzor - ha mókus, akkor mókus, legalább valamire figyel, ez is több a semminél. Húszéves kész fiatalember! Még a súlyán kellene egy kicsit javítani, az a sok nyalóka, na de mindegy - motyogta a bajsza alatt a prof. - mindegy.

***

- Tibor! Ezt nem gondolod komolyan, ugye nem! Jól megfontoltad? Kérlek! Biztosan ezt akarod, biztosan?
- Hagyj! Biztosan! Elegem van már érted, elég volt! Egyszerűen élni akarok, érted, élni, de itt megfulladok, nem bírom tovább! Kérlek hadd éljek még egy kicsit, jó? Csak még egy nagyon kicsikét, azzal is megelégszem már!
A bejárati ajtó úgy csapódott be Tibor mögött, mint egy élet lezárt fejezete.
Eszter sokáig ült kezét ölébe ejtve szótlanul. Nem sírt, mert már nem tudott. Kisírta már a hosszú évek alatt az összes könnyét.

***

A torta gyönyörű lett! Eszter nagyon izgult, hogy jól sikerüljön. Nagy tortát kellett sütnie, hiszen harminc szál gyertya kellett, hogy elférjen rajta. A marcipán mókust óvatosan helyezte a torta közepére.
- Nagyon szép! - nyugtázta magában, nagyon szép.
Gyorsan átöltözött, Szilveszter még aludt.
- Hogy meg fog lepődni, ha felébred, és meglátja majd Sanyit, meg Petit a két ,,kis" beteg barátot! Nagyon kedveli őket. A ligetbe is együtt járnak, egész jól elboldogulnak a maguk módján egymással. Egymás puszta jelenléte is megnyugtatja őket, és ez jó.

Megmosdatta és szépen felöltöztette fiát. Már egy éve megint nem szobatiszta. Rutinos mozdulattal nyomta össze a tépőzárat a felnőtt méretű pelenkán. Nehezen ültette be a tolókocsiba, pedig mindössze negyven kiló volt szegény, de az idő már felette is eljárt, egy hét múlva betölti a hatvannyolcat.
Istenem! - nézett elhomályosult tekintettel imádott fiára, mi lesz, ha én - de gyorsan el is hessegette a gondolatot.
- Ma még vagyok! Ma még vagyunk!

A vendégek pontosan érkeztek. Csak Peti ült kocsiban, Sanyi kissé fura testtartással ugyan, de egész szépen járt.
Amikor a ,,gyerekek" meglátták a sok színes lufit, nem tudták fékezni magukat, artikulátlan hangokat kiadva ,,örömködtek". Csak Szilveszter ült szótlanul a tolókocsiban, rezzenéstelen arccal.
Eszter éppen a gyertyákat akarta meggyújtani, amikor megszólalt a csengő.
- Ki lehet az? - futott át az agyán, akit meghívott, mindenki itt van.
- Tibor? - nézett csodálkozva a férjére - évek óta nem látta.
- Hát, te?
- Hazajöttem! - mondta rekedtes hangon.
- Hazajöttem hozzád, és a fiunkhoz. Itt a helyem, itt akarok megöregedni veletek!
- Bemehetek? - emelte fel a két nagy utazótáskát.
- Persze - mondta zavartan - persze, hogy bejöhetsz!

Eszter meggyújtotta a gyertyákat, megigazította középen a kis vörös marcipánmókust.
A gyerekek a szülőkkel tapsoltak, csak Szilveszter nem moccant. Mereven nézte a falat.
Elénekelték a boldog szülinapot című dalt. Az asztalra tette a tortát, elfújta fia helyett a gyertyákat. Aztán leemelte középről a kis marcipánmókust, és a fiú kezébe tette. Boldog születésnapot kisfiam - mondta, és megcsókolta az arcát.

Szilveszter óvatosan a kezére fókuszált. Amint a tudatáig eljutott, hogy mókust lát, fura, torz örömmosoly ült ki az arcára.
Sokáig szuggesztíven nézte a mókust, majd tekintetét Tiborra szegezte.
Kezét bizonytalanul apja felé nyújtva csak ennyit mondott:
- Mókus! Apáé!

H.Gábor Erzsébet:



 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Az utolsó Karácsony
  2018-12-06 10:03:41, csütörtök
 
 


Rossz érzése volt, amikor kibontotta a géppel címzett levelet. Amikor a borítékból a földre hullott a két ropogós ötezres, megint erőt vett rajta az, az erős, szúrós fájdalommal járó szívdobogás, ami az utóbbi napokban, olyan ijesztően sűrűn jelentkezett.
Nehezen hajolt le érte. Leült, és olvasni kezdte a rövid levelet.
,,Bocsáss meg Anyuka, de most sem jött össze a dolog, sajnos Péternek halaszthatatlan elfoglaltsága jött közbe, így idén sem tölthetjük együtt a Karácsonyt..."
Mária néni óvatosan az ölébe eresztette a levelet, és észre sem vette, hogy ideges ujjai összevissza gyűrték a hófehér lapot.

Hátát nekifeszítette az egyenes támlájú régi, faragott széknek, száját összeszorította, szemeit behunyta. Sehogy nem jöttek a megváltó könnyek, már nem tudott sírni.
Csöndben, egyetlen zokszó nélkül, csak befelé sírt. Aztán erőt véve magán, végigolvasta a levelet, egyszer, kétszer, háromszor.
Nehezen állt fel a székről, már nagyon beteg volt. Nem írta meg a gyerekeknek, hogy milyen rossz az állapota, dehogy is rémítette volna őket halálra, van nekik gondjuk éppen elég.
Az építkezés, a sok munka, meg bizony a háromszáz kilométeres távolság, ami elválasztotta őket, az apró kis falucskát, a fővárostól.
- Még jó, hogy nincs semmi bajuk, legalább nekik nincs - nyugtázta magában.

Rápillantott a feldíszített kis karácsonyfára. A kertjében nevelte fel, nagyon nagy gonddal, a szíve szakadt meg, amikor kivágta, de megtette, hiszen Őértük tette meg.
Tekintete rátévedt a fa alatt elhelyezett kis csomagokra. Előre odakészítette, hogy erre se legyen gondja. Péteré, Éváé, és Kispetié.
Mikor is látta utoljára? Hat hónapja, vagy talán már nyolc is eltelt amióta találkoztak. Milyen nagyfiú lehet már...
- Tiszta Péter, mintha őt látná kicsi korában - nézett meghatódva a kis aranyozott keretbe foglalt családi fotóra.
Huncut fekete szemek, és azok az aranyló göndör fürtök, mint egy kisangyal.
- Nagymami! Ugye, eljöhetek majd máskor is hozzád, hogy együtt szedhessük újra a cseresznyét a fáról - kérdezte a legutóbbi látogatáskor. Milyen aranyos volt, milyen kedves...

Megigazította a váza alatt a keményre vasalt hímzett terítőt.
- Milyen szép - gondolta -, még Éva is megcsodálta. Két hónapig hímezte neki a garnitúrát, sietett, hogy Karácsonyra készen legyen vele. Sokszor abba kellett hagynia, gyakran elzsibbadtak az ujjai, és az a szörnyű, szorító érzés, jaj, csak az ne, csak az ne jöjjön újra!

Kicsit elbóbiskolhatott, mert teljesen besötétedett már. Odacsoszogott a fához, felkattintotta az apró kis égőket. Bekapcsolta a régi lemezjátszót. A recsegő lemez hálásan dúdolta a ,,Csendes éjt". Gyufa után nyúlt, meggyújtotta a vékony viaszgyertyát.
Sokáig mereven nézte az ingadozó kis gyertyafényt, s közben arcát, megváltó, forró könnyek öntötték el. A magány könnyei voltak ezek, élete utolsó, szívszaggató, fájdalmas könnyei...

Úgy halt meg, ahogyan élt, csöndesen, és magányosan.
Egyetlen hang siratta csak Mária nénit, az elakadt, régi, recsegő lemez hangja, s mintha azt ismételgette volna, hogy; - nem ezt érdemelted, nem ezt érdemelted...


H.Gábor Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Gps!!
  2018-12-06 10:00:50, csütörtök
 
 
NEKED IS VAN MENNYEI GPS - ed?

Sietek mint mindig, és az autó navigációs rendszere finom női hangon mind gyakrabban figyelmeztet, hogy: "túl gyorsan mész!" Megsokallva a kioktatást, egyetlen mozdulattal - mely hatalmas nyugalommal tölt el - kikapcsoltam a készülék hangját. Csendben, a villódzó nyilakkal próbált vezetni a GPS, de siettemben vagy két kanyart később vettem be. Megszeppenve, az elveszettség érzésével hamar hangot adtam kis barátomnak, mely első szavaival nem duzzogva kioktatott, hanem a világ legtermészetesebb hangján csak annyit mondott: "újratervezés!"

Nézem az emberi értelem tenyérnyi gyümölcsét, az autóban villódzó kis készüléket mely képes figyelni az égben keringő szekrénnyi műholdra, hogy engem határozottan célba vezessen, hogy pontos időben elkezdhessem a messzi város templomában a szentmisét. Csodálattal szemlélem az ember alkotta gépek alázatát, céltudatos pontosságát, kitartó figyelmét, azt a nyugodt, eredményes munkát mellyel szolgálnak mindenféle hiszti, duzzogás, fáradság nélkül bennünket.

Nekem is van egy csodálatos műholdam -a jó Isten, aki lelkiismeretem által hozzám is szól, vezet céltudatosan. Az élő hitünk hullámhosszán kapcsolatba léphetek vele, nála mindig zöld a lámpa.. Jósággal mondja, hogy most jobbra mosolyogj és légy kedves, aztán most balra figyelj mert ott tátong a bűn szakadéka. De ha az útszéli tarka virágoktól vonzva letérünk a helyes útról, Ő onnan fentről látva maréknyi porságunkból fakadó gyengeségünket, szelíd jósággal csak annyit mond: bűnbánat, azaz újratervezés.

Olyan jó tudni, hogy van mindannyiunknak egy csodálatos mennyei GPS-e. Merjük bekapcsolni!! Merjünk az élő hit útjára lépni!! Nyugodtak lehetünk, mert nem lehet úgy eltévedni, hogy gondviselő vezetőm azonnal ne tudná megmutatni a következő helyes lépést! Mindig van tovább! Az öreg Nikodémusnak is az evangéliumban, Jézus kapásból felkínálta, hogy: újjá kell születni!! Isten mindig, bárhol is vagy, meg tudja mutatni az utat mely célba vezet, mely által elérheted a legbensőbb, csodás álmaid! Nem tudunk annyira eltévedni, hogy Istenünk megsértődjön ránk, vagy hogy ne tudna onnan is újratervezni mindent, és nem csak neked, nekem, hanem akár népünknek, vagy az egész emberiségnek! Ő nem kötekedik és kicsinyes dührohamokat sem kap, szeret bennünket mert gyermekei vagyunk, szeret és vezet szelíden, kitartó jósággal mindig mellettünk van!

Mi emberek alkottuk ezt a kis gépet mely ott villódzik az autónkban, a saját képünkre, hasonlatosságunkra alkottuk... és csodálatos, működik. Hinnünk kell, hogy a bennünk lévő nagy mennyei GPS is működik! Általa egy új világ nyílhat előtted!!

 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 76 db bejegyzés
e év: 789 db bejegyzés
Összes: 7755 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 483
  • e Hét: 3123
  • e Hónap: 18687
  • e Év: 471968
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.