Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Albert Szuhanics : Hatvan évesen
  2018-02-03 05:18:42, szombat
 
  Albert Szuhanics
2014. február 3., 0:13 ·
Hatvan évesen

Hatvan évnek súlya nyomja vállam,
húszat töltök, nem újdonság nálam,
harmadik ez húsz évből a sorban,
az is rég volt, mikor negyven voltam!

Már hatvan év szállt el fejem felett,
hajam őszül, de kezem nem remeg,
én megteszem, amit csak tehetek,
mégis érzem, tán erőm kevesebb...

A hatvanas éveim taposom,
hogy itt tartok, ámulok magamon,
mert a szívem, a lelkem fiatal,
mint a zöld lomb, ha jő egy zivatar.

Reggel mikor a tükörbe nézek,
bizony látom, hogy szállnak az évek
fölöttem is, hisz nem az néz vissza,
ki ifjú volt, s olyan naiv, tiszta.

Bölcsebb lettem, mert ki él, tapasztal,
s az esze is hosszabb pár arasszal,
de mindenkor jó újra remélni,
s szeretetben, békességben élni...

Mögöttem van hatvan évem terhe,
nem cipelem, leteszem egy helyre,
könnyű szívvel megyek tovább-tovább,
várnak még rám új utak, s új csodák!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Gazdagság
  2018-02-02 14:16:08, péntek
 
 
A két gyerek benyomakodott az előszobába; kabátjuk rongyos és több számmal nagyobb méretű volt. "Tudna adni régi újságokat, hölgyem?" - kérdezték. Elfoglalt voltam, és azt akartam mondani, hogy nem érek rá, de megláttam csuromvizes kis szandáljaikat. "Gyertek be - mondtam -, csinálok nektek egy kis forró kakaót.
Nem beszéltünk sokat. Átázott szandáljaik nyomot hagytak a kandalló előtti kövön. Kakaót és lekváros kenyeret adtam nekik, hogy felvértezzem őket a kinti hideg ellen, majd visszamentem a konyhába, ahol épp a háztartási költségvetésünket próbáltam megtervezni. A nappaliban akkora csend volt, hogy idekint is feltűnt. Benéztem.
A kislány az üres csészét forgatta a kezében, és nézegette. A kisfiú megkérdezte: "Hölgyem, maga gazdag?"
Ránéztem a kopott bútorhuzatokra: "Hogy én gazdag? Dehogyis!"
A kislány óvatosan ráhelyezte a csészét a csészealjra, és azt mondta:
"De hiszen ezek összeillenek, egy készletből vannak!"
A hangja koravén volt az éhségtől, de nem a gyomorétól.

Aztán elmentek az újságpapírkötegekkel védekezve a szél ellen. Nem mondták, hogy köszönöm, nem is volt rá szükség. Ennél sokkal többet tettek. Egyszerű kék csészék és kistányérok, de összeillenek. Krumpli, hús és mártás; fedél a fejem felett; a férjem, akinek biztos állása van, ezek a dolgok is összeilleszkedtek az életünkben.
Elhúztam a székeket a kandalló elől, és feltakarítottam a nappalit. A kis szandálok sáros nyoma még mindig látszott a kandalló előtti kövön. Úgy hagytam.
Nem akarom elfelejteni, hogy milyen gazdag is vagyok!

 
 
1 komment , kategória:  Tanulságos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 83
  • e Hét: 214
  • e Hónap: 1064
  • e Év: 32917
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.