Regisztráció  Belépés
joli60.blog.xfree.hu
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Eldőlt a szívemben, hogy követem Őt. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs vissza út, nincs vissza út. Ha ninc... Pecznyik Jolán
1960.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
A gecsemánei kertből
  2018-03-28 17:31:58, szerda
 
  A gecsemánei kertből

A gecsemánei kertből a Golgotára fel,
Kis ösvény tart, s a lelkem ma arról énekel:
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Mert szánt és szeretett minket, a Mester arra ment,
S hogy bűnben el ne vesszünk, ott vérzett Ő, a szent.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Ó, égi szeretet mélye úgy látta, elveszünk,
S kihulló drága vére lett üdvünk, életünk.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Ó, menj a szent keresztfához, te bűnös, elveszett,
Ott békét adnak néked, a vérző, mély sebek.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél,
Fenn zengik égi népek a Bárány székinél:
Ki mindent, ím, elvégezett, ment az úton és vérezett.
Szerző: Liander C. C. - Turmezei Erzsébet

 
 
2 komment , kategória:  Másoktól énekek  
Golgota
  2018-03-28 17:31:10, szerda
 
  Ismeretlen szerző.

GOLGOTA

Sok országot bejártam vándor kedvvel tele,
sok sziklacsúcson álltam, nézvén a völgybe le.
Bejártam már e földet, van ott ezer csoda,
nem láttam én dicsőbbet, minő a GOLGOTA.

Hófödte homlokával felhők közé se néz,
magasba nem világol a napsütötte bérc.
De földtől még oly messze nem voltam én soha,
s az éghez oly közel se, mint rajtad Golgota.

Nem díszlik annak csúcsán az örökzöld fenyő,
sem ékes pálmafáktól nem díszlik a tető.
Nincs rajta cédruserdő, sem mirtuszok sora,
de egy kereszt áll fából, s rajt az Isten Fia!

Nem látható ott semmi, kiváló pompa, dísz,
virágos, tarka pázsit, hullámos tiszta víz.
De van egy kedves orca, melynél dicsőbb soha
nem tűnt fel semmi tájon, csak rajtad, Golgota!

Nem csörgedez ott csermely, forrásvíz sem ömöl,
de van egy másik forrás, amelytől felüdül
a lélek, bármily fáradt, ó áldott szent csoda,
örök élet forrása zúg rajtad, Golgota!

A halmot nem borítja aranyos napsugár,
sőt inkább ott ül rajta évszázados homály.
De nékem olyan fényes e halom homloka,
a legderűsebb ég van feletted Golgota !

Ottan mellére üt a kemény szívű pogány,
égi örömre lelt ott lator a szégyenfán.
Ott zengnek aranyhárfák és cseng halleluja,
örök karok harsognak felőled Golgota!

Te fáradt földi vándor, pihenned ott lehet.
Ott vár reád Megváltód, ott rakd le terhedet.
Mond el, ha égi béke gyógyírja száll reád,
egy út vezet csak az égbe, s az Golgotán visz át!

 
 
0 komment , kategória:  Másoktól énekek  
Passió
  2018-03-28 17:29:58, szerda
 
  Passió
Jézus Krisztus szenvedésének története
a négy Evangélium alapján.

A szerző előszava:

Kedves olvasóm! Ha kezedbe veszed Megváltó Urunk kínszenvedésének verses üzenetét a Passiót, akkor kérlek, jöjj velem és az Ő Szent lábnyomába lépve kísérjük el Őt - lélekben - a Golgotára. Ott álljunk meg mély alázattal és bűnbánattal keresztfája előtt. És amíg olvassuk kínszenvedésének szívbemarkoló történetét engedjük, ölelhessen át minket lélekmentő szeretetének meleg sugaraival. És ha megértettük értünk hozott mérhetetlen szenvedését és áldozatát fakadjon fel szívünkből és szálljon fel hozzá a fohász:

Uram tárd ki felém
áldott két kezed,
ne járjak magamban
mindig csak Veled.

Szent keresztfád alatt
üdvöt leljek én,
s Veled megpihenjek
Atyád hű szívén.
Ámen.

Pecznyík Pál Celldömölk, 1990.


Bevezető ének: 204. 1. vers: Jézus, szenvedésedről.

Evangélista: Isten népe néz az Úrra,
miattad lép kínos útra.
Bűnöd miatt szállj magadba,
kísérd el Őt gondolatba.
Hasson reád szenvedése,
hisz az bűnöd büntetése!
Urad elhagyta a mennyet,
vállalta minden bűnterhed!
Drága vére bűnöd ára,
helyetted ment Golgotára!
Ahol a te helyed lenne,
meghalt, hogy te élhess benne!

V I R Á G V A S Á R N A P

Evangélista: Ős történet int ma felénk
mégis frissen tárja elénk,
Bibliánk sok írott lapja
közelg Virág-vasárnapja.
Jeruzsálem útján, terén,
száguldva zúg a böjti szél.
Falai közt sok nép jár most,
zaja betölti a várost.
Csendre vágyik Isten Fia,
várja kicsiny Bethánia.
Él ott egy ismerős család,
náluk tölti az éjszakát.
Tizenkét tanítványával,
ott várják Őt vacsorával.
Szorgos Márta asztalt terít,
s hívja kedves vendégeit.
Köztük Lázár is ott lehet,
akit Jézus nagyon szeret.
Kit a benne rejlő erő,
sziklasírból hívott elő!
Mária meg hívő szívvel
Jézus lábainál térdel.
Szelencéjéből a kenet
Jézus lábaira csepeg.
Törölgeti dús hajával
telve a ház illat-árral.
Júdás szótlan nem nézheti
pazarlásnak tűnik neki,
de midőn pazarlót korhol,
nem a szegényekre gondol.
Neki a sok dénár kéne,
bár tehetné erszényébe.
Ám Jézus most meginti őt,
pénz imádót pénz kedvelőt.
Jézus: Nem pazarlás ez a kenet,
temetésemre szánta ezt.
Evangélista: Másnap reggel amint virrad,
derült égre szökken a nap,
Izráelnek völgye-hegye
fény-arannyal ömlik tele.
Jézus szól két tanítványnak
kik már útra készen állnak,
s mennek a szomszéd faluba,
nyomukban száll az út pora.
A faluban meg is lelnek
egy szamarat és egy vemhet.
S megérkeznek nemsokára,
Jézushoz Bethániába.
Ott már várnak rájuk sokan
Jézus körül nagy boldogan,
szamár vemhére gyors kezek,
díszes köntöst terítenek.
S nézik amint felül rája,
Jézus a Zsidók Királya!
Elindul a boldog menet
hozsanna száll a táj felett.
Jézus elé hála-jelül,
sok köntös és virág terül.
Pálmafákról vagdalt ágak
mind jelei a hálának.
Visszás dolog e világon,
Király vonul szamárháton.
Nem kíséri díszes menet,
csak egy boldog gyógyult sereg!
Teljesült a prófécia
megérkezett Isten Fia!
Hogy megváltsa a világot,
s eltöröljön halált, átkot!
Ne félj Sionnak leánya,
nem leszel elhagyott árva,
szamárháton jő Királyod,
ne félj! Nem hiába várod.
Jeruzsálem falainál
vonul már a Dicső Király!
Nincs ott senki, aki álmos,
talpon van az egész város!
Kajafás dühében tombol,
ki is mondja, amit gondol:
mivel el nem szenvedheti
hisz a nép, Jézust követi!
S mivel főpap, jövendőt mond,
szavaihoz senki sem told.
Kajafás: Inkább haljon meg egy ember
és így a nép el ne vesszen.
Evangélista: Izráel fővárosába
híveitől körülzárva,
szenvedőkkel, nyomorgókkal,
szeretetre szomjazókkal,
így vonul be a Nagy Király,
koronátlan rangrejtve bár,
törvényház udvarán várja,
tövisből font koronája!

Ének: 209. 3. vers.

U T O L S Ó V A C S O R A

Evangélista: Jeruzsálem városára
ráborult az est homálya,
szűnik már az utcák zaja,
ki úton van, siet haza.
és míg a város fáradt népe
készül éji pihenőre,
városkapu íve alatt
halad át, egy kicsiny csapat.
Egy ismert vacsoraházban,
a nagyterem fénypompában,
hosszú asztal terítve áll
bárány is elkészítve már.
Közelednek a vendégek
egymás között beszélgetnek,
elől most is Jézus halad
Őt követi a kis csapat.
Asztal köré telepednek
imában elcsendesednek.
Szemük Mesterükre figyel,
Ő szól hozzájuk szelíden.
Jézus: Vágytam megenni veletek
mielőtt Atyámhoz megyek,
szent húsvéti páska gyanánt,
ezt az utolsó vacsorát.
Mielőtt jő szenvedésem,
s véget ér itt küldetésem.
Életem adom váltságként
értetek és a világért!
Testem étel, vérem ital,
ha veszitek bűnbánattal,
ez lelketek eledele
éljetek hát gyakran vele.
Így emlékezzetek reám
földi életetek során,
nem retteg majd a szívetek,
éltek Bennem és Én bennetek!
Az lesz legnagyobb örömem
ha ti, eggyé lesztek velem.
Már most itt e földi téren
s egykor fent a dicsőségben!

Ének: 308. 6. vers.

J Ú D Á S Á R U L Á S A

Evangélista: Jutott hely meg vacsora is
az asztalnál, Júdásnak is.
Ő is Jézus irgalmából
részt kapott a vacsorából.
Ám Júdás most másra gondolt,
erszényre mely kezében volt.
Fényes csörgő korongokra,
ezüstökre, aranyakra.
Jézus szól, és most vág a szó,
Jézus: van köztetek egy áruló!
Aki a tálba márt velem,
sarkát emelte ellenem.
Evangélista: Az asztalnál néma csend lett,
bánat szállt meg minden lelket.
Sorra kérdik: nem is egyszer,
Tanítványok: én vagyok az? Drága Mester!
Evangélista: Most Jézus Júdáshoz fordul,
ajkán a szó, halkan csordul.
Jézus: Amit akarsz, tedd meg hamar.
Evangélista: Szava: Júdás szívébe mar!
Júdás kimegy, és már szalad
az éjszaka leple alatt.
Egyszer hallja Sátán szavát,
árulja el, drága Urát!
Most derül ki mennyit is ér
főpapoknak a drága vér.
Harminc ezüstöt vérdíjként
adnak, Jézus életéért!
Amint Júdás eltávozott
a hangulat megváltozott.
Elszállt szívükből az öröm,
mély bánat ült a lelkükön.
Jézus békén és szelíden
végigtekint mindegyiken,
szól hozzájuk kedves szókat,
szívet-lelket vidítókat.

Ének: 197. 2. vers.

A L Á B M O S Á S

Evangélista: Aztán asztaltól felállva
vizet tölt a mosdótálba,
Jézus körül köti magát
ismét hallják kedves szavát.
Jézus: Tudjátok, Uratok vagyok
most megmosom lábaitok.
Példa legyen előttetek
ti is így cselekedjetek.
Evangélista: Soron Péter következik
ő keményen ellenkezik.
Indulattól izzik szava,
Péter: lábam nem mosod meg soha!
Evangélista: Jézus lecsendesíti őt
a harciast, heveskedőt.
Jézus: Ha most lábad meg nem mosnám,
nem is volna közöd hozzám!
Evangélista: Remeg Péter a szava is
Péter: ne csak lábam, fejemet is.
Ismersz: milyen vagyok Uram,
lábtól fejig tisztátalan.
Evangélista: Jézus ajkán cseng a válasz
Jézus: ki megfürdött tiszta már az,
annak nem kell tennie mást,
csak lemosni lába porát.
Evangélista: Jézus végső vacsorája
bele nyúlt az éjszakába,
itt a földön, legsötétebb
éje volt ez, életének!

Ének: 389. 4. vers.

A G E C S E M Á N É K E R T B E N

Evangélista: A csillagos égbolt alatt
útnak indul a kis csapat.
Mesterük nyomában mennek,
dicséretet énekelnek.
Az olajfák hegye felöl
illatot hoz a hűs szellő.
Az olajfák illatárja
egész lényüket átjárja.
Előttük a Kidron patak
dobban a híd, lábuk alatt,
s már vonulnak a hegyre fel,
az ajkuk egyre énekel.
Van egy kis kert a hegytetőn,
tavasszal vagy nyári verőn,
az volt Jézus kedves helye
Gecsemáné a kert neve.
Útja során sokszor járt ott
onnan nézte a szent várost.
Szólt ellene vádat, panaszt,
egyszer meg is siratta azt.
Olajfák hűs árnya alatt
sokszor pihent a kis csapat.
Hű Mestere lábainál
s áhítattal csüngött szaván.
Most azonban utoljára
néz a kedves olajfákra.
Nem lép többé e kis kertbe
hol megpihent teste-lelke.
Tanítványok veszik körül
mégis oly árván egyedül
áll, a sötét éjszakában,
Atyját hívja imádságban.
Tőlük egy kissé távolabb
van egy asztalnyi szikla-lap,
oda borul a sziklára
és elmélyed imádságba.
Bár hatalmas ellenfele,
mégis bátran vív ellene.
S a nagy harcban verejtéke
pirosan hull, mintha vére
hullna, a kert pázsitjára,
jelezve, mily nagy tusája!
Alázata győztes fegyver
mellyel vív a sátán ellen!
Pohár, mit Atyja nyújt neki
bűnünk mérgével van teli!
Azért kéri:
Jézus: kérlek Atyám,
ha lehet, múljék e pohár!
Evangélista: Ő az engedelmes gyermek
most is enged az Istennek.
Elveszi a bűn-poharat
bár irtózik szennye miatt!
Hogy kiigya minden cseppjét
minden ember bűnét, szennyét.
Mert az Isten akarata
Fiában: Ő szenved maga!
Jézust, ki élő irgalom
eltakarja a bűn-halom.
Mint kőzápor: világ bűne,
zúdul rá a drága Főre!
Eldőlt a harc, ott a kertben.
Jézus győzött sátán ellen!
Kész már áldozni életét
Ádám bukott fiaiért!
Ó, hogy nem vigyáz reája
alszik három tanítványa.
Később szemükre is veti
Jézus: nem tudtatok virrasztani?
Egyetlen óráig Velem,
jertek, menjünk, jön ellenem.
Van itt kért kard amint kértem
közeledik ellenségem.
Evangélista: Közeledik a zaj, lárma,
lángol, lobog a sok fáklya,
csapat élén, sötét arccal
az áruló Júdás nyargal.
Futás közben lihegi el,
Júdás: figyeljetek: csók lesz a jel,
kit a kertben megcsókolok
és mesteremnek szólítok,
az lesz Jézus, fogjátok el
nem lesz ki védelmére kel.
Ha kezet emelünk rája,
elfut minden tanítványa.
Evangélista: A kert kapujához érve
Júdás lép az Úr elébe.
Köszönti Őt:
Júdás: üdv Mesterem,
Evangélista: és arcára, csókot lehel.
Ott áll Jézus, szenvedni kész
szelíd szeme, Júdásra néz.
Szól:
Jézus: barátom, miért jöttél?
Hogy árulással vétkezzél?
Evangélista: Most a vad csapathoz fordul
ajkán szó, keményen csordul.
Jézus: Láthatjátok nincs fegyverem
s botokkal jöttök ellenem?
Úgy törtök rám, mint latorra,
láncot vetni két karomra.
Miért forrt fel a véretek
vétettem én ellenetek?
Fényes nappal a templomban
nyilvánosan tanítottam,
mégsem fogtatok el engem
pedig nem is volt védelmem.
Most kérhetném Szent Atyámat,
Ki meghallgatja imámat,
küldjön angyalseregeket,
hogy megvédjenek engemet.
De ez most a ti órátok
melyre oly régóta vártok,
hogy elítéljetek engem,
bár nem találtok bűnt bennem.
Evangélista: E szavakra a bérencek
hátra lépve földre esnek,
félve gyáván meglapulnak
támadásra nem indulnak.
A szolganép - bár remegve -
bátorságát visszanyerve,
cselekvésre szánja magát,
hogy elfogja Isten Fiát!
Dulakodás közben Péter
lecsapott a kard élével,
Málkus jobb füle porba hullt,
Málkus: jaj a fülem!
Evangélista: Málkus sikolt.
Jézus a fület felveszi
azt nyomban helyére teszi,
Málkus füle, újra helyén
szeretet győz, bűn erején!

Ének: 211. 2. vers.

A N N Á S H Á Z Á B A N

Evangélista: Győzelemtől mámorosan
Jézust csúfolva hangosan,
haza indul a vad csapat
sápadt fényű fáklyák alatt.
A kicsi tanítványsereg
úgy szétrebbent, mint verebek,
egy sem gondol most Urára
menekül az éjszakába.
Egy ifjú is, ki szál ingben
tartózkodott a közelben,
a poroszló keze közül
mezítelen elmenekül.
Ott megy Jézus egymagában
ellenségtől körülzártan,
tanítványi szétfutottak,
elhagyták Őt, az áldottat!
Város egyik utcájában
fényben Annás palotája.
Ott ül össze a nagytanács,
még nem volt ily kihallgatás!
Bűnös nép mond ítéletet
az egy Igaz Ember felett!
Aki soha nem volt bűnös,
de szánta a szegény bűnöst.
Tolongás van a kapunál
mindenki a fogolyra vár.
Két őr között Jézus halad
még láncra verten is szabad!
Péter, ki Uráért hevült
ő is a nép közé vegyült.
Már nem is az életéért
aggódik, de Mesteréért.
Bent a fényes palotában
áll Jézus, tépett ruhában.
A nagytanács minden tagja
az Ő halálát akarja!
Hamis tanúk állnak elő
tanúságuk nem egyező.
Kiderül a hamisságuk
semmit sem ér tanúságuk.
Most a főpap középre lép
várja Jézus feleletét.
Jézus azonban nem felel,
s feszül a húr a szíveken.
Végül a főpap kérdi Őt
az érette is szenvedőt,
Főpap: jelentsd ki hát végre, ki vagy?
Valóban Isten Fia vagy?
Evangélista: Jézus felel:
Jézus: ím te mondod,
Istennek a Fia vagyok!
Eljövök a fellegekkel
dicső angyalseregekkel!
Evangélista: Főpap midőn ezt meghallja
a köntösét megszaggatja.
Főpap: Káromlást szólt, hallottátok?
Mint ítéltek, meglássátok!
Evangélista: A nagytanács minden tagja
szavazatát egyként adja,
Nagytanács: vétet a szent törvény ellen,
halál fia, ez az ember!
Evangélista: Foglyukat most papok, szolgák,
arcul verik, megrugdossák,
kegyetlenül bánnak vele
oly szomorú tekintete.
Nem látnak benne prófétát,
csak a József, ácsnak fiát.
Pedig róla, jót mond a nép,
mert felkarol minden szegényt.
Testet-lelket maró féreg
az emberi harag, méreg.
Ütéseket bár rá mérik,
Benne: mégis Atyját érik!
Isten, mentő szeretete
küldte Őt közénk földre le,
gúnyolói nem is érzik,
áldott szíve, értük vérzik!

Ének: 201. 2. vers.

P É T E R T A G A D Á S A

Evangélista: Űzve hűvöst, sötétséget
az udvaron nagy tűz éget.
Őrök, szolgák beszélgettek
a tűz körül melegedtek.
A kihallgatás hosszan folyt,
az udvaron meg hideg volt,
Péter is, már igen fázott
s a tűz melegére vágyott.
Tagadó szót oltott bele
az idegen tűz melege!
Bár a teste melegedett,
de a szíve: megdermedett!
Vigyázz! Idegen tűz mellett,
kárhozatra juthat lelked!
Pokoltűznek hírvivője
ne légy, menekülj előle!
Jézus kínálja fel neked
az el nem fogyó meleget.
Ha átölel ez a meleg,
örök életed lesz neked!
Péter nem is gondolt erre
csak arra, hogy fázik teste.
Tagjait, meleg járta át,
el is felejtette Urát.
Újra féltette életét
nem szánta már hű Mesterét.
Nem törődött már Urával,
hanem önzőn, önmagával.
Felismerte őt egy leány,
a rőzsetűz lángjainál.
Péterre vetette szemét
s ő, állta a tekintetét.
Reá mutat, mint ott áll,
Szolgáló leány: lám te is, Jézussal voltál!
Evangélista: Péter válaszol hidegen,
Péter: nem ismerem Őt, idegen!
Evangélista: Igazolva Jézus szavát,
vékony hang száll az éjen át,
mert a kakas - hajnaltájon -
megszólalt egy lombos ágon.
Péter, féltve az életét,
így tagadta meg Mesterét!
Szívében már önvád égett,
mikor a tornácra lépett.
Ott sem lehetet nyugta már,
felismerte másik leány.
Nem bújhatott szegény Péter,
a vád elől semmiképpen.
Szólt a lány, az ott állókhoz
Jézus sorsára várókhoz.
Másik szolgáló leány: Ím, ezt is Jézussal láttam,
mikor a városban jártam.
Evangélista: Péter, noha tudta, hogy vét,
Urát megtagadta ismét.
Péter: Nem ismerem ezt az embert,
Evangélista: de a szíve, sajgott, szenvedt.
Később felismerik újra
egyre nő az önvád súlya.
Szolgák: Jézushoz tartozol te is,
hisz elárul beszéded is!
Evangélista: S mintha nem lenne tanítvány,
átok zúdul Péter száján.
Péter: Mondtam már, hogy nem ismerem
hagyjatok hát békét nekem!
Evangélista: Tagadása nem győzte meg
se szolgákat, se őröket,
tudták: nem mondott igazat
bár esküdött átok alatt!
Keleten már hajnalodott
rőzsetűz is elhamvadott.
És a kakas - Pétert vádlón -
másodszor szólt a faágon.
Mikor Jézus hátranézett,
szeme: megtalálta Pétert.
Nem szólt, de a szeme beszélt,
s attól, Péter majd elalélt!
Már élesen emlékezett
arra, midőn heveskedett.
Kész áldozni az életét
ha baj érné hű Mesterét!
Jézus, jól tudta nem így lesz,
azért szólt akkor Péterhez.
Amíg kétszer szól a kakas,
engem, háromszor megtagadsz!
Péter szeme könnybe lábad
reá szakad a bűnbánat.
Neki ártott a tagadás,
most testét rázza zokogás.
Átvirrasztott éjjel után,
Nagypéntek hűvös hajnalán,
szívének nincs nyugovása,
messze hangzik bús sírása.

Ének: 422. 1. vers: Eltévedtem, mint juh.

J É Z U S P I L Á T U S E L Ő T T

Evangélista: Midőn éjre új nap ébredt
Írástudók, papok, vének,
ismételten tanácskoztak
s egyértelmű döntést hoztak.
Jézus Krisztust megkötözve
őrök, szolgák fogják közre,
kísérjék át Pilátushoz
a város helytartójához.
Ők is, Jézus után mentek,
háza előtt vesztegeltek.
Beüzentek Pilátushoz
jöjjön ki ő, a foglyukhoz.
Hallgassa ki, ítélje el,
aszerint: amit érdemel.

Ének: 409. 4. vers.

J Ú D Á S B Á N A T A É S H A L Á L A

Evangélista: Júdás is ott ólálkodott
vétke miatt nem nyughatott.
Utat tört a tömegen át,
hogy még egyszer lássa Urát.
De amikor meglátta Őt,
a megbilincselt drága Főt.
Bánta már, hogy elárulta
s vitte a vérdíjat futva.
Átadni a főpapoknak
de az, nem kellett azoknak.
Bárhogy sírta, bánta vétkét,
nem fogadták vissza pénzét.
Templomba ment erszényével,
harminc véres ezüstjével.
Mely égette este óta
s az ezüstöt széjjelszórta.
Akárhová vitte lába,
mindig a vérdíjast látta!
Egyre jobban tépte a vád,
és választott kötél-halált.
Főpapok meg összeszedték
az ezüstöt, s félretették.
Nem tehették a kincstárba,
mivel Jézus vére ára.
Megvették harminc ezüstért
a fazekasnak mezejét.
Így lett az a vér mezője,
idegenek temetője.
Beteljesült Urunk szava,
ami régi prófécia:
megbecsülték a drága vért,
s csupán harminc ezüstöt ért.
Ott állt Jézus megkötözve
vádlói fogták közre,
Pilátus helytartó előtt,
aki buzgón kérdezte Őt.
Főpapok ismét vádolták
Főpapok: Ez lázadó!
Evangélista: Kiáltották.
Főpapok: Magát királynak nevezi
népünket félrevezeti.
Törvény ellen szól és ámít,
Galileától idáig.
Bűnösökkel barátkozik,
velük együtt eszik-iszik.
Evangélista: Majd Pilátus szól hozzája
Pilátus: Te vagy a zsidók Királya?
Evangélista: Jézus felel, szeme ragyog
Jézus: ím te mondod: Király vagyok.
Evangélista: Pilátus nem lát bűnt benne
s ha tenné, mi tőle telne,
Jézust nyomban elengednél
vádlóit szétkergetné!
Megtehetné, de nem teszi.
Gyávasága nem engedi.
Messze ér a császár keze,
s ő nem húzhat ujjat vele.

Ének: 408. 1. vers: Ó nagy Isten sok a vétkem.

J É Z U S H E R Ó D E S E L Ő T T

Evangélista: Galilea tartománya,
Heródes fennhatósága
alá tartozó tartomány,
mivel ott is, ő a király.
Pilátus midőn megtudja,
Heródes, a nép királya
Húsvét ünnepet jött ülni,
Jézust nyomban hozzá küldi.
Ő ismeri saját népét,
szokásait, szent törvényét.
Jézus, zsidónép szülötte
ítélkezzen ő felette.
Mert Heródes udvarával
mindenrendű szolgájával,
szabadulás emlékére,
feljött Húsvét ünnepére.
Jeruzsálem városába
az ősi királyi házba,
ott lehessen áldozáskor
a húsvéti szertartáson.
Foglyukat így a katonák
Heródeshez kísérik át,
ki sokat hallott felőle
de nem látta szemtől szembe.
Jézust megelőzte híre
bűnösöket szánó szíve.
Heródes is remélte hát
Jézus, előtte tesz csodát.
Kérdezte őt sok beszéddel
egyre nagyobb szenvedéllyel.
De Jézus egy szót sem felelt
és az idő, csak egyre telt.
Megszólaltak a vádolók
főpapok és írástudók,
vádolva a Szent, tiszta Főt,
bűnös földi király előtt!
Heródes megunta végre
Jézust semminek ítélve,
új ruhába öltöztette
Pilátushoz visszaküldte.
S íme, Jézus új csodát tesz
mert Pilátus és Heródes,
kik soká haragban álltak,
aznap, barátokká váltak.

Ének: 411. 3. vers.

J É Z U S I S M É T P I L Á T U S E L Ő T T

Evangélista: Jézust szolgák és katonák
kísérik a városon át,
ítéletre Pilátushoz
a város helytartójához.
Pilátus magába mélyed
majd a papságot és népet,
egybe hívja maga elé
s kezével int a nép felé.
Szól hozzájuk kemény hangon,
Pilátus: van nekem épp elég dolgom.
Nem vitatkozni veletek
egy ártatlan ember felett!
Elém hoztátok ez embert,
ki senkit nem bántott, nem vert.
Benne: semmi bűnt nem látok
amivel őt vádoljátok.
De még Heródes sem talált
benne: oly bűnt melyért halált
érdemelne ez a vádlott,
hadd legyen hát elbocsájtott.
Itt áll, nincsen egy védője
csak halálba kergetője!
Mivel ártatlannak látom
megfenyítem s elbocsájtom.

Ének: 378. 1. vers: Ártatlanság szent báránya.

J É Z U S É S B A R A B B Á S

Evangélista: Régi szokás Izráelben
minden jeles nagy ünnepen,
testet öltött az irgalom
foglyot engedtek szabadon.
Így a tömeg, most is kéri
engedjen Pilátus néki.
Bocsássa el azt a rabot
ki - gyilkosságért - fogva volt.
A helytartó most felkiált!
Pilátus: Engedjem-e zsidó királyt?
Kit előttem vádoltatok
ti, irigykedő főpapok!

Ének: 368. 4. vers.

P I L Á T U S F E L E S É G E

Evangélista: Pilátus ítélőszékében
ülve, hallja a hírt éppen.
Felesége üzen neki,
egy szolgálóját küldi ki.
Pilátus felesége: Igaz ember, vigyáz vele
dolgába te ne szólj bele.
Én - álmomban - megintettem,
s miatta, sokat szenvedtem.
Evangélista: Papok ügyüket nem hagyják,
s a tömeget felbiztatják.
Szavuk: betölti a teret,
Tömeg: Barabbást add, Jézus helyett!
Evangélista: Pilátus harsányan kiált,
Pilátus: mit tegyek Jézussal tehát?
Evangélista: Dühükben a semmit tevők,
karban zúgják:
Tömeg: feszítsd meg őt!
Evangélista: Pilátus döbbenve látja,
hogy csak egyre nő a lárma,
a feldühödött tömeget
csillapítni már nem lehet!
A sokaság előtt állva,
vizet kér egy mosdótálba,
ártatlansága jeleként
előttük: megmossa kezét.
Pilátus: Ím, lássátok, papok, vének
legyen bizonyíték néktek,
én ártatlan vagyok, ettől
az igaz ember vérétől!
Evangélista: Válaszát már zúgja a nép
kifejezve gyűlöletét.
Nép: Eleget ült a nyakunkon,
vére rajtunk, s magzatunkon!
Evangélista: A helytartó parancsára
Jézussal az őrszobára
vonul, Pilátus őrsége
s ütik, míg kicsordul vére!
A szemeit bekötözik
gúnyolják Őt, arcul köpik,
pálcával verdesik fejét
de nekik még ez sem elég.
Csúfságból, szent fejére hát
tövisből fonnak koronát.
Így köszöntik Őt kiáltva
Őrség: üdvözlégy zsidók Királya!
Evangélista: Midőn Jézust megkínozták
ismét a nép elé hozták.
Fejét tövis felsebezte
testét, bíborpalást fedte.
A helytartó - Jézust látva -
töviskoronásan állva,
ettől ő úgy meghatódott,
hogy szóhoz is alig jutott.
De azért erőt vet magán
és szólt: parancsoló szaván.
Állva ott a néppel szemben,
Pilátus: nézzétek meg! ,,Ím, az ember!"
Evangélista: Midőn Jézust újra látták
papok, vének és a szolgák,
a dühük már gátakat tört,
s kiáltották:
Papok, szolgák: feszítsd meg Őt!
Evangélista: Most Pilátus hangja rivallt,
túlkiáltva zúgást, morajt.
Pilátus: Nem találok benne vétket,
keresztre ti feszítsétek!
Evangélista: A nép, válaszolt kórusban
Nép: nekünk olyan törvényünk van,
mely alapján ez az ember
káromlást szólt, Isten ellen!
Megbántotta a Szent Atyát
Fiának vallotta magát!
Törvénysértő minden szava
vétkezett: meg kell halnia!
Evangélista: Pilátus most Jézust kérdi
Jézus hallgat, nem szól néki.
Pilátusnak lendül keze,
Pilátus: még nekem sem felelsz-e te?
Semmibe sem veszed szavam?
Tud meg hát, hatalmamba van,
hogy keresztre feszítselek,
vagy szabadon engedjelek.
Evangélista: Jézus szól szelíden, halkan,
Jézus: azért van hatalmad rajtam,
mert Atyám ruházta reád,
adhass: kegyelmet vagy halált.
Nagyobb vétke van hát annak,
ki tört vet az ártatlannak!
Nagyobb vétkű az-az ember,
ki kezedbe adott engem.
Evangélista: Tétovázó Pilátusra
mélyen hatott Jézus szava.
Magában már fontolgatta
Jézust, szabadlábra adja.
Ám, a nép most közbevágott,
Nép: ha te most ezt elbocsájtod,
ebből mindenki meglátja,
nem vagy a császár barátja.
Evangélista: Az ünnepre sok nép vonult
a tér, kicsinek bizonyult.
Pilátus ház ítélkezett
teremtmény, Teremtő felett!
Az állását féltette-e?
Lesújthat rá a császár keze.
Félelmében, megengedte
Jézust feszítsék keresztre!

Ének: 198. 1. vers: Ó drága Jézus vajon mit vétettél.

J É Z U S Ú T J A A G O L G O T Á R A

Evangélista: Lassan megmozdul a tömeg
indul a szomorú menet.
Az utcákon véges végig,
a menetet sokan nézik.
Indul Jézus, sebzett lábbal
fején töviskoronával!
Vállán súlyos keresztjével,
testén sajgó sok sebével.
Bár roskasztja kereszt súlya,
de még jobban bűnünk súlya!
Világ bűnét hordozza Ő
a megcsúfolt, ártatlan Fő!
Bámészkodók sorfala közt
úgy kísérik, mint bűnözőt.
Vádolói szidják egyre
amint vonul fel a hegyre.
Jeruzsálem közelébe
a kivégzésnek helyére.
Golgota a helynek neve,
oda tart a tömeg vele.

Ének: 211. 6. vers.

J E R U Z S Á L E M L E Á N Y A I

Evangélista: Követői, fátyolos nők
siratják és gyászolják Őt,
Jézus megáll, rájuk tekint,
szelíd hangját hallják megint.
Jézus: Ti, Atyámnak áldottai
Jeruzsálem leányai,
ne engem sirassatok,
én értetek élek-halok!
Sírjatok ti magatokon
drága magzataitokon.
Mert még jőnek rátok napok
s csak azok lesznek boldogok
kik nem szültek, nem szoptattak,
akkor mondják a halmoknak,
essetek ránk, rejtsetek el,
olyan nagy lesz a félelem!
Ha így bánnak a zöld fával,
mi lesz a sok száraz ággal?
Ha Isten Fia így hal el,
hová lesz az istentelen?

Ének: 209. 2. vers.

C I R É N E I S I M O N

Evangélista: A keresztfa súlyos terhe
alatt, görnyed Jézus teste.
Szemeire homály borul
keresztjével a porba hull.
A vitézek széjjelnéznek,
nincs közelben ki segíthet?
Simont ragadják hát kézen
ki a mezőről jött éppen.
Simon erős, bátor ember,
de most: kényszeríti fegyver.
És vállán a keresztfával,
indul Jézus lábnyomában.
Simon nem is gondolta tán,
éppen Nagypéntek délután
lássa a nép, amint lépdel
egy elítélt keresztjével.
Két gyilkos is halad vele,
ártatlan vért ontott keze.
Tettükért most, Jézus mellett,
megízlelik a kín-kelyhet!
Lassú menet zsivaj, lárma
között, ér a Golgotára.
A keresztfát lefektetik
s arra Urunkat fektetik!
Kezét, lábát fúrják szögek,
fröccsen a vér, nyílnak sebek!
Panasz, jajszó, nem jő száján,
néma: a mennyei Bárány!
Isten a bűnt ki nem állja
de a bűnöst, mélyen szánja!
S hogy a bűnös megmaradjon
érte, inkább Fia haljon!
Bár egyetlen drága Fia
menteni őt, nem lép oda!
Engedi, hogy vére folyjon,
bűnösökért kiomoljon!
Ő csak így segíthet rajtunk
kik oly könnyen bűnre hajlunk!
Milyen könnyű a vétkezés
s ó mily súlyos a büntetés!
Ha a bűn csalogat minket
megrontani életünket,
jusson eszünkbe a kereszt,
melyen Jézus kiszenvedett!
Magasra lendül a kereszt,
hadd láthassa mindenki ezt!
Az értünk vérző két kezet,
kereszten is ölel, szeret.
Latrokat is elővették
keresztükre rákötözték,
és kétfelől Jézus mellett,
helyezték el keresztjüket.
Ím, teljesült Isten szava,
régi-régi prófécia,
az ártatlan, a tiszta, szent,
bűnösök közt kapott helyet!
Pilátus egy címet is írt
a kárhoztatás jeleként.
Héber, görög, latin nyelven,
had olvassa minden ember.
Azt a keresztre tétette,
hogy hirdesse szerte messze,
keresztre feszítés okát
bár nem volt a szövegbe vád.
Jézus keresztfája mellett
négy katona tartott rendet.
Ők fogták Jézus ruháját
és négyfelé elosztották.
De köntösén úgy osztoztak,
hogy felette sorsot húztak.
És akire a sors esett
a szövött köntös azé lett.
Így telt be a prófécia
Dávid által Isten szava.
Ruháimon osztozkodtak
köntösömre sorsot húztak.
Ezt művelték a vitézek
mert az Isten szava: élet!
Visszavonás nincsen abban
szent és megmásíthatatlan!
Jézus mélyen szánta őket
vádlókat és kivégzőket.
Jézus: Atyám, bocsáss meg ezeknek
nem tudják mit cselekesznek.
Evangélista: Voltak némely arra menők
gúnyolva, szidalmazva Őt.
Bámészkodók: Ki lerontod a templomot,
s harmad napra felállítod,
ha a Szent Isten Fia vagy,
szabadítsd most meg magadat!
Előttünk is tégy most csodát,
a keresztről szállj most le hát!
Evangélista: Bal felöl levő latornak
száján gúnyszavak fakadnak,
ő is Jézust gúnyolja már
pedig sarkában a halál!
Baloldali lator: Ha te az Isten Fia vagy
mutasd meg most hatalmadat.
Szabadítsd meg magadat is,
szabadíts meg bennünket is!
Evangélista: De a jobboldali lator,
hallván társát, mint káromol,
dorgálva őt fordul felé
Jobboldali lator: hát az Istent sem féled é?
Kereszten mi méltán vagyunk,
mert tetteinkért lakolunk.
De Ő semmi rosszat nem tett,
s nézd: milyen szótlanul szenved.
Evangélista: Ekkor Jézushoz fordulva,
így szólt: mélyen megindulva,
Jobboldali lator: Uram, emlékezzél meg rólam,
mikor eljössz országodban!
Evangélista: Jézus - látva annak hitét -
feléje tárta hű szívét.
Jézus: Paradicsomban vár helyem,
te is ott leszel ma, velem.

Ének: 206. 3. vers.

J É Z U S S Z A V A I A K E R E S Z T E N

Evangélista: Jézus keresztfája alatt
követői ott állanak.
Édesanyja és két asszony,
hogy lábainál sírhasson.
Tanítvány is, akit szeret
szent vállán ki sokszor pihent,
rájuk most is árassza még
gondoskodó szeretetér.
Szól anyjának:
Jézus: ímhol fiad.
Evangélista: Szavával Jánosra mutat.
Tanítványhoz szól:
Jézus: ím anyád.
Evangélista: Két hű szívet egymásnak ád.
És hogy beteljen az Írás,
Róla szóló prófétálás,
függve a perzselő napon,
ismét szólott:
Jézus: szomjúhozom.
Evangélista: Volt ott egy ecetes edény
és szivacsot mártva belé,
hosszú izsópra helyezték,
és azt, ajkához emelték.
Ó nem a teste szomjazott,
hanem lelke szomjúhozott!
Ránk szomjazott bűnösökre,
elveszett testvéreire!
Hat órakor eltűnt a fény,
sötétség lett a föld színén.
Kilenc óráig volt sötét
Jézust gyászolta föld s az ég!
Kilenc órakor az áldott
elhagyatva felkiáltott!
Jézus: ,,Én Istenem, én Istenem,
ó miért hagytál el engem!"
Evangélista: Bűn zúdul a drága főre
Atyja is elfordul tőle.
Bár szerelmes Fia néki,
de a bűnt nem bírta nézni!

Ének: 206. 4-5. vers.

J É Z U S H A L Á L A

Evangélista: Jézus ismét felkiáltott!
Hallhatta mind ki ott állott.
Jézus: Atyám lelkemet fogadd be
leteszem áldott kezedbe.
Evangélista: A földön elvégzett mindent,
szent feje oldalra billent.
Megpattant élete kelyhe,
Atyjához szállt nemes Lelke.
Mivel az a nap Péntek volt
a Szombat meg nagyünnep volt,
főpapok Pilátust kérve,
szóltak: a rabok ügyébe.
Vétesse le a rabokat
töresse meg lábszárukat.
Mire megvirrad a reggel
ne maradjon a fán egy sem.
Elmentek hát a vitézek
s látva hogy a rabok élnek,
megtörték a lábszárukat
siettetve halálukat.
Amikor Jézushoz értek,
látták: benne nincs már élet.
Épségben hagyták lábait,
nem törték meg lábszárait.
De egy a vitézek között
oldalába dárdát döfött.
Aki látta: igazat szól
víz és vér csordult ki abból.
Teljesítve Isten szavát
a Mózesi próféciát,
nem törték meg Jézus testét,
,,teste meg ne töretessék".
És akkor megmozdult a föld!
Zúgott a szél sok szikla tört.
Templomkárpit kettéhasadt,
s a vád népe: félve szaladt!
Szájuk: a vádoló fegyver
sírt, üvöltött, mint a tenger!
Keresték a menedéket,
azt hitték: itt az ítélet!
Eső zúdult, felhők sírtak,
szentek sírjai megnyíltak!
Szentek teste feltámadott,
ember nem élt még ily napot!
Átélve a történteket
százados is földre esett.
Mellét verve felkiáltott,
Százados: Isten Fia volt az áldott.
Evangélista: Isten Fia közelében
látva magát elítélten,
bűnbánattal vallva vétkét,
kereszt alatt ő is megtért.

Ének: 194. 1-2. vers: Jézus, Istennek báránya.


J É Z U S T E M E T É S E

Evangélista: József, hívő írástudó
Arimáthiából való,
városa gazdag polgára
Jézusnak is tanítványa,
eljött Pilátushoz éjjel,
hogy az ő engedélyével
Jézus testét levehesse,
s tisztességgel eltemesse.
Közben Pilátus hírt kapott
arról, hogy Jézus már halott,
megadta hát az engedélyt,
hogy a testet levehessék.
József pedig azon éjjel
megfelelő segítséggel,
sietett a vesztőhelyre
hogy Jézust eltemethesse.
Jézus keresztfája alatt,
sírt, gyászolt egy kicsiny csapat.
Főleg asszonyok voltak ott,
kiket Jézus megtisztított.
Az asszonyok mindent láttak,
hiszen mindvégig ott álltak.
Azt is, ahogy Jézus testét
a keresztről leemelték.
Nikodémus is ott állva,
mint Jézus hű tanítványa,
hozott mirhát és áloét,
holtak illatos kenetét.
Mintegy százfontnyi kenetet,
s egyéb illatos szereket.
A Megváltó kihűlt testét,
lepedőkbe göngyölgették.
A vesztőhely közelében
cserjék, bokrok sűrűjében,
volt egy kis kert s a kertben egy
sziklába vésett sír-üreg.
Melyet nemrég készítettek
de abba még nem temettek.
Abba tették Jézus testét
s a sírt egy nagy kővel lefedték.
Néhánytagú gyülekezet
így adott végtiszteletet,
ama legnagyobb halottnak,
kit valaha itt: hantoltak!
A gyászolók haza tértek,
de fájt a szív sírt a lélek,
kit szerettek forrón, igen,
kőpecsétes sírban pihen.

Ének: 210. 2-3. vers.
o - o - o



T A R T A L O M


Virágvasárnap
Utolsó vacsora
Júdás árulása
A lábmosás
A Gecsemáné kertben
Annás házában
Péter tagadása
Jézus Pilátus előtt
Júdás bánata és halála
Jézus Heródes előtt
Jézus ismét Pilátus előtt
Jézus és Barabbás
Pilátus felesége
Jézus útja a Golgotára
Jeruzsálem leányai
Cirénei Simon
Jézus szavai a kereszten
Jézus halála
Jézus temetése
Krisztus feltámadása (nincs meg)


 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Áldott Húsvétot!
  2018-03-28 17:27:04, szerda
 
  Márk: 16,6. De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.
Kedves Blogtársak!
A fenti Igével kívánok áldott ünnepet a meghalt és feltámadt Jézus Krisztust dicsőítve.
Szeretettel: Joli



https://www.youtube.com/watch?v=x4lQ0zMUfM0
Ismeretlen szerző.

GOLGOTA

Sok országot bejártam vándor kedvvel tele,
sok sziklacsúcson álltam, nézvén a völgybe le.
Bejártam már e földet, van ott ezer csoda,
nem láttam én dicsőbbet, minő a GOLGOTA.

Hófödte homlokával felhők közé se néz,
magasba nem világol a napsütötte bérc.
De földtől még oly messze nem voltam én soha,
s az éghez oly közel se, mint rajtad Golgota.

Nem díszlik annak csúcsán az örökzöld fenyő,
sem ékes pálmafáktól nem díszlik a tető.
Nincs rajta cédruserdő, sem mirtuszok sora,
de egy kereszt áll fából, s rajt az Isten Fia!

Nem látható ott semmi, kiváló pompa, dísz,
virágos, tarka pázsit, hullámos tiszta víz.
De van egy kedves orca, melynél dicsőbb soha
nem tűnt fel semmi tájon, csak rajtad, Golgota!

Nem csörgedez ott csermely, forrásvíz sem ömöl,
de van egy másik forrás, amelytől felüdül
a lélek, bármily fáradt, ó áldott szent csoda,
örök élet forrása zúg rajtad, Golgota!

A halmot nem borítja aranyos napsugár,
sőt inkább ott ül rajta évszázados homály.
De nékem olyan fényes e halom homloka,
a legderűsebb ég van feletted Golgota !

Ottan mellére üt a kemény szívű pogány,
égi örömre lelt ott lator a szégyenfán.
Ott zengnek aranyhárfák és cseng halleluja,
örök karok harsognak felőled Golgota!

Te fáradt földi vándor, pihenned ott lehet.
Ott vár reád Megváltód, ott rakd le terhedet.
Mond el, ha égi béke gyógyírja száll reád,
egy út vezet csak az égbe, s az Golgotán visz át!



A gecsemánei kertből

A gecsemánei kertből a Golgotára fel,
Kis ösvény tart, s a lelkem ma arról énekel:
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Mert szánt és szeretett minket, a Mester arra ment,
S hogy bűnben el ne vesszünk, ott vérzett Ő, a szent.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Ó, égi szeretet mélye úgy látta, elveszünk,
S kihulló drága vére lett üdvünk, életünk.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Ó, menj a szent keresztfához, te bűnös, elveszett,
Ott békét adnak néked, a vérző, mély sebek.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél,
Fenn zengik égi népek a Bárány székinél:
Ki mindent, ím, elvégezett, ment az úton és vérezett.
Szerző: Liander C. C. - Turmezei Erzsébet


Passió
Jézus Krisztus szenvedésének története
a négy Evangélium alapján.

A szerző előszava:

Kedves olvasóm! Ha kezedbe veszed Megváltó Urunk kínszenvedésének verses üzenetét a Passiót, akkor kérlek, jöjj velem és az Ő Szent lábnyomába lépve kísérjük el Őt - lélekben - a Golgotára. Ott álljunk meg mély alázattal és bűnbánattal keresztfája előtt. És amíg olvassuk kínszenvedésének szívbemarkoló történetét engedjük, ölelhessen át minket lélekmentő szeretetének meleg sugaraival. És ha megértettük értünk hozott mérhetetlen szenvedését és áldozatát fakadjon fel szívünkből és szálljon fel hozzá a fohász:

Uram tárd ki felém
áldott két kezed,
ne járjak magamban
mindig csak Veled.

Szent keresztfád alatt
üdvöt leljek én,
s Veled megpihenjek
Atyád hű szívén.
Ámen.

Pecznyík Pál Celldömölk, 1990.


Bevezető ének: 204. 1. vers: Jézus, szenvedésedről.

Evangélista: Isten népe néz az Úrra,
miattad lép kínos útra.
Bűnöd miatt szállj magadba,
kísérd el Őt gondolatba.
Hasson reád szenvedése,
hisz az bűnöd büntetése!
Urad elhagyta a mennyet,
vállalta minden bűnterhed!
Drága vére bűnöd ára,
helyetted ment Golgotára!
Ahol a te helyed lenne,
meghalt, hogy te élhess benne!

V I R Á G V A S Á R N A P

Evangélista: Ős történet int ma felénk
mégis frissen tárja elénk,
Bibliánk sok írott lapja
közelg Virág-vasárnapja.
Jeruzsálem útján, terén,
száguldva zúg a böjti szél.
Falai közt sok nép jár most,
zaja betölti a várost.
Csendre vágyik Isten Fia,
várja kicsiny Bethánia.
Él ott egy ismerős család,
náluk tölti az éjszakát.
Tizenkét tanítványával,
ott várják Őt vacsorával.
Szorgos Márta asztalt terít,
s hívja kedves vendégeit.
Köztük Lázár is ott lehet,
akit Jézus nagyon szeret.
Kit a benne rejlő erő,
sziklasírból hívott elő!
Mária meg hívő szívvel
Jézus lábainál térdel.
Szelencéjéből a kenet
Jézus lábaira csepeg.
Törölgeti dús hajával
telve a ház illat-árral.
Júdás szótlan nem nézheti
pazarlásnak tűnik neki,
de midőn pazarlót korhol,
nem a szegényekre gondol.
Neki a sok dénár kéne,
bár tehetné erszényébe.
Ám Jézus most meginti őt,
pénz imádót pénz kedvelőt.
Jézus: Nem pazarlás ez a kenet,
temetésemre szánta ezt.
Evangélista: Másnap reggel amint virrad,
derült égre szökken a nap,
Izráelnek völgye-hegye
fény-arannyal ömlik tele.
Jézus szól két tanítványnak
kik már útra készen állnak,
s mennek a szomszéd faluba,
nyomukban száll az út pora.
A faluban meg is lelnek
egy szamarat és egy vemhet.
S megérkeznek nemsokára,
Jézushoz Bethániába.
Ott már várnak rájuk sokan
Jézus körül nagy boldogan,
szamár vemhére gyors kezek,
díszes köntöst terítenek.
S nézik amint felül rája,
Jézus a Zsidók Királya!
Elindul a boldog menet
hozsanna száll a táj felett.
Jézus elé hála-jelül,
sok köntös és virág terül.
Pálmafákról vagdalt ágak
mind jelei a hálának.
Visszás dolog e világon,
Király vonul szamárháton.
Nem kíséri díszes menet,
csak egy boldog gyógyult sereg!
Teljesült a prófécia
megérkezett Isten Fia!
Hogy megváltsa a világot,
s eltöröljön halált, átkot!
Ne félj Sionnak leánya,
nem leszel elhagyott árva,
szamárháton jő Királyod,
ne félj! Nem hiába várod.
Jeruzsálem falainál
vonul már a Dicső Király!
Nincs ott senki, aki álmos,
talpon van az egész város!
Kajafás dühében tombol,
ki is mondja, amit gondol:
mivel el nem szenvedheti
hisz a nép, Jézust követi!
S mivel főpap, jövendőt mond,
szavaihoz senki sem told.
Kajafás: Inkább haljon meg egy ember
és így a nép el ne vesszen.
Evangélista: Izráel fővárosába
híveitől körülzárva,
szenvedőkkel, nyomorgókkal,
szeretetre szomjazókkal,
így vonul be a Nagy Király,
koronátlan rangrejtve bár,
törvényház udvarán várja,
tövisből font koronája!

Ének: 209. 3. vers.

U T O L S Ó V A C S O R A

Evangélista: Jeruzsálem városára
ráborult az est homálya,
szűnik már az utcák zaja,
ki úton van, siet haza.
és míg a város fáradt népe
készül éji pihenőre,
városkapu íve alatt
halad át, egy kicsiny csapat.
Egy ismert vacsoraházban,
a nagyterem fénypompában,
hosszú asztal terítve áll
bárány is elkészítve már.
Közelednek a vendégek
egymás között beszélgetnek,
elől most is Jézus halad
Őt követi a kis csapat.
Asztal köré telepednek
imában elcsendesednek.
Szemük Mesterükre figyel,
Ő szól hozzájuk szelíden.
Jézus: Vágytam megenni veletek
mielőtt Atyámhoz megyek,
szent húsvéti páska gyanánt,
ezt az utolsó vacsorát.
Mielőtt jő szenvedésem,
s véget ér itt küldetésem.
Életem adom váltságként
értetek és a világért!
Testem étel, vérem ital,
ha veszitek bűnbánattal,
ez lelketek eledele
éljetek hát gyakran vele.
Így emlékezzetek reám
földi életetek során,
nem retteg majd a szívetek,
éltek Bennem és Én bennetek!
Az lesz legnagyobb örömem
ha ti, eggyé lesztek velem.
Már most itt e földi téren
s egykor fent a dicsőségben!

Ének: 308. 6. vers.

J Ú D Á S Á R U L Á S A

Evangélista: Jutott hely meg vacsora is
az asztalnál, Júdásnak is.
Ő is Jézus irgalmából
részt kapott a vacsorából.
Ám Júdás most másra gondolt,
erszényre mely kezében volt.
Fényes csörgő korongokra,
ezüstökre, aranyakra.
Jézus szól, és most vág a szó,
Jézus: van köztetek egy áruló!
Aki a tálba márt velem,
sarkát emelte ellenem.
Evangélista: Az asztalnál néma csend lett,
bánat szállt meg minden lelket.
Sorra kérdik: nem is egyszer,
Tanítványok: én vagyok az? Drága Mester!
Evangélista: Most Jézus Júdáshoz fordul,
ajkán a szó, halkan csordul.
Jézus: Amit akarsz, tedd meg hamar.
Evangélista: Szava: Júdás szívébe mar!
Júdás kimegy, és már szalad
az éjszaka leple alatt.
Egyszer hallja Sátán szavát,
árulja el, drága Urát!
Most derül ki mennyit is ér
főpapoknak a drága vér.
Harminc ezüstöt vérdíjként
adnak, Jézus életéért!
Amint Júdás eltávozott
a hangulat megváltozott.
Elszállt szívükből az öröm,
mély bánat ült a lelkükön.
Jézus békén és szelíden
végigtekint mindegyiken,
szól hozzájuk kedves szókat,
szívet-lelket vidítókat.

Ének: 197. 2. vers.

A L Á B M O S Á S

Evangélista: Aztán asztaltól felállva
vizet tölt a mosdótálba,
Jézus körül köti magát
ismét hallják kedves szavát.
Jézus: Tudjátok, Uratok vagyok
most megmosom lábaitok.
Példa legyen előttetek
ti is így cselekedjetek.
Evangélista: Soron Péter következik
ő keményen ellenkezik.
Indulattól izzik szava,
Péter: lábam nem mosod meg soha!
Evangélista: Jézus lecsendesíti őt
a harciast, heveskedőt.
Jézus: Ha most lábad meg nem mosnám,
nem is volna közöd hozzám!
Evangélista: Remeg Péter a szava is
Péter: ne csak lábam, fejemet is.
Ismersz: milyen vagyok Uram,
lábtól fejig tisztátalan.
Evangélista: Jézus ajkán cseng a válasz
Jézus: ki megfürdött tiszta már az,
annak nem kell tennie mást,
csak lemosni lába porát.
Evangélista: Jézus végső vacsorája
bele nyúlt az éjszakába,
itt a földön, legsötétebb
éje volt ez, életének!

Ének: 389. 4. vers.

A G E C S E M Á N É K E R T B E N

Evangélista: A csillagos égbolt alatt
útnak indul a kis csapat.
Mesterük nyomában mennek,
dicséretet énekelnek.
Az olajfák hegye felöl
illatot hoz a hűs szellő.
Az olajfák illatárja
egész lényüket átjárja.
Előttük a Kidron patak
dobban a híd, lábuk alatt,
s már vonulnak a hegyre fel,
az ajkuk egyre énekel.
Van egy kis kert a hegytetőn,
tavasszal vagy nyári verőn,
az volt Jézus kedves helye
Gecsemáné a kert neve.
Útja során sokszor járt ott
onnan nézte a szent várost.
Szólt ellene vádat, panaszt,
egyszer meg is siratta azt.
Olajfák hűs árnya alatt
sokszor pihent a kis csapat.
Hű Mestere lábainál
s áhítattal csüngött szaván.
Most azonban utoljára
néz a kedves olajfákra.
Nem lép többé e kis kertbe
hol megpihent teste-lelke.
Tanítványok veszik körül
mégis oly árván egyedül
áll, a sötét éjszakában,
Atyját hívja imádságban.
Tőlük egy kissé távolabb
van egy asztalnyi szikla-lap,
oda borul a sziklára
és elmélyed imádságba.
Bár hatalmas ellenfele,
mégis bátran vív ellene.
S a nagy harcban verejtéke
pirosan hull, mintha vére
hullna, a kert pázsitjára,
jelezve, mily nagy tusája!
Alázata győztes fegyver
mellyel vív a sátán ellen!
Pohár, mit Atyja nyújt neki
bűnünk mérgével van teli!
Azért kéri:
Jézus: kérlek Atyám,
ha lehet, múljék e pohár!
Evangélista: Ő az engedelmes gyermek
most is enged az Istennek.
Elveszi a bűn-poharat
bár irtózik szennye miatt!
Hogy kiigya minden cseppjét
minden ember bűnét, szennyét.
Mert az Isten akarata
Fiában: Ő szenved maga!
Jézust, ki élő irgalom
eltakarja a bűn-halom.
Mint kőzápor: világ bűne,
zúdul rá a drága Főre!
Eldőlt a harc, ott a kertben.
Jézus győzött sátán ellen!
Kész már áldozni életét
Ádám bukott fiaiért!
Ó, hogy nem vigyáz reája
alszik három tanítványa.
Később szemükre is veti
Jézus: nem tudtatok virrasztani?
Egyetlen óráig Velem,
jertek, menjünk, jön ellenem.
Van itt kért kard amint kértem
közeledik ellenségem.
Evangélista: Közeledik a zaj, lárma,
lángol, lobog a sok fáklya,
csapat élén, sötét arccal
az áruló Júdás nyargal.
Futás közben lihegi el,
Júdás: figyeljetek: csók lesz a jel,
kit a kertben megcsókolok
és mesteremnek szólítok,
az lesz Jézus, fogjátok el
nem lesz ki védelmére kel.
Ha kezet emelünk rája,
elfut minden tanítványa.
Evangélista: A kert kapujához érve
Júdás lép az Úr elébe.
Köszönti Őt:
Júdás: üdv Mesterem,
Evangélista: és arcára, csókot lehel.
Ott áll Jézus, szenvedni kész
szelíd szeme, Júdásra néz.
Szól:
Jézus: barátom, miért jöttél?
Hogy árulással vétkezzél?
Evangélista: Most a vad csapathoz fordul
ajkán szó, keményen csordul.
Jézus: Láthatjátok nincs fegyverem
s botokkal jöttök ellenem?
Úgy törtök rám, mint latorra,
láncot vetni két karomra.
Miért forrt fel a véretek
vétettem én ellenetek?
Fényes nappal a templomban
nyilvánosan tanítottam,
mégsem fogtatok el engem
pedig nem is volt védelmem.
Most kérhetném Szent Atyámat,
Ki meghallgatja imámat,
küldjön angyalseregeket,
hogy megvédjenek engemet.
De ez most a ti órátok
melyre oly régóta vártok,
hogy elítéljetek engem,
bár nem találtok bűnt bennem.
Evangélista: E szavakra a bérencek
hátra lépve földre esnek,
félve gyáván meglapulnak
támadásra nem indulnak.
A szolganép - bár remegve -
bátorságát visszanyerve,
cselekvésre szánja magát,
hogy elfogja Isten Fiát!
Dulakodás közben Péter
lecsapott a kard élével,
Málkus jobb füle porba hullt,
Málkus: jaj a fülem!
Evangélista: Málkus sikolt.
Jézus a fület felveszi
azt nyomban helyére teszi,
Málkus füle, újra helyén
szeretet győz, bűn erején!

Ének: 211. 2. vers.

A N N Á S H Á Z Á B A N

Evangélista: Győzelemtől mámorosan
Jézust csúfolva hangosan,
haza indul a vad csapat
sápadt fényű fáklyák alatt.
A kicsi tanítványsereg
úgy szétrebbent, mint verebek,
egy sem gondol most Urára
menekül az éjszakába.
Egy ifjú is, ki szál ingben
tartózkodott a közelben,
a poroszló keze közül
mezítelen elmenekül.
Ott megy Jézus egymagában
ellenségtől körülzártan,
tanítványi szétfutottak,
elhagyták Őt, az áldottat!
Város egyik utcájában
fényben Annás palotája.
Ott ül össze a nagytanács,
még nem volt ily kihallgatás!
Bűnös nép mond ítéletet
az egy Igaz Ember felett!
Aki soha nem volt bűnös,
de szánta a szegény bűnöst.
Tolongás van a kapunál
mindenki a fogolyra vár.
Két őr között Jézus halad
még láncra verten is szabad!
Péter, ki Uráért hevült
ő is a nép közé vegyült.
Már nem is az életéért
aggódik, de Mesteréért.
Bent a fényes palotában
áll Jézus, tépett ruhában.
A nagytanács minden tagja
az Ő halálát akarja!
Hamis tanúk állnak elő
tanúságuk nem egyező.
Kiderül a hamisságuk
semmit sem ér tanúságuk.
Most a főpap középre lép
várja Jézus feleletét.
Jézus azonban nem felel,
s feszül a húr a szíveken.
Végül a főpap kérdi Őt
az érette is szenvedőt,
Főpap: jelentsd ki hát végre, ki vagy?
Valóban Isten Fia vagy?
Evangélista: Jézus felel:
Jézus: ím te mondod,
Istennek a Fia vagyok!
Eljövök a fellegekkel
dicső angyalseregekkel!
Evangélista: Főpap midőn ezt meghallja
a köntösét megszaggatja.
Főpap: Káromlást szólt, hallottátok?
Mint ítéltek, meglássátok!
Evangélista: A nagytanács minden tagja
szavazatát egyként adja,
Nagytanács: vétet a szent törvény ellen,
halál fia, ez az ember!
Evangélista: Foglyukat most papok, szolgák,
arcul verik, megrugdossák,
kegyetlenül bánnak vele
oly szomorú tekintete.
Nem látnak benne prófétát,
csak a József, ácsnak fiát.
Pedig róla, jót mond a nép,
mert felkarol minden szegényt.
Testet-lelket maró féreg
az emberi harag, méreg.
Ütéseket bár rá mérik,
Benne: mégis Atyját érik!
Isten, mentő szeretete
küldte Őt közénk földre le,
gúnyolói nem is érzik,
áldott szíve, értük vérzik!

Ének: 201. 2. vers.

P É T E R T A G A D Á S A

Evangélista: Űzve hűvöst, sötétséget
az udvaron nagy tűz éget.
Őrök, szolgák beszélgettek
a tűz körül melegedtek.
A kihallgatás hosszan folyt,
az udvaron meg hideg volt,
Péter is, már igen fázott
s a tűz melegére vágyott.
Tagadó szót oltott bele
az idegen tűz melege!
Bár a teste melegedett,
de a szíve: megdermedett!
Vigyázz! Idegen tűz mellett,
kárhozatra juthat lelked!
Pokoltűznek hírvivője
ne légy, menekülj előle!
Jézus kínálja fel neked
az el nem fogyó meleget.
Ha átölel ez a meleg,
örök életed lesz neked!
Péter nem is gondolt erre
csak arra, hogy fázik teste.
Tagjait, meleg járta át,
el is felejtette Urát.
Újra féltette életét
nem szánta már hű Mesterét.
Nem törődött már Urával,
hanem önzőn, önmagával.
Felismerte őt egy leány,
a rőzsetűz lángjainál.
Péterre vetette szemét
s ő, állta a tekintetét.
Reá mutat, mint ott áll,
Szolgáló leány: lám te is, Jézussal voltál!
Evangélista: Péter válaszol hidegen,
Péter: nem ismerem Őt, idegen!
Evangélista: Igazolva Jézus szavát,
vékony hang száll az éjen át,
mert a kakas - hajnaltájon -
megszólalt egy lombos ágon.
Péter, féltve az életét,
így tagadta meg Mesterét!
Szívében már önvád égett,
mikor a tornácra lépett.
Ott sem lehetet nyugta már,
felismerte másik leány.
Nem bújhatott szegény Péter,
a vád elől semmiképpen.
Szólt a lány, az ott állókhoz
Jézus sorsára várókhoz.
Másik szolgáló leány: Ím, ezt is Jézussal láttam,
mikor a városban jártam.
Evangélista: Péter, noha tudta, hogy vét,
Urát megtagadta ismét.
Péter: Nem ismerem ezt az embert,
Evangélista: de a szíve, sajgott, szenvedt.
Később felismerik újra
egyre nő az önvád súlya.
Szolgák: Jézushoz tartozol te is,
hisz elárul beszéded is!
Evangélista: S mintha nem lenne tanítvány,
átok zúdul Péter száján.
Péter: Mondtam már, hogy nem ismerem
hagyjatok hát békét nekem!
Evangélista: Tagadása nem győzte meg
se szolgákat, se őröket,
tudták: nem mondott igazat
bár esküdött átok alatt!
Keleten már hajnalodott
rőzsetűz is elhamvadott.
És a kakas - Pétert vádlón -
másodszor szólt a faágon.
Mikor Jézus hátranézett,
szeme: megtalálta Pétert.
Nem szólt, de a szeme beszélt,
s attól, Péter majd elalélt!
Már élesen emlékezett
arra, midőn heveskedett.
Kész áldozni az életét
ha baj érné hű Mesterét!
Jézus, jól tudta nem így lesz,
azért szólt akkor Péterhez.
Amíg kétszer szól a kakas,
engem, háromszor megtagadsz!
Péter szeme könnybe lábad
reá szakad a bűnbánat.
Neki ártott a tagadás,
most testét rázza zokogás.
Átvirrasztott éjjel után,
Nagypéntek hűvös hajnalán,
szívének nincs nyugovása,
messze hangzik bús sírása.

Ének: 422. 1. vers: Eltévedtem, mint juh.

J É Z U S P I L Á T U S E L Ő T T

Evangélista: Midőn éjre új nap ébredt
Írástudók, papok, vének,
ismételten tanácskoztak
s egyértelmű döntést hoztak.
Jézus Krisztust megkötözve
őrök, szolgák fogják közre,
kísérjék át Pilátushoz
a város helytartójához.
Ők is, Jézus után mentek,
háza előtt vesztegeltek.
Beüzentek Pilátushoz
jöjjön ki ő, a foglyukhoz.
Hallgassa ki, ítélje el,
aszerint: amit érdemel.

Ének: 409. 4. vers.

J Ú D Á S B Á N A T A É S H A L Á L A

Evangélista: Júdás is ott ólálkodott
vétke miatt nem nyughatott.
Utat tört a tömegen át,
hogy még egyszer lássa Urát.
De amikor meglátta Őt,
a megbilincselt drága Főt.
Bánta már, hogy elárulta
s vitte a vérdíjat futva.
Átadni a főpapoknak
de az, nem kellett azoknak.
Bárhogy sírta, bánta vétkét,
nem fogadták vissza pénzét.
Templomba ment erszényével,
harminc véres ezüstjével.
Mely égette este óta
s az ezüstöt széjjelszórta.
Akárhová vitte lába,
mindig a vérdíjast látta!
Egyre jobban tépte a vád,
és választott kötél-halált.
Főpapok meg összeszedték
az ezüstöt, s félretették.
Nem tehették a kincstárba,
mivel Jézus vére ára.
Megvették harminc ezüstért
a fazekasnak mezejét.
Így lett az a vér mezője,
idegenek temetője.
Beteljesült Urunk szava,
ami régi prófécia:
megbecsülték a drága vért,
s csupán harminc ezüstöt ért.
Ott állt Jézus megkötözve
vádlói fogták közre,
Pilátus helytartó előtt,
aki buzgón kérdezte Őt.
Főpapok ismét vádolták
Főpapok: Ez lázadó!
Evangélista: Kiáltották.
Főpapok: Magát királynak nevezi
népünket félrevezeti.
Törvény ellen szól és ámít,
Galileától idáig.
Bűnösökkel barátkozik,
velük együtt eszik-iszik.
Evangélista: Majd Pilátus szól hozzája
Pilátus: Te vagy a zsidók Királya?
Evangélista: Jézus felel, szeme ragyog
Jézus: ím te mondod: Király vagyok.
Evangélista: Pilátus nem lát bűnt benne
s ha tenné, mi tőle telne,
Jézust nyomban elengednél
vádlóit szétkergetné!
Megtehetné, de nem teszi.
Gyávasága nem engedi.
Messze ér a császár keze,
s ő nem húzhat ujjat vele.

Ének: 408. 1. vers: Ó nagy Isten sok a vétkem.

J É Z U S H E R Ó D E S E L Ő T T

Evangélista: Galilea tartománya,
Heródes fennhatósága
alá tartozó tartomány,
mivel ott is, ő a király.
Pilátus midőn megtudja,
Heródes, a nép királya
Húsvét ünnepet jött ülni,
Jézust nyomban hozzá küldi.
Ő ismeri saját népét,
szokásait, szent törvényét.
Jézus, zsidónép szülötte
ítélkezzen ő felette.
Mert Heródes udvarával
mindenrendű szolgájával,
szabadulás emlékére,
feljött Húsvét ünnepére.
Jeruzsálem városába
az ősi királyi házba,
ott lehessen áldozáskor
a húsvéti szertartáson.
Foglyukat így a katonák
Heródeshez kísérik át,
ki sokat hallott felőle
de nem látta szemtől szembe.
Jézust megelőzte híre
bűnösöket szánó szíve.
Heródes is remélte hát
Jézus, előtte tesz csodát.
Kérdezte őt sok beszéddel
egyre nagyobb szenvedéllyel.
De Jézus egy szót sem felelt
és az idő, csak egyre telt.
Megszólaltak a vádolók
főpapok és írástudók,
vádolva a Szent, tiszta Főt,
bűnös földi király előtt!
Heródes megunta végre
Jézust semminek ítélve,
új ruhába öltöztette
Pilátushoz visszaküldte.
S íme, Jézus új csodát tesz
mert Pilátus és Heródes,
kik soká haragban álltak,
aznap, barátokká váltak.

Ének: 411. 3. vers.

J É Z U S I S M É T P I L Á T U S E L Ő T T

Evangélista: Jézust szolgák és katonák
kísérik a városon át,
ítéletre Pilátushoz
a város helytartójához.
Pilátus magába mélyed
majd a papságot és népet,
egybe hívja maga elé
s kezével int a nép felé.
Szól hozzájuk kemény hangon,
Pilátus: van nekem épp elég dolgom.
Nem vitatkozni veletek
egy ártatlan ember felett!
Elém hoztátok ez embert,
ki senkit nem bántott, nem vert.
Benne: semmi bűnt nem látok
amivel őt vádoljátok.
De még Heródes sem talált
benne: oly bűnt melyért halált
érdemelne ez a vádlott,
hadd legyen hát elbocsájtott.
Itt áll, nincsen egy védője
csak halálba kergetője!
Mivel ártatlannak látom
megfenyítem s elbocsájtom.

Ének: 378. 1. vers: Ártatlanság szent báránya.

J É Z U S É S B A R A B B Á S

Evangélista: Régi szokás Izráelben
minden jeles nagy ünnepen,
testet öltött az irgalom
foglyot engedtek szabadon.
Így a tömeg, most is kéri
engedjen Pilátus néki.
Bocsássa el azt a rabot
ki - gyilkosságért - fogva volt.
A helytartó most felkiált!
Pilátus: Engedjem-e zsidó királyt?
Kit előttem vádoltatok
ti, irigykedő főpapok!

Ének: 368. 4. vers.

P I L Á T U S F E L E S É G E

Evangélista: Pilátus ítélőszékében
ülve, hallja a hírt éppen.
Felesége üzen neki,
egy szolgálóját küldi ki.
Pilátus felesége: Igaz ember, vigyáz vele
dolgába te ne szólj bele.
Én - álmomban - megintettem,
s miatta, sokat szenvedtem.
Evangélista: Papok ügyüket nem hagyják,
s a tömeget felbiztatják.
Szavuk: betölti a teret,
Tömeg: Barabbást add, Jézus helyett!
Evangélista: Pilátus harsányan kiált,
Pilátus: mit tegyek Jézussal tehát?
Evangélista: Dühükben a semmit tevők,
karban zúgják:
Tömeg: feszítsd meg őt!
Evangélista: Pilátus döbbenve látja,
hogy csak egyre nő a lárma,
a feldühödött tömeget
csillapítni már nem lehet!
A sokaság előtt állva,
vizet kér egy mosdótálba,
ártatlansága jeleként
előttük: megmossa kezét.
Pilátus: Ím, lássátok, papok, vének
legyen bizonyíték néktek,
én ártatlan vagyok, ettől
az igaz ember vérétől!
Evangélista: Válaszát már zúgja a nép
kifejezve gyűlöletét.
Nép: Eleget ült a nyakunkon,
vére rajtunk, s magzatunkon!
Evangélista: A helytartó parancsára
Jézussal az őrszobára
vonul, Pilátus őrsége
s ütik, míg kicsordul vére!
A szemeit bekötözik
gúnyolják Őt, arcul köpik,
pálcával verdesik fejét
de nekik még ez sem elég.
Csúfságból, szent fejére hát
tövisből fonnak koronát.
Így köszöntik Őt kiáltva
Őrség: üdvözlégy zsidók Királya!
Evangélista: Midőn Jézust megkínozták
ismét a nép elé hozták.
Fejét tövis felsebezte
testét, bíborpalást fedte.
A helytartó - Jézust látva -
töviskoronásan állva,
ettől ő úgy meghatódott,
hogy szóhoz is alig jutott.
De azért erőt vet magán
és szólt: parancsoló szaván.
Állva ott a néppel szemben,
Pilátus: nézzétek meg! ,,Ím, az ember!"
Evangélista: Midőn Jézust újra látták
papok, vének és a szolgák,
a dühük már gátakat tört,
s kiáltották:
Papok, szolgák: feszítsd meg Őt!
Evangélista: Most Pilátus hangja rivallt,
túlkiáltva zúgást, morajt.
Pilátus: Nem találok benne vétket,
keresztre ti feszítsétek!
Evangélista: A nép, válaszolt kórusban
Nép: nekünk olyan törvényünk van,
mely alapján ez az ember
káromlást szólt, Isten ellen!
Megbántotta a Szent Atyát
Fiának vallotta magát!
Törvénysértő minden szava
vétkezett: meg kell halnia!
Evangélista: Pilátus most Jézust kérdi
Jézus hallgat, nem szól néki.
Pilátusnak lendül keze,
Pilátus: még nekem sem felelsz-e te?
Semmibe sem veszed szavam?
Tud meg hát, hatalmamba van,
hogy keresztre feszítselek,
vagy szabadon engedjelek.
Evangélista: Jézus szól szelíden, halkan,
Jézus: azért van hatalmad rajtam,
mert Atyám ruházta reád,
adhass: kegyelmet vagy halált.
Nagyobb vétke van hát annak,
ki tört vet az ártatlannak!
Nagyobb vétkű az-az ember,
ki kezedbe adott engem.
Evangélista: Tétovázó Pilátusra
mélyen hatott Jézus szava.
Magában már fontolgatta
Jézust, szabadlábra adja.
Ám, a nép most közbevágott,
Nép: ha te most ezt elbocsájtod,
ebből mindenki meglátja,
nem vagy a császár barátja.
Evangélista: Az ünnepre sok nép vonult
a tér, kicsinek bizonyult.
Pilátus ház ítélkezett
teremtmény, Teremtő felett!
Az állását féltette-e?
Lesújthat rá a császár keze.
Félelmében, megengedte
Jézust feszítsék keresztre!

Ének: 198. 1. vers: Ó drága Jézus vajon mit vétettél.

J É Z U S Ú T J A A G O L G O T Á R A

Evangélista: Lassan megmozdul a tömeg
indul a szomorú menet.
Az utcákon véges végig,
a menetet sokan nézik.
Indul Jézus, sebzett lábbal
fején töviskoronával!
Vállán súlyos keresztjével,
testén sajgó sok sebével.
Bár roskasztja kereszt súlya,
de még jobban bűnünk súlya!
Világ bűnét hordozza Ő
a megcsúfolt, ártatlan Fő!
Bámészkodók sorfala közt
úgy kísérik, mint bűnözőt.
Vádolói szidják egyre
amint vonul fel a hegyre.
Jeruzsálem közelébe
a kivégzésnek helyére.
Golgota a helynek neve,
oda tart a tömeg vele.

Ének: 211. 6. vers.

J E R U Z S Á L E M L E Á N Y A I

Evangélista: Követői, fátyolos nők
siratják és gyászolják Őt,
Jézus megáll, rájuk tekint,
szelíd hangját hallják megint.
Jézus: Ti, Atyámnak áldottai
Jeruzsálem leányai,
ne engem sirassatok,
én értetek élek-halok!
Sírjatok ti magatokon
drága magzataitokon.
Mert még jőnek rátok napok
s csak azok lesznek boldogok
kik nem szültek, nem szoptattak,
akkor mondják a halmoknak,
essetek ránk, rejtsetek el,
olyan nagy lesz a félelem!
Ha így bánnak a zöld fával,
mi lesz a sok száraz ággal?
Ha Isten Fia így hal el,
hová lesz az istentelen?

Ének: 209. 2. vers.

C I R É N E I S I M O N

Evangélista: A keresztfa súlyos terhe
alatt, görnyed Jézus teste.
Szemeire homály borul
keresztjével a porba hull.
A vitézek széjjelnéznek,
nincs közelben ki segíthet?
Simont ragadják hát kézen
ki a mezőről jött éppen.
Simon erős, bátor ember,
de most: kényszeríti fegyver.
És vállán a keresztfával,
indul Jézus lábnyomában.
Simon nem is gondolta tán,
éppen Nagypéntek délután
lássa a nép, amint lépdel
egy elítélt keresztjével.
Két gyilkos is halad vele,
ártatlan vért ontott keze.
Tettükért most, Jézus mellett,
megízlelik a kín-kelyhet!
Lassú menet zsivaj, lárma
között, ér a Golgotára.
A keresztfát lefektetik
s arra Urunkat fektetik!
Kezét, lábát fúrják szögek,
fröccsen a vér, nyílnak sebek!
Panasz, jajszó, nem jő száján,
néma: a mennyei Bárány!
Isten a bűnt ki nem állja
de a bűnöst, mélyen szánja!
S hogy a bűnös megmaradjon
érte, inkább Fia haljon!
Bár egyetlen drága Fia
menteni őt, nem lép oda!
Engedi, hogy vére folyjon,
bűnösökért kiomoljon!
Ő csak így segíthet rajtunk
kik oly könnyen bűnre hajlunk!
Milyen könnyű a vétkezés
s ó mily súlyos a büntetés!
Ha a bűn csalogat minket
megrontani életünket,
jusson eszünkbe a kereszt,
melyen Jézus kiszenvedett!
Magasra lendül a kereszt,
hadd láthassa mindenki ezt!
Az értünk vérző két kezet,
kereszten is ölel, szeret.
Latrokat is elővették
keresztükre rákötözték,
és kétfelől Jézus mellett,
helyezték el keresztjüket.
Ím, teljesült Isten szava,
régi-régi prófécia,
az ártatlan, a tiszta, szent,
bűnösök közt kapott helyet!
Pilátus egy címet is írt
a kárhoztatás jeleként.
Héber, görög, latin nyelven,
had olvassa minden ember.
Azt a keresztre tétette,
hogy hirdesse szerte messze,
keresztre feszítés okát
bár nem volt a szövegbe vád.
Jézus keresztfája mellett
négy katona tartott rendet.
Ők fogták Jézus ruháját
és négyfelé elosztották.
De köntösén úgy osztoztak,
hogy felette sorsot húztak.
És akire a sors esett
a szövött köntös azé lett.
Így telt be a prófécia
Dávid által Isten szava.
Ruháimon osztozkodtak
köntösömre sorsot húztak.
Ezt művelték a vitézek
mert az Isten szava: élet!
Visszavonás nincsen abban
szent és megmásíthatatlan!
Jézus mélyen szánta őket
vádlókat és kivégzőket.
Jézus: Atyám, bocsáss meg ezeknek
nem tudják mit cselekesznek.
Evangélista: Voltak némely arra menők
gúnyolva, szidalmazva Őt.
Bámészkodók: Ki lerontod a templomot,
s harmad napra felállítod,
ha a Szent Isten Fia vagy,
szabadítsd most meg magadat!
Előttünk is tégy most csodát,
a keresztről szállj most le hát!
Evangélista: Bal felöl levő latornak
száján gúnyszavak fakadnak,
ő is Jézust gúnyolja már
pedig sarkában a halál!
Baloldali lator: Ha te az Isten Fia vagy
mutasd meg most hatalmadat.
Szabadítsd meg magadat is,
szabadíts meg bennünket is!
Evangélista: De a jobboldali lator,
hallván társát, mint káromol,
dorgálva őt fordul felé
Jobboldali lator: hát az Istent sem féled é?
Kereszten mi méltán vagyunk,
mert tetteinkért lakolunk.
De Ő semmi rosszat nem tett,
s nézd: milyen szótlanul szenved.
Evangélista: Ekkor Jézushoz fordulva,
így szólt: mélyen megindulva,
Jobboldali lator: Uram, emlékezzél meg rólam,
mikor eljössz országodban!
Evangélista: Jézus - látva annak hitét -
feléje tárta hű szívét.
Jézus: Paradicsomban vár helyem,
te is ott leszel ma, velem.

Ének: 206. 3. vers.

J É Z U S S Z A V A I A K E R E S Z T E N

Evangélista: Jézus keresztfája alatt
követői ott állanak.
Édesanyja és két asszony,
hogy lábainál sírhasson.
Tanítvány is, akit szeret
szent vállán ki sokszor pihent,
rájuk most is árassza még
gondoskodó szeretetér.
Szól anyjának:
Jézus: ímhol fiad.
Evangélista: Szavával Jánosra mutat.
Tanítványhoz szól:
Jézus: ím anyád.
Evangélista: Két hű szívet egymásnak ád.
És hogy beteljen az Írás,
Róla szóló prófétálás,
függve a perzselő napon,
ismét szólott:
Jézus: szomjúhozom.
Evangélista: Volt ott egy ecetes edény
és szivacsot mártva belé,
hosszú izsópra helyezték,
és azt, ajkához emelték.
Ó nem a teste szomjazott,
hanem lelke szomjúhozott!
Ránk szomjazott bűnösökre,
elveszett testvéreire!
Hat órakor eltűnt a fény,
sötétség lett a föld színén.
Kilenc óráig volt sötét
Jézust gyászolta föld s az ég!
Kilenc órakor az áldott
elhagyatva felkiáltott!
Jézus: ,,Én Istenem, én Istenem,
ó miért hagytál el engem!"
Evangélista: Bűn zúdul a drága főre
Atyja is elfordul tőle.
Bár szerelmes Fia néki,
de a bűnt nem bírta nézni!

Ének: 206. 4-5. vers.

J É Z U S H A L Á L A

Evangélista: Jézus ismét felkiáltott!
Hallhatta mind ki ott állott.
Jézus: Atyám lelkemet fogadd be
leteszem áldott kezedbe.
Evangélista: A földön elvégzett mindent,
szent feje oldalra billent.
Megpattant élete kelyhe,
Atyjához szállt nemes Lelke.
Mivel az a nap Péntek volt
a Szombat meg nagyünnep volt,
főpapok Pilátust kérve,
szóltak: a rabok ügyébe.
Vétesse le a rabokat
töresse meg lábszárukat.
Mire megvirrad a reggel
ne maradjon a fán egy sem.
Elmentek hát a vitézek
s látva hogy a rabok élnek,
megtörték a lábszárukat
siettetve halálukat.
Amikor Jézushoz értek,
látták: benne nincs már élet.
Épségben hagyták lábait,
nem törték meg lábszárait.
De egy a vitézek között
oldalába dárdát döfött.
Aki látta: igazat szól
víz és vér csordult ki abból.
Teljesítve Isten szavát
a Mózesi próféciát,
nem törték meg Jézus testét,
,,teste meg ne töretessék".
És akkor megmozdult a föld!
Zúgott a szél sok szikla tört.
Templomkárpit kettéhasadt,
s a vád népe: félve szaladt!
Szájuk: a vádoló fegyver
sírt, üvöltött, mint a tenger!
Keresték a menedéket,
azt hitték: itt az ítélet!
Eső zúdult, felhők sírtak,
szentek sírjai megnyíltak!
Szentek teste feltámadott,
ember nem élt még ily napot!
Átélve a történteket
százados is földre esett.
Mellét verve felkiáltott,
Százados: Isten Fia volt az áldott.
Evangélista: Isten Fia közelében
látva magát elítélten,
bűnbánattal vallva vétkét,
kereszt alatt ő is megtért.

Ének: 194. 1-2. vers: Jézus, Istennek báránya.


J É Z U S T E M E T É S E

Evangélista: József, hívő írástudó
Arimáthiából való,
városa gazdag polgára
Jézusnak is tanítványa,
eljött Pilátushoz éjjel,
hogy az ő engedélyével
Jézus testét levehesse,
s tisztességgel eltemesse.
Közben Pilátus hírt kapott
arról, hogy Jézus már halott,
megadta hát az engedélyt,
hogy a testet levehessék.
József pedig azon éjjel
megfelelő segítséggel,
sietett a vesztőhelyre
hogy Jézust eltemethesse.
Jézus keresztfája alatt,
sírt, gyászolt egy kicsiny csapat.
Főleg asszonyok voltak ott,
kiket Jézus megtisztított.
Az asszonyok mindent láttak,
hiszen mindvégig ott álltak.
Azt is, ahogy Jézus testét
a keresztről leemelték.
Nikodémus is ott állva,
mint Jézus hű tanítványa,
hozott mirhát és áloét,
holtak illatos kenetét.
Mintegy százfontnyi kenetet,
s egyéb illatos szereket.
A Megváltó kihűlt testét,
lepedőkbe göngyölgették.
A vesztőhely közelében
cserjék, bokrok sűrűjében,
volt egy kis kert s a kertben egy
sziklába vésett sír-üreg.
Melyet nemrég készítettek
de abba még nem temettek.
Abba tették Jézus testét
s a sírt egy nagy kővel lefedték.
Néhánytagú gyülekezet
így adott végtiszteletet,
ama legnagyobb halottnak,
kit valaha itt: hantoltak!
A gyászolók haza tértek,
de fájt a szív sírt a lélek,
kit szerettek forrón, igen,
kőpecsétes sírban pihen.

Ének: 210. 2-3. vers.
o - o - o



T A R T A L O M


Virágvasárnap
Utolsó vacsora
Júdás árulása
A lábmosás
A Gecsemáné kertben
Annás házában
Péter tagadása
Jézus Pilátus előtt
Júdás bánata és halála
Jézus Heródes előtt
Jézus ismét Pilátus előtt
Jézus és Barabbás
Pilátus felesége
Jézus útja a Golgotára
Jeruzsálem leányai
Cirénei Simon
Jézus szavai a kereszten
Jézus halála
Jézus temetése
Krisztus feltámadása (nincs meg)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 94 db bejegyzés
Összes: 4395 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 43
  • e Hét: 1146
  • e Hónap: 3357
  • e Év: 86521
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.