Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
vántsa zoltán
  2018-03-27 11:14:29, kedd
 
  VÁNTSA ZOLTÁN

INTUICIÓ

Lehet, hogy Vándor-Sas leszek,
vagy réten ugráló szöcske....
Vagy elégek a Végtelenben --
Fogolyként, mindörökre.

Lehet, hogy NYÁR lesz börtönöm,
és én leszek a rabok őre....
Vagy futok egy végtelen körön --
Hátamban -- Sorsom tőre.

Lehet, hogy a NYÁR megkegyelmez.
Életre ítél kegyesen.
De akkor majd VELE élek....
És az Egekig repdesem !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

ISTENTŐL EREDŐ

Tehetségem Tőle kaptam !
Verseimmel tovább adtam.

Okosságot, ne itt keress !
Sosem voltam észből jeles

csak az átlag. Ezt elértem.
Istenünket arra kértem:

ne vegye el Tehetségem !
Hanem erőt adjon nékem....

Vakító fényt -- fáklyalángot.
ÉS FELGYÚJTOM -- E VILÁGOT !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

A GYŐZTES PÁRTHOZ
/Választások után/

A Hatalom TÉGED is megrészegít....
A NÉP lesz az aki majd kijózanít....
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

VÁLASZTÁSOK UTÁN

Ha a NÉP egy párttól
megvonja bizalmát --
Úgy hajítom el mint
paraszt a Vadalmát !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

PÁRTÁLLÁSOM

Életem lehet bármilyen mostoha --
Pártnak szószólója nem leszek soha !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

POLITIKAI VILÁGNÉZETEM

Míg élek, maradok
JOBBOLDALI Ember --
akkor is, ha a Sors
ostorával megver !
-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

MAGAMMAL VIASKODOM

Menetelek kifele a Télből....
A vendéget-taszító jégből --
Az Égigérő szürkeségből.

Vonyítok mint láncravert kutya....
Keservesen és csalódottan --
Őz helyett kígyókat fogtam.

Olyan vagyok mint Adynak Léda....
Útszéli lotyó a héjjanászban --
Reményt is találok -- a frászban.

Égből földre szállt Angyalok várnak....
Kecsegtető a kínálatuk --
Akárcsak Télen, a bánatuk.

Befelé fordítom magamat....
Most már nekem elég a lélek --
Mivel hogy magamtól is félek.

Menetelek. Hóban meg sárban....
Egy kiúttalan felleg-várban --
NYÁRRA szabott lenge ruhában.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

MAGAMMAL VIASKODOM

Menetelek kifele a Télből....
A vendéget-taszító jégből --
Az Égigérő szürkeségből.

Vonyítok mint láncravert kutya....
Keservesen és csalódottan --
Őz helyett kígyókat fogtam.

Olyan vagyok mint Adynak Léda....
Útszéli lotyó a héjjanászban --
Reményt is találok -- a frászban.

Égből földre szállt Angyalok várnak....
Kecsegtető a kínálatuk --
Akárcsak Télen, a bánatuk.

Befelé fordítom magamat....
Most már nekem elég a lélek --
Mivel hogy magamtól is félek.

Menetelek. Hóban meg sárban....
Egy kiúttalan felleg-várban --
NYÁRRA szabott lenge ruhában.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

KOPOGTATÓ TAVASZI RÜGYEK

Az aranyeső, aranyat ont.
A Napsugár meg kosarat font.
A tulipán adja színeit....
Már érzem a Tavasz ízeit.
Az orgona rüggyel kopogtat....
Lobogónk a szélben loboghat....
Jázmin illattal terhes a lég --
Enyém lett a zöld, a föld, az Ég.
Köszöntelek Tavaszi csodák !
Megáldlak téged -- frissülő fák !
Símogassatok. Fáradt e szív --
Ölelésetek -- már NYÁRBA hív !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

VERSSZIMFÓNIA

Szárnyakon szálló szellők szépe
ez a NYÁR ! A Riviérám....
Most elárulom a titkomat:
ez a NYÁR -- a költői vénám !
Illő módon fogom fogadni....
Hiszem, hogy sok verset fog adni !
Mellettem lesz. Úgy mint egy MÚZSA....
És együtt megyünk fel a CSÚCSRA !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

TAVASZI SZONÁTA

Hófoltokat takarít Március.
Ábrándozó szelek sepregetnek....
Néha pihennek -- elmerengnek.

Már csak nyomok vannak a Télből.
Az ágakon rügyek domborodnak....
Mosolyognak és dorombolnak.

Tavasz zenéjét hallgatja szívem.
Sápadt arcomon napsugár dőzsöl....
Ereimbe -- lüktető vért dörzsöl.

Érzem, ez már a megújulás.
Ami volt -- tudom -- nem tér vissza....
A szám -- Tavasznak borát issza.

Lélekben a NYÁRRA koccintok.
Ő -- itt lesz már nemsokára....
Meg volt ennek is az ára.

Keservesen szenvedtem néha.
Olykor meg elérzékenyültem....
Mivel a Sors padkáján ültem.

Most már, NYARAT kacsintok az Égre.
Börömön érzem melegét....
És látom lelki szemeimmel --
Jövőbe mutató kezét !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

TAVASZI VERS

Szelid szelek szárnyán szállok....
Szembe szélnek szalutálok.
Tört-szememben halvány fények --
Halványodó szép remények.
Bárányfelhők elkisérnek....
Napsugarak -- Égigérnek.
Szembe-szelek simogatnak....
Olykor forró csókot adnak.
Igaz gyakran nem kímélnek.
Tüskevárból tüskét mérnek.
Nem számít már -- rövid az út.
Kibirom, ha mély is a kút.
Egyszer úgyis révbe érek --
NYÁR szívére békét kérek.
Szálljatok csak merész szárnyak....
Súgjátok meg e Világnak --
Verseimben -- tovább élek....
Ennél többet -- nem remélek !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

TÉLI BALESETEM

Az úton megcsúsztam, elestem.
Kevés híján -- halált kerestem....

A Tél -- igaz -- kifogott rajtam.
Mentő-kabátom magamra varrtam....

NYÁRRAL béleltem balról, jobbról....
És minden rosszat mondtam a hóról !

A NYÁR meg gyöngéden megfogott.
Tudom, hogy értem is imádkozott !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

AZOK A BALGA ÁLMOK

Balga álmaim kísértenek.
Ezek valódi kísértetek --
Sátánok Mefisztói Ők !
A testet - lelket megölők....
Belém taposva -- rugnak, vágnak.
És senkivel sem cimborálnak.
Majd tüzes katlant hevítenek....
Lakomájukhoz -- terítenek....

Balga álmok -- NYÁR előtt ?
/Tél van ! Még ők állnak szemelőtt..../
De már a NYÁR -- keringőt járva --
Vigan táncol, szememre szállva....
Űzve a morbid álmokat --
Teremtve csodálatokat.
Aztán ébresztőt sikolt a reggel....
És én a NYÁR karja közt --
Ébredek -- derűs kedvvel !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

ANDANTE

télutó van
farsangolnak
a trombiták
nekem szólnak
megnyílnak az
égi kapuk
nem léteznek
már itt tabuk
hallg zene szól
óraszámra
újjongó szó
ül a számra
a farsangot
innen nézem
Istenünket
arra kérem
nyugalmat és
békét adjon
a tél pedig
ne maradjon
tünjön el az
égi tóban
NYÁR legyen e
mulatóban
NYÁR legyen e
mindenségben
úgy miként van
itt az égben
-.-.-.-.-.-.-



VÁNTSA ZOLTÁN

VÍZIÓIM

Suttognak bennem aprócska dalok....
Ám ebben a zimankós Télben --
Nem bújnak elő. Csakis a NYÁRBAN --
Élnek mint kukac a sárban.

Tapogatózom ködben, meg hóban....
Vak-sötétben vonszolom magam....
Szorít a Tél, úgy mint a járom --
Nem hallom már saját szavam.

Lépegetek előre, hátra....
Színes rózsákról álmodom....
Vén-ember lettem, ráncos kézzel --
Satnya napjaim számolom....

Kedveseim, ott a Túlvilágon --
Látom, hogy figyelnek rám....
Ezután hirtelen felébredtem....
Fénnyel volt tele -- kis szobám !

Tehát csupán víziók voltak
a vak-sötét, a hó, a sár....
Meleg szobámban -- újra ébren --
Ki köszöntött ott ? Hát a NYÁR !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

IMA A MÁRCIUSHOZ

Ó áldott Március.
Még Tél van ! El ne fuss....
A hó -- az a végzet !
Nem költői képzet
a Nap, a fény, az Ég....
És az, hogy itt a NYÁR.
Érzem. Ő tárt karokkal vár !

Imádkozom ! Hozzád Március.
/Mert a Télben, jéghideg még a tus..../
Tárd ki fényednek virágait....
És gyógyítsd meg lelkem árnyait
Jázmin-illatod sugarával --
NYÁRT imádó hódolatával.
Március ! Te Tavaszt teremtő --
Te örök, hűséges szerető....
Szólj hozzám ! Meghallom szavadat....
Majd a NYÁR ringó bölcsőjében --
NEKI ADOM MEG MAGAMAT !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

A NAPOK

Nekem mindennap: Végtelen....
Az Ősz, a Tél, már éktelen !

Nekem mindennap: NYÁRI nap....
A lélek békét, vigaszt kap !

Nekem mindennap: Ifjúság....
Olyan, mint zöldelő fán az ág !

Nekem mindennap: illatos....
A fű, örökké harmatos !

Nekem mindennap: fénysugár....
És elborít, mint tengerár !

Nekem mindennap: Karácsony....
És áldás lesz a kalácson !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

TEST ÉS LÉLEK KÜZDELMEI

Birokra keltem magammal....
Józanságommal, szavammal.
NYÁR hevétől forr a vérem....
Álmomat kell utolérnem.
Hol vannak nyugodt éjszakák ?
Fátyolba burkolt kis szobák ?
Fetreng a lelkem a hóban....
Ebben a részeg télutóban.
Csatázom vérrel, vérnyomással --
Magammal, de gyakorta mással.
Pulzusom már száznegyven felett !
A NYÁR adhatna életteret....
De csak kacag ! S a humorát,
biztos, hogy díjazzák -- Odaát !
Közben magamat téptem szét.
Nekem csak ennyi volt a lét !
Nem jutott más, csak ravatal.
HOL A NYÁR -- VERSEKET SZAVAL !



VÁNTSA ZOLTÁN

KÉT CSÚCS KÖZÖTT

Az életük -- olyan furcsa !
Együtt mennek fel a csúcsra !
Tavasz és NYÁR -- szép párok ŐK ---
Akárcsak a párizsi nők !
ŐK -- ha majd a csúcsra érnek --
Óriási tapsot kérnek....
Hegycsúcsokról le sem jönnek !
Hulljatok csak -- örömkönnyek....
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.¬-.¬-



VÁNTSA ZOLTÁN

MEGINT A TÉL

Arculcsapott megint a Tél.
Orkán a szél. Hóról zenél....
Jégváramnak nedve kopog --
Él a NYÁR ! És bennem zokog....
Siratja az elmúlt -- régit --
Kutatva a fennkölt -- Égit.
Keresi a nem létezőt....
A megszentelt, szent menyegzőt.
De mivel itt nem találja....
És nem termett Almafája --
Keservesen tovább zokog....
Gyöngy-könnye a jégen kopog....
Keresem ! És összeszedem.
ŐT -- az Isten adta nekem !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

TÉVHITBEN

Sítalpakon fut február....
Nincs itt a NYÁR ? Nincs itt a NYÁR !
Talán segít az Internet ?
Vihart arat, ki szelet vet !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

TEST ÉS LÉLEK KÜZDELMEI

Birokra keltem magammal....
Józanságommal, szavammal.
NYÁR hevétől forr a vérem....
Álmomat kell utolérnem.
Hol vannak nyugodt éjszakák ?
Fátyolba burkolt kis szobák ?
Fetreng a lelkem a hóban....
Ebben a részeg télutóban.
Csatázom vérrel, vérnyomással --
Magammal, de gyakorta mással.
Pulzusom már száznegyven felett !
A NYÁR adhatna életteret....
De csak kacag ! S a humorát,
biztos, hogy díjazzák -- Odaát !
Közben magamat téptem szét.
Nekem csak ennyi volt a lét !
Nem jutott más, csak ravatal.
HOL A NYÁR -- VERSEKET SZAVAL !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

VÁGYAKOZÁS VERSSOROKBAN

Verssorok között élek én --
Ezen a bűnös földtekén....
Fáj, hogy a NYÁR még nincs velem --
Nem szorítja a két kezem....
Nem hinti rám a sugarát --
Megélem még e szent csodát ?
Netán azt mondja: mehetek !
Ez ellen mit is tehetek ?
Csak karjai közt mondhatom:
Aludj még ! Én majd álmodom --
Arról, hogy nincs már Ősz, sem Tél --
Éltető fényed bennem él....
Viszem magammal el -- tova --
Ugye nem vagyok ostoba ?
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

IGENIS

A Farsang a Tél utolsó bálja.
A Tavasz a NYÁR előszobája.
Az Ősz a Téllel fog mindig kezet --
De rajtuk a NYÁR csak kacag, nevet....
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

HOZZÁ ROHANTAM

Megint belém-harapott a Tél.
Könyörtelen. Még most is él.
Pedig mát itt az új Tavasz --
Kacsingat rám -- nézdd míly ravasz....
Az Aranyeső, itt -- ott már sárgul.
A Hóvirág meg sírva bámul.
Zöld utat kapott megint a zöld --
Érzem, hogy lélegzik e föld....
Kár, hogy újra sérült lettem.
Szidtam a Télt. De eltemettem.
Mert bennem az ÖRÖK NYÁR virult....
A kerti Rózsa meg elpirult --
piros könnyeket sírva magából.
HOZZÁ ROHANTAM TÉLI SZOBÁMBÓL....
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

ARANYKOSÁRBAN
/Zsuzsannákhoz/

A Napfény aranykosarában
gyűjtögette a sugarát....
Nem gondolva, még támad a Tél --
ugrásra készen -- odaát !

Jól esett itt, a Napon állni.
A Zsuzsannák jöttek, mentek....
Arra gondoltam, milyen jó hogy
a Földünkre megszülettek !

Napfényt hoztak. Aranykosárban.
Ebben a zord Télutóban.
Szebbnél szebb mosoly ült arcukon --
Úgy vígadtak, mint Hal a tóban....

Nem gondolták -- a Tél még támad....
Most még ugrásra készen állt.
Kacajuk szállt a szőke szélben....
Ide varázsolták a NYÁRT !

Névnapot tartó szép Zsuzsannák !
Istenünk éltesse Őket....
Áldja meg mind a két kezével
a sorstól is szenvedőket.

Áldja meg a NYARAT teremtők
virág-illatú mosolyát --
És e kései Télutóban --
Vigyázza lépteik nyomát !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

SZÁGULDÁS

Pörögtek Tavaszi ritmusok....
Morgot a Tél: sok ami sok.
De máglyán égette el a fény --
És NYÁRBA vitt e költemény !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-



VÁNTSA ZOLTÁN

MEGINT A HÓ AZ ÚR

Az éjjel megint hó esett.
Nem akar elmúlni a Tél.
Az ereszeken jégcsapok --
Havas barázdát szánt a szél....

Néhány hét múltán március.
Itt lenne már az ideje
a lenge, karcsú Tavasznak --
De nincsen hozzá ereje.

Lelkem még kábulatban él.
Csírájában már ott a NYÁR !
De ez a sűrű hóesés
Napot temetve -- éjre vár....

Megint a Tél, a hó az úr.
Az élettelen pusztaság.
Mikor lesz újra víg Tavasz ?
Mikor lesz újra zöld az ág ?
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-



VÁNTSA ZOLTÁN

TÁRSAS MAGÁNYBAN

Szürke az Égbolt.
Alszik a félhold.
Kacsint a hajnal --
Indul a zajjal
ez a vén város....
És milyen káros
e fülrombolás.
E vad rohanás !

Fázik a lélek.
Talán még élek --
Meg van a testem....
Mert órákon át
figyeltem, lestem
a fénylő csodát.
Mit Égből loptam
lélekben. Majd szóltam:
repüljön értem....
TÉLBŐL A NYÁRBA !

HOGY NE LEGYEK ÁRVA !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

A TAVASZ A NYÁRBA FUT

A Tél itt, útrakészen áll.
Hófóltjai közt szalutál.
Nekem jót, sohasem hozott --
Rossz emlékeket foltozott.
Nem is barátkoztam vele.
/Méregzöld mind a két szeme./
Lelkembe késével hatolt....
Becsapott és kegyetlen volt.
Lassan bár -- kiheverem Őt.
És tartok egy nagy menyegzőt....
Mert a Tavasz, a NYÁRBA fut !
A Télnek csak sötétje jut,
amit majd megemészt a fény,
a mindent fedő Nap-kötény.
Ezt a NYÁRT átölelhetem....
Nem várt ajándék Ő, nekem !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lelkes Miklós
  2018-03-27 11:04:10, kedd
 
  Lelkes Miklós: Tűnődő utazás

körülöttem idegen táj idegen emberekkel pedig
el sem utaztam

a történelem szokott tréfája ez?

kegyetlen tréfa nincs kedvem nevetni
én itt vagyok, ha a Csillag keres,
de hol vannak ők?

megváltozott az arcuk, agyuk, szívük, lelkük, s így jellemük

megváltoztak

a Közöny öntelt barmocskáit
nem szerettem és most sem szeretem,
de az ördög kezében az adu kártya

és utaztat a kényszer-történelem

és nem szerettem, soha, a csőcseléket,
mely érdek-mellét veri gondolkodás helyett,
olyannyira, hogy földi-égi isten
sem adhat neki ép lelket, észt, szívet

az arénában marcangoltatják képzelt Istenük,
mit odadobattak valóság-oroszlánok elé

hallgató Bibliákkal és hazugságokkal szíven ütik a Becsületet, s a "Ne lopj!"-ból
"Még többet lopj!" lett a belső hit-parancs

s a háromszínű zászló?

szennyezetten, s ernyedten lóg,
csak látszata lobog
vetített égen, Március idusának
délibábján
és csak a csalók boldogok:
bíráló szóra barna ürülékük hull

tehetik

ki markolni akar
a közösből veszett-önfeledetten
annak minek Petőfi-szülte dal?

mint utazó nézem a mai tájat
(el nem utaztam, ez kényszer-utazás)
fájdalmas utazás
s határon túli hegyes-völgyes vidéken is
ott ül a köd sok-sok székely szemében

s határon belül? kerítés készült az észnek,
körítéssel, amelyben maszlagod,
szemed behunyó hun, oly könnyűséggel,
s áldás-szavakkal együtt megkapod

s ömlik az is: puccos, celebes, giccses
álszépség, amely belül hányadék

kerékbe tört múlt, elferdített Kereszt,
béna az ország, szánalmas, nyomorék

mint lett becstelen e ninivei lét?

egy Gondolatkörből
mi körbejár, csak kiszakított darab,
amit az Egész helyett felmutatgat,
mint Szentséget, pártpolitika-pap,
és "politikamentest" ugattat hozzá
elhízott kalmárpolgár, s szájal bajszos kövér

ó állatos és utálatos tájék!
nagykutya ugat dühösen, zsákmányával elsompolyog a róka,
s az a sok alamuszi macska mind-mind visszatért..

mint utazó (mert utaztat a kényszer!)
eltűnődöm

de kérdésként marad:

hányan szennyeznek be háromszínű zászlót?

kiknek érdekében prédikál a pap, nyíltan vagy jelbeszéddel?

hány ember adja nevét bármihez csak
nyerhessen abból, s haszna meglegyen?

hány embernek hitt köp le Téged, naponta,
hazafiság, igaz történelem?

hányan hallgatnak jogos félelemből

s hányan azért, mert becsület helyett
(mit eladtak) fizetik hallgatásuk
a magyartalan magyar becstelenek?

utazó vagyok, s tán holnap megint másként
leszek az: sötétből jutok jobb sötétbe át,
létből nem létbe, és nagyon remélem:
nem jön utánam ez a torz világ

de addig még szólok, írok igaz Hazáért és Világért,
melyben egy-egy Költőnknek szíve hitt,
s ezt a hitét végsőkig fel nem adta,
bár látta Földünk fekete árnyait

van belső parancs (bár sokan nem érzik,
vagy csak akkor, ha végső már a baj),
e parancs: Hűség ahhoz a Hazához,
amelyet most hazugság eltakar,
ahhoz, amely most Petőfiért kiáltana, ha hagynák,
ahhoz, amelyben ész, s szív szabadabb,
s ahol igaztól nem fordulnak el az arcok,
és nem éljenzik a tolvajokat

Úgy kellene: Tavasz, virágláng-éggel,
fent igazat ragyogó csillagok,
igazi háromszínű, szabad zászlók,
s Petőfi-szívvel dobbanó dalok,
dalok, Szépséget szívnek átadóak,
szégyen-haza helyett másik Haza,
egy becsületes ítélő magyarság,
bűnösök felett ítélő magyarság,

Petőfi Álma, Népe, Csillaga!

(2018)
Lelkes Miklós: Hazámról, pátosz nélkül

Néha helyén van légbe lendült pátosz,
de undorít érdek-szónoklatok
hízelgése nemzetnek és hazának
(mögöttük gyakran ott van, aki lop).
Hazám? Hasonló sok-sok más hazához,
s megannyi ország nála gazdagabb, -
s arról: melyik, mint szerzett gazdagságot,
ne szóljanak csupán igaz szavak!
Űzött űzőként jelent meg Keletről
e tájon népe, a lovas sereg,
(s mint annyi nép, eltelten önmagától,
ma is csak hiszi, hogy megérkezett!).
Múltja mögötte. Ott is, Ázsiában:
megtaláltan is elveszett jelek
sora.. Jelekhez akkori jelen kell,
mely nélkül sokszor értelmetlenek.
"Szent Korona"? Minden népnél nevetség
(s tragédia gyakran). Mi is a "szent",
s ki is? Istvántól a kegyetlen jóság
(tán először?) magyar vért követelt.
Megkapta. Német páncélos lovagság
segített, s jöttek ájtatos papok.
Ájtatosságból született az álszent,
s rút lett a szép, később, - tagadhatod?
A korona körül hány véres cirkusz
támadt? (Másutt is ilyen volt e kor, -
s ha a jelen cirkuszban körülnézel,
a szívedben bú miért nem honol?).
Tatár rabolt, török rabolt, s a német
(és, ha tehette, rabolt a magyar),
de már nem is volt néha mit rabolni, -
égő falut vett körül könny, s a jaj!).
Európát védte magyar és német, -
mert védenie kellett önmagát:
villogtatott, szinte tengernyi, kardot
Allah!-ot ordító török világ.
Raboltak Allah és Krisztus nevében..
(S mit ér, ha tagadod, vagy elhiszed,
hogy mindezt látta fentről, s igazgatta
láthatatlan Hit-üzlet istened?)
Hivatalosan elmúlt a középkor,
s nagyon nagy ügy: győzött "polgári ész"
forradalma, - de azért ma is ugrál
lét-színpadon sok "keresztes vitéz".
S hányan haltak meg "úri háborúkban"?
S hányan befaltak bármi maszlagot!
(S ma sem kérded, hogy honnan ennyi tolvaj,
szentnek álcázott erkölcsi halott?)
S nem lehet: mégis, valamiben, egy volt
Tisza István, Horthy, és Szálasi?
E két korszak is közöttünk sötétlik, -
magyar, gyáva vagy ezt bevallani?!
S kik adták el, mondd, a magyar zsidókat
a Bajszosnak? S hány ostobát terem
népbutítás, Hazát eladó érdek,
hazuggá tett magyar történelem?

Hazám! Én pátosz nélkül írom Rólad:
hegyed, völgyed, tavad mind csodaszép,
s ha itt a nyár, rét ölel égi rétet,
s mindegyik rét zenéje szívig ér!
Így van, - de én a lelked is szeretném
szebbnek látni, ha felfénylik a nap,
s határon túl olyannak magyar székelyt,
ki dobott koncért testvért el nem ad!
(Higgyétek el: az árulások böjtje
mindig megjött, és károgott a kár!
Milyen magyar, akiben szolga lélek
szemet huny, s tolvajoknak muzsikál?)

Sok-sok mindent írhatnék, Hazám, Rólad..
Ma is az szeret, ki szemedbe néz,
s kimondja, s írja: sokféle az érdek, -
de szív, ész nélkül nem lehet Egész,
és tisztább szív kell értelmesebb észnek,
hogy megjavítsa azt, amit lehet,

nézd most-magad, magyarság, s Magyarország,
és ne bálványozz becsteleneket!

(2018)



Lelkes Miklós: A csend

A csend olykor tükör,
szépsége felragyog,
s múltból föléd hajol,
s átölel hajnalod.

A csend olykor tükör.
Kék ruhában leány,
s csillogtat égi rét
gyönyörű délutánt.

A csend olykor tükör,
és az estéd veled:
alkony, réztűz-vörös
fényt már elégetett.

A csend olykor tükör.
Lelke lelkedbe néz,
s a csillag Csillagod
fényével lesz Egész.

Lelke lelkedbe néz,
s ha kérdezed, felel:
- Nézz körül, s tedd, amit
Hazádért tenni kell!

A csend olykor tükör,
s éjben láttat tovább,
együtt múltat, jelent, -
ezüstláng éjszakád.

A csend olykor tükör,
s fényéből néha híd
álmokat összeköt,
múlt s jelen álmait,

álmokat összeköt,
tájakat összeköt,
s két arc is összeér
szívdobogás között.

(2018)
Lelkes Miklós: Nők

Nőkről egy virágcsokros verset írni,
magasztalót, - ez szokás Nőnapon,
s égi tornyomból őszintén tehetném,
mert felette gyönyörű Csillagom.
E Csillag védett, véd, s múltból, jelenből
egyaránt adja igaz önmagát.
Ám ki toronyból néz, örömből, s könnyből
látja, hogy milyen a kinti világ.
Nem jó világ ez: rosszabb, rendszert váltott.
Nő vagy férfi? Ó, hányban ott a rom,
mi megmaradt lélekben, szívben, agyban
háborúkból, - egy rossz társadalom!
Jelenre nézz! Nem szomorú az ünnep,
szépnek hirdetett, ha fent tolvajok
lopják a közpénzt, s hozzá mennyi mindent?
Egyre több lesz az erkölcsi halott.
Hány nőt, gyermeket, apát, feleséget
hajszol, tesz tönkre e pokol-való,
míg mellet dönget "hazafias" jelszó,
s korrupciót követ korrupció!

Nő férfinál, igaz, sokszor erősebb, -
máskor meg gyöngébb, mert az alkata
ilyen. El ne hidd, hogy a magyarázat
erre csupán merev genetika.
Társadalom is "örököl" jót, rosszat,
s van úgy: inkább csak üldözi a jót,
s megkoronázza, pártolja a rosszat, -
és mindkét nemnél akadnak csalók.
Költőnk írta egy hasonló világban
(Thomas Mannhoz), vágyón és kedvesen,
olyan világ kell: benne nő és férfi
ember, s Szépséghez közelebb legyen!
Ez nincs ma így, de közelebb lehetne,
ha nem hullnak semmibe át szavak,
jót akarók, a tetteket segítők,
közönytől is elszürkült ég alatt.

Nőnek, férfinek, gyermeknek, családnak
(többségüknek) a Becsület a jó, -
olyan ország, hol nem markolhat tolvaj,
és nem hazudhat bármit a csaló.

(2018)








































Lelkes Miklós: A tél talán...

Talán a tél a legtűnődőbb évszak,
akár fekete, vagy hótól fehér.
A fenyők közt elmosódó sötétben
pihen, majd ismét felszárnyal a szél.

Emberi létnek tél inkább valóság,
mint más évszak, mely álomgazdagabb.
Tél gondolatban értelemhez, s szívhez
komolyabbak az elindult szavak.

Velem többnyire tél irat már verset,
ha mögötte ott is tavasz, s a nyár,
vagy olykor ősz elkésett hegedűjén
néhány szín-hangsor még ott muzsikál.

A tél körülvesz: tűnődő valóság.
Kietlenségből kiút nincs velem,
de felettem ott egy gyönyörű Csillag,
s ítél hamis, kalmár életeken.

A szél suhint. Kilengnek bokrok, ágak.
Magukba bújnak eltévedt imák.
Tűnődő téllel együtt eltűnődöm.
Körülöttünk tragikomédiák.

Fent a markába röhög, aki tolvaj, -
és lop tovább. Hány pártolója van,
azok közül is, kiket elbutított,
s kifosztott, sokszor, múltban, úttalan?

Télben tűnődj el valóról, tavaszról,
te kis ország, mert benned rossz világ,
s mit ér csalóktól kapott alamizsna,
ha a lelked eladja - önmagát?

(2018)





Lelkes Miklós: Ha egy nép igaz múltját..

Ha egy nép igaz múltját megtagadja,
ezzel mindig eladja önmagát,
s nyakába vesz hajcsárt, korbácsos szolgát, -
ezt sokszor igazolta a világ!

1849. Harangok
zúgtak (míg vesztes ország hallgatott),
és hálaimát küldtek istenüknek,
érdek-imákat az osztrák papok.

Mindig így ment e hamis Isten-üzlet,
akár magyar volt, akár nem magyar, -
s milyen magyar ki, bűnnel telt jelenben,
igaz múltat érteni nem akar?

Múlt bűn tovább megy, átjön a jelenbe.
A szemhunyások és cinkos imák
világában elhiszed, hogy az Isten
becsület helyett kér litániát?

Ha egy nép igaz múltját megtagadta:
szenny összegyűlt, s izgága csőcselék
ordítozott, és taposta a sárba
(tudta, nem tudta) - nemzete nevét.

Nem tagadom: szememben megvetendő
az, ki múltból tanulni nem akar,
s ha magyar is (van papirosa róla), -
magyar zászlóval is szégyen-magyar!

(2018)










Lelkes Miklós: Egy nép erkölcse

Az, hogy miért csökken olykor egy népnek
erkölcsi szintje, korántsem titok:
minden nemzetben jó a rosszal együtt,
sok mostani, s volt szív együtt dobog.

Egy kor hatalmas idő-mellkasában
többféle szív, s koponyájában agy
szintén többféle, s minden pillanatban
együtt van jelen és múlt pillanat.

Egy nép erkölcsét együtt teszi azzá
amivé lesz egy korban: a világ
hatalmi szóval, s társadalmi rendje,
mely védi éles érdek-önmagát,

s érthetően, "úri világban" végül
szuronyokra számíthat a szegény,
ha jogaiért kiáll, s nem lesz szolga,
álszent hívőként hajlongón szerény.

Ha más nem is, én a szemedbe mondom,
magyarság: - Múltad értsd, és ne feledd:
Hazád szolgáld, és ne a fenti Tolvajt,
s ne isteníts hamis isteneket!

(2018)















Lelkes Miklós: Fent csillagtenger...

Csillagtenger ragyogással mesélget, -
és fényszavai milyen nagyon szépek!
Egyszer jövő, varázsos csillagtávlat,
visszaadja az embert - önmagának?

Visszaadja, mit elvett láthatatlan
hatalom? Itt lent középkori katlan, -
de fent csillagos tenger. Közel? Messze?
Ki ember: szívet, Szépséget szeretne,

ilyen az ember, - de kevés az ember
látó szemmel és egyenes gerinccel.
A tömeget, ha szól vezérlő papja,
embertelenség mindig elragadja.

Az emberszív a Te Csillagod várja,
Költő, - vár a csillagok Csillagára.
Hány hajnala volt, s alkonya? A vérnek
vörös színéből zengj, szépséges ének!

(2018)




















Lelkes Miklós: A giccs

Sokféle giccs van. Az, látszatra, jámbor,
amelyen öntelt láma a világról
mond csacskaságot (vagy fél-csacskaságot),
s Szeretetről, - vagy melyen Nap leáldoz,
de még csókokkal eljátszik az ajka,
s mímelt szerelmet ken a pillanatra.

Ilyenekből, régente, persze, több volt,
kerek díszpárnán kis cicus dorombolt,
s vitrinekben fehér szárnyakon szálltak
angyalkák, s kértek szívektől imákat,
vagy porcelán szív egy piros dobozban
várta: másik szív érte lángra lobban,
s kéményseprők nem koromról meséltek,
vitték a létrát, támasszák az égnek..
Ó, nem mondom, hogy ezek mind kihaltak,
csak azt: effélék többen voltak tegnap!

A giccs, azt hiszed, hogy megállt ezeknél?
Sokfajta giccsből telt a kalmár erszény!
A háborúk giccsel is házasodtak
Mars mezején a "Harcra fel!" napoknak,
s a szégyen dalok menetkészen álltak,
és jött a parancs: - Neki Szerbiának!

Hát nézz körül! Ma is oly sok a bárgyú!
Töltögetik a propaganda ágyút,
durrogtatják, s mit el nem hisz a balga,
bebeszélik neki: - Isten akarja!
S csak egy-két látó neveti ezt itt lenn
(vagy fájlalja): - Mit is tud erről Isten?

Rossz ripacs szónok szava gyakran szentség
a bámulók előtt, bármily nevetség
az, amit mond. Fel-felveri a Házat
magyarkodó múlt. Tolvaj-érdek áthat
máig, sikerrel, bár a józan észnek
világos: hányszor volt magyarnak - végzet!

Sokféle giccs van. Észleljétek végre:
a bunkóságnak nem lehet jó vége,
s rossz ízlésnek valahol megjön kára:
fejetlenség, - vagy a fejek hiánya!

(2018)







































Lelkes Miklós: A Föld hajóként..

A Föld hajó, lassan halad tovább.
Óceánja a végtelen Világ.
Fedélzetén a végtelen Idő.
A pusztulása lesz a Kikötő?

Így lesz, vagy nem? Próféta nem vagyok.
Meddig éltek, élnek a jóslatok?
A Föld-hajó égbolt-fedélzetén
hány Pokol táncolt, mint őrült remény.

Igaz, olykor a felgyorsult Idő
magjaiból Szépségidő kinő,
Forradalom jön, és irányt mutat
madáchi "istenszikrás" pillanat.

Fedélzetre, tudom, másféle nép
kellene. A Szabadság, - messzeség?
Hát mai néppel az.. Igen.. Igen..
Az igazi Nép még bölcseiben,

gondolatokban van csak, s a Jövő,
e hűtlenül hűséges Szerető
formálgatja. Mikor jön majd a Tett,
mit képzelt Teremtő nem tehetett?

Hajó, lehet, még tűnődök kicsit,
s Óceánod aprócska fényeit
nézem! Hívó szó most nincsen velem,
csak e megérthetetlen Végtelen,
melyben a Végest is az érti csak,
kinek lelkében együtt Hold, s a Nap:
ki megérti, hogy adni, s kapni kell
a Fényt, amely sötétből felemel,

Fényt, mely olykor vörösből átragyog,
mikor szívedben vérzik Csillagod!

(2018)



Lelkes Miklós: A magukét?

A magukét mondják? Ó, nem, dehogy!
Bár szájalnak: inkább áldozatok.
Szájukba tettek rút érdek-kezek
hazugságot, giccsesen édeset.

Az Idő utóbb bezárja a kört, -
becsapottra keserű ráköszönt.
Közeli rokon csalás s öncsalás, -
egymást segítőn hoznak pusztulást.

Ó, érdek kezek, tolvaj érdekek!
Ország pusztulás van, kinek remek,
egy ideig, mert lophat, aki lop,
s akadnak, nyájként, szolga-zsoldosok.

Szemedbe nézek, s kimondom, magyar, -
a tolvajod mindig rosszat akar!
Hívó? Nem hívő? Bármily hit lehet
aljas, ha fedez becsteleneket!

Ó, te kis ország, a múltadra nézz!
Mit tett veled sok "keresztes vitéz"?
Gondold át a 20. századot..
Jelenbe jött hány bűnét láthatod?

Az igazság, tudom, nem szép mese,
s annak, ki lop, miért is kellene?
No, higgyétek el gyávák, s tolvajok,
én nem is várom, hogy tapsoljatok!

(2018)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
vántsa zoltán
  2018-03-18 18:35:55, vasárnap
 
  VÁNTSA ZOLTÁN

REGGEL A NYÁRBAN

vágtat a reggel
aranyos kedvvel
zúgnak a gépek
a lányok szépek
hajukban fények
NYÁRRÓL mesélnek
tavaszi daltól
a jázminoktól
illatos minden
egyetlen kincsem
e NYÁRI reggel
éltető kedvvel
nézek az égre
olvadó hóra
rosszra meg jóra

VÁNTSA ZOLTÁN

A GYŐZTES PÁRTHOZ
/Választások után/

A Hatalom TÉGED is megrészegít....
A NÉP lesz az aki majd kijózanít....
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

majd vigan kelek
és énekelek
a gerberáról
fűről meg fáról
örökké tartó
nevető NYÁRRÓL

VÁNTSA ZOLTÁN

VÁLASZTÁSOK UTÁN

Ha a NÉP egy párttól
megvonja bizalmát --
Úgy hajítom el mint
paraszt a Vadalmát !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

PÁRTÁLLÁSOM

Életem lehet bármilyen mostoha --
Pártnak szószólója nem leszek soha !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
VÁNTSA ZOLTÁN

POLITIKAI VILÁGNÉZETEM

Míg élek, maradok
JOBBOLDALI Ember --
akkor is, ha a Sors
ostorával megver !
-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

REGGEL A NYÁRBAN

vágtat a reggel
aranyos kedvvel
zúgnak a gépek
a lányok szépek
hajukban fények
NYÁRRÓL mesélnek
tavaszi daltól
a jázminoktól
illatos minden
egyetlen kincsem
e NYÁRI reggel
éltető kedvvel
nézek az égre
olvadó hóra
rosszra meg jóra
majd vigan kelek
és énekelek
a gerberáról
fűről meg fáról
örökké tartó
nevető NYÁRRÓL
-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

REGGEL A NYÁRBAN

vágtat a reggel
aranyos kedvvel
zúgnak a gépek
a lányok szépek
hajukban fények
NYÁRRÓL mesélnek
tavaszi daltól
a jázminoktól
illatos minden
egyetlen kincsem
e NYÁRI reggel
éltető kedvvel
nézek az égre
olvadó hóra
rosszra meg jóra
majd vigan kelek
és énekelek
a gerberáról
fűről meg fáról
örökké tartó
nevető NYÁRRÓL
-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

REGGEL A NYÁRBAN

vágtat a reggel
aranyos kedvvel
zúgnak a gépek
a lányok szépek
hajukban fények
NYÁRRÓL mesélnek
tavaszi daltól
a jázminoktól
illatos minden
egyetlen kincsem
e NYÁRI reggel
éltető kedvvel
nézek az égre
olvadó hóra
rosszra meg jóra
majd vigan kelek
és énekelek
a gerberáról
fűről meg fáról
örökké tartó
nevető NYÁRRÓL
-.-.-.-.-.-.-.-

VÁNTSA ZOLTÁN

PÁRTOKNAK CÍMEZVE

Attól, hogy mindent túllihegnek ŐK --
Ne gondolják, hogy lenyűgözők !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


VÁNTSA ZOLTÁN

TÉLI BALESETEM

Az úton megcsúsztam, elestem.
Kevés híján -- halált kerestem....

A Tél -- igaz -- kifogott rajtam.
Mentő-kabátom magamra varrtam....

NYÁRRAL béleltem balról, jobbról....
És minden rosszat mondtam a hóról !

A NYÁR meg gyöngéden megfogott.
Tudom, hogy értem is imádkozott !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
VÁNTSA ZOLTÁN

NYUGTALAN NYUGALOMMAL

Köd pihent a Város felett.
Nyújtózkodott is -- néha.
Táncolni ment a Napsugár....
Farsangol. Milyen léha.

A hó, újra szállingózott....
Nincs még vége a Télnek ?
A rügyek sem pattantak ki --
Talán, mert ők is félnek ?

Kérdéseimre válaszol
ez a kietlen reggel....
Ágyamba bújok álmosan....
Téladta -- borús kedvvel.

Mert ebben a sivárságban
semmit nem találhatok !
ÉS A HOSSZÚ, FORRÓ NYÁRRA --
TÁN ÉVEKET IS VÁRHATOK

VÁNTSA ZOLTÁN

INTUICIÓ

Lehet, hogy Vándor-Sas leszek,
vagy réten ugráló szöcske....
Vagy elégek a Végtelenben --
Fogolyként, mindörökre.

Lehet, hogy NYÁR lesz börtönöm,
és én leszek a rabok őre....
Vagy futok egy végtelen körön --
Hátamban -- Sorsom tőre.

Lehet, hogy a NYÁR megkegyelmez.
Életre ítél kegyesen.
De akkor majd VELE élek....
És az Egekig repdesem !
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1368
  • e Hét: 4287
  • e Hónap: 60262
  • e Év: 2535446
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.