Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Mi a szeretet ?
  2018-04-27 19:38:42, péntek
 
 



- A szeretet az nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok ok nélküli cselekedetei.
Vagyis: - Kérsz egy kávét? - Fáradt vagy? - Miben segíthetek?
- Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben.
- Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat!
- Elfogadni egymást olyannak, amilyen, hallgass a szívedre és ne siess!
- Nézni egymást, a szív és a lélek szemével. A kimondott szó hazug is lehet, de a szemeink soha nem hazudnak!
- Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet! Miért kell várni addig, míg meghal valaki, és akkor kimondani azt, hogy "Szeretlek"?
- A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés. Képesek legyünk azt kimondani: ,,A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni" - vagy irigység nélkül mondani: ,,Csodálatos, amit tettél"!

Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, mindent elmulasztunk az életben!
- Akiben szeretet van, és őt is viszont szeretik, az egy kiváltság és annak az élete rendkívüli, annak ragyognak a szemei és a lelke meleget sugároz!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A nagy dolgok álruhában érkeznek
  2018-04-13 18:55:58, péntek
 
 



A nagy dolgok álruhában érkeznek

Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.

Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. Egy pillanat - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.
Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.
Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben. Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. Semmiség - feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út. - vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom. - mondta. Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: Most már mehetünk. Elfáradtam. Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.
Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.
Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel. - feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből. - mondta.
- 'Vannak más utasaim is. - szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. - mondta végül: Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma is ez a legnagyobb hír a föld kerekségén
  2018-04-01 20:44:18, vasárnap
 
 



Kétezer esztendővel ezelőtt egy hihetetlen esemény híre kapott szárnyra öreg Földünknek egy pontján, és járja be azóta is az egész világot. Jézus feltámadott! Valaki, aki keresztre feszítve vérzett el, valóságosan meghalt, akit annak rendje-módja szerint eltemettek, akit a hozzátartozói elsirattak, akit az akkori társadalom már leírt az élők sorából: feltámadott. Valóságosan és ténylegesen feltámadott a halálból.

Ma is ez a legnagyobb hír a föld kerekségén, amit a legtöbb ember ámulva hall újra: Jézus feltámadott! Rádiók hangszórójából, újságok hasábjairól, templomok szószékéről, a legkülönbözőbb emberek ajkáról hangzik tovább talán éppen ebben az órában is minden létezőemberi nyelven, minden cáfoló törekvés ellenére is a nagy húsvéti örömhír: Jézus feltámadott! Ez a hír sok egyéb mellett egy olyan egyetemes emberi problémára jelent megoldást, ami mindenki számára egyformán aktuális: a haláltól való félelemre.

Jézus feltámadása azok számára igazán örömhír, akik a felolvasott ige szavai szerint "a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.", vagyis kivétel nélkül minden földi élőember számára. Mert nincs a világon még egy olyan valami, ami az emberiség teljességét mindenféle faji, nyelvi, népi, nembeli, temperamentumbeli, képzettségbeli különbség ellenére annyira összetartozóvá tenné, mint éppen a haláltól való félelem. Örök és elkerülhetetlen sorsa mindenkinek, hogy meg kell halnia. E tekintetben egyiknek sincs előnye a másikkal szemben. Itt igazán semmi különbség nincs az egyik és a másik ember között.

A királynak és a koldusnak, az Isten-hívőnek és az Istent tagadónak a homokóra kimért készlete egyformán titokzatos gyorsasággal és rendszerességgel fut le, míg végül nem marad egyéb hátra, csak valami ásító üresség. Orvos, gyári munkás, paraszt, lelkipásztor életének a gyertyája egyformán hamar leég, ha ugyan egy hirtelen támadt szél már előbb ki nem oltja. Ő sz hajú aggastyán és mosolygó kisgyermek sírjánál ugyanaz a temetői harang szól. Sok szép virágot, amelyik még ma üdén virít, holnap talán már a halál kaszája vág le. Akármilyen szép vagy csúnya az élet, igaza van a 90. zsoltár írójának: "Gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk" (10. vers).

Éppen ez a csodálatos, hogy a feltámadott Jézus a benne hívőt is olyan emberré formálja át, akiben a halál erőit már legyőzte a feltámadás. Hinni a feltámadott Krisztusban annyi, mint belépni Isten világának különös erőket adó dimenziójába, oda, ahol Jézus az Úr, még a halál felett is.

 
 
0 komment , kategória:  Ma is ez a legnagyobb hír   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 25 db bejegyzés
Összes: 1848 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 30
  • e Hét: 202
  • e Hónap: 653
  • e Év: 92699
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.