Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Saját max!
  2018-05-31 23:24:01, csütörtök
 
  "A természet hasonlít a boldogsághoz, amikor érzed,
hogy a tenyeredben tarthatod, ekkor lehullik minden rózsaszirom:
fújja a szél, el száll mint a boldogság madara"
Bé. Zsé. (saját max)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kiállításra (találtam ezt a verset) jól illik egy tárlathoz.
  2018-05-27 23:26:17, vasárnap
 
  "Kiállításra
Most képeket festek színeset,
Palettán keverve érzéseimet.
Ecsetem az élet színeit sejteti,
Felragyog benne, lemenő napnak
tüzesen izzó fényei.
Virágok száz arcát festem most,
Vizet, napot, fát és csillagot,
Kék ruhás lányt, érett gyümölcsöt,
Világra nyíló ablakot, természet csodáit,
Mit szememmel láthatok
és mint színes illat, magamba szívhatok.
Ez mindenem, mit szívem
Szeretetemmel nektek ad,
Visz a kezem és képzetem, melyben ÉLETEM".
Hajnali pír
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
(Nem változik semmi, csak ismétlődik a folyamat)
  2018-05-23 23:39:10, szerda
 
  Amikor a béke a lelkünkbe költözik. (nem változik semmi, csak ismétlődik az életünk folyamata)

Miért különbözteti meg a társadalom az özvegy és az elvált fogalmát? Mindennapi kérdésként merül fel mindnyájunkban, akiket megkülönböztet a társadalom. Ez a megkülönböztetés, sajnos a köztudatban is meggyökeresedett.
Ha meghal a férjem, akivel boldogan, vagy boldogtalanul éltem: szegény özvegyasszonnyá válok. Ha nem bírom házasságom boldogtalanságát, esetleg elegem lesz a megaláztatásokból, a kiszolgáltatottságokból elválok. Akkor ismét kiszolgáltatottá válok, úgy a társadalom, mint a környezetem számára. Mondhatnám: megbélyegezetté válok: mert olyat mertem tenni, hogy szabad emberré lettem.
,,Elváltam! A Társadalom ettől nem rövidült meg". Nincsenek előnyeim a közüzemi díjak fizetésével. A gyerekemet magam viszem, hozom az óvodából, iskolából. Azt a pénzt kell előteremtenem, amit az özvegyen maradt ember, az özvegyi nyugdíjából tud pótolni. Talpon kell maradnom, egyedül. Én csak egy elvált vagyok! A szegény özvegyet segíti a társadalom, emelik az özvegyi nyugdíját, kedvezmények illetik meg. Az elvált ember mitől lesz kevesebb. Ugyan attól, hogy egyedül marad, minden rosszat egyedül kell vállalnia. Talán a hátára van írva, hogy ő egy magányos ember. Ha hasznosan éli az életét beilleszkedik, vagy ki sem illeszkedett a társadalomból, a munkahelyén jól, becsületesen megállja a helyét, /ha hagyják / Az özvegy / esetleg vígözvegy talán ugyanígy él, vagy nem. Mégis óriási űr van a két ember társadalmi helyzete között.
Nem akarom szépíteni az elvált emberek erkölcsét, de ők szabadon tisztességgel élhetnek párkapcsolatban, vagy egyedül senkit nem sértve életvitelükkel, a jelző mégis nagybetűs marad. Aki sínylődik, gyűlölködik a házasságán belül, netán külső kapcsolatot tart fenn: de nem lép ki gyávaságból, vagy a fenn említett terhek viselésétől félve, tiszta ember marad. Megözvegyül, ha így történik, megkapja a neki járó özvegyi nyugdíját, és éli a maga életét. Tisztesség jár érte. Előfordulhat, hogy az egész házassága alatt volt külső kapcsolata. Ez tabu, mert ő házas ember volt.
Miért az egyik, és miért a másik? Egy azon társadalom bírálja el mindkettőt. Az utóbbi években számtalanszor előfordul, hogy az egymást gyötrő házastársak elvállnak életük vége felé, mert már semmi sem számit csak a nyugalom, békességet akarnak maguknak. Az idős kor, a nehéz életkörülmények felőrlik maradék erejüket, marad a válás, az egyedüllét, az egyetlen kicsike megélhetés a nyugdíj. Az egy ember nyugdíja. Az özvegyi nyugdíj viszont elmarad. Minden segítő kéz elfordul tőle. Magányában befelé fordul, depresszióssá válik, ingerszegény környezetben él. Minek vált el? De ha marad a rosszul megélt házasságában, boldogtalanságában, depresszióssá válik, magába fordul, magányosnak érzi magát, párkapcsolatán belül. Nincs mit mondani egymásnak, egymást okolják az elmúlt, elveszett évekért, talán italhoz nyúlnak, vagy egymást bántják tettlegesen is. Kinek jó az egyik és kinek jó a másik megoldás. Megoldás -e bármelyik vállalásunk?
A gyermekeink, ha az egyiket látják, ha a másikat követendő példának tekinthetik. De szemükben mindig is mintakép leszünk. Nem a génjeinkbe hordozunk minden rosszat, nem a sejtjeink utánozzák le elődjeik viselkedését. Mindent a jelen társadalom határoz meg. Nem is hisszük, hogy mennyire hordozzuk a parlamentben ülő képviselők, politikusok viselkedését. Nem írom azt, hogy kultúráját, hiszen ennek a parlamentnek nincsen kultúrája. Az iskolákban, a diákok viselkedésében jelen van a társadalom minden nyavajája, ezt pedig nem foghatjuk a génekre. Ami fenn az lenn! A példamutatás elmaradása, a kiváltságosok előtérbe helyezése, minden a pénz elmélete, ezt látjuk, ez a trend.
A divat mindig követőkre talál. Rúgjunk bele, aki az utunkba áll, ezt tanítják a kereskedelmi Televíziók filmjei, műsorainak nagyobb része. A gyermekeink rettegve nézik műsoraikat, de nézik. Nyugtalanok, agresszívek. Mindenkit bántanak mindenért. Ezt látják! Nincsenek a génjeikben. A példa, amit mutatunk, mi vagyunk elsősorban, akiket követnek. Hidegen, közönnyel, néha kegyetlenül kiábrándító gyermekarccal. A kezünket kellene csak kinyújtani, értük, akik még meg sem születtek, értük, akik itt élnek és a mi gyermekeink. A jövő Társadalmáért kellene tenni, most azonnal, mert késő lesz!
Ha megtesszük az első lépéseket, ha az ember lesz a legfontosabb, ha nem lesz különbség ember és ember között, ha mindig lesz, akinek megfoghatjuk a kezét, akkor nem kell keresni, kit lehet okolni a génekért.
Nem licit a nyugdíj adása, akinek jár a ledolgozott évei a garancia. Nem könyöradomány, nem kell a következő kormányoknak továbbítani a döntést a semmiről. Mindenkinek állampolgári joga kell, hogy legyen a biztos megélhetés. Szabad országban élünk: Okos Nemzet a Magyar! Van megoldás. El kell osztani a javakat, úgy ahogyan a becsületes paraszti ész azt megkívánja.
Engedjenek dönteni a választásokon! Legyen jogunk dönteni. A telefonunk ne legyen szabad préda a politikusok kezébe. A miniszterek hangja ne jöjjön be a szobánkba, ne kelljen drága perceinket a politikusoknak adni. Gyermekeinké legyen az időnk. Övék legyen a jövő! Azt kívánom, hogy 2o14 ben, az a BÉKE jöjjön el, amit a Magyar Nép megérdemel: BÉKESSÉGET lehessen az emberek lelkébe ültetni, akkor majd a testük egészsége, a szellemük
egységes gondolatisága a Mi Országunké lesz, mert miénk a BÉKE, a HATALOM, az Isteni áldás is a miénk lehet!
2014-01-28

L. Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pünkösdi versem.
  2018-05-21 22:49:06, hétfő
 
  Első pünkösd

Az első pünkösd előtti
ígéretet remélve: szeretetre,
hűségre és békére vártak
a tanítványok.

Dörög az ég, fúj a szél!
Kering, bolyong:mi végre
a sok-sok falevél?

Elvetélt idill: aprócska
foszlányokból épült falnak
dőlve, rá lehelt kiáradásának
jövetele?

Szent Léleknek vagy
Pünkösdnek lüktető
nagy-nagy szele!

L. Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Köszönet Ilonának a versért!
  2018-05-20 14:55:30, vasárnap
 
  Ilona Schumacher B-Zsuzsának

Arcod haloványát
E csokorban látom,
Sorsod vágyódását
S tündöklő tudásod.

Hosszú legyen élted,
Minden napját éljed
Mint egy büszke pálma
Kit nem tör vihar árja.

Boldogság és Béke
Lakozzék E szívben,
Isten útján Véled
Angyalokkal térjek.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hankiss Tanár Úr gondolatai!
  2018-05-20 00:14:41, vasárnap
 
  Hankiss János: Úgy Élj

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen... Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen... akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!

(Hankiss János)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kreatív Alkotók Köre LÉLEKÜZENET III. c.Kiállítása!
  2018-05-19 00:06:31, szombat
 
  Kreatív Alkotók Körének 2018. június 9-én szombaton tartjuk a szokásos évvégi kiállítását.
A Kiállítás helye:Mosonmagyaróvár , Fehér Ló Közösségi Ház emeleti galériája.

Szeretettel várunk minden Barátunkat, Ismerőseinket, Művészet kedvelőket!

2014-ben alakult a csoportunk, a kiállításunk címe:LÉLEKÜZENET III. 14 tagunk szerepel 3-3 festménnyel, különböző technikákat használva mutatják be az évek folyamán alakult fejlődésüket.

A festőcsoport vezetői:L. Burda Zsuzsanna és Móczi Sándor képzőművészek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tanítsunk másokat is írni, sírni.
  2018-05-15 23:16:00, kedd
 
  Megint írni kell! "Ideje van a versírásnak!" Magunk mögött ne hagyjunk üres sorokat, fehér papírt, összegyűrt időt.
Ideje van a mindennapi olvasásnak, az értelem felhangosításának, ideje van az imádságnak, az elmélyült gondolatnak.
Nem roskadhatunk össze, míg fogjuk egymás kezét.
Hagyjunk magunk mögött valamit: igazság keresés mindennapjait, ne hagyjuk rájuk azokra, az utánunk jövő kicsikre, nagyokra.
Olvassunk verseket: egymásét, a kortársírók verseinek vallomásait, hogy tanítsunk másokat is írni, sírni.
Bé.Zsé.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Béke verse...
  2018-05-14 22:55:24, hétfő
 
  L. Burda Zsuzsanna

Benned a béke...

Benned minden elengedés,
Benned a béke:
s, hordozod a
,,háborút"

Átléptél minden határt:
átlépted a feltámadót
Hitedben vesztett
gondolati csatát.

Az utolsó mozdulat
a keresztre feszítés volt:
Fejvesztetten nézted
a haldokló, vérzőt

érezted az elengedést,
a test megpihent,
benned a béke...
elengedte a háborút.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A viharról, ami időnként jön és elmegy.( Wass Albert)
  2018-05-09 21:50:46, szerda
 
  A viharról, ami időnként jön és elmegy. Figyelted, hogy kezdődik?
Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy. A levegő megáll fölötted, mintha ásítana.
Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet. Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai.
A fák is őt nézik valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok. Egy kis levél, valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit. Egymásnak adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel. Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek.
Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a hegyen meghallod a fenyvest zúgni.
Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot.
Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket vesztik a színek. Morddá sötétedik minden. És ekkor megjön a szél, az igazi.
Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büszkék ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol.
Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz. A föld remeg.
Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja.
Így a fa. És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert ember. Jóindulatú, tiszta és igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban, emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál. Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait.
Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös szándékok babonája hozza. De az ember megáll benne, ha ember.
És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű. A föld puhább és a virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek.
Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát belenyomja mélyen a fölpuhult földbe.
Illatos a föld olyankor s jó gabona terem. Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.
#WassAlbert
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 79 db bejegyzés
Összes: 2089 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 92
  • e Hét: 463
  • e Hónap: 2034
  • e Év: 64901
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.