Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 140 
Petőfi Sándor – Lehel
  2018-06-26 06:38:14, kedd
 
 
Petőfi Sándor - Lehel

A kürtkebelbe fú Lehel,
S a kürt riadva énekel
Vad éneket csatára;
S szilaj szikrát ezer szem hány,
És nyúl kifent acél után
Ezer kéz, hallatára.





A kürtnek harsogó szava
Még egyszer szálla tétova,
És összeütközének:
Hadúr világduló fia
S a bosszuló Germánia;
Mind harcszomjas legények.

Iszonyterhes lön a csata!
Vérnek patakja árada
Mezők tiport füvében,
És por közé a hadfiak
Sürűn omolva hulltanak,
Mint gabna jégesőben.





Még dúl soká az ütközet,
Még diadal nem nyujt kezet
Sem ennek sem amannak.
Még a koromsötét halál
Honába kard csapásinál
Ezren s ezren rohannak. -

A sors kockája vetve van!
És haj! seregje csúfosan
Leverve nyög Lehelnek.
S kiket nem ére a halál
Kardok duló csapásinál,
Rabláncon vesztegelnek.





"Hogy többé ránk ne törjetek,
Bitóra tüstént véletek,
Rablók gonosz csapatja!"
Kihez hajolt a győzelem,
Parancsszavát a fejdelem
Ily büszkedurván adja.

"Elő vezér! elő veled;
Elsőség illet tégedet,
Hadd lássuk szörnyu képed.
Olyan magasra emel-e
A magyarok nagy istene,
Mint én emellek téged?"





S a porba tipratott kebel
Fojtott dühérzeményivel
A hős előre lépett,
És szóla: 'Fejdelem! kegyed,
Látom, határtalan; egyet
Engedj hát kérni tőled.

A kürt éltem hű társa volt;
Ő annyi vért és viadalt
Karom között szemléle.
Ez óra tőle elszakaszt;
Hagyd még egyszer megfúnom azt,
Hagyj elbucsúzni tőle!'





És zúg dörögve rémitőn
A kürt ismét Lehel kezén;
S hogy harsogtatta szerte:
Rá szent hevűlet lángja száll,
A győző fejdelemnek áll,
És véle őt leverte!

'Te fölmagasztalsz,' e szavak
A hősi ajkon hangzanak,
'És én a porba váglak!'
S megy bátran, míg önérzete
Arcára kéjsugárt vete,
Elébe a halálnak.

Pápa, 1842. Június




 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor versek  
Petőfi Sándor – Lehel
  2018-06-26 06:36:40, kedd
 
 

Petőfi Sándor - Lehel

1
Mennydörg az óriás kürt
Lehelnek ajakán.
Örvendve nyúl ezer kar
Kifent acél után.

Vérszomjazó örömben
Szikráznak a szemek,
Telt a kebel dicsétől
Harc nagy reményinek.





Jaj annak! aki ellen
E nép kardja száll.
Jaj annak! sorsa lészen
Gyalázat és halál.

Még egyszer zúg riadva
A szélvészhangú kürt
S az alemann seregre
A dúló szittya tört.

S vérnek patakja árad
Az eltiport mezőn,
Kietlen rém-halommá
A holtak teste lőn.





Még vínak oly erősen,
Oly fáradatlanúl!
A szittya kar csapásin
Sok alemann kimúl.

De nyugot népe nem fogy,
Elhullott száz helyett
Konrád hatalmas szóval
Idéz új ezeret.

És haj fordít a kockán
Az inda-végezet,
És haj a magyaroknak
Romlása érkezett.





2
Zajtalan áll a
Gyász-arcu csatahely,
Bátor leventék
Elhullott ezrivel.

Győzött a teutón.
A hosszu harc után
Rabság Lehelnek,
Megtörött had román.

"Rablók! hogy többé
Reánk ne törjetek:
Akasztófára
Egyig most veletek!"

Mond nagy kevélyen
A győző fejdelem,





És a bakóknak
Vad serege ott terem.

"Vezér, jer, illet
Elsőség tégedet,
Elő, hadd lássuk
Félt hősi képedet.

Olyan magasra,
Miként én, emelt-e
A magyaroknak
Hatalmas istene?"

'Fejdelm, oh látnom,
Határtalan kegyed,
Azért hadd kérjek
Tőled tehát egyet:





És teljesítsed,
Kivánatom csekély.'
Előre lépve
Ekkép Lehel beszél.

'Éltemnek a kürt
Olyan hű társa volt,
Mellette vívtam
Sok véres viadalt.

Halálom tőle
Örökre elszakaszt;
Engedd utószor
Megharsogtatnom azt!'





S megriad a kürt
Lehelnek ajakán,
Miként oroszlán
Erdői vad tanyán.

S hogy harsogtatta
Dörgőleg mindenszerte,
Konrádnak álla
És véle őt leverte.

'Te felmagasztalsz,
És én a porba váglak!'
S megy büszke-bátran
Elébe a halálnak.

Pápa, 1842. Tavaszán




 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor versek  
Petőfi Sándor – Szín és való
  2018-06-26 06:35:20, kedd
 
 

Petőfi Sándor - Szín és való

1
Némúl a hangszerek zenéje,
A függöny felrepűl,
S az arcokon kiváncsiságnak
Csendes figyelme űl.

És ékes színpadon a múzsa
Kegyelt papnéja áll,
Bájlóbb a kikelet kertjének
Minden viráginál.

És oh midőn szavak születnek
Az ajkak bíborán,
Nem, így nem énekel tavaszkor
Pacsírta s csalogány.

S mit benne látsz megtestesűlve:
Erény és szerelem;
S a néptömeg, varázslatánál
Kéjtengerré leszen.

Hódolva a dicső müvészet
Magasb hatalminak,
Éljenzaj és örömkiáltás
És tapsok hangzanak.

De a zajongó nép között áll
Az ifju mereven,
Ah érzeményi zavarának
Nyelvet, szót hol vegyen?

Egy új világ nyilik szivében,
Egy új édenvilág,
És benne lángoló szerelme
Az illatos virág.





2
A barnaleples éj
Nyugalmat osztogat,
De ah! az ifjunak
Nyugalmat az nem ad.

Zajló küzdés szivén,
Szerelmi, égető,
Mely tarka gondolat-
Füzért tünődve sző.

"El, el! meglátni őt,
Az égi szép szemet.
Amelynek e kebel
Imádó rabja lett;

Meglátni a szelíd
Angyalvonásokat,
Melyeknek bájain
Szív és ész elakad;

S a tündértermetet,
S a hullámzó kebelt,
Hol a kecs istene
Két rózsatrónt emelt.

Meglátni, asszonyok
Legszebbje tégedet,
Minőt az ég csupán
Egyszer teremthetett!"

S az ifju elsiet
Szerelme vágyiban





A kedves hely felé,
Hol istennője van.

"Ti ablaki fölött
Irígy őrkárpitok!
Pillantanom reá,
O kérlek, hagyjatok."

Rejtsétek a szobát
Hiven, o kárpitok!
Szivszaggató, miket
Az ifju látni fog.

Csók és édes szavak...
S szerelmi jelenet...
S o bűn, o förtelem...
Szerelmet.. pénz vehet!

3
Színházba seregesen tódúl a nép,
Csudálni a müvésznő érdemét;

S míg hangja lelkesűlt szivekbe hat:
Új és új érdemkoszorút arat.

S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja
Fel-felzeng bájoló játékira;

De ah! titkon folyó könyűiben
Kihalt a néma, kínos szerelem.

Pápa, 1842. Június




 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor versek  
Petőfi Sándor – Tolvaj huszár
  2018-06-26 06:34:06, kedd
 
 
Petőfi Sándor - Tolvaj huszár

1
Ló dobog, por kél az úton,
Zeng a harsány trombita:
Kvártély, kisbiró! huszárok
Szállanak a faluba.

És hogy jöttek, hogy megálltak
A vitézi seregek:
Aggalom s öröm vegyűlve
A lakókat szállta meg.





Aggalom s öröm szivökben
Nem hiába lakozik:
A huszárok csínosak, de
Kissé hosszuk újjaik.

"Jól vigyázz leányom édes,"
Mond az aggódó anya,
Nehogy ez vagy az lakunkból
Vélek elvándorlana."





2
Ébred a hajnal sugára,
Véle ébred a huszár;
Lóra pattan, induló zeng,
S messze föld fogadja már.

És merengő fájdalommal
Néz utánok a leány;
Köny pereg le szép szeméről,
Mély sohaj kel ajakán.

"Mért, leányom, e busongás?
Könybe mért lábbad szemed?"
"Jó anyácskám, meglopának,
Egy... elvitte szívemet."

Pápa, 1842. Június




 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor versek  
Petőfi Sándor – Ideál és való
  2018-06-26 06:32:55, kedd
 
 
Petőfi Sándor - Ideál és való

Dalra, dalra, néma húrok!
Lengj előmbe, ideál;
Hagyd hevűlni képzeményim
Égi fényed bájinál.

S száll egéből ideálom,
És az ott - mely rózsaszál?
Ah a lyányka ablakából
Ablakomra kandikál.





S ideál és szép leányka
Engemet hevítenek.
Kit tekintsek, kit daloljak?
Mondjátok meg istenek!

Képzetem varázsalakja!
Tünj egedbe, tünj tova;
Való kell a föld fiának,
S költő - nem a föld fia?

Pápa, 1842. Április




 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor versek  
Dutka Ákos - Trianon…Trianon
  2018-06-25 05:29:06, hétfő
 
 
Dutka Ákos - Trianon...Trianon

Újságbetűk táncolnak újra
bolond véres újságbetűk...
Hiába futsz közönybe bújva
az óriás Rém fejedre üt,
s vacogni kezded szédülten vakon:
Trianon...Trianon.





Húsz év előtt is így doboltak
szíveden a bolond betűk.
Lemberg felett már ott vijjogtak
sorsod felé a dögkeselyűk
s te csak rohantál szédülten vakon.
Mi lett a vége?...Trianon.

De hiszed, hogy élhet föld felett
ember, kinek e szó siket
könnyű, közömbös név lehet
mit büntetlen hordhat és vihet
e hét betűben holt vakon:
Trianon...Trianon?





Látod már London is virraszt,
lót-fut, repül száz kancellár.
Mérgezve a szent új tavaszt
tanklábú gépek malma jár
s mint a szú rág vén asztalon
kopogtat ott is Trianon.

Ott rág már a bomlott lelkeken
hol gázt kever most száz vegyész
s a magára döbbent félelem
tébolyában sír az ész:
nyög és bebőg az ablakon
Trianon...Trianon.
1936




 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versek  
Dutka Ákos - Nyáresti ének
  2018-06-25 05:27:48, hétfő
 
 
Dutka Ákos - Nyáresti ének

Most már oly jó, oly bódító az élet:
Bánatból erjedt nemes asszu bor.
Fanyar zamatját régi könnyek adják, -
Tüzük, hevük az évek benne hagyták
S mélyén harminc év bölcsessége forr.

Most már oly jó a nyár tikkadt derűje -
Mélázni tétlen messzi partokon,
Elmúlt nyarak fényét, tüzét idézni,
Magas hegyekről végtelenbe nézni
S ballagni messze, napos utakon.






Most már oly jó a szelíd őszre várni,
Szeles, virágos tavaszt kérni még, -
Minden szépséget tétlenül becézni,
Az élet forgó nagy tükrébe nézni
És nem kérdeni semmit, hogy miért.

Most már oly jó az életet megértve
Hosszú kortyonkint inni örömét,
Csókot, virágot, asszonyt megbecsülni
S esténkint hosszan, mélázva megülni,
Hallgatva mint tanít az esti sötét.




 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versek  
Dutka Ákos - Nézz csak az elmúlt életedbe
  2018-06-25 05:26:16, hétfő
 
 
Dutka Ákos - Nézz csak az elmúlt életedbe

Sokszor emlékszünk, visszanézünk, -
Ahol ugráltunk sírva, játszva
Gyermekségünk víz idejére,
Egy-egy udvarra, régi házra.

Régen nem látott vén szobákban
Beszélgető békés családra.
Ünneplő nyári délutánok
Terített gazdag asztalára...





Virrasztott beteg éjjelekre,
Mikor ijesztő volt a lámpa,
Egy simogató meleg kézre;
Szomorú halavány anyánkra.

Egy hű cselédre, - jóbarátra -
Vigasztaló szent drága könyvre.
Didergő kamasz vágyainkra; -
Elhagyott első szeretőnkre.

Szobákra, ahol egyszer háltunk,
Ahol először estünk bűnbe -
S könnyesre tágult bús szemekkel
Nézünk az elmúlt életünkbe.




 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versek  
Dutka Ákos - Májusi este
  2018-06-25 05:23:13, hétfő
 
 
Dutka Ákos - Májusi este

Álmos szemekkel jön a vén hegyekről,
Vállán ezüstös lilaszin köpeny.
Halkan suhan s nyomába barna árnyak
Terülnek el a friss gyepszőnyegen.

A város tikkadt, szomjasan sóhajt föl
Kitárja sorban minden ablakát, -
Az Éj válláról lecsuszik palástja
S a tornyokra teríti ezüst fátyolást.

Mezítlen lép a paloták elébe,
Végig fut a szomjas, álmos városon
Bele nevet száz éves férfi szembe
S a másik úton a hegyekbe oson.

S a merre járt, a lankadó erekben
Dalos ütemben muzsikál a vér
Szomjas vágyakkal tüzes szemekkel
A tikkadt városban felébred az éj.




 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versek  
Dutka Ákos - Júniusi szerenád
  2018-06-25 05:21:40, hétfő
 
 
Dutka Ákos - Júniusi szerenád

Nyugtalan álmú júniusi este,
Álmatlan ül a Hold az egen,
Reszketnek a barna palota ormok
Ezeken a piros éjjeleken.

Ágyas szobák lágy rejtekén, a mécses
Csókos párokra veti sugarát,
A város mintegy óriási szív,
Reszketnek benne halk melódiák.





Szűzi nyoszolyákon forró lesz a párna,
A részeg vörös Hold csábít, bujtogat
Érzed? Úgy-e érzed valahol te is ma,
Hogy a vágy nyitogatja az ablakodat.

Nyugtalan álmú júniusi éjeke,
A részeg vörös Hold lassan lepihen
S mintha két tűz messze vészharangja lenne:
Kondul a szíved, kondul a szíved.




 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versek  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 140 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 140 db bejegyzés
e év: 1282 db bejegyzés
Összes: 8482 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 329
  • e Hét: 4672
  • e Hónap: 16586
  • e Év: 275710
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.