Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
200 éve született Semmelweis Ignác, az anyák megmentője
  2018-06-30 21:30:32, szombat
 
 










200 ÉVE SZÜLETETT SEMMELWEIS IGNÁC, AZ ANYÁK MEGMENTŐJE


Semmelweis Ignác Fülöp (Buda, 1818. július 1. - Bécs, 1865. augusztus 13.) magyar orvos, az ,,anyák megmentője".

Semmelweis Ignác, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapozója, "az anyák megmentője" 1818. július 1-jén született Budán. 1835-től a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára járt. Két év múlva Bécsben a jogi karra iratkozott be, de be-beült egy medikus barátjának anatómia előadásaira is. Az ott hallottak annyira magával ragadták, hogy egy év után "szakmát váltott", orvosi tanulmányai mellett eljárt boncolni és elvégezte a szülészmesteri tanfolyamot is. 1846-ban tanársegédnek nevezték ki a bécsi szülészeti klinikán, ahol szinte naponta szembesült a gyermekágyi lázban meghalt anyák tragédiáival.

Semmelweisnek feltűnt, hogy az otthon vagy bábaképző intézetekben szülő nők közül sokkal kevesebben haltak meg így, mint a kórházakban, holott a tudós professzorok helyett csak képzetlen szülésznők foglalkoztak velük. Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette a kezét és nem sokkal később elhunyt, Semmelweis rádöbbent, hogy az orvos boncolási képe azonos a gyermekágyi lázban meghalt anyák leleteivel. Nem a vérmérgezés felismerése volt a nagy teljesítmény, hanem annak megértése, hogy a boncnok kezén ott van a fertőző anyag, a vérpályába jutáshoz csak seb kell, ami pedig minden szülő nőnél megtalálható. Semmelweis vette észre elsőként: a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye és a fertőzést az orvos terjeszti.

Ezért a hozzá beosztott orvosoknak azt javasolta, majd arra kényszerítette őket, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel mossanak kezet, s ezután szinte megszűnt a gyermekágyi láz. Felfedezésével azonban nem dicsőséget, hanem ellenségeket szerzett kollégái között, akik büszkék voltak kezük "kórházi szagára" és sértőnek találták a feltételezést, hogy ők okoznák a betegek halálát.







Az 1848-as forradalom kitöréskor aztán a nemzeti érzésre apellálva meg is szabadultak a kényelmetlen magyartól, akinek távozásával megszűnt a kényelmetlen kézmosás, viszont újra felszökött a gyermekágyi lázzal összefüggő halálozások száma. Ekkor visszatért szülővárosába, ahol régi barátai mellett a szakma is hamar befogadta: az orvosi elitbe került, önzetlenül dolgozott betegeiért, eleinte díjat sem kért munkájáért. 1851-ben a pesti Rókus kórház főorvosának nevezték ki, 1855-től a szülészet és nőgyógyászat professzora volt a Pesti Tudományegyetemen. 1858-ban hosszabb cikksorozatot közölt a gyermekágyi lázról, s egy német nyelvű monográfiát is közreadott, de csak kevesen fogadták el nézeteit.

Ekkorra Semmelweis már megkeseredett ember volt, és monográfiája több ponton megtámadta kollégáit - tette hozzá Varga. Szerinte ennek több oka is lehet: a legtöbben azzal magyarázzák, hogy a férfi korábban rengeteg lányt és asszonyt látott meghalni. Ráadásul legtöbbjüknek ő maga okozta a halálát, azzal hogy saját kezén vagy ruházatán vitte át a boncteremből a szülőszobába a kórokozókat.

,,Gyilkoltam - jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam - meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülőnőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, mely megöli őket. Ezért boncoltam, s az ujjamon tapadó hullaméreggel öltem meg őket. De most rájöttem arra, hogy a fertőzést a vizsgáló ujjon tapadó szenny viszi be a szülőnő szervezetébe. Ezt tudtára adtam az egész világnak, és aki ezek után nem takarítja le a szennyet ujjáról, mielőtt vizsgál, az tudatosan és bűnösen gyilkol" - emlékezett később az orvos.

Az utolsó éveiben súlyos idegbajjal küszködő orvos 1865. augusztus 13-án halt meg egy bécsi ideggyógyintézetben, a hivatalos verzió szerint csontvelőgyulladásból eredő szepszisben, vagyis abban a betegségben, amelynek kóroktanát felfedezte.


Semmelweis Ignác születésnapja 1992 óta minden év július elseje Semmelweis-nap, a magyar egészségügy napja Magyarországon.







Emlékérmével tiszteleg a 200 éve született Semmelweis Ignác előtt a Magyar Nemzeti Bank

Link



Kásler Miklós: Semmelweis Ignác emberek millióit mentette meg

Link

















 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Költők és múzsáik
  2018-06-29 18:45:22, péntek
 
 







KÖLTŐK ÉS MÚZSÁIK


Költők múzsái - 19. század







Mikszáth Kálmán - Mauks Ilona

Mikszáth Kálmán iskolái befejeztével 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. 1871-ben ismerkednek meg Mauks Ilonával, akivel Mikszáth 1873. július 13-án a szülői tilalom ellenére Pesten házasságot kötött. Mauks Ilonát
1875-ben betegsége visszakényszerítette Mohorára. Anyagi nehézségek miatt 1878 nyarán törvényesen is elváltak. 1882-ben a már elismert író ismét feleségül kérte, és 1882. december 31-én újra házasságot kötöttek







Petőfi Sándor - Prielle Kornélia

"Ha 1846 szeptemberében a 20 éves Prielle Kornélia és 23 éves vőlegénye házassági kérelmét nem utasítják el formai hiányosságok miatt, ma a fiatal színésznőre emlékeznénk úgy, mint Petőfi Sándor feleségére. Már 1845-ben megismerték egymást, amikor a debreceni színtársulat előadásának szünetében Petőfi el akarta szavalni egy költeményét, de a cenzor nem engedélyezte. A költő egy évvel később a városban járt, ahol a korábbi eset miatt a közönség lelkesen ünnepelte, s a társulat fiatal színésznője, Kornélia egy megzenésített versét énekelte el tiszteletére. Az akkor már Szendrei Júliával jegyben járó Petőfi bele is szeretett a színésznőbe, s - némi szorosabb bemutatkozást követően - azon melegében meg is kérte a kezét. Nelli igent mondott. A gyors menyegzőt csak azért nem lehetett megtartani, mert iratok híján egyetlen pap sem akarta összeadni őket. Sándor hazautazott, hogy elintézze a papírokat, de otthon Júlia várta, aki elfeledtette vele debreceni menyasszonyát.







Jókai - Grósz Bella

1899. szeptember 6-án, két évi titkos kapcsolat után, az akkor 74 éves Jókai Mór feleségül vette a 20 éves Grósz Bella színésznőt. Második házassága miatt családtagjai és barátai egy része elhidegült tőle, lánya beszámíthatatlanná kívánta nyilvánítani. 50 évvel korábban a nála 8 évvel idősebb Laborfalvi Rózát vette el, és ezért akkor is elfordultak tőle a családja és barátai, köztük Petőfi is. Még 5 évet éltek együtt, minden forrás szerint boldogan, Jókai újra szerelmes verseket írt. Grósz Bella nem ment újra férjhez, a zsidótörvények elől emigrált, 1947-ben halt meg Londonban.







Csajághy Laura

Vörösmarty Mihály szerelme, felesége

Vörösmarty és későbbi hitvese 1841-ben ismerkedtek meg, Pesten 1843. május 9-én vette feleségül a nála 25 évvel fiatalabb Laurát. Házasságuk 12 évig tartott, 5 gyermekük született, közülük ketten, Irma és Mihály fiatalon meghaltak, másik három gyermekük:

Béla (1844-1904), igazságügyi államtitkár, a Kúria másodelnöke
Ilona (1846-1910), aki 1867. szeptember 16-án feleségül megy Széll Kálmánhoz, a későbbi pénzügyminiszterhez, későbbi miniszterelnökhöz
Erzsébet, aki hosszan tartó betegség után 1879. július 21-én hunyt el élete 31. évében

Férje 1855-ben bekövetkezett halála után a gyermekek gyámja Vörösmarty jó barátja, Deák Ferenc lett,







Déryné Széppataky Róza

Katona József szerelme - 1833-ban, a Bánk bán kassai ősbemutatóján Déryné Széppataki Róza játszotta Melinda szerepét. A költő ekkor már három éve halott volt.







Katona József

A visszahúzódó, igen komoly fiatalembernek nehezen ment a szerelmi kinyilvánítás: olyannyira, hogy az egyébként igen érzékeny Széppataki Róza sokáig nem is tudott a titkolt "érzeményről".1813-ban végül elszánta magát Katona, s levelet írt az imádott lánynak. Levelében arra kérte hölgyét, hogy ha szíve nyitva állna hódolója előtt rózsaszín szalagot, míg ha elzárkózik akár egy találka elől is, feketét tűzzön. Hogy zárkózna-é Róza, vagy sem, nem tudhatjuk, hiszen a levelet Katona csak monogramjával látta el. A hallgatag fiatalember esélyeit mégis tökéletesen példázza a tény, hogy Rózának eszébe sem jut: esetleg különc ifjú pályatársát (Katona is játszott színpadon!) rejti a K és J betű. Így elmaradt a szalagtűzés és a várt beszélgetés is.







Jókai Mór szerelmei

Akik azt hitték eddig, hogy ismerik Jókai Mór életét, nagyon meglepődnek. A könyv lapjairól egy kicsit más Jókait ismerhetnek meg. Azt az embert, aki házasságaival mindig botrányokat okozott és mérhetetlen indulatokat gerjesztett. Akinek magánéletét is átszőtte az irodalom és életében többször is olyan kapcsolatokba kezdett, olyan szerelembe esett, amely kis híján végzetessé lett számára. Jókai Mór szerelmei éppen olyanok voltak, mint a regényei. Tele intrikákkal, névtelen levelekkel, aljas pletykákkal, nagy fellángolásokkal, harcos vagy bujkáló ellenfelekkel. Ő pedig, mint igazi álmodozó, aki egyik lábával nem is ebben a világban áll, néha felvette a harcot a sötét erők ellen. Máskor meg hagyta magát sodortatni a sorstól. Három nő hatott rá, egyik-másik csaknem végzetesen...Laborfalvi Benke Róza, Lukanics Ottíla és Nagy /Grósz/ Bella.







Petőfi Sándor

Petőfi szerelmei:
1. Csapó Etelka (Vahot Imre bátyjának fiatalon - 15 éves korában - elhunyt sógornője) => Cipruslombok Etelka sírjára c. ciklus
2. Mednyánszky Berta (gödöllői földbirtokos lánya; a társadalmi és vagyoni különbség választja el őket) => A szerelem gyöngyei c. ciklus
3. Sass Erzsike (barátjának, Sass Károlynak a húga; hirtelen fellángolás Borjádon) => Négyökrös szekér
4. Szendrey Júlia: Szendrey Ignác, endrődi jószágigazgató lánya; a nagykárolyi megyebálon ismerkednek meg; igazi "kékharisnya"; apja akarata ellenére megszökik Petőfivel, majd hozzámegy feleségül










Teleki József kastélya Koltón

A kastély feltehetően Mária Terézia uralkodásának idején épült, 1821-ben pedig már restaurálták a barokk épületet. A Telekiek 18. századi kastélya, leghíresebb ura gróf Teleki Sándor 48-as ezredes, emlékíró, aki 25 éves korában, 1825-ben vette át a koltói birtok vezetését.

1846-1847-ben - a gróf vendégeként - három alkalommal is megfordult a településen a kor híres költője, Petőfi Sándor. Ezek közül a "látogatások" közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. - október 19. közötti időszak, amikor az ifjú költő hitvesével, Szendrey Júliával itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel (pl. Szeptember végén) gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott, ezt a fát Petőfi somfájának nevezik, s ez alatt temették el kívánsága szerint Teleki Sándort is. A kastélyban ma Teleki-Petőfi Múzeum működik.







Petőfi Sándor - Szendrey Júlia

A koltói kastély kertjében áll ez a szobor, ahol Teleki gróf kastélyában a mézesheteiket töltötték.







Petőfi és Jókai

Szendrey Júliával és Laborfalvi Rózával

A nagy forradalmár költőt éveken át szoros baráti szálak fűzték Jókaihoz. 1848-ban
azonban eltávolodnak egymástól s szeptember elején végleg szakítanak.

Jókai Mór éppen március 15-én a Nemzeti Színházban, Katona József Bánk bánjának előadása után ismerkedett meg a nála 8 évvel idősebb színésznővel, Laborfalvi Rózával, a kapcsolatot a korkülönbség miatt Petőfi Sándor ellenezte, barátságuk is megromlott, legközelebb csak 1849 májusában találkoztak.


Szekeres László: JÓKAI ÉS PETŐFI SZAKÍTÁSA

Link








Arany János - Ercsey Julianna

Az árva nagyszalontai lány 1840. november 19-én Nagyszalontán ment feleségül Arany Jánoshoz, házasságukból két gyermek született: 1841-ben Juliska, majd 1844-ben László. Arany szigorú takarékossággal igyekezett megteremteni családja anyagi alapját, s ebben a törekvésében hű társra talált sokat szenvedett, érzékeny, melegszívű feleségével. 1865 decemberében tüdőbajban elvesztette leányát, Juliskát, majd 1868-tól férjével ők vették át kisgyermekként félárvaságra jutott unokájuk, a hároméves Széll Piroska nevelését.

Amikor férje 1882. október 22-én, hosszas betegeskedés után 65 éves korában meghalt, fiával, Lászlóval és unokájával, Széll Piroskával ők állták körül Arany halálos ágyát. Férjét három évvel élte túl,


Költők múzsái - 20. század







Nagy Etel - Simon Jolán lánya, Kassák nevelt lánya

Nagy Etel ifjan halt meg /agydaganata volt/ és magával vitte életművét.Többek közt Vas István, a férj emlékezik a nemrég elhunyt feleségről: ez mindig a személyes ügy, a magánügy veszélyével jár. Vas István mesterien kerüli el ezt a veszélyt. Írása nemesen előkelő, csaknem személytelenül tárgyilagos és éppen ezért megrendítő tanulmány Nagy Etel rövid életéről és gazdag egyéniségéről. Vas Nehéz szerelem c. regényfolyamában emlékezik. A zsidó úrifiú és a népi gyökerekkel bíró táncosnő tíz évig éltek együtt, ebből négy évig hivatalosan is házastársak voltak. /Vas István második felesége Kutni Mária/



Síszezon. Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni 1935-ben a sípályán.





Radnóti Miklós - Gyarmati Fanni

Gyarmati Fanni egyetlen esetet leszámítva - 1962-ben egy bori túlélőnek, György Istvánnak adott interjút - nem nyilatkozott, nem írt Radnótiról, nem járt el a költőhöz kapcsolódó hivatalos rendezvényekre. Olykor azonban magánlevelekben válaszolt azokra az írásokra, amelyek Radnóti halálát önkéntes áldozatvállalásnak mutatták be, és határozottan cáfolta a mentési kísérletekről szóló, utólagos kísérleteket. Radnóti Naplójának kiadásával is azért várt sokáig, mert olyan személyek szerepeltek benne, akik a hatvanas években még éltek, és számára természetes volt ez a diszkréció.







Gyarmati Fanni ma, 100 évesen

Radnóti múzsája azóta elhunyt, életének 102. évében.







Gyarmati Fanni fiatalon Radnótival

Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, - gyilkosod! öcsémet halva szülte-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott.

/Huszonnyolcadik év/







Molnár Ferenc ( Budapest, 1878. január 12. - New York, 1952. április 1.)

Első felesége Vészi Margit volt, Vészi Józsefnek, a Budapesti Napló főszerkesztőjének lánya. Ebből a házasságból született Molnár Márta, a későbbi Sárközy Márta.







Klima Ilona - Juhász Gyula

Életmentés a Lánchídon - Juhász Gyula 1907-ben, egy október eleji napon otthagyta új állomáshelyét, Lévát, és öngyilkossági szándékkal Pestre utazott. A Lánchídról készült éppen a Dunába ugrani, amikor gyermekkori szerelme, a későbbi orvosnő, Klima Ilona, megfogta a vállát. Lakásukba vezette Juhászt, kezébe adta friss, szép verseskötetét, melyet ő is akkor kaphatott meg éppen, s ez visszaadta a költőnek életkedvét. ?Ennek a könyvnek megjelenése és sikere - emlékezett később a költő - az életemet adta vissza akkor, mert én bizony Léván, az Isten háta mögött nyomorogva, éppen leszámolni készültem mindennel.?







Eörsi Júlia- Juhász Gyula

A Világ riportere Eőrsi (családnevén Janeschdik, írói nevén Eőrsi -Tóth) Júlia újságíró, tanár, író. Amikor Juhász Gyula 1914. március 6-án, Pesten mellbe lőtte magát, és a Rókus-kórházban feküdt élet és halál között, a Világ című lap a szerkesztőség egy fiatal leánytagját küldte a kórházba, hogy hozzon hírt a költőről. Ott feküdt az ágyon eszméletlenül, mozdulatlanul, mellén a véres sebbel. Mikor végre kinyitotta a szemét, ismeretlen arc borult föléje, szőke hajkoronás, fehér leányarc, riadt szempár ... A költőnek jólesett a vigasztalás.







Sárvári Anna

Betegsége, sorsa kilátástalansága második férjével Sárvári Annát is öngyilkosságba sodorta: 1938. július 25-én, első férjéhez hasonlóan, ő is megmérgezte magát. A 8 Órai Újság riportja szerint: ?Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula - olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta.?










Sárvári Anna - Juhász Gyula


Juhász Gyula halála után Anna így nyilatkozott: ?... csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.?







Korzáti Erzsébet - Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc 120 szonettel búcsúzott a halott kedvestől. 120 fájdalmasan szép szonettel, melyek sorai közé belefonódtak Korzáti Erzsébet verssorai is. A Huszonhatodik év Erzsébetet az irodalom oly múzsáinak sorába léptette, amilyen Beatrice vagy Gyarmati Fanni voltak.







Csinszka és Márffy Ödön

Párizsban, még 1906-ban kötött barátságot Ady Endrével, akiről később akvarell portrét is készített. 1920-ban feleségül vette Ady özvegyét, Csinszkát, azaz Boncza Bertát (1894-1934)







Boncza Berta Márffy Ödön festményén

Babits Mihály Ady halála után nagyon közel járt ahhoz, hogy feleségül vegye Csinszkát. Egy gyönyörű románc fűzte Boncza Bertához, azonban Babits józanabb volt annál, hogy belemenjen a házasságba. Felmérte a kapcsolat társadalmi fogadtatását, s inkább kihátrált ebből. Babits a Csinszka-kapcsolat után találkozott Török Sophie-val, aki jóval kisebb formátumú alkotó volt számos nyugatos költőnél. Ennek ellenére sokkal több verse jelenhetett meg a Nyugatban, mint például Juhász Gyulának vagy József Attilának. Babits kicsit meg is konstruálja a felesége személyiségét, és az ő tekintélye révén érvényesül, a kritikusok is sokszor figyelembe veszik, hogy Török Sophie "leánykori neve" Babits Mihályné.







Németh László - Démusz Ella

Németh László (1901-1975) édesanyja tisztviselő-családból származik, apja főgimnáziumi tanár. Felesége Démusz Ella, akinek az apja vendéglős volt. Négy lányuk született, Magda, Judit, Ágnes és Csilla, aki az ostrom alatt angolkórt kapott, alig másfél évesen. Németh Magda a Baár Madast végzi el, de egyetemre már nem járhat. Első férje Szász Imre, a Ménesi út későbbi írója, második férje Némethy László kohómérnök, vele menekül Kanadába 1956-ban. Két gyerekük Nóra és László, ma már mindketten többnyire itthon élnek. Nóra 1989-ben megy férjhez egy üzletemberhez, Korányi Tamáshoz. Lánya, Kinga 1995-ben születik. A házasság válással végződik. Kinga 14 éves koráig Magyarországon tanul, most 17 éves, és Torontóban él.










Síremlék - Emléktáblák a síron







Karinthy Frigyes - Judik Etel

Karinthy Frigyes huszonkét évesen (1910), elcsábítja, férje pisztolya elől Berlinbe menekíti a színésznő Judik Etelt; 1913-ban házasság, 1914-ben megszületik a költő nagyfiú, Karinthy Gábor, aki szinte egész életét pszichiátriai intézetekben tölti. 1918-ban a spanyolnátha (influenza) elviszi Judik Etelt. Harminckét éves. A spanyolnátha súlyos rendet vág a kortárs magyar irodalomban (is). Karinthy megszenvedi a feleség halálát, de két év múlva újra nősül, feleségül veszi a hat évvel fiatalabb Böhm Arankát, akit ugyancsak a férjétől kell megkérnie, és ha Karinthy addig nem találta megfelelően izgalmasnak az életet (azzal együtt, ami az országban folyik, előbb vörös terror Szamuely elvtárssal, aztán Károlyi-kormány, aztán Horthy megérkezik Szegedről, aztán fehér terror), a forró vérű nőstény, Böhm Aranka, izgalmassá teszi. Nem pocsékolják fölöslegesen az időt, 1921-ben megszületik író fiuk: Ferenc.







Molnár Ferenc (Budapest,1878. január 12. - New York 1952. április 2.) ) - Fedák Sári - Darvas Lili

Az ünnepelt primadonna, Fedák Sári 11 évig élt együtt az ünnepelt íróval, Molnár Ferenccel. Viharos kapcsolatukról sokszor írtak a társasági lapok, ők voltak az aktuális sztárpletykák főszereplői. Nem érezték szükségét annak sem, hogy összeházasodjanak, pedig ez már önmagában botránynak számított. A 20-as évek elejére szerelmük kihűlt, mindketten érezték, hogy közeledik a szakítás. Molnár Ferenc ekkor habarodott bele egy fiatal, ambiciózus színinövendékbe, Darvas Lilibe. Fedák Sári tudomásul vette az új szerelmet, de amikor kiderült, hogy a 44 éves író és a 20 éves Lili már a házasságukat tervezik, különös dolgot kért egykori kedvesétől. Megkérte Molnárt, hogy vegye feleségül. A díva nem akart elhagyott szeretőként szerepelni a lapokban. 1922-ben megtartott esküvőjük így tulajdonképpen kapcsolatuk lezárása, ünnepélyes válásuk volt. Molnár azonnal összeköltözött Lilivel, de társasági eseményekre a feleségével járt.







Móricz Zsigmond + Littkey Erzsébet

"Az 57 éves Móricz Zsigmond és az általa Csibének nevezett 20 éves Littkey Erzsébet 1937. január 1-jén. Az irodalom tankönyvek szemérmesen Móricz nevelt lányáról beszélnek, akit az író megsajnált, magához vett, és róla mintázta Árvácska alakját. A valóságban szerelmi viszonyban éltek együtt az író haláláig. Nemrég megjelent naplójában, mint egy posztmodern regényben, részletesen elemzi legintimebb pillanataikat, sőt, saját írói tevékenységét is ebből vezeti le: ?Most ugyanis tisztán nemi ingerből táplálkozik a munkaenergiám. Valósággal mesterségesen kell felizgatni erotikus rágondolással a költői erőt." És ez még a leginkább visszafogott megfogalmazás, Móricz ebben a témában is őszinte és szókimondó. Mindenesetre az Árvácska jól sikerült."







Hervay Gizella költő

Sokgyermekes szegény családból származott, a tanulás lehetőségéért keményen meg kellett dolgoznia. A középiskolát Zilahon végezte (1952), főiskolai tanulmányait a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán kezdte (1952?53), majd a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos diákként államvizsgázott (1956). Akkoriban ismerte meg a szintén költői pályája elején álló, ugyancsak bölcsész Szilágyi Domokost, s ez egész életére, költészetére döntő hatással volt. Magányérzése 1976-os Budapestre távozásával csak fokozódott, a súlyos családi veszteségek ? Szilágyi Domokos öngyilkossága, majd közös fiuk, Attila (Kobak) halála a bukaresti földrengéskor 1977 márciusában ? idegeit végképp megrongálták, nem tudott segíteni rajta a leggondosabb orvosi kezelés sem. Többszöri kísérlet után saját kezével vetett véget életének.







Szilágyi Domokos költő

Nyolcgyermekes családban nőtt fel. Első verse 1956-ban az Utunkban jelent meg. Kolozsvárott a Bolyai Tudományegyetemen1960-ban magyar szakon végzett. 1961-ben feleségül vette Hervay Gizella költőnőt. Az 1970-es évek elején bejárta Németországot és Skandináviát. Utolsó éveiben Kolozsvárott élt. Súlyos betegen saját kezével véget vetett az életének. Fia, Kobak, az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Közös sírban nyugszanak a kolozsvári házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.







Közös sírjuk

Fiuk, Attila a romániai földrengés áldozata lett.







Vas István és Szántó Piroska sírja










Vas István - Szántó Piroska

Vas Istvánné (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7. ? Budapest, 1998. augusztus 2.) magyar festő, grafikus, író. Első férje Seiden Gusztáv fotóművész, második férje Vas István költő volt. Vas István (Budapest, 1910. szeptember 24. ? Budapest, 1991. december 16.) Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító. Harmadik felesége Szántó Piroska festő, grafikus író volt.













Szécsi Margit költő + Nagy László költő







Szécsi Margit

Szécsi Margit színt vitt környezete életébe, életereje, energikus egyénisége és határozottsága kiegészítette férje, Nagy László nyugodt borúlátását. Avantgárd eredetű nyelvi modernitással fejezte ki mondanivalóját, szavai mögött mindig valamilyen mélyebb tartalom, kimondhatatlan titkok vártak a megértésre.







Kozmutza Flóra

A Wikipédiából - Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flóra (Budapest, 1905. november 21. ? 1995. május 14.) gyógypedagógus, pszichológus, francia-német-magyar szakos középiskolai tanár. A magyar gyógypedagógiai pszichológia művelője, megújítója, működési körének kiszélesítője, rendszerbe foglalója, az író Illyés Gyula felesége.










József Attila

József Attila (1905-1937) ?Akár meg is fordíthatnánk a két dátumot: József Attila akkor született meg országosan elismert költőként, amikor Balatonszárszón kiállították róla a hivatalos halotti bizonyítványt. A kor- és pályatársak többsége csak a bulvárszenzációként tálalt halálhír után döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott ez a mindaddig csak "jó költő"-ként számon tartott, zavarba ejtően sokféle hangon megszólaló - ezért gyakran félreértett -, posztumusz fölfedezett zseni, akinek életútját kisgyermekkora óta váratlan veszteségek, lelki traumák, különös fordulatok szegélyezték -, s aki egyéni szenvedéseiből egyetemes érvényű költészetet teremtett.?







Gyömrői Edit

Gyömrői Edit , Budapest, 1896. szeptember 8. ? London, 1987. február 10.) magyar pszichoanalitikus, költő, író 1896-ban született Budapesten, Gyömrői Márk és Pfeifer Ilona gyermekeként. Hollós István elmegyógyász volt a nagybátyja, az ő révén ismerte meg Sigmund Freud tanait. Háborúellenes versekkel kezdte irodalmi pályáját Kassák körében. 1914. december 5-én Budapesten házasságot kötött Rényi Ervin Lajos vegyészmérnökkel, ám a frigy 1919-ben válással végződött.Dr. Rapaport Sámuel után 1935-1936-ban ő kezelte József Attilát. A költő szerelmes lett pszichoanalitikusába, hozzá írta többek között a Nagyon fájt és a Gyermekké tettét c. versét. Budapesten feleségül ment Ujvári Lászlóhoz. A zsidótörvények miatt 1938-ban abbahagyta praxisát, és Angliába emigrált. Előbb Ceylonban telepedett le, férje halála után férjhez ment Lyn Ludowyk angol Shakespeare tudóshoz.







József Attila - Vágó Márta







Kozmutza Flóra József Attiláról

József Attila utolsó hónapjairól József Attilával való kapcsolatát (összesen 9 hónap), megismerkedésük történetét írja le, részben azért, hogy tisztázza az őket ért vádakat, rágalmakat. Célja az események, tények objektív ismertetése, melyeket naplója, illetve József Attilával való levelezése alapján tár az olvasó elé. A mű érdekessége, hogy valójában a költő életének utolsó 9 hónapját örökíti meg, továbbá, hogy nagyon személyes, bensőséges hangvételű, így nem csupán József Attiláról, de a könyv szerzőjéről, Illyés Gyuláné személyéről is árnyaltabb képet kapunk.







Karinthy Frigyes - Böhm Aranka

1920 januárjában, huszonhét évesen találkozott először a nála hat évvel idősebb Karinthy Frigyessel. Ekkor még férjnél volt, Karinthy azonban már túl volt egy házasságon, amelyből egy fia született, Gábor. 1920. augusztus 14-én házasodtak össze Budapesten, a Józsefvárosban, és Karinthy Frigyes felesége Verpeléti úti lakásába költözött. 1921-ben született meg közös fiuk, Ferenc. Karinthy felesége naplójába írt bejegyzésében így írt Böhm Arankáról: ,,Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan te, te nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én fejemben benne...".

Házasságuk a szokványostól teljesen eltérő kapcsolat volt, amelyben állandóak voltak a konfliktusok, viharok és a féltékenységi jelenetek, nemritkán verekedések. Házasságuk ideje alatt állandó probléma volt az örökös pénzhiány, és ebből kifolyólag Böhm Aranka folyamatosan ösztönözte az írót az újabb és újabb művek megírására, amelyből valamennyire képesek voltak fedezni óriási kiadásaikat. 1938-ban féltékenységből öngyilkosságot kísérelt meg, és bár életben maradt, súlyosan megsérült. Tizenhat évig, egészen Karinthy Frigyes haláláig voltak házasok.
Böhm Aranka Karinthy Ferenc író édesanyja.







Ady Endre - Léda

Léda-versek - Ady és a Könnyek asszonya /Dióssy Ödönné Brüll Adél/

Szerelmi költészete az egyszerűség erejével hat. Adynak a szerelem nem azt jelenti amit Petőfinek, derűt, megnyugvást. Inkább azt jelenti mint Vajdának, szerelmet, gyűlöletet, imádatot, megvetést egyszerre. Bonyolult összetett érzés ez Adynak. Múzsája, Adél nagyváradi származású és 4 évvel idősebb nála. Lédába a költő szerelmi társra talált.Ösztönözte, hogy utazzon Párisba és ismerkedjen meg az ottani élettel. Betegségében is mellette állt. Ez a nagy szenvedély és mélységes barátság is hozzájárult ahhoz, hogy Adyból nagy költő váljék.

A versekben megjelenik a korabeli költészetbe a tabu erotika, a vágy és a taszítás kettőssége. Kívánja Léda szerelmét, de fél is tőle. A szakításokat heves kibékülések követték így kapcsolatuk folyamatos vívódás.







Ady Endre - Csinszka

Csinszka-versek

Második szerelme, felesége Boncza Berta (Csinszka)
Házasságuk első évét Csucsán töltötték majd felköltöztek Pestre. Ebből a szerelemélményből már hiányzik a Léda-szerelem, az örök harc és nász küzdelme.
Az embertelenné vált világban az oltalmat, a békességet keresi a költő a szerelemben, amely immár a csendes összetartozás érzését fejezi ki.
Ady betegségének elhatalmasodása, öregedése és a világháború borzalmainak lappang a csüggedt, rezignált, megbékélt hangú szerelmi vallomások hátterébe







Babits Mihály - Tanner Ilona

Művésznevén: Török Sophie /Kazinczy feleségének nyomán/







Kosztolányi Dezső - Harmos Ilona

Művésznevén: Görög Ilona. Bár úgy tűnhet, Kosztolányiné esetében az írófeleség majd -özvegy szereppel könnyen megy az azonosulás, Harmos Ilona esetében már a névhasználat körüli bizonytalanság is jelzi, hogy számára a legkevésbé sem volt egyszerű önmaga megtalálása. Kosztolányi feleségét eredetileg Schlesinger Ilonának hívták, ezt a vezetéknevet magyarosította a család Harmosra. Kosztolányi viszont átkeresztelte a feleségét, olyan nevet adva neki, ami nem családhoz és hagyományhoz, hanem az ókori mitológián keresztül a kultúrához köti az asszonyt: "ő választja számomra a Görög Ilona nevet is, azt mondja, olyan szép, gömbölyű név, illik hozzám. Igazi nevemet, a Harmos nevet, nem szereti. - Semmi értelme - mondja. Valósággal dühös érte." Kosztolányiné aztán publikált Görög Ilona, Kosztolányi Dezsőné, Kosztolányiné Görög Ilona, sőt, Görög Illés néven is.







Illyés Gyula - Kozmutza Flóra

Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem. Nős voltam ugyanis. A pillantás előtt is már ismertem. De csak a hangjáról, s az is megejtett. Mert úgy történt, hogy sötétben találkoztunk. Feleségem unokanővérével látogatóba jöttek hozzánk, hozzám, Rorschach-tesztet csinálni. De késtek, s nekem dolgom lévén, elindultam hazulról. Kint laktunk a Farkasréten, a hegyekben. A villamosmegálló előtt jöttek velem szemben. A decemberi alkonyatban épp csak alakjukat láttam. Fordultam hát velük vissza. Így történt, hogy otthon, a szobámban a villanyt fölgyújtva láthattam először Flóra arcát és tekintetét. És kaptam szívembe azt a végzetes ütést.? Illyés Gyula







Juhász Ferenc költő

Házasságából egy lánya született, Katalin, 1951-ben. Juhász az egyetemet az első félévi vizsgák után abbahagyta. Felesége szüleit 1948-ban kulákká nyilvánították, apósa a szegedi Csillagbörtönbe került, s ott raboskodott 1955-ig. Felesége később tanárként és irodalomtörténészként tevékenykedett 1972. december 14-ei öngyilkosságáig. Második házasságából két lánya született, az orvos Eszter (1979) és a kulturális menedzser, irodalmár Juhász Anna (1980).














 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Paradicsomos cukkinikrém télire, ha ezt megkóstolod, többé n
  2018-06-28 16:30:33, csütörtök
 
 






PARADICSOMOS CUKKINIKRÉM TÉLIRE, ha ezt megkóstolod, többé nem kened meg mással a kenyered!


A paradicsomos cukkinikrém friss puha kenyérrel önmagában is fenséges, de húsok mellé is kínálhatjuk. Ha így tesszük el sokáig eláll. Frissen elkészítve is nagyon ízletes, én általában rögtön teszek félre egy adagot, mert a család annyira rajong érte, hogy ez a vacsora, ha télire készítjük ezt a finomságot. Nem tartalmaz tartósítószert!


Hozzávalók:

3 kg cukkini/tök
500 g sárgarépa
500 g kaliforniai paprika
5 gerezd fokhagyma
1,5 kg paradicsom
2,5 teáskanál csípős pirospaprika
100 g cukor
2 evőkanál só
200 ml olaj


Elkészítés:


A paradicsomot daráljuk le a húsdarálón, vagy robotgéppel pépesítsük.


A cukkinit hámozzuk meg és daráljuk le.







A paprikát megtisztítjuk és ledaráljuk.







A répát meghámozzuk, ledaráljuk és a többi zöldséghez keverjük.







A zúzott fokhagymát, a cukrot, a sót és az olajat hozzáadjuk és jól összekeverjük.







A zöldséges keveréket közepes erősségű hőfokon főzzük 40 percig, időnként kavargassuk meg. Majd adjuk hozzá a csípős pirospaprikát és főzzük még 10 percig.







A forró cukkinikrémet kanalazzuk sterilizált befőttesüvegekbe, majd szorítsuk rá a tetejüket. Fordítsuk fejjel lefelé, takarjuk be egy paplannal és hagyjuk kihűlni.


Forrás: Iluka

Link


Ha tetszett a recept, ne felejtsd el megosztani a cikket barátaiddal, ismerőseiddel!







Hasonlóak:


Paradicsomos cukkinikrém télire

A családban tetszést aratott, így még egy adag készül belőle! Pirítós kenyérrel szeretjük Hozzávalók: 3 kg cukkini/tök 500 g sárgarépa 500 g kaliforniai...
Tovább: lásd Link

Link


Narancsszörp recept

Hozzávalók 1 kg narancs, 3 citrom, 2,5 kg cukor 1 dkg szalicil, 15 db citrom­pótló Elkészítése: Meghámozzuk, négyrét vágjuk, majd ledarál­juk a gyümöl...
Tovább: lásd Link

Link


Padlizsánkrém

Akkor szedjük, ha a sötétlila termése elérte a teljes nagyságát és fényes felületű.Fogyasztható, paradicsommal, lila hagymával, erős paprikával. Hozzá...
Tovább: lásd Link

Link


Padlizsánkrém alaprecept

A padlizsánt a sütőben héjában megsütjük, majd meghámozzuk, műanyag késsel apróra vágjuk, és megmérjük. Sóval, őrölt borssal, zúzott fokhagymával,...
Tovább: lásd Link

Link


Almaszörp recept - 100%-os frissítő almaszörp

Egyszerű, nagyszerű és finom :) Egy élmény! Hozzávalók: 3 kg alma, ahány liter az almalé, annyi mokkáskanálnyi szalicil és annyi kiló cukor. Megmossuk...
Tovább: lásd Link

Link


Vegyes lekvár vagy dzsem

Egyenlő mennyiségben egy-egy kiló kimagozott magvaváló szilvát, meghámozott őszibarackot, és megtisztított körtét veszünk hozzá. Ha lekvárt akarunk fő...
Tovább: lásd Link

Link


Vöröshagymakrém

A vöröshagymát megtisztítjuk, megmossuk, darabokra vágjuk, ledaráljuk, és megmérjük. Minden kiló darált hagymához 20 deka sót keverünk, üvegekbe töltj...
Tovább: lásd Link

Link


Padlizsán paradicsomszószban eltéve télire! Ínycsiklandó előétel, húsok mellé is kiváló köret!

A padlizsán paradicsomszószban eltéve nagyon könnyen elkészíthető finomság. A fokhagymától lesz igazán ínycsiklandó. Kínálhatjuk előételként pirítóssa...
Tovább: lásd Link

Link


Tökéletes ízharnóniával készült körtebefőtt

Első nyári körte lesz tökéletesen jó a vörösboros körtéhez. Ehhez a befőtthöz apró, kemény körtéket választunk. Alaposan, megmossuk, meghámozzuk. Eltá...
Tovább: lásd Link

Link


Savanyú uborka ecet nélkül, fenségesen finom, roppanós téli savanyúság!

Számtalan módon tehetünk el savanyúságot télire. Szeretek kísérletezni az ízekkel, ezért örömmel kipróbálom az ötletes recepteket. Ez az uborka nekünk ...
Tovább: lásd Link

Link


Ropogós uborka

Link


Savanyú uborka ecet nélkül

Link


Téli kovászos uborka

Link


Zöldbab

Link


Kedves egészségetekre














Link
 
 
0 komment , kategória:  Egészségünk érdekében...  
5 magyar író és költő, aki kettős életet élt
  2018-06-26 20:00:44, kedd
 
 










5 MAGYAR ÍRÓ ÉS KÖLTŐ, AKI KETTŐS ÉLETET ÉLT


Pikáns részletek Szabó Lőrinc, Pilinszky vagy Ady életéből - köztük olyanok is, amelyeket irodalomórán nem biztos, hogy hallhattatok.


Az irodalmi élet bővelkedik izgalmasabbnál izgalmasabb, pikáns történetekben. Neves alkotóink életében előfordult jóformán minden: volt, aki éveken át szeretőt tartott, volt, aki két emberrel élt együtt intim kapcsolatban, megjelenik a homoszexualitás, és még hosszasan lehetne sorolni. Végtére is, ők is csak emberek voltak, akik úgy éltek, ahogy - ráadásul ezekből a kapcsolatokból nemegyszer szerencsére irodalmi alkotások is születtek. Most pedig következzen 5 olyan nagy magyar író és költő, akiknek az élete a "hivatalos" életrajzukon túl is rejt néhány pikáns részletet.










1. Huszonöt évig két asszony - SZABÓ LŐRINC


A fiatal költő későbbi feleségét, Mikes Klárát, előző menyasszonya, Tanner Ilona és mestere, Babits Mihály esküvőjén ismerte meg. Egy évvel később már ők is házasok voltak. Nem sokkal később Lőrinc megismerkedett felesége barátnőjével, Vékesné Korzáti Erzsébettel. A találkozásból szerelem lett, mely ellen eleinte megpróbáltak küzdeni, de miután ez nem ment, 4 év múlva Lőrinc elmondta Klárának, hogy viszonya van egy másik nővel is. A szerelmi kapcsolat ekkor sem ért azonban véget, hanem egészen 25 éven át, 1950-ig, Korzáti Erzsébet öngyilkosságáig tartott. Szabó Lőrinc mérhetetlen fájdalmat érzett az asszony elvesztésekor, erre majdnem ráment házassága is. Huszonhatodik év címmel írt egy szonett ciklust elvesztett kedvesének, 100 szonettet még a gyász évében. Erzsébet fiának pedig 21 lapon összefoglalta az elmúlt 25 év eseményeit.


Átengedte menyasszonyát a legjobb barátjának - Szabó Lőrinc titkos kapcsolata

Link








2. Azt sem tudta, fiú-e vagy lány - VAY SÁNDOR


Vay Sándor író, költő, újságíró kitűnő úriember volt, mind viselkedésében, mind külsejében a korban elvárt dzsentri normákhoz igazodott. Huszonnégy évesen ismerte meg Eszéki Emma színésznőt, akit később feleségül is vett. Ebben idáig nincs is semmi különleges, csakhogy Sándor azonban igazából nő volt és Saroltának hívták. Férfias identitására valószínűleg már gyerekként szert tett, édesapja ugyanis kezdettől fiúnak nevelte, aztán később megpróbálta ismét lánnyá formálni gyermekét, ezért leányintézetbe íratta, ahonnan immáron Sándor megszöktette egyik leánytársát. Emmával 6 évig éltek házasságban, majd viszonyba kezdett egy másik nővel. Egy jogi eljárás során elvégeztek rajta egy orvosi vizsgálatot, amelynek során fény derült az igazi nemére. A diagnózis szerint betegként kezelték. Ma már világos, amit akkor még nemigen tudtak: Vay minden bizonnyal transznemű volt, vagyis férfilélekkel született női testbe. Rakovszky Zsuzsa regénye, a VS dolgozza fel a témát kitűnően.


Magyar grófnő férfi ruhában - Vay Sándor és amit róla tudni érdemes

Link



Férfi volt az első női újságíró

Link











3. ,,Last minute" házasság -- MOLNÁR FERENC, Fedák Sári, Darvas Lili


Tíz évig tartó kapcsolat után Fedák Sári, ünnepelt színésznő és Molnár Ferenc, sikeres drámaíró összekötötték életüket. Házasságuk azonban nem volt ilyen egyszerű: mikor egybekeltek, akkor már valójában nem alkottak egy párt. Molnár Ferenc új darabjának főszerepére régi kedvesét, Varsányi Irént akarta felkérni, ám Fedák Sárinak -- aki viszont akkoriban még Molnár párja volt -- annyira nem tetszett a dolog, hogy inkább egy fiatal színésznőt, Darvas Lilit ajánlotta Molnár figyelmébe. Időközben Fedák egy amerikai turnén vett részt, hazatérve pedig szembesülnie kellett a pletykákkal: Molnár beleszeretett Darvas Lilibe. Fedák Sári ekkor ultimátumot adott Molnárnak: először vegye el őt feleségül és váljanak el tisztességesen, vagy pedig könyvet ír arról, hogyan bánt vele a neves szerző tíz éves kapcsolatuk alatt. Molnár természetesen beleegyezett, ezt a házasságot pedig éveken át tartó válás követte. Mindezek után pedig feleségül vehette Darvas Lilit.

A Világasszony Darvas Lili

Link








4. Titkolt homoszexualitás? -- PILINSZKY JÁNOS


Pilinszky János 1955-ben házasságot kötött Márkus Annával. Szerette a nőt, de mégsem érezte jól magát házasságában. Pilinszky egész életében így működött a szerelem: viharos gyorsasággal esett szerelembe, aztán a kapcsolatban nem érezte tökéletesen boldogan magát. Többen úgy tartják (pl. Czeizel Endre), hogy Pilinszky azért volt félig boldogtalan kapcsolataiban, mert a férfiakhoz vonzódott, ám ezt katolikus vallása miatt bűnnek gondolta, így sosem engedte át magát érzéseinek. Feleségével hamarosan elváltak, de házasságuk emlékét őrzi az esküvőre ajándékba írt 72 kockás lapból álló füzet, amit Pilinszky saját verseivel írt tele a nőnek.

Pilinszky János nem volt jó az ágyban

Link








5. Akik hármasban éltek -- ADY ENDRE, Diósi Ödön, Diósiné Brüll Adél


Léda alakját senkinek sem kell bemutatni. Adyval 1903-ban ismerkedtek meg, 1904-ben pedig a költő Léda kérésére kiköltözött Párizsba, a Diósi-házaspár lakásába. Innentől kezdve évekig lényegében majdnem folyamatosan együtt éltek. A háborítatlan románchoz persze az is hozzátartozott, hogy Diósi minden valószínűség szerint homoszexuális volt, így aztán egyáltalán nem zavarta a házastársi hűtlenkedés. 1907-ben Léda egy kislányt hozott a világra, aki sajnos már születése pillanatában halott volt - talán, mert Léda várandóssága alatt is végig cigarettázott. Ady apaságára 3 bizonyítékot szokás emlegetni: egyrészt a kislány is 6 ujjal jött a világra, épp úgy, mint Ady, ami egy dominánsan öröklődő fejlődési zavar ismétlődése. Másrészt Ady nagy gonddal kísérte végig Léda állapotosságát, az asszony Adyt hívta a vajúdás kezdetekor, illetve a fogamzás valószínű időpontjában együtt éltek. Kapcsolatuk ekkortájt romlott meg és 1912-ben a Nyugatban megjelent Elbocsátó, szép üzenettel ért véget.

Diósy Ödönné Brüll Adél

Link













 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Publicisztika  
131 éve született Karinthy Frigyes
  2018-06-25 20:30:51, hétfő
 
 







131 ÉVE SZÜLETETT KARINTHY FRIGYES


131 éve született Karinthy Frigyes (Budapest, 1887. június 25. - Siófok, 1938. augusztus 29.) író, műfordító, kritikus, újságíró, humorista, a kabaré nagy mestere. Családnevük eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben édesapja magyarosított Karinthira.

Karinthy diákkori emlékeinek gyűjteménye a Tanár úr kérem felnőttnek is kedves olvasmánya. Életét végigkísérte a lélektan és a technika iránti érdeklődés: lelkesen köszöntötte a filmet, a rádiót és a repülést. A Nyugat írócsoportjához csatlakozott. A sikert, a népszerűséget az 1912-es év hozta meg számára. Öt kötete jelent meg, novellák, karcolatok, humoreszkek és Így írtok ti címen irodalmi paródiái, amely felkeltette a széles közönség érdeklődését az akkor még nem oly közismert írók és költők iránt. Jelentős két verseskötete is. A magyar nyelvre bűvésze volt, csodálatosan tudott játszani a szavakkal, így születtek meg közismert szójátékai: az anagramma, az intarzia, az eszperente, a kecskerím és még sok más. Műfordítóként Goethe, Wedekind, Heine, Milne (Micimackó) műveit tolmácsolta. Mégis humoreszkjei révén vált igazán népszerűvé. 1930. után agydaganat támadta meg, Stockholmban Olivecrona, a híres svéd sebész operálta meg. Ebből született sajátos riportkötete, az Utazás a koponyám körül.

Karinthy maga mondta, hogy minden műfajban alkotott maradandót. Az olvasóközönség többnyire irodalmi karikatúráit ismeri, az Így írtok tit, valamint a kisdiák életéből megírt képeket tartalmazó Tanár úr kéremet. De Karinthy életműve ennél jóval tartalmasabb és sokrétűbb.

Bár magát sokszor költőnek vallotta, viszonylag kevés verset írt, ezeknek kisebb része a lírai jellegű (pl. a Lecke, a Kudarc, az Ősz) - többségük szabadvers: hosszú, központozás nélküli gondolatkitörés.

Születésnapját a magyar humor napjaként ünnepeljük, ekkor ítélik oda a humoros műfaj terén nyújtott kimagasló teljesítményért a Karinthy-gyűrűt is.











NEM MONDHATOM EL SENKINEK

ELŐSZÓ


Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek


Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.







Karinthy Frigyes - Nem mondhatom el senkinek / Kőszegi Ákos

Link



KARINTHY FRIGYES [A MAGYAR IRODALOM ARCKÉPCSARNOKA

Link



Karinthy Frigyes összes költeménye

Link



Karinthy Frigyes novellái

Link



Karinthy Frigyes: Így írtok ti (válogatás)

Link











 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Zsefy Zsanett
  2018-06-22 16:00:47, péntek
 
 







ZSEFY ZSANETT


Zsefy Zsanett (Valódi név: Bakkné Szentesi Csilla, Debrecen 1949.10.24. - )


Alkotói adatlapja

Link



Versek

Link

Link


Bakkné Szentesi Csilla író, költő - Zsefy Zsanettként

Link



Zsefy Zsanett (Bakkné Szentesi Csilla) - Lelkembe öltöztetnélek - Videó
/A Szerző válogatása saját verseiből/

Link








ANGYALOK


kószálnak sötétben,
jégfátyol tükrében
fésülik hajukról
a csillag-szikrát,
ruhájuk fodrában,
jégvirág csokrában
rejtik a pálcájuk
varázsporát.



gyerekek fülébe
dúdolnak, mesélnek,
homlokról csókolják
a láz nyomát,
suttogják szerényen,
másoké az érdem,
s holnap már álmodhatsz
újabb csodát!










ÁLMOMBAN MINDEN MÁS VOLT


Ma álmomban minden más volt,
lábam elé hevertek a hegyek,
csak lépegetni kellett rajtuk,
s nem féltem, hogy leesek.

Ma álmomban minden más volt,
táncra kért a kósza szél,
a lábam sem éreztem, hogy fájna,
csak szálltam vele könnyedén.

Ma álmomban minden más volt,
megtaláltam mindent, mi elveszett,
virágokkal fontam körbe,
hogy örökbe eltegyem neked.

Ma álmomban minden más volt,
gyöngyként gurultak a könnyek szerteszét,
a mosoly ráomlott a tájra,
és szivárványt kacagott a fény.

Ma álmomban minden más volt,
átöleltek az évszakok,
a hópelyhekből rügyek fakadtak,
s illatoztak a jégcsapok.

Ma álmomban minden más volt,
fátylat takart rám az Isten,
s én engedtem, hogy egy érintése
csillagokkal engem is behintsen.


Zsefy Zsanett - Karády István: Álmomban minden más volt Videó

Link








ÁLOMTALAN


Ma nem jön szememre álom.
Elcseréltem veled a perceket.
Elfolyt az égi óceánon
a tomboló érzelmek felett.

Fűszeres illatú az este.
Ablakon csillanó remény.
Álmodik a fáradt testben
a kölcsön adott erény.

Ma nem jön szememre álom.
Üszkösen porlik a hold.
Sóhaj sem nyílik a számon,
már a távozó éjbe holt.

Ma nem jön szememre álom.
De szakadt fátylát az ég már húzza,
hát ezüst fonállal rávarrom
a tegnapi éjt, a Tejútra







EGY DAL MA AZ ÉLET


Egy dal az egész világ
ezen az éjszakán,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!
Csak egy ugrás a múltból,
egy sóhajnyi vágy,
egy letörölt könnycsepp,
és újra tiéd a világ.
Csak egy dal ma az élet,
nem számít mennyit ér,
fogadd, ragadd meg újra,
ne zokogj semmiért!
Egy dal ma az élet,
éjbe sikoltott magány,
vagy veled ünnepelt percek,
lelkedbe rejtett apró csodák...

Egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!

Csak egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!

Zsefy Zsanett: Egy dal ma az élet - Videó

Link








ELHAMVADÓ


Hányszor kívántam, hogy ne legyek,
ó, hányszor szaladt ki a számon.
Gondoltam akkor nem szenvedek,
jobb elhagyni mesevilágom.

Haltam volna úgy, mint a hegyek,
büszkén, lávafolyamot húzva.
Emelt fővel tűrve sebhelyet,
és nem jajongva, kúszva-csúszva.

Lehet csak játszom, hogy élek én,
hogy könnyebbnek tűnjön itt minden.
Barátot, nőt, ahogy szeretnél,
hogy a nevetés is a kincsem.

Munkámba örömmel merülőt,
anyák közt mindig elöl állót.
Az ámulóknak lenyűgözőt,
míg elmúlás sző körém hálót.

Az utca, a ház, a felhő is
festett kép, csalón csalogatnak.
Hamis világ 'mi, ha felnő, kincs,
de ezért hazudjak magamnak?

Hisz tudom jól, nem az élet rossz,
csak a szikra hunyt ki a szélben.
Számomra jót már biz' rég nem oszt,
félek, én is végleg kiégek.







EMLÉKFÁTYLAM


Ma gyöngyházfényű felhőket
ölelt magához az ég,
halk dobbanások íve alatt
az éj sóhajokba rezdült.
Kagylókba zárt zsongás
ringatta tenger fodros álmait,
izzó öledben a hold ezüstje
félszegen megenyhült.
Majd két parányi csillag
lopózott pilláid mögé,
s csillantak áttetszőn, mint harmat,
mi a virág szirmán védtelenül
adja át magát a felkelő vöröslő napnak.

Mire érintésed mellettem elszenderedik,
a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,
de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,
és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.

Ma gyöngyházfényű felhőket
ölelt magához az ég,
s én egy pillanatig elhittem,
hogy karjaimban szunnyad a világmindenség,
és holnap is velem leszel, kincsem,

nem csak a szívemben pihensz
emlékfátylam alatt magadnak...







AZ ÉN ANYÁM


Az én anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.

Az én anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmán élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.

Az én anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.

Az én anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.







AZ ÉN APÁM


..ha rossz motorját bütykölte ott hátul,
a szerszámosnál, az udvar végiben,
gyufát gyújtott kezében az este,
míg a benzingőzből szívott rendesen.
Nem szégyellte, hogy olcsó az inge,
s a tenyere idővel megkérgesedett,
az elméjét is csak maga fényezte,
nem kapott a nincsből egyebet.
Az Ember volt az én gyerek fejemben,
ki szellemétől volt olyan magas,
ki nem hátrált meg szótól, sem a tettől,
ettől lett nekem hatalmasabb.
Apa volt, mit megírtak már sokszor,
bátor, harcos, a nagybetűs erő,
a tudás, mit nem lehet elvenni,
hát nem is tudták legyőzni őt.
A szívében lapultam mindvégig,
míg engedte az ég, s a fájdalom,
mára egy szó maradt ő örök időkig:

Őrangyalom.







ÉN ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK
"Én örökké szeretni foglak"
(Whitney Houston emlékére)


Én zajtalan kerestem a szépet
a csörömpölő napok rengetegében,

s a visszahulló érvek súlya alatt
hátamat feszítettem szélnek,
tartottam benned a hitet,


hogy hitetlen is emberként élhetek.
Ami idegen, átengedtem neked.

A hangokat őrizve
fedeztem fel kilátástalan-magam,
a világot vállamra emeltem,
azt hittem én is Atlasz vagyok,
de horpadt a gerinc és reccsent a palló.

Semmit nem tudtatok rólam,
csak drog, alkohol, elvonó..

Már ne dörömbölj!
Zajtalan megyek.
"I will Always Love You"
és maradok veled..







ÉVEIM


Éveimmel már nem dicsekszem,
örömet lesek minden percben.
Írogatok vagy negyven éve
kételyeimet félretéve.
Tanultam vegytant, sok fizikát
a technikumban gimi után.
A verset mindig is szerettem,
Kiss Tamás költő nevelt engem.
TEVÁ-nál éltem sok-sok évet,
s nyugdíj után a szenvedélyem
rímekbe szedni mi volt régen,
mi lesz majd később, ha megérem.
Ha éltem ezzel el nem toltam,
köszönöm egyszer majd a sorsnak,
de ne búsuljál, hogyha vége,
találkozunk majd fent, az égben.







ÉVSZAKOK


fehérbe álmodtad magad
s a hóvirágok között
megbújva hoztad a tavaszt
a dús fürtű orgonák
tiszta illatában
oldódtál bele a mély lilába
hogy lebegve fordulva
magad után húzd
mint sarki fény
vibráló szentjánosbogarak
egész seregét
s mára ringó búzatáblák
aranyát szőhesd a világ köré

fehérbe álmodtad magad
bár tudtad elmúlik a tavasz
a forró nyár után
az ősz mesél regét
a hulló száraz levelek
befedik majd a kertedet
s a téli csípős fagy is soká'
lesz nálad kéretlen vendég

de ma még ringó búzatáblák
aranyát teríted magad elé
s minden éjjel
patyolat lepedőd szegletén
magadra kulcsolod szerelmed
fehérbe álmodott cirógató kezét







FESTETLENÜL


Leültem, hogy írjak valami szépet,
vastag filctollal kikanyarítva
ami a lényeg,
lágy rózsaszínbe fűzve mesterit,
valami újat, ami téged is felvidít.
Kottalapra szórtam hangokat,
halkan zsongó bús akkordokat,
szívembe zártam őket rég,
szökni nem akar egyik se még.
Enciánkékkel írtam múltamat,
narancsvörössel az ábrándokat.
Aranyból szőttem föléjük jövőt,
párizsi zölddel szegtem körbe őt.
Túl színesnek láttam művemet,
hát fáradt kékkel festettem át neked.
Nem láthat rajta senki mást,
mint ködbe olvadt diszharmóniát,
az összemosott sorokat,
egy füzet oldalán a romokat.
Rájöttem nem adhatok
most semmit sem,
amit akartam lehet elviszem.
Egy érzés, hogyha átjár
és elandalít,
az voltam én,
s nem ez a pár sor itt.







FUTNAK A NAPOK


Csak futnak a napok egymás után
bársonyos léptekkel nap nap után,
hetekből halmoznak hótalan hót,
triumvirátusból négy ad egy jót...

Futnak a napok egymás után,
hallgat a tücsök, fecske sincs már,
nem surrog éjjel zöld lombú ág,
délre húzott a vándormadár.

Rövid az este, a dal elcsitul,
pityókás vendég hazaindul,
fonnyad a fűben a réti virág,
víz után vágyott, szárad a szár.

Erdei padon egy szürke veréb
nem talál magot, morzsát remél,
sás között béka ül, már nem vidám,
hideg az éjszaka, szökik a nyár.

Aszú szemekben arany rekedt,
dolgos kezektől kincs lesz neked,
telik a hordó, csordul a lé,
jó magyar bornak minek cégér.

Táncol az avar, szélzene jár,
felkap egy halvány reménysugárt,
lengeti haját a napkorona,
bágyadtan néz be a kis fasorba.

Csak futnak a napok egymás után,
tükörbe néznem kár is talán,
rezdülő vágyak rozsdafalán
karcolom mélyre a nyár illatát.







A GYERTYALÁNG ZENÉJE


Ölelj át kedves, most ne kelljen kérjem,
olyan rövid az éj, ölelj nagyon!
A gyertya fénye most vágyunk bölcsője,
s szerelmünk temetője egy hajnalon.

Minden rezdülésed gyertyaláng zenéje,
földöntúli hangok az ajkadon.
Kérlek ma ne beszélj, kezed suttogja
a szeresst és ne féljt, ahogy karolsz.

Simítsd szívemre a legszebb mesédet!
Nem számít, hogy hazug, ha te álmodod.
Mondd, a pillanatért, ha egyszer kérem,
a világot is boldogan feláldozod!

A gyertya fénye volt vágyunk bölcsője.
Szerelmünk temetjük e hajnalon.
A világot is boldogan feláldoztam érted,
míg a gyertyaláng zenéje elhallgatott.







HALNALPARÁZS


Én nem tudtalak mindig átölelni,
megdermedt a vágyott mozdulat,
két karommal átfogtam a lelked,
de nem hagytad, hogy veled gyógyuljak.

Én nem tudtalak mindig átölelni,
pedig minden hajnal hozzád vezetett,
és veled búcsúzott a fáradt nappal,
az öröm benned feltöltekezett.

Én nem tudtalak mindig átölelni,
most úgy éget, hogy pernye lett szívem,
beborít míg fuldokolva súgom:
ugye érezted, hogy közben szenvedek?







HALOTT FÉNYBEN


Jobb lenne már elfeledni mindent,
a társas magányt, az együtt-nélküled',
elrejtőzni csillagfényes éjben
lehunyt pillák halott fényiben!

Jobb lenne már fent lenni a mennyben,
vagy a pokol tüzes fészkében,
de nem hiányol engem a jó Isten,
még az ördögnek sem kell az életem.

Hát mondjátok meg, mily' balga az ember!
Többre vágyik, de szeme csukva van.
Míg a nemlátónak a félhomály is álom,
a fényben mi vagyunk mégis világtalan.







HANGULATFOSZLÁNYOK


Hangulatfoszlányok kúsztak át a szobán,
fénytörések rondója kísérte,
kint az éledő hajnalparázs az éjszakát
kócos hajkoronájával megigézte.

Az eltitkolt vágyak álomcsipkéit
asztalára rendezte a múlt idő,
a párnáról szelíden hagyta elsodorni
felsejlő emlékeit, mint egy gyönge nő.

Az éj baritonjával versenyt dalolt
a korán ébredő kíváncsiság,
rigó füttyétől elvarázsolt kert lett
a homlokba ékelt lidércnyomás.







HAZUDJ, HA TUDSZ!


Hazudj, ha tudsz
bordó lepedőd ráncaiba vágyat,
ágyad puha gödrébe
ölednek szenvedélyt!
Részeg fejjel hazudj józanságot,
üres zsebedbe kincset érő reményt,
kilátást ablaktalan szobából,
süket fülekbe szimfóniát,
tenger fodrait, miközben látod
sivatagi dűnékről illan el az árny!
Mosolyt, mikor sírni szeretnél,
könnyet, ha nincs is már szíved,
kőszívű apát szeretni lelencnek,
hazudj ha tudsz s, ha van kinek!
Láncot, bilincset hazudj szabadságnak,
igaz hívőről, hogy nincs hite!

Mindent megtehetsz, csak egyet nem,
- miközben másokat becsapsz -
legalább ne hazudj, mikor tükörbe nézel!
Ne riaszd el önmagad!







HÁT ADDIG ÉLÜNK...


hát addig élünk, ameddig...
mit mondjak, üsse kő!
csak a szívem ne ugrálna úgy,
mint egy vízre dobott kő!
hát addig élünk, ameddig....
csak az legyen kerek,
ne laposan kússzon el,
csak csendben, édesen!
hát addig élünk, ameddig...
csak tartson még soká!
az angyaloktól kérek majd
kis toleranciát...







HOLNAP


Nem hitted pedig mondtam,
hogy eljön az a holnap
mikor felállok és elmegyek.
Az ajtót se zárom,
míg utánam dobálod
az összes kínkeservedet.
A szó nem jön velem,
fülemben a neved
még sokáig bennem reked.
De nem kell a pánik,
nem hagyom sokáig
szenvedni a lelkemet!

Már kérges a Nap is,
a sóhaj is taszít,
nem lelem szobámban magam.
A tükör csak bámul,
más világba tágul,
nem mutatja hol a helyem?
Míg neked ez kincs volt,
nekem egy sírról
itt felejtett virágcsokor...
Ne sajnáld kidobni!
Kezemet megfogni
utolszor még megengedem.

Az erdőn a fák is,
a kispad, a ház is
magukba' elcsendesedtek.
Nincs hajnal se ének,
vissza sem térnek.
Ne fesd át a kék eget!
Már kabátom veszem,
a szöget elteszem,
ha ránézek eszembe juss!
Nem hitted pedig mondtam!
A szálkát kihúztam,
és szó nélkül továbbmegyek...







HONVÁGY


Hallod, hogy kint a fán, cserfel egy kis madár?
Hazulról híreket hozott, s most fáj neked.
Utat mutat, ha lépsz. Szabadság? Hamis kép.
Anyád imába zárt, mióta vár.

Föltámad, hömpölyög, akár a vízözön.
Tapasztod, kicsordul, szívedben felsajdul.
Eltépnéd, nem szakad, örökre megmarad,
akárhol szól a dal, az a magyar..

Eddig hány est leszállt. Vonatod máshol járt.
Minden nap állomás, kín, megpróbáltatás.
Várod hogy érkezzen, síneken fékezzen.
Tovább - hogy - menekülj, remegő szívvel ülsz,
de ez az állomás valahogy más...

Szunnyad a fáradt éj, árnyakat szül a fény.
Hantokon szél pihen, madárdal míg üzen.
Ahogy a csönd ölel, magyar szó éhe kel,
mert ez az állomás egészen más...







JÓ ANYÁM...
ANYA NÉLKÜL NEVELKEDŐ GYERMEKEK NAPJÁRA...
elhagyott gyerekek panasza...


mikor a napot újra éled
tán száműznéd percét
a szenvedésnek
mikor megszültél
jó anyám
gondoltad-e akkor
mi vár reám

mikor a lelked másra nyílott
borgőzben ástad meg a sírod
mikor apám nevét is elfeledted
érezted-e akkor hogy
szerettek

gondoltad-e akkor
mi vár reám

ó anyám

mikor a dal már meg se szólal
karod ölelése már nem óhaj
mikor mosolyom tükre sem te vagy
érzed-e anyám
hiányomat

nekem nem kellene drága játék
rongybabát varrnál
be szép ajándék

lenne

csak lenne végre már
akár szegényen is
egy jó anyám







KARÁCSONYI ÁLMOK


Mikor a sóhaj ráfagy a létre,
a tündérek a nyújtózó éjre
kapaszkodnak és suhannak tova,
iránytűjük a csillagok sora.

Szárnyalnak hangtalan utcák fölött,
álmosan pislogó házak között,
szétszórják a tél szikrázó porát,
belopnak szobánkba ezer csodát.

Gyerekkori álmunkban fehér lovat,
rajta a herceget, s a szökőkutat,
palota kertjébe a sok kis manót,
kamaszkorunkban fess udvarlót.

A szívünkben őrzött titkolt vágyakat,
tengerben fürdőző hableányokat,
levegőben sikló sárkányrepülőt,
egyenesbe gyűrt 'jövendő időt.

Mikor a sóhaj ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.

Álmukban újból apró gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
kikre nem köpnek, s el nem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.

Kiknek volt múltjuk, s a mát csak álmodják,
kiknek földön is pokol jár, s nem a boldogság,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
kiknek a jövő se több, de lehet, kevesebb.

Kiknek a karácsony sem nyújthat vigaszt,
- elítéljük őket, mint igaz a gazt-,
kiknek a helyében soha sem lehetsz,
s elhisszük mi mind, ostoba emberek.







A KEZDET ÉS A VÉG


Semmiből a minden pattant,
kitágult a tér robajjal,
galaxisok, bolygók, napok,
menny és pokol utat nyitott.

Két kezed a földet tartja,
mennybolt alatt izzó magma,
belém égett forró vére,
milliárdnyi évek vétke.

Viruló kert, ember álma,
támasza két erős válla,
megrajzolja ami nincsen,
fáradsága nincs bilincsben.

˙˙˙˙˙˙
Zúgó folyót zaboláztam,
bánatomat belezártam,
gyöngyöt loptam - nem is egyszer-
kagylóba zárt szerelemmel.

Gyöngyeimet széltől óvtam,
folyó partján földbe dugtam,
kihajtottak, virágoznak,
gyöngyvirágként illatoznak.

Összebújnak, összesúgnak,
két kezemben elsimulnak,
rám hajolnak szirmot bontva,
forró napon enyhet hozva.

˙˙˙˙˙
Életemet már feladtam,
nyíló tavaszt nektek hagytam,
ősszel illanok a széllel,
földi álmom örökével.







KICSIT MÉG VELED


Csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót!
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.
Kopognom se kelljen!
Kezem fagytól még ne legyen jéghideg!
Ifjú lelked már más úton barangol,
de egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
szívem!

Az ősz rozsdabarna színeit kóstolja az éjfél,
mézízű álmaim sodorják fellegek,
szememben őrzött megannyi fénykép,
életszilánkok, fakuló sebhelyek.
Már erőtlen karom ölel dérlepte fákat,
madarak dalt idéznek hangtalan,
de te halld meg a csendet is a kiáltásban!
Ugye nem hagysz magamra,
kisfiam?

A tűnő idő lassan odakint marasztal.
Én várok. Szavam sincs. Reménykedem.
Tudom, ha kell újra kitárul, de addig
csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
gyermekem!

Zsefy Zsanett: Kicsit még veled - Videó

Link












KI VAGYOK ÉN?


Vagyok aki

vagyok
voltam
s leszek

A múltat, s jelent
megélni
emelt fővel
teszem.

A jövő?
Ki tudja?
Biztos meghalok.

De ne sirassatok!
Inkább nézzetek
éjjel az égre,

s csodáljátok azt a sok csillagot

"Lehet az egyik éppen én vagyok."







KOLDUS ÉS KUTYÁJA


Leszállt az est.
Kapu nyikordult.
A sarkon a koldus
éppen befordult.
Kezében koszos szatyor,
lábánál vézna eb.
Botorkáltak a semmibe,
komótos csendesen.

Három kamasz,
- még nem láttak
sok tavaszt,
de a szőlő levét már
nem frissítőnek itták -
gajdolt, üvöltözött.
A kukákat félre rúgták.

Nem tudták,
hány nap van
benne rejtve!
Mennyi kincs!

Mennyei falatok:
penészes kifli,
száraz szalámivég,
a tegnapi nincs,
ami ma lehetne
sovány vacsora.
A csekély esély
a 'talán holnap'-ra.

Nélkülük
de könnyen itt a vég!
Ez a szerencsétlen
már régen nem kért.

A három suhancnak
gyötrő éhségtől
még nem sajgott a gyomra.
Könyékig sem nyúltak volna
soha ily' mocsokba.
Nem érezték még, hogy
az az egy falat lehet
életükben pár nap kínt,
vagy talán hosszabb
gyötrő szenvedést jelent.

Nekik mindez nem volt más
csak undorító szemét,
mint koldus meg kutyája,


bár tőlük enni egyik sem kért.

Mégis körbekapták őket,
s röhögve nagyokat,
véresre verték a szerencsétlent,
csak úgy roppant a koponya..

Az ebét sem kímélték,
- az ilyen hogy' is tudná -
nagyokat rúgtak belé
addig, míg megunták..

Majd a görcsbe rándult
testeket leköpve továbbálltak..

A kapun
- nem is olyan messze -
halkan ráfordították a zárat...







A KÖLTŐ HALÁLA
Geisz László emlékére


ha elmegyünk
díszsortűz nem robban bele a tájba
s a déli harangszó sem értünk szól
orgonasípok dallamára
tán halkan mormol imát az olvasó
földi létünk tüze és virága
egymás mellett megfér csendesen
egyik a hév, másik a szelíd alázat
az utolsó egy tűzvirág
mibe halni nem akar

de mégis kénytelen







LELKEMBE ÖLTÖZTETNÉLEK


Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen:
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.

A képzelet véges pillanatokat temet.
Pedig milyen jó lenne még simulni arctalan!
Felfedni drága kincseit a rögös útnak,
csokorba csenni a mélybordó szirmokat,
könnytelen gyöngyeit fűzni reménynek,
kagylóba zárni őszülő ábrándokat,
őrizni szürkülő fényben is, a jövőnek,
ahogy "álmot morzsol a szél",
míg a "lelked sír" "dallamtalan"..

Virágok kelyhében egykor hogy' dongtak a méhek!
De jött a hideg szelek őszenyészete.
Ölébe vonta a feledés bús fejét a múltnak,
és azóta cirógatja szótlan, csendesen.

Én most lelkembe öltöztetnélek,
hogy ne fázzanak azok a pőre szavak!
Éljenek tovább bennem, ahogy mesélnek,
melengessenek, mint szívedben anyaföld
emlék színezte magányodat.







A LÉLEK


Észre sem veszed, hogy untalan követ,
Istenné formál, vagy sátánná kövez,
szívedre bízza, milyen mélyre szántson,
esetleg mást is kegyeibe zárjon.
Démonként megszáll, ha azt akarja, árts,
egyedül vívhatod a vesztes csatád.
Nélküle csak test vagy, megformált, szenvtelen,
értelembe burkolt, már-már embertelen,
vele is alig több, de mégis végtelen,
szíved hozzá mérve hangyányi sejtelem:
egy kis rovátka többezeréves kövön,
megfejtetlen marad, s nem bír vele közöny.
Túlélő játszmában a legyőzhetetlen,
így földi léthiányban nem éred tetten,
s míg szellemed benned az éltető erő,
holtod után lelked a tovaköltőző.







MAGAMBAN DÚDOLOK


már szerény marokkal
szór csillámport a vágy,
fekete köpenyben ázik,
könnyek közt zihál,
kétes gondolatokat szül
a pillanat,
hiába a törekvés,
a szó üres marad.

a fűszál hegyén
harmatcsepp sem leszek,
gyöngysorrá
hiába fűz a képzelet,
alkonyi fénnyel
sem hozok csodát,
visszafogottan dúdolok
magamban tovább...







MEGSZÁLLOTT


Ma nem tudom, hogy épp mire vágyom,
kiszakadni vagy összeforrni tán.
Bőröd alatt kellene kivárnom,
de attól tartok, hogy neked is fáj.
Rajtunk kívül lámpaerdősávok,
itt bent a sötét önálló egész.
A fejedben lenyomatom, látod,
már befészkelte magát a penész.
Az ördögűzőt kizárom, mert félek,
kiirtaná még azt is, mi enyém.
Angyalok, ha jönnének, e résben
nem férnek meg, én ivódtam beléd.







MÉG NEM AKAROM


az ablakba
gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron

néhány szirom
az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek

az ablakba gyűrt
időnek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
a legszebb álmaim

simítanám
ha karma mind
nem tépne mély sebet
közel az ég
s a jel fehér
elbújnom nem lehet

szobámban tartom
túszul
őt
az ablak
mint acél kapu
visszhangozza:
már múlt idő!
hiába nem akarom







MIKOR ELFOGY AZ ÚT


Tegnap még kerekeken gördült vele a nap,
éjjel a holdkaréjból csent falatnyi esélyt,
reggelre elfogyott az égről a pirkadat,
délután már magára hagyta a remény.

Ahogy az út felszaladt az égig,
elfogytak mellőle sorban a fák,
csillagok ülték körül törékenységét,
míg idelent nélküle vibrál a hiány...







MIKOR ELMENT A KEDVES


Mikor elment a kedves
a madarak még mindig énekeltek,
nem hullt a hó,
s nem szakadt rám az ég.
Felhőrongya lógott fölém cafatokban
mikor a mennyország befogadta.
Mert befogadta kicsiny lelkét.

Mikor elment a kedves
nem szóltak harsonák,
de a szívem egy üstdob volt a hantnál,
és majd szétpattant mikor
a fejemből a vér
szinte tócsaként körém szaladt,
s virágkoszorúba font
szirmok közé halt a szél.

Ma reggel
a hintánál még láttalak
De lehet, hogy a szomszéd kislány
intett felém, mosolygó,
ártatlan szemekkel,
mert nem tudta szegény,
mikor elment a kedves,


valójában rám szakadt ez a nyomorult ég.
Ököllel zúzta szét a legszebb percet:
a születést verte bennem keresztre.
S most itt térdepelek előtted,
kit halálra nemzett valaha
az a szerelmes, gyilkos éj.

Mikor elment a kedves,
nekem minden semmivé lett.
Pedig a madarak még mindig énekelnek,
s majd újra hull a hó is,
és akkor a fehérbe öntött apró lépéseid
nyomát, hogy el ne tapossam
magamba simítom,
mint egykor a soványka reményt.

De mikor elment a kedves,
- mert elment a kedves -
belém feszült a csend,
a világ újra üres lett.

Mikor elment a kedves,
vele halt a józan ész.







MI LENNÉK?


Lennék virágkehely, s reggel
méh zümmögésre ébrednék fel,
lennék aranyló napsugár,
s cirógatnám fent anyám haját.
Ülnék a fákon estelent',
bagolyszemekkel lesve meg
erdő ezernyi titkait,
nem huhognám el ki hol lakik.

Lennék magamban csendesen,
remeteként egy nagy hegyen,
ennék illatos szamócát,
kerülném a mérges galócát.
Lennék fészek a lombokon,
rejteném magamba dalnokom,
lennék macska hogy simogass,
lábadnál cserge, hogy taposhass.

Lennék parázs talpad alatt,
de elhamvadnék, hogy ne bántsalak,
hamuként az úton végezném,
télen a jeget fékezném.
Lennék folyó ha nincs vized,
kút ami szomjat olt neked,
felhő vagy árnyék, ha tűz a Nap
bármi lennék, hogy elfogadj...

Bármi lennék, de mindért kár!
Nem leszek soha kis virág,
sem napsugár, bagoly, remete,
elhamvadt parázs, víz neked.
Felhő sem, de lehetek árnyék még,
bár hamuvá is hiába omlok szét,
akkor sem tudom mi kellene,
mi lennék akkor, ha lehetne...







MINDENBEN TÉGED KERESLEK


Szóhiányos csendes este
emlékekbe temetkezve
versek felett elmerengek,
mindenben téged kereslek.

Bíbor fényű alkonyatban,
délre húzó madarakban,
a búcsúzó nyárutóban,
mindenben téged kereslek.

Korhadó fák nyögésében,
a viharos őszi szélben,
fagyos éjek köpenyében,
mindenben téged kereslek.

Temetőben sírod felett
kinyújtanám mindkét kezem,
ölelnélek - nem tehetem,
mindenben téged kereslek.







NE KUTASD ÁLMOM!


A cigány, ha húzza és könnyed arcod mossa,
te nem kérdezed tőle hol tanult zenét,
a génjei hordozzák, a vére része,
pártfogója múltja, s több nemzedék.

Az emlék - s mit megtanultam régen -
hatvan közel már lassan megkopik,
a kémcsövet is letettem,
többé már azt sem kérdem,
excellben írjam-e a dolgaim.

Álmaim már színtelenné fogytak,
csak ritkán látok vadvirágokat,
a rajzlapot is régen félredobtam,
- a hegedűm is egy undok mostoha -

a kottáim meg csíkon elterülő
lerészegült rút pacák sora.

Hangom rekedt, - halkan szól az ének -,
emlék csupán, mit tükör nem mutat,
a szép napok is ritkábban kísérnek,
őrzöm őket, hogy el ne fogyjanak.

Ne kutasd okát miért most ,
miért így és meddig!
Fogadd el, ha gondolod!
Én se kérdem okát e földi létnek,

megélem, de olykor ébren álmodom.







ŐRÜLT VALLOMÁS


Nem is tudom, felkel-e a Nap?
Hisz' hozzám olyan ritkán látogat.
Nem is tudom, mikor van az éj?
Szememre nem jön álom rég.
Nem is tudom, hogy élek vagy csak holt
lelkem barangolja be a nyárfasort?
Hogy látok vagy csak néha úgy teszek?
Mert jobbnak látnak úgy az emberek.
Hogy hangya vagyok vagy őrült óriás?
Fejemben megbomlott a sokszínű
varázs. - Fűszerekkel pácolt életíz,
keserű száj, a bor már nem segít -.
Hogy számolatlanok-e már az angyalok?
Hisz eddig engem mind cserben hagyott.
Nem is tudom hogy felkel-e, s minek?

Ha süt is a Nap,

itt bent

minden jéghideg.







ŐSZI ZSONGÁS


Rozsdalevél zizzen, épp surran az eső,
szivacsos házak során repül az idő.
Ásít és unottan sóhajt a vad fasor,
szelíd utakra dől a bágyadt nyugalom.

Néhány fáradt sugár míg áttör a ködön,
ború szitál csendet a nedves rönkökön.
Valahol felzsong néha egy halk orgona,
s a tőkékre ráolvad a nyár mosolya.







SÍMOGATÓ


Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak súgjad!
Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul:
szeretlek.










SOHA


soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
mindig több a vágy bennem, mint a meglét,
soha nem a szó az, ami megbánthat,
mindig csak a szív az, mi hibázhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
földi kincsem nincs, amit nélkülöznék,
soha nem a bánat, mi belém vájhat,
mindig csak a szív az, ami fájhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
kiöntöm a lelkem, lennék meztelen kép,
soha nem az ész az, ami visszatarthat,
mindig csak a szív az, ami mást akarhat...







SZALMALÁNG


bokorban búvó bájos gyermekálmok
utcára kandikáló kíváncsiság
a felnőttkor áhított
de ha kitárul
ellobban a kócos kis varázs
a lépcsőfokok csókos villanása
megbotlottunk
folt mégse maradt
játszi könnyen ettük a világot
nem tőle híztunk
mindig általa
majd a fészkelődő indulatba fordult
gyanakvások feslett illúziók
mind bánattornyot emeltek a házra
s nem imáinktól zengett benne szó
a tudást kényeztettük
ameddig tudtuk
két kezünkkel húztuk-vontuk őt
mégsem marad nyom az utókorra
csak szalmaszál volt a fogyó múlt idő

szikra ropja táncát szalmabálán
már égbe csapnak fájó lángjai
nem kellett hozzá csak egy
árva kis szál
s vele hamvadtak mind
az álmaim







SZEMLECSUKVA


Ha jő az alkony, szél suhan parton,
hárfán játszik, zenél.
Kontyot tűz nyárra, ligetre, hársra,
a Holdfény fest szerelmet felénk.

Átcsókolt percek, ezüstbe feslett
rongyaiba túr kezem.
Ujjaid hegye, holt kottafejek,
sem dúdol már l'amourt nekem.

Suhanó árnyak, már alig fájnak,
pilleként, ha ér az éj.
Keresem félve, gyönyörünk képe
csillog-e ég peremén.

Angyali szárnyak lehulltak, s lágyan
hozzánk ért a pillanat,
kezedbe tettem, piheként ellebbent..
most rejtőzik pillám alatt.







SZERESD BENNEM


Szeresd bennem az érzést!
Szeresd bennem a csendet!
A tegnapi csókot,
a fényt a szememben,
a rezdülő éjt is,
mi nyomot hagyott,
meg az árnyékomat,
ott fenn a falon!
Szeresd, mert ha nem vagy
ő akkor is társam,
ha mégis visszatérsz
nem kell imádjam!

Szeresd bennem azt is,
ami sohasem voltam,
az álmaim, amik
régen kihunytak!
Szeresd, ha húsodba vájok,
- még, ha fáj is -,
Szeresd a rossz kedvem,
a nevető szám is!
Szeresd, amíg lehet,
hiszen ennyi az élet!
Velünk csak játszik,
míg a szférák zenélnek.







A SZÉL RUHÁJA


Megfürdött a szél a tarka rétben,
napsugárból font gyékényre pihent,
fák lombjából kócolt piciny kontyot,
feje búbján szivárvány libbent.
Aranyeső lett a koszorúja,
de víztükrében csak azt látta meg,
milyen pőre, színtelen a teste,
nem adott rá ruhát senki sem.
Nád fésülte parttól lopott réklit,
- ott feledte tegnap egy kislány -
kalászokból szőtte a szoknyáját,
liliomból fodrot hintett rá.
Bogarak fényéből fátylat horgolt,
földig érőt, smaragd zöldeset,
majd táncra perdült vele a szép este,
s forgott végig a völgyek felett.
Az éjszakában elnyúló kacagás
állta útját, s valami bagoly
azt huhogta: ilyen olcsó rongyban
a szél nem lehet felette nagy úr.
Bánatos lett, s levetette nyomban
mindenét, ami rajta volt,
szégyenkezve a futóhomokkal
meztelenül messze bujdokolt.
Azóta sincs ruhája a szélnek,
néha itt-ott felkap valamit,
körbenézi, rázza, majd ledobja,
s fájdalmában egyre csak süvít.







SZÍVCSEREPEK


Nem is tudom, felkel-e a Nap,
hisz' hozzám olyan ritkán látogat.
Nem is tudom, mikor van az éj,
szememre nem jön álom rég.
Nem is tudom, élek vagy csak holt
lelkem barangolja be a nyárfasort,
hogy látok vagy csak néha úgy teszek,
mert jobbnak látnak úgy az emberek.
Hangya vagyok vagy őrült óriás?
Fejemben megbomlott a sokszínű varázs.
Rajtam Isten keze sem hagyott nyomot,
nem enyhített e lázas homlokon.
Ha minden napot visszagörgetek
csak tört szívemből hullnak cserepek.
Nem is tudom, felkel-e s minek,
ha süt is a Nap, bent minden jéghideg.







SZOMJAS ÉJ


Nem csábító a kocsma pultja,
a röhögő borostás vén csapos,
sarokban gubbasztó céda, rongya
több napnak koszától oly' szagos.

Lakkos körméről málló festék,
- fogai között megreccsenő -
rágcsálja, közben fél szemével
feltérképezi az érkezőt.

Nem csábító a régi erdő,
már szeméthegyektől szenvedő.
Kis mellékutak randi helye
félelmet sugall, ha este jő.

Alkohol bűze ül padokra,
szerelmet űzőn, kéretlen.
A mámoros percek kedves foltja,
vallomás íze nem dereng.

Nem csábít már, de kényszert érez,
a pohárka bor olyan kevés!
Habzó söréből kortyol gyorsan ,
több korsó nélkül ő mit sem ér.

Nem érzi rég, hogy üres minden,
sem ölelő karoknak illatát,
emlék sem maradt mit felidézzen,
csak a szomjas éj karolja át.







SZUNNYADÓ


egy csöppnyi szikra
még izzik bennem
szemed gyújtotta régi tüzem
ébreszt a tavasz
de a zsongás mit vártam
lelkem kertjének
csak halkan üzen

bibékre hull a harmatos hajnal
fázós ház felett füst tekereg
szerelmet nyilazó puttók repülnek
de bimbót nem bontnak
száraz rügyek

az elfolyt idő átfesti a vágyat
mély lilába hal a bordó sziget
már halkul a szó
sehol kijárat
utat téveszt a múlt

máshol pihen

rideg arcára álarcot vesz fel
a semmit kínáló szürke jelen
de cifra nyomorát
széttépem ronggyá
bekötözni vele a fájó sebet

korbácsütésként érint a reggel
mézes teát csorgat a fény tenyere
ajkam zugában
hol a rég rég nem édes
a jövő még szunnyad
alig piheg

altat a szó költők buja álma
lehet mutatód egy távoli szirt
az utat akkor is végig kell járjad
ha velem vagy nélkülem
ível a híd

legyek inkább mégis én
a mindenséged
támaszodban a büszke való
hadd maradjak ébren is
a tegnapi fényed
a szunnyadó holnap

az örökkévaló







TAKARJON FRÉZIÁK ILLATA...


Álmomban pőrén álltam a havas utcán,
míg a macskakövek égették fázó talpamat,
jégtömbbé szilárdultam, fel mégsem adtam,
de a lelkem örökre ott ragadt.

Átkozhatnám a percet, mert ilyen lettem,
sivár, átlag-szürke, sehol-sincs-már,
romlott húsát kínáló, senki-kincse,
szirénhangú hűség, apró szilánk.

Lehettem volna tán ünnepelt szépség,
de én meztelen adtam rút magam,
a fényt tőletek kaptam-csentem,
vagyok mégis magányos néma lant.

Előttem, ha fellebben az égi fátyol,
a holdsarló penget felettem altatót,
és a madárdal - 'mi ritka vendég nálam -,
lesz néha felcsengő siratóm.

A föld minden virága balzsamos ágyam,
fájó szavakból borul majd rám a hant,
könnyektől mégsem éled létem hiába'sága,
legyen hát takaróm is illatos alkonyat...

De addig teszem a dolgom, aprókat lépve,
csipegetek morzsát, terítem asztalomat,
fréziát szórok eléd utca kövére,
s hagyom, hogy átlépd az árnyékomat.







A TAVASZ CSÓKJA


a tavasz belecsókolt a tájba
ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét illatos jácinttal beszórta
párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
-az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova

végre nyílhat az orgona







UTOLSÓ ÖLELÉS


Vér és hamu lassan száll le, de a szív nem csitul.
Mély kék fátylán, éjféltájt már a Hold elővonul.
Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át,
Sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.

Milliárdnyi csillag között aranyló fényözön,
Csillámporos égboltra fest csóvát egy üstökös.
Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad,
Nem fogja fel, nem érti meg a vér miért reá ragad?

Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná..
Szinte látja, szinte érzi, ott fenn, várnak rá.
Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti.
Menne már, de apja él és dehogy engedi.

Imádkozik egyre, s csak kis csendért könyörög.
Imádkozik, ne hallja már, hogy az ég dörög!
Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást,
Testvérei nyöszörgését, apja sóhaját!

Imádkozik, hogy útja végén anyja várjon rá,
Két karjába kapva ott, fenn enyhítse bánatát!
Két karjával - ami már nincs - átölelné őt,
S letörölné anyja arcán a leömlő könnyözönt.







AZ UTOLSÓ VONAT

Dalszöveg - előadja Tokaji


Jó utat! A kezed elengedtem. Utolszor még intesz felém.
Kísérjen el mosolygós, ezüstös holdfény, léptedet vigyázza az ég!
Amíg együtt szálltunk nem fájt, nem is volt seb sohasem.
Ma az eső csorog, csendben, szirmot se bont már az őszi szél.
Most egy csillag sír a síneken, ahogy messze megy az utolsó vonat veled.


Elment hát az utolsó vonat is.Hullanak már a vadgesztenyék.
Szívemben él az a tóparti szép emlék: szirmokat bontott akkor a szél.
Amíg együtt szálltunk nem fájt, nem is volt seb sohasem.
Ma az eső csorog, csendben, szirmot se hord már az őszi szél.
Most egy csillag sír a síneken. Az utolsó vonat is eltűnt, veled.

Zsefy Zsanett: Az utolsó vonat

Link








VAK SZERELEM


Szememmel nem látlak, te drága,
de pórusaimban anyám keze,
ahogy remegő ujjait vezette
arcomon, s a tárgyakat
sorra adta:
Legyen szemed a kezed!

A megismerés fegyverét
ujjredőimbe karcolva
így ismertem meg a világ felét.
Isten csak ezt adta nékem
útravalónak.
Nem tudom, miért volt hozzám
ilyen kemény?

Bár küldött melléje lágy trillákat,
zajt, zörgést, és kedves hangokat,
de a vágtázó lovak, a vonat zenéje
mégis alaktalanul háborgat.

Az illatokkal is együtt élek,
s képzelnék hozzá tárgyakat,
de az élettelen, fémes valóság,
szívembe markol, és felkavar.

A világot sohase láttam.
Nehéz értened, ez mit jelent!?
Az a szó, hogy "láttam ",
számomra a semmi,
csak a tapintható jelen.

A millió érintésben
annyi minden
másoknak hiábavaló,
de nekem ez adja
a bizsergő vágyat,
a szenvedést, a botlást,
s mindazt, ami az életben jó.

Szememmel nem látlak, te drága,
de érzem, hogy itt vagy most is velem!
Érzem minden porcikádat,
nekem te vagy az élet,
te vagy a szemem!

Nekem illat vagy! Bársony!
Édes íz, dorombolás!
Lehetsz szép, vagy akár csúf másnak,
oly mindegy!
Nekem te vagy az egész világ!

Nekem téged adott az Isten,
- gálánsan fukar sorsomért -
ki nem tudja, hogy a vak szerelem
a nemlátónak nem pusztán két szó,
de maga a sötétség és
maga a remény!







VERSEIMRŐL


Rongyos füzetbe írom verseim,
a rozsdás rímek hörgő dalait.
Dől belőlük a múlt, s jelen füstje.
Korhadtak,
rínak,
búsan énekelnek.

Táncra perdülnek olykor
a betűk, a pontok,
s a kor zenéje tompán
felnyikordul.
A bíbor színű szerelmi dallam
süket fülekről halkan
lecsordul.

Pendül a húr.
Ez már másik nóta.
Húzom, hegedülöm, hogy fájjon,
ki meghallja!
Dühödten ordít itt
egy fáradt rím,
s az anapesztus bólint,
ő is régen unja.

Ébred néha egy-egy új virág.
Nyújtózik, s szirmát
kibontja.
Unalmas szóvirágaim,
ha elnémulok

szavaim ugyan ki hallja?







VOLTÁL, LESZEL


voltál nekem
két pólus között a vonzás
virágbibére hulló harmatom
amplitúdóba zárt harangkongás
elmúlásból is éledő hajnalom

voltál nekem
szerencse, boldogság, alázat
falombot ringató őszi szél
télben szunnyadó barázdája tájnak
ölelős tavaszból rajzó méh'

voltál nekem
suttogó kertek virágos ágya
seholsincs világban
sehol sincs bűntudat
estike szőnyegén
suttogó árnyak
szavak, képek, sziklák
szelídség, indulat

vagy nekem
árvaság, szülém hiánya
tollam hegyére száradt gondolat
kavicsok között őrlődő büszkeségem
szótlanságba karcolt alkonyat

leszel tán
újra csepp a számon
hűsítő, édes, éltető
utolsó szó halotti imámban
de lehet csak sóhaj
ami még menthető







VOLT EGY VILÁG


Volt egy világ, sezlonszélen,
kuporogtam kályhafényben,
anyám könnye, mint a csillag,
apám szeme napként csillant.

Ott gurultak szerteszéjjel
gyermekálmok, semmi félsszel,
hideg talppal, forró fejjel,
tengert léptem élvezettel.

Ha belöktek, s elmerültem,
lelkem kínján nem derültem,
szakadt szívem minden húrja,
apám, anyám féltőn súgta:

Ne merészeld most feladni,
az életet megtagadni,
tenyeredben sorsod képe,
formáld meg a szerencsédre!

Fehér lovak, várak: vágyak,
mind a másé, ne kívánjad,
szeretet lesz a szentélyed,
hova mindig bátran térhetsz.

Volt egy világ, meleg fészek,
cserépkályha mellett éledt,
nem fázom már, csak hideg ráz,
olyan nagy és üres a ház.







G yengéd érzés járja át a lelked,
R öpködnek körötted angyalok.
A pa anyját most magadban lelted,
T ünde élet hangját hallhatod.
U nokával áldott meg a sorsod.
L áthatod, az élet meg nem áll.
A datott hát újfent egy kis dolgod,
N agymamaként boldog élet vár.
A hogy majd a kezecskéjét fogva
GY alogoltok, s ő csak mondja, mondja:
M ama, az mi? Mama, ez mi az?
A nnyi válasz hagyja majd el ajkad,
M ost precíz légy, tudás múlik rajtad!
I rigyellek Zsanett, szentigaz!

Szeretettel: dodesz








 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
A medvék is velünk vannak!
  2018-06-20 22:30:30, szerda
 
 








A MEDVÉK IS VELÜNK VANNAK!


Már nemcsak a németek, finnek, hollandok települnek át hazánkba

Újabb medvéket láttak Magyarország északi hegyeiben, településein







A medvék is velünk vannak!







A kettős állampolgárság már eddig is, évek óta alanyi jogon járt nekik!







Medveles Erdélyben-Gyergyószentmiklóson

Link














 
 
0 komment , kategória:  Humor  
A ruszkik végül hazamentek
  2018-06-19 22:14:52, kedd
 
 




A RUSZKIK VÉGÜL HAZAMENTEK
jún 19, 2018 | Bencze Izabella, Blog


Abszurd tárgyalások után az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el az országot


Link



Június fontos hónap a történelmünkben. 1920. június 4-én elvették, 1991. június 19-én visszakaptuk. Igaz, nem ugyanazt. De mindkettőt Magyarországnak hívják. Június 4-én a trianoni tragédiára emlékezünk, 19-én, nemzeti emléknapunkon az utolsó elnyomó katona távozását, a hónap utolsó szombatján pedig a szabadságunkat ünnepeljük. Hogy miért pont júniusban? Mert 1991-ben akkor vonultak ki véglegesen a szovjet csapatok hazánk területéről.

Valószínűleg szociálpszichológiai kérdés, hogy a csapatkivonás és a mögöttes gazdasági tárgyalások miért nem kaptak méltó társadalmi elismerést, és az ünneplés miért vált lokális búcsúvá. Tartok tőle, hogy ma már csak azok éreznek a nemzeti emléknapon euforikus örömöt, akik ugyan soha nem lettek a megemlékezés alkalmával Budapest díszpolgárai, de másfél évig, néha napi 24 órában küzdve mutatták meg a minket negyvenhat évig szipolyozó diktatúra képviselőinek, hogy kik is vagyunk mi, magyarok.

Nekem is megadatott ez a megtiszteltetés, és felemelő élmény volt hazánkat szolgálni egy elnyomó hatalom immár vergődő képviselőivel szemben. A tárgyalások alatt ismerhettük meg igazán őket és téveszméiket. Voltak köztük olyanok, akik évtizedekig úgy tudták, hogy a Szovjetunió egyik tagállamában állomásoznak. No de kezdjük az elején, néhány történelmi dátummal.

A II. világháborúban a Vörös Hadsereg 1944. szeptember 23-án vonult be a trianoni határok közé szorított hazánk területére. 1945. január 20-án fegyverszüneti egyezményt kötöttünk a Szovjetunióval, s ez lehetővé tette csapataik korlátlan magyarországi mozgását. A Párizs környéki, 1947. február 10-i békeszerződés hozta el számunkra a II. világháború végét és annak következményeit. Visszaálltak a trianoni békediktátumban megjelölt határok, elkezdődött a háborús bűnösök felelősségre vonása. Maximálták a magyar haderőt, rendelkeztek a szovjet csapatok Magyarország területéről történő kivonásáról.

A szerződés életbelépését követően minden szövetséges fegyveres erőt 90 napon belül ki kellett vonni Magyarországról, de a Szovjetuniónak fennmaradt a joga magyar területen olyan fegyveres erők tartására, amelyek a szovjet hadsereg számára az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalakat biztosítják. Ausztria 1955. március 15-én semlegessé vált, így a szovjet hadsereg hazánkban tartózkodása okafogyott lett.

Csakhogy a megelőző napon, március 14-én létrejött a Varsói Szerződés, a szovjet érdekszférába tartozó országok NATO-val szembeni katonai szervezete, amely politikailag legálissá tette a Szovjetunió kelet-közép-európai katonai jelenlétét. Szovjet megszállásunk egyértelművé vált.

A kiszolgáltatottság 1956-ban tevőlegesen is megmutatta kegyetlenségét. Aztán Kádár János megegyezett Nyikita Hruscsovval: 1957. május 27-én hatályba lépett a ,,Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában" című egyezmény. Ez a hazaáruló fércmű kimondta, hogy ,,a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi egyezményeknek".

Kádár és társai 1957-ben további harmincnégy évre eladták hazánkat. ,,Népünk az Európától való leszakadással, a gazdasági és társadalmi zsákutcába kerüléssel és a morális értékek megrendülésével sínylette meg szuverenitása legutóbbi, közel fél évszázados hiányát", mondja ki a függetlenségünk visszaszerzését ünneplő, 2001-ben született törvény.

A negyvenhat évi szovjet megszállás erős nyomokat hagyott maga után. Jelenlétük olyan nyomasztó és erőszakos volt, hogy nem véletlenül került az '56-os hősök 16 pontja közül az első helyre a ,,Vonják ki a szovjet csapatokat!" követelés.

Azt azért ne felejtsük el, hogy elsősorban azért álltunk rossz oldalra a II. világháborúban, mert azt reméltük, hogy a hitleri hatalom helyreállítja a trianoni diktátummal elvett határainkat. Az pedig, hogy a diktátum megkötése előtt az antanthatalmak meg sem hallgatták véleményünket, nagyban köszönhető Kun Bélának és társainak, mert az 1919-es rémuralmuk egyértelműen bizonyította, hogy a kommunista csőcselékkel nem lehet tárgyalni.

Több mint két évtized múlva, William C. Bullitt moszkvai amerikai nagykövet figyelmeztette Franklin Delano Rooseveltet, hogy a ,,vörös amőba ráfolyik Európára". A II. világháború győztes hatalmai, Winston Churchillel az élen, jól tudták, hogy milyenek a kommunisták, de a jaltai paktumban lefektetett és a ki nem mondott érdekeik miatt 1945-ben odadobták Sztálinnak Kelet-Közép-Európát.

A ,,Ruszkik, haza!" kívánsága bizony negyvenhat éven át feszült a magyar társadalom legmélyebb rétegeiben, de hangosan kimondani csak Orbán Viktor merte, 1989. június 16-án.

Tudjuk, 1989-ben már érezhető volt a szocialista blokkban az enyhülés szele, majd 1990. március 10-én Horn Gyula és Eduard Sevardnadze alá is írta a szovjet csapatok teljes kivonásáról szóló egyezményt. Az utolsó vonatszerelvény 1991. június 16-án hagyta el hazánkat, pontosan 33 évvel azután, hogy Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst kivégezték, és két évre rá, hogy újratemették őket. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én, 15 óra után pár perccel hagyta el az országot. Igaz, egy nap múlva, civilben már újból itt volt, mert fontos lett volna a számára, hogy a gazdasági megállapodást minél előbb tető alá hozzák.

A magyarországi csapatkivonás része volt annak a nagy manővernek, amely 1990 és 1994 között Németországot, Lengyelországot, Csehszlovákiát is érintette. De a szovjet fél mindegyik országban azt tapasztalta, hogy sehol nem részesítették többé őket olyan kegyben, mint a megszállás évei alatt.

Világossá vált: a szovjetek legnagyobb gondját ebben az időszakban nem a kelet-közép-európai országok feletti hegemónia megszűnése, hanem kivont haderejük otthoni elhelyezése, pontosabban az elhelyezés lehetetlensége okozta.

Csak Németországból mintegy 76 ezer, Magyarországról 50 ezer tiszti családnak kellett volna lakást, orvosi ellátást, gyógyszert biztosítani. Ezért az elsődleges cél az volt számukra, hogy a gazdasági elszámolást mindenütt pozitív mérleggel, nullszaldó nélkül zárják le.

Az általuk több mint negyven év alatt épített objektumokat, lakásokat, kaszárnyákat, üzemanyag-tárolókat mindenhol saját tulajdonnak tekintették, amit vagy el-, vagy bérbe akartak adni, illetve vegyes vállalatokba akartak apportálni. Nálunk több mint százezer fő állomásozott 90 helyőrségben. Volt hat repülőterük, 328 ingatlanjuk, 65 laktanyakomplexumuk.

A kivonás ideje alatt 1547 vasúti szerelvény, 34 541 vasúti kocsi hagyta el az országot, közúton 48 katonai konvoj távozott. Kivontak 100 380 szovjet állampolgárt, 24 660 fegyverzeti eszközt, ezen belül 194 repülőgépet, 138 helikoptert, 860 harckocsit, 1143 páncélozott szállító harcjárművet. És bár tagadták, de kutatások bizonyítják, hogy az 1960-as évek elejétől volt itt tárolt atomtöltetük is, amelyet Mihail Gorbacsov szállíttatott el 1989 szeptemberében.

A gazdasági tárgyalásokat szovjet részről Viktor Grisin külügyminiszter-helyettes, magyar részről az azóta elhunyt Annus Antal altábornagy, illetve Karácsony Imre kormánymeghatalmazott-helyettes vezette. Hogy mi maradt itt? Több tonna földbe ásott lőszer, rendbehozhatatlan környezetvédelmi károk, benzinnel, kerozinnal, olajjal átitatott földterületek, tönkretett műemlékek, ujjnyi repedésekkel tarkított, kijevi házgyári elemekből épített lakások százai. Mocsok, szenny és jó néhány ,,migráns", azaz szökött szovjet katona. A pusztítás mértékét magam sem hinném, ha nem láttam volna a saját szememmel. De sajnos láttam.

A háttértárgyalások nehézségét jól mutatja, hogy a gazdasági kérdéseket csak 17 hónappal a csapatkivonás befejezése után sikerült lezárni. 1991 nyarán ugyan rendkívül intenzív tárgyalások folytak a felek között a mielőbbi megállapodás érdekében, azonban június 25-én Annus - egy magyar jogi kifogásra alapozva - mégsem írta alá az előkészített megállapodást.

A tárgyalások csak később folytatódtak. A magyar követeléseken belül döntő súlyúak voltak a szovjet csapatok által használt laktanyák állagmegőrzési munkáinak elmaradásából származó és a környezetvédelem terén történt mulasztásokból keletkezett károk. A tárgyalások kezdeti szakaszában a magyar igény 80,3 milliárd forint volt, míg a szovjetek 53,4 milliárd forintot követeltek.

A végső számok 100-100 milliárdos kölcsönös követelésben alakultak ki, majd 1992. november 11-én Budapesten Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin elnök aláírta a kelet-európai országok közül az egyetlen nullszaldós megállapodást.

Az eredmény frusztrálta Jelcint, hisz minden országból - főként a németektől - jelentős anyagi haszonnal tértek haza.

Először nem is akarta kézjegyével ellátni az egyezményt, míg végül a magyar kormány úgy döntött, hogy humanitárius segítségként pár tíz millió forint értékű gyógyszersegélyt ad az orosz kormánynak. Így végződött a szovjet elnyomó csapatok kivonása 1991-ben és a két fél közötti elszámolás 1992-ben.

Bármily nehéz is egy tárgyalássorozat, a sztorik elmaradhatatlanok. Akkor is így volt. Az egyik szakértői tárgyaláson például közölték, hogy az általuk használt magyar területeket elbirtokolták (!). Javasolták, hogy ezeket vonjuk össze, és ,,összesítve cseréljük le" azokat a Tiszántúlra, majd a tájegységet csatoljuk a Szovjetunióhoz (!).

Amikor Annus 1991. június 25-én közölte, hogy mégsem írja alá a megállapodást, Grisin vérbe boruló arca és az épületből történő, a diplomácia teljes eszköztárát nélkülöző kirohanása egyszerűen felejthetetlen volt. Erkölcsi elégtétel volt a látvány az elrabolt negyvenhat évért. Emlékezetes maradt Jelcin érkezése is Margaret Thatchertől. A landolás után csak órákkal később tudta elhagyni saját lábán a repülőgépet. Nem volt beteg...

Június fontos hónap történelmünkben. Csupán 71 év alatt országcsonkolás, kivégzések, újratemetések, a szuverenitás követelése, az elnyomók kivonulása és a függetlenség visszaszerzése. A szabadság drága kincs. Most már ne adjuk ki a kezünkből!

A szerző jogász, a csapatkivonási tárgyalások alatt jogi és gazdasági szakértőként működött közre







A ruszkik végül hazamentek

Link

Link



Így ért véget a szovjet csapatok ,,ideiglenes magyarországi állomásozása"
2018. június 19. 11:32 MTI

Link



A szovjet csapatok kivonulása Magyarországról

Link



Viktor hagyta el utolsóként Magyarországot


Link








 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Az életnél is előbbre való a kötelesség
  2018-06-18 21:00:35, hétfő
 
 














AZ ÉLETNÉL IS ELŐBBRE VALÓ A KÖTELESSÉG


150 éve született Horthy Miklós, Magyarország főméltóságú kormányzója


1868. június 18-án, Kenderesen született vitéz nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy, Magyarország kormányzója. Édesapja, Horthy István hat fiával református, édesanyja három lányával katolikus hitben élt.

Miklós a Debreceni Református Kollégiumban tanult, lelkészi pályára készült. Bátyja halála után azonban a Tengerészeti Akadémiára iratkozott be, ott folytatta tanulmányait, ahol az elv ez volt: ,,Az életnél is előbbre való a kötelesség."

Az Akadémián kitűnő tengerésztisztet neveltek a debreceni diákból, aki öt idegen nyelvet sajátított el, nagyszerűen vívott és teniszezett, jól zongorázott. Fiatal tisztként egy brit-osztrák-magyar expedícióval megjárta Indiát, Ausztráliát és Óceániát is, majd hazatért és Ferenc József szárnysegédjeként teljesített szolgálatot, egészen az első világháború évéig.

Az első világháború kitörésekor háborús szolgálatra jelentkezett, sikeresen törte át az antant blokádját Otrantónál, majd a Cattarói-öbölnél.

Horthy Miklós 1901-ben feleségül vette Purgly Magdolnát. Házasságukból két fiú - István és Miklós - és két leánygyermek - Magdolna, Paulette - született.

1918-ban a fegyverletétel után visszavonul Kenderesre. A birtokán élte meg Kun Béla bandájának terrorját és az ország káoszba taszítását. Engedelmeskedve a nemzet hívó szavának, megszervezi a Nemzeti Hadsereget, melynek élén 1919. november 16-án bevonul Budapestre.

Az 1920/I. tc. értelmében Horthy kormányzó - mint a király helyettese - törvényesen is Magyarország legfőbb hadura lett, azonban minden jelentős döntést a nemzetgyűlés, majd az országgyűlés beleegyezésével hozott meg. 1920-ban megalapította a Vitézi Rendet, majd később a Corvin-láncot; 1926-ban pedig a felsőházat.

A kormányzó 1921-ben gróf Bethlen Istvánt kinevezte miniszterelnöknek. Vitéz nagybányai Horthy Miklós a trianoni diktátum idején gazdaságilag-erkölcsileg megtépázott és összeomlott Magyarország tekintélyét helyreállította, a politikai életet konszolidálta, a gazdaságot talpra állította, visszaadta a magyarság nemzeti önbecsülését és egyetlen percre sem mondott le a magyar nemzet újraegyesítésének megteremtéséről. Teleki Pál politikájától remélte a Nagynémet Birodalom követeléseinek semlegesítését, s a második világháború előtt az angolszászok felé orientálódott, soha nem szimpatizált a náci ideológiával. 1942-ben elveszíti István fiát, akinek repülőgépét minden valószínűség szerint a németek manipulálták.

Horthy vitathatatlanul a szélsőjobb visszaszorításán munkálkodott és 1944 júliusában leállítatta a zsidók deportálását. Kállay Miklós révén egyensúlyt tudott biztosítani a nácik támogatása és az 1943-tól meginduló nyugati béketapogatózások között. Horthy - aki az egyre fenyegetőbb szovjet bolsevizmust gyűlölte - remélte, hogy az angolszász hatalmak megvédik Magyarországot a sztalini befolyástól. A nyugati szövetségesek szóban ugyan készségesen támogatták Horthyt, ám az 1943-as teheráni konferencia már eldöntötte, hogy Hitler legyőzése után Magyarország a szovjet érdekszférába kerül.

1944. október 15-én kiugrási kísérletet hajtott végre, ami a hadsereg németbarát tisztjeinek ellenállásán és a náci titkosszolgálat beavatkozásán elbukott. A nácik elrabolták egyetlen életben maradt gyermekét, ifjabb Horthy Miklóst és Mauthausenbe deportálták, a kormányzót pedig családjával együtt a bajorországi Hirschberg kastélyába szállították, ahol 1945 májusáig tartották őrizetben. Az 1945 áprilisában amerikai hadifogságba került kormányzót később a nürnbergi perben tanúként hallgatták ki, a nyugati szövetségesek elutasították a magyar népbíróság, Rákosi és Tito kiadatási kérelmét, ezzel meghiúsították a bolsevikok tervét, akik háborús bűnösként akarták felelősségre vonni. Így a Horthy család Bajorország után Estorilban telepedett le, a portugál kormány vendégszeretetének köszönhetően. Horthy Miklós a száműzetésbe vagyontalanként került. Családjának megélhetését barátai, tisztelői, köztük J.F. Montgomery, az USA korábbi budapesti nagykövete, valamint a zsidó Chorin Ferenc és Weiss Jenő iparbárók biztosították.

Teljes cikk és ritka, színes felvételek Horthy Miklósról a legújabb Magyar Fórumban!


Link















 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
125 éve hunyt el Erkel Ferenc
  2018-06-14 20:45:25, csütörtök
 
 





125 ÉVE HUNYT EL ERKEL FERENC


Százhuszonöt éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A jubileum alkalmából Erkel-emlékévet tartanak.


1810. november 7-én született Gyulán, német eredetű zenészcsaládban. Gimnáziumi és zenei tanulmányait Nagyváradon, majd Pozsonyban végezte, ahol egész életére meghatározó élményt jelentett számára Bihari János verbunkos zenéje és a városban fellépő Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka. Tizennyolc évesen került Kolozsvárra zenetanárnak, ahol zongoraművészként és zeneszerzőként is ismert lett, szerzeményeibe a polihisztor Brassai Sámuel bíztatására emelt be magyaros motívumokat. Pesten 1834-ben mutatkozott be, egy évvel később véglegesen itt telepedett le, de szülővárosába, főként nyaranta, gyakran visszatért.

1835-ben a Budai Magyar Színjátszó Társulathoz szerződött karmesternek, innen a Pesti Magyar Színházhoz hívták, ahol 1838 januárjában vezényelt először. Két év múlva itt mutatták be első operáját, a Bátori Máriát; ennek színlapján nevezték először Nemzeti Színháznak az intézményt. A Bátori Mária zenetörténeti jelentőségét az adja, hogy magyar mű volt, magyar nyelven, magyar énekesekkel, 2002-ben ez a mű nyitotta meg az Erkel-operák kritikai kiadásának sorát. A szövegkönyvet Dugonics András színműve alapján Egressy Béni írta, az ősbemutatón István herceget a zeneszerző öccse, Erkel József alakította. A témát Erkel, miként a későbbiekben is, a magyar történelemből merítette, de feldolgozása már ekkor sem felelt meg a hivatalosságnak. Pályafutása alkonyán Podmaniczky Frigyes báró, az Operaház intendánsa szemére is vetette az idős mesternek: "Annyi dalműve közül egy sem volt, amelyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni. Király- vagy királynégyilkolás, az aristocratia elleni zendülés, nemzetiségi harcok s torzsalkodás nélkül nem lehetett egyetlen librettója sem."

Erkel 1843-ban nem indulhatott a Szózat megzenésítésére kiírt pályázaton, mert a zsűri tagja volt, de Egressy Béni győztes kompozícióját ő hangszerelte zenekarra. A következő évben viszont megnyerte a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot, nemzeti imánkat azóta az ő zenéjével énekeljük (szintén ezen a napon:1844. 06. 15.). Ugyancsak 1844-ben született - Egressy szövegkönyvére - első jelentős operája, egyben az első magyar nemzeti opera, a Hunyadi László, 1848. március 15-én este a zenedráma Meghalt a cselszövő című kórusát énekelték a Nemzeti Színházban.

A szabadságharc leverése utáni időszak a személyes csapások miatt is élete legnehezebb időszakának bizonyult: elvesztette édesapját, lányát és öccsét, házassága felbomlott, komorrá és rideggé vált. Erkel, aki kiváló sakkozó is volt, ezekben az években a pesti sakk-kör és a Filharmóniai Társaság életre hívásán fáradozott. Az elsőt nem engedték a Bach-huszárok, de a zenei társulat 1853-ban megkezdhette működését, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (BFTZ) volt az első magyar hivatásos szimfonikus együttes.

Az önkényuralom enyhültével, 1861-ben került színre a Katona József drámája alapján, Egressy Béni szövegkönyvére készült Bánk bán, melynek zenéjét a legenda szerint a gyulai Almásy-kastély parkjában, egy öreg fa alatt szerezte. Legnagyobb történelmi operánk bemutatója hatalmas sikert aratott, egyben a zsarnokság elleni tiltakozássá vált, Bánk Hazám, hazám című áriája önálló életre kelt. Erkel későbbi operái, a Sarolta, a Dózsa György, a Brankovics György, a Névtelen hősök már nem tettek szert ilyen népszerűségre. A komponista hetvenöt éves volt, amikor az újonnan felépült Operaházban bemutatták kilencedik operáját, az István királyt. Az intézmény megnyitására rendelt, de csak a következő évben bemutatott művet 1885-ben tizenháromszor játszották, de - hatalmas költségigénye miatt - eredeti formájában csak Erkel születésének bicentenáriumán, 2010-ben Komáromban szólaltatták meg újra. Az opera 2013-ban államalapító szent királyunk halálának 975. és szentté avatásának 930. évfordulóján a margitszigeti szabadtéri színpadon kelt ismét életre, helyreállított változata 2014-ben jelent meg CD-n. Utolsó operáját Jókai Mór nyomán Kemény Simonról kezdte írni, de már nem jutott a munka végére.

Erkel kiváló karmester is volt: az Operaház ünnepélyes megnyitásán 1884-ben ő vezényelte a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását. Ő dirigálta nálunk először Beethoven kilencedik és Schumann első szimfóniáját, az operák közül Beethoven Fidelióját és Wagner Tannhäuserét. Ő emelte be a magyar operába a verbunkost, a csárdást és a népies műdalt, operáinak több áriája “népdallá" lett. Erkel használt először cimbalmot operazenekarban, a Bánk bán bemutatóján a szólamot tizenöt éves Sándor fia játszotta, mert a zenekar tagjai közül senki sem értett a hangszerhez.

A zeneszerzőt 1865-ben "az országos daláregylet örökös főkarmesterévé" választották. Az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia első igazgatójaként kilenc tárgyat oktatott, olykor Liszt Ferencet helyettesítve. Karmesteri működésének ötvenedik évfordulóját fényes külsőségek közepette ülték meg, utoljára nyolcvanadik születésnapján lépett színpadra, Mozart d-moll zongoraversenyét játszotta. 1888-ban Gyula díszpolgára lett.

Erkel Ferenc 1893. június 15-én halt meg Budapesten. Gyulán 2011-ben adták át felújított szülő- és emlékházát, a város több intézménye is nevét őrzi, s 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Emlékversenyt. A nevét viselő budapesti Erkel Színház a hatéves felújítást követően 2013-ban Erkel születésnapján nyílt meg hivatalosan, és az ő nevét viseli az egyik legrangosabb magyar zenei díj.

Forrás: MTI.hu
Forrás: wikipedia







Magyar Himnusz

Link



Így szólt százezrek ajkáról a Magyar és a Székely Himnusz

Link



125 éve hunyt el Erkel Ferenc - Magyar Rádió Hangtár

Link



Sírja



Szobra Gyulán



Szülőháza






 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 20 db bejegyzés
e év: 331 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 1903
  • e Hónap: 26858
  • e Év: 144212
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.