Belépés
babi610805.blog.xfree.hu
Ki viszi át a szerelmet.... Dezső Andrea
1961.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Angyalom
  2018-08-29 18:56:13, szerda
 
 

A jövőt már nem kérdezed
a múltat már nem kutatod,
ahol te ragyogsz arra nem jár
négykerekű, nem suhan a nehéz
fém, az örök fény kísér utadon.
Tán még egyszer szemed átlát
a szürke valóságon, a semmin túl,
a mindenen át, a nagyvilág lármája
nem bántja lelkedet, könnyeimmel
öntözöm hervadó sírod pusztaságát.
Oly mélyen alszol, mégis hallom
szuszogásod, sápadt fájdalom
kopog az ablakon, elfogyott árnyékod,
több a fénye fényednek, régen ember voltál,
most már angyal vagy, ahol nem jár
négykerekű, ahol a nehézfém sem suhanhat.
Olykor üvölt a csend, kín fojtogat szüntelen,
langyos estéken fagyos a szó mi téged
hív, csak egy villanás az élet az ablakon,
rajta jégvirág, tudom figyelsz angyalom.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Zord időkben
  2018-08-29 18:55:24, szerda
 
 

A Nap sötétebb orcáját mutatja
szalad az élet, ropognak a csontok
fellegek halmán cikázik a fény
rajzik a villám, szaladnak mind a bolondok.
Fáradt elme kószál, szívek dajkája
nem lesz több áldott gyümölcs
fehér sörétet kapnak a madarak
s az éjszaka fekete ruhát ölt.
Képzelgés csupán, vagy való?
ne fessétek vörösre a földet
csoda a szél, oly szépet mesél
a Nap szebbik orcájával, majd
holnap felkél.
A fény mi beragyog, áldás
minden napunk apró csoda
ha feljön a Hold s a csend beáll
a jó sors kövessen mindenhova.
Apámtól kaptam a vágyat
szeressem magam zord időkben
átvonul majd a vihar fejem felett
dicső szava ott csillog minden kőben.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Aranyló Ősz
  2018-08-29 18:53:53, szerda
 
 

Hűvös reggelen ha köd szitál
susog a szél, eljött az Ősz
lepörög a levél, fanyar már a
vackor is, mackópapa barlangja
előtt időz.
A gomba sem visel kalapot
pitypang sem szalad a réten
elköltöztek már a gólyák
beleremeg szívem egészen.
Bólogat a kukorica szár, sárgul
már a diófa, kincseitől végleg
megszabadul, elhullt a Nyár, ezt
suttogja.
Nyár és Tél között szendereg
az erdő minden fáradt lombja
tücsök sem hegedüli azt
nem ringatózik többé a bodza.
Aranyló Ősz, hát itt van újra
testem vacog, oly nyughatatlan
virágok helyett mennyi kóró
lelkem is költözik öntudatlan.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Búslakodni kár
  2018-08-29 18:52:37, szerda
 
 

Kismadárnak keserű a dala
apró fészke alá hullt az éjben
csőrében a falat már nincs kié
harcát vívja a harsogó szélben.
Sikolt a fájdalom csendesen
szíve nem zsong, fojtogatja a lét
vajúdik a vigasz, jaj, meddig?
kis életek szálltak szerteszét.
Hangja csuklik, torkában csend
futni nem tud, hát szállj kismadár
hagyd, hogy felkapjon újra a szél
vár a mező a rét, búslakodni kár.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Nélküled
  2018-08-29 18:51:22, szerda
 
  Nélküled az élet csak múlt
megborzong bele a lélek
szívemben a tűz már kihunyt
vak sötétben minek éljek.

Akár egy földrengés után
összetört megannyi emlék
romok alant bicsaklik a láb
ha vinne testem, elmennék.

Hervad a liget a mező
bús gerlice sem dalol már
jajongva kattog az idő
holnap újra kezdeni kár.

Rég alszik már a gondolat
álmokat vadászom éjjel
szívem csak benned doboghat
idáig hallom ha vérzel.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Maci
  2018-08-03 10:29:20, péntek
 
  Köszönöm neked a sok-sok évet
mit adtál, arcomra most bánat
könnyek hullnak, nem jössz,
nem csaholsz már kedvesen,
s én nem ölelhetlek többé
sohasem.
Falat emelt közénk az élet, hiába
döngetem vadul, már gyülekeznek
a felhők, elmosni nem tudják
emléked, legyőzött a halál,
de előtte nekünk adta életed.
Igaz volt szép tekinteted,
emberibb voltál az embernél,
szerettél, nem hitegettél, ittad szavunk,
s tudtad, hogy az életbe belehalunk.
Kertemnek legszebb éke leszel
bíborba, bársonyba öltöztetlek,
muzsikálnak sírodon a tücskök
s én suttogom neved, szerettelek.
A falat is megakad torkomon,
néked adnám szívesen, szaladj,
rohanj a mennyekig, tested
már nem küzd fájdalommal,
örökre az enyém s velem lesz
halálomig.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Szárnyakat kaptam
  2018-08-03 10:28:42, péntek
 
  Tenyerén hordozott az élet
mikor még anyám kezéből ehettem,
ámokfutását e rút világnak
akkor még nem érezhettem.
Nem volt erőltetett a mosoly
arcomon, szárnyakat kaptam s
szálltam, mint hajdan a dicső
görögök, babérkoszorút fontam
édesanyámnak. Mikor jött a hajnal
s hasadt, a gőgös Nap csókja tüzet
szórt, a homály alászállt az udvaron
s harmatos fű csillogott lábamon.
Oly szép és békés volt a világ,
még nem aljasult el az ember végleg
a reménység izzott bájsugarával,
oly messze volt a túlpart nekem.
Azóta a zúgó fergeteg rám talált
a tenyér üres, a gyász simogat,
ha tenyerembe pillantok veszteséget
látok, átnézek a túlpartra, hívogat.
Már nem hordoz tenyerén az élet,
arcul csap helyette durván az ököl
szívembe tanyát vert a sok zaj,
az ámokfutás megtalált, belém költözött.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Irigy éjszakák
  2018-08-03 10:27:54, péntek
 
  Kezem emeltem rád őszi napfény
verhetetlen szépséged hevében
az idő talán nem is igazi
ragyogj hát, oly fáradt már a vérem.

A platánok alatt szűrt fényedben
tüzes dalt dúdoltam a rózsákról
nyögte fájdalmát az évgyűrűknek
sóhajts nagyot, a csalogány így szólt.

Oly fáradt voltam már s élni rest
az idő talán most már igazi
nem visz már út a magas hegyekbe
drága fényed ím pihen tavaszig

Ó, őszi napfény, te szelíd gyermek
meddig forrhat csókba sápadt ajkunk?
ha aludni térsz s megveted ágyad
a platánok alatt sokan várunk.

Gondolok rád, csillagok vigyáznak
ajkam halk imát súg száz alkonyon
lábak gázolnak majd az avarban
s verhetetlen fényedről álmodom.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Őszi napfény
  2018-08-03 10:27:01, péntek
 
  Kezem emeltem rád őszi napfény
verhetetlen szépséged hevében
az idő talán nem is igazi
ragyogj hát, oly fáradt már a vérem.

A platánok alatt szűrt fényedben
tüzes dalt dúdoltam a rózsákról
nyögte fájdalmát az évgyűrűknek
sóhajts nagyot, a csalogány így szólt.

Oly fáradt voltam már s élni rest
az idő talán most már igazi
nem visz már út a magas hegyekbe
drága fényed ím pihen tavaszig

Ó, őszi napfény, te szelíd gyermek
meddig forrhat csókba sápadt ajkunk?
ha aludni térsz s megveted ágyad
a platánok alatt sokan várunk.

Gondolok rád, csillagok vigyáznak
ajkam halk imát súg száz alkonyon
lábak gázolnak majd az avarban
s verhetetlen fényedről álmodom.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Üzenet a jövőnek
  2018-08-03 10:26:15, péntek
 
  Üzenem a jövőnek
tébolyodott jelenem tükröt tart,
érzéketlen e világ akár egy
tigris, melyet csak a vérszomja
hajt, az elemzés hasztalan, kinek
szíve fáj, attól távol az öröm,
vissza hullnak a karok, melyek
gyöngéd gonddal ringatták
gyümölcseiket, torz tükröt ne tarts,
ha gyűlölni vágysz, gyűlölj hát Ó,
sötét jövő, dicsőíteni sosem foglak,
hiszem, eleget adtam, vigasztalásod
üres hangok, lemondunk rólad,
könnyelműség lenne a hit feléd
állapotot váltanánk, léhűtő, csapongó
a jelen, hiába kovácsolt össze az élet,
kínos mélységbe hajtva bujdosunk,
Jövő! Tőled még a holtak is félnek,
felépített jelenünk kockára teszik,
kártyán elherdálják, csillapítsd bosszúdat,
nézz vissza ránk, fényre áhítozunk,
ettől lejjebb már ne alacsonyodjunk,
bevégeztem hát üzenetem, bízva
kegyelemre várva, mindenki boldogan
hajthassa le fejét, csillagfényes éjszakát
kívánva.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 61 db bejegyzés
Összes: 775 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 12
  • e Hét: 12
  • e Hónap: 634
  • e Év: 21426
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.