Belépés
eposz.blog.xfree.hu
5-ös (Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) 8-as (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz Lauter Szabolcs
1987.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
ooOoo
  2018-08-28 22:13:26, kedd
 
 








Mr. Oizo - Monday Massacre
Mr. Oizo - Secam
Mr. Oizo - Unicat
DHS - Hypnosis / I Am Your Control
DHS - Telephone Sounds
DHS - Mind Control
DHS - Uranus
DHS - Bad Acid
Z@P - Tracid
Z@p - Atomos
Z@p - Diamante
Z@p - D-04
Z@p - Dauphine
Ken Finger - Thanks For Those
Ken Finger - Bury The Beds
Ken Finger - Tongues Under A Hammer
DMX Krew - Spiritual Machines
DMX Krew - Spiritual Encounter
DMX Krew - Black Poppy
DMX Krew - Thinking Using Another's Brain
DMX Krew - Changed Minds
Mandala - The Encore
Mandala - Toray
Mandala - The Acid Of House
Cores - Millenium
Cores - Spacetrash
Cores - Hypnotize
Link

Genre/Style: Breaks/Techno/Jungle/Acid-House/Hard-Progressive Trance
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2018-08-28 19:23:51, kedd
 
  Dienes István - Vajon időszerű-e a tudásod? Hol tart a világ ma? - Új paradigmák 1. rész
Dienes István - Vajon időszerű-e a tudásod? Hol tart a világ ma? - Új paradigmák 2. rész
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2018-08-28 18:47:43, kedd
 
 


African Tribal Drums - Demba Dyasan
African Tribal Drums - Tribal Dances Music
African Tribal Drums - Tribal Music: Africa
African Tribal Drums - Nigerian Music
African Tribal Drums - Ugandan Music
African Tribal Drums - Djembe Music
African Tribal Drums - Kemokete
African Tribal Drums - Zimbabwe Music
African Tribal Drums - Mother Earth Drumming
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nemere István: UFO és tudomány
  2018-08-28 17:57:39, kedd
 
 


A Lenda de Bep Kororoti | O Astronauta Kayapó
Link

A kajapók az Amazonas-vidéki rendkívül sűrű és fehér embernek szinte áthatolhatatlan őserdőkben élnek. Istenüket "Bep-Kororoti"-nak hívják, ami hangutánzó szó is lehet éppenséggel. De a fehérek, akik először kapcsolatba kerültek velük, ennél többet nem tudtak erről az istenről. A brazil kormánynak az említett időszakban volt egy programja, amely egy békés és voltaképpen pozitív ötleten alapult. Minden nemrégen felfedezett és elérhető törzsből elvittek a fővárosba néhány személyt, hogy megmutassák nekik a fehér ember civilizációját. A kísérlet érdekesnek ígérkezett. Ezért néprajzosok, pszichológusok is jöttek és kísérték az indiánokat a nagyvárosban. Sőt a jövevényeket például elvitték egy nagy kiállításra is. A szóban forgó kajapó indián "küldöttség" méltóságteljesen, mindenféle izgalom nélkül haladt a kiállítás területén. Semmi sem izgatta fel őket, bármit is láttak. A vendéglátók persze tolmácsok útján elmagyarázták nekik a technika összes modern eszközét a telefontól a tévéig, a villanytűzhelytől a számítógépig. Ismétlem, látszólag semmi sem gyakorolt rájuk hatást. Egészen addig, amíg...

Amíg az űrkiállítási terembe nem értek!

Akkor ugyanis Rióban állították ki a Holdra szállt Apolló-11-es makettjét és mellette ott volt egy űrruha is, amelyben az egyik első ember - Armstrong vagy Aldrin - a Holdon járkált. Nos, az addig semmilyen érzelmet nem mutató kajapó indiánok az űrruha láttán megtorpantak, döbbenten meredtek rá, majd élénk kiáltásokban törtek ki. A megzavarodott vendéglátók számára a tolmácsok is zavartan fordították szavaikat:
- Ez ő!
- Ő jött el hozzánk...!
- Bep-Kororoti!

Mire derült fény? Arra, ami aztán később sokaknak, köztük az ellentmondásos Dänikennek köszönhetően bejárta a világot könyvben, filmben, újságcikkekben. Néhányan nem sajnálták a fáradtságot, felkeresték a kajapókat őserdei lakóhelyükön és kiderült: valóban, az istenüket szkafanderben ábrázolják. Szalmából, sásból fonják ember alakúra azt a figurát. A mítosz természetesen már ismerősen hangzik számunkra: az égből jött tanítómester éppen ilyen ruhát viselt, míg őseik között tartózkodott és őket tanította. Furcsa szerkezeteket tartott a kezében, az egyikkel távolról is elejthette a vadat, a másikkal egyetlen szempillantás alatt, fénysugárral kivágott egy fát (lézer?). Állítólag feleségül is vett egy nőt, de aztán mégis visszatért az égbe. A távozása sem volt akármilyen: "nagy füstben és égzengésben repült el" és azóta sem látták.

De érthető a kajapó indiánok döbbenete, amikor a sok idegen ember és az ezernyi még idegenebb, ismeretlen rendeltetésű tárgy között váratlanul megpillantották... istenüket!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2018-08-28 17:32:57, kedd
 
 


Bep Kororoti - Canoa
Bep Kororoti - Crackle
Bep Kororoti - Jhunde
Bep Kororoti - Tzantza
Bep Kororoti - Pororonga
Bep Kororoti - Pesadillas Del Marabú
Bep Kororoti - Subvariation
Link

Reel 2 Real - I Like To Move It (Rob & Chris Bootleg) (Bass Boosted)
Danzel - Pump It Up! (Radio Edit)
Martin Garrix - Animals
Holly Dolly - Dolly Song (Ieva's Polka)
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2018-08-28 17:32:49, kedd
 
  ...keresés "tagadás" szót


Lucifer

* "tagadás szelleme"
* lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az embernek
* bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből
* ezzel az a célja, hogy Ádám elveszítse hitét
* rideg, érzelemmentes, latolgató értelem
* racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat
* fölényes intellektus
* kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt, a pusztító szándéka azonban építően hat Ádámra





x'D

Nem tudat, nem Buddha

Egy szerzetes megkérdezte Baszo zen mestert:
- Mi a Buddha?
Baszo így válaszolt:
- Nem tudat, nem Buddha.

Mummon hozzáfűzése:
Ha ezt érted, akkor már be is fejezted zen tanulmányaidat.

Mummon verse:
Vívó mesternek kardodat add át,
Csak költőnek ajálnld fel versedet.
Ha szólsz, mondd csak a harmadát,
Ne mondd el rögtön az egészet.
(Nincs Kapu kóangyűjtemény, 33.)

Dobosy Antal jegyzete:
Baszo zen mester (709-788) a korai zen legkiválóbb egyénisége volt. A feljegyzések szerint 139 zen mester került ki tanítványai közül. Méltóságteljes megjelenése és átható tekintete miatt tigrishez hasonlították, járását bikához. A hagyomány még azt is feljegyezte, hogy annyira ki tudta nyújtani a nyelvét, hogy be tudta vele takarni az orrát. Tanítási módszere igen változatos volt, egyaránt használt botot, kiáltást; megragadta, fellökte vagy leütötte a kérdezőt, esetleg megcsavarta az orrát. A "zen szellemének alkalmazása" kifejezést tőle származtatják.

Sok kóan kezdődik ezzel a kérdéssel, hogy "Mi a Buddha?". És az is természetes, hogy a buddhizmus útján járók viszonylag hamar felteszik ezt a kérdést. Hiszen a megvilágosodott tudatállapot, amit a buddha szóval fejezünk ki, mindenkinek kérdés kell, hogy legyen. A történetek tanúsága szerint a zen mesterek a legkülönbözőbb válaszokat adták erre a kérdésre, de maga Baszo zen mester sem válaszolta kétszer ugyanazt, ha mégegyszer megkérdezték.

Mostani válasza is teljes tagadás. A buddha semmi olyan, amit mondani lehetne róla. Nincs olyan válasz, ami megmagyarázná ezt a tudatállapotot. Sem szóban, sem másképp. De kívülről, mástól várni a választ, teljesen értelmetlen és eredménytelen. Egy zen mester, ha tud mondani ebben a helyzetben valamit, akkor éppen arra akarja a tanítvány figyelmét felhívni, hogy a kérdés feltevője egyedül fog maradni a válasz megtalálásában. Így a legjobb, amit tehetünk, ha minél előbb tisztázzuk magunkban, hogy a kérdést magunknak kell feltennünk, és a választ is magunk fogjuk megadni magunknak.

Mumon zen mester a kommentárjaiban Baszohoz hasonlóan szűkszavú. Egy szót se szól az igazságról, mellébeszél, és csak arra figyelmeztet, hogy nehogy kifecsegjünk valamit ezzel az üggyel kapcsolatban.

Abe Masao

Zen, buddhizmus és nyugati gondolkodás


‘A Zen és a nyugati gondolkodás' azon intellektuális területekhez tartozik, amelyeket a mai világban mindenképpen tanulmányozni és tisztázni kell. Mindamellett egy roppant nehéz témáról van szó. E téma, lévén szerteágazó, oly messze vezet és lényege oly nehezen megragadható, hogy túlhaladja e sorok íróinak lehetőségeit. Így a továbbiakban csak nagy vonalakban fogom felvázolni, remélve, hogy a jövőben átvizsgálhatom még, amint hozzáértő kritikusaim véleményét kiérdemeltem.

úgy a jelenben, mint a múltban, úgy Nyugaton, mint Keleten, az ember nem érte be avval, hogy csupán a közvetlenül adottban, csupán az érzékelhető jelenségekben, csupán a jelenvaló világban éljen. Az ember még a lehulló sziromlevélben is az örök szépséget látja. A csillagos égre feltekintve egyetemes törvényt érzékel. Az önmagában és másokban lévő gonoszt észlelve az ember eszményi formáját kutatja. A halállal szembesülve, mely véget vet az életnek, egy soha el nem múló világra vágyik. Mindezen érzések mélyen gyökereznek az emberben. Az emberi szív lankadatlanul keresi a láthatatlan világot a látható mögött, a törvényszerűséget a jelenségek mélyén, az események mögötti jelentést vagy az eszményeket a közvetlen történéseken túl. Ez a szüntelen keresés az ember alapvető követelményéből ered, mely arra kényszeríti, hogy olyasmi után kutasson, ami a jelenvaló világot transzcendálja, mégpedig éppen azért, mert e jelenvaló világban él; valami egyetemes után éppen azért, mivel egyedi jelenségekkel van dolga; valami változatlan és örök után éppen azért, mivel szüntelenül a születés és halál váltakozását tapasztalja. A filozófusok azt állították, hogy az ember egy metafizikai állat, és azt mondhatjuk, hogy e meghatározás alapvető és közös a Kelet és Nyugat, múlt és jelen számára. Ám éppen mivel az ember egy metafizikai állat, olyan perspektívát is meg tud nyitni, mely tagadja az olyan eszmények létezését, amelyek jelen realitását felülmúlják, valamint az örökkévaló meglétét a dolgok mögött. Sőt, az ember olyan álláspontot is képviselhet, miszerint az egyedi jelenségek e jelenvaló világa az egyedüli és egyetlen létező világ.

Következésképpen, a jelenvaló dolgok és az eszmények, az egyedi és egyetemes, az időbeli és örök, az immanencia és transzcendencia eme szembenállása és feszültsége végigvonul az emberi létezésen, egyszersmind problematikussá téve azt. Ezt a szembenállást és feszültséget itt a dzsi [az egyedi] és a ri [az egyetemes] fogalmával jelölöm. A dzsi és a ri szembenállása és feszültsége szüntelenül áthatja az emberi létezést, és éppen ezért az emberiség nem tehet mást, mintsem hogy tudomásul veszi ezt mint problémát - ez az ember sorsa és lényege.

A dzsi és a ri használata a buddhizmusból ered, amelyben a dzsi a jelenvalót, jelenségszerűt, sajátosat, időbelit és elkülönültet jelöli, míg a ri az eszményi, a numenszerű,1 az egyetemes, az örök és el nem különült megjelölését szolgálja. [...] A buddhista és a nyugati gondolkodás nagymértékben különbözik abban, hogy mit ért konkrétan az eszményi és az egyetemes alatt. Ugyanakkor a nyugati gondolkodásban is több filozófiai álláspont létezik e tekintetben. [...] Vannak olyan álláspontok, amelyek azáltal igyekeznek megragadni és megérteni a dzsi és a ri közti szembenállás és feszültség totalitását, hogy az előbbit (dzsi) tekintik alapvetőnek. Ezek a különféle empirikus álláspontok, melyek egyaránt megtalálhatók Keleten és Nyugaton. Velük ellentétben más álláspontok megkísérlik ugyanezt a totalitást oly módon megragadni és megérteni, hogy az utóbbit (ri) tekintik alapvetőnek. Ezek a különféle idealista álláspontok, amelyek szintén közösek Keleten és Nyugaton.

Azonban sem az empirizmus, sem az idealizmus nem nyújt alapvető megoldást az ember problémájára mindaddig, amíg az említett szembenállás és feszültség egyik pólusát mint alapvető elvet ragadják meg, miáltal megmaradnak eme feszültségnél ahelyett, hogy felülmúlnák azt. Hiszen annak az álláspontnak, mely valódi megoldást nyújthat e szemben­állás és feszültség megoldására, át kell törnie e szembenálláson és feszültségen. Metafizikai álláspontnak kell lennie a szó igazi értelmében. [...]

Arisztotelész filozófiájában , amit a görög gondolkodás legmagasabb csúcsának tekinthetünk, és főleg a Metaphysicában, a Lét mint olyan, vagyis mint abszolút Sein, ami az élőlények egzisztenciájának alapja, mint alapvető elv szerepel. Az Arisztotelész utáni nyugati metafizika története a Lét eme fogalmának kiterjesztésén alapul. Kant volt az, aki e metafizikai pozíciókat mint dogmatikus álláspontokat támadta, amikor feltette a kérdést: 'Hogyan lehetséges a metafizika mint tudomány (Wissenschaft)', és aki saját kritikai módszerét használt arra, hogy kijelölje a metafizika helyét egy teljességgel új alapon. Az új alapvetés a tiszta gyakorlati ész transzcendentális törvénye volt, vagyis az abszolút 'Kell' (Sollen). Kanttal a Nyugat filozófiai gondolkodása egy meghatározott fordulóponthoz ért. A független 'Lét' metafizikája a szubjektív 'Kell' metafizikájává lett.

Azt is mondhatjuk, hogy a nyugati filozófiai gondolkodás folyamata Kant óta bolyongva és tapogatózva halad előre abban a kísérletben, hogy az arisztotelészi 'Lét' és a kanti 'Kell' (Sollen) közti feszültséget vagy polaritást áthidalja oly módon, hogy vagy az egyik vagy a másik pólus felé húz, vagy oly módon, hogy a kettő összhangját gondolja el, vagy pedig megpróbálja transzcendálni azokat valamilyen formában. Eme filozófiai törekvések között elsősorban a Nietzsche és Heidegger nevével fémjelzett az, amely komolyan foglalkozik a “nemlét" vagy a 'Semmi' kérdésével, amelyek nem kategorizálhatók úgy, mint 'Lét' (Sein) vagy 'Kell' (Sollen).

Mindamellett a 'Semmi' mint elsődleges metafizikai elv felfogása, mely Arisztotelésznél a 'Lét'-tel, Kantnál a 'Kell'-lel áll szemben (melyeknek abszolút jellegük volt, lévén transzcen­dálták a relativitást és a metafizika lehetőségének alapelvét képezték), csak több mint kétezer év után vált uralkodóvá a nyugati filozófia történetében. Másfelől azonban Keleten az indiai Nágárdzsuna már a második évszázadban világosan megfogalmazta a Semmi gondolatát ebben az értelemben, miközben alapvető filozófiai elvvé tette azt.2 Nágárdzsuna 'Üresség'-fogalma (¶ūnjatā), mely a hindu mahájána buddhizmus csúcspontját jelenti, nem pusztán filozófiai elv, hanem inkább egy mély vallási tapasztalat kifejeződése volt. A Buddháig visszamenő vallásos önmegvalósítás hagyományában gyökerező Nágárdzsuna filozófiai fogalmakkal fejtette ki a az abszolút 'Semmi' álláspontját, mely egyszerre haladja túl a lét és nemlét fogalmát. Nágárdzsuna gondolata később a mahájána buddhizmus alapvető kiindulási pontjává lett.

A 'Lét' (Sein), a 'Kell' (Sollen) és a 'Semmi' (Nichts), vagy, japánul, az U, a Ri és a Mu fogalmai, ahogy ezeket Arisztotelész, Kant és Nágárdzsuna bevezette, mind abszolút vagy nem-relatív jelleggel bírnak, és mindannyian, elvben, transzcendálták a dzsi és ri fent említett szembenállását. A dzsi és ri szembenállása csak akkor múlható felül, ha az u, a ri és a mu elveit abszolutizáljuk. Ha abszolutizáljuk a Ri-t, az 'egyetemest', mely a maga relatív értelmében a fent említett szembenállás egyik pólusa, természetszerűleg Ri-vé avagy 'Egyetemessé' válik (kanti 'Kell') a maga abszolút értelmében. Másfelől maga a dzsi, avagy a 'részleges' mint a szembenállás másik pólusa, a relatív lét és relatív nem-lét szintézise vagy keveréke. Ezért, ha az abszolútumot a dzsi-ből származtatjuk, akkor a dzsi az U-ra (Létre) vagy Mu-ra (Semmire) redukálódik azok abszolút értelmében:



dzsi ri

A relatív és empirikus szint: a részleges az egyetemes




U Mu Ri

Az abszolút és

metafizikai szint: Lét Semmi Az Egyetemes (Kell)


Sein Nichts Sollen


Azt is mondhatjuk, hogy Arisztotelész, Kant és Nágárdzsuna, noha időben és térben távol álltak egymástól, mindannyian a maguk módján eljutottak egyfajta abszolút felismerésig. úgy gondolom, hogy a A 'Lét' (Sein), a 'Kell' (Sollen) és a 'Semmi' (Nichts) fogalmait, mindegyiket abszolút értelmében véve, az emberi gondolkodás három alapvető kategóriájának kell neveznünk, melyek egyszersmind magának az emberi létnek a kategóriái. Hiszen három olyan lehetséges kategóriának tekinthetjük őket, amelyek elvben túlhaladták a dzsi és ri szembenállását, mely végighúzódik az emberi léten és mindörökké problematikussá teszi az emberi életet. A három fogalmat ugyanakkor az emberi lét esszenciális problematikájára adott három lehetséges válaszként is értelmezhetjük. Minthogy mindhárom kategória transzcendentális és abszolút jellegű, és nem redukálható sem egymásra, sem valami másra, éppen ezért csak e három kategóriát tekinthetjük valóban alapvetőnek.


U

Sein

(Arisztotelész)







Mu Ri

Nichts Sollen

(Nágárdzsuna) (Kant)


Az ember intellektuális történetében ezt a három alapvető kategóriát Arisztotelész, Kant, illetve Nágárdzsuna fogalmazta meg. [...]


Mint tudjuk, Platón, aki megelőzte Arisztotelészt, Ideákat (idea) tételezett az érzékelés tárgyai és a dolgok mögött, melyek keletkeznek, elpusztulnak és változnak. Az Ideák transzcendálják az érzékelést, nem keletkeznek, nem pusztulnak el, nem változnak. Japán fogalmakkal a jelenségek mint dzsi mögött Platón tételezte az ideákat mit ri-t. Mi több, Platón a jelenségeket (dzsi) az Ideák (ri) másolataiként gondolta el, mely ideák a jelenségek eredendő prototípusai. Platón számára az Ideák (ri) nem csupán elméleti és ontológiai jelleggel bírtak mint a természeti lét princípiumai. Az Ideáknak egyszersmind kifejezetten etikai és gyakorlati jellegűk is volt [...]. A jelenségek és Ideák közötti kapcsolat platóni értelmezését, melyben az Ideák nem fejezik ki világosan a természet törvénye és az ember törvénye, az elmélet és gyakorlat, az értelem és akarat közötti különbséget, noha kifejezetten etikai és gyakorlati színezetük volt, Arisztotelész az anyag és a forma kapcsolatának tételezésével helyettesítette, mely inkább elméleti és ontológiai jellegű, mintsem etikai és gyakorlati. [...]

Arisztotelész nyomán a formát inkább 'lét'-nek vagy u-nak, semmint 'egyetemes'-nek vagy ri-nek kell nevezni. Csak az egyetemes ri ilyetén tagadásával, mely transzcendálta az individuális dzsi-t, lehetett A Létet (ouszia)3 - amit Arisztotelészt a metafizika alapjának tekintett - olyan 'Lét'-ként felismerni, ami a dzsi-t (részlegest) egyáltalán dzsi-vé teszi. Mindamellett az a 'Lét' mint forma mozgásban volt és sohasem nyugalomban. Isten mint a legfelsőbb Lét, úgyszintén az elsőrendű mozgató volt, a tiszta elsődleges forma (proton eidosz), ami nyomát sem viselte az anyag árnyékának. A végső Lét maga volt a tiszta aktivitás.

A nyugati metafizika sokszínű története Arisztotelész után az arisztotelészi 'Lét'-fogalom különféle variációinak története. Azonban Kant kritikai filozófiája pontot tett a 'Lét' témái variációinak a végére, és egy új metafizika prelúdiumaként koncipiálódott, mely egészen új hangot ütött meg. Az új hang nem a Sein, hanem Sollen volt, vagyis a transzcendentális Ri, avagy a tiszta gyakorlati ész törvényének 'Egyetemes Elve'. [...]


Nágárdzsunának az Ürességről vallott nézetét a filozófiai gondolkodás nem meríti ki. Nágárdzsuna egyszerre utasította el kora szubsztancialistáit és az Abhidharma buddhizmus4 által tanított analitikus és “nihilisztikus" nézetet. Igazolta a valódi Mahájána Ürességnek már a Prádnyapáramitá-szútrában megfogalmazott álláspontját, mely megszünteti a lét és nemlét oppozícióját. E tan eredete abban a vallási és gyakorlati szándékban rejlik, mely minden érző lény megváltását tűzi ki célul. Ez magyarázza az Abhidharma buddhisták ellen irányuló kritikáját, akik a kesin mecsi (“a test hamuvá változása és a tudat megsemmisítése") negatív állapotát a megszabadulás, azaz a nirvána eszményi állapotának tekintették. Nágárdzsuna megmutatta az igaz megszabadulás útját. Számára az igaz megszabadulás nem a múló jelenségekhez való kötődést mint igazi létet jelentette, sem a “nihilisztikus" szemléletet, amely mindent illuzórikusnak tekint. Sokkal inkább a Középső Ösvény az, amely felülmúlja ezt a két végletet. Ha fogalmazhatok így, Nágárdzsuna, azáltal, hogy a Prádnyapáramitá-szútra misztikus intuícióját logikus-öntudatos tartalommá változtatta, tulajdon történelmi kontextusában megújította Buddha tanát a minden érző lény megváltásáról. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy Nágárdzsuna egy teljeséggel filozófiai és mélyen metafizikai álláspontot fogalmazott meg. [...]


A Zennek a nyugati gondolkodáshoz való viszonyát vizsgálva megállapítható, hogy természetesen a Zen sem meríthető ki a filozófiai gondolkodás által. Még ha vallásnak hívjuk is, nem olyan értelemben vallás, mint Nágárdzsuna madhajamakája5, vagy a Tien-t'ai6 vagy Hua-jen7-iskolák stb. vallása. Miközben a buddhizmus e formáit a Zen “doktrinálisnak" nevezi, önmagát a “doktrínától vagy írástól különálló független átadás" elvével alapozza meg. Ennek hangsúlyozása azt fejezi ki, hogy a Zen különbözik a buddhizmus minden olyan fajtájától, amely a doktrinális tanításon belül áll. A Zen sem nem függ bármelyik szútrától (írástól), sem nem köti gúzsba bármiféle hit vagy tantétel. Közvetlenül utal az ember elméjére. A Zen úgy tartja, hogy az “ember elméje" maga az alapvető forrás, amelyből minden szútra származik és egyszersmind az igazság megalapozása, mely minden tant azzá tesz, ami.

Az a tudat, miszerint az “ember tudata", mely eredetileg magában Buddhában ébred fel önmagának mint autentikus igazságnak benső megerősítéseként - a szútrák forrása és a tan megalapozása, olyan kitétel, melyet nem csupán a Zen, hanem még a buddhizmus különböző fajtái is elismerik, amelyek a tanításon belül állnak, amennyiben buddhisták. Azonban a tanításon belül levő buddhizmus oly módon igyekszik a Buddha által megvalósított Tudatot elérni, hogy a szútrákra hagyatkozik, vagyis olyan tanok révén, melyekről úgy véli, hogy maga Buddha értelmezte azokat. Mi több, ily módon igyekszik elérni az eredetileg Buddha által megvalósított Tudatot. Vele ellentétben a Zen a Buddha által megvalósított Tudatot anélkül igyekszik elérni, hogy írásokat és tanításokat használna, és kitart amellett, hogy csak ily módon lehetséges az igazi értelemben vett Tudatot elérni. (Az a kérdés, hogy vajon azok a szútrák és tanítások, amelyeket a buddhista iskolák szerint közvetlenül Buddhától származnak-e, itt nem lényeges. A lényeges pont az - függetlenül a szútrák eredetétől -, hogy vajon az ilyen iskolák a tanítást általában mint autoritatív igazságot alkalmazzák-e avagy sem.)

A “tanítás" alkalmazása egyszersmind a “szavak" alkalmazása is, amelyben a “Tudat" kifejezésre jut. Egy ilyen gyakorlat azt a premisszát előfeltételezi, miszerint a “Tudat" elérése vagy a “Tudat" közvetítése végett a “Tudatot" “szavakba" kell átültetni. Még ha a “Tudatot" úgy is fogjuk fel, mint amely képtelen a tudattól tudatig való közvetítésen kívül közvetíteni, elvileg még ekkor sem szükségszerű egy közvetlen kapcsolat tudat és tudat között, hanem csupán egy szavak általi, vagyis a tanítás révén történő közvetítés. Miután Buddha elérte a megvilágosodást, többféle tanítást fejtett ki, azonban, mint híres kijelentése sugallja: “Negyvenkilenc évig egyetlen szót sem prédikáltam", a prédikáció a buddhizmusban mindig is nem prédikáció. A buddhizmusban a “szó" - függetlenül attól, hogy milyen alapvető értelemben - lényegénél fogva önmaga tagadását hordozza. A tanításon belül elhelyezkedő buddhizmus természetesen nem feledkezett meg erről. Inkább a prédikációtól, s éppen ezért a tanítástól függött, miközben tudatában volt annak, hogy a prédikáció mindenkor nem prédikáció. A buddhizmus minden más eltérően azonban azt mondhatjuk, hogy a Zen, miközben annak tapasztalatán alapul, miszerint a prédikáció mindenkor nem prédikáció, maga a nem prédikáció mellett foglal állást, és ennek megfelelően úgyszólván “kívül áll az íráson".

A Zen álláspontja ugyanakkor továbbmegy. Még akkor is, ha a tanításon belüli buddhizmus a prédikáción, s ennek megfelelően a tanításon alapult, miközben tudatában volt annak, hogy a prédikáció mindenkor nem prédikáció akkor, mégis, amikor önmagát úgy tekintette, mint a “Tudatra" való törekvést a tanítástól függően és azt alkalmazva, ama tudat Gautama Buddha Tudatát, vagyis a Gautama Buddhában megvalósított Tudatot jelentette. Természetesen mindaddig, amíg az Buddha Tudata, annak számára, aki azt elérte, Buddha Tudata azonnal a sajátja volt, vagyis Én-Tudata volt. Ezáltal azonban az az alapvető előfeltevés gyökerezett meg, miszerint az Én-Tudat megvalósítása Gautama Buddha Tudatának meditációja révén teljesült. Az, miszerint Gautama Buddha Tudata szükségszerű mint közvetítő, megmutatja az “írások alkalmazásának" fogalmi lényegét.

Ezzel ellentétben az, miszerint a Zen a “nem prédikáció" álláspontját foglalja el, és ennek megfelelően “kívül áll az írásokon", miközben tudatában van, hogy a prédikáció mindenkor nem prédikáció, nem jelenti az Én-Tudat megvalósítását Gautama Buddha Tudatának közvetítése által. A Zen álláspont inkább a megszabadulást jelenti, akár magától Buddhától is. A Zen éppen ezért Buddha tanításán és “szavain" kívül áll. A Zen pozíciója az, hogy az egyén “Én-Tudata" közvetlenül kell, hogy elérje magának az “Én-Tudatnak" az önmegvalósítását. Amikor az egyén saját Én-Tudata közvetlenül ébred Én-Tudatára mint ilyenre, az egyén ráeszmél arra, miszerint Én-Tudata teljességgel azonos Gautama Buddha Tudatával. Ebben rejlik annak oka, miszerint egy “független közvetítés az írásokon kívül" ezt jelenti: “közvet­lenül mutatni az ember Tudatára", egyszersmind “felébredni önnön (eredeti) Természetére, eközben aktualizálva a Buddhaságot." Ez ugyanakkor az oka annak, hogy a Zenben a “Tudatot" inkább “az ember Tudatának", mintsem “Buddha Tudatának" nevezik.

Az Én-Tudat eme közvetlen önmegvalósítása maga az Én-Tudat által nem más, mint az “Üresség" megvalósítása. Amikor az Én-Tudat közvetlenül saját “Én-Tudatára" eszmél, akkor egyszersmind a világra is mint magára a világra ébred rá, miáltal a világon mindenre mint önmagára, azaz mint valódi (vagy formátlan) formára, nem pedig mint valami objektiváltra eszmél rá. Ez az oka annak, hogy a valódi “Ürességet" mint “csodálatos Létet" és “valódi ilyenséget" tekintik, vagy úgy is, mint “a jelenségek és jelenségek akadálytalan kölcsönös egymásba-hatolását". Ekképpen nyilvánvaló, hogy a Zen a Prádnyapáramitá-szútra hagyományához és a valódi Üresség Nágárdzsuna-féle nézetéhez, úgyszintén a Hua-jen azon tanításához kapcsolódik, amely “a jelenségek és jelenségek akadálytalan kölcsönös egymásba-hatolásának birodalmára" vonatkozik. Mindamellett, a Zen nem foglalkozik a “valódi Üresség csodálatos Létének" vagy “a jelenségek és jelenségek akadálytalan kölcsönös egymásba-hatolásának" fogalmaival. Inkább egyenesen okozza azok megvalósítását éppen eme fogalmak megszüntetésével. A Zen valójában gyakran úgy fejezik ki magát, mint: “felemelni a szemöldököt és hunyorítani a szemet", “rőzsét és vizet hordani", “a magányos sziklacsúcson ülni", vagy “dolgozni azon, hogy megments másokat a keresztúton".


A fordítás V. Szabó László munkája.


A fordítás alapjául szolgáló eredeti mű:

Abe Masao: Zen and Western Thought

London/Basingstoke, Macmillan, 1985., 83-89, 100-101., 105-107.o.


Jegyzetek
1 A görög eredetű numen szó isteni erőre utal.

2 Magyarul lásd Fehér Judit: Nágárdzsuna. A mahájána buddhizmus mestere. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1997.

3 Arisztotelész ouszia fogalmának többféle fordítása is létezik: szubsztancia, lényeg, igazi létező, úgyszintén egyedi szubsztancia vagy individuum. (a ford. megj.)

4 Az Abhidharma buddhizmus a hínajána (“kis szekér") buddhizmus irányzata, amely a szanszkrit abhidharma szóból (a metafizika kosara, valójában a tripitakának nevezett kanonikus iratgyűjtemény része a fegyelem és a tanbeszédek kosara mellett).

Köszönetet mondunk minden barátunknak, mindazon szerzőknek, tanítóknak, buddhistáknak akik hozzájárultak buddhista, vallásbölcseleti és egyéb tanításokkal, írásokkal, tanulmányokkal, jegyzetekkel minden érző lény tanításához és tanulásához. Buddhák tanításait megosztani érdem, ezért minden érdemet felajánljuk az összes Buddháknak. Buddhista közösségünk a RIME (A Rimé kifejezés (ris med) szó szerint azt jelenti ,,elfogulatlan" vagy ,,pártatlan", szektarianizmustól mentes) elv alapján igyekszik minden hagyományvonal tanítását, dharmát megosztani a weblapon. Om Mani Padme Hum!
Buddhista szójegyzék
Agócs Tamás jegyzete alapján magyar / szanszkrit / tibeti / más fordításban / értelmezés

állandó / nitya / rtag-pa: örök, nem mulandó jelenség: a korai buddhizmus abhidharma iskolái szerint a nem összetett tér, az elemzés- és a nem elemzés útján elérhető kioldás (nirodha) állapota. A hétköznapi tudat nemtudásával (avidyā, ma rig-pa) azt a téves nézetet tartja fenn, hogy az észelelt jelenségek állandóak, mindig fenn fognak maradni, örökké változatlanok maradnak.


állandótlan / anitya / mi-rtag-pa: mulandó. Buddha versben elhangzott utolsó szavai szerint minden összetett jelenség mulandó. A halmazokból összetevődő jelenségek alaptermészete a változás, a folyamatos egymásba alakulás. Ennek a folyamatnak nincs kezdete vagy vége, tehát Buddha szerint téves vélekedés, hogy a jelenségek egyszer csak egy teremtésben keletkeztek, s így azt is tévedés hinni, hogy egyszer majd nem lesznek, elpusztulnak, vagy semmivé lesznek.

átalános jegyű (tárgy) / sãmãnya-lakąaýa / spyi-mtshan: a tudat következtetés útján jut el az egyedi jellemzőktől (vö.: önjegyű tárgy) az általános jellemzőkig. ,,Mivel a gondolat (fogalmi megismerés) ruházza fel léttel, nem önmagától létezik: nem önjegyű (svalakąaýa), hanem általános jegyű (sãmãnya-lakąaýa) tárgy. Az önjegyű és az álalános jegyű tárgy megkülönböztetése a buddhista ismeretelmélet alapvető vonása." (AT) Az általános jegyű tárgyak, csak az elhomályosult tudat számára valóságosak, a hétköznapi valóság szintjén léteznek csak. az okhoz hasonló okozat > okozat beérlelődés oka > ok beérlelődött okozat > okozat

beszűkültség / moha / gti-mug: balgaság, butaság, ostobaság, szellemi sötétség. 1) A három legfőbb tudati szennyeződés egyike (vö.: három méreg), a létkeréken disznóként ábrázolják. 2) A hat szenves (szennyezett) jelenség egyike, amely a jógácsára gondolkodás szerint a karmikus csírák (beidegződések, >hajlamok) vãsanã, bag-chags) hordozója, megjelenési formája.

bizonyítandó állítás / sãdhya / bsgrub-bya: " A szillogizmus két részből áll: egy bizonyítandó állításból (sãdhya): "a hang állandótlan"; és egy bizonyítékból (liñga), avagy érvből (hetu): "mert keletkezett". Az érv azzal bizonyítja az állítást, hogy kizárja a megértés köréből azt a tulajdonságot, amely összeegyeztethetetlen a megjelölt minőséggel (jelen esetben az állandótlansággal). Mivel a hangnak az a tulajdonsága, hogy keletkezett, kizárja azt, hogy állandó legyen, állandótlansága bizonyítva van. Hasonlóképpen működik minden nyelvi jel." (AT)

bizonyíték / liñga / rtags: A Dharmakírti féle szillogizmus két részből áll: bizonyítandó állítás és bizonyítékből (más néven érvből, vö.: hetu 1) dolog / bhãva / dngos-po: (létező) dolog, (létező) jelenség. Mulandó, csupán pillanatnyiságában létező jelenség, szemben a folytonos, végső szinten mindig fennálló jelenségekkel (tér, kioldás) egyöntetű ok > ok

ellenszenv / dveąa / zhe-sdang: A három fő méreg egyike, a karmikus csírák, hajlamok hordozója. (Vö.: moha, rãga).

elme / manas / yid: a tudat, mint érzékszerv, egyes fordításokban ,,ész".

elmebéli érzékelés / mãnasa-pratyakąa / yid-kyi mngon-sum: a tudat / elme által végzett tevékenység, az indiai hagyományban ugyanolyan érzékelő képességgel bír, mint az többi öt érzékszerv, noha természete nyilvánvalóan különbözik a látástól, hallástól stb. ,,Az a tudatpillanat, amely a tiszta érzékszervi érzékelés pillanatát követi és amelllett, hogy megragadja a tárgy vetületét, közvetlenül csak tudatilag észlelhető jelenségeket - pl. érzeteket és szenveket is - érzékel. A tudati érzékelés tárgyai a dharma-dhãtu körébe tartozó tartamok. Ennek a tudatpillanatnak döntő szerepe van az ítélet és a képzet lérejöttében, mert ezzel jön létre a kapcsolat a jelen tapasztalás és a múltból származó emléknyomok és beidegződések között." (AT)

elpalástoló valóság / samvâti-satya / kun-rdzob bden-pa: hétköznapi igazság, hétköznapi valóság. Értelmében szinonímája a "közmegegyezés szerinti igazság", a hétköznapi szétszórt tudat által tapasztalt valóság, amely nem képes a dolgokat olyannak látni, mint amilyenek azok valójában. A szavak és a gondolatok egy elpalástoló tudat(működés) termékei. Tárgyai végső soron nem képesek kiváltani, az ismeretelméleti iskolai szerint pl. ilyen dolog a tér is (nem állanó tér!) Az abhidharma meghatártozása szerint "Elpalástoló valóságok azok a jelenségek, amelyeket ha részekre darabolunk, vagy tudatilag alkotórészeikre bontunk szét, az őket felfogó tudatosság megszűnik." (AT) ember által létrehozott okozat > okozat

érv / hetu / rgyu: 1. A Dharmakírti-féle szillogizmus második tagja. 2. ok. A különböző iskolák különböző számú okot sorolnak fel, olyanokat mint pl. a cselekvő vagy ható ok (kārana hetu, bya ba'i rgyu), amely magában foglalhatja az összes többit is, de beszélnek fő okról és kiegészítő okról is. (Vö.: ok)

érzékelés / pratyakąa / mngon-sum: az elme úgy fogja fel tárgyát, ahogyan az van, pusztán a tárgy erejénél fogva. A hétköznapi tudat számára azonban vannak olyan jelenségek, amelyek csak végső igazság / valóság szintén képes érzékelni, ezért az ismeretelméleti iskola négy típusát különbözteti meg: 1. Érzékszervi érzékelés (indriya-pratyakąa).2.
Elmebéli érzékelés (mãnasa-pratyakąa). 3. Önmegismerő érzékelés (svasaðvedanã-pratyakąa):4. Jógi-érzékelés (yogi-pratyakąa)

érzékszerv(i képesség) / indriya / dbang-po: a fizikai érzékszervek észlelő képessége, működése, amelynek során képesek betölteni szerepüket, az abhidharma szerint finom anyagi forma alkotja.

érzékszervi érzékelés / indriya-pratyakąa / dbang-po'i mngon-sum: az érzékszervek által megragadott tárgy fogalommentes érzékelése.

érzet / vedanã / tshor-ba: érzés. 1) A halmazok (skandha) egyike, 2. A tíz általános tudati tényező (citta-mahãbhùmika) közül az első. felfogott tárgy / meya / gzhal-bya: ,,az adott megismerési forma közvetlen kapcsolatban áll. Az érzékelés felfogott tárgyai valódi dolgok, a következtetésé pedig olyan fogalmi képződmények, amelyeket a tibetiek "tárgyi általánosságoknak" (don spyi) neveznek. Mivel csupán ez a kétféle felfogott tárgy létezik, a buddhista filozófiában kétféle mérvadó megismerés van" (AT): érzékelés és következtetés. > önjegyű- > általános jegyű tárgy

feltétel / pratyaya / rkyen: Négy féle feltétel van: oki feltétel (hetu-pratyaya). A következő három feltétel az érzékelés feltételeit alkotja. 2. Közvetlenül megelőző feltétel (samanantara-pratyaya) 3. Tárgyi feltétel (ãlambana-pratyaya) 4. Meghatározó feltétel (adhipati-pratyaya).

fogalom, fogalmiság / kalpanã, vikalpa / (rnam-par) rtog-pa: Az érzékszervek útján felfogott jelenségek következtetés, felfogás, leképezés útján válnak a tudat érzékszerv működési területének az elemeivé (dharmadhátu). Az ismeretelméleti iskola a fogalmiságot nem utasítja el, mint pl. a csan/zen, sőt a megvilágosodás felé vezető úton hasznosíthatónak tartja. fogalom-mentes / kalpanã-apoïha / rtog-pa-dang bral-ba: az érzékelési folyamat. forma / rùpa / gzugs: 1) az első halmaz (skandha): látvány, hang, szag, íz, tapintható dolgok 2) A szemmel érzékelhető jelenségek, tehát szűkebb értelemben "látvány" (rūpa) amely színre és alakra osztható.

függő kapcsolódás / pratåtya-samutpãda / rten-cing-'brel-ba: függő keletkezés, függésben való keletkezés. Láncszemei: 1. tudatlanság, vakság (avidyã) 2. késztetett tettek (saðskãra-karma) 3. tudatosság (vijòãna): individualizáció. 4. név és forma (nãma-rùpa): tudat és tudathordozó. 5. hat bejárat (ąad-ãyatana): a hat érzékszerv (az elmével együtt). 6. kapcsolódás, tapasztalás (sparœa): a külső tárgyak, az érzékszervek, valamint a hat fajta tudatosság összeérése. 7. érzet (vedanã): a kapcsolódás nyomán felkélő érzelmi minőségek. 8. létszomj (tâąýã): szomjúhozás a tárgyi világra. 9. tapadás (upãdãna): a vágyakozás fokozódása.10. létrejövés (bhãva) 11. megszületés (jãti) 12. öregedés és halál (jarã-maraýa).

gondolkodás: a fogalomalkotás, a nyelv használata jellemezte tudati tevékenység, amellyel a fő probléma az, hogy téves alapon viszonyulunk hozzá, mivel azt hisszük a tudatban tapasztalt, érzékszervek útján közvetített vetület azonos magával az észlelt egyedi, önjegyű tárggyal. A nyelv pedig még az ebből létrejött elvonatkoztatással, az általános jegyű tárggyal téveszti össze a jelenséget. Nyugati nézőpontból a következő tudati hierarchia állítható fel: a) észlelt jelenség torzított vetülete, mint tudati kép, b) az ebből létrejött általánosítások, c) ezek speciális esete a szó, vagy nyelvi jel, amely az indiai gondolkodásban mindig egy hanghoz társul.

hajlam / vãsanã / bag-chags: "A tudati érzékelés ... külső tárgyakon kívül belső tárgyakat is észlel, amelyek között olyan, korábbi tapasztalatokból származó, "karmikus" maradványok, csíraszerű hajlamok (vãsanã) találhatók, mint a ragaszkodás (rãga), az ellenszenv (dveąa) és a beszűkültség (moha)." (AT) Tehát a tudatban létrejövő kép a valóság hajlamok torzította vetülete csupán. A jógácsára elképzelések szerint a tettek minden formájából (szó, gondolat, cselekedet) mint lenyomatok keletkeznek a vāsanāk, ezek a karmacsírák a tárháztudatosságban megmaradnak látens, rejtett formájukban, és kedvező körülmények között újra kibontakozhatnak. Ezek érnek be hajlamainkban, belső késztetéseinkben, és befolyásolják a világlátásunkat, és így hatnak vissza jelenbeli tetteinkre is. hatékony ok >ok

hatékonyság / artha-kriyã / don byed nus-pa: A pillanatnyilag létező jelenségek (dharma) csak az adott pillanatban, egy ok-okozati folyamatban képesek hatást kiváltani. Csak pillanatnyiságukban létező dolgok képesek okozatot kiváltani, az ok szerepét játszani. Ezek természete a mulandóság. Az ok-okozat a mulandóság megnyilvánulási formája, amit dinamikusan a függő keletkezés ír le. Csak az a tárgy létezik, amely képes hatást kiváltani. A hatás amint létrejött, el is enyészik, hiszen átadja helyét okozatának, tehát ennek megvalósulása is csak egy pillanat (ontológiai értelmezés). Az ismeretelméletben Dharmakírti szerint az ember hatékonyan csak mérvadó ismeretre támaszkodva képes tevékenykedni az ember. Ezen belül viszont csak a célja érdekében hasznosítható ok-okozati láncokban nyernek értelmet az adott pillanatokban kiváltott okok és megtapasztalt okozatok. " Ontológiai értelemben tehát a hatékonyság a dolog létének biztosítéka, episztemológiai értelemben pedig az a körülmény, amelynek révén az azt észlelő tudatosságról eldönthető, hogy mérvadó-e avagy sem. Mérvadó megismerés (pramãýa) ugyanis csak az lehet, amelyik azt a szerepet (képességet, hatékonyságot) tulajdonítja az adott tárgynak, amelyet az valóban képes betölteni." (AT)

hibátlan / abhrãnta / 'khrul-med: Az érzékelés fontos jellemzője a fogalommentesség mellett. A fogalom mentes választja el az érzékelési folyamatot és a hibamegállapítást. Az érzékszervi észlelés hibátlanságáról az érzékszervi észlelés megismétlésével, egybevetésével győződünk meg. A fogalomszintű hibakeresésnek ebben az összehasonlítási folyamatban azt kell kizárnia, hogy a hiba nem "...-az (érzékszervi) alapban .... (pl. hályogos szem), a tárgyban .... (pl. amikor egy megforgatott tüzes botot karikának látunk), a helyzetben .... (pl. amikor mozgó vonat ablakából "elsuhanó tájat" látunk), és a megelőző feltételben rejlik (pl. amikor a dühtől "vöröset látunk"). (AT)

indíttatás / cetanã / sems-pa: szándék. "A karma más szóval indíttatás, cetanã: szándékos indíttatásból fakadó cselekvés. Amennyiben ez a cselekvés szabad akaratból történik, úgy mindig valamilyen erkölcsi-tapasztalati következményel jár. Amennyiben a tett üdvös (kuœala), úgy boldogságot idéz elő, amennyiben nem üdvös (akuœala), úgy pedig szenvedést. A karma törvényének következetes figyelembevétele arra a felismerésre vezeti rá az embert, hogy minden élőlény önmaga felelős azért, hogy milyen érzeteket tapasztal, milyen örömöket és szenvedéseket él át." (AT) Ezeken a szándékokon, hajlamokon keresztül figyelhető meg, tapasztalható meg a karma működése. A gyakorlatokban először nagyon nehéz megfigyelni azokat a nagyon finom belső késztetéseket, amelyek valamilyen tett elkövetésére, cselekedet elvégzésére indítanak bennünket, illetve amelyek valamilyen irányban cselekedeteink számított irányához képest elhajlítják. Sok hétköznapi (nem gyakorló) nyugati ember számára ezek nem is léteznek, illetve belevesznek a felvállalt "énképbe". Vö.: hajlam (vāsanā)

ítélet / adhyavasaya / mngon-par zhen-pa: a tiszta érzékszervi érzékelést követő tudatpillanatban belekapcsolódnak (>elmebeli érzékelés) a hajlamok, szándékok, indíttatások, így a fogalomalkotás, ítéletalkotás már egy szennyezett, a valósággal nem teljesen egyező vetületre hagyatkozik. Az ítélet elsődlegesen arra vonatkozik, hogy az adott jelenség képes-e szerepét betölteni, azaz első szinten mérvadó-e (megfelel-e a valóságnak), második szinten az aktuális cselekedetünk tudatban felállított ok-okozati láncba illeszkedik-e avagy sem. Az ítélet ok-okozati kapcsolatban van az érzékeléssel. Az ítélet eredménye a > fogalom. A probléma az, hogy az így alkotott képet összetévesztjük az "objektív valósággal". jelenség >tartam

jógi-érzékelés / yogi-pratyakąa / rnal-'byor mngon-sum: közvetlen: képes érzékelni a dolgok mulandóságát, ürességét, amire a hétköznapi érzékelés nem képes.

kapcsolódás / sparąa / reg-pa: érintkezés. a) A tíz általános tudati tényező egyike. b) A függő keletkezés hatodik láncszeme. c) A függő kapcsolódás elképzelésében Buddha ebben a gondolatban haladja meg az ok-okozatiság szennyezett folyamatait: " itt a függő kapcsolódás azt jelenti, hogy semmi sem létezik önállóan, s ezért üres, vagyis híján van minden meghatározott >tárgyi létnek" (AT)

képzet / saðjòã / 'du-shes-pa: felismerés, észlelés. a) A tíz általános tudati tényező egyike. b) A valóság tudatban kialakult képe, amely a hétköznapi igazság viszonyait tükrözi, amelyek a valóságtól a >hajlamok és egyéb tudati tényezők torzító hatására a végső valóságot elkendőzve mutatja. A fő hiba ezzel az, hogy erről az elkendőzött, nem közvetlen tapasztalatról, képzetről hisszük azt, hogy valódi. képződmény - lásd összetett / /

keresgélés / vitarka / rtog-pa: (durva) vizsgálódás, elemzés. "A tiszta érzékelést követő pillanatban a tudat kutatni kezd a megfelelő kategória után, amelyet ráhúzhat annak érdekében, hogy a dolgot beazonosítsa, elhelyezze saját világában; miután pedig ráakadt a megfelelő kifejezésre, megrögzíti. A fogalomalkotás eme két fázisa, a keresgélés (vitarka) és a >rögzítés (vicãra) hétköznapi tapasztalatunk során általában nagyon gyorsan, automatikusan megy végbe bennünk, úgyhogy észre sem vesszük, s ezért a tudatunkban képződött fogalmi kategóriát közvetlenül a valósággal azonosítjuk." (AT) A "keresgélés" más fordításban "durva vizsgálódás", "tudati megragadás" (PT), amely a már észlelt jelenségek közül választja ki, azonosítja be az adott jelenséget, mintegy kijelöli a határait, szemben a másik az "rögzítésnek" nevezett, máshol "finom vizsgálódás", "elemzés" néven előforduló, részletekre irányuló tudati tevékenységgel.

kizárás / apoha / sel-ba: a) " Az értelmi tagadás nem más, mint a negatív tárgy fogalmi visszatükröződése (pratibimba) a tudatban, vagy más szóval: a tapasztalásban megjelenő tárgy tudati képe, amely magának a tárgynak tűnik. Ez a fogalmi visszatükröződés mindig a "más" kizárását jelenti, mert minden egyéb képet kizár a tudati megértés köréből. A gelukpa- iskola értelmezésében a tudati kizárás puszta tudati kivetítés, ráruházás (adhyãropa), és mivel nem változik pillanatról pillanatra, állandó jelenség." (AT) Pl.: a kezünkben lévő toll, ebben a megfogalmazásban a "nem nem-toll". Az >önjegyű tárgy elméletével összhangban egy adott jelenséget a többihez viszonyítva és önmagában is kell szemlélnünk, hogy úgy lássuk, ahogyan az végső soron van. b) " A tudatunk által közvetlenül megragadott tárgy pozitív (ez az intuitív jelentés, a pratibhã); a dolog merő tagadásként való felfogása csak később keletkezik. A tudat, amely a tárgyat egy fogalmi visszatükröződés közvetítésével fogja fel, x-et nem-x-től mereven elválasztja, s a tárgyát úgy fogja fel, mint ami nem nem-x. Eközben felfogja azt a merőben negatív tényt, hogy x és nem-x semmiben sem azonosak egymással." (AT)

következtetés / anumãna / rjes-su dpag-pa: " Valamennnyi gondolati művelet következtetés (anumãna), amely képzetalkotás során képződött fogalmakkal dolgozik. A gondolati folyamatok "nyersanyagát" általános jegyű tárgyak szolgáltatják, amelyek "alkalmi állandósággal" rendelkező hagyományos valóságok (saðvâti-satya); alkalmi állandóságuk azt jelenti, hogy nem bomlanak le pillanatról pillanatra, s így a tapasztalóban az állandóság és megfoghatóság érzetét keltik." (AT) közönséges valóság - lásd >elpalástoló valóság / / közös ok > ok

közvetlenül megelőző feltétel / samanantara-pratyaya / de-ma-thag rkyen: Az érzékelés tudatpillanatát közvetlenül megelőző tudatpillanat. (AT)

létező / sat / yod-pa: létező dolog:. a) Az ismeretelméletben fontos megkülönböztetni az olyan nemlétező dolgoktól, mint pl. a nyúl szarva stb. b) "A létező elemek fűggő kapcsolódásából, a szenvektől (kleœa) befolyásolt okok és okozatok láncolatából áll össze a létforgatag (saðsãra) világa, amelyben a léttel kapcsolatos nemtudás (avidyã) miatt minduntalan a szenvedés (duëkha) bővített újratermelése folyik. A létforgatagból való kilépés nem a világ "hátrahagyása", hanem a lét - vagy ami ugyanaz, a tapasztalat - konkrét tartamainak felszámolása, megszüntetése (nirodha) révén megy végbe." (AT) c) A létező dolog, a tartam, jelensség (dharma) szó szinonímája, ilyen értelemben minden létező jelenség mint megismerendő (jñeya, shes bya), amegismerő tudat tárgya (viṣaya, yul). d) Megalapozott dolog. " A tárgy létét az alapozza meg, az szavatolja, hogy érzékeli azt valamely mérvadó megismerés...." (AT)

megbízható ismeret / avisaðvãdi-jòãna / mi bslu-ba'i shes-pa: " A legszélesebb körben elfogadott tibeti meghatározás szerint a mérvadó ismeret "újonnan megbízható ismeret" (gsar-du mi bslu-ba'i shes-pa). Az "újonnan" kitétel helyett mások az adott ismeret önálló jellegét hangsúlyozzák. Valamennyi meghatározás kizárja azonban azt, hogy az emléknyomokból származó ismeret mérvadó lehessen, miként azt Dignága és Dharmakírti is tették. (Ezt egyébként a legtöbb indiai filozófiai iskola, például a njája és a mimámsziká is kizárja!)" (AT)

meghatározó feltétel / adhipati-pratyaya / bdag-rkyen: "Az érzékelés esetében az adott érzékszervi képességre (indriya) vonatkozik, tudati érzékelés (mano-vijòãna, mãnasa-pratyakąa) esetében pedig az előző tudapillanatra, amely haféle lehet: öt érzékszervi és egy tudati. Általánosabb értelemben véve bármi olyan dolog lehet, amely egy másik dolog keletkezését meghatározza. Feltételként ugyanaz, mint a hatékony ok, s a közös karmikus gyümölcsözés béerlelődésében játszik közre." meghatározott okozat > okozat

megismerhető / jòeya / shes-bya: "Ami létező, az megismerhető (jòeya; shes-bya), vagyis tárgy (viąaya; yul), mert valamely tudatosság tárgya. A tárgy létét az alapozza meg, az szavatolja, hogy érzékeli azt valamely mérvadó megismerés - ebből a szempontből a létezőt hívhatják "megalapozott dolognak" (vastu; gzhi-grub) is." (AT)

megnyugvás / œãnti / zhi-ba: " A kiszolgáltatottság állapotából való kilépés lehetőségét helyezi kilátásba a Buddha harmadik és negyedik Nemes Igazsága, amely a harmadik pecsétben is meg-fogalmazást nyer. A "megnyugvás" (œãnti) eszméje valamennyi indiai "megváltástanban" fontos szerepet játszik; jelentésében a "megszabadulással" (mokąa, vimokąa) rokon. // A buddhizmus erre az állapotra (?) a nirvãýa szót alkalmazza, melynek tulajdonképpeni jelentése: "ellobbanás". Amennyiben a szenvedés világa (saðsãra) tűz, amelyet "a vágy, a gyűlölet, az elvakultság tüze gyújtott lángra" (ld. Tűzbeszéd), úgy a szenvedés megszüntetése ennek a lángnak az ellobbanása, amely csak akkor lehetséges, ha az azt tápláló szenvek kimerülnek." (AT) Ideértendő egyúttal az is, hogy ebben az állapotban megszűnik az észlelő alany és az észlelt tárgy kettőssége is.

megragadott tárgy / grãhya-viąaya / gzung-yul: Az érzékszervi észlelés aktuális tárgya, amelyet éppen érzékelt. A fogalomalkotás alapja, az érzékszervek szintjén még mentes a fogalmiságtól. > vonatkoztatási tárgy

megszabadulás / mokąa, vimokąa / (rnam-par) thar-ba: a >nirvánával rokon fogalom. Megszabadulás csak a végső igazság megértésével lehetséges. Ez a valóság közvetlen látása útján érhető el. A fogalom értelmezése elsősorban a létforgatagba kötő szenvek (szennyek, szennyezések és szennyeződések) kötelékeitől való megszabadulásra vonatkozik. megszűnés kielemzés által / pratisaðkhyã-nirodha / so-sor brtags-pa'i 'gog-pa: kioldás, kioltás, megszabadulás, megszüntetés: a jelenségek egyenkénti kielemzésével. Ehhez természetesen nem kell minden jelenséget egytől egyig kielemezni, hanem a fő példákon keresztül az elemzésnek el kell jutni a végső igazságig. (Vö.: Abhidharma iskolák, nem összetett- vagy örök jelenségek)

megszűnés nem kielemzés által / apratisaðkhyã-nirodha / so-sor brtags-min-gyi 'gog-pa: a) létforgatag béklyóinak kioldása, a szennyeződésektől való megszabadulás közvetlen belátással a dolgok valódi természetébe. "A létforgatagból való kilépés nem a világ "hátrahagyása", hanem a lét - vagy ami ugyanaz, a tapasztalat - konkrét tartamainak felszámolása, megszüntetése (nirodha) révén megy végbe. A tapasztalás világa tehát maga a világ. A létforgatag szenvedésteli valóságának és a megszüntetés lehetőségének a tanítása már a korai buddhizmusban is csak akkor értelmezhető, ha felhagyunk a tapasztalástól függetlenül létező, önnálló külvilág képzetével." (AT) b) > a megválás eredménye: "Azonos a kielemzés általi megszűnéssel (pratisaðkhyã-nirodha), amely a végső megkülönböztető bölcsesség (prajòã) művelésével valósítható mag. A nirvána elérése azonban nem annak létrehozását jelenti, ezért a szokásos ok-okozati összefüggések keretei közé nem illeszthető be." (AT) megválás eredménye > okozat

megvalósulás / siddhi / grub-pa: a) "A dolog léte, vagy "megvalósulása" (siddhi) az a bizonyos hatékony pillanat, amelyben létrejön és egyben el is múlik, átadva a helyét okozatának. Dharmakírti meghatározása szerint végsősoron csak az létezik, ami képes valamilyen hatást kelteni (vagy "szerepet betölteni"). Ez a hatékonyság ontológiai értelme." (AT) b) " A dolog fennállásának tartama az a pillanat, amelyben léte megvalósul (siddha). Ez a megvalósulás - a fentiek értelmében - mindig bizonyos okok és körülmények függvényében, azok összjátéka révén (saðskâta) jön létre, de csak azért, hogy a következő pillanatban átadja a helyét egy újabb következménynek, egy újabb megvalósulásnak. Ok és okozat tehát egyszerre sohasem létezhet, mert az okozat megvalósulása csak az ok megszűntével lehetséges. Lét és hatékonyság nem válik ketté; maga a lét hatékonyság-természetű - ez a buddhista ontológia alaptétele." (AT)

mérvadó ismeret, mérvadó megismerés / pramãýa / tshad-ma: " A fogalmi mérvadó ismeret valamely rejtett tárgyra irányul, amelyre egy nyilvánvaló - azaz közvetlenül, érzékelés útján felfogható - tárgy utal. Ilyen például a füst, amely léténél fogva utal a tűz jelenlétére. A tűzről mint rejtett tárgyról (parokąa) (1) következtetés, a füstről mint nyilvánvaló tárgyról (abhimukhå) (2) érzékelés útján szerzünk tudomást." (AT) mindenütt jelenlévő ok > ok

nagyon rejtett (tárgy) / atyanta-parokąa / shin-tu lkog-gyur: " A buddhista tanítások között ugyanakkor szerepelnek úgynevezett "nagyon rejtett" (atyanta-parokąa) tárgyak is, amelyekről közönséges halandók csak a hit, illetve az ellentmondásmentesség elvén alapuló következtetés révén képesek meggyőződni. " (AT)

nem üdvös / akuœala / mi dge-ba: a) erénytelen, előnytelen, megvilágosodás felé nem vivő, nem teljességre vezető: b) "2 általánosan nem üdvös tudati tényező (akuœala-mahãbhùmika): lelkiismeret-lenség (ãhâkya) és felelőtlenség (anapatrãpya)." (AT)

nem-összetett / asaðskâta / 'du-mi-byed-pa: ami nem összetett, az nem mulandó, tehát örök jelenség. Ez csak akkor lehetséges, ha nem halmazok (skandha, phung po) alkotják.

nem-típusú tagadás / paryudãsa-pratieąedha / ma-yin dgag: valami nem létezik, nem igaz rá az adott állítás, vagy más módon nem hozható fedésbe az állítás érvényességi területével. [madhjamaka értelmezés 1]. b) " negatív jelenség, vagy tagadás (pratiąedha), amelynek két fajája van: nem-típusú, azaz állító (paryudãsa-pratieąedha), és nincs-típusú, azaz nem-állító (prasajya-pratiąedha). A nem-típusú tagadás a kizárt dolog helyébe valami pozitív jelenséget állít vagy sugall, mint például a "domb nélküli síkság" (azaz nem domb, hanem síkság) kifejezés, amely a dombot tagadja, helyette viszont a síkságot állítja." (AT) A nem-típusú tagadásoknak két fajtája van: a tárgyi (önjegyű) tagadás (artha-ãtmaka-svalakąaýa-anya-apoha), és az értelmi (vagy tudati) tagadás (buddhi-ãtmaka- anya-apoha). A tárgyi tagadás voltaképpen maga az állandótlan dolog, amennyiben negatív módon jellemezzük, mint például a "domb nélküli síkság", mint érzékelt valami. Ebben a példában a tagadás alapjául szolgáló jelenség (a síkság) önjegyű, állandótlan jelenség, amelyet fogalmilag negatív módon jellemzünk. Ez a negatív jelenség ténylegesen létezik, s nem pusztán fogalmi ráruházás - annak ellenére, hogy negatív úton fogjuk fel. Tehát: jóllehet egy negatív jelenség elsősorban attól lesz tagadás, hogy negatív módon - egy tagadott tárgy kifejezett kizárása révén - fogjuk fel, mégis van tárgyi megfelelője: ezt nevezik tárgyi tagadásnak.// Az értelmi tagadás nem más, mint a negatív tárgy fogalmi visszatükröződése (pratibimba) a tudatban, vagy más szóval: a tapasztalásban megjelenő tárgy tudati képe, amely magának a tárgynak tűnik. Ez a fogalmi visszatükröződés mindig a "más" kizárását jelenti, mert minden egyéb képet kizár a tudati megértés köréből. A gelukpa- iskola értelmezésében a tudati kizárás puszta tudati kivetítés, ráruházás (adhyãropa), és mivel nem változik pillanatról pillanatra, állandó jelenség." (AT)

nincs-típusú tagadás / prasajya-pratiąedha / med-dgag: a) az adott jelenségben nincs meg a neki tulajdonított tulajdonság, az állításban szereplő jelenségcsoportoknak nincs közös halmaza [Madhjamaka értelmezés] "A nincs-típusú tagadás ezzel szemben nem állít, és nem is sugall semmit a kizárt tárgy helyébe: mint például ez mondat: "Nincsen pénzem"... nagy szerepet játszik a madhjamaka filozófiában, amely szerint a valóság végső természete, az üresség nincs-típusú tagadás." (AT)

nyilvánvaló (tárgy) / abhimukhå / mngon-du gyur-pa: amelyről közvetlenül, érzékelés útján szerzünk tudomást. odafigyelés / manaskãra / yid-la byed-pa: éberség: A tíz általános tudati tényező egyike. A korai buddhizmus gyakorlatai és a későbbi (mahájána) ürességmeditációk is egy belső szemként, egyfajta "lelkiismeretként" írják le, ami belülről nyomon követi gyakorlásunkat, és jelzi, jól vagy rosszul végezzük az aktuális gyakorlatot. Végső letisztult formájában egy tökéletes belső látás, amely az alanyi és a tárgyi kettősség felszámolásával (az éberséggel - sati/smṛti - összekapcsolva) képes lesz a valóság végső szintjét közvetlen meglátni.

ok / hetu / rgyu: a) okról csak az okozattal együtt beszélhetünk. Az ok-okozat kezdettelen láncolatát csak a buddhák képesek átlátni, mert a hétköznapi ember következtetéseiben nem veszi észre a képzeteit befolyásoló karmacsírákat, szennyeződéseket. (Vö.: érv) b) Az okok és feltételek teszik lehetővé a jelenségek következtetés útján való megismerését. Az ismeretelméleti iskola általánosan hatféle okot, négyféle feltételt, és ötféle okozatot különböztet meg. Ezek a következők: "1. Hatékony ok (kãraýa-hetu): A legtágabb értelemben vett ok, amelynek osztályába egyben az összes többi ok is beletartozik. Ez a keletkezés fő oka, ahogyan a növény fő oka a mag... 2. Közös ok (sahabhù-hetu): Bizonyos létezők csak együttesen tudnak megjelenni, s ezek összeállásának okát nevezi Vaszubandhu közös oknak. Példa erre a négy "anyagi" elem (föld, víz, tűz, szél) összeállásának oka, mert ezek egymással összekapcsolódva alkotják az atomokat... 3. Egyöntetű ok (sabhãga-hetu): Az az ok, amely a fajták és fajok hasonlóságát, egyöntetűségét biztosítja; más szóval azt, hogy az okozat valamilyen módon mindig hasonlít az okra... 4. Társult ok (saṁprayuktaka-hetu): A tudathoz (citta) társult különböző tudati tényezők (caitta) hatása egy-egy tudati tett megvalósulásában. Ide tartozik például a különböző érzetek jelentkezése különböző tárgyak láttán, hallatán, megízleltén, és így tovább. 5. Mindenütt jelenlévő ok (sarvatraga-hetu): Gyakorlatilag a nemtudást és az általa kiváltott szenveket jelenti, amelyek végigkísérik a világ tapasztalását... 6. A béerlelődés oka (vipãka-hetu): A karma, avagy "karmikus cselekedet", amely egy következő életben hozza meg a maga gyümölcsét." (AT)

okozat / phala / 'bras-bu: eredmény, gyümölcs. a) Az okból következik, az ok beérése által valósul meg (gyümölcs). Nágárdzsuna szerint októl függetlenül nem létezik, az ok és okozat egymást feltételezik. b) Ötféle okozat van: "1. Meghatározott okozat (adhipati-phala): Az egyes számú ok eredménye, s mint olyan, az összes közvetlenül megelőző, egymással összejátszó ok következménye. 2. Ember által létrehozott okozat (puruąakãra-phala): Az emberi cselekvés eredménye, amely a társult okkal és a közös okkal függ össze. 3. Az okhoz hasonló okozat (niąyanda-phala): Az egyöntetű ok és a mindenütt jelenlévő ok, valamint az oki feltétel eredménye. 4. Beérlelődőtt okozat (vipãka-phala): A beérlelődés okának és az oki feltételnek a következménye. Általában érzet (vedanã) formájában nyilvánul meg. 5. A megválás eredménye (visaðyoga-phala): Nincsen oka, mivel az nirvána elérésére vonatkozik. Mivel a nirvána nem összetett jelenség, nem lehetnek összetett okai. Azonos a > kielemzés általi megszűnéssel (pratisaðkhyã-nirodha), amely a végső megkülönböztető bölcsesség (prajòã) művelésével valósítható mag. A nirvána elérése azonban nem annak létrehozását jelenti, ezért a szokásos ok-okozati összefüggések keretei közé nem illeszthető be." (AT)

önjegyű (tárgy) / sva-lakąaýa / rang-mtshan: az észlelt jelenség önmagában, más jelenségtől elkülönülten, a saját ismertetőjegyeitől meghatározottan. Végső szinten csak önjegyű tárgyak vannak. Az önjegyű és az általános jegyű tárgy közt nincs semmi átfedés, egy >megismerendő jelenség vagy az egyik, vagy a másik kategóriába sorolható. Dharmakírti szerint csak az önjegyű tárgy képes hatást kifejteni.

önmegismerő érzékelés / svasaðvedana-pratyakąa / rang-rig mngon-sum: önészlelő tudat, öntükröző tudat stb. ,,A tudat önmegismerő tevékenysége, amelyet a tárgy megismerésével egyidejűleg fejt ki (lásd feljebb, a vetület-elmélettel kapcsolatban). Ennek tudható be például az is, hogy úgy tudunk visszaemlékezni a korábbi tapasztalatokra, mint sajátjainkra, mert egy adott tárgy érzékelésével egyidőben az érzékelő tudat önmagát is érzékelte." (AT)

összetett / saðskâta / 'du-byed-pa: egyesek szerint teremtett, de nyilván nem egy teremtés útján létrejött dolog, jelenség; mások szerint termék (vö.: készített dolog). Buddhai értelemben: halmazokból álló. A sarvāstivāda-abhidharma 75 jelenségcsoportjából 72 összetett. Szinonímái: mulandó/állandótlan, feltételekhez kötött, függésben keletkető/kapcsolódó

összetevők / citta-viprayukta-saðskãra / sems-ldan-min 'du-byed: a) a 72 összetett jelenség csoportjaaira utal, b) "A pillanatnyi jelenségek mind összetettek, vagyis feltételhez kötöttek (saðskâta), mert mindig más összetevőkkel (saðskâta) együtt jelentkeznek, különböző okok (hetu) és feltételek (pratyaya) közrejátszása folytán." (AT)

pillanatnyi(ság) / kąaýika / skad-cig-ma: a) minden képződmény állandótlan/mulandó: "...tételét a buddhista filozófusok a közönséges érzékeléssel megfigyelhető mulandóság tényéből vezették le. Azzal érveltek, hogy ha a dolog egyszer elmúlik, akkor ez a tulajdonság már eleve benne kellett, hogy legyen a dolog létében. Ha a dolog nem lenne a saját természeténél fogva mulandó, akkor soha semmi nem tehetne benne kárt, és örök időkig léteznie kellene. Ha azonban valami egyszer mulandó, akkor minden egyes pillanatban mulandó, következésképpen nincs benne állandóság, azaz "állandótlan" (anitya). Jóllehet ez a tulajdonságuk nem mutatkozik meg a közönséges érzékelésben, valójában a dolgok minden egyes pillanatban a megsemmisülés felé közelítenek, aminek bekövetkeztéhez semmiféle külső okra nincs szükségük. Ezek szerint tehát, ha egy korsó összetörik, annak igazi oka nem az, hogy leejtettük - ez pusztulásának csupán egy mellékes körülménye. A mulandóság oka már eleve benne rejlett a korsó természetében. Ez vonatkozik természetesen az élőlények halálára is.// Ebből azonban még nem feltétlenül következne, hogy a dolog léte pillanatnyi, hiszen azt is feltehetnénk, hogy a változás csak bizonyos meghatározott pillanatokban áll be. A pillanatnyiság legfőbb bizonyítékát a buddhista filozófusok a létezés természetében látják, abban, hogy a dologi lét bizonyítéka nem más, mint a hatékonyság (artha-kriyã). A dolognak mindig csak a jelenlegi pillanata az, ami létezik, hiszen csak az a dolog képes bármely funkció betöltésére, ami jelen van. Létezni annyi, mint okként létezni, s a dolgok látszólagos huzamossága valójában pillanatnyi jelenségek ok-okozati folyamata. Egy dolog múltbéli helyzete, állapota nem "nyúlhat át" a jelen pillanatba, hogy valamilyen hatást gyakoroljon - például érzékelhető legyen. Jóllehet a jelenlegi "hatékony" dologi pillanatot más, korábbi "dolog-pillanatok" hozták létre, de azoknak a hatása a jelenben közvetlenül már nem érvényesül, hiszen azok már nem állnak fenn: elpuszztultak.// Felmerül a kérdés, hogy ha egy tárgy, amelyet mi szilárdnak és állandónak tartunk, valójában minden egyes pillanatban újonnan keletkezik és rögvest el is pusztul, akkor mitől marad mégis nagyjából "ugyanolyan", és mitől lesz olyan különleges az a pillanat, amelyben olyan változás történik a dolog létében, hogy az már nekünk is feltűnik, például amikor egy korsó összetörik. Erre az a válasz, hogy a dolgok mindig "saját-fajtájú" - azaz önmagukhoz hasonló (svajãti) - okozatot hoznak létre, ami a hétköznapi érzékelés számá-ra a folytonosság illúzióját kelti. A dolgok azonban észrevétlenül állandóan változnak, de ezt mi csak akkor észleljük, amikor változásuk eléri azt a mértéket, hogy már másféle hatást gyakorolnak az érzékszerveinkre és a gondolkodásunkra. Röviden szólva, az időben folyamatos dolog önazonossága mindig csak látszólagos: a tudatunk ruházza rá a tárgyra.// A dolgok pillanatnyiságát a vaibhásika iskola úgy magyarázza, hogy minden dologra négy tudattól függetlenül működő erő (viprayukta-saðskãra) hat igen gyors egymásutánban: a keletkezés (jãti), a fennállás (sthiti), a romlás (jarã) és az elmúlás (anityatã). Ezeket a dologtól független erőknek tartják, amelyek mintegy "átrántják" a dolgokat a jövőből, a jelenen át, a múltba. Ezek szerint dolgok önlétük (svabhãva) szerint a jövőben és a múltban éppúgy léteznek, mint a jelenben, csupán megnyilvánulásuk az, ami pillanatnyi. Ezen tantételük miatt hívták ezt a filozófiai iskolát szarvásztivádának is ("akik azt vallják, hogy minden létezik").// A szautántrika iskola, amelynek tanításaiból a buddhista episztemológusok is ki-indultak, a szarvásztivádinokkal szemben cáfolja a fent említett erők, valamint a jövő- és múltbeli tartomok tényleges létét, s azokat csupán névlegeseknek tartja. Szerintük a dolog fent említett négy fázisa nem különíthető el egymástól: voltaképpen mind a négy mozzanat egy ugyanazon pillanatban megy végbe; a dolog születése, fennállása, pusztulása és elmúlása egyidejű. A jövő- és múltbeli lét pedig nem valós, hiszen nem kelt közvetlen hatást: csak gondolati úton szerezhetünk róla tudomást.// Nincs tehát kölönbség egy dolog és annak különböző állapotai között; a meg-különböztetés értelmét veszti. A mulandóságnak ez a tágabb értelmezése alátámasztja a magátlanság (anãtma) tételét, és lehetővé teszi a buddhisták számára annak a kényes filozófiai álláspontnak a fenntartását, hogy a jelenségek mögött nem rejlik semmiféle egységes és maradandó szubsztancia." (AT)

ráfogott létező / prajòapti-sat / btags-yod: A következtetések, képzetek, elnevezések hétköznapi igazság elkendőzött, elpalástolt valóságtapasztalása alapján csak ráakasztják a valóság szennyeződések, hajlamok, karmacsírák torzította fogalmi vetületére a neveket, és végső szintű létezőnek hiszik őket.

ragaszkodás / rãga / chags-pa: vágy, vágy-ragaszkodás. A három fő méreg egyike, amely a vágyvilágba tartja fogva az emberek tudatát azáltal, hogy az érzékszerveik észlelte tárgyakhoz azok valódi természetéhez képest indokolatlanul erős vonzódást, birtoklási vágyat éreznek.

ráruházott, ráruházás / samãropa, adhyãropa / sgro-'dogs-pa: Vö.: ráfogott létező. A hétköznapi igazságnak megfelelő szemlélet a végső igazsághoz viszonytva csak ráruházza az észlelt tulajdonságokat tárgyaira, azok a végső igazság szintján az észlelt tárgyaknak nem sajátjai.

rejtett tárgy / parokąa / lkog-tu gyur-pa: " A fogalmi mérvadó ismeret valamely rejtett tárgyra irányul, amelyre egy nyilvánvaló - azaz közvetlenül, érzékelés útján felfogható - tárgy utal. Ilyen például a füst, amely léténél fogva utal a tűz jelenlétére. A tűzről mint rejtett tárgyról (parokąa) kővetkeztetés, a füstről mint nyilvánvaló tárgyról (abhimukhå) érzékelés útján szerzünk tudomást. A buddhista tanítások között ugyanakkor szerepelnek úgynevezett "nagyon rejtett" (atyanta-parokąa) tárgyak is, amelyekről közönséges halandók csak a hit, illetve az ellentmondásmentesség elvén alapuló következtetés révén képesek meggyőződni." (AT) Vö.: mérvadó ismeret.

rögzítés / vicãra / dpyod-pa: > keresgélés. Más fordításban: finom vizsgálódás, elemzés, finom elemzés. A >keresgéléssel, vagy durva vizsgálódással szemben nem a tárgy határai, kapcsolatai érdeklik, hanem ez a tudati tevékenység a finomabb részleteket tárja fel, elemzi a tárgy belső viszonyait, rész és egész kapcsolatait. A hétköznapi tudatban szinte automatikusan eredményezik döntéseinket.

szenv / kleœa / nyon-mongs-pa: A hétköznapi tudat szennyezett ("szenves"), szenvedéstapasztalása ebből eredeztethető. A létforgatagba ezen keresztül kötődik a tudat, ezek a szenvek, szennyeződések akadályozzák a végső valóság látását. " A szenvek általi befolyásoltság hatására a tapasztalás azokra a tartamokra szűkül le, amelyek az egyén számára valamely szempontból relevánsak, így a tapasztalat mindig valamilyen szubjektív érzelmi szinezetet nyer. A valóságot azonban sohasem lehet ilyen szűk keretek közé erőltetni, amiért is az állandóan kitör onnan, és rácáfolva a beszűkült tudat világképére, amely a ragaszkodások és kizárások rendszerén alapuló önfenntartás illúziójára épült, a tapasztalónak minduntalan szenvedést okoz. A szenvedés tapasztalata tehát egy "sokkal inkább valós" valóság létezésére döbbenti rá az embert, mint amelynek tudatos feldolgozása a szenvekkel teli tapasztalás számára egyáltalán lehetséges." (AT)

szennyezett / sãsrava / zag-bcas: " Az Abhidharma-kósa szerint a szennyezett tárgyak közé tartozik minden, amit az öt "összetapadt halmaz" (upãdãna-skandha) magában foglal. Az ãsrava szó szerint folyást jelent, amit Vaszubandhu úgy magyaráz, hogy ezek a dolgok a létesülés csúcsáról folynak lefelé egészen a legalsó pokolig a hat forráson (vagy kapun, ájatanán) keresztül, melyek olyanok, akár a sebek." (AT) Vö.: szenv

tagadás / pratiąedha / dgag-pa: >nem-típusú, >nincs-típusú

tapasztalás - ld. kapcsolódás / /

tárgy / viąaya / yul: > létező

tárgyi feltétel / ãlambana-pratyaya / dmigs-rkyen: " Az a dolog, amely az adott érzékelési pillanat tárgyát képezi. Bármely tartam lehet, beleértve magát a tudatot is." (AT) társult ok >ok

tartam / dharma / chos: a) >létezők, >összetett, >nem-összetett; b) "A tartamok két nagy csoportba, az állandó (nitya) és az állandótlan (anitya) tartamok csoportjába oszthatók. Az előbbivel egyenértékű a "nem-összetett" avagy "feltétlen" (asaðskâta), az utóbbival pedig az "összetett" (saðskâta) kifejezés. A tartamok szisztematikus osztályzása az Abhidharma-irodalom körébe tartozik, amelynek körén belül sok különböző mű született. Az egyes iskolák mind más és más tartam-listákat állítottak össze, és az egyes elemek értelmezésében is voltak közöttük eltérések. Az Abhidharma-irodalom legismertebb és legkönnyebben áttekinthető összefoglalását Vaszubandhu Abhidharmakoœa című műve tartalmazza, amely a kasmíri szarvásztiváda-iskola tanításait tükrözi. Az alábbiakban mi is ezt a rendszert követjük." (AT), c) >függő kapcsolódás " A buddhista rendszer által leírt elkülönült valóság-darabkákból, tartamokból (dharma) álló világot nem tartja fenn semmiféle egységes egész, bármiféle szubsztancia, mindazonáltal nem nélkülözi a működését szabályozó törvényszerűségeket. Épp ellenkezőleg; a dolgok között szigorú ok-okozati összefüggések állnak fönn, amelyek minden egyes tartam bekövetkeztét meghatározzák. Ezeket az összefüggéseket nevezzük pratåtya-samutpãdának, függő kapcsolódásnak." (AT)

tényleges létező / dravya-sat / rdzas-yod: a) " Az episztemológiai iskola egyik alapvető tétele értelmében az állandó tartamok (nitya=asaðskâta) nem tényleges létezők, hanem úgynevezett "tagadások", negatív jelenségek (pratiąedha): voltaképpen hiányok. Így például a tér nem más, mint a tapinthatóság, a fizikai akadályoztatás hiánya, azaz nem megléte. Ennek mintájára lehet fogalmat alkotni a megszüntetésekről (nirodha), és a nirvánáról is. Az ilyen negatív jelenségek állandósága azt jelenti, hogy nem változnak pillanatról pillanatra, mint az állandótlan - tehát pillanatnyi - tartamok." (AT) b) " A vaibhásikák (részletezők, avagy osztályozók) a korai buddhista iskolák filozófiájának azon képviselői, akik az Abhidharma műfajhoz tartozó műveket tartották mérvadónak, amelyek a jelenségek sokféle osztályainak felsorolását tartalmazzák. Az iskola megkülönböztető jellegzetessége az, hogy mind a jövőbeli, mind a jelenlegi, mind pedig a múltbeli tartamokat tényleges létezőknek (dravya-sat) fogja fel. Szerintük a fizikai tárgyak (rùpa) apró, oszthatatlan részecskékből állnak, amelyek az észlelő tudattól függetlenül, valósággal léteznek. A tudati jelenségek (citta-caitta) pedig időbeli kiterjedés nélküli pillanatokból állnak, amelyek tárgyukat közvetítés nélkül, "csupaszon" érzékelik." (AT)

tér / ãkãœa / nam-mkha': a) távolság és kiterjedés, b) " Így például a tér nem más, mint a tapinthatóság, a fizikai akadályoztatás hiánya, azaz nem megléte." (AT) c) nem összetett tér: amely a fény és sötétség váltakozása ellenére is változatlan marad.

tétel / pratijòã / dam-bca': állítás+érv

tudat / citta / sems: " A tudat buddhista definíciója: "világos (vagy megvilágító) tiszta megismerő (avagy megismerés)." Ez a meghatározás a fogalmi és a fogalmaktól mentes tudatosságra egyaránt vonatkozik. A kérdés csupán az, hogy mely esetben milyen tárgyra irányul a tudat, mennyire valós az a tárgy, és hogy miféle kapcsolat áll fenn gondolataink és a valóság között." (AT)

tudatfolyam / saðtãna / rgyud: a) " A tudat nem más, mint a megismerés működése, funkciója, s a megismerés egymás után következő pillanatai alkotják az ember tudatfolyamatát (saðtãna), amelyben nincs semmiféle maradandó "ismeret"." (AT) b) A buddhista "személyiség" fogalma, ilyen értelemben "tudatfolytonosság", a "tudat- és létpillanatok folytonossága".

tudatfunkció / caitta / sems-byung: más fordításában másodlagos tudat, kísérő tudat tudathoz nem kötött: a hangok egyik fajtája az abhihdarma osztályozásban.

tudatosság / vijòãna / rnam-par shes-pa: a) az ötödik halmaz (skandha), b) A szanszkrit nyelvben a tudással kapcsolatos szavak gyöke általában nem a mã, hanem a jòã, ami tudatosságot, "tudatban-létet" jelent. A pramãýa ezzel szemben az elsődleges, vagyis a helyes tudatosságra vonatkozik. A szó végén található -ýa képző azt az eszközt, vagy módszert jelöli, melynek segítségével a tudás birtokába lehet jutni." (AT) c) " A tudatosság minden egyes pillanata egy adott tárgyra irányul, amely tárgy lehet létező, vagy nemlétező. A tárgyra-irányultság (intencionalitás) olyan jellegzetesség, amely az összes létező dolog közül egyedül csak a tudatot és annak különböző megnyilvánulásait (pl. remény, félelem) jellemzi. Tudatosnak lenni tehát annyit tesz, mint tudatában lenni valaminek, ami a tudat számára megjelenik - akár létezik az a valami a valóságban, akár nem. (A tudatnak ez a jellegzetessége jut kifejezésre a fent említett definícióban is, amely a tudatot világos, megvilágítő megismerésként határozza meg.)" (AT) d) individualizáció (AT)

tükörkép / pratibimba / gzugs-brnyan: a) A szó és a jelenség úgy viszonyul egymáshoz, mint a tükörkép és a jelenség, b) ), amely a tárgy által kiváltott fogalmi képre utal, és nem tévesztendő össze a tárgy által az érzékszervi tudatban kiváltott vetülettel (ãkãra). Az az elnevezés tehát, amelyet az érzékelt jelenségre ráaggatunk, nem közvetlenül a jelenlévő tárgyra vonatkozik, hanem az annak alapján keletkezett tudati tükörképre, amely hibás beidegződések, hajlamok (vãsanã) terméke. A tükörkép az, aminek az alapján létrehozzuk a valós dolog (tév)képzetét, majd azt a tapasztalati tárgyra kivetítjük. Ez a "ráruházás", vagy "ráfogás" (adhyãropa), a fogalmi gondolkodás természetében eleve bennerejlő hiba." (AT)

üdvös / kuœala / dge-ba: a megvilágosodás felé vezető úton előre vivő, "egész-séges".

végső valóság / paramãrtha-satya / don dam bden-pa: "...minden dolog (bhãva), amelynek a következő kifejezések mind szinonímái: állandótlan (anitya), képződmény (saðskâta), önjegyű tárgy (svalakąaýa): az érzékelés közvetlen tárgya." (AT)

vetület / ãkãra / rnam-pa: " A vaibhásika-iskola szerint a tudat a tárgyát csupaszon, mindenfajta közvetítés nélkül észleli. A szautrántika, azaz ismeretelméleti iskola ezzel szemben az tartja, hogy az érzékelésben nem közvetlenül maga a dolog, hanem annak csupán egy vetülete, "aspektusa" (ãkãra) jelenik meg. A vetület mindig az a forma, amelyben a dolgot éppen észleljük. A tárgy mindig valamilyen aspektust "vet" a tudatra, amely erre az adott tárgy képében "váltódik ki", akárcsak a tükörkép a tükörben. A tudat számára a tárgy vetülete teszi lehetővé, hogy az egyes tárgyak között különbséget tegyen. A vetület az a jelenség, amelyben az észlelt tárgy és az észlelő tudat egybeesik. Kettős természetű: egyrészt a tárgyhoz hasonlít, hiszen annak leképződése, de ugyanakkor tudati természetű, mert a tudatban jelenik meg, csak annak számára valóságos. A vetület-elmélet arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudatnak, miközben egy külső tárgyat észlel, önmagát is észlelnie kell, méghozzá annak a benyomásnak a formájában, amelyet az észleleti tárgy rá gyakorol. A tudat tehát, miközben egy tárgy képét magára ölti, önmagát is megnyilvánítja valamiképpen, de csak akként tud megnyilvánulni, amivel azonosítja önmagát - azáltal, hogy felveszi a formáját, azaz a tárgy vetületét. A tudat tehát mindig úgy létezik, hogy belefeledkezik egy tárgyba, s a forma felvételével önmagát éppúgy feltárja, mint az adott formát. Ezért mondja Dignága, hogy az ön-érzékelés (sva-saðvedanã - ld. alább) a tárgy érzékelésével azonos." (AT) > tükörkép visszatükröződés - ld. tükörkép

vonakoztatási tárgy / pravâtti-viąaya / 'jug-yul: > megragadott tárgy; " A helytelen gondolatnak (pl.: "A hang állandó.") ezzel szemben nincsen valós vonatkoztatási tárgya, ugyanis nincsen olyan tapasztalható jelenség (ti. állandó hang). amelyre e gondolat vonatkoztatható. Tehát, míg a helyes gondolat nincsen tévedésben a vonatkoztatási tárgyával kapcsolatban, csak a megragadott tárgyával kapcsolatban, addig a helytelen (téves) gondolat mindkét tárgyával kapcsolatban tévedésben van." (AT)

akusala káros
anátman magátlan
anitja állandótlan
avidjá nemtudás
ádzsíva életmód
ánanda boldogság
árja astángika márga Nyolcrétű Nemes Ösvény
átman magavaló, maga, magavalóság, Lélek
Buddha Felébredett
bhava létesülés
bhiksu koldus
csatur árja szatjáni Négy Nemes Igazság
csitta szellem, tudat
dharma Tan, tartalom
dharma vicsája tartalom-feltárás
dhátu elem
dósa gyűlölet
dristi belátás
duhkha szenvedés
indrija hatalom
dzsará-marara vénülés, halál
dzsáti születés
karmánta magatartás
klésa szenny
kusala üdvös
lóbha megkívánás
mahábhúta lételem
manasz gondolkodás, ész
manaszikára figyelem
móha elvakultság
náma-rúpa név-alakzat
nirvána Ellobbanás
pradzsnyá bölcsesség
prasrabdhi bizalom
príti derű
rúpa alakzat, test
síla erény
sraddhá bizonyosság
súnja üres
sad-ájatana hat-tartomány
szamádhi elmélyedés
szamdzsnyá ismeret
szamkalpa elhatározás
szamszkára késztetés
szamjak megfelelő
szatkárja-dristi énképzet
szkandha léthalmaz, halmaz
szmriti jelenlét
szparsa érzékelés
szukha öröm
tathágata Beérkezett
trisná létszomj
upádána ragaszkodás
upéksá érintetlenség
jóga igázás
vák beszéd
védaná érzet
vicsára ítélet
vidzsnyána tudat-mag, tudomás
vitarka gondolat
vírja tetterő
vjájáma törekvés
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Karl-Dietrich Wolf: A III. Birodalom páncélos hadműveletei
  2018-08-27 04:52:49, hétfő
 
  (A világ legnagyobb páncélos csatái)




Amerikai M10 Wolverine-nak álcázott német Panzerkampfwagen V

Battle Of The Bulge - Overture
Battle Of The Bulge - Prelude (Benjamin Frankel)
Battle Of The Bulge - Medley
Link

Az ardenneki offenzíva - Hitler utolsó őrülten zseniális terve

* Az előkészületek

1944. december 16-án hajnalban kezdődött el a nyugati fronton Hitler utolsó nagy offenzívája, amely az első napokban az angolszász szövetségesek soraiban óriási felfordulást és pánikot okozott. Az Ardennek hóborította erdei és szurdokai között ismét megjelentek a német páncélosok. Erre senki sem számított a szövetségesek részéről. 1944. december 15-én Montgomery tábornok levelet írt Eisenhowernek, amelyben közölte, hogy a karácsonyt szeretné otthon eltölteni, mielőtt a Rajna vonalánál megkezdődik a következő nagy offenzíva. A levélben annak az öt fontnak a megfizetésére is figyelmeztette a szövetséges erők főparancsnokát, amelyet egy korábbi fogadásukon elveszített. Eisenhower ugyanis egy évvel korábban azt állította, hogy a háború 1944 karácsonyára befejeződik.

Eisenhower december 16-án kelt válaszlevelében derűs kedéllyel és szilárd meggyőződéssel írta - az őt egyébként parancsnokként mind gyakrabban kritizáló - Montynak, hogy karácsonyig még kilenc nap van hátra, s mivel, úgy tűnik, Montgomerynek van karácsonyra félretéve ötfontnyi megspórolt pénze, nem árt, ha az összeget tartalékolja az esetleges adósságok törlesztésére.

A levélváltás tartalma és hangneme is érzékelteti, hogy 1944 decemberében sem a szövetséges parancsnokok, sem pedig a beosztottjaik nem számoltak német ellentámadással, de már Hitler csapatainak komoly ellenállásával sem. Számukra már csak az "időtényező" volt a fontos. Az, hogy mikor ér véget a háború, a végső győzelem nem lehetett kétséges. December 16-án Montgomery is olyan helyzetelemzést küldött a fennhatósága alá tartozó 21. hadseregcsoport csapatainak, amely arról tudósított, hogy az ellenség minden frontszakaszon védekező harcokat folytat, és ebben a helyzetben a jövőben sem kell számolni nagyobb támadó hadművelet megindításával.

De mi vezette őket erre az elbizakodottságra? Amikor 1944. július végén az angol-amerikai szövetséges haderő kitört Normandiából, hetekig úgy tűnt, nincs erő, amely feltartóztathatná őket. Augusztus 25-én felszabadult Párizs, szeptember elsején a szövetségesek betörtek Belgiumba, és másnap elfoglalták a stratégiailag fontos kikötőt, Antwerpent is. A Hollandiát védő Von Zangen vezérezredes parancsnoksága alatt álló német 15. hadsereg a felbomlás szélére került. A fejvesztett német visszavonulás láttán a szövetséges stratégákon úrrá lett az eufória. Úgy tűnt, hogy egyetlen jól irányzott csapással Németország szívéig hatolhatnak.

Az elbizakodottság azonban sohasem jó tanácsadó. A Montgomery tábornagy által kierőszakolt és az 1944. szeptember 17-én elindított Market-Garden hadművelet - amely a hollandiai Rajna-hidak elfoglalását célozta, és a hadtörténelem legnagyobb légi deszantos vállalkozása volt - kudarcba fulladt. Ennek intő jelnek kellett volna lennie: a németek még korántsem fogytak ki az erejükből...

A július 20-i sikertelen merényletkísérlet, valamint a katasztrofális hadi helyzet miatt egyre jobban leépülő, mániákussá váló Hitler józanabb tábornokai aggodalma ellenére is elhatározta, hogy mindent egy lapra feltéve a nyugati fronton próbálja meg kicsikarni a döntést. Az ardenneki offenzíva kétségbeesett kísérlet volt az egyre elkerülhetetlenebbnek látszó vereség feltartóztatására.

(Eposz megjegyzés:

Hitlerrel kapcsolatos olyan ismeretek függvényében, melyek szerint neki is több hasonmása volt, ugyanúgy mint például Sztálinnak is, valószínűleg az egyik hasonmása imitálhatott betegséget, ráadásul rossz stratégiai döntései is gyanakvásra adhatnak okot. Nem biztos hogy amiatt hozott "Hitler" hibás döntéseket, mert az "illető" valóban "ő" volt? A hasonmások részben be voltak avatva a hadműveleti tervekbe is. A hasonmások akik kinézetre is nagyon hasonlítottak azokra a személyekre akiket védelmezniük kellett akár a merényletek ellen is, sokat gyakorolták az illető gesztusait és viselkedési modorait, nagyon jól be voltak tanítva. Csak nagyon kevesek tudhatták róluk hogy ők hasonmások. Ugyanúgy mint napjainkban is azok a színészek akik szintén próbálják hitelesen eljátszani őket a filmekben.)

Hitler ekkor már rendkívül rossz állapotban volt: bal oldala lebénult, zavaros volt a tekintete, lassan, csoszogva járt, és csak az egyre nagyobb gyógyszeradagok tartották benne a lelket - de még mindig megmaradt a vasakarata. Akik reményvesztetten mentek be hozzá, fellelkesedve jöttek ki. Még mindig a merész húzások embere volt, aki bízott abban, hogy találékonysága kompenzálja a materiális gyöngeséget.

December 12-én Hitler haditanácsot tartott: "Már elviselhetetlen ez az állandó visszavonulás!" - ordította a tervezett nyugati offenzívát hevesen ellenző Heinz Guderian vezérezredes arcába. De miről is volt szó? A Rajnai őrség (Wacht am Rhein) fedőnevű terv, amelyet a Führer előadott, nem kevesebbet tartalmazott - a rossz időjárási viszonyokat kihasználva, amelyek megbénították a szövetséges légierőt -, mint egy új támadást az Ardenneken keresztül: előrenyomulni Antwerpenig, a brit csapatokat elválasztani az amerikaiaktól, és megsemmisíteni Montgomery vezetésével Hollandiába benyomult közel 30 brit hadosztályt, majd a még rendelkezésre álló erők egyesítésével a veszélyeztetett keleti és délkeleti front tehermentesítése.

A tábornokok közölték, hogy ez az offenzíva meghaladja a Harmadik Birodalom erejét. Hitler így válaszolt: "A védekező harc csak halogatná a döntést, de nem változtatná meg az általános helyzetet... Ha Németország képes néhány súlyos csapást mérni, ez a mesterséges szövetség mennydörgő robajjal összeomlik majd. Fölébe kerekedünk a sorsunknak, úgy bizony!"

Hitler úgy vélte, hogy egy meglepetésszerű, az Ardennekben indított offenzívával döntő sikert érhet el, amely jelentősen befolyásolhatja a háború további menetét, és ismét sikerre vezeti a német fegyvereket. Tábornokai előtt szokásos vehemenciájával kijelentette: "...teljesen szétzúzzuk az amerikaiakat... Akkor majd meglátjuk, mi történik. Nem hiszem, hogy az ellenség képes lenne hosszú távon ellenállni negyvenöt német hadosztálynak... Uralni fogjuk mi még a sorsot!"

Hitler szemei előtt a régi dicsőség lebegett. 1940-es diadalai helyszínén, az Ardennekből kiinduló és a szövetségeseket elsöprő offenzívával akart döntő változást elérni a háború menetében. Minden számítását a meglepetés erejére alapozta. Az forgott a fejében, hogy ha a háború első időszakában - a Blitzkrieg idején - az Ardennek térségében Guderian a Meuse irányába előretörve váratlan és gyors támadással meglepte a francia és brit csapatokat, akkor egy újabb, sorsdöntő támadáshoz összevonva az erőket ez a bravúr 1944 telén is megismételhető. Nagyon helyesen ítélte meg Hitler, hogy a szövetséges hadvezetés nem számít arra, hogy a németek még egyszer megpróbálják ugyanazt a "lehetetlen" feladatot végrehajtani, amivel korábban már sikert arattak, ezért a kiszemelt térségben gyengébb erőket állomásoztattak.

A Führer úgy gondolta, ha Antwerpent is visszafoglalják, és kettévágják az angol-amerikai haderőt, az akkora zavart fog okozni a "puhány amerikaiak" soraiban, hogy magától felbomlik a szövetség, és a nyugatról átcsoportosított erőkkel a nyomasztó keleti fronton is patthelyzet alakulhat ki. Rögeszmésen hitte, hogy az amerikaik nem fognak keményen harcolni, és arról is meg volt győződve, hogy sikerül éket vernie az egymással vetélkedő amerikai Patton és a brit Montgomery tábornok közé.

Jóllehet Hitler tábornokai kételkedtek a sikerben, a fiatalabb tisztek és altisztek kétségbeesetten szerették volna hinni, hogy otthonukat és családjukat megmenthetik a keletről közeledő, bosszúszomjas Vörös Hadseregektől. Sokan lelkesedéssel fogadták a lehetőséget a visszavágásra. Így a több mint egymillió ember részvételével zajló ardenneki offenzíva a nyugat-európai háború legnagyobb ütközetévé vált. Hitler kétségbeesett tervéhez az egyik legsikeresebb és leghűségesebb tábornokára, Model tábornagyra támaszkodhatott.

Walter Model a Duisburg melletti Genthinben született, Szászországban, egy zenetanár gyermekekként 1891. január 24-én. 1909-ben lépett a német császári hadseregbe zászlósi rangban. 1915-ben hadnaggyá, majd 1917-ben századossá léptették elő. Nagy hatással volt rá Hitler politikája, belépett a náci pártba, amelynek élete végéig híve maradt. A Führer rendszerint a legkényesebb feladatokat bízta rá, így ragadt rajta a név: "Hitler tűzoltója". Újra és újra a legproblémásabb harcterekre helyezték át, ő pedig rendkívül hatékony és kemény parancsnoknak bizonyult. Bámulatosan rátermett vezérkari tiszt volt. A gyorsaság volt az egyik fő erénye. Kíméletlen parancsnok volt az alárendelt parancsnokokkal és vezérkari tisztekkel szemben. Nem is volt népszerű, csak a közlegények körében, akik a maguk emberének tartották. A lengyelországi offenzíva után nyugatra vezényelték. 1942 és 1944 között a 9. hadsereg, majd a B hadseregcsoport parancsnoka. 1945 áprilisában csapatait a szövetségesek bekerítették a Ruhr-vidéken. A mindig hajlíthatatlan Model április 21-én az öngyilkosság mellett döntött.

Hitler a legapróbb részletekig kidolgoztatta vezérkarával a támadás tervét, és reaktiválta Von Rundstedtet.

De mi is volt Hitler terve? A Führer több páncélos ékkel kívánta áttörni a gyengén védett amerikai vonalakat Belgiumban, az Ardennek erdeiben. A gyorsan mozgó harckocsik előretörve elfoglalnák a Meuse folyó átkelőhelyeit. A mögöttük haladó lassabb támogató csapatok felszámolnák az ellenállást, és fokoznák a támadás erejét.

Model túlságosan merésznek ítélte Hitler elképzelését, és azt javasolta, hogy szerényebb célt tűzzenek maguk elé: csak a Meuse átkelőhelyeit foglalják el. Ahelyett, hogy megkísérelnék elérni a több száz kilométerre levő Antwerpent, Model inkább a közelben helyezte volna el erőit. A Meuse folyó keleti partján maradva két oldalról bekerítette, és összezúzta volna az ott lévő amerikai csapatokat. Hitler azonban ragaszkodott Antwerpenhez.

Az ellenség légi fölényben volt, ezért Model tartós rossz időre várt, hogy a szövetséges bombázók a földfelszínre kényszerüljenek. Csapatainak ugyanakkor rendkívül gyorsan kellett mozogniuk. Ahhoz, hogy reményük legyen a sikerre, négy nap alatt el kellett érniük a Meuse-t. 1944 december 15-ére Model támadó hadereje elfoglalta helyét, anélkül, hogy az ellenség tudott volna róla. A tüzérséggel és a páncélosokkal együtt 250 ezer ember állt készenlétben közvetlenül az ellenséges vonalak előtt. A németek ennyi emberrel, 970 tankkal és 2000 ágyúval támadtak 83 ezer embert, 242 tank és 576 ágyú ellen. A haditervhez Hitler 1500 német páncélost és 28 hadosztályt koncentrált az Ardennek hegyvidékére. Ez az erő az 1943 nyarán indított kurszki ellentámadás óta a legnagyobb német gépesített armada volt!

A Harmadik Birodalom szinte összes tartalékát az ardenneki offenzívára vonták össze. A támadáshoz a birodalom utolsó tartalékait mozgósították, a 13 újonnan felállított hadosztályba korábban túlkorosnak és túl fiatalnak minősített férfiakat is besoroztak. Az ő kiképzésükre és felszerelésükre sem idő, sem pénz nem maradt. Az egész haditerv kétségbeesését jellemzi, hogy az előrenyomuló páncélosoknak jórészt az ellenségtől elfoglalt készletekre kellett hagyatkozniuk.

Hitler utasítást adott egy vadonatúj páncéloserő, a 6. SS-páncéloshadsereg felállítására, amelynek élére régi hívét Josef (Sepp) Dietrich Oberstgruppenführert (a Waffen-SS-ben ez a vezérezredesi rendfokozatnak megfelelő rang) nevezte ki.

Dietrich a Bajorországban fekvő Hawangenben született 1892-ben. Az első világháború kitörésekor önkéntesként csatlakozott a német hadsereghez. A háború után szinte bármilyen munkát elvállalt: volt pincér, rendőr, vámtisztviselő, benzinkutas, de még mezőgazdasági idénymunkás is. 1928-ban lépett be a náci pártba, két évvel később már a dél-németországi SS-erők parancsnoka és a Reichstag (Birodalmi Gyűlés) képviselője. 1932-től Hitler testőrségének parancsnoka. 1933-tól ezt az egységet "Leibstandarte Adolf Hitler" néven vezette, függetlenítette magát Himmlertől, annak legnagyobb bosszúságára. 1934-ben részt vett az SA-vezetők elleni, "hosszú kések éjszakája" néven elhíresült leszámolási akcióban. Németországban a második világháború rangidős páncélostábornoka volt, mivel azon kevesek közé tartozott, akik már az első világháborúban zsákmányolt angol páncélosokból felállított német egységekben harckocsilöveg-kezelői beosztást kaptak. Az eredetileg vendéglátós képzettségű Dietrich az első világháború végéig őrmesteri rendfokozatig jutott.

A második világháborúban gyakorlatilag minden fronton harcolt. A Leibstandarte gépesített lövészezredként vett részt a lengyel és francia hadjáratban. Hitler annyira szívén viselte az egység sorsát, hogy "Sepp" feliratú kis zászlókkal jelezte térképein az alakulat útját. A Whermacht tisztjei sokáig lenézték, mivel nem rendelkezett vezérkari képesítéssel - Rundstedt például így jellemezte: "derék, de hülye." Jó megérzései azonban, és az, hogy a legfontosabb kérdéseket a törzstisztjeire bízta, átsegítette a válságos helyzeteken.

A náci propaganda számára származása és mozgalmi múltja miatt ő volt az ideális hadvezér. Hitler "nemzeti intézménynek" nevezte. Dietrich érdekes módon SS-egységeivel is inkább a Whermacht részeként érezte jól magát. Egységével részt vett a keleti front hadjárataiban. 1943-tól hadtestet, 1944 októberétől pedig hadsereget irányított. Bár a fronthelyzet miatt többször kritikát fogalmazott meg, és Hitler előtt sem tett lakatot a szájára, mégsem esett ki a Führer kegyeiből.

Lovagkeresztjéhez a tölgyfalombot, a kardokat és a gyémántokat is megkapta. Az ardenneki páncéloscsata után támadó bevetése Magyarországon, a tavaszi-ébredés hadműveletben történt. Sepp Dietrich 1945. március 26-án visszavonulásra kért engedélyt.

A Führerbunkerben Hitler dührohamot kapott, közölte, hogy az SS-alakulatok elárulták őt, és érdemtelenek arra, hogy a nevét viseljék (célzása a Leibstandartére vonatkozott). Másnap reggel a 6. páncéloshadsereg táviratot kapott arról, hogy "katonai kötelességeik nem teljesítése és bátorság hiánya miatt" a korábban adományozott karszalagok viselését beszüntetik, ezért ezek levágandók. Az intézkedésnek nem volt semmi értelme, mivel álcázási okokból a karszalagokat még a magyarországi bevetés előtt levágták. Csupán arra volt jó, hogy nyilvánvalóvá tegye Sepp Dietrich és társai előtt: a Führernek fogalma sincs a tényleges helyzetről. Dietrich felháborodott, és nem adta tovább a parancsot.

Dietrichet háborús bűnösként több perben próbálták felelősségre vonni: kétszer ítélték börtönbüntetésre, egyszer 10 évet, majd újabb 19 hónapot töltött rács mögött. 1966-ban, 73 éves korában szívroham végzett vele.

De térjünk vissza a nyugati frontra. A 6. SS-páncélos-hadsereget, továbbá az offenzíva végrehajtására kijelölt magasabb egységeket a félelmetes hírnevet szerzett Tigris nehézharckocsikkal, a korszerű Párduc tankkal, önjáró és rohamlövegekkel, valamint a szövetséges páncélosok számára leküzdhetetlen legújabb Királytigris harckocsikkal szerelték fel. Von Rudstedt napiparancsa sorsdöntő órákról szólt, hangoztatva, hogy mindent egy lapra kell feltenni: "Élet vagy halál a tét, nem szabad veszítenünk!"

* Az utolsó nagy német támadás

* Bastogne legendás ostroma

* A német összeomlás

* "A halál ötven órája" - és ami mögötte van

* A malmedyi mészárlás

* A párduc-ász, Ernst Barkmann

2016 Karl-Dietrich Wolf (Horváth Zsolt)



* Az utolsó nagy német támadás

1944. december 16-a szombat reggel volt, ködös téli pirkadat. 5 óra 30 perckor a németek ágyúk pusztító sortüzével kezdték meg az ardenneki offenzívát. A kiválóan álcázott 2000 német löveg vakító össztüze keserves ébresztőt jelentett a frontvonal túloldalán az 1. amerikai hadosztály mit sem sejtő újoncainak. Amint a lövegek elhallgattak, még vészjóslóbb hangok szűrődtek ki a ködbe borult ardenneki fenyvesekből: a diadalra éhesen előrenyomuló német páncélosok lánctalpainak csörömpölése.

Von Rudstedt csapatai, 21 hadosztály, Monschau és Echtermach csaknem 250 kilométer széles frontszakaszán indítottak támadást az amerikaiak ellen. A támadásban Sepp Dietrich vezérezredes vezetésével a 6. SS-páncéloshadsereg, Hasso von Manteuffel tábornok vezetésével az 5. páncéloshadsereg és Brandenberger tábornok irányításával a 7. hadsereg vett részt. A terv szerint a Dietrich és Manteuffel erői által végrehajtott villámtámadásnak az Ardennek erdein át 48 óra alatt kellett volna a kijelölt célokhoz elérnie, hogy aztán a Meuse folyón átkelve a csapatok elfoglalhassák Brüsszelt és Antwerpent, miközben Brandenberger egységei biztosították volna az oldalszárnyakat a déli irányból várható ellenséges támadással szemben.

Beteljesedni látszott a december 12-i utolsó eligazításon Hitler mániákusan ismételgetett jóslata, miszerint a magukat elbízó amerikaiak pánikszerűen megfutamodnak majd a támadó német páncéloshadseregek elől. "Ha Németország képes néhány súlyos csapást mérni, ez a mesterséges szövetség mennydörgő robajjal összeomlik majd. Fölébe kerekedünk a sorsunknak, úgy bizony!" - lelkesítette a tábornokait a Führer. A lelkesítésre szükség is volt, hiszen a tábornokok jól látták az elkerülhetetlen nehézségeket.

Amikor Sepp Dietrich az eligazításról visszatért a 6. SS-páncéloshadsereg főhadiszállására, és ismertette a tisztikarával a hadművelet részleteit, a rendkívül tehetséges Kramer tábornok, Dietrich vezérkari főnöke így kiáltott fel: "Őrültség! Micsoda egy őrült terv!" De nem volt mit tenni, végre kellett hajtani a Führer parancsát. Az egészségileg megroppant és már csak önmaga roncsának tekinthető Hitler vasakarata még megmaradt, a katonákra pedig átragadt a lelkesedése.

Az előkészületek természetesen a legteljesebb titokban zajlottak: a motorzaj csökkentése érdekében a lőszert a katonák és lovaskocsik szállították, a tankok lánctalpai alá szalmával bevont fatuskókat tettek, rádiótilalmat vezettek be.

Az offenzívában jelentős számban vetettek be Királytigris harckocsikat is, amelyek páncélzat és tűzerő tekintetében egyaránt felülmúlták az amerikai Sherman tankokat, a Királytigrisek 730 lóerős Maybach HL230-as motorjai azonban terepen kilométerenként 10 liter benzint nyeltek el.

Ekkora már úgy megcsappantak a Harmadik Birodalom üzemanyagkészletei, hogy páncélosaik híján voltak a benzinnek, és úgy tervezték, hogy az amerikai raktárak gyors elfoglalásával töltik fel előbb-utóbb kiürülő tartályaikat.

December 16-án Omar Bradley amerikai tábornok hadseregcsoportja 26 hadosztállyal 200 kilométeres arcvonalon állt. Az Ardennektől délre, a Saar-vidékkel szemben, 70 kilométeres szakaszon 10 hadosztálya volt. Az Ardennektől északra, Geilenkirchen és Monschau között 45 kilométeres szakaszon 16 hadosztálya volt. E két arcvonal csoportján indította a támadást a német hadsereg. Az Our folyó szakaszán kilométer hosszúságban elnyúlt 28. amerikai hadosztályt valósággal elsöpörték a német csapatok. A 28. amerikai hadosztályt 5 német hadosztály támadta meg és söpörte el. Manteuffel 5. páncéloshadserege megállás nélkül tört előre. A 6. SS-páncéloshadosztály csapása azonban nem tudott ilyen teret nyerni, mert a 4. amerikai hadosztály a végsőkig kitartott.

Az első nap végére a németek egyre szélesedő ívben szorították vissza az amerikai frontot. A csata erről a formáról kapta az angol nevét: a bütyök csatája (Battle of the Bulge).

A támadás - a német elképzeléseknek megfelelően - valóban meglepte a szövetségeseket, hiszen annak híre csupán 16-án délután jutott el Versailles-ba, Eisenhower főhadiszállására, ahol a főparancsnok Bradley tábornokkal éppen a következő amerikai támadás részleteit beszélte meg. A hír hallatán Bradley "helyi támadásról" beszélt, Eisenhower azonban úgy vélte, hogy súlyos harcokra kerülhet sor, mert szerinte a németek, mielőtt beletörődnének végleges vereségükbe a nyugati fronton, előtte valahol egy kétségbeesett támadást indítanak, és erre az egyszer már meglepetést okozó térség az Ardennekben alkalmasnak mutatkozik. Bradley annyira nyugodt volt, hogy a főhadiszállásra is csak 17-én délután tért vissza, tehát 24 órával azután, hogy értesült az eseményekről. Itt szembesült a valós helyzettel. Úgy döntött, hogy a térségbe irányítja a 7. és a 10. páncéloshadosztályt.

A hírhedt Joachim Peiper 250 tankból, valamint a német hadsereg legharcedzettebb és legfanatikusabb 3500 katonájából álló elit SS-páncélosegysége állt a roham élére.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ccCcc
  2018-08-26 17:17:03, vasárnap
 
  ...  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Drunvalo Melchizedek: Az Élet Virágának ősi titka /Részlet/
  2018-08-26 12:44:25, vasárnap
 
  * Enlil megérkezése

A történet azon részlete, mely szerint a sziriuszbéliek az emberi faj atyjai, nem igazán hozható összefüggésbe a sumér feljegyzésekkel, legalábbis ami Zacharia Sitchin által leírt történetet illeti, egészen addig, míg meg nem vizsgálunk egy bizonyos eseménysorozatot, amelyet Sitchin látszik, nem látott tisztán. Enlil, aki elsőként érkezett a Földre, és aki vezető volt Dél-Afrikában - nem a szárazföldön landolt. Utazása végén a vizekben kötött ki. Hogy miért kellett a vizekbe merülnie? Mert ez volt az a hely, ahol delfinek és a bálnák éltek. A delfinek és a bálnák rendelkeztek a legmagasabb tudatszinttel a Földön (a Föld bolygón végbemenő fejlődésnek egy bizonyos szakaszában), s rendelkeznek még ma is. Galaktikus kifejezéssel élve, Enlilnek engedélyt kellett kérnie a Földön való letelepedésre és aranykitermelésre. Miért? Mert a Földet akkoriban a delfinek és a bálnák uralták, s galaktikus törvény, hogy egy bolygón kívüli faj tagjai csak az engedély megszerzése után léphetnek be egy eltérő tudat-rendszerbe. A sumér táblák azt mesélik, Enlil meglehetősen hosszú időt töltött az óceánban, s amikor végül elhatározta, hogy a szárazföldre lép, azt már félig ember, félig hal alakjában tette! Enlil végül újra visszanyerte teljes emberi alakját. Ez a történet szerepel a sumér táblákon.

A Szíriusz B-től a harmadik bolygó, melyet néhányan Óceánának hívnak, a delfinek és bálnák ősi otthona. Peter Shenstone, az ausztráliai delfin mozgalom vezetője Az Arany Delfin legendája címmel egy rendkívüli könyvet írt, amelynek tartalmát a delfinek közölték vele, és amelyben részletesen beszámol arról, hogyan érkeztek meg egy másik galaxisból, hogyan lettek a Szíriusz B-hez közeli kis csillag lakói, s hogyan utaztak végül a Földre. Előző hazájukat úgyszólván teljes mértékben víz borítja; csupán két sziget található rajta, az egyikük körülbelül akkora mint Ausztrália, a másikuk pedig mint Kalifornia, s ez minden. A két szárazföldi részt emberszerű lények lakják, ám számuk elenyésző. A bolygó többi részét borító víztömegben cetfélék élnek. A cetfélék és az emberszerű lények között közvetlen kapcsolat van, tehát amikor Enlil (egy Nefilim) Földünkre megérkezett, először a delfinekkel (szíriuszbeliekkel) lépett kapcsolatba, hogy megszerezze jóváhagyásukat tervei megvalósításához. Azután letelepedtek a szárazföldön, és megindították azt a folyamatot, amely a földi ember megteremtéséhez vezetett.

* A Nefilim anyák

Hogy röviden összefoglaljam és tisztázzam: a lázadás után, amikor új faj teremtését határozták el, a Nefilimek testesítették meg az anyai jelleget. A sumér iratok szerint hét Nefilim nőt választottak ki erre a feladatra. Azután agyagot vettek a földből, vért egy emlősből, spermát egy fiatal Nefilim férfiból, az alkotókat összekeverték és a kiválasztott fiatal Nefilim nők méhébe helyezték, s azok később emberi lényeknek adtak életet. Az eredeti történet szerint hét emberi csecsemő született meg egyszerre, nem csupán Ádám és Éva - ezen kívül sterilek voltak. Nem voltak képesek a szaporodásra. A Nefilimek folytatták a kicsiny emberek nemzését, egy egész sereget hoztak létre a kicsinyekből, s mindannyiukat Gondwana szigetére helyezték. Ha hiszünk a történet állításainak, amely félig sumér eredetű, félében pedig Thoth-tól ered (az egyik atlantiszi szellemcsalád tagja), az új fajnak a szülőanyja Nefilim-, apja pedig a szíriuszbeli fajtából származik. Nos, ha nem maradtak volna fenn bizonyságul a sumér ékiratos táblák, mindez ugyancsak hihetetlennek tűnne - sőt még így is az. Ám rengeteg tudományos bizonyíték támasztja alá a történet hiteles voltát, melyekről magunk is meggyőződhetünk, ha elolvassuk a régészeti feljegyzéseket - nem a szíriuszbeli apára, hanem a Nefilim anyára vonatkozóan.

A tudomány nem érti, hogyan kerültek ide. Mi azonban már tisztában vagyunk vele, hogy van egy "hiányzó kapocs" közöttük és az utolsó emlős között. Úgy tűnik, mintha a semmiből jöttek volna elő. Azt tudják, hogy eredetük megközelítőleg a 150 - 200.000 ezelőtti időkre nyúlik vissza, arról azonban nincs elképzelésünk, honnan jöttek vagy hogyan fejlődtek. Egyszerűen átlépték valamiféle titokzatos ajtó küszöbét és ezzel megérkeztek.

* Ádám és Éva

A sumérek feljegyzéseinek egy másik érdekes részlete arról számol be, hogy mialatt az emberi faj arany után ásott Afrikában, a mai Irak közelében elterülő északi városok rendkívül magas színvonalúvá és hallatlanul széppé fejlődtek. Az őserdőkben (abban az időszakban őserdők borították a Föld bolygón a szárazföldeket) emelt városokat hatalmas kertek vették körül. A sumérek állítása szerint a Nefilimek végül úgy döntöttek, hogy a déli bányákban dolgozó rabszolgák közül néhányat az északi kertekbe hoznak, hogy műveljék azokat. Szemlátomást nagyszerű rabszolgák váltak belőlük.

Egy napon Enlil fiatalabb fivére, Enki (akinek a nevének jelentése Kígyó), elment Évához - az iratok ezt a nevet használták, Éva - és elmondta neki, hogy a fivére azért nem akarja, hogy az emberek egyenek a kert közepén álló fáról, mert az a Nefilimekhez hasonlóvá tenné őket. Enki ezzel elégtételt vett fivérén egy közöttük kirobbant összeütközésért. (Egyébként az egész történet még ennél is sokkal szövevényesebb; aki akar, utána nézhet a feljegyzésekben.) Enki tehát meggyőzte Évát, hogy egyen az almafáról, a jó és rossz tudásának fájáról, amely, a sumérek szerint többet jelentett, mint pusztán egy dualisztikus szemléletmódot. Megadta Éva számára a szaporodás lehetőségét is, a képességet utódok világra hozatalára.

Éva rálelt Ádámra, mindketten ettek a fáról majd gyermekeket nemzettek, akiknek a neveit a sumér táblák felsorolják. Nézzük most meg az Ádám-Éva történet mindkét változatban: vessük össze az ősi sumér iratokban és a Bibliában szereplő verziót. Amint az Úr (aki gyakorlatilag egy rabszolgatartó, nem összekeverendő Istennel, tán Sátánhoz közelebb áll) keresztülsétál a kerten - sétál, fizikális testben van, legalábbis ezt sugallják a Genezis sorai. Sétál a kertben, Ádámot és Évát hívja. Nem tudja merre vannak. Az Úr ("Isten") mégsem tudja hol lehetnek. Szólítja őket, és ők jönnek. Nem tudja, hogy ettek a fáról, míg meg nem látja, hogy szégyenükben megpróbálnak elrejtőzni. Azután ráébred arra, hogy mit cselekedtek.

Van itt még egy érdekes dolog: az eredeti Bibliában - és voltaképpen az összes többi verzióban - az Isten szó például héber nyelvre fordítva, az elohim nem egyes, hanem többes számban szerepelt (istenek). Lehet, hogy az emberiséget teremtő isten egy faj volt? Enlil haragra lobbant, amikor rájött arra, hogy Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből. Azt végképp nem akarta, hogy a másik fáról, az Életfáról is szakítsanak gyümölcsöt, mert általa nemcsak szaporodni volnának képesek, hanem halhatatlanná is lettek volna. (Nem tudjuk, hogy valóban fákról volt-e szó. Lehet, hogy valami tudattal kapcsolatos dolgot szimbolizáltak.) Hogy ezt megelőzze, Enlil eltávolította Ádámot és Évát a kertjéből. Elvitte őket valahová máshová, és figyelemmel kísérte az egész család életét. Ezt a történetet a Biblia megszületése előtt 2000 évvel foglalták írásba.

Ádám és Éva idejétől az adott faj (europid rassz egyik vagy több alrasszáról van szó, több alrassza is volt), két törzsben fejlődött tovább: az egyik képes volt a gyermeknemzésre és (bár figyelő szemek kereszttüzében) szabadon élt, a másik nem hozott világra utódokat és rabszolgaként létezett. A modern tudósok felfedezései szerint ez utóbbi ág egészen a 20.000 évvel ezelőtti időkig folytatta az aranykitermelést. E második törzs csontjai, melyeket a bányák területén találtak, hasonlóak voltak miénkhez; az egyetlen különbség mindössze az, hogy ők nem voltak képesek az utódnemzésre. Ez a törzs 12.500 évvel ezelőtt, a Vízözön idején teljes egészében megsemmisült. (Van még hozzátenni valónk ehhez a témához, s a megfelelő időben szólunk majd róla.)

Négy pólusváltásról ejtünk majd szót - amikor Gondwanaföld amikor Lemuria és amikor Atlantisz elsüllyedt (ez egybeesik a Vízözönnel), és arról amelyik mostanában fog bekövetkezni. Fontos tisztában lennünk a következőkkel: Thoth szerint a földtengely elhajlásának a szöge és a pólusváltozás - ami a tudomány felfedezéseinek értelmében igen gyakran megesik - szöge kapcsolatban áll a bolygón lezajló tudatváltozással. Például, a legutóbbi pólusváltozás a Vízözön idejében ment végbe, az Északi Sark akkoriban Hawaii-ban helyezkedett el (tudom, ez vitatható) - legalábbis ott volt a mágneses pólus - napjainkban azonban gyakorlatilag attól 90 fokra található. Ez meglehetősen nagy átalakulást jelentett, ám nem pozitív, hanem negatív fordulatról volt szó - tudatuk lefokozódott.

* Lemuria felemelkedése

Thoth elmondása szerint Ádám és Éva ideje után nagy jelentős tengelyváltozás következett be, melynek eredményeképpen Gondwanaföld elsüllyedt. Amikor Gondwana szigetét elnyelték a hullámok, egy másik földtömeg emelkedett ki a Csendes-óceán vizéből, melyet ma Lemuriának nevezünk. Ádám és Éva leszármazottait szülőföldjükről Lemurába vitték.

A földdarab Hawaii-szigetektől egészen a Húsvét-szigetekig nyúlt. Nem összefüggő szárazföld tömegről van szó, sokkal inkább egymással szoros kapcsolatban lévő szigetek sora alkotta. E szigetek némelyike nagy volt, némelyikük kisebb. Olyan földrész volt, amely éppen hogy kiemelkedett a vízből - voltaképpen vízi kontinensnek mondhatnánk.

Amennyire én tudom, Ádám utódait ezen a földrészen telepítették le, és szabadon, a Nefilimek beavatkozása nélkül fejlődhetek. 65 - 70.000 évig időztek Lemurián, s boldog időket töltöttek ott. Úgyszólván alig akadtak gondjaik. Gyorsan lépkedtek előre evolúciós ösvényükön. Számos kísérletet hajtottak végre önmagukon, és igen sok fizikai változást foganatosítottak fizikális testükben. Megváltoztatták csontszerkezetük felépítését, rendkívül sokat dolgoztak hátgerincük tartásának kialakításán, éppúgy, mint koponyájuk alakjának és nagyságának átformálásán. Javarészt jobb agyféltekés, női természetű lények voltak. Egy evolúciós ciklusban minden esetben dönteni kell arról, hogy a férfi vagy női jelleg lesz-e a domináns, ahogyan nekik is határozniuk kellett efelől, amikor a Földre érkeztek. Mindenképpen meg kell hozniuk ezt a döntést. Egyszóval női jelleget vettek fel. Mire Lemuria is a víz színe alá merült, mint faj, fejlettségük, úgyszolván egy 12 éves leánygyermek érettségi fokával volt egyenlő.

* Lemuriával kapcsolatos kutatások - 1910
* Ay, Teje és a Tantra kezdetei
* Lemuria alámerül, Atlantisz felszínre bukkan

Az elvetélt tudatfejlődés és a Krisztus-háló megalkotása - A lemuriaiak tudatformáló tevékenysége

* Az emberi agy szerkezete
* Atlantisz lakóinak kísérlete egy újfajta tudatosság megteremtésére
* Lemuria szülötteinek elhívása

Az elvetélt evolúció

* A használaton kívül maradt örvények földönkívüli fajokat vonzanak magukhoz
* A Mars a Lucifer-lázadás után
* A marsbeliek magukhoz ragadják a hatalmat
* A marsbeliek végzetes döntése
* A marsbeliek kudarcba fulladt Mer-Ka-Ba kísérlete
* Bomlasztó örökségünk: A Bermuda-háromszög

A megoldás egy Krisztus-tudatháló

* A halhatatlan mesterek a Föld segítésére sietnek
* A planetáris háló
* A századik majom elmélet
* A századik ember
* A kormány felfedezi a háló létezését és versenybe száll birtoklásáért
* A háló megalkotásának módja és helye
* Szakrális helyek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2018-08-24 21:16:08, péntek
 
  Pure Hell - Wild One (1975 acetate version)
Black Merda - Long Burn The Fire
Bad Brains - Big Take Over
Black Death - Taken By Force
Sound Barrier - Conquer The World
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 252 db bejegyzés
Összes: 383 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 153
  • e Hét: 1016
  • e Hónap: 2523
  • e Év: 2523
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.