Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szerzetestôl-79/924
  2018-08-31 14:49:58, péntek
 
  Nagy feladatokra készen

Érzékszerveid is segítenek abban, hogy feladataidat teljesíthesd! De mégis korlátozottak, és gyakran szeszélyesek. Nem szívesen
engedelmeskednek. Futnak minden gyerekség után, ami az útjukba kerül.Válogatás nélkül büvkörébe kerülnek sok mindennek, amit éppen meglátnak, meghallanak, vagy kezük ügyébe kerül. Ha pedig nem vigyázol,sok limlomot összehordanak, amelytôl nem tudsz aztán szabadulni, s így lelki elôrehaladásod útját állja.
Ezért kell ôket jó alaposan ellenôrizni. Különösen tekintetedet.
Olykor tagadj meg tôle némely megengedett kíváncsiságot is, hogy
megmutasd: te vagy az úr a háznál!
Fékezd meg fantáziádat, amely sokszor a legkisebb érzéki benyomásra is könnyen fellángol, és megzavarja lelki életed egyensúlyát! Ne csodálkozz szeszélyein, rendezetlen, furcsa képein, amelyeket eléd varázsol! Ha csapongásait, tévelygéseit fölismered, vezesd vissza a helyes útra úgy, mint azt a gyermeket, akit óvunk a tüz közelségétôl, s ezért gyufa helyett képeskönyvet adunk a kezébe!...
Érzékszerveid segítségével ismered és szereted meg a természetet. Tekints vidám szívvel a zúgó erdôre, a hullámzó búzamezôre! Hallgasd értô lélekkel a hegyi patak csobogását, a madarak énekét! Érezd meg az erdôk, mezôk illatát; érintsd meg a nyíló rózsát, a szélben ringó kalászokat!
Élesítsd érzékeidet megfigyelésekkel, melyeknek eredményei életed késôbbi folyamán nagy hasznodra válnak!
Szeresd a liturgiát! A liturgia minden érzékszervedet leköti.
Istenhez emel, lelked legmélyéhez szól. Engedd, hogy magával ragadjon az orgonaszó, a liturgikus színek, a gyertyák lobogó lángja, a virágok,az egész ...
/P.Fernand Lelotte S.J. Szerzetes imakönyvéből +1994 Belgium/
 
 
0 komment , kategória:  Lelotte,Fernand  
Lelkésztôl-76/923
  2018-08-26 14:02:23, vasárnap
 
  Jn 6,60-69
,,Ki e kenyeret eszi, örökkön él'' (Jn 6,59). Ez ígéret, s egyben
követelmény. A tanítványok megérzik, hogy választás elôtt állnak.
Azonban számukra is ,,kemény beszéd ez'', nehéz felfogni, még nehezebb elfogadni. Jézus látja szorongó kétségüket, mégsem von vissza semmit.Sôt kiegészíti a megdicsôülésérôl szóló jövendöléssel. Ezzel a tanítványoknak aligha lett tisztább a kép. De nekünk értenünk kell,hogy Jézus emberré válása, keresztáldozata és mennybemenetele (megdicsôülése) egyetlen titok három állomása, és az Élet Kenyerében az egész testté lett, föláldozott és égbetért Krisztus van jelen:embersége, áldozata, fönsége. Hitbeli döntésünk a Szentség színe elôtt nem valami tannak szól, hanem Krisztus egész igazságának és valóságának.
/Szent István Magyar Plébániától,USA,1996/,

21.vas jegyzeteibôl Isten sokféle jelenlétéhez az Eucharisztiában jelenlét is hozzátartozik,igy lesz teljes Jézusnak köztünk való jelenléte.Jézus személyes,rá hagyatkozó hitet vár el, hüséget a vele való szövetséghez /ma is vannak,akik elmennek,és vannak, akik vele tartanak a kemény beszéde ellenére,és nem bánják meg.Az igazi élet választáshoz magunkat meghaladóra kell irányulni/,nemcsak a meglévôk igazolásához szükségesre. Ehhez szükséges,hogy megrendültséget érezzünk.
 
 
0 komment , kategória:  Plébánia,Szent István USA  
Kutatótól15/922
  2018-08-24 11:45:15, péntek
 
  Justus von Liebig: A természet ismerete elvezet a hitre

A természet ismerete az út, mely a Teremtô nagyságának a
csodálatához vezet; az szolgáltatja nekünk Isten fenségének igazi
szemléltetô eszközeit. A természet törvényeinek és a természeti
jelenségeknek az ismerete nélkül csôdöt mond az emberi szellemnek az a kísérlete, hogy kialakítsa elképzelését a Teremtô nagyságáról és kikutathatatlan bölcsességérôl.
Az egyszerü, empirikus természetmegismerés ellenállhatatlan erôvel kényszeríti ránk azt a meggyôzôdést, hogy ez nem olyan határ, amelyen túl már nincsen hozzá hasonló és nála tökéletesebb; a mi észlelésünk számára csak az alsó és legalsó fokozatai hozzáférhetôek, s miként az induktív természetkutatásban minden más igazság, ez is egy legmagasabb
lény létezését okolja meg, amely Lénynek a szemléletére és
megismerésére már nem elégségesek az érzékeink, s amit csak értelmünk eszközeinek a tökéletesítése által tudunk teljes nagyságában és magasztosságában fölfogni.

/Justus von Liebig német vegyész +1873.München/
 
 
0 komment , kategória:  Kutatóktól  
Lelkésztôl-75/921
  2018-08-19 15:20:42, vasárnap
 
  Jn 6,51-58
A nagy oltáriszentségi, eucharisztiás beszéde utolsó részében Jézus nemcsak hitet sürget a maga személyében, hanem valóságos fogyasztását a Kenyérnek, amely Ômaga. Még nyersebben kimondja: Testét (,,húsát'')kell ennünk, és vérét kell innunk! De lehet ez? Nem, ha ,,test szerint'' értjük, mert a ,,Lélek éltet'' (6,63). Akkor hát tisztán szellemileg értsük, mint valami lakomát, amelyre a Bölcsesség hív és bölcsességgel tart jól (vö. 1. olvasmány)? Ilyen értelmezés sincs kizárva az eddigiek szerint, de Jézus tanítványai helyesen megérzik,hogy Ô többet akar mondani, épp ezért háborodnak föl. A folytatásból kitünik, hogy Jézus valóban többet mond (l. a következô vasárnap evangéliuma). ,,Ti is el akartok menni'' megbotránkozva azon, hogy ételül adom magam? Ám menjen, aki nem hisz, és maradjon, aki nem értve is, de hisz! A súlyos oltáriszentségi beszéd teljes horderejét a tanítványok csak az utolsó vacsorán értik meg. És mennybemenetele után
fognak össze-összegyülni, hogy a szent Lakomát megüljék, ,,az Úr
halálának és föltámadásának titkát'' (vagyis a meghalt és föltámadt Urat vegyék a misztériumban), amíg csak el nem jô.
/Szent István Magyar Plébániától,USA,1996/,

20.vas jegyzeteibôl :az ajándékba kapott istengyermeki életnek is szüksége van táplálékra.Jézus is hivatkozik erre:az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem,aki küldött engem.Ezt az eledelt ízlelgetni kell,hogy megmaradjunk Isten vonzáskörében, hogy egységben legyünk Jézussal, erôvel töltsön el.Jézus a föltámadott testtel táplál,ad romolhatatlanságot azon a ponton,ahol sérülékenyek vagyunk.Jézus a hozzá tartozó tagjait mint fô táplálja,igy maradnak a tagok vele és egyméssal is egységben. /Jézus az önmagát adó szavait megerôsíti azzal,hogy életét adja/
 
 
0 komment , kategória:  Plébánia,Szent István USA  
Lelkésztôl-74/920
  2018-08-17 14:16:38, péntek
 
  George Fox: Újjászületve Isten képmására
Egy napon, miután kint jártam, majd hazatértem, fölemeltettem Isten szeretetébe, úgy, hogy csak csodálkozni tudtam szeretetének nagyságán.Ebben a lelkiállapotomban megnyilatkozott nekem az Örökkévaló világossága és hatalma, úgy, hogy világosan láttam, hogy mi minden történt Krisztusban és Krisztus által, s hogy mi mindennek kell még történnie s hogy hogyan gyôzte le és semmisítette meg a Kísértôt, a Sátánt és annak minden müvét, s hogy miként áll fölötte. Fölismertem,hogy ezek a nyugtalanságok javamra voltak, hasonlóképpen a Krisztustól kapott hitem próbatételét szolgáló kísértések is. Ha néha el is fátyolozódott a lelkem, rejtett hitem mégis szilárd maradt; és lelkem mélyén megtartott a remény, mint a horgony a tenger mélyén és
lehorgonyozta halhatatlan lelkemet püspökéhez, s rávette, hogy ússzon a világ tengerén, a tomboló hullámok, a viharok és a kísértések között. De ó! Egyszerre csak jobban láttam, mint valaha félelmeimet, próbatételeimet és kísértéseimet. Amikor kiáradt a fény, mindaz, ami a fényen kívül volt, sötétségnek, halálnak, kísértésnek tünt; az istentelen, bünös dolgok mind nyilvánvalóvá és láthatóvá váltak a fényben. Ezután tiszta tüz támadt bennem, s akkor láttam, hogy miként járt át , tisztító tüzhöz hasonlóan . . . akkor rám szállt a megkülönböztetés lelke, amelyben élesen láttam a saját gondolkodásomat, nyögésemet és sóhajtásomat, s hogy mi volt az, ami megvilágosított engem.
Lélekben ekkor eljutottam a lángoló kardon át Isten paradicsomába.Minden megújult, és az egész teremtés másként illatozott, mint azelôtt; valóban teljességgel leírhatatlanul. Most már csak tisztaságot; ártatlanságot és igazságot ismertem; mert Jézus Krisztus által újjászülettem Isten képmásává, Ádámnak a bünbeesés elôtti állapotába. A teremtés nyilatkoztatott ki nekem, és megmutattatott,hogy minden dolog természetének és gyógyítóerejének megfelelôen kapta a nevét. Az a gondolatom támadt, hogy talán orvosként kellene tevékenykednem az emberiség javára, mivel az Úr kinyilatkoztatta nekem
a teremtmények mivoltát és gyógyítóerejét. A Lélek azonban rögtön tovább vezetett, s egy másik állapotba láttam bele, amely maradandóbb volt, mint Ádám ártatlansága, egy olyan állapotba tudniillik, mint Jézus Krisztusé, ami sohasem bukik el... Az Úr nagy titkokba vezetett be, leírhatatlan mélységek tárultak föl elôttem. Aki átadja magát a Szentléleknek, és felnövekszik a Mindenható képmásává, befogadhatja a bölcsesség Igéjét; .aki kinyilatkoztat minden dolgot, és képes fölismerni az örökkévalóban rejlô egységet.

/George Fox angol prédikátor +1691.London./
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lelkésztôl-73/919
  2018-08-12 15:16:49, vasárnap
 
  Jn 6,41-51
Jézus testével, lelkével, vérével teljes ember volt, ismerték Ôt és
a családját (Mk 6,1-6: 14. vasárnap). Kortársainak ez nehezítette meg,hogy hallatlan üzenetét felismerjék. Hogy jöhetett ez az ember ,,a mennybôl''? Ki tudja ezt, ha nem is érteni, de legalább elhinni? Jézus azt feleli: ,,Senki, hacsak nem indítja rá az Atya, aki Engem küldött.'' Tehát hagynunk kell, hogy Ô indítson és vezessen minket. Ez az a nagy megtérés, mely nélkül nincs hit. A kafarnaumiak keményszívüek, mozdíthatatlanok voltak, akárcsak atyáik a pusztában.
/Szent István Magyar Plébániától,USA,1996/,

19.vas jegyzeteibôl.Amikor Jézus önmagát jelöli meg az örök élet táplálékának ellentétbe kerül azokkal, akik nem ismerik el Istenségét,aki az örök élet forrása.Akkor részesülünk az örök élet táplálékából,ha megmaradunk Isten vonzáskörében, hallgatunk, hangolódunk rá.Ha lépéseket teszünk,mely Isten megtapasztalásához vezet.Jelent állandóságot,folyamatos kapcsolatot. E nélkül életünk sérül,támadások ellen nincs védve./angyalokként mi is résztvehetünk az élet kenyerére buzdításban./
 
 
0 komment , kategória:  Plébánia,Szent István USA  
Szerzetestôl-78/918
  2018-08-10 11:27:28, péntek
 
  Roger Schütz: Isten arcának ragyogása
,,Isten, minden embernek Istene, akik csak éltek az idôk homályos kezdete óta, Szent Lelked által mindannyiunkba bevésted a szeretet törvényét. De csak kevesen fogják föl, hogy azért teremtetted ôket a magad képére szabadnak, hogy szerethessenek.
Isten, élô Isten, Te úgy próbálod megértetni magad, hogy Jézus
Krisztusban szegényként jöttél le a földre. És ezt a Jézust, akit
elvetettek, kereszten gyötörtek, halottként sírba tettek, te
föltámasztottad.''
Senki sem értheti meg Jézus halálát, amíg nem látta ôt mint
Föltámadottat. Ekkor villámként fölragyog a titokbeli valóság értelme: ,,Te, Krisztus, miként tanítványaidnak, nekünk is fölteszed a kérdést: Ki vagyok számotokra?
,,Te vagy az Élô. Te, a Föltámadott, ott vagy annak halálos
félelmében, akit utolér a megpróbáltatás. A te Szent Lelked lakik
abban, aki megéli az emberi szenvedést.
Mindenkit hívsz, hogy kövessen téged. És téged követni annyit tesz,hogy mindennap fölvegyük saját keresztünket. Ám Te aláállsz odáig,ahol mi vagyunk, ha kell, a legmélyebbre is, hogy válladra vedd a mi terhünket. Te közel vagy mindegyikünkhöz. Meglátogatod azokat is, akik anélkül haltak meg, hogy téged megismerhettek volna (1 Pét 3,19-20).
Végtelen irgalmasságod szemlélése jóságot sugároz az alázatos
szívbe, amely engedi, hogy Szent Lelked vezérelje.''
Hogy Krisztus által Isten ennyire mindenkié legyen; messze
meghaladja az emberi értelem fölfogóképességét. Ennek a, titoknak a nagysága elôtt már az Evangéliumban így kiáltott föl egy hívô:,,Hiszek, Uram, segíts kishitüségemen!'' És ez a csekély hit, ez a nagyon kevés, amit ki-ki naponta föl tud fedezni önmagában, íme; ez is elegendô, hogy elôrehaladjunk a Föltámadott nyomdokain.
Aki Krisztust akarja követni, vesse belé bizalmát, nemcsak azokon a napokon, amikor túlcsordul a szíve, de azokban a percekben, is, amikor fölüvölt benne a magány.
,,Ha Te nem támadtál volna föl, Krisztus Urunk, kihez mennénk akkor,hogy megláthassuk Isten arcának ragyogását?
Ha Te nem támadtál volna föl, akkor nem volnánk együtt, hogy
keressük Veled a közösséget. Akkor nem találhatnánk meg nálad a
megbocsátást; a kiengesztelôdést, az újrakezdésnek ezeket a forrásait.
Ha Te nem támadtál volna föl, honnan merítenénk az erôt, hogy
követhessünk emberlétünk végsô határáig, hogy újból és újból Téged választhassunk, egészen öregségünkig?''
Krisztust választani! Ô válaszút elé állít minket: ,,Aki meg akarja
menteni életét, elveszíti azt, aki odaadja életét az én szerelmemért,megtalálja azt.'' De nem erôszakolja ránk a megfelelô választást.Mindannyiunknak szabadságot ad, hogy magunk válaszuk, vagy hogy elvessük azt. Soha nem kényszerít. Egyszerüen, kétezer év óta, szelíd és alázatos szívvel, ott áll minden emberi szív ajtajánál, és kopogtat: ,,Szeretsz-e engem?''
És ha úgy látszik, hogy nem vagyunk képesek válaszolni neki, még mindig így szólhatunk hozzá: ,,Engedd, hogy átadjam magam neked, hogy megnyugodjam benned, Krisztusom, testestôl-lelkestôl.''
Krisztust választani azt jelenti, hogy egyetlen úton járunk és nem
egyszerre kettôn. Aki egyszerre kívánná ôt is követni és saját magát is, az olyan, mintha saját árnyéka után futna, az emberi tekintélyt, a társadalmi megbecsülést hajszolva. Saját magát szolgálván, nemde tudta nélkül is eszközzé tenné Krisztust és azt a közösséget, ami az egyház?
Hátranézni, amikor már elfogadtuk a hívást, nem lehet anélkül, hogy meg ne sebzôdnénk: A sajnálkozás növeli a nyugtalanságot; és önmagunk ellen lázít. Végül is ezek az érzések, mint a hullámok, átcsapnak fölöttünk és a többiek ellen fordulnak. Micsoda pusztítás!
Aki megkísérli, hogy megszökjék az útról, annak számára nincs
fontosabb, mint hogy meghallgassák. Hogy ne ôrizze saját magában azt,ami megsebzi bensejét, hogy ne maradjon félholtan. Hogy merjen mindent föltárni egy másik személynek, aki képes rá, hogy megpróbáltatásain keresztültörve ôt belülrôl megragadja, szívében olvasni tudjon,anélkül, hogy ítélkeznék.
És akkor eljön a nap, amelyen azt fogja suttogni: ,,Arra vágyódva,
hogy csak az egyedül szükségesnek éljek, rád gondolok, Föltámadott.Szívem és lelkem, a testem is, miként a szomjas föld, terád szomjazik. Mikor elfeledtelek, akkor sem szüntem meg szeretni téged.És Te reám árasztod azt a szeretetet, amelynek neve megbocsátás, és élôvé teszel engem.''
Roger Louis Schütz a taizei szerzetes közösség alapitója +2005.Taizei
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lelkésztôl-72/917
  2018-08-05 11:48:18, vasárnap
 
  Jn 6,24-35
,,Uram, add nekem ezt az élô vizet!'' -- mondta a szamaritán
asszony (Jn 4,15). ,,Uram, add nekünk ezt a kenyeret!'' -- mondják
most a zsidók. Jézus sugallta ezt a kérést, mikor oly életrôl beszélt
nekik, amely nem romlik meg, mint a manna (vö. 1. olvasmány), és amelyörök életet ad. A manna, amelyet a 78. zsoltár ,,mennyei kenyérnek''hív, az Emberfiában való hitre készített elô, mert Ô az a kenyér, ki valóban a mennybôl szállt alá. Ezt a Kenyeret csak ajándékul kaphatjuk Istentôl, munkával ki nem érdemelhetjük. Ami egyedül szükséges: hívô lélekkel megnyílni Isten valósága elôtt, készen várni, hogy még a megfoghatatlant is befogadjuk. Némelyek rosszul teszik föl a kérdést,vajon Jézus az Igében való hitrôl szól-e, vagy a Szentség vételérôl (,,enni a Kenyeret''), -- mert beszéde folyamán egyre világosabb, hogy a kettô elválaszthatatlan.
/Szent István Magyar Plébániától,USA,1996/,

18.vas jegyzeteibôl:Jézus a testi táplálékról annak létrehozójára és a lelki táplálékra irányítja a figyelmet.Ezek által növekedjék az Istennel való személyes kapcsolat.Ezen ajándékok forrására gondolva szükséges a hitben gyarapodás,hogy fel tudjuk ismerni, be tudjuk azokat fogadni egyéni és közösségi életünkben,hogy ezek áradását megtapasztalhassuk./Hozzá kell menni kérdéseinkkel,és a tetteket megelôzôen be kell fogadni,hogy választ kaphassunk alapvetô kérdéseinkre/
 
 
0 komment , kategória:  Plébánia,Szent István USA  
Zsinati dokumentumból6/916
  2018-08-03 11:12:47, péntek
 
  35. Krisztus, a nagy próféta, aki az élet tanúságával és a szó
erejével hirdette meg az Atya országát, dicsôségének teljes
kinyilvánulásáig betölti prófétai küldetését, nem csupán a Hierarchia által, mely az ô nevében és hatalmával tanít, hanem a világi hívek által is, akiket tanúnak állít, és a hit érzékével és a szó
kegyelmével ellát (vö. ApCsel 2,17--18; Jel 19,10), hogy az evangélium ereje a mindennapi életben, a családban és a társadalomban megnyilvánuljon. Az ígéret fiainak bizonyulnak, ha erôsek a hitben és a reményben, jól fölhasználják a jelen pillanatot (vö. Ef 5,16; Kol 4,5), és türelmesen várják az eljövendô dicsôséget (vö. Róm 8,25). Ezt a reményt pedig ne zárják magukba, hanem folyamatos megtéréssel és küzdve ,,ennek a sötét világnak kormányzói, a gonosz szellemek ellen''
(Ef 6,12) a világi élet struktúráin keresztül is fejezzék ki.
 
 
0 komment , kategória:  II.vatikáni zsinat  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 74 db bejegyzés
Összes: 929 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 57
  • e Hét: 423
  • e Hónap: 1029
  • e Év: 51907
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.