Belépés
eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz Lauter Szabolcs
1987.09.04
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
ooOoo
  2019-01-29 12:23:16, kedd
 
 










Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2019-01-29 12:16:16, kedd
 
  Rudolf Steiner: A zeneiség lénye és a hangélmény az emberben

GA 283
Puha borító, 114 oldal

8 előadás, 3 kérdésmegválaszolás és 2 zárszó, amelyeket Steiner Kölnben, Berlinben, Lipcsében, Dornachban és Stuttgartban, 1906-ban és 1920-23-ban tartott.

A zeneiség lényege

1. előadás
Schopenhaueri gondolatok a zene okkult szemléletének kiindulópontjaként - Az emberi lélek felemelkedése spirituális fejlődés útján - A devachán mint a szférák zenéjének világa - A földi zene mint a magasabb világokban észlelt hangzások utózengése - A dúr és moll mélyebb jelentősége.

2. előadás
Goethe és Schopenhauer nézetei a művészetek jelentőségéről - Az ember háromféle tudatállapota - Az emberi lélek időzése a devachánban és a szférák zenéjének átélése az álomtalan alvás alatt - A földi zene mint öntudatlan emlékezés erre az átélésre - Ezen összefüggések tudatossá tétele az okkult fejlődés által.

3. előadás
A zenei és matematikai tehetség öröklődése a Bach- és Bernoulli-családban - Az egyéniség kapcsolata az öröklött képességekkel - Az emberi lény létesülése elmúlt földkorszakokban - A hallás-, beszéd- és egyensúlyszervek fejlődése.

4. előadás
Goethe nézetei a művészetekről és Schopenhauer véleménye a zene sajátos helyzetéről - E gondolatok továbbfejlesztése Richard Wagnernél - A zene jelentősége okkult álláspontból - Az alacsonyabb lénytagok átváltozása a zene hatására.

Kérdésekre adott válaszok és zárszavak

A kérdések 1. megválaszolása:
A zene fejlődése a jövőben - Hangrendszerünk bővülése az egyes hangok újszerű átélésével - Új impulzusok behatolása az emberiségfejlődésbe és az ezzel összefüggő nehézségek - A zeneiség összefüggése a légzési folyamattal és az emberlény tagozódásával.

A kérdések 2. megválaszolása:
Művészet és művészetszemlélet - Egyes kérdésfeltevések absztraktsága - Meseértelmezés.

A kérdések 3. megválaszolása:
A művésziség lényege - Az egyes hangok átélése - Kapcsolat a színek, a beszéd és az ének között - A drámaművészet lesüllyedése a naturalizmusba - Az euritmia létrejötte az emberlény okkult szemléletéből - Geothe kapcsolata a hangtanhoz - Rövid megjegyzés az éneklési módszerekhez.

1. zárszó:
A fafajták jelentősége a hangszerek építésénél - Az akusztika problémái és a tér kialakulása - Egy táj geológiai viszonyai és lakosainak muzikalitása - Dr. Thomastik újonnan épített hegedűje.

2. zárszó:
Az ember lényének összefüggése a kozmikus világokkal, egy kínai legenda ábrázolva - A zene jelentősége a régi kultúrákban.

Az ember megnyilatkozása hangban és szóban

Előadás
Ősbeszéd és ősének - A konszonáns és vokális elem - A 12 őskonszonáns (mássalhangzó) - Az emberi organizmus mint zenei eszköz. Az élet a halál után a szellemi világ teremtő hangjában és szavában, a szférák zenéjében - A planéták istenei, akik az állócsillagok kozmikus hangszerein játszanak.

1. előadás
A hallási folyamat okkult szemlélete - A zene átélésének változása az atlantiszi kortól a jelenig - Az oktáv belső tagozódása - A zene jövőbeli elmélyülése a vallásos átélésig - E szempontok felhasználása a zenei nevelésben.

2. előadás
A különböző intervallum-élmények lényege - A melódia, a harmónia és a ritmus kapcsolata a gondolkodáshoz, az érzéshez és az akarathoz - A zene eredete spirituális átélésében - A fúvós, vonós és ütős hangszerek mint megvalósult imaginációk.

3. előadás
A hierarchiák és a hangok világa - Szellemi események mint a tudati változások okai a Krisztus utáni 4. században - Isteni világok átélése a zene által a lemúriai és az atalntiszi korban, és ennek elvesztése a terc-érzés létrejöttével.

A könyv besorolása: Antropozófia - Rudolf Steiner, Művészet és irodalom
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Enneagram - Kilences Archetípus Szintjei
  2019-01-29 12:15:31, kedd
 
  (Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

9 - Közvetítő/Béketeremtő

Bűnök:
Mentális: Hanyagság (Önfeledés)
Asztrális: Jóra való restség (Lustaság)
Lényegi Minőségek - Erények:
* Szeretet
* Helyénvaló Cselekvés

A Kilences archetípus rövid személyiségrajza

Egészséges:

Mélységesen fogékony, elfogadó, fesztelen, érzelmileg stabil és derűs. Bízik önmagában és másokban, nem aggódik önmaga és az élet miatt, ártatlan és egyszerű. Türelmes, mesterkéletlen, jó természetű, őszintén kedves. / Élénk képzeletű és kreatív, rá tud hangolódni a nem verbális kommunikációra. Derűlátó, megnyugtató, segítőkész: gyógyító és nyugtató hatással van másokra - összehangolja a csoportokat, összehozza az embereket. Jól tud közvetíteni az emberek között, szintézist teremt, jó kommunikátor. Legjobb formájában: Ura lesz önmagának, autonómnak és elégedettnek érzi magát: kivételes lelki egyensúly és megelégedettség jellemzi, mivel valóban jelen van önmaga számára. Paradox módon éppen mert egységben van önmagával, képes mély kapcsolatok kialakítására másokkal. Elevenebb és éberebb, jobban odafigyel önmagára és másokra.

Átlagos:

Szerényen a háttérben marad, kellemesen viselkedik, alkalmazkodik, másokat eszményít és megy utánuk, hogy elkerülje a konfliktusokat. "Életfilozófiája" van, amellyel gyorsan el tudja hallgattatni a szorongásait. Állandóan szívességeket tesz másoknak. Reakcióiban lassú és engedékeny, a problémákat elkerüli vagy a szőnyeg alá söpri. Passzívvá válik, eltávolodik, nem reagál a dolgokra, figyelmetlen. Gondolkodása ködös és tűnődő lesz, főként a fantáziái foglalkoztatják, kezdi "kiszűrni" a zavaró valóságot, teljesen megfeledkezik róla. Érzelmileg eltunyul, ha nehézségek merülnek fel, vonakodik megerőltetni magát (és tartósan összpontosítani). passzív-agresszív és közömbös. / Mások lecsillapítása érdekében kezdi elbagatellizálni a problémákat, "mindenáron békét" akar. Fatalistává és rezignálttá válik, ugyanakkor makacs is lesz és ellenáll a külső befolyásnak. Egyre többet ábrándozik, csodáktól várja a megoldást. Tagadásával és konokságával akarata ellenére konfliktusokba keveredik másokkal.

Egészségtelen:

Elfojtásos és kialakulatlan lehet, a gyengeség benyomását kelti. Nem akar problémákkal foglalkozni: levertté és fásulttá válik, minden konfliktust leválaszt a személyiségéről. Hanyag és veszedelmesen felelőtlen. / Mindent ki akar zárni a tudatából, ami hatással lehetne rá, ez végül olyan fokú disszociációt eredményez, amely működésképtelenséghez vezet: eltompul, deperszonalizálódik. / Súlyosan dezorientált és katatón lesz, feladja önmagát, visszahúzódik szétzúzott belső burkába. Lehetséges a többszörös személyiség kialakulása.
Fő indítékai: Szeretne derűsen, lelki békében élni, a környezetében harmóniát teremteni, a dolgokat a jelenlegi formájukban megőrizni. Kerülni akarja a konfliktusokat és feszültségeket, menekülni szeretne a nyugtalanító problémák és a vele szemben támasztott követelmények elől.

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Az Enneagram bölcsessége)

"Sodródom az árral."

Jelzők:

* A gyógyító
* Az optimista
* A békítő
* A megnyugtató
* Az utópista
* A "semmi különös"

"Az emberek többsége úgy gondol a békére, mint olyan állapotra, amikor semmi rossz nem történik vagy szinte semmi nem történik. Ámde ha azt akarjuk, hogy a béke elérjen bennünket, s derűvel és jóléttel ajándékozzon meg, akkor a békének inkább a valami jó történik állapotának kell lennie."
(E. B. White)

"Van ár, ami túl magas a békéért, és ez az ár egy szóban megfogalmazható. Senki nem fizethet a békéért az önbecsülésével."
(Woodrow Wilson)

"Az embernek valamiféle külső tevékenységre van szüksége, mert belül tétlen."
(Schopenhauer)

"A tunyaság kellemes, de csüggesztő állapot: tennünk kell valamit ahhoz, hogy boldogok legyünk."
(William Hazlitt)

Fő félelem: A veszteségtől és az elkülönüléstől; attól, hogy megsemmisülnek.
Fő vágy: Fenntartani a belső stabilitásukat és lelki békéjüket.
A felettes én üzenete: "Akkor vagy jó, ha a körülötted lévők jól vannak."

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Fejlődés és leromlás szintjei

1. A higgadt útmutató

A legegészségesebb Kilencesek képességeiket teljesen kihasználó, független személyiséggé válnak. Mivel legyőzték a veszteséggel és a másoktól való elválással kapcsolatos félelmüket, higgadttá és valóban önállóvá válnak. Rendkívüli, mélységes elégedettséget éreznek és megingathatatlan nyugalmat, mivel egyesültek valakivel, akitől soha nem választhatóak el: önmagukkal. Elérik a békét, amit mindig is kerestek, mert valóban rátaláltak saját magukra. Ez a fajta egészség és integritás roppant ritka a világban, és ha létrejön, sugárzó belső szépség, csodálatos kreativitás és örömteliség forrása lesz.

Nyugodt derűjük ellenére a legegészségesebb Kilencesek tele vannak élettel és energiával, kapcsolatban állnak a gondolataikkal, érzéseikkel és vágyaikkal. A legegészségesebb Kilencesek még az agresszív érzéseikkel is tisztában vannak, de nem riadnak meg tőlük. Felismerik, hogy az agresszív késztetések nem azonosak az agresszív viselkedéssel, a másokkal szembeni destruktív megnyilvánulásokkal. Tehát mivel a Kilencesek teljesen birtokában vannak önmaguknak, többet tudnak adni magukból másoknak, mint korábban valaha, így kapcsolataik kielégítőbbek lesznek, hiszen új mélységeket érnek el.

2. A fogékony ember

Sajnos még az egészséges Kilencesek sem mindig ennyire egészségesek. A nyugalmat nehéz huzamosabb ideig fenntartani, és elméjük sötétebb zugaiban mindig ott lappang a félelem, hogy elveszíthetik egyensúlyukat, valamint a környezettel és a számukra fontos emberekkel érzett összhangjukat. Ha ezek a félelmek eluralkodnak rajtuk, akkor a Kilencesek úgy próbálják megteremteni lelki békéjüket, hogy elvesztik az önreflexivitásukat. Ahelyett, hogy teljes tudatossággal fordulnának önmaguk, mások és az adott pillanat felé, kezdenek alig észrevehetően belefeledkezni a benyomásaikba, kezdik elfelejteni, hogy ők is aktív részesei annak, amit átélnek. A másikkal való harmonikus egyesülés vágya miatt kezdik elveszíteni a szilárd belső központjukat. Úgy akarják megtartani magukban a békesség érzését, hogy szétoszlatják saját tudatosságukat, és ezzel elveszítik a kapcsolatot érzékelteik és ösztöneik alapjaival.

Mivel énérzésük úgy alakult ki, hogy mindkét szülővel azonosultak, a Kilencesek nagyon jól képesek azonosulni másokkal: nagyon odafigyelnek azokra a személyekre, akik központi szerepet töltenek be, az életükben. Rendkívül fogékonyak, oly mértékben képesek azonosulni másokkal, hogy nem figyelik önmagukat, nem éreznek kétségeket önmagukkal kapcsolatban és nem énközpontúak. Az egészséges Kilencesek nemcsak hogy képesek teljes figyelmükkel mások felé fordulni, hanem kifejezetten erre is vágynak. Mivel azonosulni tudnak az emberekkel, az egészséges Kilencesek hatalmas szeretetre, másokat fenntartó gondoskodásra képesek.

3. A segítőkész béketeremtő

Mivel lelki békéjükre fenyegetést jelent minden feszültség, amely köztük és a környezetük között felmerül, ezért az egészséges Kilencesek igyekeznek gondoskodni arról, hogy életük minden területén béke uralkodjon. A béke megszerzésének és fenntartásának vágya arra motiválja őket, hogy békéltetővé váljanak, közvetítsenek a hozzájuk közel álló személyek közti vitákban és konfliktusokban. A Kilencesek szeretnék összebékíteni az embereket, hogy mindenki ugyanolyan békében élhessen, amilyen békében ők vannak saját magukkal.

Azért is jó közvetítők, mert komolyan veszik mások panaszait. Megértik az emberek közti valódi különbségeket és azt, hogy miért idegeskednek vagy aggódnak mások az őket foglalkoztató dolgok miatt. Az egészséges Kilencesek képesek meglátni az egyetértésre módot adó területeket, és arra törekszenek, hogy összebékítsék az embereket, mert érzésük szerint sokkal több nyerhető az együttműködéssel, mint a megosztottsággal.

4. A készséges szerepjátszó

Az átlagos Kilencesek kívülről nem látszanak nagyon különbözőnek az egészséges Kilencesektől, pedig változás következett be, de nem annyira a cselekedeteikben, mint inkább az attitűdjeikben. Az egészséges Kilencesek és az átlagos Kilencesek között az a fő különbség, hogy az egészséges Kilencesek kapcsolatban állnak önmagukkal és másokkal, míg a típus átlagos képviselői már kezdik elveszíteni ezt a kapcsolatot, és alárendelik magukat a különféle szerepeknek és társadalmi konvencióknak. Nem akarnak túlságosan kilógni a tömegből, igyekeznek minél inkább a háttérben maradni, hogy ne zavarják meg környezetüket.

Az egészséges szinteken a Kilencesek dinamikus egyéniségek, akik azon fáradoznak, hogy pozitív, harmonikus környezetet teremtsenek. Eközben azonban attól kezdhetnek félni, hogy akaratuk vagy vágyuk érvényesítése során konfliktusba kerülhetnek a többi emberrel, s ez tönkreteheti békéjüket. A Kilencesek akkor csúsznak át a kontinuum átlagos tartományába, amikor attól kezdenek félni, hogy konfliktusba kerülnek az emberekkel. Furcsa módon éppen ez a stratégia lesz a Kilencesek és a többi ember között kialakuló konfliktusok egy jelentős részének a forrása. Az emberek figyelmet és válaszokat várnak a Kilencesektől, akik azonban reflexszerűen kerülik a lehetséges konfliktusokat és elfojtják véleményüket, ezért nem adják meg a várt válaszokat. ("Hol szeretnél ma vacsorázni?" "Nekem mindegy, menjünk oda, ahová kedved van.")

5. A külső szemlélő

Mivel érzelmi stabilitásuk attól függ, hogy fenn tudják-e tartani vélekedéseik és idealizációik belső világát, az átlagos Kilencesek ezen a szinten félnek a változástól. Semmi olyat nem akarnak tenni, ami felizgatná őket, ezért a status quo hívei lesznek, amennyire csak lehetséges. Nem tesznek komolyabb erőfeszítéseket, inkább csak hagyják, hogy minden alakuljon magától, az ő közbeavatkozásuk vagy reakciójuk nélkül.

A helyzet iróniája, hogy az átlagos Kilenceseknek valójában igenis tenniük kell valamit azért, hogy semmit se kelljen tenniük: el kell távolodniuk a környezetükben mindentől, amit a békéjüket fenyegető tényezőnek tekintenek. Egészséges fesztelenségükből reakcióképtelenség lesz, mintha valamiféle kapcsolat megszakadt volna, nem vesznek tudomást a környező világ bizonyos aspektusairól. Továbbra is barátságos viszonyban maradnak a valósággal, de nem szolgai módon. Lomha megelégedettség, szellemi lustaság, érzelmi tunyaság vesz erőt rajtuk. ("Ugyan, amiatt nem kell idegeskednünk...") Passzívvá válnak: a dolgok egyre inkább csak megtörténnek az átlagos Kilencesekkel.

6. A rezignált fatalista

Ha nem vezetett sikerre, hogy nem csináltak semmit, és úgy tűnik, hogy mégis kénytelenek szembenézni problémáikkal vagy a másokkal kialakult konfliktusaikkal, az átlagos Kilencesek ezen a szinten megpróbálják elbagatellizálni a gondjaikat. Alábecsülik tétlenségük következményeinek súlyosságát és azt is, hogy milyen nehéz lesz másvalakinek megoldani azokat a problémákat, amelyekkel ők nem hajlandók szembenézni. Ami azt illeti, szinte minden cselekvés szükségességét alábecsülik.

Mire eljutnak ebbe az állapotba, igen valószínű, hogy az átlagos Kilencesek életében már akad néhány valódi probléma, de nagyon büszkék arra a képességükre, hogy bármit elviselnek: tudják, hogy minden nehézségen túl tudnak jutni, ha figyelmen kívül hagyják őket. Így aztán ahelyett, hogy összeszednék magukat, fatalistává válnak: úgy érzik, semmit sem lehet tenni a dolgok megváltoztatása érdekében, és különben is, bármi legyen is a probléma, az valójában nem is igazán probléma. ("Hát, tulajdonképpen nem is fontos.") Egészséges fogékonyságuk beletörődéssé romlott; ez már nem érett megfontolásból született engedékenység, hanem a dolgok egyszerű feladása. Nem derűlátás, hanem önzés. ("Nem is akarom hallani - csak felizgatnám magamat.")

7. A tagadó "lábtörlő"

Az egészségtelen Kilencesek hajthatatlanná válnak abban, hogy nem néznek szembe konfliktusaikkal és problémáikkal. Aktív ellenállással kerülik el, hogy észre kelljen venni a problémáikat (tagadás), mivel ezáltal megvédhetik magukat érzelmi fájdalmaktól és szorongástól és fenntarthatják kapcsolataikat az illúzióikkal. Ennek következtében az egészséges Kilencesek makacsak, hanyagok és sziklaszilárdan ellenállnak minden, a változás felé ható nyomásnak. Hiába van az orruk előtt egy probléma viszonylag egyszerű megoldása, az egészségtelen Kilencesek nem tesznek semmit és nem is akarnak cselekedni.

Minden energiájukat arra fordítják, hogy fenntartsák a valósággal szemben kialakított elhárító mechanizmusaikat, hogy semmi se érhesse el őket. Másokat rendkívüli mértékben frusztrál ez az elfojtásos ellenállásnak nevezett védekezés, mivel szinte lehetetlenné teszi, hogy bármit is elérjenek az egészségtelen Kilenceseknél. Olyan ez, mintha bereteszeltek volna egy belső ajtót, s most senki nem tudna bejutni hozzájuk. Groteszk helyzet, hogy az egykor oly nyílt és fogékony ember mostanra bevehetetlenné vált. Dühösek, ha a többi ember megpróbálja rákényszeríteni őket bármiféle cselekvésre, mert ezzel szorongásaikat is felébresztik. Az egészségtelen Kilencesek csak úgy tudják kifejezni haragjukat, hogy ellenállást tanúsítanak másokkal szemben, és csak még jobban elzárják őket maguktól. A passzív ellenállás az egészségtelen Kilencesek agressziójának legerőteljesebb kifejezésmódja, leszámítva azon ritka dühkitöréseket, amelyekre az elfojtás pillanatnyi zavarai alkalmával kerül sor.

8. A mindentől elszakadt robot

A valóság nyomása és a többi ember ellenségessége olyan erősnek bizonyulhat, hogy a neurotikus Kilencesek, csak hogy ne tudatosuljon bennük, amit tettek, teljesen megszakíthatják a kapcsolatukat mindennel. Lelkileg "kioltják magukat", hogy ne érintkezhessenek a valósággal és a valóság ne érintkezhessen velük. Szorongástól való félelmük annyira felerősödik, hogy a neurotikus Kilencesek lehasítják önmagukat a valóságról, és deperszonalizálódnak. Csecsemőszerű állapotba kerülnek, mintha csak az anyaméhbe vágyódnának vissza. Oly sok mindent zárnak ki önmagukból, hogy végül egyfajta zsibbadt, érzelemmentes, az emlékezetkieséshez hasonló állapotba húzódnak vissza, és teljesen elszakadnak önmaguktól.

A neurotikus Kilencesek a robotokra emlékeztetnek: nem éreznek semmit, nem reagálnak semmire. Olyan hatást keltenek, mintha a személyiségüket eltávolították volna a testükből, amely azonban így is tovább működne. Valóságtapadásuk mértéke olykor megdöbbentő lehet. Előfordulhat például, hogy elveszítették egy végtagjukat, ám vagy tagadják ennek megtörténtét, vagy pedig azt gondolják, hogy az elvesztett kar vagy láb újból ki fog nőni. Azt képzelhetik, hogy valójában nem is rúgták ki őket, vagy hogy válásuk vagy valamely ismerősük, rokonuk halála igazából nem is következett be. Bármilyen szánalmas is ez a tudatállapot, azért szép, hogy legalább valamennyire megfelel a valós élethelyzetüknek, hiszen a Kilencesek már jó ideje "távol voltak" önmaguktól. Mostanra azonban az önmaguktól való disszociáció állandósult, ez lett az életmódjuk vagy pontosabban az élettelenségük módja.

9. Az önfeladó kísértet

Ha történik valami, ami átbillenti őket a szakadék peremén (ha például a valóság olyan nyomást gyakorol rájuk, ami elől nem menekülhetnek), akkor a neurotikus Kilencesek a pszichózisra jellemző módon elszakadhatnak a valóságtól, pszichéjükben pedig szkizoid hasadás következhet be. Személyiségük széthullik, és az önmaguktól való elszakadás szélsőséges formát ölt. Korábban már láttuk, hogy az élet felé nyitott, fogékony beállítottságuk hogyan segítette elő, hogy menekülni tudjanak az önmagukra vonatkozó tudatosságtól. Most végképp megszöknek önmaguk elől, és az autizmusra emlékeztető állapotba húzódnak vissza.

Ha a Kilencesekkel gyerekkorukban tartósan és szélsőségesen rosszul bántak, akkor felnőve különösen hajlamosak lehetnek a többszörös személyiség szindrómára. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden többszörös személyiség szindrómában szenvedő beteg Kilences, sem pedig azt, hogy minden egészségtelen Kilencesben többszörös személyiség fog kialakulni, de úgy tűnik, van némi átfedés a két állapot között. Az ilyen esetekben annak lehetünk tanúi, miként alakulhat ki többszörös személyiség az egyénnek abból a próbálkozásából, hogy egymással igen éles konfliktusban álló érzelmi tartalmakat egyeztessen össze, és ebből identitást építsen.

Zárógondolatok

Ha visszatekintünk a Kilencesek leromlására, láthatjuk, hogy az átlagos és egészségtelen Kilencesek pontosan azt idézik elő, amitől legjobban félnek, elveszítenek másokat és elszakadnak tőlük. Végül amikor a személyiségük teljesen széthullik, már nemcsak másoktól válnak el, hanem önmaguktól is. Teljesen elidegenednek és mélységesen rettegnek saját életüktől. Személyiségük megmaradt magja ilyenkor már csak rendkívüli nehézségek árán lehet képes önmaga újjáépítésére.

Úgy tűnik, hogy a Kilencesek közül viszonylag kevesen jutnak el a neurózis e legsúlyosabb állapotába. Lehetséges, hogy egy válságot követően eljutnak az egészségtelen állapotokig (tagadás, disszociáció), de aztán képesek visszakapaszkodni egy olyan szintre, ahol többé-kevésbé normálisan folytathatják életüket. Elhárításaik igen erősek és hatásosak, mivel életük minden részletére kiterjednek, és a Kilencesek - függetlenül attól, hogy ez jó-e vagy sem - el tudják fojtani traumáik többségét és folytatni tudják az életüket. A nehézségek elviselésére való képességnek azonban minden esetben az az ára, hogy ezeknek az embereknek érzelmileg és személyesen is elszegényedett életet kell élniük.

Ebből a nézőpontból belátható, hogy a Kilencesek fő gondja az volt: hogy ébresszék fel önmagukat, és ha sikerült teljesen birtokba venniük magukat, hogyan őrizhetik meg ezt az állapotot. A válasz az, hogy a Kilenceseknek meg kell tanulniuk elfogadni a szenvedést, különösen a szorongásokhoz kapcsolódó szenvedést. A tudatosan elfogadott szenvedés katalizátorként hat az emberekre, sokkszerű tudatosságra ébreszti őket. A szenvedés emellett arra is rákényszerít bennünket, hogy eldöntsük, mit is jelent az számunkra. Ha értelmet adunk élményeinknek, azzal megalkotjuk önmagunkat. Amikor a Kilencesek a szenvedést pozitív erőként alkalmazzák életükben, azzal nem csupán értelmet adnak életüknek, hanem segítenek fenntartani öntudatukat is. Az a személy, aki képes értelmet adni szenvedéseinek, egyszerre lesz a szenvedést átélő én és a szenvedésein túllépő én. Ez az a pillanat, amikor az én öntudatra ébred, és egyesül önmagával.

Fordította: Sóskuthi György
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Enneagram - Ötös Archetípus
  2019-01-29 12:14:36, kedd
 
  (Russ Hudson / Don Richard Riso: Az enneagram bölcsessége)

Az Ötösök erősségének kihasználása

"Bármi beszélni kezd hozzád, ha eléggé szereted."
(George Washington Carver)

Az Ötös típus legnagyobb ajándéka a világnak a rendkívüli éleslátás és megértés, amely bizonyos területeken szerzett szakértelemmel párosul. Az egészséges Ötösök a megértés révén egyidejűleg több álláspontot is képesek fölfogni; egyszerre értik meg az egészet és annak alkotóelemeit. Számos különböző nézőponttal foglalkozhatnak anélkül, hogy bármelyikhez is kötődnének. Meg tudják állapítani, hogy az adott körülmények között melyik megközelítés a leghasznosabb egy adott probléma vizsgálatához.

Az Ötösök rendkívül jó megfigyelők és hamar felismerik a lényeget. Érzékenyek a környezetükre, és olyan jelentéktelen változásokat vagy ellentmondásokat is észrevesznek, amelyek fölött mások valószínűleg elsiklanának. Sok Ötösnél figyelhető meg, hogy egy vagy két érzékszervük különösen fejlett. Az egyiküknek például rendkívül pontos lehet a színlátása, míg a másik a hangokra fogékony, s könnyedén felismeri a ritmusokat vagy a zenei hangokat.

Az Ötösök nem veszítik el gyermekkori kíváncsiságukat: továbbra is állandóan kérdeznek, mint például: "Miért kék az ég?" vagy "Miért esnek a dolgok lefelé, és nem felfelé?" Az Ötösök semmit sem vesznek magától értetődőnek - ha tudni akarják, mi van egy kő alatt, ásót ragadnak, kiássák a követ, és alaposan megnézik, mi van alatta. Úgy tűnik, hogy az Ötösök rendkívüli összpontosító és figyelemkoncentrációs képességgel rendelkeznek, ráadásul ezt hosszú időn keresztül fenn tudják tartani. Emellett roppant türelmük is van annak vizsgálatához, ami felkeltette a figyelmüket. Az összpontosításnak és a türelemnek köszönhetően elég sokáig ki tudnak tartani egy adott feladat mellett ahhoz, hogy aranyat csináljanak belőle.

Kíváncsiságuk és széles látókörük eredményeként az egészséges Ötösök igen találékonyak és innovatívak. A gondolatok vizsgálatának és a velük való játéknak a képessége értékes, praktikus és eredeti alkotásokhoz és felfedezésekhez vezethet - a tudományos és orvosi találmányoktól a meglepően újszerű művészi eredményekig vagy éppen egy újfajta módszerig, amellyel több régi dobozt lehet tárolni a garázsban. Ha például nem elégedettek egy cselló hangjával, magnóra vehetik azt, hogy aztán visszafelé játsszák le, s közben megváltoztassák a hangszínt is. A tudományos beállítottságú Ötösök azért tesznek felfedezéseket, mert őket a szabályok alóli kivételek érdeklik. Figyelmüket azokra a területekre összpontosítják, ahol a szabályok repedezni kezdenek, vagy azokra az apró következetlenségekre, amelyek mások számára lényegtelennek tűnnek.

Az Ötösök élvezik, ha eredményeiket másokkal is megoszthatják, és az élet ellentmondásosságára vonatkozó megfigyeléseiket gyakran különös humorral fűszerezve tálalják hallgatóik elé. Szünet nélkül szórakoznak - és borzadnak - az élet furcsaságain, és ezt úgy adják elő másoknak, hogy állandóan apró változtatásokat eszközölnek a képen, miáltal mindig újabb, addig nem látott képtelenségekre derül fény. Szívesen eljátszadoznak a dolgokkal, ami fekete humorban, szóviccekben vagy szójátékokban fejeződhet ki. Van bennük valami csintalanság és elevenség - valami pajkosság. Szeretik kiprovokálni, hogy az emberek mélyebben elgondolkozzanak az életen, és a humor gyakran kiváló eszköz arra, hogy elmondják azokat a gondolataikat is, amelyek másként esetleg túl fenyegetőnek tűnnének.

Az integráció útja: az Ötöstől a Nyolcas felé

Az Ötösök úgy valósítják meg magukat és úgy maradnak egészségesek, hogy megtanulják, miként kell visszanyerni és birtokolni testi jelenlétüket és ösztönenergiáikat - akárcsak az egészséges Nyolcasok. Ez azért van így, mert a magabiztosság alapja, a teljesség, az erő és alkalmasság érzése a test ösztönenergiáiból táplálkozik, nem mentális struktúrákból. Az integrálódó Ötösök ezért úgy fejlődnek, hogy "a fejükből kilépve" visszatérnek a földre, s mélyebben átélt kapcsolatba kerülnek vitalitásukkal és fizikai állapotukkal.

Ha szorosabb kapcsolatba kerülnek a test életével, az az Ötösökből általában heves szorongást vált ki. Úgy érzik, el fogják veszíteni egyetlen véderejüket is: elméjük menedékét. Az elme biztonságosnak, megbízhatónak és bevehetetlennek tűnik a számukra, míg a test gyengének, sebezhetőnek és megbízhatatlannak. Ráadásul a testtel való mélyebb kapcsolat utat enged annak is, hogy a hosszú elszigeteltségük miatti fájdalom és bánat heves érzései tudatosodjanak bennük. Mégis kizárólag a testtel mint alappal való szilárd kapcsolat révén érezhetik azt a belső támogatást, amire szükségük van e régóta elfojtott érzések feldolgozásához.

Ahogy megtanulják, miként éljenek együtt ösztönenergiáikkal, az Ötösök elkezdenek teljesebb mértékben részt vállalni világukban, s tudásukat és jártasságaikat a közvetlen gyakorlati problémák megoldásában kezdik hasznosítani. Ahelyett, hogy kibújnának a felelősség alól és elhúzódnának a többi embertől, az integrálódó Ötösök képesnek érzik magukat arra, hogy komoly kihívásokat is felvállaljanak, s gyakran vezető szerepbe kerülnek. Mások ösztönösen megérzik, hogy az Ötösök önös érdekektől mentesen kutatnak a pozitív megoldások után, és ezért köréjük gyűlnek, hogy támogassák őket terveik megvalósításában. A való világhoz csatlakozással az Ötösök nem veszítik el az elszigeteltségükben oly gondosan kiművelt szellemi képességeiket és jártasságaikat; ehelyett képessé válnak arra, hogy ezeket az adományokat stratégiai és konstruktív módon fogják munkára - akárcsak a jól működő Nyolcasok.

Abból azonban az Ötösöknek sem lesz különösebb hasznuk, ha az átlagos Nyolcasok tulajdonságait próbálják utánozni. Ha az önvédelemre összpontosítanak, nem vesznek tudomást sebezhetőségükről, és kapcsolataikat konfrontációknak tekintik, az nem sokat segít az Ötösöknek abban, hogy leküzdjék szenvtelenségüket és a szociális elszigetelődés érzését. Ahogy elkezdenek közvetlenül tapasztalni, és lelki munkával átdolgozzák az elmével való azonosulásukat, megjelenik bennük az egészséges Nyolcasokra jellemző erő, akaraterő és magabiztosság is.

A személyiség lényeggé alakítása

"Tudatunk valamelyik hátsó zugában ott lángol, tündököl a létezésünk felett érzett, teljesen feledésbe merült csodálat. A művészet és a lelki élet célja az, hogy megpróbálja a felszínre hozni ezt az eltemetett, csodálatos napkeltét."
(G. K. Chesterton)

Amikor valóban jelen vagyunk az életben, amikor ellazultunk és kapcsolatban állunk a testünkkel, akkor kezdjük el érzékelni belső tudásunkat, belső útmutatásunkat. Pontosan arra vezet rá bennünket, amit tudnunk kell, és döntéseink ebből a belső bölcsességből fakadnak. De ha elveszítjük a kapcsolatot a jelenléttel mint alappal, amelyből a lényegi útmutatás is származik, akkor a személyiség (egó) veszi át az irányítást és próbálja meg kiokosodni, mi is legyen.

Az Ötösök akkor haladnak rossz irányba, amikor az élményeik helyett az élményeikre vonatkozó megfigyeléseikkel kezdenek azonosulni. Az Ötösök olyasfajta emberek, akik úgy próbálnak megtanulni táncolni, hogy táncparkett mellett állva figyelik a többi táncolót. ("Lássuk csak, a nő kettőt lép balra, rúg egyet, pördül egyet, aztán a férfi valahogy visszalendíti...") Lehetséges, hogy idővel sikerül is megtanulniuk a lépéseket - csak éppen addigra már régen véget ért a tánc.

Természetesen az Ötösök egész életükben ugyanazzal a dilemmával kénytelenek birkózni: megpróbálják kitalálni, hogyan kellene élni az életet, ahelyett hogy valóban élnének. Amikor jelen vannak és két lábbal állnak a valóság talaján, az Ötösök képesek pontosan tudni, amit tudniuk kell, akkor, amikor szükségük van rá. A kérdésekre nem az egyfolytában fecsegő egó, hanem a való világra hangolódott, tiszta tudat az elmét használva tud választ adni. A belátások spontán módon bukkannak fel, a körülmények egyedisége hívja őket elő. Az igazi belső útmutatás és támogatás tehát úgy nyerhető vissza, ha az Ötösök megszabadulnak egy bizonyos énképtől - amely szerint ők elkülönültek a környezetüktől, csak legyek a falon -, és elkezdenek kapcsolatba lépni a valósággal. A felszabadult Ötösök tudják, hogy nem kell félniük a valóságtól, hiszen maguk is részei annak.

Emellett észleléseik újfajta közvetlenségre tesznek szert, a tapasztalataikat a megszokott mentális kommentár nélkül is képesek lesznek megérteni. Lenyűgözi őket a valóság fensége, elméjük kitisztul, és megbíznak a világmindenségben. Einstein egyszer azt mondta: "Csak egyetlen kérdést érdemes feltenni: Barátságos-e a világmindenség?" A felszabadult Ötösök tudják a választ. Amit látnak, az már nem rémíti halálra, hanem elragadtatással tölti el őket, s igazi látnokokká válnak, akik képesek forradalmi változtatásokat előidézni azon a területen, amellyel foglalkozni kezdenek.

A lényeg kibontakozása

Az Ötösök a tudásra törekszenek, és a tökéletes szintre fejlesztett tudás nem más, mint a személyiség kísérlete egy lényegi tulajdonság utánzására, amelyet tisztánlátásnak vagy belső tudásnak nevezhetünk. A tisztánlátással együtt jár egy másik lényegi tulajdonság, a kötetlenség is, ami nem az érzelmek elfojtását vagy a szenvtelenséget jelenti, hanem azt, hogy az egyén nem azonosul egy nézőponttal sem. Az Ötösök tisztában vannak azzal, hogy minden álláspontnak vagy gondolatnak csak nagyon korlátozott körülmények között van értelme, talán csak abban az egy konstellációban, amelyben létrejött. A belső útmutatásnak köszönhetően szabadon közlekedhetnek a különböző szemléletmódok között anélkül, hogy kötődni kezdenének bármelyikhez.

A felszabadult Ötösök emlékeznek az isteni elme tágasságára és tisztaságára, amit a buddhisták "ragyogó ürességnek" vagy Sunyatának neveznek: ez az a nyugodt, határtalan tér, ahonnan minden ered, beleértve az összes tudást és kreativitást is. Arra vágynak, hogy ismét megtapasztalhassák a ragyogó ürességet, amely egykor az otthonuk volt, mint ahogy (a buddhisták szerint) a világon minden és mindenki más is onnan származik mint tiszta energia. Ezt a vágyat az ürességbe való visszatérésre (Istenhez/Forráshoz való visszatérés) azonban helyesen kell értelmezni, ugyanis itt nem a feledés ürességéről van szó, hanem arról az ürességről, ami egy pohár tiszta vízben vagy az ég kékjében is jelen van: ez az üresség tesz lehetővé minden egyebet. Ebben az állapotukban az Ötösök megszabadulnak attól a meggyőződésüktől, hogy ők mindentől és mindenkitől el vannak vágva, s immár közvetlen módon tapasztalják meg alapvető kapcsolatukat a környezetükkel.

Az üresség és a kötetlenség nem jelenti azt, hogy az Ötösök eltávolodtak volna az érzéseiktől. Éppen ellenkezőleg, mélyen megindíthatja őket egy naplemente, az arcukon érzett szellő vagy egy emberi arc szépsége. Szabadon képesek érezni és érzékelni bármit, miközben azt is felismerik, hogy akármit figyelnek is meg, az csak ideiglenes lehet - a végtelenül gazdag világmindenség tünékeny ajándéka. Azáltal, hogy jobban belelátnak az emberi létezés igazságába, mélységesen együtt tudnak érezni mások szenvedésével, és szívesen osztják meg velük elméjük kincseit éppúgy, mint a szívük mélységeit.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2019-01-29 12:10:06, kedd
 
  ...  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rudolf Steiner
  2019-01-29 12:08:49, kedd
 
  Szellemi hierarchiák és tükröződésük a fizikai világban

7.

[Az angyalok testisége a vízben, az arkangyaloké a levegőben, az archéké a tűzben van. A lemúriai emberiség vándorlásait a Vénusz fiai vezetik. Atlantiszon a Merkúr-szellemek működtek. Manu megőrzi a hét atlantiszi orákulum vezetőinek étertestét, és átadja a risiknek. Az angyalok élettel hatják át az Atlantisz utáni kor emberiségének vezetőit. A dyani buddhák, a bódhiszattvák és a buddhák lénye.]

Düsseldorf, 1909. április 16.

Mai előadásom elején szeretnék egy megjegyzést tenni, amely tegnapi előadásom végéhez kapcsolódik. Láttam, hogy hallgatóim közül egyesek jelentőséget tulajdonítottak annak - és természetesen jöhet ilyen gondolatuk - hogy azon a vázlaton, amit felrajzoltam, az összes planéta egy sorban áll a Nappal, tehát ahogy mondani szokták, egy általános együttállást vázoltam fel, de kifejezetten hangsúlyozom, hogy ennek semmi jelentősége sincs annak szempontjából, amiről itt szó van. Fontos, hogy ne legyenek hamis elképzeléseink.

Először felrajzoljuk a kopernikuszi rendszer értelmében a Napot; azután azt, amit ma Merkúrnak, de az ezotériában Vénusznak neveznek; azután a Vénuszt illetve ezoterikus nevén a Merkúrt. Ezután következik a kopernikuszi rendszer szerint a Föld a Holdjával, majd a Mars pályája, a Jupiter pályája és a Szaturnusz pályája. Ez volna tehát a kopernikuszi világrendszer. S most azt mondtam, hogy szeretném az egészet úgy felállítani, ahogy azt egy Zarathustra-iskolában tanították. Nem szabad azt gondolnunk, hogy mindig Zarathustrának magának kellett ezt tanítania; ezek elemi igazságok, melyeket a Zarathustra-iskolákban tanítottak.

Ha most elképzeljük, hogy itt van az Ikrek csillagkép, egyszerűen csak azokat a pontokat vették figyelembe, melyek az Ikrektől a Napig terjedő vonalon vannak. Kössék össze a Napot az Ikrek csillagképpel, mindegy, hogy egy ilyen együttállás fennáll-e vagy sem. Mindegy, hogy hol áll a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz, az egészet csak azért rajzoltam fel, hogy a pályájukat megjelöljem. Mert ezek az egyes hierarchiák hatókörének határai.

Ha például a Szaturnusz hatókörét akarjuk felrajzolni, nem a Napot, hanem a Földet kell középpontnak venni, és egy kört - valójában nem kört, inkább egy bizonyos tojásformát - kell rajzolnunk úgy, hogy a Föld legyen a középpontja. Ugyanezt kell tennünk, ha a többi égitestről van szó. Kérem tehát, hogy a rajznál ne a mellékest tartsák lényegesnek. A lényeg az, hogy megkapjuk a hierarchiák uralmi területeinek ábráját.

Ma a magasabb hierarchiáknak azokkal a tagjaival fogunk behatóbban foglalkozni, akik közvetlenül az ember felett állnak. Ennél a stúdiumnál jó, ha az emberből indulunk ki. Mert csak akkor tudunk a magasabb hierarchiák tagjainak mivoltához felemelkedni, ha tökéletesen tisztában vagyunk mindazzal, amit már sokszor elmondtam az ember lényéről és fejlődéséről.

Tudjuk, hogy az ember, ahogy a Földön megjelent és itt a Földön fejlődik, lényegében négy tagból áll: fizikai testből, étertestből, asztráltestből és énből. Rajzoljuk most fel sematikusan az emberi lénynek ezt a négy tagját.

Rajzoljunk először egy kört az ember fizikai testének ábrázolására, majd egy-egy másikat az étertest és asztráltest jelölésére, végül egy kis kört, amely az ént jelöli. Tudják, hogy hogyan halad az ember fejlődése. Földi fejlődése folyamán az ember énje elkezd az asztráltestén dolgozni. Általában azt mondhatjuk, hogy amennyit az ember énje révén asztráltestéből átdolgozott úgy, hogy ez az átalakított rész az én uralma alá került, annyit nevezünk belőle manasznak vagy szellem-énnek. Tehát, mint már sokszor hangsúlyoztuk, a manaszt nem szabad úgy tekinteni, mint valami újat, ami csak úgy odarepült az emberhez, a manasz egyszerűen csak az emberi asztráltest átalakult része. Hangsúlyozom, hogy mindez csak az emberre vonatkozik. Fontos, hogy ne általánosítsunk, legyünk tisztában avval, hogy a világ lényei nagyon is különböznek egymástól.

Most rajzoljuk fel, mint ötödik részt, az átalakított asztráltestet, tehát a manaszt, mint külön kört - tulajdonképpen az asztráltestbe kellene belerajzolni. Efölé rajzoljuk az átalakított étertestet, mert amennyit az étertestből átalakítottunk, annyit buddhinak vagy életszellemnek nevezünk belőle és ha az egész átalakult, akkor az egész buddhi lesz. A fizikai test pedig atmává alakul át, ha majd az ember olyan tökéletes lesz, amilyenné a Jupiter-Vénusz-Vulkán fejlődésen át válhat. Ha tehát az ember a Vulkánon eléri majd legnagyobb tökéletességét, akkor a következő sematikus rajzzal ábrázolhatjuk: atma, buddhi, manas, én, asztráltest, étertest, fizikai test. Erre a sémára az a jellemző, hogy a hét princípium mind áthatja egymást és a hét principium együtt alkotja az egész embert. Ez a lényeg.

Ha most áttérünk a következő hierarchia tagjaira, az angyalokra, náluk már nem ez a helyzet. Az előbbi sémát csak az emberre alkalmazhatjuk, de egyetlen angyal-lényre sem. Velük kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy az angyal kifejlesztette fizikai testét (1), étertestét (2), és asztráltestét (3) úgy, hogy ezek bizonyos tekintetben egy egészet alkotnak. S most ezektől külön kell felrajzolnunk az ént (4), a manast (5), a buddhit (6), és az atmát (7). Ha tisztán akarjuk látni egy angyal organizációját, akkor úgy kell elképzelnünk, hogy magasabb rendű tagjai közül, amelyeket már kifejlesztett és amelyeket még kifejleszthet - valójában még csak a manaszt fejlesztette ki teljesen, a másik kettőt még csak ezután fogja kialakítani - ezek a magasabb rendű részek tehát úgyszólván egy szellemi világban lebegnek afölött, ami belőle fizikailag megvan. Ha tehát egy angyal organizációját akarnánk tanulmányozni, azt kellene mondanunk, hogy az angyalnak nincs egy olyan, a testében közvetlenül a Földön vele járkáló énje, mint az embernek. Manaszát sem fejlődésének mai fokán a Földön fejleszti. S ami belőle a Földön van, az sem olyan, mintha valami szellemi lényhez tartozna. Ha egy emberrel találkozunk, látjuk rajta, hogy összes princípiumát magában hordja, s ezért mindene szervesen tagolt. Ha egy angyalt keresnek, figyelembe kell venniük, hogy fizikai része itt lent csak olyasvalami, mint szellemi princípiumainak tükörképe; ez utóbbiak pedig csak szellemileg láthatók. A hömpölygő folyóban, a csörgedező patakban, a páraként felszálló vízben, a levegő szellőiben, a levegőn átcikázó villámokban és ehhez hasonlókban kell az angyalok fizikai testét keresnünk. S itt az első nehézség abban áll az ember számára, hogy azt hiszi: egy testnek minden oldalról határozottan körülhatároltnak kell lennie. Nehéz az embernek így gondolkodnia: Itt állok a leszálló vagy felszálló ködben, itt állok egy forrás szétporladó vízcseppjei előtt, itt állok a zúgó szélben, látom, hogyan csap le a villám a felhőkből és tudom, hogy ezek az angyal megnyilatkozásai; s e mögött a fizikai test mögött, amely nincs úgy körülhatárolva, mint az emberi test, valami szellemit kell látnom.

Az embernek összes princípiumait önmagában lezárva kell fejlesztenie; ezzel függ össze, hogy nem tudja elképzelni, hogy egy fizikai test elmosódó, szertefoszló is lehet és az sem fontos, hogy részekre legyen osztva. Gondolják el, hogy például nyolcvan angyal, akiknek valamely vízfelület egyetlen kis részében van fizikai testének legsűrűbb része - összetartozik. Egyáltalán nem úgy kell felfogni az angyalok fizikai testét, hogy körül van határolva; itt egy kis víz tartozhat hozzá, ott távolabb megint egy kis víz. Röviden: mindazt, ami a Földön, mint víz, levegő, tűz körülvesz bennünket, úgy kell elképzelnünk, hogy bennük van az ember felett álló legközelebbi hierarchia teste. Ahhoz azonban már szellemi látó szemmel kell az asztrális világba tekinteni, hogy az angyal-ént és angyal-manaszt meglássuk - ezek a magasabb világból tekintenek le ránk. Naprendszerünknek az a területe, ahol kutatnunk kell, ha angyal-lényeket keresünk, a Hold jeléig terjed. Az angyaloknál aránylag még egyszerű a dolog, mert ha például itt lent egy víztömegben vagy valami másban megtaláljuk egy angyal fizikai testét és ezt a vízterületet vagy egy szelet tisztánlátó szemmel szemléljük, akkor abban megtaláljuk étertestét és asztráltestét is. Ezért rajzoltuk ezt, a hármat egybe. Természetes, hogy ami a szélben elzúg mellettünk, ami a vízben elfolyik vagy elpárolog, az nemcsak az a materiális képmás, amit a durva értelem lát; a vízben, levegőben és tűzben a legkülönfélébb módon él az ember felett álló legközelebbi hierarchia, az angyal éteri és asztrális része is. Ha viszont az angyalok lelki-szellemi lényét keressük, azt az asztrális világban kell keresnünk. Akkor ide kell szellemi látással betekintenünk.

Ha a következő fokozatot, az arkangyalokat akarjuk lerajzolni, itt megint másként áll a dolog. Az arkangyalok asztrálteste nincs összekapcsolva fizikai és étertestükkel; alsó tagjukat tehát így kell lerajzolnunk: fizikai test (1) és étertest (2). Ez a részük el van választva az összes magasabb princípiumtól, amely egy magasabb világban van. Csak akkor kapjuk meg tehát egy arkangyal teljes képét, ha két helyen keressük; náluk sem egyesül minden egy lényben, mint az embernél, hanem mintegy fent van a szellemi részük, lent pedig tükröződik ez a szellemi rész. Egy fizikai test és egy étertest önmagában csak akkor egyesülhet, ha a fizikai test a levegőben vagy tűzben van. Az arkangyalok fizikai testét ezért nem érezhetnénk meg valamely víztömeg morajlásában, hanem csak a szélben és a tűzben; az elzúgó szélhez és a tűzhöz tartozó szellemi részüket pedig szellemi látással a szellemi világban kellene keresnünk. Ez sem fizikai, sem étertestükkel nincs összekapcsolva.

Végül eljutunk azokhoz a lényekhez, akiket archéknak, őskezdeteknek, őserőknek, vagy a személyiség szellemeinek nevezünk. Itt már csak fizikai testüket rajzolhatjuk alulra, összes többi részük fent van a szellemi világban. Egy ilyen fizikai test csak a tűzben tud élni. Csak a tűz lángjában észlelhetik az archék fizikai testét. Valahányszor a villám cikázó tüzét látják, elmondhatják, hogy van benne valami az archék testéből, de fent a szellemi világban tisztánlátó szemmel megtalálható a hozzá tartozó szellemi kép, mely ez esetben a fizikai testtől el van választva.

A személyiség szellemeivel kapcsolatban a szellemi látó képességnek aránylag könnyű dolga van. Azon a területen élnek, mely az asztronómiai Merkúrig, vagyis a misztériumi bölcsesség szerint a Vénuszig terjed. Tegyük fel, hogy valaki eljutott odáig, hogy meg tudja figyelni a Merkúron folyó fejlődést: akkor észlelni tudja ezeket a magasan fejlett lényeket, a személyiség szellemeit. Ha szellemi látással feltekint valaki a Vénuszra, hogy megfigyelje a személyiség szellemeinek gyülekezetét, azután látja a villámot átcikázni a felhőkön, akkor a villámban tükröződni látja a személyiség szellemeit, mert benne van a testük.

Ezután még magasabb szellemi lényekhez érkezünk fel, akik a Nap jeléig érnek el. Ezek az exuziák vagy hatalmasságok. Ma nem fogunk velük részletesebben foglalkozni, csak annyit említünk meg, hogy végrehajtó szerveik a Vénusz-lények és a Merkúr-lények. A Vénusz-lények fizikai teste a tűzben, a Merkúr-lényeké a tűzben és szélben van. Fordítsuk ezt le magunknak úgy, hogy a Napon élő lények megtették alárendelt szerveiknek a tűz lángjában lévő Vénusz-szellemeket és a szél zúgásában lévő Merkúr-szellemeket. ,,És Isten a tűz lángjait teszi szolgálóivá és a szeleket követeivé."[1] Ha ilyeneket olvasnak a vallásos iratokban, ez szellemi tényekből ered és teljes mértékben megfelel a szellemi látók megfigyeléseinek.

Láttuk tehát, hogy saját létünkkel elsősorban a közvetlenül felettünk álló három hierarchia áll kapcsolatban. Az ember azáltal az, ami, hogy kapott valamit a szilárd elemből, a földből is. Ez választja el ennyire az összes többi lénytől, ez teszi őt összetartozó tagokból álló lénnyé. A Holdon az ember is olyan volt még, mint a többi lény, akkor még úgy változtatta alakját, mint a víztömegek, amelyek egy örökké változó testet képeznek. Csak a Földön zárták be bőrébe úgy, hogy most már lezárt lény és elmondhatjuk róla, hogy fizikai testből, étertestből, asztráltestből és énből áll. Ez a lezártsága alapjában véve nem is olyan régi keletű. Ha visszamegyünk a régi atlantiszi időkbe, annak első korszakában olyan emberrel találkozunk, aki még nem érezte úgy, hogy énje teljesen benne van, aki úgyszólván még arra várt, hogy teljesen megkapja énjét. S ha még messzebb mennénk vissza a fejlődésben, azt látnánk, hogy, ami az emberből itt lent van a Földön, az csak fizikai testből, étertestből és asztráltestből áll. Ha egészen a lemuriai időkbe megyünk vissza, csak olyan embert találunk, akinek a maga módján éppúgy csak fizikai teste, éterteste és asztrálteste van itt lent a Földön, mint az angyaloknak. Az egyesülést az ember énné-válása hozza létre az atlantiszi korszak folyamán. A lemuriai időkben olyan emberek élnek a. Földön, akiknek csak fizikai, éter- és asztrálteste van, de nem olyan emberek, akik a mai értelemben gondolkodni, a mai értelemben emberileg fejlődni tudnának.

Ekkor azonban valami igen érdekes történik Földünkön. Ezek az emberek, akik a lemuriai időkben jártak-keltek a Földön és csak fizikai testük, étertestük és asztráltestük volt, úgyszólván magatehetetlenek voltak: nem ismerték itt ki magukat, nem tudták, mit tegyenek. S ekkor leszálltak ezekhez a lényekhez az ég térségeiből először a Vénusz lakói; összekapcsolódtak egy-egy fizikai testtel és ezáltal az első földlakók fizikai testét átsugározták, lélekkel töltötték be. Voltak tehát a lemuriai emberek között egyesek, akik egészen sajátságos módon jártak-keltek a tömegben, más volt a. fizikai testük, mint a többieké. Az ilyen különös kegyelemben részesült embernek nem közönséges fizikai teste volt, hanem olyan, amit egy Vénusz-szellem, egy arché lelkesített át. Azáltal azonban, hogy ez a régi lemuriai ember fizikai testében egy Vénusz-szellemet hordozott, hatalmas befolyása lett egész környezetére. Az ilyen lemuriaiak külsőleg nem különböztek különösebben társaiktól, de mert fizikai testükben saját lelkük helyett egy arché lakott, ezek a kiválasztott egyének a legnagyobb mértékben szuggesztíven hatottak környezetükre. Ma már nincs a Földön ahhoz fogható tisztelet, hódolat, engedelmesség, amilyet irántuk tanúsítottak. Ha az emberek vándorútra keltek, hogy a Föld egyes részeit benépesítsék, mindig olyan lények voltak vezetőik, akikbe egy arché költözött. Nem volt szükség beszédre, ez akkor még nem is volt; nem volt szükség jelekre sem, elég volt egy ilyen személy jelenléte. S ha egy ilyen személy úgy látta jónak, hogy nagy tömegeket vezessen el az egyik helyről a másikra, akkor a tömeg gondolkodás nélkül követte, mert akkor még gondolkodás sem volt, ez is csak később fejlődött ki.

Így szálltak tehát le a Földre a személyiség szellemei mint Vénusz-szellemek a régi lemuriai időkben. Elmondhatjuk róluk, hogy bár a Földön emberi ábrázatot viseltek - már amilyen akkor ez az emberi ábrázat lehetett - a nagy kozmikus összefüggésben valami egészen mást jelentettek. Ha kozmikus jelentőségüket nézzük, az egészen a Vénuszig ért fel, és tetteik hatása az egész kozmikus rendszer összefüggésére kiterjedt. Azért tudták az embereket egyik helyről a másikra vezetni, mert ismerték azokat az összefüggéseket, amelyek csak akkor láthatók be, ha az ember nemcsak a Földet, hanem a szomszédságát is ismeri.

Az emberiség fejlődése tovább haladt. Szükségessé vált, hogy a merkuri szellemek, az arkangyalok is bekapcsolódjanak a fejlődés irányításába; most nekik kellett a földi lényeket lélekkel áthatni. Ez főként az atlantiszi időkben történt. Leszálltak tehát ezek a merkuri szellemek, az arkangyalok, és kiválasztott emberek fizikai és étertestét áthatották saját lelkükkel; szellemükkel. Így tehát az atlantisziak között ismét voltak olyan lények, akik külsőleg nem különböztek különösebben a többiektől, de akiknek fizikai és étertestében egy arkangyal lakott. Ha visszagondolnak a tegnap elmondottakra, vagyis hogy az arkangyalok feladata, hogy egész népeket irányítsanak, akkor megértik, hogy az ilyen ember, aki egy arkangyalt hordozott magában, minden további nélkül képes volt rá, hogy egy egész atlantiszi néptörzs számára meghozza az égben kijelölt megfelelő törvényeket.

A régi lemuriai időkben tehát, amikor a nagy vezetőknek még átfogóbb hatáskörük volt, Vénusz-szellemek laktak bennük. Az atlantisziak vezetőinek már kisebb néptömegeket kellett irányítaniuk, őket arkangyalok lelke hatotta át. Akiket az atlantiszi idők pap-királyainak nevezünk, egyáltalán nem azok, akiknek kívülről látszanak - ez mind csak maja. Fizikai és étertestükben egy arkangyal lakik, ő az, aki tulajdonképpen működik bennük. Visszatérhetünk az atlantiszi időkbe és felkereshetjük az emberiség vezetőinek titkos székhelyeit. Ezekről a titkos helyekről hatottak, itt kutatták a világmindenség titkait. Amit ezeken az atlantiszi titkos helyeken kikutattak és az innen kiinduló parancsokat az ,,orákulum" szóval jelölhetnénk, bár ez a szó csak későbbi eredetű. Az ,,orákulumhely" kifejezés nagyon jól illik ezekre a helyekre, ahol azok az atlantiszi emberek tanítottak és uralkodtak, akik az arkangyalokat hordozták magukban. Itt működtek, mint nagy tanítók és más embereket is odavonzottak, akiket azután az orákulumhelyek szolgáivá és papjaivá tettek meg.

Fontos tudnunk, hogy az atlantiszi időkben voltak olyan emberek, akik tulajdonképpen arkangyalok voltak, akiknek fizikai és étertestében egy arkangyal testesült meg. Ha a szellemi látó pillantás találkozott volna egy ilyen emberrel, valóban látta volna a fizikai embert és mögötte az őt inspiráló arkangyalt, mint hatalmas alakot, aki felfelé belevész a végtelen régiókba. Az ilyen személy kettős lény volt, mintha a fizikai ember mögött ott állt volna a ködös, messzi térségekből kinőtt, őt inspiráló arkangyal. Amikor az ilyen emberek meghaltak, fizikai testük az atlantiszi idők törvényei szerint az enyészeté lett. Fizikai testük, amelyet az arkangyal természetesen szintén inspirált, feloszlott, de étertestük nem. Van egy szellemi gazdálkodás[2], mely az általános szellemtudományos igazságok alól megköveteli néha a kivételt. Azt mondjuk - és ez általánosságban teljes mértékben igaz is - hogy ha egy ember meghal, leteszi fizikai testét, azután egy idő múlva étertestét is és éterteste egy kis extraktum kivételével feloszlik. De ez csak általában van így. Óriási különbség van egy közönséges étertest és az atlantiszi orákulumok szóbanforgó beavatottainak éterteste között, akiket arkangyalok hatottak át. Az ilyen értékes étertest nem megy veszendőbe, ezt megőrzi a szellemi világ. Így az atlantiszi orákulumok legmagasabb vezetője megőrizte az orákulumok hét nagy vezetőjének hét legkiválóbb étertestét, amelyek úgy váltak ilyenné, hogy arkangyalok laktak bennük, akik a beavatottak halálakor természetesen visszatértek a magasabb világokba. Az ilyen étertesteket persze nem skatulyákban, hanem a szellemi törvények szerint őrzik meg.

Az atlantiszi Nap-orákulum beavatottja nem volt más, mint az, akit oly gyakran Manunak neveznek, aki az atlantiszi lakosság maradványát átvezette Ázsiába, hogy megalapítsa az Atlantisz utáni kultúrákat. Összegyűjtötte kis csoportját és átvezette Ázsiába. Generációkon keresztül nevelte az embereket, és amikor kinevelte közülük a hét legalkalmasabbat, akkor beleszőtte étertestükbe azt a hét megőrzött étertestet, melyet a régi atlantiszi időkben még az arkangyalok szőttek. Ők heten, akiket a nagy vezető elküldött, hogy az első Atlantisz utáni kultúrát megalapítsák, az indiai kultúra hét szent risije. A nagy atlantiszi vezetők étertestét hordozták magukban, akik viszont még az arkangyalok révén jutottak ezekhez az étertestekhez.

Így működött együtt a múlt, a jelen és a jövő. Ha láttuk volna ezt a hét embert, akiket szent risiknek neveztek, egyszerű embereknek találtuk volna őket, mert asztráltestük és énjük nem ért fel étertestük magasságáig. Amit tudtak, az étertestükbe volt beleszőve, ezért időnként néhány órára hatott étertestükben az inspiráció. Ilyenkor olyan dolgokat mondtak, amelyek magasságáig egyébként ők maguk nem értek fel; ajkukról olyan szavak folytak, amelyek inspirációként jutottak étertestükbe. Tehát egyszerű emberek voltak, amikor saját véleményükre hagyatkoztak; amikor azonban eljött az inspiráció órája, amikor étertestük működésbe lépett, olyankor naprendszerünk, sőt az egész világ legnagyobb titkait nyilatkoztatták ki.

Még az Atlantisz utáni időkben sem jutott odáig az emberiség, hogy felülről semmire se lett volna szüksége, hogy ne lett volna szükség arra, hogy magasabb rendű lények lelke éljen bennük. Ez még ebben a korban is megtörtént. Láttuk, hogy a lemuriai korban a személyiség szellemeknek lelke hatotta át az emberek fizikai testét; az atlantiszi korban arkangyalok hatották át az emberek fizikai és étertestét; most pedig, az Atlantisz utáni korban, angyalok szálltak le az emberiség nagy vezetőinek fizikai testébe, étertestébe és asztráltestébe. Az Atlantisz utáni első idők nagy vezetőinek tehát nemcsak emberi fizikai testük, étertestük és asztráltestük volt, hanem egy angyal is lakott bennük. Ezáltal ezek a nagy vezetők vissza tudtak tekinteni korábbi inkarnációikra. A mindennapi ember ezt nem tudja megtenni, mert még nem fejlesztette ki magában a manaszt; előbb neki magának kell angyallá válnia. Ezek a lakosság soraiból származó vezetők fizikai, éter- és asztráltestükben egy angyali lényt hordoztak, aki átlelkesítette, áthatotta őket. Ez megint csak maja volt, ők is másféle lények voltak, mint amilyennek itt a Földön mutatkoztak. A homályba vesző őskorban az emberiség nagy vezetői egészen mások voltak, mint aminek külsőleg látszottak. Személyiségük egy angyalt rejtett és ez sugalmazta nekik mindazt, amire szükségük volt, hogy az emberek tanítói és vezetői legyenek. A nagy vallásalapítók és vallási vezetők voltak ilyen angyaltól megszállott emberek. Angyalok beszéltek belőlük.

Ha a világ dolgait ábrázoljuk, akkor azoknak szabályszerű menetét kell leírnunk; a valóságban azonban a fejlődési folyamatok mindig egymásba tolódnak. Amit így teljesen szabályszerűen ábrázolunk, az nem ilyen teljes szabályszerűséggel folyik le. A lényeges dolgokban természetesen érvényesül a szabály: a lemuriai korban a személyiség szellemei beszéltek az emberi lényeken keresztül, az atlantiszi korban az arkangyalok, az Atlantisz utáni korban pedig az angyalok. De előfordulnak még az Atlantisz utáni korban is olyan lények, kiknek fizikai testét a személyiség szellemei hatják át, akik tehát annak ellenére, hogy az Atlantisz utáni korban élnek, ugyanolyan helyzetben vannak, mint lemuriai elődeik, akikből a személyiség szellemei szóltak. Így előfordulhatnak az Atlantisz utáni korban is olyan emberek, akik külsőleg teljesen népük jellegét viselik, akik azonban - mivel az emberiségnek ilyen nagy vezetőkre is szüksége van - még egy személyiség szellemet is magukban hordoznak, akik egy arché megtestesülései. Vannak aztán olyan emberek is az Atlantisz utáni korban, akik egy arkangyalt, egy merkúri szellemet hordoznak magukban, aki átjárja fizikai és étertestüket. S végül van egy harmadik fajta ember is, akiket fizikai, éter- és asztráltestükben egy angyali lény inspirál, akikből tehát egy angyal beszél.

A keleti tanok szerint külön elnevezésekkel illetik az emberiség szempontjából ilyen fontos személyeket. Az olyan személyt, aki külsőleg ugyan az Atlantisz utáni kor embere, de tulajdonképpen egy archét hordoz magában, akinek fizikai testét egy arché tölti be lélekkel, a keleti tanok dhyani buddhának nevezik. Dhyani buddha tehát az általános neve az olyan emberi lényeknek, kiknek fizikai testét egy arché hatja át. Azokat a személyeket, akik az Atlantisz utáni korban egy arkangyalt hordoznak magukban, aki őket étertestükig áthatja - bodhiszattvának nevezik. Azokat pedig, akik egy angyalt hordoznak magukban úgy, hogy ez fizikai, éter- és asztráltestüket áthatja, emberi buddhának nevezik. Így hát három fokozatról van szó: a dhyani buddhákról, a bodhiszattvákról és az emberi buddhákról. Ez a buddhákról, a buddháknak a hierarchiák megnyilatkozási módjával összefüggő osztályairól és kategóriáiról szóló igaz tanítás.

Az a csodálatos, ha visszatekintünk a korábbi fejletlen emberekre, hogy találunk közöttük olyanokat, akiken keresztül tulajdonképpen a magas hierarchiák szólnak le a kozmoszból planétánkra és a felettünk álló hierarchikus szellemek, akik már Földünk létrejötte előtt is működtek, csak lassan, fokozatosan, úgy engedik el és hagyják magára az itt lent élő földi embert, amilyen mértékben megérik rá. Mérhetetlen bölcsességbe pillanthatunk itt be, és rendkívül fontos, hogy megértsük ezt a bölcsességet úgy, ahogy azt a régi időkben tanították, amikor az emberiségnek az ősi világbölcsességet átadták.

Ha tehát buddhákról hallanak - a keleti tanok nemcsak egy Buddháról beszélnek, hanem buddhákról, akik tökéletességben természetesen különböznek egymástól - gondoljanak rá, hogy ha egy buddha járt a Földön, úgyszólván mögötte járt a bodhiszattva, sőt a dhyani buddha is. De az is előfordulhatott, hogy a dhyani buddha és a bodhisattva nem szállt le odáig, hogy a fizikai testet is átjárja, hanem a bodhiszattva például csak az étertestet hatotta át, azt inspirálta. Ilyenkor az is megtörténhetett, hogy egy ilyen fizikailag egyáltalán nem látható bodhiszattva - mert ha csak étertestben jelenik meg, akkor fizikailag nem látható és valóban voltak olyan bodhiszattvák, akik fizikailag láthatatlanok voltak - tehát hogy egy ilyen bodhiszattva mint magasabb rendű lény az emberi buddhát még külön inspirálta. Ilyenkor az angyali lény által inspirált buddhát étertestében még egy arkangyal is inspirálta.

Az emberi lény csodálatosan bonyolult mivoltába pillantunk itt be. Ha visszatekintünk a múltba, sok olyan individualitást találunk, akit csak akkor érthetünk meg, ha úgy tekintjük, mint különböző lények gyújtópontját, akik rajta keresztül élik ki magukat, rajta keresztül nyilvánulnak meg. Vannak olyan korok, amikor nincs elegendő nagy ember, akit a magasabb szellemek, akiknek hatniuk kell, inspirálhatnának. Ilyenkor egyetlen személyt kell a különböző magasabb hierarchiáknak áthatniuk, átlelkesíteniük. Néha nemcsak Merkúr lakói, hanem Merkúr és Vénusz lakói szólnak hozzánk valakinek a szájából.

Az ilyen fogalmak vezetnek el az emberiség fejlődésének megértéséhez, így ismerünk meg bizonyos személyeket valódi mivoltukban, akiknek fizikai megjelenése - ha csupán erre tekintünk - nem más, mint maja.

Holnap azzal fogjuk kezdeni, hogy megpróbálunk közelebb jutni az egyes fizikai planéták keletkezésének megértéséhez, hogy miután eddig csak jelenek tekintettük őket, most már úgy foghassuk fel őket, mint a különböző lények lakóhelyét.

[1] Zsoltárok 104/4

[2] Lásd Rudolf Steiner: ,,A spirituális ökonómia elve az újratestesülés kérdéseivel kapcsolatban" (GA 109/111)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Enneagram - Fejlődési szintek / Hogyan fogjunk hozzá?
  2019-01-29 12:06:23, kedd
 
  Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

A fejlődési szintek

Minden egyes személyiségtípusnak jellegzetes szerkezete van. Amint látni fogjuk, az egyes típusok elemzése az egészséges személyiségvonások leírásával kezdődik, azt követi az átlagos, végül pedig az egészségtelen személyiségvonások ismertetése. Ez a szerkezet adja a személyiségtípust alkotó fejlődési szinteket is.

A szinteket Don Riso fedezte fel 1977-ben, és ezek képezték az alapját az e könyv első kiadásában szereplő típusleírásoknak. A kilenc belső szint elegáns fogalmi keretet alkot az egyes típusok összes vonásának és indítékának befogadásához. A szintek emellett azt is nyilvánvalóvá teszik, melyek az egyes típusok tévesen hozzárendelt, illetve eredendően megfelelő jellegei.

Valamely egyén pontos megértéséhez nem elég alaptípusának és színezetének pontos felismerése, hanem azt is meg kell határozni, hogy az adott alaptípuson belül melyik fejlődési szinten áll. Más szavakkal - nagyon leegyszerűsítve - azt kell megállapítanunk, hogy a kérdéses személy egészséges, átlagos vagy egészségtelen-e. Ez azért fontos, mert két, azonos típusba és altípusba tartozó ember még mindig nagyon különböző lehet, ha az egyikük egészséges, a másik pedig egészségtelen. (Az is fontos, hogy a személy és színező típusnak melyik fejlődési szintjén áll, de mivel ennek észlelése már meglehetősen bonyolult, itt nem megyünk bele részletesebben a tárgyalásába.)

A személyiség kontinuumának fogalma nem pusztán akadémikus kérdés; ellenkezőleg, olyasvalami, amit ösztönösen használunk nap mint nap. Bizonyára észrevettük már, hogy - másokhoz hasonlóan - állandóan változunk: néha jobbak, néha pedig rosszabbak leszünk. A szintek fogalmának megértése révén világossá válhat számunkra, hogy ilyenkor a személyiségtípusunkat alkotó vonások skáláján mozdulunk el. Ezen mozgások mikéntjével és okaival bővebben is foglalkozunk majd a Részletes útmutatóban.

Az alap-személyiségtípusok fejlődési szintjeinek megértésében segít az alábbi ábra.

Talán az a legkönnyebb, ha úgy képzeljük el a fejlődési szinteket, mint a fényképészek szürke ékjét, ami valójában egy színskála, egyik végén a fehér színnel, másikon a feketével, köztük pedig számos szürke árnyalattal. A szintek kontinuumán elsőként a legegészségesebb vonások tűnnek fel; úgy is mondhatjuk, hogy ezek lesznek legfelül. Ahogy aztán lefelé haladunk a kontinuumon, sorra végigmegyünk az egyes fejlődési szinteken, amelyek határozott elmozdulást jelentenek a személyiség leromlásának irányában, míg el nem érik a legalsó fekete szintet: a neurózist.




Röviden összefoglalva, minden egyes személyiségtípuson belül kilenc fejlődési szint figyelhető meg - három az egészséges, három az átlagos és három az egészségtelen tartományban. Az egyes fejlődési szinteken megjelenő tulajdonságok nem önkényesek: egymással összefüggő csoportokban jelennek meg minden szinten. A személyiségtípusok leírásának olvasása közben megismerjük az egyes szintekhez tartozó vonáscsoportok legfontosabb elemeit, miközben a kontinuumon az egészségtől a neurózis felé haladunk.

A szintek segítenek abban, hogy az egyes személyiségtípusokat egységes egészként szemlélhessük. Olyan keretet adnak, amelyben elhelyezhetjük az összes egészséges, átlagos és egészségtelen személyiségvonást. A szinteket azért is érdemes megérteni, mert a kontinuumnak csak az egészséges tartományában tudunk az integráció irányába (lásd később) mozogni, míg az átlagos és egészséges tartományban a dezintegráció irányába mozdulhatunk csak el. Érdemes megemlíteni, hogy a "legkisebb ellenállású út" a dezintegráció felé vezet - ha erre haladunk, tulajdonképpen személyiségünk rögzült mechanizmusainak engedelmeskedünk. Az integráció irányába történő mozgáshoz ezzel szemben mindig tudatos döntés és erőfeszítés szükséges - de nem küszködés és erőlködés, mert az eleve kudarcra ítélne bennünket. Ha így értelmezzük az erőfeszítést, az többnyire belső konfliktusokat idéz elő, fokozott szorongáshoz vezet, és egyes esetekben akár negatív irányú elmozdulást is okozhat a kontinuum mentén. Az integráció felé történő mozgáshoz szükséges erőfeszítés inkább csak annyit jelent, hogy meg kell szabadulnunk személyiségünk meggyökeresedett szokásaitól. Az enneagram segít felismerni számos gondolatunk, reakcióink és viselkedésformánk megszokásokon alapuló jellegét és azt, hogy ez gyakran éppen a saját érdekeink ellenében hat. Ennek köszönhetően rátalálunk arra a belső nyugalomra és szabadságra, amellyel levetkőzhetjük ezeket a szokásokat, és így feltárul előttünk a teljesebb, elégedettebb élet lehetősége. Ha megtanuljuk ítélkezés és önigazolás nélkül szemlélni önnön félelmeinket, sérelmeinket és gyengéinket, az a legnagyobb jó, amiben csak részesíthetjük magunkat, s ez egyben lehetővé teszi, hogy ezt a nagy ajándékot másokkal is megosszuk.

Az integráció és a dezintegráció iránya

A következő fontos fogalom, amit meg kell ismernünk, az az, hogy mi a jelentősége az enneagram egyeneseinek. A kilenc személyiségtípus nem állandó kategória: ezek nyílt rendszerek, s így teret adnak a lelki fejlődésnek és leromlásnak egyaránt.

Az enneagram számai nem véletlenszerű sorrendben kapcsolódnak össze. A számozott pontok összeköttetéseinek módja pszichológiailag nagyon is jelentőségteljes, mivel a típusok közti egyenesek az egyes személyiségtípusok integrációjának (egészség, önmegvalósítás) és dezintegrációjának (egészségtelenség, neurózis) irányát jelölik. Más szavakkal, miközben egyre egészségesebbé vagy egészségtelenebbé válunk, úgy mozdulhatunk el alapvető típusunk felől az enneagram által jelzett irányokban.

Az egyes típusok dezintegrációjának az enneagramon az 1-4-2-8-5-7-1 számsor jelöli. Ez azt jelenti, hogy a típusok - viselkedésük átlagos vagy egészségtelen tartományában - fokozott stressz vagy szorongás esetén a dezintegrációjuk irányába eső típusok bizonyos átlagos vagy egészségtelen vonásait kezdik mutatni. Így tehát egy átlagos vagy egészségtelen Egyes az átlagos vagy egészségtelen Négyesekre jellemző magatartást fog tanúsítani; egy átlagos vagy egészségtelen Négyes az átlagos vagy egészségtelen Kettesekre jellemző magatartást fog tanúsítani; egy átlagos vagy egészségtelen Kettes az átlagos vagy egészségtelen Nyolcasokra jellemző magatartást fog tanúsítani; egy Nyolcas az átlagos vagy egészségtelen Ötösökre jellemző módon fog viselkedni; egy átlagos vagy egészségtelen Ötös bizonyos, a Hetesekre jellemző magatartásformákat fog felvenni; egy átlagos vagy egészségtelen Hetes pedig az átlagos vagy egészségtelen Egyesekre jellemző módon fog viselkedni. Hasonló a helyzet az egyenlő oldalú háromszög csúcsain elhelyezkedő típusokkal is, ahol a sorrend 9-6-3-9 stresszes vagy felfokozottan szorongó állapotban az átlagos vagy egészségtelen Kilences az átlagos vagy egészségtelen Hatosok egyes jellemző magatartásformáit fogja felvenni, az átlagos vagy egészségtelen Hatos az átlagos vagy egészségtelen Hármasok egyes jellemző magatartásformáit fogja felvenni, míg az átlagos vagy egészségtelen Hármas az átlagos vagy egészségtelen Kilencesekre jellemző módon kezd viselkedni. Ezeket az összefüggéseket mutatják be az alábbi enneagramba rajzolt nyilak.




A dezintegráció iránya:

1-4-2-8-5-7-1
9-6-3-9

Az egyes típusok integrációjának iránya éppen ellentétes a fent ismertetett sorrenddel. Az egyre erősödő integrálódás során minden típus olyan irányba mozdul el, amely ellentétes a dezintegráció irányával. Az integráció iránya tehát 1-7-5-8-2-4-1: az integrálódó Egyes a Hetes felé mozdul el, az integrálódó Hetes az Ötös felé, az integrálódó Ötös a Nyolcas felé, az integrálódó Nyolcas a Kettes felé, az integrálódó Kettes a Négyes felé, az integrálódó Négyes pedig az Egyes felé. Az egyenlő oldalú háromszögön a sorrend 9-3-6-9: az integrálódó Kilences a Hármas felé, az integrálódó Hármas a Hatos felé, az integrálódó Hatos pedig a Kilences felé mozdul el. Ezeket az összefüggéseket mutatják be az alábbi enneagramba rajzolt nyilak.




Az integráció iránya:

1-7-5-8-2-4-1
9-3-6-9

Tulajdonképpen nincs is szükség külön enneagramokra az integráció és a dezintegráció irányának jelöléséhez: mindkét irány bemutatható az enneagramon úgy, ha kihagyjuk a nyilakat, és a megfelelő pontokat egyszerű egyenesekkel kapcsoljuk össze.




Az integráció iránya:

1-7-5-8-2-4-1
9-3-6-9

A dezintegráció iránya:

1-4-2-8-5-7-1
9-6-3-9

Érdemes megjegyezni mindkét számsort, hogy bármely személyiségtípusra meg tudjuk állapítani az integráció és dezintegráció irányát is.

(A két számsor memorizálására igen egyszerű módszer az, ha megjegyezzük az egészségtelen számsort, hiszen az egészséges sorozat annak pontosan a fordítottja. Az egészségtelen sorozat [1-4-2-8-5-7] megtanulásában segíthet a következő egyszerű trükk: állítsuk a hat számot párokba, az így kapott három szám közül a második kétszerese a harmadiknak, a harmadik pedig majdnem a kétszerese a másodiknak. Vagyis: a sorozat első két számából [1-4] "14" lesz, ami megkétszerezve "28", az pedig megkétszerezve "57" lesz. [Valójában persze "56", de ez most nem igazán fontos. A megjegyzendő számsor tehát:
14-28-57, azaz 1-4-2-8-5-7])

Ki kell emelnünk, hogy az integráció és a dezintegráció irányai valójában csak metaforák, amelyeket a minden egyes emberben végbemenő pszichológiai folyamatokra alkalmazunk. Ténylegesen nincs semmiféle mozgás az enneagram vonalai mentén, ez csupán egy jelképes módszer annak illusztrálására, hogyan fog egy adott típus a pillanatnyi állapotából integrálódni vagy dezintegrálódni.

Világítsuk meg egy rövid példával azt, hogy mit is jelentenek ezek a mozgások. A Hatos személyiségtípustól egy egyenes húzódik a Kilenceshez, egy pedig a Hármashoz. Ez azt jelenti, hogy ha a Hatos egészségessé akarna válni, és elkezdené megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket, akkor a Kilences felé, azaz az enneagram által meghatározott integrációs irányban kellene elmozdulnia, és azon személyiségvonásokat kellene megjelenítenie, amelyeket az egészséges Kilences személyiségtípus jelképez a Hatos számára. Amikor az enneagram azt jósolja, hogy egy egészséges Hatos a Kilences felé fog elmozdulni, azt fogjuk találni, hogy a Hatos típusú egyéneknél pontosan ilyen jellegű pszichológiai fejlődést figyelhetünk meg. A Hatos problémáinak jelentős része a biztonságérzet hiányából és a szorongásból fakad, ám amikor elmozdul a Kilences felé, nyugodttá, elfogadóvá és békéssé válik. A Kilences típus felé elmozdult Hatos jóval higgadtabb lesz, és sokkal kevésbé fog szorongani, mint azelőtt bármikor.

A Hatostól a Hármashoz vezető vonal ezzel szemben a Hatos dezintegrációjának az irányát jelzi. Az átlagos vagy egészségtelen Hatosok, bizonytalanok és alsóbbrendűnek érzik magukat, különösen abban a tekintetben, hogy miként képesek boldogulni a világban biztos külső támasz nélkül - ilyen támaszt éppúgy jelenthet egy jó állás, mint a család és a barátok, vagy mondjuk egy hiedelemrendszer. Amikor a Hatosok fenyegetve érzik biztonságukat, szorongásuk következtében olyan viselkedésformák jelenthetnek meg náluk, amelyek az átlagos és egészségtelen Hármasokra jellemzők. A helyzettől és a stressz nagyságától függően a Hatosok megszállottá és versengővé válhatnak, miközben - az átlagos Hármasokhoz hasonlóan - igyekeznek megőrizni mások jó véleményét. Elszakadhatnak érzelmeiktől, s ilyenkor közelebbi azonosságot éreznek feladataikkal és teljesítményük minőségével, miközben másokkal szemben pattogó, "profi" modort ölthetnek fel. Lehetséges, hogy kisebbrendűségi érzésüket a Hármasokéhoz hasonlóan arroganciával és önmaguk előtérbe helyezésével próbálják túlkompenzálni. Ha szorongásuk már nyomasztó mértékűvé válik, a Hatoson megjelenhetnek a neurotikus Hármasok jellegei: a hibák leplezése, mások megtévesztése és a könyörtelen hajsza az után, ami hitük szerint helyreállíthatja biztonságukat és önbecsülésüket.

Megjegyzendő, hogy a dezintegrálódó személyek a dezintegráció irányába eső típus nagyjából azon szintjének megfelelő tulajdonságokat kezdnek felvenni, amely fejlődési szinten az alap személyiségtípusukban éppen tartanak. Egy, az 5. szinten lévő Hatos például a Hármasok 5. szintjére jellemző egyes tulajdonságokat fog felvenni; a 4. szinten lévő Nyolcas - bizonyos tekintetben - az Ötösök 4. szintjének megfelelő módon kezd viselkedni, és így tovább. Az egyes személyiségtípusokat ismertető fejezetekben külön részt szenteltünk annak, miként haladnak az adott típusba tartozók szintről szintre mind lejjebb a kontinuumon.

Bármi legyen is az alap-személyiségtípusunk, tudnunk kell, hogy a dezintegráció iránya és az integráció iránya egyaránt hatással van ránk. Ha tehát teljesebb képet akarunk kapni önmagunkról (vagy valaki másról), akkor nem csupán az alap-személyiségtípust és a színező típust kell figyelembe venni, hanem az integráció és dezintegráció irányába eső két típust is. Ennek a négy típusnak a jellegei ötvöződnek bennünk, így alakul ki a teljes személyiségünk; ha igazán teljes képet akarunk kapni, e négy típus jellegeinek egyedi elegyeként kell elképzelnünk magunkat. Nézzük meg egy példa segítségével, hogy mit is jelent ez; senki sem lehet "tiszta" Kettes típusú - a Kettes személyiségtípusba tartozóknak vagy Egyes, vagy Hármas színezetük van, és a Kettes integrációjának iránya (Nyolcas) és dezintegrációjának iránya (Négyes) is nagy hatással van személyiségük alakulására.

Ha az egyes típusokat ismertető fejezetek integrációs és dezintegrációs irányokról szóló részében megadottnál többet szeretnénk tudni erről a kérdésről, olvassuk el az összes típus integrációs vagy dezintegrációs irányairól írottakat, és annak alapján már magunk is levonhatjuk a megfelelő következtetéseket. Ha például többet szeretnénk tudni arról, hogy mit jelent egy egészséges Kettes számára a Négyes felé való integrálódás, olvassuk el az egészséges Négyesről szóló részt, de közben ne feledjük el, hogy az egészséges Kettesről gondolkozunk. Ha viszont arra vagyunk kíváncsiak, miként dezintegrálódik a Kilences típus a Hatos felé, tanulmányozzuk át az átlagos és egészségtelen Hatosok leírását, s az itt talált vonásokat próbáljuk meg alkalmazni a Kilencesre. Ugyanígy járhatunk el az összes többi típus esetében is. A lényeg az, hogy amikor egy típus integrálódik, az integrációjának irányába eső típus egészséges vonásait fogja magára ölteni, míg ha szétesőben van, a dezintegrációjának irányába eső típus megfelelő szintű átlagos vagy egészségtelen jellegeit fogja felvenni.

Az enneagram képes arra, hogy megjósolja az integrálódó vagy dezintegrálódó jellegeket, mivel ezeket a kérdéses személy alaptípusának dinamikája már előre jelzi. Az egyes személyiségtípusok integrációjának iránya az adott típus legegészségesebb tulajdonságainak természetes következménye, s az enneagramon egy olyan egyenessel kapcsolódik egy másik típushoz, amely erre a viszonyra utal. Végső soron tehát úgy is elképzelhetjük a személyiségtípusokat, mint egymásba átalakuló vonáscsoportokat, mint egymásba átalakuló vonáscsoportokat, hiszen az integráció irányába eső típus az előző típus továbbfejlődésének is tekinthető - mint ahogy a dezintegráció irányába eső típus bizonyos tekintetben az alaptípus ütköző egoállapotainak további súlyosbodását testesítik meg.

A végcél tehát az volna, hogy teljesen körbejárjuk az enneagramot, integráljuk mindazt, amit az egyes típusok jelképeznek, és szert tegyünk arra a képességre, hogy aktívan használhassuk az összes típus egészséges potenciálját. Az ideál a kiegyensúlyozott, tökéletesen működő emberi lénnyé válás, s az enneagram minden egyes személyiségtípusa rendelkezik olyan fontos, a többi típusétól eltérő jellegekkel, amelyeket e célból meg kellene szerezniük. Ennélfogva valójában teljesen mindegy, hogy melyik személyiségtípusban kezdjük életünket. Az számít, hogy miként alakítjuk tovább személyiségünket, s mennyire jól (vagy rosszul) használjuk fel ezt a kiindulási pontot a teljesebb, integráltabb személlyé váláshoz.

Hogyan fogjunk hozzá?

Most már belevághatunk a kilenc személyiségtípus leírásának elolvasásába - tetszés szerinti sorrendben.

Talán segít a leírások megértésében, ha előre megismerkedünk a fejezetek felépítésével. Minden fejezet az adott típus karikatúrájával és személyiségrajzával kezdődik, amelyek más benyomást adhatnak a legfontosabb személyiségvonásokról. A személyiségrajzok különösen hasznosak, hiszen száznál is több kulcsvonást sorolnak fel, amelyek segítségével könnyen és gyorsan ellenőrizhetjük, hogy az adott személyiségtípus illik-e ránk vagy valaki másra.

Ezt követi az Áttekintés: egy rövid értekezés a szóban forgó típus pszichológiai dinamikájának főbb jellemzőiről. Ebben a részben megtudhatjuk, miben hasonlít az adott típus a triász másik két tagjához, illetve miben ellentétes azokkal, milyen a szülői orientációja és milyen gyermekkori viselkedésmintákat őriz, hogyan viszonyul a Jung-féle és egyéb tipológiákhoz és - ami a legfontosabb - mik azok a fő motívumok, amelyeket a következő, hosszabb elemzésben részletesebben is megvizsgálunk. Az Áttekintést önálló, rövid értekezésként éppúgy olvashatjuk, mint az elemzést lezáró összefoglalásként.

Az Áttekintés után következik a személyiségtípus rendszeres leírása, elemzése. Az egészséges személyiségvonásokkal kezdjük, majd rátérünk az átlagos, végül pedig az egészségtelen vonásokra. A leírás tehát egyre negatívabbá válik, ahogy nyomon követi a típus szétesését az egyes fejlődési szinteken lefelé haladva.

Az elemzés végén következik annak ismertetése, mi történik az adott típussal, ha az enneagramon továbbra is egészségtelen irányban halad, illetve mi történik vele akkor, ha egyre egészségesebbé válik, vagyis az integrációjának irányában halad. Ezt követi az adott személyiségtípus két "színezett" altípusának leírása, néhány híres - valós vagy kitalált - példaszemély felsorolása, majd néhány zárógondolat a típusról mint egységes egészről.

Az ismert személyeket a szerzők intuícióik, megfigyeléseik és olvasmányaik alapján sorolják az egyes típusokba. A nevek az adott személyiségtípus sokféleségének az illusztrálására szolgálnak, és nem is esik utalás arra, hogy egészséges vagy neurotikus szinten állnak-e. Ne feledjük, hogy e személyek életük különböző szakaszaiban lehettek egészségesek, átlagosak és egészségtelenek is, és hogy valamennyien elmozdulhattak az integráció vagy dezintegráció irányában. Legfőképpen azonban arra emlékezzünk, hogy az adott típus illusztrálására felsorolt személyek intelligenciájuk, tehetségük és tapasztalataik tekintetében rendkívül eltérők. Mindazonáltal, a sok különbség ellenére azért hasznos a híres személyiségek felsorolása, mert ha megértjük hogyan testesítik meg az egyes személyiségtípusokat, akkor azt is meglátjuk majd, mi a közös bennük, illetve milyen hihetetlenül nagy pszichológiai változékonyság nyilvánulhat meg egy adott típuson belül is. Természetesen könnyen lehet, hogy a felsoroltak némelyike a magánéletében a közéleti személyiségként mutatottól jelentősen eltérő módon viselkedik, sőt, akár másik típusba is tartozhatnak. A példákat azonban pontosan azért választottuk, mert közéleti szerepükben jellemzően az adott típusra, függetlenül attól, hogy magánemberként milyenek lehetnek.

Az utolsó, amit a leíró fejezetekkel kapcsolatban meg kell említeni, az az, hogy a zárójelbe tett idézetek elsősorban az adott típus személyesebb jellegű bemutatására szolgálnak. Ha nincs megadva a forrásuk, akkor ezek nem konkrét idézetek.

Lehet, hogy nagyon gyorsan felismerjük saját magunk és néhány közeli barátunk típusát, de az is előfordulhat, hogy nehezünkre esik az emberek "beskatulyázása", és nem tudjuk, hogyan is fogjunk hozzá. Mindkét eset teljesen természetes. Nem mindig nyilvánvaló, hogy melyik típusba tartozik valaki, és saját képességeink kifinomítása is időbe telik. Ne feledjük, hogy olyanok vagyunk, mint a kezdő orvostanhallgató, akinek meg kell tanulnia, hogyan diagnosztizáljon egy sor igen különböző állapotot - egészségeseket és egészségteleneket egyaránt. Kell némi gyakorlat ahhoz, hogy megtanuljuk a fő tünetek azonosítását és azt, miként ismerhető fel azokból a megfelelő szindróma.

Arról se feledkezzünk meg, hogy míg egyesek igen könnyen ismerik fel a pszichológiai jellemzőket, mások nem rendelkeznek ilyen adottsággal. Ha úgy érezzük, hogy pszichológiai adottságaink gyengén fejlettek, ne keseredjünk el. olvassuk át alaposan a leírásokat, és nyugodtan térjünk vissza azokhoz, ha ellenőrizni akarunk valamit, vagy ha új összefüggéseket ismerünk fel. Valószínűleg magunk is meg fogunk lepődni azon, milyen gyors fejlődésnek indulnak ezen képességeink.

Az emberek típusokba sorolásának valójában nincs megtanulható "titka". Azt kell megtanulnunk, mely személyiségjegyek mely típusra jellemzőek, majd meg kell figyelnünk, hogyan mutatkoznak meg a különféle vonások egyes embereken. Ez nem könnyű,
mivel - amint majd látni fogjuk - a személyiségtípusoknak számos altípusa és finom, apró részlete van. A különböző típusok ráadásul gyakran meglehetősen hasonlóak tűnnek: például több típus is parancsolgató természetű. Igaz ugyan, hogy ezek mind hajlamosak arra, hogy másoknak parancsolgassanak, ám ezt eltérő módon, más-más indíttatásból teszik. A Nyolcasok úgy utasítgatnak, mintha azt mondanák: "Tedd, amit mondok, mert a hatalmamban vagy, és ha nem engedelmeskedsz, megbüntetlek!", míg az Egyesek parancsai inkább ilyen jellegűek: "Ne vitatkozz velem, csak tedd, amit mondtam, mert úgy is igazam van!" Bizonyos körülmények között még más típusok is viselkedhetnek ilyen parancsolgató módon. A Kettesek úgy önkényeskedhetnek, úgy parancsolgathatnak, mintha azt mondanák: "Ugye nem akarsz megbántani engem? Akkor akár meg is teheted azt, amit mondtam!" A Hatosok hajlamosak a másokkal szembeni nyíltan agresszív viselkedésre, a Hetesek oly módon utasítgatnak másokat, hogy megkövetelik tőlük azt, amire nekik maguknak van szükségük, és így tovább.

Hasonlóképpen, a Négyesek leírásában az szerepel, hogy hajlamosak a levertségre és arra, hogy úgy érezzék, nem értik meg őket. Emiatt sokan arra az elhamarkodott következtetésre jutnak, hogy ők ezért Négyesek, pedig valójában mind a kilenc típusnál előfordulhat, hogy levertnek és meg nem értettnek érzi magát.

Ezek a példák azt illusztrálják, miért nem tanácsos egyetlen, elszigetelt jellemzőre összpontosítani, és annak alapján megkísérelni a diagnózis felállítását. Minden egyes típust egészként kell látni - figyelembe kell venni az egész stílusát, az élethez való hozzáállását, az alapvető indítékait egyaránt. Számos elemet kell összeilleszteni ahhoz, hogy pontosan megállapíthassuk valakiről, melyik típusba tartozik.

Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki döntse el maga, mindenesetre tény, hogy nem létezik könnyű, automatikus módszer önmagunk vagy mások típusának meghatározására. Ehhez a feladathoz idő, érzékenység, megfigyelőképesség és nyitottság kell - az emberek többsége sajnos nem akar vagy nem tud ennyi mindent belevinni egy kapcsolatba, holott ezek is azon tulajdonságok közé tartoznak, amelyeket az enneagram segítségével kifejleszthetünk önmagunkban.

Az enneagram végső célja az, hogy segítséget nyújtson mindannyiunknak a tökéletesen működő személlyé váláshoz. Segít abban, hogy tisztábban lássuk magunkat, és így kiegyensúlyozottabb, összefogottabb egyénekké váljunk. Az enneagram azonban nem ígér tökéletességet, és arra sem biztat senkit, hogy a világot megtagadó aszkétává váljon. A valós világban az emberek nem élnek állandóan Zen-szerű, megvilágosodott állapotban, és nem érik el a teljes személyi állapotot sem - bármit is jelentsen az. Bármilyen egészségessé és boldoggá válunk, (a formák világában) mindig tökéletlenek és korlátozottak maradunk. Ahelyett azonban, hogy az élet elől a Nirvánába próbálnánk menekülni, vagy a lehetetlen tökéletesség utáni hajsza során az élet fölé emelkednénk, meg kell tanulnunk, hogyan nőjünk fel a legnagyobb feladathoz: ahhoz, hogy teljes emberré váljunk és az is maradjunk.

A teljes boldog, élményekben gazdag és jól kihasznált élet céljának elérése egyben azt jelenti, hogy valamennyien paradoxonná válunk - szabadok, de a szükség miatt mégis kényszerpályán mozgók; eszesek, de ártatlanok; másokkal nyíltak, ugyanakkor magabiztosak; erősek, de engedni képesek; a legmagasabb értékekre törekvők, de a tökéletlenséget is elfogadók; a létezés által reánk rótt szenvedéssel tisztában levők; mégis hálásak az életért úgy, ahogy az van.

A hajdan élt legnagyszerűbb emberek példája azt tanúsítja, hogy úgy emelkedhetünk a legmagasabbra, ha túllépünk önmagunkon. Képessé kell válnunk kilépni az énközpontúság börtönéből, hogy helyet teremtsünk önmagunkban mások számára is. Ha túllépünk önmagunkon, ezt életünk minősége fogja igazolni. Elérjük - ha csak kis időre is - a lét egy áttetsző és sugárzó állapotát, ami abból ered, hogy egyszerre vagyunk képesek önmagunkban és önmagunkon túl élni. Ezt az izgalmat és eredményt ígéri számunkra az önmegismerés.

Fordította: Sóskuthi György
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Enneagram - Nyolcas Archetípus Szintjei
  2019-01-29 12:04:55, kedd
 
  (Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Nyolcas - Főnök/Vezető/Harcos

Bűnök:

* Mentális: Bosszú
* Asztrális: Bujaság (Mértéktelenség)

Lényegi Minőségek - Erények:

* Igazság
* Ártatlanság

A Nyolcas archetípus rövid személyiségrajza

Egészséges:
Átlagos:
Egészségtelen:

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Az Enneagram bölcsessége)

"Saját sorsom kovácsa vagyok!"

Jelzők:

* A kihívó
* A vezető
* A kenyérkereső
* A vállalkozó
* A független ember
* A szikla

"Ebből fakad a kérdés: vajon inkább szeressenek, mint féljenek tőlünk vagy inkább féljenek tőlünk, mint szeressenek? A válasz talán az lehetne, hogy egyszerre mindkettőt kellene kívánnunk; mivel azonban a szeretet és a félelem aligha létezhet együtt, ha választanunk kell közülük, akkor sokkal biztonságosabb, ha félnek tőlünk, mint ha szeretnek."
(Niccolo Machiavelli: A fejedelem)

"Végzetes hiba háborút kezdeni, ha nem akarjuk megnyerni."
(Douglas MacArthur)

"A hatalomnak nem kell dicsekednie. A hatalom magabiztos, biztos fellépésű, önmagát indító, önmagát megállító és önmagát igazoló. Amikor rendelkezünk vele, akkor azt tudjuk is."
(Ralph Ellison)

"Az embernek minden emberi konfliktus kezelésére olyan módszert kell kifejlesztenie, amely megakadályozza a bosszút, az agressziót és a megtorlást. Egy ilyen módszernek csakis a szeretet lehet az alapja."
(Martin Luther King, JR.)

Fő félelem: Az, hogy bántják őket, mások irányítása alá kerülnek, megsértik függetlenségüket.
Fő vágy: Megvédeni magukat, meghatározni saját életútjukat.
A felettes én üzenete: "Akkor vagy jó, ha erős vagy és ura vagy a helyzetnek."

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Fejlődés és leromlás

1. szint: A nemesszívű

A legegészségesebb Nyolcasok nemes lelkű, jószívű emberek, akik képesek feladni az akaratosságukat, hogy valami nagyobbat szolgáljanak a saját ambícióiknál. Őszintén önzetlenné válnak, de nem passzív, tehetetlen módon - hiszen teljes mértékben megőrzik hatalmas energiájukat és vitalitásukat -, hanem úgy, hogy minden önérdek nélkül cselekszenek. Az egészséges Nyolcasok tisztán látják, mit kell tenni a nagyobb jó érdekében, és meg is teszik.

Azt is megtanulják, hogy ne kövessék automatikusan az önérvényesítési késztetéseiket. Belső nyugalomra tesznek szert, és megtanulják, hogy meg kell várniuk a mélyebb, szívből jövő késztetéseket, amelyek már nem a félelmeiken és a reakcióikon alapulnak. Valóban uralják önmagukat és szenvedélyeiket; azzal bizonyítják természetadta erejük intenzitását, hogy szándékosan nem lépnek erővel fel olyankor, amikor pedig megtehetnék. Ellentmondásnak tűnhet, de a Nyolcasok soha nem annyira erősek, mint amikor kellő önkorlátozással cselekszenek. Béketűrővé válnak, s nem elnyomó, hanem nagylelkű módon gyakorolják hatalmukat.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egészséges Nyolcasok könnyű ellenfelek lennének vagy hogy veszélybe kerülne a függetlenségük. Az egészséges Nyolcasok tisztában vannak azzal, hogy ők valóban, létük legmélyebb szintjén is szabadok és függetlenek. Rendkívüli belső tartalékokkal és vitalitással rendelkeznek, és minden korábbinál jobban felkészültek arra, hogy szembenézzenek az élet kihívásaival. Ez azért van, mert a legegészségesebb Nyolcasok önmagukról is jobban tudnak gondoskodni. Ugyanakkor azt is felismerik, hogy senki sem "sziget". Ha szükségesnek látják, nem haboznak segítséget kérni, és páratlanul bőkezűen nyújtanak segítséget másoknak. Ez sok terhet vesz le a vállukról, és így természetes lendületük és életkedvük is felszínre kerülhet.

Az önuralom a nagy bátorság jele, és az egészséges Nyolcasok igencsak próbára tehetik bátorságukat, mivel az, amit tesznek - vagy nem tesznek -, könnyen veszélybe sodorhatja az életüket is. A legegészségesebb Nyolcasokra a testi bátorság mellett erkölcsi bátorság is jellemző, határozottan kiállnak amellett, amiben hisznek. Emiatt a többi ember szemében gyakran hősnek tűnnek, mélyen tisztelik őket és felnéznek rájuk.

A Nyolcasokban megvan a lelki képesség arra, hogy a lehető legjobbat tegyék a lehető legtöbb emberrel. A legegészségesebb Nyolcasok mind karizmatikus személyiségek, sugárzik belőlük a teljes önuralom és együttérzés aurája, és ez a többi embert arra készteti, hogy köréjük gyűljön útmutatásért, biztonságért és védelemért. Lelki nagyságuk mindenkit felemel és nemesebbé tesz. A legegészségesebb Nyolcasok a lehető legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy valami igazán nagy dolgot tegyenek, mert túlléptek énességükön, hogy valamilyen objektív értéket valósítsanak meg: kívánják a békét, iskolát építsenek vagy más fontos, kézzelfogható formában segítsék embertársaikat.

Nagyságuk lényege abban a képességükben rejlik, hogy ki tudják találni, hogyan lehet könnyíteni mások terhein, és ezzel mindenki életén javítani tudnak. A legegészségesebb Nyolcasok magukra vállalják a közérdekű problémák megoldását, és ennek érdekében minden személyes erőforrásukat felhasználják. Ezek után természetes, hogy jótevőként tekint rájuk a közvetlen környezetük, a hazájuk vagy az egész világ. Az emberek rendkívül hálásak nekik, amiért megteremtik számukra a békés, virágzó élet lehetőségét. Ezért rendkívül hűségesek is a legegészségesebb Nyolcasokhoz, s szinte hódoló odaadással rajongják körül őket.

Az legegészségesebb Nyolcasok gyakran részesülnek a figyelem efféle megnyilvánulásaiban, de ez még sincs hatással rájuk. Van bennük valami ártatlanság és egyszerűség, egyfajta lelki tisztaság, amit mások igen megindítónak találnak. Kevésbé egészséges társaikkal ellentétben megbocsátó, kedves emberek, akik mélyen, megingathatatlanul hisznek az életben. Egyenességük abban a képességben ölt testet, hogy kapcsolatba tudnak kerülni az igazság legmélyebb rétegeivel.

A Nyolcasok akkor is lehetnek nagy emberek, ha küldetésüket nem sikerül személyesen teljesíteniük. Lehetséges, hogy életükben szinte semmi sem valósul meg elképzeléseikből, mégis igen nagy hatással vannak a világra, mert hősiességük és látnoki erejük milliókat késztet arra, hogy folytassák az általuk megkezdett munkát, s az ő nevükben érjenek el nagyszerű eredményeket. Ha az ilyen képességgel megáldott Nyolcasok elhunynak, még mielőtt befejezhették volna életművüket, haláluk vigasztalhatatlanná teszi a többi embert. Úgy érzik, hogy megfosztották őket a védelmezőjüktől, s most már védtelenül kell szembenézniük a sors bizonytalanságaival. Egyetlen más személyiségtípus sincs ennyire elemi, szenvedélyes hatással a többi emberre, akik már arra is büszkék, ha a Nyolcasok követőinek vallhatják magukat.

A hősies Nyolcasok tehát úgy válnak halhatatlanná, hogy biztos helyet vívnak ki maguknak embertársaik szívében és gondolkodásában. Igen sajátos jelet hagynak maguk után a világban - olyan jelet, amelyet csak szeretett és tisztelt ember hagyhat.

2. szint: A magabiztos ember

Az egészséges Nyolcasok nem mindig maradnak annyira egészségesek, mint amilyenek az 1. szinten voltak. Ha engednek annak a félelmüknek, hogy mások bántani vagy irányítani akarják őket, akkor felébred bennük a vágy, hogy önállóak legyenek és megvédjék magukat. A maguk útját akarják járni, ezért érvényesíteni kezdik az akaratukat a környezetük ellenében, kialakítják és megszilárdítják akaraterejüket. A nyolcasok érezni akarják, hogy ők irányítják a saját sorsukat, hogy "kezükbe vették az életüket", és bizonyosak akarnak lenni abban, hogy szabadon, zavartalanul törekedhetnek céljuk elérésében. Szinte soha nem kételkednek abban, hogy képesek lesznek legyőzni az akadályokat, és ez hihetetlenül magabiztossá teszi az egészséges Nyolcasokat.

Azért érzik erősnek magukat, mert megtapasztalták, milyen érzés, ha teljes akaraterejükkel szállnak szembe a külvilág kihívásaival. A Nyolcasok szilárdnak élik meg magukat, és belső erejüket magabiztosságuk révén sugározzák szét a többi ember felé. Tisztában vannak azzal, hogy képesek megbirkózni a nehézségekkel, és a küzdelemből megerősödve kerülnek ki. ("Ami nem pusztít el, az erősebbé tesz." - Friedrich Nietzsche) Tudják, hogy képesek kiállni saját jogaikért és igényeikért, és van elég akaraterejük ahhoz, hogy bármilyen, rájuk nehezedő nyomásnak képesek legyenek ellenállni.

Minél többször érvényesítik önmagukat, az egészséges Nyolcasok annál erősebben hisznek magukban és a nehézségek leküzdésére való képességükben. Különös adottságuk van arra, hogy még a kedvezőtlennek tűnő fordulatokból is új lehetőségeket teremtsenek; a nehézségektől valósággal felpezsdülnek, és sokat tanulnak belőlük. Az egészséges Nyolcasok nem keresnek kifogásokat, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni, hanem bíznak benne, hogy amit elhatároznak, azt véghez is tudják vinni. Néhány más személyiségtípussal ellentétben az egészséges Nyolcasoknak ritkán okoz gondot az önbizalom hiánya, a biztonságérzet hiánya vagy a szorongás, és nem is hajlamosak a túlzott befelé fordulásra vagy az identitásukkal kapcsolatos aggodalmaskodásra.

Kitartásuk, hihetetlen akaraterejük és önérvényesítési képességük minden tulajdonságukban megmutatkozik. A Nyolcasoknál hiába keresnénk titokzatosságot vagy közvetettséget: énérzésüket a környezetükben tapasztalt nehézségek leküzdése erősíti meg, és ez elegendő ösztönzés arra, hogy minden lehetséges alkalommal megpróbálkozzanak akaratuk érvényesítésével.

Az egészséges Nyolcasok intuíciója igen jól fejlett, bár azt többnyire kifelé, a környezetükre összpontosítják. A Nyolcasoknak gyakran vannak "megérzéseik"; olyan lehetőségeket ismernek fel az emberekben és a helyzetekben, amelyeket mások észre sem vesznek. Olyasféle emberek ők, akik egy darabig nézelődnek az ócskaságokkal telezsúfolt garázsban, aztán hirtelen rájönnek, hogyan lehetne a sok kacatot hasznos módon összeállítani. Ránéznek egy kiégett házra, és már látják benne az új lakóházat vagy irodaépületet. Ránéznek egy nehézségekkel küszködő emberre, és meglátják benne a vezetői képességeket. Intuíciójuknak köszönhetően kiváló emberismerők. Képesek arra, hogy ránézzenek egy ember "nyersanyagára", és meglássák benne, mivé válhat, vagy arra, hogy már messziről megérezzék másokban a becstelenséget vagy az őszintétlenséget.

Magabiztosságuknak, intuíciójuknak és önállóságuknak köszönhetően az egészséges Nyolcasok igen életrevalóak. Belsőleg motiváltak, ezért ha valamit meg kell csinálni, a kezükbe veszik a dolgokat. Az ilyen kihívásokkal való szembenállás izgatja és motiválja őket. Egyszóval tehát bíznak abban, hogy elboldogulnak a világban. Önmagukat erős, magabiztos, tehetséges, akarattal és megfelelő énerővel rendelkező, a környezetük befolyásolására képes embereknek látják, és ez rendkívül szilárd lélektani alap a személyiség felépítéséhez. A Nyolcas az egyetlen olyan személyiségtípus, amely ilyen nagyfokú belső szilárdsággal rendelkezik. Amíg egészségesek, ez a beállítottságuk irigylésre méltó.

3. szint: A konstruktív vezető

Ha a Nyolcasok azt tették identitásuk alapjává, hogy erősek, rámenősek és függetlenek, akkor elkezdhetnek attól félni, hogy esetleg gyengévé, félénkké, függővé válnak. Ezért aztán kilépnek a világba, és különféle próbatételek teljesítésével bizonyítják önmaguk előtt erejüket és függetlenségüket. Konstruktív, tiszteletet parancsoló vezetőkké válnak, akik felnőnek az új kihívásokhoz és erejüket értékes célok elérésére fordítják.

Elvont módon elég nehéz és bonyolult volna meghatározni, melyek azok a tulajdonságok, amelyek jó vezetővé tesznek valakit, annyi azonban bizonyos, hogy az emberek ösztönösen a Nyolcasokhoz fordulnak, ha e tulajdonságok megestesítőit keresik. Az egészséges Nyolcasokból fölény és tekintély, határozottság és becsületesség sugárzik. Mások hisznek és bíznak bennük, felnéznek rájuk - olyan embereknek tartják őket, akikre számítani lehet a problémák megoldásában, vagy akik erejüket arra használják, hogy harcba szálljanak mások érdekeiért. A többi ember nem téved, amikor erőt adó edzőt és vezetőt, védelmezőt és gondoskodót lát az egészséges Nyolcasokban - olyan embert, aki törődik mások szükségleteivel.

Az egészséges Nyolcasokon egyszerűen érezni lehet, hogy született vezetők, akik jogosan büszkék önmagukra és eredményeikre. Az egészséges Nyolcasokban ezen szinten már valamelyes egocentrizmus, de énességüket valamilyen magukon kívül álló dolog szolgálatába állítják, például arra befolyásolják a többi embert, hogy mindenki számára értékes célokat érjen el. Ahol megjelennek, ott rögtön át is veszik az irányítást. Ha a Nyolcasok egészségesek, mások nem is bánják ezt, hiszen az irányítás így nyilvánvalóan tisztességes, a köz érdekeit szem előtt tartó ember kezébe kerül. A Nyolcasok amellett, hogy igen határozottak és elszántak, igazságos döntéseket hoznak. Azért jó vezetők, mert hatalmas meggyőzőerővel rendelkeznek. Amint már láttuk, óriási magabiztosságukkal és a munkájuk fontosságába vetett hitükkel másokat is motiválnak, akik szívesen követik őket ("Az az igazi vezető, aki rá tudja venni az embereket, hogy olyasmit tegyenek, amit nem akarnak, és még élvezzék is." - Harry Truman)

Vezetői adottságaik másik fontos eleme a döntésképesség. Magánemberként őszinték és szenvedélyesek, s e tulajdonságaik magukra vállalt feladataik teljesítése során is megmutatkoznak. Nem félnek kiállni valamilyen vélemény mellett - még akkor sem, ha az népszerűtlen -, képesek a nehéz döntések meghozatalára, s választásukért magukra vállalják a teljes felelősséget. Mások nem biztos, hogy örülnek e döntéseknek, de akkor is tiszteletben tartják az egészséges Nyolcasokat, hiszen tudják, hogy tisztességes emberek, akik hajlandóak "elvinni a balhét".

Az egészséges Nyolcasoknak nagyon fontos, hogy mások tiszteljék őket. Arra törekszenek, hogy minden ügyben becsületesek és szavahihetőek legyenek - szavukat vagy kézfogásukat szentnek tekintik, s gyakran csupán egy kézfogással kötnek meg egy üzletet -, de ugyanilyen viselkedést várnak el másoktól is. Ez persze nem azt jelenti, hogy naivak lennének, és rövid úton faképnél hagyják azt, akit tisztességtelennek vagy igazságtalannak tartanak. Egyébként az igazságtalanságnak minden megnyilvánulási formáját igen rosszul tűrik. Az igazság és a tisztesség az Egyesek számára is fontos kérdések, de ők saját viselkedésüket és mások magatartását is egy önmagukba beépített norma, egyfajta erkölcsi kódex alapján értékelik. A Nyolcasok reakciói sokkal kevésbé tudatosak. Ha azt látják, hogy rosszul bánnak másokkal vagy úgy érzik, hogy veszélybe kerültek saját érdekeik, arra ösztönösen, gyors cselekvéssel válaszolnak, s ezen gyakran még maguk is meglepődnek. Nem egy Nyolcas találta már magát váratlanul a helyi lapok címoldalán, amiért megakadályozott egy rablást vagy valamilyen más bűncselekményt.

A Nyolcasok ezen a szinten nagy koncepciójú emberek: intuíciójukat építő módon használják fel arra, hogy lehetőségeket teremtsenek másoknak. Ezt az adottságukat épületek, közművek, parkok vagy éppen szociális programok létrehozására éppúgy felhasználhatják, mint egyének "felépítésére". Feladatokat és ösztönzést tudnak adni másoknak, hogy ezáltal növeljék erejüket, építsék jellemüket. ("Ha megtanulsz gitározni, kapsz tőlem egy jó gitárt." ; "Ha elboldogulsz a cégnek ezzel a részlegével, előléptetlek elnökhelyettessé.") Az egészséges Nyolcasoknak mindez egyáltalán nem esik nehezükre, mivel nem érzik úgy, hogy a másik ember ereje fenyegetné őket. Sőt, pontosan tudják, hogy szükség van a csapatmunkára és a feladatok szétosztására, ezért azt akarják, hogy a körülöttük lévő emberek ugyanolyan erősek legyenek, mint ők maguk. Az egészséges Nyolcasok azért is sokat fáradoznak, hogy erősebbé tegyék gyermekeiket - valahogy úgy, mint a nőstény oroszlán, aki bökdöséssel irányítgatja kölykeit vagy megtanítja őket a természet rendjére. Az emberek szeretettel és hálával néznek fel az egészséges Nyolcasokra, mert bármennyire hatalmasnak látszanak is, a cselekedeteik törődésről és határozottságról tanúskodnak, nem pedig önkényeskedésről.

Ez a fajta tisztelet és szeretet megindítja a Nyolcasokat, bár ezt néha csak nehezen tudják kimutatni. Szívük legmélyén arra vágynak, hogy valami maradandót hagyjanak hátra: azt szeretnék, ha olyan emberként emlékeznének rájuk, akik kedvező hatással voltak a környezetükben élőkre, sőt, ha lehet, az egész közösségre vagy akár az egész világra. Tisztában vannak a többiek beléjük helyezett bizalmával, és nem akarják cserbenhagyni őket. Ez adja nekik a legnagyobb boldogságot, másrészt viszont óriási terheket is jelent a számukra. Akárhogy is, a Nyolcasok olyan embernek látják magukat, akinek sorsa van.

Ha megvizsgáljuk, milyen személyiségjegyekre van szüksége egy jó vezetőnek, lényegében az egészséges Nyolcasok vonásai állnak előttünk. A jó vezetők világos és értelmes irányítást adnak az embereknek, és eszközöket nyújtanak nekik a közös cél megvalósításához. A jó vezetők a maguk befolyási körében - akár a családban, akár egy nagyvállalat vagy egy ország élén - stabil társadalmi rendet teremtenek és azt fenn is tartják. Arra ösztönzik a többi embert, hogy önmaguknál nagyobb dolgokért akarjon munkálkodni - egy háború megnyeréséért, egy űrhajó fellövéséért vagy egy új város felépítéséért. Tudják, hogyan kell közösséget vagy nemzetet teremteni, és ritkán még azt is elérhetik, hogy e közösség vagy nép törekvéseinek jelképeivé, megtestesítőivé váljanak. Arra inspirálják a többi embert, hogy többet érjenek el, mint amennyire képesnek tartották magukat, s ezzel segítenek mások önbecsülésének, magabiztosságának és bátorságának a növelésében is. És bár kiemelkednek a többi ember közül, a jó vezetők hajlandóak felelősséget vállalni követőik cselekedeteiért, és vállalják az esetleges kudarccal járó következményeket is. Mindaddig, amíg a másokra gyakorolt hatásuk alapján jó vezetőknek nevezhetők, a Nyolcasok megérdemlik a hűséget, a tisztességet és a támogatást.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Enneagram - Hetes Archetípus Szintjei
  2019-01-29 11:56:22, kedd
 
  (Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Hetes - Rajongó

Bűnök:
Mentális: Tervezgetés
Asztrális: Torkosság
Lényegi Minőségek - Erények:
* Munka
* Józanság

A Hetes archetípus rövid személyiségrajza

Egészséges:

Igen fogékony, könnyen izgalomba jön, lelkesedést keltenek benne az érzelmi benyomások és az élmények. Nagyon extravertált típus: az ingerek azonnali válaszokat váltanak ki belőle - mindentől erőre kap. Élénk, lendületes, tettrekész, spontán, rugalmas és vidám. / Könnyen teljesít és ér el sikereket, polihisztor, sok dolgot csinálnál jól: több dologban tehetséges egyszerre. Gyakorlatias, sok kézzelfogható eredményt tud felmutatni, és többnyire valóban termékeny is, meg tudja termékenyíteni egymással a különféle érdeklődési területeit. Legjobb formájában: Az élményeket a maguk teljes mélységében fogadja be, és rendkívül hálás mindazért, amit kap. Lenyűgözik az élet egyszerű csodái: boldog és elragadtatott. Érzi a spirituális valóságot, az élet határtalan jóságát.

Átlagos:

Étvágya növekedésével mindig szerezni akar valamit, anyagiassá, "kitanulttá" válik, állandóan jó dolgokkal és élményekkel szórakoztatja magát: kifinomult, ínyenc, fogyasztó lesz. Fontos számára a pénz, a változatosság, a legújabb divatáramlatok követelése. / Hiperaktívvá válik, képtelen nemet mondani magának, semmit sem tud megtagadni önmagától. Gátlástalan, azt mondja és teszi, ami az eszébe jut: anekdotázik, hivalkodó túlzásokba esik, szellemeskedik, szerepel. Fél az unalomtól, ezért állandó mozgásban van, de túl sok mindent csinál - felületes dilettánssá válik. / Hivalkodik pazarló életmódjával, mindenben mértéktelen. Egocentrikus és mohó, soha nem érzi úgy, hogy eleget szerzett. Követelőző és erőszakos, de mégsem elégedett; nyers és eltompult. Rászokásra hajlamos, megkérgesedett, érzéketlen.

Egészségtelen:

Megsért és meggyaláz másokat, miközben törtet azután, amit megkívánt. Impulzív és infantilis: nem tudja, mikor kell megállni. A rászokásoknak és a mértéktelenségnek megvan az eredménye: kicsapongó, züllött, szétszórt ember lesz belőle, aki menekül a szomorú valóság elől. / Miközben megpróbál önmaga elől is elmenekülni, impulzusainak acting out formában enged utat, ahelyett hogy megküzdene a szorongással vagy a frusztrációkal: elveszti a józan eszét, hangulati kilengések, kényszercselekvések jelennek meg (mániák). / Végül teljesen elhasználja az egészségét és minden erejét: klausztrofóbiássá válhat és fejvesztett pánikba eshet. Gyakran teljesen lemond önmagáról és az életről: sötét levertség és elkeseredettség lesz úrrá rajta, önpusztító módon túladagolja az ártalmas szereket, és hirtelen késztetéseinek engedve öngyilkosságot követhet el.

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Az Enneagram bölcsessége)

"Még mindig nem tudtam kitalálni, mi legyek ha nagy leszek!"

Jelzők:

A generalista
A sokoldalú
A csodagyerek
A műkedvelő
Az ínyenc
Az energiabomba

"Minden racionális lénynek az élvezet a feladata, a kötelessége és a célja."
(Voltaire)

"Önmagában egyetlen élvezet sem gonosz; csakhogy az eszközök, amelyekkel bizonyos élvezeteket megszerzünk, olyan fájdalmakat okoznak, amelyek sokszor nagyobbak az élvezetnél."
(Epikurosz)

"Az üldözés gyönyöre véget ér az elfogadással."
(Abraham Lincoln)

"Hogyan lehetne kérdés a szerzés a birtoklás, amikor az embernek egyetlen dologra van szüksége: arra, hogy legyen - hogy legyen vége, és létezése teljében haljon meg."
(Saint-Exupéry)

Fő félelem: Az, hogy nélkülözniük kell, és elborítja őket a fájdalom.
Fő vágy: Boldognak, elégedettnek lenni, beteljesülést érezni.
A felettes én üzenete: "Akkor vagy jó, ha megszerzed, amire szükséged van."

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Fejlődés és leromlás szintjei

1. szint: Az elragadtatott életigenlő

A legegészségesebb Heteseknek van elég bizalmuk a valósághoz, ezért úgy tudnak érintkezni a környezettel, hogy nem próbálnak mindig valamiféle ellátást szerezni maguknak belőle. Ahelyett, hogy önmaguk elől elméjük fecsegő "szórakoztatásába" menekülnének, valójában jelen vannak élményeik minden pillanatában. Ily módon életük minden egyes pillanata táplálni fogja őket, és mélységes öröm forrásává válik számukra. Rájönnek, hogy bármit is tartogat az élet, az elég lesz nekik - ha képesek beépíteni önmagukba. A mélyen átélt valóság emellett nem egyszerűen boldoggá, hanem egyenesen elragadtatottá teszi és arra készteti őket, hogy a valóság egyszerű elfogadásán túllépve igent mondjanak az egész életre úgy, ahogy van. ("Feltétel nélkül szeretem az életet!" - Arthur Rubinstein)

Életigenlésükkel együtt jár az is, hogy megélik az emberi lét rejtélyességét és bizonytalanságát. Ahelyett azonban, hogy szorongani kezdenének a létezés természetadta törékenysége miatt, a legegészségesebb Hetesek olyannak tisztelik és szeretik az életet, amilyen. Valószínűleg most először képesek arra, hogy az élet külső felszíne mögé pillantva felfedezzék egy számukra korábban ismeretlen, metafizikai valóság létének lehetőségét. A Hetesek számára különösen nagy eredmény, ha a lelkük mélyének valóságát is el tudják fogadni, mert ezáltal messze túljuthatnak az egyszerű lélektani boldogságon, és a szavakkal és érzésekkel le nem írható elragadtatás állapotába kerülhetnek. Megérzik, hogy az élet szent dolog, amit tisztelni és becsülni kell. Belefeledkezve a csodálatba, rajongással eltelve hullanak térdre, hogy köszönetet mondjanak és dicsőítsék az életet.

Mérhetetlen hálát éreznek a létezés megmagyarázhatatlan tényétől kezdve gyakorlatilag mindenért. Az élet olyan csodálatos, fenséges és döbbenetes, hogy a legegészségesebb Hetesek mindenben képesek rábukkanni valami jóra, még olyan dolgokban is, amelyekről soha nem hitték volna, hogy boldoggá tudják tenni őket. A létezés hihetetlen gazdagsága mélységes hatással van rájuk, és ez belülről kezdi átalakítani a Heteseket. A lelki életük - azaz a spirituális életük - is valósággá válik a számukra. Ily módon még az élet árnyoldala és a halál ténye sem tűnik olyan riasztónak a számukra, hiszen mindez hozzátartozik a létezéshez, amit elfogadtak. Különös ellentmondás, hogy a Hetesek akkor kötődnek a legkevésbé az élethez és az élet dolgaihoz, amikor a legmélyebben fogadják el azt.

Mivel megértik, hogy az életben minden ajándék, és nem az ő jóllakatásuk céljából létezik, megtanulják a maguk valóságában elfogadni a dolgokat, és nem tekintenek fogyasztási cikknek mindent. Nem szabnak feltételeket az életnek. ("Majd akkor leszek boldog, ha meglesz az új autóm.") Életük immár nem abból áll, hogy várják az örömet okozó dolgokat, hanem mindig az adott pillanat ajándékait és élményeit méltányolják. Tehát a legegészségesebb Hetesek hisznek az élet alapvető jóságában. ("Vegyétek eszetekbe a mezők liliomait... nem munkálkodnak, és nem fonnak.") Végül pedig arra is rájönnek, hogy nem számít, mijük van: ami van, az bőven elég a tökéletes boldogsághoz - csak helyesen kell használni. Nem kell erőlködniük azért, hogy élményeket vagy tulajdontárgyakat szerezzenek, mert minden pillanatban ott van a legmélyebb vágyaik kielégítésének a lehetősége is - csak fel kell benne fedezni. Nem lesznek boldogtalanok, ha az élet legjobb dolgaira összpontosítják a figyelmüket - de ez alatt nem a látszólag jó dolgok értendők, hanem a maradandó értékeket megtestesítő "igazi" jó dolgok.

Ha a legegészségesebb Hetesek eljutnak az extatikus életigenlésnek ebbe az állapotába, akkor a valóság mindig újabb és újabb meglepetéseket tár eléjük, hiszen korábban soha nem észlelt dimenziókat fedeznek fel benne - ez a sors csodálatos iróniája azok számára, akik azt hiszik, hogy már mindent láttak. A legnagyszerűbb élményt, életigenlő elragadtatásukat újra meg újra átélhetik, mivel a valóság soha nem merül ki. Mindig lesz elég mindenből. Nem kell soha nélkülözniük.

2. szint: A szabad szellemű optimista

Még az egészséges Hetesek sem mindig élnek a lelki egyensúlynak olyan magas szintjén, ahogy az az 1. szinten megfigyelhető. Némi szorongás is megjelenik a képben: a Hetesek már nem annyira hisznek az élet kimeríthetetlen bőségében, és elkezdenek félni, hogy nem elég abból, amire szükségük van. Nagyon finom változás ez, hiszen a Hetesek a 2. szinten még mindig rendkívül pozitív hozzáállású, energikus emberek. Ahelyett azonban, hogy tökéletesen befogadnák pillanatnyi élményeiket, elkezdenek az eljövendő élményekre várni. Elkezdenek azokról a dolgokról gondolkozni, amelyeket meg akarnak csinálni, vagy azon töprengenek, hogyan szerezhetnék meg a boldogságukhoz szükségesnek vélt élményeket vagy holmikat. Ezáltal egy lépéssel messzebb kerülnek élményeik közvetlenségétől, s így már nem is találják őket annyira kielégítőnek.

Mivel az egészséges Hetesek teljesen kifelé, a környező világ felé fordulnak, az élmények iránti nyitottságban egyetlen más személyiségtípus sem veheti fel velük a versenyt. Az érzékelés világa izgalomba hozza őket, és azt akarják, hogy ez az izgalmi állapot a lehető legtovább tartson és a lehető legtöbb élvezetes formában nyilvánuljon meg. Pszichéjüket a kézzelfogható világ tölti fel energiával, s mivel a külső valóságot azonnal érzékelik és azonnal reagálnak rá, bezárul előttük a tudattalan élményeikhez vezető út.

Az egészséges Hetesek boldognak és lelkesnek érzik magukat. Szeretnek örülni, és pszichológiai boldogságot, az eufória érzését teszik meg életcéljuknak. Elragadó társaságot jelentenek, mivel szinte mindig feldobott hangulatban vannak. Vitalitásuk, elevenségük és életörömük ragadós, jelenlétük stimulálja a többi embert. Túláradó jövőkedvük miatt kifejezetten élvezetes a velük való együttlét. A többi embert akár akarata ellenére is magával ragadja a vidámságuk. ("Az energia örök gyönyörőség." - William Blake)

Az ezen a szinten álló Hetesek gondolkodása figyelemreméltóan gyors és mohó. Az Ötösökhöz hasonlóan ők is rendkívül éberek, széles körű a kíváncsiságuk és élvezik, ha új dolgokat tanulhatnak. Ha megvan hozzá az intelligenciájuk, a nyelv mestereivé válhatnak: remek a nyelvérzékük, szellemesek és gyorsak a visszavágásaik és megvan a képességük, hogy gyorsan megragadják a formát és a szerkezetet, a zene nyelvétől kezdve a szem nyelvéig - azaz a színt, a formát, a kompozíciót. A Heteseknek gyakran feltűnően jó memóriájuk van, hiszen az elméjükben minden nyomot hagy, akárcsak a fény a filmen: elég egy pillanatnyi megvilágítás, és már meg is van. Gyorsan és könnyedén idéznek fel történeteket, anekdotákat, zenéket, filmrészleteket vagy éppen a történelmet. Általában gyorsan és könnyen megtanulnak bármit, ami az alacsonyabb szinteken nehézségeket is okozhat a számukra. Ha túl könnyen jutnak el hozzájuk a dolgok, néha nem értékelik eléggé és nem is fejlesztik ki minden képességüket. A jelenség kedvező oldala az, hogy a környező világ felfedezése iránti lelkesedésükben nagyon sok mindent kipróbálnak és egész sor különféle jártasságra tehetnek szert. A Hetesek általában tevékenységeken, élményeken szeretnek gondolkozni, és nem absztrakt fogalmakon. Lelki életük sok szempontból az élményeik katalógusának tekinthető.

Az egészséges Heteseknek igen határozott rokonszenveik és ellenszenveik vannak, mégis ameddig egészségesek, addig mindenhez roppant pozitívan viszonyulnak. "Fiatalosan" gondolkoznak, és egészében véve is fiatalosak még idősebb korukban is. Hihetetlenül rugalmasak, képesek arra, hogy az elkerülhetetlen balszerencsés fordulatok és csalódások után a tűzből kiemelkedő főnixmadárhoz hasonlóan éledjenek újra. A Hetesek soha nem hagyják, hogy valami tartósan megviselje őket; mintha lenne valami módszerük arra, hogy bármilyen helyzetbe kerüljenek is, mindig a legtöbbet hozzák ki belőle. ("Ha az élettől citromot kapsz, készíts limonádét.")

A Hetesek nemcsak pozitív hozzáállásúak, hanem szabad szelleműek is. Csodálatos a spontaneitásuk és gyorsan tudnak reagálni a változó helyzetekre. Ha egészségesek, nem ragaszkodnak különösebben semmilyen adott tervhez, ehelyett inkább a "majd meglátjuk, hogy alakul" hozzáállást részesítik előnyben. Kalandvágyóak, nem félnek az új dolgok kipróbálásától. Az ezen a szinten álló Hetesek könnyen nevetnek saját magukon, és nem érzik kínosnak, ha valami nem megy nekik jól. Nem okoz gondot a számukra, ha hasra esnek a sípályán vagy ha ügyetlenül játszanak egy új hangszeren. Nem feszélyezik őket ezek a dolgok, a tanulási folyamat részeként tekintik őket.

Összefoglalva tehát a Hetesek hatalmas életerővel vannak megáldva, és képesek újra feltöltődni mindentől, ami velük történik. A világgal való érintkezéstől mindig megerősödnek, és minden egyes élménytől tovább nő a kapacitásuk az újabb élmények befogadására.

3. szint: A sokoldalú tehetség

Az egészséges Hetesek aggódni kezdenek amiatt, hogy képtelenek lesznek fenntartani magukban a boldogságot és az izgalmat. Soha nem kerül tőlük messzire a nélkülözéstől való félelem, ezért biztosak akarnak lenni benne, hogy képesek lesznek megszerezni maguknak mindazokat az élményeket és dolgokat, amelyek boldoggá teszik őket. Ennek eredményeként a Hetesekben a realista, pragmatikus életfelfogás alakul ki. Tisztában vannak vele, hogy ha meg akarják teremteni maguknak az elegendő élvezetet nyújtó élethez szükséges szabadságot és anyagi hátteret, akkor teljesítményt kell felmutatniuk, és a 3. szinten a Hetesek kiváló dolgokat hoznak létre, lenyűgözően termékenyek.

Az egészséges Hetesekben a rendkívüli vitalitás és a hatalmas lelkesedés józan gyakorlati érzékkel párosul, ezért képesek valami értékeset adni a többi embernek, mivel kreatívak és termékenyek, és bármire összpontosítják is a figyelmüket, az nagyon jól megy nekik. Sokoldalú tehetségek, káprázatosan sokféle készséggel. Annyira kiválóak mindabban, amit csinálnak, hogy gyakran ők vernek hidat a tapasztalás különböző területei között. Óriási mennyiségű tudást halmoznak fel a legkülönbözőbb témákról - elsősorban gyakorlati dolgokról -, és érdeklődési területeik kölcsönösen gazdagítják egymást.

Csoportként tekintve rájuk azt kell mondanunk, hogy az összes személyiségtípus közül valószínűleg az egészséges Hetesek képesek a legtöbbre. Kivételes intelligenciával rendelkező képviselőik gyakran koraérett gyermekek voltak. Ámde függetlenül attól, hogy kivételesen tehetségesek-e vagy sem, a Hetesek szakmai tudása általában jóval nagyobb, mint azt tapasztalatszerzéssel töltött éveik száma alapján várni lehetne. Ez nagyrészt pszichéjük extravertáltságának a következménye: szinte minden figyelmüket és energiájukat kifelé, a világ felé irányítják. A Hetesek figyelmét nem zavarják meg befelé forduló töprengések, amelyek következtében esetleg visszavonulhatnának a gyakorlati cselekvéstől - éppen ellenkezőleg, alig várják, hogy újabb feladatokba kezdhessenek. Amint már említettük, az az egyik fő ismertetőjegyük, hogy nem félnek kipróbálni semmi újat. Annyi örömüket lelik a világban, hogy mindig visszatérnek hozzá, s ennek eredményeként állandóan újabb érdeklődési területekre és jártasságokra tesznek szert, mintha csak beléjük áramlana mindez.

Az egészséges Hetesek irigylésre méltó otthonossággal mozognak minden területen: lehet például, hogy több nyelven is beszélnek, több hangszeren játszanak, kivételesen jól értenek a szakmájukhoz, remekül főznek és síelnek, jól eligazodnak a művészetek, a zene és a színház világában, és még sorolhatnánk. Szó szerint úgy látszik, övék az egész világ. A Hetesek tulajdonképpen azért tudják kifejleszteni ezen jártasságaik nagy részét, mert hajlandóak belevetni magukat minden tevékenységbe, és mert józanul meg tudják ítélni, hogy egy bizonyos dolog megvalósításához milyen készségre lesz szükségük. Az újság "Állást kínál" rovatát böngésző Heteseknek nem szegi kedvét, ha valahol gépírási és szövegszerkesztési ismereteket követelnek meg: majd megtanulnak gépelni és szövegszerkesztőt használni.

Minél többet érnek el az egészséges Hetesek, annál több dolog elérésére lesznek képesek - a készségek újabb készségeket szülnek. Jártasságaik gyakorlása közben minduntalan új területekre jutnak, és ahogy egyre többet használják képességeiket, azok szinte robbanásszerűen fejlődnek. Lehetséges például, hogy egy Hetes megtanul zongorázni, majd egy énekes felkéri arra, hogy kísérje. A Hetest ezután érdekelni kezdheti a karvezetés, és hamarosan alkalma adódhat a helyi operatársulat egy előadását vagy egy zenekart vezényelni - már sínen is van egy új karrier. Egy másik Hetes szívesen mesélhet történeteket testvéreinek, mígnem egyszer úgy dönt, hogy a történeteit leírja és kiadatja. A novellákból hamarosan egész kötetre való gyűlik össze, majd regénnyé vagy forgatókönyvvé dagadnak, aminek eredményeként a Hetes forgatókönyvírással vagy színészettel kezdhet foglalkozni. Az egyik dolog hozza magával a másikat, és amíg a Hetesek szívvel-lélekkel teszik azt, amit tesznek, nemcsak önmaguknak szereznek vele örömet és élvezetet, hanem másoknak is.

Egyik legtartósabb örömforrásuk az, ha másokat is megismertethetnek lelkesedésük tárgyával. Mindegy, hogy egy festményért, egy ételért, egy zeneszámért vagy egy gondolatért lelkesednek, az egészséges Hetesek szívesen mutatják meg másnak is, milyen izgalmas. Arra vágynak, hogy mások is jól érezzék magukat, és értékeljék azt, ami nekik tetszik. Ezzel a valóban kellemes tulajdonsággal sok ember szívébe lopják be magukat.

Fontos, hogy az egészséges Hetesek azért képesek olyan nagy teljesítményre, mert fontossági sorrendbe tudják állítani a teendőiket és gátat tudnak szabni önmaguknak. Tudják, hogy mi nyújthat igazi örömöt és megelégedettséget, és hajlandók áldozatokat is hozni ezeknek az érzéseknek a megszerzéséért. Mindaddig, amíg a Hetesek képesek fontossági sorrendet felállítani, és teljes szívükkel részt venni az élményeikben vagy a tevékenységeikben, ez rendkívül gyümölcsöző és egészséges életfelfogás lehet. Azonban a Heteseket a szorongás nyughatatlanná teszi, és attól kezdenek félni, hogy nem elégíti ki őket kellő mértékben, amit csinálnak.

4. szint: A tapasztalt életművész

Mivel a Heteseknek olyan sok örömet szereznek az élmények, attól kezdenek tartani, hogy ha csak egy vagy két dologra összpontosítanak, akkor lemaradnak a többiről, ezért egyre többet akarnak azokból a dolgokból, amelyek egyszer már boldoggá tették őket. Ez a vágyuk végül is érthető, csakhogy köznapi nyelven szólva "nagyobb lesz a szemük, mint a szájuk", és az étvágyuk egyre nő. Ennek eredményeként az átlagos Hetesek valóban tapasztaltabbá válnak, mert mindent legalább egyszer kipróbálnak, hogy láthassák és végigcsinálhassák, mert így nem kell félniük, hogy lemaradnak valami jóról.

Az egészséges Hetesek és az átlagos Hetesek között az a fő különbség, hogy az egészséges Heteseket főként az alkotás, a produktivitás érdekli, míg az átlagos Heteseket inkább a fogyasztás és a szórakozás. Egyre szélesebb körben vetik ki a hálójukat, hogy újabb, az addigiaktól eltérő élményeket szerezzenek. Az átlagos Hetesek számára rendkívül fontos, hogy oda mehessenek, ahová a kedvük tartja, és azt tehessék, amit akarnak. Bánkódnak, hogy az élet túl rövid mindahhoz, amit szeretnének megtenni, és attól kezdenek félni, hogy egyszer majd nem lesz már lehetőségük megszerezni azokat a dolgokat és élményeket, amelyek szerintük a boldogsághoz kellenek. Mindig újabb és jobb dolgokra vágyakoznak: nagyobb házra, jobb autóra, távoli utazásra, bőséges szórakozásra. Lényegében tehát az átlagos Hetesek több élményre és több tulajdontárgyra vágynak, mert azt hiszik, boldogabbak lesznek attól, ha mindenből több van.

Az átlagos Hetesek számára tehát az a szorongás jelenti az alapvető problémát, hogy esetleg valami jobbról maradnak le, mint amit éppen csinálnak. ("A szomszéd kertje mindig zöldebb.") Emellett amiatt is sokat aggódhatnak, hogy azok a tevékenységek, amelyekben már benne vannak, esetleg nem maradnak mindig olyan izgalmasak ahhoz, hogy vissza tudják szorítani a szorongásaikat. Ilyenkor a Heteseken erőt vesz a nyughatatlanság, szeretnének valami érdekesebbnek ígérkező tevékenységre vagy élményre átváltani. Ezt úgy képzelhetjük el, mint ha valaki egy fogadáson érdekes beszélgetést folytatna, de közben elkap néhány beszédfoszlányt a közeli másik, izgalmasnak tűnő beszélgetésből is. Ezen a ponton választania kell: figyeljen továbbra is a már megkezdett beszélgetésre, vagy mentse ki magát, és csatlakozzon a másikhoz? Az átlagos Hetesek egy darabig megpróbálnak mindkét beszélgetésre odafigyelni, ám ezzel azt érik el, hogy egyik sem ad nekik elég örömet. A szorongás tehát arra készteti az átlagos Heteseket, hogy az egyik érdekes területről a másikra ugorjanak át, ámde egyiknél sem tartanak ki elég soká ahhoz, hogy igazán magukba fogadják.

A Hetesek ebben az állapotban többnyire nincsenek tudatában annak, hogy szoronganak, a szorongást "unalomnak" címkézik. Ironikus, hogy éppen a Hetesek, vagyis az élethez legpozitívabban viszonyuló személyiségtípus képviselői beszélnek az összes típus közül a legtöbbet az unalomról. Ez persze érthető is, hiszen az unalom többet jelent a Heteseknek, mint a többi személyiségtípusnak. Amikor azt mondják, unatkoznak, ez valójában sokszor azt jelenti, hogy a környezetükben nincsen elegendő energia vagy inger szorongásaik visszaszorításához. Fájdalmas vagy kellemetlen érzéseik azzal fenyegetnek, hogy bejutnak a tudatba, ezért a Hetesek úgy érzik, hogy sürgős környezetváltozásra van szükségük.

E beállítottság eredményeként az átlagos Hetesek rengeteg tapasztalatot halmoznak fel. Hozzájuk érdemes fordulni, ha meg szeretnénk tudni valamit a legújabb filmekről, a legjobb éttermekről, a leghasznosabb személyiségfejlesztő tanfolyamokról. A Hetesek imádnak beszélni, kifejezetten élvezik, ha történeteket mesélhetnek és a kalandjaikról másoknak is beszámolhatnak. Sokan közülük nagy utazók, kik előszeretettel állítanak össze listát az általuk meglátogatott helyekről, és akiket nagy elégedettséggel tölt el a lista növekedése. Ha szeretnek olvasni, több könyvet vásárolnak, mint amennyit be tudnak fejezni, így az éjjeliszekrényükön sokszor jókora halomba gyűlnek a félig kiolvasott könyvek.

A 4. szinten a Hetesek még mindig termékenyek, de már kevésbé összeszedettek. Mindig sok a dolguk, teleírják a határidőnaplójukat, és tartalékterveket is készítenek arra az esetre, ha a hét valamelyik fő programja kútba esne. Általában jól tudnak egyszerre több dologgal foglalkozni, és ezen a szinten egyenesen élvezik az életüket alkotó különféle tevékenységekkel, feladatokkal és kikapcsolódásokkal való zsonglőrködés izgalmát. Cselekvéseik puszta változatossága is rendkívül nagy örömet szerez nekik, ezért mindent elkövetnek annak érdekében, hogy élményeik mindig frissek és sokfélék legyenek.

Az élmények hajszolása egyes Heteseknél az anyagi javak szerzése iránti vonzalomban nyilvánul meg. Általában azonban ebből a szerzés az, amit a Hetesek igazán élveznek. A boltok végigjárása, a katalógusok tanulmányozása, az új autóról, bundáról vagy hifiberendezésről való álmodozás gyakran nagyobb kielégülést okoz, mint az adott tárgy tényleges birtoklása. Amint megvették a tárgyat, az elveszíti vonzerejét, az újdonság varázsát, és a Hetesek máris valami mást kezdenek keresni. Ha megvan hozzá a megfelelő anyagi hátterük, eközben kifinomult ínyenccé, a világi örömök szakértőjévé válhatnak, olyan emberekké, akinek "van stílusa", és tudja, hogyan kell csillogó és elegáns életet élni. A kevesebb pénzzel rendelkező Hetesek talán kevesebb dolgot szereznek meg, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kisebb bennük a szerzés vágya.

"Alacsonyabb fokon ez a típus a kézzelfogható valóság embere, reflexióra való hajlam (...) nélkül. Állandó indítéka, hogy érezze a tárgyat, érzékletes tapasztalatai legyenek, és amennyire csak lehet, élvezethez jusson. Nem ellenszenves ember, sőt ellenkezőleg, ahogyan élvezni tudja az életet, az akárhányszor öröm és elevenség. Olykor vidám pajtás, máskor választékos ízlésű esztéta. Előbbi esetben az élet nagy problémái a többé-kevésbé jó ebédtől függenek, utóbbiban a jó ízlés körébe tartoznak. Érzékelése közöl és tölt be számára minden lényegeset. Semmi sem ér többet, mint az, ami konkrét és valóságos; emellett és ezen túlmenően sejtések csak akkor engedhetők meg számára, ha megerősítik a tapasztalást. Ennek a megerősítésnek semmiképp sem szükséges kellemes előjelűnek lennie, csak a legerősebb érzékelést akarja, amelyet természetének megfelelően mindig kívülről kell kapnia. Ami belülről jön, azt betegesnek és elvetendőnek véli... Ha normális, feltűnően beilleszkedik az adott valóságba; azért feltűnően, mert ez mindig látható. Ideálja a tényszerűség, erre gondosan ügyel. Eszményei nincsenek, ezért oka sincs arra, hogy a tényleges valósággal szemben valamiképpen idegenszerűen viselkedjék."

(C. G. Jung: A lélektani típusok, 64-65. Ford.: Bordog Miklós)

Amint azt Jung is megjegyzi, e személyiségtípus átlagos képviselői egyáltalán nem ellenszenvesek; igazi világfiak, akik cseppet sem szégyenlik, hogy jól akarnak élni. Napjukat kifinomult incselkedés, jókedv és vidámság tölti ki. A Hetesek különösen jó vendéglátók: imádnak fogadásokat és vendégségeket rendezni és lehetőségeikhez mérten a legkiválóbb szórakozást nyújtani vendégeiknek. Tudják, melyek az igazán jó ételek, és remekül főznek - vagy ki tudják választani a legjobb szakácsot. Az anyagi lehetőségeik keretein belül - vagy azon egy kicsit túl - mindig divatosak, és többnyire elegánsak is. Az átlagos Hetesek tudják, mi a legjobb, és örömüket lelik abban, ha gazdag, fényűző környezetet teremthetnek maguknak, családjaiknak és barátaiknak. Az az álmuk, hogy elég pénzük legyen ahhoz, hogy többé ne kelljen az anyagiak miatt aggódniuk.

Az átlagos Hetes fényűzésének stílusa és mértéke ízlésük kifinomultságától, a rendelkezésükre álló anyagiaktól, társadalmi és gazdasági helyzetüktől, műveltségüktől és intelligenciájuktól függően igen különböző lehet. Egyes Hetesek például sikkes, kellemes emberek, ők hozzák divatba az új éttermeket, minden opera- és színházi bemutatón jelen vannak. Másrészt viszont olyanok is akadnak az átlagos Hetesek közt, akiknek anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé az ilyen pazarló költekezést - de még ők is arra törekszenek, hogy megszerezzenek minden holmit és élményt, amire csak futja a pénzükből. A színház helyett talán csak moziba mennek, és évente csak egyszer utaznak el, holott legalább háromszor-négyszer szeretnének. Lehet, hogy nem éjszakai mulatókba járnak, hanem csak sportmeccsekre és bevásárlóközpontokba. Gyémántok helyett strasszal is beérik. Az átlagos Heteseknek az a fontos, hogy mindig új, élvezetes élményeket szerezzenek ("Mindent akarok!"). Csakhogy bármire is sikerül szert tenniük, az soha nem váltja be a hozzáfűzött reményeket: úgy tűnik, amit megszereznek, az soha nem pont olyan, amilyet szeretnének.

Valamennyi átlagos Hetesre ugyanaz a veszély leselkedik: étvágyuk növekedésével egyre kevésbé válogatnak az élmények között, s igazi ínyencből egyszerű fogyasztóvá válnak. Étvágyuk mindig gyorsabban nő, mint ahogyan ki lehetne elégíteni.

5. szint: A hiperaktív extravertált

Minél több mindent csinálnak az átlagos Hetesek, annál kevésbé lesznek válogatósak élményeik jellegét és színvonalát illetően. Félnek minden olyan pillanattól, amikor nem történik semmi, mert ilyenkor felszínre törhet elméjükben a szorongás (a rettegett U [You - Te] betűs szó...). Már nem kifinomultak, gátlástalanul vetik bele magukat a szüntelen aktivitásba, hogy ezzel fenntartsák izgalmi állapotukat és azon keresztül énérzésüket. Állandó mozgásban vannak, minden energiájukat kifelé fordítják; centrifugális menekülés ez önmaguk elől, amelyben mindig újabb élményeket keresnek. Hitvallásuk a "cselekszem", tehát "vagyok" lesz.

Mivel semmire sem mondanak nemet, az átlagos Hetesek annyi élményt zsúfolnak napjaikba, amennyi a huszonnégy órába csak belefér. Állandó változatosságra vágynak, mindig valami új, valami más tevékenységet keresnek, amivel elszórakoztathatják magukat. Minél gyorsabb a tempó, annál jobb. Cselekvéseik forgatagában eszükbe sem jut, hogy elgondolkozzanak egy kicsit a viselkedésükön vagy eltűnődjenek élményeiken. Mindent gyorsan csinálnak - gyorsan esznek, gyorsan beszélnek, gyorsan gondolkoznak -, hogy máris áttérhessenek a következő eseményre. Az átlagos Hetesek annyira hozzászoknak a 200 kilométeres sebességgel élt élethez, hogy ha 170-re kellene lassítaniuk, azt már unalmasnak és bosszantónak éreznék.

Az örömelv életük vezérlete. Legyen minden élvezet! Ha nem az, akkor azonnal elveszítik iránta az érdeklődésüket, és belekezdenek valami másba. A Hetesek társaságkedvelőek, szókimondóak és feltűnőek, közösségi emberek, akik semmit sem kedvelnek jobban, mint más "jó fej" emberek társaságát. Előadásukban minden, amit csinálnak, "csodálatos!", "fantasztikus!" vagy "szenzációs!" - ez a három univerzális jelző a kedvencük. ("A darab szenzációs volt, a színészek fantasztikusan játszottak, a díszlet pedig egyszerűen csodálatos volt; utána elmentünk egy fantasztikus vendéglőbe, és szenzációsan, fantasztikusan, csodálatosan éreztük magunkat.") Tempójuktól a többi ember kissé kifullad, de az átlagos Hetesek szeretnek aktívak, mindig tettrekészek lenni, és nem is értik, hogy a többi ember miért nem tud lépést tartani velük. Végül is, gondolják, a nap csak huszonnégy órából áll, és olyan sok új dolgot kellene még kipróbálni.

A Hetesekben határozott orális jelleg figyelhető meg, kedvenc tevékenységeik jelentős része a szájjal van kapcsolatban. Szeretnek beszélni, enni, inni, dohányozni, nevetni, szellemeskedni és pletykálkodni - a legszívesebben mindezt egyszerre, ha lehetséges. Az összes személyiségtípus közül ők a legbeszédesebbek, rögtön kimondják, ami eszükbe jut. Hetesek nagyon mulatságosak tudnak lenni attól, hogy nincsenek gátlásaik, és mivel általában olyan sok mindent csináltak már az életben, rendszerint egész hajórakományra való történetük van, amelyeket élvezetes stílusban, ragyogó lendülettel adnak elő. Szemtelenek és tiszteletlenek, semmit sem vesznek komolyan, mindenből tréfát űznek - így próbálnak megbirkózni szorongásaikkal és problémáikkal.

Az átlagos Hetesekben van valami az előadóművészből, a komédiásból is. A hivatásos komikusok között sok Hetes van; tréfáik javarészt az életérzésük mögött meghúzódó bizonytalanságból és szorongásból veszik eredetüket. Életükhöz hasonlóan a humoruk is csak úgy tud kibontakozni, ha nincsenek gátlásaik és a lehető legkevésbé cenzúrázniuk önmagukat. Az átlagos Heteseknél felesleges rejtett érzelmet keresgélni: világosan a tudomására hozzák a többi embernek, hogy mire gondolnak, még ha ezzel bele is gázolnak mások érzékenységébe. Egyeseket ugyan megsértenek, mások viszont kifejezetten üdítőnek tartják pimaszságukat és illetlen viselkedésüket.

Bármilyen mulatságos és társaságkedvelő emberek legyenek is az átlagos Hetesek, általában nem tartoznak a legjobb beszélgetőpartnerek közé, mivel nem figyelnek oda senkire. Ők akarnak a figyelem középpontjában lenni, azt akarják, hogy mások meghallgassák őket, nevessenek a tréfáik iránt és érdeklődjenek aziránt, ami őket érdekli. De ezt nem viszonozzák őszinte érdeklődéssel. ("Nahát, milyen érdekes! De ezt hallgasd meg, hogy én mit csináltam ma!") Egyik témáról a másikra ugranak, ahogy újabb és újabb gondolatok futnak át az elméjükön, és félbeszakítanak másokat, csak hogy pergőbb legyen a beszélgetés. Akár heves vitákba is belemennek, mert ez is izgalmas, fenntartja bennük a magas ingerszintet, tehát jó mulatság.

Ez az intenzív tevékenykedés jobban megérthető, ha tudjuk, hogy a Hetesek ezen a szinten már keményebben dolgoznak azon, hogy elfojtsák fokozódó érzelmi fájdalmukat és szorongásukat. Ha úgy vesszük, azért próbálják elfoglalni és szórakoztatni magukat, hogy valamivel mindig lekössék a figyelmüket. Ugyanakkor azt szeretnék, ha a környezetük és a többi ember is lekötné és szórakoztatná őket. Ha a környezetük nem eléggé izgalmas ahhoz, hogy "feldobott" állapotban tartsa őket, akkor még több energiát csiholnak ki magukból, jó nagy felhajtást csinálnak és megpróbálják "felpörgetni a környezetet". Szeretnék legalább annyira felkorbácsolni mások energiáit, hogy azok is élvezetesek és szórakoztatóak legyenek.

Hiperaktivitásuk azért jelent gondot, mert teret enged a felszínességnek és a sablonosságnak, ugyanis az átlagos Hetesek túl sok különböző dolgot csinálnak ahhoz, hogy bármelyiket is igazán jól csinálják. A sors fintora, hogy akármilyen sok mindenben vesznek is részt, az átlagos Hetesek nem látják különösebben mélyen az élményeik lényegét, ugyanis azok egyikére sem figyelnek oda igazán. Vagy valami egészen mást csinálnak (például előadás közben a műsorfüzetet olvasgatják), vagy pedig már a következő élményen jár az eszük, és így túl elfoglaltak ahhoz, hogy eltűnődjenek azon, amit éppen akkor csináltak. Jó esetben egy mondattal elintézik, és a maguk részéről többet nem foglalkoznak vele. ("Finom volt, de azért ettem már jobbat is.")

Hiába tehetségesek és intelligensek, az átlagos Hetesek rengeteg olyan lehetőséget elszalasztanak, amikor hasznos dolgokat cselekedhetnének. Ehelyett inkább megmaradnak a felszínen, és ebbe is, abba is belekapnak. Gyakran felületesek és sekélyesek, bár ezt nem szívesen ismerik el. Az egészséges Hetesek hihetetlen teljesítőképessége mostanra üres könnyedséggé silányult. Már nem ínyencek, csupán dilettánsok. (Lehet, hogy még mindig énekelnek, de már nem túl jól, mivel nem gyakorolnak; megtanulnak néhány mondatot franciául, de aztán inkább oroszul kezdenek tanulni; belekezdhetnek a gobelinkészítésbe, majd a festészetbe, a fényképezésbe és a zongorázásba. De egyikhez sem fognak soha érteni, mivel nem tartanak ki mellettük elég sokáig.) Ha egy tevékenységhez koncentráció vagy erőfeszítés szükséges, az átlagos Hetesek rögtön megunják, és belekezdenek valami újba. Felületességüket úgy racionalizálják, hogy igazi ezermesternek gondolják magukat, csakhogy a valóságban most már nemhogy ezer dologban nem mesterek, hanem egyben sem.

A Hetesekre jellemző eleven, fürge észjárásuk most már ellenük kezd dolgozni. Szorongásaik elfojtása következtében gyorsaságuk és nyíltságuk érintőleges gondolkozásmóddá torzul. Gondolataik és ötleteik a szabad asszociáció villámgyors forgatagában pattognak egymáson összevissza. Ez bizonyos helyzetekben hasznos is lehet, ha például valamihez ontani kell az ötleteket vagy ha szórakoztatni kell másokat, csakhogy az idáig jutott Hetesek a szakadatlan szellemi forrongás állapotában járni-kelni egész nap. Egyre kevésbé képesek egy dologra összpontosítani, figyelmük terjedelme korlátozott. Ez kezdi aláásni az alkotóképességüket, hiszen hiába van rengeteg jó ötletük, ha egyiket sem viszik végig. Az átlagos Hetesek elméjében rengeteg kreatív ötlet születik, de ha nem lép közbe valaki, hogy felkarolja ezeket, akkor a túlnyomó többségük nem valósul meg soha. Az átlagos Hetesekben még mindig óriási energia és rendkívüli kreativitás van, ámde az egészet elfecsérlik, elaprózzák az erejüket, és ezt valamilyen szinten tudják is.

A képben egy új elem is megjelenik: a Hetesek kezdenek nagyon rászorulni másokra. Az egészségesebb Hetesek függetlenek, szívesen vágnak neki a maguk külön kalandjainak. Ha mások is csatlakozni akarnak, annál jobb. Az átlagos Hetesek azonban félni kezdenek az egyedülléttől, mivel tartanak azoktól az érzésektől, amelyek magányukban esetleg előbukkannak. Különben is, a rájuk legjellemzőbb incselkedés, tréfálkozás és hiperaktivitás meglehetősen furcsán hatna közönség nélkül. Ha nem volna senki, aki reagáljon rájuk, akkor a Hetesek kénytelenek volnának rádöbbenni, mennyire tartalmatlanok lettek a tevékenységeik.

Szakmai munkájuk is leromlik, hiszen jól dolgozni csak kellő összpontosítással lehet, de az átlagos Hetesek rutinszerű dolgokra nem szánnak időt és figyelmet. Gondolataik máshol járnak, sokkal kellemesebb dolgokon. Esetleg hosszú ebédszünetet tartanak, vásárolgatnak vagy nyaralni mennek, mert forgószélszerű tevékenykedésük annyira kimeríti őket. Ez fordulópontot jelent a fejlődésükben, mivel intenzív aktivitásuk nem annyira produktív, inkább csak nyughatatlan. Képtelenek egy helyben megülni, minden percben kell hogy legyen valami dolguk, még nyaraláskor is. (Meg is őrülnének egy tengerparti bungalóban, hacsak nem Rio belvárosában áll.) Szinte bármi könnyen elterelheti a figyelmüket. Ami azt illeti, ők maguk is gondoskodnak a figyelemelterelő dolgokról, nehogy egy pillanatig is unatkozhassanak. Nem bírják a csendet, egyszerre szól náluk a tévé és a hifitorony még akkor is, amikor telefonálnak. Sőt, néha még akkor is szól minden, amikor alszanak.

Az élmények asszimilációja, önmagukba való beépítése az átlagos Heteseknél szinte már teljesen hiányzik. Nemigen fogják fel az élményekben a szubjektív elemet, azt, hogy miként hatnak rájuk. Sokkal jobban izgatja őket az, hogy hány filmet láttak egy hét alatt, mint az, hogy mit is jelentenek számukra ezek a filmek. Az élményeket csupán azért fogyasztják, hogy állandó magas ingerszintet biztosítsanak maguknak, ezért az átlagos Hetesek nagyon keveset értenek abból, amit csinálnak. Mivel pedig élményeik egyáltalán nem épülnek be énjükbe, furcsa módon maguk a Hetesek is kevésbé lesznek érdekes emberi lények - fejletlenebbnek, gyermetegnek tűnnek. Egyre szaporodnak a személyes konfliktusok, mivel a többi ember már nem élvezi annyira a társaságukat. A zaklatott tevékenység egyre fárasztóbbá válik.

6. szint: A mértéktelen hedonista

Ezen a szinten az átlagos Hetsek érzik azt a hatalmas nyomást, amellyel egyre fokozódó bánatuk és félelmük próbál betörni a tudatukba. Rendkívüli szorongást éreznek amiatt, hogy esetleg bármiféle frusztráció éri őket, ezért többet akarnak mindenből, különösen abból, ami egykor szórakoztatta őket vagy élvezetet okozott nekik. (Már nem érik be egy Cadillackel, Rolls-Royce vagy Jaguar kell nekik; egy nyaralás nem elég, kettőre vagy háromra vágynak.) Most már valóban mohóvá és erőszakossá válnak, ragaszkodnak ahhoz, hogy a többi ember kiszolgálja őket, és így minden óhajuk azonnal teljesüljön. ("Többet akarok - és most azonnal!") Nem tűrik az érzelmi vagy fizikai kellemetlenségeket, sem pedig a kényelmetlenségeket. Azt követelik, hogy azonnal kielégítsék minden vágyukat.

Ezen a szinten a legtöbb Hetes számára nagyon fontos érték a pénz, hiszen pénz kell ahhoz, hogy mindig mindent megkapjanak, amit csak akarnak. Jellemző rájuk, hogy szinte az összes pénzüket önmagukra költik, miközben gyakran nagy adósságot halmoznak fel. Semmire sem képesek nemet mondani, mint ahogy annak sem látják okát, miért kellene késleltetniük vágyaik kielégítését, amikor hitelkártyájukkal bármit megszerezhetnek, amit csak akarnak. Azok a Hetesek, akiknek nincsen sok pénzük, a pénzszerzést tekintik legfontosabb feladatuknak, érdekházasságot kötnek vagy igyekeznek megkeresni azt az összeget, ami megszokott életvitelük fenntartásához szükséges. Lehetséges, hogy néha elábrándoznak a szerelmi házasságról mint ideálról, de túlságosan anyagiasak ahhoz, hogy hagyják a szerelmet - vagy annak hiányát - vágyaik kielégülésének útjába állni.

Életmódjuk kifejezetten mértéktelen, csupa pazarló fogyasztás és hivalkodás. Az átlagos Hetesek ebben az állapotban már telhetetlen étvágyú fogyasztók. ("Ha meglátok valamit, ami kell nekem, akkor addig hajtok, amíg meg nem szerzem.") A Hetesek fő bűne a mohóság, és ez sehol sem annyira feltűnő, mint a gyönyör féktelen hajszolásában, aminek a zabolátlansága már az obszcenitás határát súrolja. Minden téren túl messzire mennek, és a tényleges szükségletek és a jó ízlés határait messze maguk mögött hagyva szinte már szánalmas túlzásokba esnek. ("Ha egy dolog jó, akkor kettő még jobb!") A sors fintora, hogy a kifinomult ínyenc az esztelen költekezés közepette közönséges, ízléstelen alakká silányul.

Életük minden területén túlzásokba esnek, beleértve az egészségük és fiatalságuk megőrzése érdekében tett lépéseket is; ez a két dolog a Hetesek számára mindig roppant fontos. ("Az ember soha nem lehet túl gazdag vagy túl sovány." - a windsori hercegnő.) Addig süttetik a napon vagy a szoláriumban, míg a bőrük teljesen kiszárad és cserzetté válik, és plasztikai műtéttel kell rendbehozni. Annyira sokat esznek és isznak, hogy végül fogyókúrás szanatóriumban vagy elvonókúrán kötnek ki, esetleg le kell operáltatniuk a zsírpárnát a hasukról. A Hetes típusba tartozó nők hajlamosak a túlöltözködésre, olyan erősen festik magukat és annyi ékszert viselnek, hogy attól már közönségesnek, csiricsárénak tűnnek még akkor is, ha egész vagyont költenek a ruhatárukra. A férfi Hetesek általában újgazdagnak és cifrának látszanak, harsány színű és mintázatú öltözékben pompáznak - ami igen sokba kerül, de kétes ízlésről tanúskodik.

Természetesen bármely személyiségtípus képviselői lehetnek időnként mértéktelenek, de a mértéktelenség a Heteseknél ezen a fejlődési szinten alapvonássá válik, mivel ők tudatosan nem fogják vissza magukat, még olyankor sem, ha egy kis önmérséklet jót tenne a hedonizmusuknak. A Hetesek ebben az állapotban szándékosan mértéktelenek és túlzóak. ("A jóból soha nem lehet elég.") Könnyelműek és pazarlóak, féktelenül fogyasztanak, de amint megszereznek valamit, rögtön félre is dobják. Jellemző rájuk a "Nekem megvan, ami kell, mit érdekelnek mások?" hozzáállás.

Az átlagos Heteseknek még így is szükségük van mások társaságára, mivel nem bírják elviselni az egyedüllétet. Barátaik azonban és az emberek általában teljesen esetlegesek a Hetesek számára ezen a szinten: csak azokat a kapcsolataikat tartják fenn, amelyek élvezetet nyújtanak nekik, és sajnálkozás nélkül szakítják meg azokat, amelyek nem. Házasságaik sokszor csupán egy-két évig tartanak, kevésbé komoly kapcsolataik pedig még sokkal rövidebbek. Az újdonság varázsának elmúltával a Hetesek rögtön tovább akarnak lépni, valami mást akarnak.

Hiába szereznek meg maguknak sok mindent, mégis féltékenyek azokra, akiknek náluk is több van. Szélsőségesen énközpontúak, szinte teljesen érzéketlenek arra, hogy mások jól érzik-e magukat, kivéve ha ennek közvetlen kihatása van az ő kényelmükre vagy örömeikre. Ebben az állapotban a Heteseknek eszükbe sem jut, hogy másokkal is megosszák javaikat, és nem akarják, hogy bárki is függjön tőlük. Úgy érzik, hogy mindenki másnak is ugyanúgy kellene gondoskodnia önmagáról, ahogy ők teszik. A kifinomultság esetleg még megmaradt máza alatt kőszívű természet rejtőzik.

A Heteseknek ezen a szinten semmi kedvük a tetteik következményeivel foglalkozni. Zűrzavart és megbántottságot hagynak maguk mögött, de másoktól várják, hogy mindezt eltakarítsák utánuk. A bírálatot fölényes stílusban fogadják, és elhárítanak maguktól minden felelősséget az általuk okozott károkért. ("Nem az én bajom.") A saját fájdalmaik átélésének szembeni ellenállásuk miatt mások fájdalmával szemben is érzéketlenné válnak: gyakorlatilag mindegy nekik, hogy ők okozták-e a fájdalmat vagy sem. Nem akarják hagyni, hogy mások "tönkretegyék" őket, és véleményük szerint a bűntudat meg a lelkiismeret-furdalás egyszerűen kellemetlen érzések, amelyekkel nem akarnak foglalkozni.

Talán mondani sem kell, hogy mivel saját vágyaik kielégítését mindennél előbbre helyezik, a Hetesek ezen a szinten rossz szülők: túlságosan egocentrikusak ahhoz, hogy igazán törődni tudnának gyermekeik szükségleteivel. (Ezen a szinten a férfi Hetesekben természetesen semmi érzékenység nincs, a nők pedig igencsak távol állnak az anyatípustól.) Nem örülnének annak, ha egy gyerek felborítaná megszokott életmódjukat, ezért inkább elvetetik a magzatot vagy örökbe adják a gyermeküket. A család csak lekötné őket és igényeket támasztana velük szemben, márpedig ezt mindenképpen el akarják kerülni.

A Hetesek akaratlanul is igen komoly probléma elé állítják önmagukat: annyira hozzászoknak a mértéktelenséghez, hogy már nem is tudja kielégíteni őket semmi, csak ha túladagolják. Mindenből egyre erősebb ingerre van szükségük ahhoz, hogy megérezzék a hatását. A mohón vágyott, de természetes úton számukra immár elérhetetlen feldobottságot szexuális promiszkuitással, kábítószerek (főleg kokain és alkohol) fogyasztásával próbálják elérni, vagy rengeteg pénzt költenek az egyre újabb, egyre drágább "játékszerekre". Csakhogy itt is maguk teremtette nehézségekbe ütköznek, mert hajlamosak a rászokásra. A Hetesek könnyen függővé válnak valamilyen ingerforrástól - legyen bár az a televízió, a mulatozás, a szex vagy a kábítószer. Ha egyszer hozzászoknak valamihez, már horogra is akadtak - és egyszer csak azon kapják magukat, hogy képtelenek meglenni nélküle.

Az a szomorú, hogy az átlagos Hetesek ebben az állapotban már képtelenek igazi boldogságot érezni. Sokkal többet birtokolnak, mint amennyire valóban szükségük van, és az emberek java részénél sokkal több mindent kipróbáltak, ámde ők maguk mégsem lettek többek az élményeiktől. Éppen ellenkezőleg: érzelmileg megkeményedtek és egyre kevésbé elégedettek. Balszerencséjükre mindemellett még telhetetlenek is. Annyira hozzászoktak a mértéktelen élvezetekhez, hogy most már szó szerint "kielégíthetetlenek". Ami az egészségesebb szinteken a gyönyör keresése volt, az immár nem több, mint a fájdalom elöli menekülés. Még mindig szívesen áradoznak "fantasztikus" élményeikről, de hallgatóik most már akaratlanul is észreveszik, hogy e rengeteg "szórakozás" igazi hajtóereje a kín és az elkeseredettség.

7. szint: Az impulzív menekülő

Elkövetkezhet az a pillanat, amikor a Hetesek is kezdik észrevenni, hogy szórakozásaik nem igazán szereznek nekik örömet. Ami azt illeti, többnyire az ellenkezője igaz: mértéktelenségüktől egyre jobban szenvednek. E tény felismerése kisegítheti a Heteseket a kilátástalannak tűnő helyzetükből, de ha továbbra is szorongásaik elkerülésére törekszenek mindenekelőtt, vagy ha már így is több érzelmi gyötrelem halmozódott fel bennük, mint amennyivel meg tudnának birkózni, akkor lehet, hogy a valóságtól való menekülés impulzívabb módját választják, és szorongásaikat agresszív, felelőtlen viselkedéssel vezetik le.

Mivel az egészségtelen Hetesek nem gondolkoznak el az élményeiken, általában nem is értik, miért olyan elégedetlenek és boldogtalanok, amikor idejük java részében azt csinálnak, amit akarnak. De tudják, hogy boldogtalanok, ezért hadakozni kezdenek mindazon dolgok és emberek ellen, amelyek, illetve akik a véleményük szerint frusztrálták őket vagy megtagadtak tőlük valamit.

Az egészségtelen Hetesek továbbra is állandó mozgásban vannak - valójában menekülnek -, olyanok,mint a hullámlovas, aki a hullám taraján száguld, míg az össze nem omlik. Menekülésükben rendkívül kicsapongóvá válnak. Az átlagos Heteseknél megfigyelt gátlástalan hiperaktivitásból náluk teljesen válogatás nélküli viselkedés lesz: úgy érzik, bármi lehet, ha a boldogság ígéretét hordozza, vagy legalább segíthet enyhíteni a fájdalmat és a szorongást. Szerelmi kalandokba, szélsőséges alkohol- és kábítószer fogyasztásba vetik bele magukat, míg teljesen le nem züllenek. Szexuális életükben egyre komolyabb perverziókat próbálhatnak ki, mivel az egészségtelen Hetesek folyton új izgalmakat keresnek, az önmaguk elöli menekülés új útvonalait kutatják. Annyira szétszórttá válnak, hogy nem tudnak és nem is akarnak egy dologra összpontosítani, sem pedig valódi kapcsolatokat teremteni.

A 7. szintre már a látszata is eltűnt annak, hogy élvezik az életet. Lehet, hogy még mindig szoktak viccelődni és különféle "jó bulikról" beszélni, de hangjukban félreismerhetetlen harag bujkál. Az egészségtelen Hetesek ellenségesek és keserűek, s immár öröm nélkül, gépiesen hajszolják az élvezeteket, szinte már csak megszokásból. A korábbiaknál is jobban félnek az egyedülléttől, ezért gátlástalanul próbálják belerántani a többieket is az önpusztító dorbézolásba. ("Ha nem akarsz velem berúgni, akkor tűnj innen!")

Azt már korábban is láttuk, hogy a Hetesek addiktív személyiségek, tehát szinte bármi képes náluk függőséget kialakítani, ami örömet okoz nekik vagy enyhíti szorongásaikat. Ezen a szinten igen nagy az esélye annak, hogy rászoknak a különféle ajzószerekre (amelyektől jól érzik magukat) és nyugtatókra (amelyektől el tudnak lazulni és öntudatlan állapotba kerülhetnek anélkül, hogy a szorongásaik előtörnének). Szinte biztos, hogy a Hetesek a boldogság hajszolása közben mostanra már minden, számukra hozzáférhető ajzószerrel és nyugtatóval megpróbálkoztak, s eközben lépésről lépésre mind boldogtalanná váltak.

(Eposz megjegyzés: Tanulj meg meditatív lenni, tanulj meditációt [nincs gondolat] inkább, nagyon sok életenergiát vissza lehet azzal is nyerni...)

Ezen a szinten a Hetesek annyira rettegnek nem tudatosított bánatuktól és szenvedésüktől, hogy már elaludni sem mernek. El akarják kerülni azt a sérülékeny időszakot, amikor a teljes elalvás előtt rövid időre megnyílik az átjáró a tudat és a tudattalan között. Gyakran a végkimerülésig hajszolják, ha kell, akár napokon át ébren maradnak, hogy amikor végül megállnak, akkor azonnal elveszítsék az eszméletüket. Ha ez nem elég, altatókat vagy alkoholt is használhatnak, hogy aztán másnap reggel jó adag koffein vagy még erősebb serkentőszer segítségével indítsák a napot. A Hatosokhoz és az Ötösökhöz hasonlóan a Hetesek is rendkívül éberen őrködnek, de az ő esetükben a saját tudattalanjuk az a veszélyzóna, amit állandóan szemmel kell tartaniuk.

Már a legkisebb frusztráció is hihetetlenül feldühítheti őket, ilyenkor sértő, durva és meggondolatlan dolgokat mondanak és tesznek. Olyanok, mint az elkényeztetett gyerekek, gorombán és bántóan viselkedhetnek, ha nem kapják meg, amit akarnak, és ilyenkor gondolkodás nélkül kimondanak mindent, ami az eszükbe jut, bármilyen gonosz vagy igazságtalan legyen is. Mások többnyire visszataszítónak és arcátlannak tartják a viselkedésüket, nem mintha bármit is tudnának tenni ellene. Az egészségtelen Hetesek fikarcnyit sem törődnek azzal, ha beletipornak másik érzéseibe, vagy tönkretesznek valamilyen eseményt. Ha valami nem tetszik nekik, hisztériázni és ordítozni kezdenek, vagy máshogy csinálnak "jelenetet", hogy kieresszék a mérgüket.

Mivel nem képesek megfékezni a késztetéseiket, azonnal cselekvésbe fordítják őket, mindig azt csinálják, amire éppen abban a pillanatban indíttatást éreznek. Ha dühösek, felkapnak valamit és a falhoz vágják; ha szomorúak, sírva fakadnak. Ha úgy érzik, hogy muszáj megsérteniük valakit, a legcsekélyebb habozás vagy szégyenkezés nélkül megteszik. Az egészségtelen Hetesek semmit sem fojtanak vissza, mert csak úgy tudják kezelni a szorongásukat, agressziójukat vagy bármi más nyugtalanító érzésüket, ha utat engednek neki, és azonnal kiadják magukból.

Ezzel a fajta viselkedéssel nem csupán a céljukat tudják gyakran elérni (a többi ember zavarában szóhoz sem jut, vagy annyira megdöbben, hogy bármibe belegyezik), de feszültségeik levezetésével a gyors kielégülés újabb formájához is jutnak. Csakhogy az egészségtelen Hetesek az érzelmi acting outtal impulzivitásukat erősítik meg, és ezzel hosszú távon a saját helyzetüket nehezítik. Meggondolatlanságuk ráadásul azt is felfedi a többi ember előtt, mennyire gyermeteg és érzelmileg éretlen emberek. Emiatt csak kevesen bírnak ki hosszabb időt velük - ami csak még jobban frusztrálja és dühíti az egészségtelen Heteseket.

Ezen a szinten már csődöt mondanak azok az elhárító mechanizmusok is, amelyekkel a Hetesek a fájdalmuk ellen védekeztek. Bánatuk és fájdalmaik immár hosszabb időszakokra is tudatossá válnak, ők pedig képtelenek elég erőt összeszedni, elég aktivitást kifejteni ahhoz, hogy elfojtsák ezeket az érzéseiket. Ha nem áll rendelkezésükre energikus elméjük teljes védekezőkapacitása, akkor a Hetesekkel ugyanaz történik, mint bárki mással, ha számára feldolgozhatatlan érzésekkel kell szembesülnie: depresszióba esnek. Mivel pedig a Hetesek életük nagy részét a fájdalom és a levertség elöli meneküléssel töltötték, sötét periódusaik sokkal inkább megviselik őket, mert nem tanulták meg, hogyan lehet ezeket az állapotokat kezelni. A Hetesek talán nem hajlamosak olyan tartós krónikus depresszióra, mint egyes más típusok képviselői, de depressziójuk nagyon megkínozza őket, mert ez az érzelmi tartomány teljesen ismeretlen énérzésük számára.

Az egészségtelen Hetesek tehát szeretnének minél előbb megszabadulni a fájdalomtól, és ismét talpra állni. Szenvedéseiket egyáltalán nem tartják romantikusnak, és a depresszió elöli menekülés érdekében igyekeznek újra kapcsolatot teremteni a környezetükkel. Sajnos azonban elég valószínű, hogy ezen a szinten érzelmileg már annyira rossz állapotban vannak, hogy képtelenek kiegyensúlyozott módon újrakezdeni tevékenységeiket, ezért mániássá válnak.

8. szint: A mániás

Részben mert megismerkedtek a depresszióval, részben pedig mert egyre kevésbé élvezik a kedvenc időtöltéseiket, az egészségtelen Hetesek attól tartanak, hogy végképp elveszítik az örömre való képességüket. Az igazi boldogságnak lassan még a lehetősége is elvész a számukra. Ennek következtében impulzivitásuk mániává romlik, totális menekülésbe kezdenek önmaguk elől. Az egészségtelen Hetesek bármire hajlandók azért, hogy érezzenek valamit. Fejvesztett, vad tevékenykedésbe kezdenek, hogy megőrizzék működőképességüket, mert ez tudja megvédeni őket attól, hogy teljes intenzitásában át kelljen élniük szorongásaikat és szégyenüket. Sok más típushoz képest elég ügyesen tudnak olyan benyomást kelteni, mintha nagyjából normálisan működnének, legalábbis egy darabig. Mindazonáltal a neurotikus Hetesek szörnyű pusztítást visznek végbe a környezetükben és a kapcsolataikban, mert teljesen elveszítették az önuralmukat, magatartásuk és hangulatuk pedig szélsőségesen labilissá vált. Olyan szeszélyesek, mint a tornádó útvonala és éppen olyan kiszámíthatatlanok is.

Az átlagos Hetesek hiperaktivitásából mostanra neurotikus mániás állapot lett, amelyben a hangulatok, a gondolatok és cselekvések villámgyorsan váltogatják egymást. Néhány perc is elég ahhoz, hogy harcias ellenségük zokogó megbánássá, majd lelkesültséggé változzon. Természetes, hogy a többi ember elég nehezen tudja ezt elviselni, ám ha megpróbálnak észérvekkel hatni a neurotikus Hetesekre, vagy korlátok közé akarják szorítani úgynevezett jókedvüket, akkor a Hetesek kiszámíthatatlanul és veszélyesen reagálhatnak.

Általában feldobott hangulatban vannak, de a lelkesültségük illuzórikus, abból ered, hogy a Hetesek temperamentumára jellemző egyfajta természetellenes túlhajtottság. Még a jókedvűnél is vidámabbnak érzik magukat, mintha a világ csúcsán lennének, s szinte beleszédülnek az izgalomba. Olyan gyorsan és hangosan beszélnek, mintha valamilyen amfetamintartalmú szert szedtek volna be. Úgy érzik, bármire képesek, s óriási összegeket pazarolhatnak nagyszabású tervekre, amelyek megvalósítására valójában képtelenek. Az is megeshet, hogy mivel nem gondolnak bele a következményekbe, a lelkesültség érzésének fenntartása érdekében veszedelmesen nagy adag kábítószert vagy alkoholt fogyasztanak el.

Neurotikus Hetesek mániákus tevékenységükkel olyan új (bár hamis) élményforrásokat hoznak létre, amelyek segítségével levezethetik szorongásaikat. Tehát nem a tervek megvalósítása a lényeg, hanem a menekülési útvonalak kialakítása.

Azt azonban a neurotikus Hetesek nem tudják átlátni, hogy mennyire veszélyes helyzetbe kerültek. Elméjük most már a forró vasalón szaladgáló vízcseppekhez hasonlatos: a lassítás számukra maga lenne a vég, vagy legalábbis így gondolják. Ha elveszítenék a képességüket arra, hogy fenntartsák a szorongásaikat eloszlató szüntelen mozgást, akkor még súlyosabb depresszióba zuhannának; mániás aktivitásuk pontosan ezt hivatott elhárítani, ezért nevezik ezt mániás-depressziós elhárításnak. Ráadásul cselekvéseik kényszeressége előbb vagy utóbb valamiféle bajba sodorja őket. Nem kerülhető el, hogy a többi ember (és maga a valóság) frusztrálja őket, és felszámolja azokat az útvonalakat, amelyeken elmenekülhetnének önmaguk elől.

9. szint: A pánikba esett "hisztériás"

A mániás Hetesek végül elérnek arra a pontra, amikor környezetükben már mindent "elfogyasztottak", és így semmi sem maradt, amin megvethetnék a lábukat. A tudatuk felszínére tör az a szorongás, amit az állandó mozgással eddig el tudtak fojtani, de most már nincs hová menekülni, nincsen semmi, amiben megkapaszkodhatnának. Ennek következtében hisztérikusan rettegni kezdenek, mintha csak valami vérszomjas fenevad üldözné őket. Hisztérikusak a szó köznapi értelmében: pánikba esnek, remegnek és annyira rettegnek, hogy képtelenek cselekedni vagy bármilyen módon segíteni magukon.

Ezeket a sokat próbált, földönjáró embereket, akiken látszott, hogy remekül tudnak magukról gondoskodni, most hirtelen elborítja a megsemmisítő szorongás, s immár képtelenek elmenekülni előle. Elhárító mechanizmusaik rövid idő alatt teljesen felmondják a szolgálatot, így a neurotikus Hetesek védtelenül állnak a hatalmas mennyiségű szorongással szemben. Természetesen már az átlagos Hetesek is rendkívül fenyegetőnek éreznék a legcsekélyebb mennyiségű szorongást is, hiszen a szorongások a tudattalanjukból, vagyis számukra ismeretlen területről fakadnak. De mindez még inkább igaz a neurotikus Hetesek esetében, akik hirtelen úgy érzik, mintha valami el akarná nyelni őket. A kézzel fogható dolgok egykor oly szilárdnak látszó világa sem elég szilárd ahhoz, hogy védelmet nyújtson a megnevezhetetlen borzalomtól, ami akkor borítja el őket, amikor a tudattalanjuk betör a tudatba.

Utolsó elhárító mechanizmusaik összeomlása után megrohanja őket az egész fájdalmas és rémisztő tudattalan anyag: a bánat, a bűntudat, a traumák, a vigasztalanság, a zűrzavar és az aggodalom egyszerre tör be a tudatba. Ráadásul mivel az egészségtelen Hetesek korábban szinte minden energiájukat ezen érzéseik elkerülésére fordították, most elképzelésük sincs arról, hogyan kezelhetnék őket. A végeredmény bénító rémület. A Hetesek félnek megmozdulni és félnek még gondolkozni is, nehogy tovább fokozzák szenvedéseiket.

Az ilyen jellegű pánikepizódok időszakában a neurotikus Hetesek álmatlan óráikban olyan rettegéssel küszködnek, amilyet a többi ember csak néhány pillanatig él át rémálmaikban, amelyekből szerencsére fel is ébred. Márpedig a normális emberek éppen a felébredéssel kerülnek újra kapcsolatba a valósággal, és így válnak képessé arra, hogy ismét elfojtsák rettegésüket. A neurotikus Hetesek számára ezen a szinten mindez nem lehetséges. Ők már tökéletesen ébren vannak, nincs hová rejtőzniük. Klausztrofóbiás, bénító félelem tölti el őket: félnek a megsemmisüléstől, az őrülettől és attól, hogy megrekedtek az örökös gyötrelemben, amelyből nincs kiút.

A típusra az egészségtelen szinteken jellemző mániás és fékevesztett tevékenység már a lehetőségeik végső határáig vagy még tovább is igénybe veszi testi állóképességüket. Sok egészségtelen Hetes kerül a teljes fizikai összeomlás állapotába. Az ok lehet a féktelen mániájuk okozta baleset, kábítószer-élvezet, alkoholizmus, nemi úton terjedő betegség vagy egyszerűen a test túlhajszolása, de az eredmény minden esetben ugyanaz. A Hetesek most már nem alkalmazhatják a szorongástól való menekülésnek azt a módját, hogy belevetik magukat a cselekvésbe; "menekülési" esélyeik erősen lecsökkenek.

Szorongásaiknak az az egyik legrémisztőbb vonása, hogy rémületük forrása még mindig megnevezhetetlen - éppen ezért még együtt élni is nagyon nehéz vele, nemhogy megszüntetni. Ennek az az oka, hogy a Hetesek a kifelé irányuló élethez szoktak hozzá, mind erősebb élményeket és ingerlést kerestek, és ennek eredményeképpen semmiféle eszközük nem maradt arra, hogy kapcsolatba kerüljenek önmagukkal. Ahogy egyre alacsonyabb szintekre süllyedtek, bizonyos értelemben mindig csak "időt akartak nyerni" - azt remélték, következmények nélkül megúszhatják, hogy nem hajlandók foglalkozni a félelmükkel és a fájdalmukkal. Csak most döbbennek rá hogy tévedtek.

Zárógondolatok

Ha végigtekintünk az egészségtelen Hetesek leromlásának folyamatán, észrevehetjük, hogy pontosan azt idézik elő, amitől a legjobban félnek. Nélkülözniük kell az áhított boldogságot, de nem azért, mert a világ mindenféleképpen frusztrálni akarja őket, hanem azért, mert nem bíznak eléggé az életben. Felélték az élményeiket, csak felületesen kóstoltak beléjük, mintha a világon minden az ő élvezetüket szolgálta volna. Azzal, hogy mindig csak a pillanatnyi kielégülésért éltek, nem a keresett boldogságot érték el, hanem az ellenkezőjét.

Érdemes megjegyezni, hogy bár a Hetesek félnek a nélkülözéstől, nagyon nehéz volna valóban, tartósan nélkülöző Hetesre bukkanni. Annyira félnek a nélkülözéstől, hogy mindent megtesznek, csakhogy ne váljanak áldozataivá. Agresszivitásuknak köszönhetően többnyire meg is kapják azt, amit akarnak. Ámde éppen agresszivitásuk miatt hajlamosak túlzásokba esni, mértéktelenségükkel tönkreteszik magukat és lerombolják a boldogság elérésének lehetőségét.

Ha a Hetesek nem élik meg az élményeiket, akkor bármit csinálnak, az nem ér semmit, csak pazarlás. A legkülönlegesebb javak birtoklása és a legnagyobb hatású élmények kipróbálása sem jelent számukra semmit, ha nem építik be ezeket önmagukba. Ha pedig képtelenek legyőzni a nélkülözéstől való félelmüket, akkor egyre többet fognak fogyasztani, és mégis kielégítetlenek maradnak. Sajnos meggyőzni nem lehet senkit erről az igazságról, mivel az élet legértékesebb tapasztalatait csak akkor ismerheti fel valaki, ha már lelkileg és szellemileg is felkészült rájuk. Ha a Hetesek nem fogadják be a lelkük mélyéig élményeiket, akkor örökre elzárják maguk elől a legkifinomultabb élményeket, amelyeket az élet kínál. Az igazgyöngyöt tudtukon kívül hamisra cserélik.

Fordította: Sóskuthi György
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Enneagram - Hatos Archetípus Szintjei
  2019-01-29 11:54:35, kedd
 
  (Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Hatos - Lojális

Bűnök

Mentális:
* Gyávaság/Kétség
Asztrális:
* Félelem

Lényegi Minőségek - Erények:
* Hit
* Bátorság

A Hatos archetípus rövid személyiségrajza

Egészséges:

Meg tudja nyerni az embereket és azonosulni tud velük; állhatatos, meggyőződéses és szeretetteljes. Fontos számára a bizalom: kötődik másokhoz, kapcsolatokat és szövetségeket kovácsol. / Embereknek és mozgalmaknak szenteli magát, mert mélyen hisz bennük. Igazi közösségteremtő: nagy felelősségérzete van, szavahihető és megbízható. Jó előrelátás és szervezőkészség jellemzi, természetes érzéke van a problémák gyors elintézéséhez. Szorgalmas, kitartó és áldozatkész; környezetében stabilitást és biztonságot, kooperatív légkört teremt. Legjobb formájában: Csak önmagától vár jóváhagyást, bízik magában és másokban, független, ugyanakkor képes kölcsönös, szimbiotikus függésben, egyenlőként együttműködni másokkal. Hisz magában, ezért igazán bátor, pozitív gondolkodású, jó vezető, gazdag önkifejezésre képes.

Átlagos:

Idejét és energiáját arra fordítja, amitől biztonságot és stabilitást remél. Szüntelenül szervez, szövetségesektől és tekintélyektől vár biztonságot és folyamatosságot. Viszonzás reményében sokféleképpen kötelezi el magát mások mellett. Állandóan résen van, számít a problémákra. Egyértelmű irányelvekre vágyik, és nagyobb biztonságban érzi magát, ha a dolgok jól körülhatárolt rendszerben, meghatározott mechanizmus szerint zajlanak. / Hogy mások nem követeljenek még többet tőle, passzív-agresszív ellenállást tanúsít velük szemben. Kibúvókat keres, nem hoz egyértelmű döntéseket, óvatossá, halogatóvá és ambivalenssé válik. Erős önbizalomhiány, mások indítékaival kapcsolatos gyanakvás jellemzi. Mindenre hevesen reagál, szorongó, sokat panaszkodik, ellentmondásos, "felemás jelzéseket" ad le. Belső zűrzavarai miatt reakciói kiszámíthatatlanok. / Bizonytalanságait úgy ellensúlyozza, hogy harciassá, rosszindulatúvá és szarkasztikussá válik, a problémákért másokat okol. Rendkívül elfogult, védekező állást vesz fel, az embereket barátokra és ellenségekre osztja, és folyton a saját biztonságára irányuló fenyegetéseket keresi. Tekintélyelvű, előítéletes, saját félelmei elhallgattatása érdekében félelmet ébreszt másokban.

Egészségtelen:

Olyan erősen függővé válik, hogy tapadni kezd. Lekicsinyli önmagát, fájdalmas kisebbrendűség érzés gyötri. Kiszolgáltatottnak és tehetetlennek látja magát, ezért valami erősebb hatalomhoz vagy hithez fordul, és ettől várja minden probléma megoldását. Behódoló és mazochista. / Úgy érzi, hogy üldözik, "el akarják kapni", ezért kirobban és irracionálisan viselkedik, és ezzel pontosan azt idézi elő, amitől a legjobban fél. Fanatikus, erőszakos. / Mivel hisztérikus és menekülni akar a büntetés elől, önpusztítóvá, öngyilkos hajlamúvá válhat. Alkoholizmus, kábítószer-túladagolás, lezüllés, önmagát lealacsonyító viselkedés jellemezheti.
Fő indítékai: Biztonságban szeretne lenni, érezni akarja, hogy támogatják, mások helyeslésére vágyik, próbára akarja tenni mások iránta tanúsított attitűdjét, meg akarja védeni meggyőződéseit.

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Az Enneagram bölcsessége)

"Miben hihetek?"

Jelzők:

* Az oltalmazó
* A hithű
* A bajtárs
* A kétkedő
* A hibakereső
* A hagyományőrző
* Az oszlopos tag

"Képzeletünk és logikus gondolkozásunk elősegítik a szorongást; a szorongó érzést nem valami abszolút, a fejünk felett lebegő, közvetlen fenyegetés váltja ki, mint például az aggódás egy vizsga, egy beszéd vagy egy utazás miatt, hanem sokkal inkább a jelképes és gyakran tudattalan képzetek."
(Willard Gaylin)

"Soha, egyetlen ember sem hisz maradéktalanul egy másikban. Egy eszmében lehet tökéletesen hinni, de egy emberben nem."
(H. L. Mencken)

"Aki nem bízik önmagában, az soha nem lesz képes megbízni másban."
(De Retz bíboros)

"Az igazi igazságot, paradox módon, csakis a fejlődésben, a megújulásban és a változásban lehet megtalálni."
(Anne Morrow Lindbergh)

Fő félelem: Az, hogy nem kapnak támogatást és útmutatást, hogy egymagukban nem képesek fennmaradni.
Fő vágy: Biztonságot és támaszt találni.
A felettes én üzenete: "Akkor vagy jó, ha azt teszed, amit várnak tőled."

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Fejlődés és leromlás szintjei

1. szint: A bátor hős

A legegészségesebb Hatosok megtanulnak önmagukra hagyatkozni. Kapcsolatban vannak saját maguk belső tekintélyével, és úgy tudnak bízni önmagukban, hogy nem gyötrik őket az átlagos Hatosok önmagukkal kapcsolatos kétségei. Tehát megvan a megfelelő alapjuk ahhoz, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítsanak ki másokkal és paradox módon önmagukkal is. Úgy érzik, biztonságban vannak, elfogadják őket és minden rendben van velük.

Ha valaki tud önmagára támaszkodni, az annak a belső folyamatnak az eredménye, hogy állandó kapcsolatban van saját belső erejével, legmélyebb tudásával. Ha ez a kapcsolat létrejön, a Hatosok gondolkodása annyira világossá válik, hogy pillanatról pillanatra pontosan tudják, mit kell tenniük. A legegészségesebb Hatosok emellett elegendő lelkierőt és akaraterőt éreznek magukban ahhoz, hogy mindig megtegyék, amit az élet megkövetel tőlük. Az egészséges Hatosok önállóságának az a lényege, hogy két lábbal állnak a földön, és szilárd kapcsolatban vannak azzal a fajta támogatással, ami csak az ember saját lelkének a legmélyéről fakadhat. Ez hangsúlyozottan nem ugyanaz, mint amikor valaki félelemből agresszívan reagál. A legegészségesebb Hatosok önállósága abból a felismerésből ered, hogy van saját belső kapacitásuk és értékük, amely nincs semmiféle vonatkozásban másokkal. Önállóságuk azt jelzi, hogy a védelmet és a biztonságot immár nem önmagukon kívül, tekintélyszemélyekben keresik, hanem erőt adó hitet leltek önmagukban és az életben, és ez nem valamiféle hiedelem, hanem mélyen megélt és átérzett tapasztalás. A legegészségesebb Hatosok már nem állandóan valamire reagálnak, hanem érettek, egyszerűen önmaguk lettek. Hisznek abban, hogy világuk nem fog széthullani, és hogy képesek megbirkózni az életben bármivel. Személyiségük központját a saját létezésük adja, és ennek eredményeként még a nagy válságokkal is nyugodtan, határozottan és elegánsan tudnak szembenézni.

Az egészséges Hatosok pozitív gondolkodásuknak és megnyugtató lényüknek köszönhetően másoknak is át tudják adni magabiztosságukat és bátorságukat. Viselkedésükből nyugalom és határozottság sugárzik, és látszik rajtuk, hogy hajlandóak fáradhatatlanul dolgozni valami nagyobb jó érdekében. Legyőzhetetlen bátorságra lelnek önmagukban. A legegészségesebb Hatosok tehát komoly veszélyekkel is szembe mernek szállni, hogy kiálljanak mások jóllétéért vagy felemeljék szavukat az igazságtalanság ellen. (Ebben a tekintetben az egészséges Nyolcasokra és Egyesekre is hasonlíthatnak.) A kihívásokat rugalmasan közelítik meg, nagyszerűen tudnak együtt dolgozni másokkal, de egymagukban is ugyanolyan könnyen megbirkóznak a feladatokkal.

A legegészségesebb Hatosok kapcsolataikban elérik az egymástól való dinamikus függés állapotát, igazi kölcsönösséget alakítanak ki, ami mindkét félből a legjobbat hozza ki. Az ilyen kapcsolatokban nincs domináns és alárendelt fél. Az egészséges Hatosok képesek arra, hogy támogatást nyújtsanak másoknak, és ugyanakkor el is fogadják mások támogatását, hogy szeressenek és szeretetet kapjanak, hogy egyedül dolgozzanak vagy másokkal együtt. Mindig készek az együttműködésre, egyenrangú partnerek, akik képesek szorongások nélkül érintkezni másokkal. Igazi, eredendő biztonságban érzik magukat, mert bíznak önmagukban, és ezért meg tudnak bízni azokban, akik méltók a bizalmukra.

Legmélyebb érzéseik szabadon kifejeződhetnek, mert rábukkantak a bátorság belső forrására, az önmagukba vetett hitre. Már nem áttételesen reagálnak a helyzetekre és saját érzéseikre, ezért a magánéletükben és a munkájukban is hatékonyan ki tudják fejezni önmagukat. Ha megvan hozzá a tehetségük és a képzettségük, kiemelkedő művészek vagy vezetők lehetnek, mert képesek megtenni önmagukért mindazt, ami fenntartja és táplálja szellemüket. A legegészségesebb Hatosok különösen hatékony vezetők, mivel tudják, milyen érzés a bizonytalanság és a másokra utaltság, viszont most képesek arra, hogy segítsenek másoknak igazi biztonságérzetet teremteni. A bátorság a Hatosok fejlődésében nagyon nagy eredmény, ezért van az, hogy csak a legegészségesebb állapotban találkozhatunk vele. A legegészségesebb Hatosok bátorsága csak még dicséretesebb amiatt, hogy nem csupán külső nehézségek leküzdése árán nyerték el, hanem krónikus belső kétségeiket is le kellett győzniük. ("Csak a bátorság ad biztonságot." - La Rochefoucauld)

Mivel a szorongás elválaszthatatlan az emberi léttől, még a legegészségesebb Hatosoknak sem árt emlékezniük arra, hogy teljesen soha nem szabadulhatnak meg ettől az érzéstől. Persze minél integráltabbak a Hatosok, annál kevésbé éreznek szorongást, de ugyanakkor azt is megértik, hogy nem számíthatnak mindig teljesen szorongásmentes életre. Az ember nem biztosíthatja magát a betegségek, a veszteségek vagy a balsors ezernyi más csapása ellen. Az egészséges, önálló Hatosok ezért nem is azt várják, hogy mindig tökéletes biztonságban fogják érezni magukat, hiszen ez a cél megvalósíthatatlan. Inkább megtanulják, hogyan foghatják munkára az emberi léttel óhatatlanul együtt járó szorongást, és hogyan hasznosíthatják magasabb célok elérése érdekében.

2. szint: A megnyerő barát

Még a viszonylag egészséges Hatosok sem mindig csak saját magukra támaszkodnak, és nem is mindig érzik teljesen egyenrangúnak magukat másokkal. Elkezdik önmagukon kívül keresni a biztonságot, mivel valamiért nagyon félnek attól, hogy elhagyják őket és magukra maradnak az életben. Elveszítették a kapcsolatot a saját belső erejük nyújtotta támogatással, és úgy vélik, hogy nincsenek meg bennük azok a lelki erőforrások, amelyek segítségével egyedül is fenntudják tartani magukat. Ezért úgy érzik, hogy szükségük van mások támogatására, és hogy jó közérzetük záloga az olyan biztonságos kapcsolatok és struktúrák fenntartása, amelyek növelik biztonságérzetüket.

Egyszerűen arról van szó, hogy a Hatosok keresnek valakit vagy valamit, akiben vagy amiben megbízhatnak, mivel kezdik elveszíteni a hitüket önmagukban. Ez a 2. szinten még csak enyhe formában jelentkezik, de mégis határozott irányváltásként érzékelhető az 1. szint önállóságához képest. A Hatosok fürkészni kezdik a környezetüket, igyekeznek megkeresni a potenciális szövetségeseket és támogatókat, illetve az olyan helyzeteket, amelyek növelhetik biztonságérzetüket és önbizalmukat. Kilépnek a világba, próbálnak minél többféleképpen kapcsolatot teremteni az emberekkel, illetve minél több cselekvésben és tevékenységben részt venni. E célból az egészséges Hatosok kifejlesztik magukban azt a képességet, hogy érzelmileg elkötelezzenek másokat.

Az egészséges Hatosokban van valami kellemes, megnyerő vonás, amit a többi ember öntudatlanul is vonzónak talál. Néha nehéz pontosan meghatározni, mi is ez a tulajdonság, vagy hogyan tudják az egészséges Hatosok ennyire könnyen megnyerni a többi embert. Akárhogy is, az egészséges Hatosok tudják, hogyan válthatnak ki erős érzelmi reakciókat másokból, hogyan nyerhetik meg - öntudatlanul - a másik ember érzelmeit. Megvan bennük a képesség arra, hogy válaszra késztessék a többieket, bár rendszerint ők maguk sem tudják, pontosan hogyan is történik mindez.

Könnyen lehet, hogy a Hatosok azért képesek elnyerni az emberek figyelmét, mert ők maguk is annyira őszintén kíváncsiak másokra és annyira vágynak a kölcsönösen előnyös kapcsolatokra. Olyan ez, mintha a Hatosok folyton azt kérdeznék: "Lehetnénk barátok? Dolgozhatnánk együtt?" Mások megérzik, hogy ez a barátságosság őszinte, ezért pozitívan reagálnak rá. Van bennük valami kellemes, hívogató jelleg, ami kapcsolatteremtésre serkent. Vonzerejük mibenlétét azonban még így sem könnyű meghatározni, éppen mert olyan finom és árnyalt - talán van valami a tekintetükben, vagy sokat mosolyognak, de múlhat testbeszédük küszöb alatti ingerein is. Ez a vonzerő nem feltétlenül nyíltan csábító jellegű és nem is csúszómászóan hízelgő.

A vonzerejüket talán jobban megérthetjük, ha arra a folyamatra gondolunk, amit a gyerekeknél figyelhetünk meg: amilyen bizalommal, várakozással és szeretettel a gyerekek fordulnak a szüleik felé, úgy veszik le a Hatosok is a lábukról az embereket. Szavak nélküli kommunikációjuk azt az üzenetet hordozza: "Itt nincs mitől félni". Rendkívül megejtőek, játékosak, sőt, akár bolondosak is lehetnek, viselkedésükbe olykor némi gyermeki csintalanság is vegyül. Az egészséges Hatosoknak vidám, önironikus humoruk van, szívesen csipkelődnek azzal, akivel kapcsolatot szeretnének létesíteni. A jóindulatú évődés a szeretetük jele: azt tanúsítja, hogy a Hatosok jól érzik magukat a másik társaságában, és szeretnének közelebb kerülni hozzá.

A természetükből fakadó kedvesség mellett az egészséges Hatosok rendkívül szavahihető és megbízható emberek is. Nagyon komolyan odafigyelnek arra, hogy ígéreteiket és vállalásaikat időben és pontosan teljesítsék. (Emiatt esetleg az egészséges Egyesekkel is összetéveszthetők.) Mindent megtesznek, hogy számítani lehessen rájuk, mindig nyugalom és józan ész sugárzik belőlük. Van bennük valami megbízható "földhözragadtság", ami hiányzik az egészséges Ötösökből és az egészséges Hetesekből, a másik két Gondolkodó típusból. Miközben támogatást keresnek, az egészséges Hatosok egyértelművé teszik, hogy ők maguk is rendíthetetlen támogatást akarnak nyújtani.

Állhatatosságuk és szavahihetőségük mellett a Hatosok különleges képességgel rendelkeznek arra is, hogy észleljék a potenciális fenyegetéseket és nehézségeket, még mielőtt azok kezelhetetlenné válnának. Biztonság iránti vágyuk rendkívül érzékennyé teszi őket a veszélyekre és buktatókra, ezért roppant éberré válnak, szüntelenül figyelnek, nem észlelnek-e a környezetükben potenciális problémákat, és ügyelnek arra, hogy körülöttük mindenki más is biztonságban legyen. Ez a képesség jó szolgálatot tesz az egészséges Hatosoknak és az életükben szerepet játszó többi embernek is, hiszen az élet számos olyan veszélyt és nehézséget tartogat, amelyeket meg kell oldani.

Kapcsolatteremtési erőfeszítéseik nemcsak kölcsönösen előnyösek, hanem a másik fél számára kifejezetten hízelgőek is lehetnek. A másiktól barátságot, bizalmat és támogatást kérnek kérnek, nem is annyira szavakkal, hanem tettekkel, és cserébe a saját barátságukat, bizalmukat és támogatásukat ajánlják fel. Emellett szoros személyes kapcsolataikban spontán gondoskodó hajlamuk és gyengédségük is előbukkan, ami mindkét félnek kellemes és érzelmileg jutalmazó lehet. Megjegyzendő azonban, hogy a másik megnyerésére irányuló vágyuk automatikusan a másik felet juttatja fölérendelt helyzetbe, aminek később még jelentős következményei lesznek.

3. szint: Az elkötelezett munkás

Ha az egészséges Hatosok már elkezdték keresni a biztonságot, és találtak is megbízhatónak és biztonságosnak tűnő embereket, gondolatokat vagy helyzeteket, akkor természetesen attól kezdenek félni, hogy elveszítik a kapcsolatukat ezekkel a dolgokkal, elveszítik a védettség és a valahová tartozás érzését. Már maga a másik ember megnyerésére irányuló kísérlet is magában hordozza az elutasítás vagy a sikertelenül alakuló kapcsolat lehetőségét. Mindenképpen némi szorongással jár, ha valakinek muszáj megnyernie másokat, és ez még az egészséges Hatosoknál is így van. Rá kell jönniük, hogy ha önmagukon kívül, mások jó szándékában és jóváhagyásában keresik a biztonságot, az feltétlenül hoz magával némi bizonytalanságérzetet is. Ezért erősíteni akarják a barátságaikat, a szövetségeiket és a biztonságuk fenntartására kialakított egyéb struktúrákat, mégpedig úgy, hogy teljesen elkötelezik magukat bizonyos emberek, valamint megkezdett munkáik és feladataik mellett.

Az egészséges Hatosok így tehát igen gyakorlatias, felelősségteljes emberekké válnak. Fegyelmet és kitartást visznek minden cselekvésükbe és tevékenységükbe, aprólékos figyelmet fordítanak a részletekre és a kivitel minőségére. A Hatosok büszkék akarnak lenni a munkájukra, és büszkék akarnak lenni arra is, hogy hozzá tudnak tenni valamit az ügyhöz, amely mellett elkötelezték magukat. Nagyon hatékonyan tudnak működésben tartani mindenféle szervezetet, legyen az nagyvállalat, kisvállalkozás vagy a családi költségvetés. Ők azok az emberek, akik mindig figyelnek arra, hogy be legyenek fizetve a számlák és elég pénzük maradjon az adóra is. Takarékosak, szorgalmasak és nagyon tudnak dolgozni, el tudják érni, hogy bármely vállalat vagy cég alappillérei legyenek. Ily módon a Hatosok gondoskodnak arról, hogy mindig legyen helyük a világban és hogy munkájuk révén viszonylag biztonságban érezhessék magukat.

Sok Hatosnak, különösen a tehetségeseknek és képzetteknek, megvan az érzékük az elemzéshez és a hibák feltárásához is. Éberségük jól átfordítható a részletekhez való affinitás képességébe, illetve abba a készségbe, hogy jól tudjanak utasításokat adni és fogadni is. A Hatosok általában szívesen dolgoznak olyan szervezetekben, ahol a munka pontosan meghatározott és betartott keretek között folyik. Ilyen körülmények között a Hatosok eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy kreatívan, újító módon dolgozzanak, legyenek bár programozók, mérnökök, jogászok, könyvelők vagy muzsikusok. Munkájuk gyakran igen magas szintű mesterségbeli tudásról tanúskodik, ebből is látszik, hogy milyen gonddal és hozzáértéssel veszik kézbe a feladataikat. Megnyerő természetük mellett ez az oka annak, hogy a Hatosok, ha megvan hozzá a tehetségük, gyakran emelkednek magasra a szakmai ranglétrán. A sikert úgy érik el, mint a kitartó teknőc, amely legyőzi a gyorsabb, és fürgébb nyulat.

Az egészséges Hatosok azzal is a javára válnak az általuk alapított vagy nekik munkát adó vállalkozásoknak, hogy az egyenlőség szellemét hozzák magukkal és szívükön viselik a közösség jóllétét. Tiszteletben tartják a többi embert, és olyan kollegiális légkört képesek teremteni, amelyben mindenki egyenrangú partnernek érezheti magát, ahelyett hogy a fölé- és alárendeltségi viszony érvényesülne. Tisztában vannak azzal, hogy biztonságuk nagymértékben függ munkahelyük és lakóközösségük jó állapotától, ezért együttműködnek a többi emberrel azoknak az intézményeknek és struktúráknak a fenntartásában, amelyek a közösséget szilárddá és egészségessé teszik. Gyakran vállalnak aktív szerepet helyi politikai ügyekben, részt vesznek az iskolaszék munkájában vagy a városuk, lakóházuk szépítésére felállított bizottságok tevékenységében. A közszolgálati munka azért vonzza a Hatosokat, mert számos előnyös tulajdonságukat kibontakoztathatják benne. Ugyanebből az okból gyakran alakul ki náluk valamilyen szintű politikai érdeklődés is, nem feltétlenül az országos, de legalábbis a szakmai vagy a helyi politika iránt. Nem ritka, hogy munkájuk és környezetük gondnokának tartják magukat, és minden tőlük telhetőt meg akarnak tenni ezek megóvása és megőrzése érdekében.

Ugyanakkor - és ugyanebből az okból kifolyólag - az egészséges Hatosok nem félnek kérdéseket feltenni, ha úgy érzik, hogy valami nincs rendben körülöttük, vagy ha azt érzékelik, hogy mások visszaélnek az adott rendszerben élvezett hatalmukkal. Az egészséges Hatosok ilyenkor veszik a fáradtságot, és kampányt szerveznek az igazságtalanságok ellen vagy felhívják mások figyelmét a településükön vagy környezetükben jelentkező gondokra. Később látni fogjuk, hogy az átlagos Hatosoknak ilyen helyzetekben gyakran elmegy a bátorságuk, és passzív-agresszív technikákat alkalmaznak a kedvük ellen való emberekkel és helyzetekkel szemben, vagy félelemkeltő viselkedéssel maguk kezdik veszélyeztetni a közösség stabilitását. Az egészséges Hatosok azonban azért hajlamosak megkérdőjelezni a tekintélyt, mert őszintén érdekli őket a többi ember jóléte, és elkötelezték magukat az emberi méltóság és az őszinteség mellett.

Magánéletükben az egészséges Hatosok igen mélyen el tudják kötelezni magukat azok mellett, akikhez megkülönböztetett érzelmi kötődés fűzi őket. Energiáikat arra fordítják, hogy a többieknek jó legyen, és azt szeretnék, ha ők is hasonló módon reagálnának erre. Ezért gyakran nagyon fontos a számukra, hogy valamiféle család tagjai legyenek, még akkor is, ha a "családot" a baráti kör jelenti. A család lényegében annak az érzelmi támogatásnak és stabilitásnak a jelképe, amelyet a Hatosok keresnek. Azt szeretnék, hogy legyen kire számítaniuk, hogy feltétel nélkül fogadják el őket, hogy tartozhassanak valahová. Ha szoros kapcsolatuk van a családdal és a barátokkal, akkor úgy érzik, nincsenek egyedül. Ha elkötelezik magukat mások mellett, nem félnek annyira az elhagyástól.

Az egészséges Hatosok egyes erényei nem túl divatosak a mai, "Először én!", "Ki lesz a legjobb" elvű társadalomban. Mégis, e személyiségtípus legértékesebb tulajdonságai - a kitartás, a hűség, a tisztesség, a kemény munka, a családi, baráti és közösségi elkötelezettség - önmagukért beszélnek, s nem kell miattuk szabadkozni.

4. szint: A lojális kötelességtudó

Ha a Hatosok elkötelezték magukat egy személy vagy csoport mellett, elkezdhetnek félni, hogy valami olyat tesznek, amivel kockáztatják a kapcsolat szilárdságát. Félnek, hogy konfliktushelyzetet teremtenek, semerre sem mernek határozottan elindulni, nehogy tönkretegyék a biztonságukat. A Hatosok úgy érzik, keményen megdolgoztak azért, hogy kialakítsanak maguknak valami szilárdnak és állandónak tűnő életstílust, és elkezdenek aggódni azon, hogy mennyi minden elromolhat. Ezért megpróbálják tovább erősíteni "társadalombiztosítási" rendszerüket: még keményebben dolgoznak, hogy szövetségeseik és a tekintély megtestesítői elfogadják és elismerjék őket.

Az átlagos Hatosok így aztán még erősebben elkötelezik magukat, még több kötelezettséget vállalnak, makacsul állítják, hogy képesek lesznek mindent végigcsinálni, mindent teljesíteni. Szorongásaik miatt annyi felelősséget vesznek magukra, hogy szinte összenyomja őket, így akarják biztosítani helyzetük szilárdságát és azt, hogy mindenképpen megmaradjon körülöttük az a struktúra, amelynek felépítésén fáradoztak. Mindenre oda akarnak figyelni, minden lehetséges szempontból meg akarják vizsgálni a dolgokat, minden lehetséges jövőbeni problémára fel akarnak készülni. A cserkészek jelszava, a "Légy résen!" tökéletesen illik az átlagos Hatosokhoz is. Ebben az állapotban esetleg több állást is elvállalhatnak, vagy szabadidejüket azzal tölthetik, hogy karbantartják otthonukat vagy ellenőrzik a családi költségvetést. Mások azt gondolhatják, hogy biztos elegük van a rengeteg munkából és teherből, ami láthatóan rájuk nehezedik, de a Hatosokon az látszik, hogy lelkesen teljesítik vállalásaikat és kötelességeiket, és ha a nyomás enyhül, azonnal még több munkát vállalnak.

Hasonló alapon az átlagos Hatosoknál minden mást megelőzhet az a törekvés, hogy önmagukat, erőforrásaikat és energiáikat olyan helyzetekre és intézményekre fordítsák, amelyek a jövőben is folyamatosan támogatni tudják majd őket. Emiatt olyan munkahellyel, szervezettel vagy intézménnyel nem foglalkoznak, amely nem tud elismert eredményeket felmutatni. Gondosan ellenőrzik orvosuk, terapeutájuk vagy ügyvédjük okmányait, ház- vagy autóvásárlás előtt részletekbe menően tájékozódnak minden apró háttérkörülményekről. Tudni akarják, hogy ami mellett ma elkötelezik magukat, az a belátható jövőben is meglesz. Gondolkodásukat egyfajta óvatoskodás kezdi színezni, és ez lecsökkenti választási lehetőségeik számát.

A 4. szinten nagyrészt már eltűnőben van az egészségesebb szinteken álló Hatosok jellegzetes önállósága, és az átlagos Hatosok egyre jobban kötődnek azokhoz a gondolati és hitrendszerekhez - és egyre jobban azonosulnak is velük -, amelyek válaszokat kínálnak nekik, vagy amelyektől biztosabbak lesznek magukban. Kezdik megkérdőjelezni saját ötleteiket és gondolataikat, és kezdenek kételkedni bennük. Ezzel párhuzamosan olyan embereknél keresnek bátorítást, akiken az látszik, hogy "tudják mit beszélnek": így szeretnék meggyőzni magukat arról, hogy helyesen gondolkodnak. Lényegében tehát azt szeretnék, ha mások megerősítenék, hogy igaz, amiben hisznek.

Hogy ennyire szükségük van a biztatásra, az nagyrészt annak a tünete, hogy nem bíznak saját döntéshozó képességükben. Ahelyett, hogy maguk hoznák meg döntéseiket, az átlagos Hatosok egyre inkább dokumentumokban, mérvadó szövegekben, törvénykönyvekben és szabályzatokban - vagyis valamiféle "szentírásban" - próbálnak precedenseket és válaszokat találni. (A vezető beosztásban dolgozó átlagos Hatosoknál ez többnyire úgy történik, hogy bizottságokat hoznak létre, és a döntéseket nem önállóan, hanem konszenzus alapján hozzák meg.) Ám még az útmutatásokat és előírásokat követve is állandóan azon tépelődnek, helyesen döntöttek-e, jól értelmezték-e az útmutatást. A barátaikkal vagy szaktekintélyekkel egyeztetnek annak érdekében, hogy egészen biztos helyes legyen az értelmezésük. A szaktekintély egyébként bárki vagy bármi lehet, akit vagy amit a Hatos mérvadónak ítél meg; a kiképző őrmester értelmezheti a hadsereg szabályait, a pap értelmezheti a vallási szabályokat és a jog értelmezheti a társadalmi szabályokat. A Hatosok úgy érzik, hogy ha megértik a szabályokat, akkor el tudják kerülni a bírálatot és az esetleges büntetést is. Lehet, hogy lesz olyan pillanat, amikor a szabályok megszegése mellett döntenek, de akkor is tudni akarják, pontosan mik is ezek a szabályok, és meddig mehetnek el tényleges megértésük nélkül.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az átlagos Hatosok semmiben nem tudnak dönteni; arról van szó, hogy ha fontosabb döntéseket kell hozniuk, akkor a belső konfliktusaik fokozódnak, és felerősödik az önbizalomhiányuk. Jelentős szorongást kelt bennük, ha pályájukon válaszút elé kerülnek, vagy ha olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek közvetlenül érintik a családjukat vagy az állásuk stabilitását. A fontos döntések persze senkinek sem könnyűek, de az átlagos Hatosok hatalmas érzelmi bonyodalmakat teremtenek maguknak belőlük, mert belekerülnek abba a folyamatba, hogy amint megvan az elhatározás arról, hogy mi a teendő, azonnal kétségeik támadnak vele kapcsolatban, vagy vissza is vonják. Emiatt aztán minden egyes fontosabb választás előtt kénytelenek végigszenvedni a szorongás, a kétség és az önmagukkal való vita viharait.

Döntéshozatali nehézségeik ellenére a 4. szinten álló Hatosok korántsem tekinthetők gerinctelen puhányoknak. Igazhívők, akik saját véleményük szerint csupán olyan alapvető érvényű előírásokat követnek, amelyeket be kell tartani, mert a tekintély súlya és a jól bevált hagyományos értékek állnak mögöttük. Az átlagos Hatosok ezért nem bánják, ha valamiféle "engedélyt" kapnak, mielőtt cselekednének, és az sem okoz gondot nekik, ha szabályokat és hivatalos formákat kell betartaniuk. (Sőt, az átlagos Hatosok ügyesen fordítják a maguk javára az autoritás által lefektetett szabályokat: gyakran nagyon kényelmes, ha az ő oldalukon áll a törvény és a rend.)

Tehát számos Hatosnak jó érzés, hogy hagyománytisztelő ember, hogy valamilyen szervezet része, hogy csapatjátékos; elsősorban ez a személyiségtípus népesíti be az intézményeket és hivatalokat, és ők alkotják a legkülönbözőbb csoportok gerincét is. Az átlagos Hatosokat nem nyomasztja, hogy szigorú szervezettség van az életükben, éppen ellenkezőleg, erősebbnek érzik magukat így. Ha valami önmaguknál nagyobbhoz tartoznak, akkor nem azt érzik, hogy egyedül vannak, hanem azt, hogy erősebbek és nagyobb biztonság veszi körül őket, pontosan mert valami olyasminek a részei, ami minden bizonnyal tartós. (Ilyen vonzereje lehet például egy szakmai társaságnak, egy klubnak vagy egy nagyvállalatnak éppúgy, mint a politikai pártoknak, az egyetemeknek, a szakszervezeteknek, a vallási irányzatoknak és szervezeteknek.) A csoportok és intézmények nyújtotta biztonság messze felülmúlja az egyes tagok erejét, és a csoportok sok olyan dolgot is elérhetnek, amire az egyének egyedül képtelenek. A csoportokon belül közeli barátságok szövődhetnek (a sportcsapatokon belüli bajtársiasságtól kezdve az egy irodában dolgozó nők összetartásáig sokféle kapcsolat sorolható ide), és ezek érzelmileg igen kielégítőek az átlagos Hatosok számára. Van azonban két lényeges hátulütője is a dolognak. Az első az, hogy az átlagos Hatosok egyre inkább azért tesznek meg valamit, mert a kötelességüknek érzik. Kezdi megviselni őket a felelősségérzet, és gyakran azon kapják magukat, hogy olyan feladatokat vállaltak el, amiket nem is akartak.

A második hátrány az, hogy ha valaki azonosítja magát egy csoporttal, politikai vagy vallási nézettel, hagyománnyal vagy szervezettel, akkor hajlamossá válik szűk látókörű módon szemlélni a világot, s mindenkit a "mi" és az "ők" egymással szembeálló csoportjaiba sorolni. Persze a világ sokkal egyszerűbb, ha az ember tudja, ki gondolkozik ugyanúgy, mint ő, ki fogadja el ugyanazokat az értékeket, ki vall vele azonos politikai, nemzeti vagy vallási nézeteket. Csakhogy a szűk látókörűség teljesen felesleges ellentéteket szít az emberek között. Ráadásul az átlagos Hatosok még a saját csoportjukon belül is figyelni kezdik, ki veszi ki a részét a közös munkából és ki nem. Nem szeretik, ha mások nem veszik ugyanolyan komolyan a kötelességeiket és kötelezettségeiket, mint ők. Ha a többi ember nem olyan lojális, nem olyan elkötelezett, az nemcsak dühíti, hanem fenyegeti is őket.

Az átlagos Hatosok szinte korlátlanul hűségesek azokhoz, akikkel azonosultak. Rendkívül nehezükre esik megszakítani érzelmi kötelékeiket, még akkor is, ha vágynának erre. ("Aki egyszer a barátom lett, az mindig a barátom is marad.") Ha a Hatosok odaadták valakinek a szívüket, akár egy emberhez, akár egy futballcsapathoz, egy országhoz vagy egy egyházhoz kötődnek. Elkötelezettségeik azért tartósak, mert nem felszínes választáson, hanem mély azonosuláson alapulnak, és személyiségük fontos részévé válnak. Emiatt az átlagos Hatosok egyre nehezebben kötelezik el magukat bárki vagy bármi mellett, mert tisztában vannak azzal, milyen óriási energiákat fognak befektetni elkötelezettségükbe. Egyre gyakrabban merül fel bennük a kérdés, hogy vajon ki méltó a hűségükre.

5. szint: Az ambivalens pesszimista

Ha a Hatosok túl sok kötelezettséget vállalnak magukra, akkor elkezdenek attól félni, hogy képtelenek lesznek eleget tenni a velük szemben támasztott elvárásoknak és követelményeknek. Ugyanakkor attól is félnek, hogy elidegenítik szövetségeseiket és támogató hátterüket, és ezzel elveszítik az általuk nyújtott biztonságot. Ez a helyzet komoly problémát jelent számukra: Hogyan enyhíthetik a rájuk nehezedő nyomást és stresszt anélkül, hogy csalódást vagy haragot okoznának azoknak az embereknek, akik mellett elkötelezték magukat? Az átlagos Hatosoknak innentől kezdve szűkre szabott határok között kell egyensúlyban tartaniuk egyfelől a szövetségeseik és a tekintély elvárásait, másfelől azt a szükségletüket, hogy ellenálljanak a velük szemben támasztott újabb követeléseknek.

Végül aztán kénytelenek rájönni, hogy nem tudnak egyformán a rendelkezésére állni mindenkinek, aki mellett elkötelezték magukat. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan emberek és helyzetek, akik és amelyek a saját szükségleteik szempontjából fontosabbak a többinél, de a Hatosok döntési nehézségei még fájdalmasabbá válnak, amikor arról kénytelenek dönteni, hogy kit "hagyjanak cserben". Ezért ki akarják deríteni, hogy ki áll igazán mellettük, ki az, akinek a támogatására igazán számíthatnak. Ebben a fázisban a Hatosok próbára teszik az embereket (a szövetségeseiket és a tekintély megtestesítőit is), hogy megtudják, mit is éreznek azok irántuk. Szoronganak önmagukkal kapcsolatban és szoronganak mások miatt is. Egyszer védekező állást vesznek fel másokkal szemben, máskor engedelmesek, néha pedig úgy tűnik, hogy egyszerre reagálnak így is és úgy is.

Tovább ront ezen a kiúttalan helyzeten, hogy az átlagos Hatosok egyre erőteljesebben reagálnak a saját gondolataikra, érzéseikre és tetteikre. Lényegében az az önellenőrzés ölt komolyabb méreteket, ami a 4. szinten válik a Hatosok szokásává, csakhogy itt jóval erősebb és változékonyabb érzelmi töltést kap. Az átlagos Hatosok szeretnék megőrizni a hidegvérüket, és amíg a dolgok rendben mennek, ez általában sikerül is nekik, ám ha nehézségek merülnek fel, belső rendjük gyorsan nagyfokú idegességgé és zavarodottsággá változik, ami néha megfontolatlan cselekedeteket eredményez. Úgy tűnik, hogy ebben az állapotban képtelenek megfelelő módon válaszolni azokra a problémákra, amelyekkel szembekerülnek. Például úgy ítélhetik meg, hogy túlságosan engedelmesek, és töprengeni kezdhetnek azon, hogy csoportjuk többi tagja vajon mit gondol róluk. Végül arra a következtetésre juthatnak, hogy önbecsülésük fenntartása érdekében legalább időnként az emberek (köztük a tekintélyszemélyek) ellen kell reagálniuk. Az átlagos Hatosok gyanakodni kezdenek, hogy kihasználják őket, vagy elkezdenek azon töprengeni, hogy a többi ember tiszteli-e őket. Emiatt még óvatosabbá és gyanakvóbbá válnak. Míg az egészséges Hatosok szavahihetőek és állhatatosak, az átlagos Hatosok egyre köntörfalazóbbá és kiszámíthatatlanabbá válnak, ami néha csak kis dolgokban mutatkozik meg, de néha semmiért sem vállalnak felelősséget és egyértelműen védekező állást vesznek fel.

Az átlagos Hatosok a személyiségükben és a kapcsolataikban jelen lévő ellentétes irányú feszültségek miatt mélyen ambivalensek. Attól függően, hogy pszichéjük ellentétes oldalai közül éppen melyik kerül a felszínre, az átlagos Hatosok az engedelmesség és az agresszivitás késztetései közt ingadoznak; egyszer úgy érzik, hogy mások szeretik őket, másszor úgy, hogy nem. Vagy az egyik pillanatban úgy érzik, hogy szeretik a többi embert, a következőben pedig úgy, hogy nem. Tudatában vannak ennek a mások iránti kettősségüknek, és akaratlanul is azt hiszik, hogy mások hasonlóan ambivalens módon viszonyulnak hozzájuk. Önmagukat ismerve tudják, milyen gyorsan szembefordulhatnak másokkal, ezért azt gondolják, hogy mások is szembefordulhatnak velük. Úgyhogy óvatossá válnak és kibúvókat keresnek.

Az egészséges Hatosok meglehetősen széles látókörű és kíváncsi emberek, akik kifejezetten keresik a másokkal való kapcsolatteremtés lehetőségét, ezzel szemben az 5. szinten álló Hatosok már úgy érzik, túlterhelték őket a kötelességeik, és semmi kedvük új gondolatokkal vagy új ismerősökkel foglalkozni. Az új nézeteket és gondolatokat szkeptikusan fogadják, mert úgy érzik, már rengeteg energiát fordítottak azoknak a véleményeknek és megközelítéseknek a megértésére, amelyeket már ismernek. Tehát elkezdenek félni a változásoktól és ellenállni nekik, mert úgy érzik, hogy a változás egyrészt potenciális fenyegetést jelent a biztonságukra nézve, másrészt azt követeli tőlük, hogy még jobban megterheljék amúgy is túlzsúfoltnak érzett elméjüket. Gondolkozásuk és nézeteik ezért egyre maradibbá, vaskalaposabbá válnak. Kezdik elveszíteni a világos érvelés képességét, s helyette inkább csak úgy ontják a magabiztos kijelentéseket, hangzatos állításokat.

Mivel az átlagos Hatosok mindinkább elveszítik kapcsolatukat a belső tekintéllyel, egyre komolyabb gondot jelent számukra, hogy egyedül megcsináljanak valamit, önállóan döntsenek vagy vezessenek másokat, ha ez lenne a feladatuk. Mindig ugyanoda lyukadnak ki, képtelenek határozni, bizonytalanok magukban és abban, hogy voltaképpen mit is akarnak tenni, egyre csak tétováznak és halogatnak. Ha muszáj cselekedniük, akkor rendkívül óvatosak, a döntéseket félve hozzák meg, minden oldalról a törvényekre és precedensekre való hivatkozásokkal bástyázzák körül magukat, amelyek útmutatásul és egyben védekezésül is szolgálnak a számukra. Ha valamit mindenképpen el kell végezni, azt az utolsó pillanatig halogatják, aztán rendkívül feszített tempóban dolgoznak, hogy teljesítsék a kötelezettségeiket.

Az ambivalenciát a pszichológusok jól ismerik, valószínűleg azért, mert a döntésképtelenség és a szorongás miatt sok ember szorul kezelésre.

"A passzív-agresszív emberek ambivalenciája szüntelenül betolakodik mindennapi életükbe, aminek az az eredménye, hogy nem tudnak dönteni, állandóan változik az attitűdjük, egymással ellentétes viselkedéseket és érzelmeket mutatnak, és általános összevisszaság, kiszámíthatatlanság jellemzi őket. Nem tudják, hogy a megnyugvást és a biztonságérzetet úgy szerezzék-e meg, hogy hűségesen teljesítik mások vágyait, vagy csakis önmagukban keressék mindezt; hogy engedelmesen függő magatartást tanúsítsanak-e másokkal szemben, vagy dacosan és ellenállóan függetlent; hogy ők tegyék-e meg az első lépéseket világuk birtokba vételéhez, vagy várjanak tétlenül mások irányítására; csak vacillálnak, aztán a közmondásos szamárhoz hasonlóan hol az egyik, hol a másik irányba mozdulnak, de soha nem tudják elhatározni, hogy melyik szénaköteget válasszák. [Theodore Millon, Disorders of Personality (A személyiség zavarai), 244.]"

Az ambivalencia ugyan lehetővé teszi a Hatosok számára, hogy elkerüljék a viselkedésük miatti nyomást és felelősséget, viszont óriási érzelmi stresszt is okoz, amitől ezek az emberek feszültté és kimerültté válnak. Kicsit olyan ez, mintha egyik lábukkal a gázpedált, a másikkal pedig a féket taposnák. Ha bármilyen feszültség hatása alákerülnek, sokat panaszkodnak, mogorvák és kedvetlenek lesznek. Az átlagos Hatosok családja és barátai jól tudják, hogy a vacsora közbeni beszélgetések általában panaszáradattá változnak a Hatos napjáról és a neki problémákat okozó emberekről. Komornak és bosszúsnak látszanak, mintha az életük csupa gond és kellemetlenség lenne. A bolhából is elefántot csinálnak, mindenben sikerül nehézségekre bukkanniuk, minden elképzelésben találnak buktatókat. Feszültségeiket gyógyszerekkel és alkohollal enyhíthetik. Ha azonban a szorongások oldása érdekében túlzásba viszik ezek fogyasztását, könnyen függővé válhatnak - a sors iróniája: a tekintélytől és a gondolati rendszerektől való függésüket egy másik, valószínűleg sokkal rosszabb függőségre cserélik.

Ezen a szinten rendkívül frusztráló tud lenni a Hatosokkal való érintkezés, mivel másokra kényszerítik a döntés felelősségét, miközben saját szándékaikról felemás jelzéseket adnak. Ennek többek között az az eredménye, hogy egyszerűen lehetetlen egyenes válasz kapni tőlük: az igen nemet jelent és vice versa. Azt mondhatják például, hogy nagyon szívesen vacsoráznának együtt valakivel, de az időpontot valahogy sohasem sikerül egyeztetni. Barátságosnak látszanak, mégis elutasítóak, az egyik kezükkel belekapaszkodnak az emberekbe, a másikkal eltaszítják őket. Addig kerülgetik és halogatják a dolgokat, amíg a másik kénytelen mindenben átvenni a vezetést, ők pedig a maguk kiszámíthatatlan módján vagy elfogadják, vagy elutasítják a döntéseit. Ha valami nem sikerül, hangosan panaszkodnak, de a rossz döntésért semmiféle felelősséget nem vállalnak.

A Hatosok közvetett agresszióban juttatják kifejezésre passzív-agresszív természetük agresszív oldalát. Ha például egy Hatos dühös valakire, akkor esetleg telefonálás közben arra kéri, tartsa a vonalat, aztán "elfelejt" visszajönni. A passzív-agresszív beosztott azzal frusztrálhatja a főnökét, hogy "megfeledkezik" egy határidőről vagy elveszít egy fontos anyagot. Kerülő útjaik miatt a passzív-agresszív támadások soha nem nyíltak, így a Hatosokat nem lehet értük felelősségre vonni.

A passzív-agresszív fordulatok mindenfajta társas érintkezésükben megjelennek, sőt, a humorukban is, amelynek most már éle van, szarkasztikussá válik. A passzív-agresszív humorral a Hatosok közvetett módon beleszúrhatnak a másikba úgy, hogy pontosan az ellenkezőjét mondják annak, amit gondolnak ("Hát persze hogy tisztelem Önt - annyi tiszteletet tanúsítok Ön iránt, amennyit csak megérdemel.") Az emberek gyakran nem is veszik észre, mennyire epések a Hatosok tréfái, csak akkor, amikor valamivel később megértik a szavak mögött húzódó agresszív jelentést.

Ez a szint fordulópontot jelent a Hatosok leromlásának folyamatában. Most először ébrednek rá, hogy mennyire zavaros az önmagukhoz és a többi emberhez való hozzáállásuk. Nemcsak másokra, hanem önmagukra is gyanakodni kezdenek. Már nem biztosak a saját hűségükben, mint ahogy abban sem, hogy mások hogyan éreznek velük kapcsolatosan. Nem ismerik sem a gondolataikat, sem az érzéseiket, nem biztosak abban, hogy mit kell tenniük és mit nem. Röviden tehát a legkülönbözőbb kételyek és szorongások ütik fel a fejüket a gondolkodásukban, amelyeket, ha már egyszer megjelentek, nagyon nehéz félretenni.

6. szint: A tekintélyelvű lázadó

Az átlagos Hatosok ahelyett, hogy megpróbálnák enyhíteni kétségeiket és szorongásaikat, inkább azok ellenében reagálnak, és ezzel viselkedésük ismét teljes fordulatot vesz. Attól félnek, hogy ambivalenciájuk és határozatlanságuk miatt elveszíthetik a szövetségeseik és a tekintély támogatását, és ezért ismét túlkompenzálnak: úgy akarják bebizonyítani, hogy ők egyáltalán nem szorongóak, határozatlanok vagy függőek, hogy vakbuzgóvá és agresszívvá válnak. Tudatni akarják a többi emberrel, hogy őket nem lehet csak úgy ide-oda lökdösni vagy kihasználni. Valójában arról van szó, hogy félelmeik és szorongásaik kritikus pontot értek el, és a Hatosok merész, erélyes tetteikkel egyrészt "össze akarják kapni magukat", másrészt megpróbálják megzabolázni a félelmeiket. Megkísérlik bebizonyítani erejüket és értéküket a szövetségeseiknek és az ellenségeiknek egyaránt, ezért igen határozottan juttatják érvényre passzív-agresszív természetük agresszív oldalát, és ezzel egyúttal megpróbálják elnyomni a passzív oldalt.

Ezen a szinten - függetlenül attól, hogy eredendően fóbiás vagy ellenfóbiás hajlamúak - a Hatosok nyíltabb fóbiellenes reakciókat adnak, és úgy próbálnak úrrá lenni fokozódó szorongásaikon, hogy bárminek nekitámadnak, ami szerintük e szorongásokat okozza. A fóbiával szembeni ellenreakciók ártatlanabb formáit az emberek eredményesen használják félelmeik leküzdésére - például ha a sötétben félő gyermek szándékosan bemegy egy sötét szobába, hogy legyőzze ezt a félelmét. De ezen a szinten a Hatosok már nem ártatlanok. A fóbiával szembeni ellenreakcióik túlzott kompenzáció formájában öltenek testet: mindenért azt hibáztatják és szidalmazzák, ami megijesztette őket. Lázongóvá és harciassá válnak, minden lehetséges módon zaklatják és akadályozzák a többi embert, hogy ezzel bebizonyítsák: őket nem lehet csak úgy ide-oda taszigálni. A Hatosok ezen a szinten tele vannak kétségekkel önmagukkal szemben, és kétségbeesetten vágynak arra, hogy csatlakozhassanak valami olyan nézethez vagy hozzáálláshoz, amelytől erősebbnek érezhetik magukat és amely eloszlatja kisebbrendűségi érzésüket.

Túlkompenzáló agressziójuk nem az igazi erő jele, hanem azt jelzi, hogy akkor érzik másoknál magasabb rendűnek magukat, ha frusztrálnak és elszigetelnek másokat. Furcsa módon éppen az elszigeteltségtől és a támogatás nélkül maradástól rettegő Hatosok lesznek azok, akik másokat elszigetelnek és elvágnak mindenféle támogatástól. Ezen a szinten a Hatosok az intrika és a munkahelyi politika nagymesterei lesznek, folyamatosan azon fáradoznak, hogy kiüssék a nyeregből a riválisaikat, illetve azokat, akik fenyegetik a biztonságukat. Ha hatalmi pozícióban vannak, akkor pontosan olyan tekintélyszeméllyé válnak, mint akiket ők maguk annyira megvetnek: önkényessé, igazságtalanná és bosszúállóvá. A tekintély karikatúrái lesznek, akadékoskodó, kicsinyes zsarnokok, pöffeszkedő hencegők, akik veszélyesek, de gyengék - és ezért különösen veszélyesek. Az átlagos Hatosok ezen a szinten valójában már nem erősek, de meg tudják nehezíteni mások életét, mert kicsinyesek és rosszindulatúak.

Azt már láttuk, hogy az átlagos Hatosok csoportokkal és álláspontokkal azonosulnak, de ezen a szinten már szélsőségesen elfogultak és tekintélyelvűek, az embereket szigorúan felosztják aszerint, hogy ki van "velünk", és ki van "ellenünk". Két pólus puszta ellentétére redukálnak mindenkit: "ők" és "mi", kívülállók és bennfentesek, barátok és ellenségek állnak szemben egymással. Attitűdjüket azzal a mondattal lehet jellemezni, hogy "Akár jó, akár rossz, mindenképpen ez a hazám (a vezérem, a hitem)". Ha valaki megkérdőjelezi, amiben hisznek, a Hatosok azt egyenesen az egész életformájuk elleni támadásnak veszik. Alapproblémájuk továbbra is a szorongás, ami ezen a szinten irracionális félelemben és másokkal szembeni gyűlöletben nyilvánul meg.

A tekintélyelvű Hatosok rendkívül előítéletesen és korlátoltan védelmezik azt, akinek vagy aminek meggyőződésük szerint a biztonságukat köszönhetik, és az ostromlottak mentalitásával fogadnak minden kívülállót mint potenciális ellenséget, akire gyanakvással tekintenek. Az összeesküvéstől való félelmükben maguk szőnek összeesküvést mások ellen. Minden képességüket latba vetik, hogy a közvéleményt az általuk ellenségnek tekintett emberek ellen fordítsák - még ha ezek olyan emberek is, akik a saját csoportjukba tartoznak, de szerintük nincsenek teljesen mellettük. De a túlkompenzáció dinamikájából az következik, hogy a Hatosok groteszk módon gyakran teljesen eltérnek attól, amiben eredetileg hittek. Azok a Hatosok, akik megingathatatlanul hisznek a szabadságban és a demokráciában, elvakult fanatikusokká és önkényeskedőkké válnak, akik habozás nélkül megtagadnák embertársaiktól az állampolgári jogokat. A keresztények gyűlölködnek, ami teljesen ellentmond keresztény hitüknek. A törvény tisztelője törvényszegővé válik a törvény nevében.

A vezető pozícióban lévő Hatosok különösen veszélyesek ebben az állapotban. A politikában rendszeresen felbukkannak kevésbé egészséges Hatosok, mivel képesek rátapintani különféle csoportok félelmeire és szorongásaira, és ki is tudják fejezni azokat úgy, hogy a nehézségekért általában másokat okolnak, ám ritkán javasolnak ésszerű, reális megoldást. Könnyen lehet, hogy éppen azért választották őket vezetővé, mert agresszívnak tűntek, és látszólag bármire hajlandóak voltak a csoport "hagyományos értékeinek" a védelmében. Sajnos azonban többnyire közönséges demagógoknak bizonyulnak, akik csak bizonytalanságot ébresztenek másokban, hogy ezzel gyűjthessenek maguk mögé erőt adó tömeget. Nem a bátorság hajtja őket, hanem a bizonytalanság.

A 6. szinten a Hatosoknak már kifejezetten nehezükre esik, hogy valaminek az érdekében dolgozzanak. Energiáikat az emberek és dolgok ellenében használják. Klasszikus forradalmárok, akik az ellenség legyőzése után azon kapják magukat, hogy az igazságosabb rendszer kialakítása egyáltalán nem érdekli őket. Mi több, a Hatosoknak ezen a szinten egyenesen szükségük van az ellenségekre, akiken levezethetik szorongásaikat. Ha senkit sem hibáztathatnának a nehézségeikért, bűntudatuk és az önmagukkal kapcsolatos félelmeik tovább fokozódnának - márpedig ez a kilátás ezen a szinten elviselhetetlen a számukra. Ha nincs jól meghatározható ellenség, a túlkompenzáló Hatosok keresnek egyet maguknak: bűnbakká, agresszivitásuk célpontjává tesznek valakit vagy valamit. A 6. szinten álló Hatosok egyik leggyalázatosabb vonása az, hogy szükségük van egy személyre vagy egy csoportra, akin vagy amin levezethetik felgyülemlett szorongásaikat. Bűnbakjaiknak mindig a lehető leghitványabb szándékokat tulajdonítják, mert így jogosan megtehetnek velük bármit, amit csak az érzelmi szükségleteik megkívánnak. Mindez lejátszódhat a munkahelyi hatalmi harcok folyamán, egy család rendszerén belül vagy a nemek (vagy szexuális orientációk) között éppúgy, mint az országos nagypolitikában. Sokszor a népszerűtlen tekintélyekből lesz a bűnbak, ők lesznek a Hatosok minden problémájának egyedüli okozói. Máskor a Hatosoknál gyengébb, kevésbé támogatott emberek válnak célponttá. A helyzet iróniája, hogy gyűlöletük jellegzetes tárgyai - a feketék, a zsidók, a homoszexuálisok, az idegenek és a többi "kívülálló" - gyakran pontosan azt a sebezhetőséget és bizonytalanságot testesítik meg, amitől a Hatosok önmagukban a legjobban félnek. Ha valakit ki kell szorítani, az biztosan ne a Hatos legyen. Nem árt megjegyezni azt sem, hogy a fanatizmus és harciasság több irányban hat. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi csoportokban is vannak Hatosok, de a 6. szinten biztos, hogy ők is találnak valakit, akit kárhoztathatnak és kiszoríthatnak.

A Hatosok agresszív megnyilvánulásai a saját szemszögükből nézve azért jogosak, mert úgy érzik, hogy velük rettenetesen bánnak. Meg vannak győződve róla, hogy bizonyos nagy hatalmú erők kihasználják őket, akár az elpusztításukra is törekszenek. Kicsinek és tehetetlennek érzik magukat, mert olyan életkilátásokkal kell szembenézniük, amelyek frusztrálják és láthatóan teljesen maguk alá gyűrik őket. A 6. szinten álló Hatosok biztosak abban, hogy a balsorsuknak van valami oka. Valaki biztos az életük tönkretételére törekszik, de ők elszántak, és megvédik magukat e fenyegetéssel szemben. Az átlagos Hatosok szájából is elhangozhatna a híres kifakadás a Hálózat című filmből: "Pokolian dühös vagyok, és ezt már nem tűröm tovább!" A Hatosok úgy érzik, hogy ostromgyűrűbe fogták őket a problémák, és az önmagukkal kapcsolatos állandó kétely ízekre szedi őket. Dühösek a múltjukra és rettegnek a jövőtől. A 6. szinten sajnos másokon vezetik le a szorongásaikat, és nemcsak "kívülállókon", hanem a közvetlen környezetükön is: a családjukon, a háziállataikon, a náluk gyengébb kollégáikon vagy iskolatársaikon - vagy akár idegeneken is, ha azok véletlenül rosszkor kerülnek az útjukba.

Más személyiségtípusokhoz hasonlóan ha a Hatosok ezen a szinten vagy az ennél alacsonyabb szinteken működnek, az általában annak a jelzése, hogy gyermekkori környezetük bizonyos elemei rendkívül rosszul töltötték be a szerepüket. Mivel a Hatosok nehézségei a védelmező figurához fűződő kapcsolatukkal függnek össze, elég valószínű, hogy a gyermek Hatosok igazságtalannak és veszélyesnek látták a védelmező figurát. Emiatt aztán a Hatosok felnőttként is ezt a viszonyt vetítik ki a világra, és mindenütt fenyegető, hatalmas, erőszakoskodó alakokat vélnek látni. A dolog iróniája, hogy mivel az átlagos tartomány alsó szintjén álló Hatosok tudattalanul ezen a problémás korai viszonyon keresztül határozzák meg önmagukat, végül ők is ugyanilyen agresszív módszereket alkalmaznak másokkal szemben. Olyanok, mint az az ember, akit gyermekkorában megvertek, ha sírt, és ezért felnőttként agresszió támad benne és ütni akar, ha gyermeksírást hall.

Akik nem ismerték a Hatosokat, mielőtt ilyen harciassá és tekintélyelvűvé váltak, azokat elég nehéz lenne meggyőzni, hogy ugyanezek az emberek szeretetre méltóak és megnyerőek is tudnak - vagy tudtak - lenni. Most már annyira rosszindulatúak és kicsinyesek, hogy bárminek nevezhetők, csak szeretetre méltónak nem. Ráadásul mivel tekintélyelvű harciasságuk szüntelenül változó pszichikai alapokból meríti az erejét, nem is állandó állapot. De sajnos mivel az agressziójuk valódi, elég hosszú ideig tarthat ahhoz, hogy a Hatosok komoly károkat - vagy még rosszabbat - okozzanak másoknak. Az eddig a szintig süllyedt összes többi típushoz hasonlóan a Hatosok esetében is szomorú, hogy ennyire szenvednek, de még ennél is szomorúbb, hogy félelmeik miatt másoknak is szenvedést okoznak. Ha sokáig megmaradnak ennél a viselkedésnél, végül sikerül elidegeníteniük maguktól szövetségeseik nagy részét és valódi ellenségeket teremteni maguknak. Ha pedig ez egyszer megtörtént, akkor a Hatosok helyzete valóban fenyegetetté és bizonytalanná válik.

7. szint: A mindent túlreagáló dependens

Ha a Hatosok túl agresszívan viselkednek vagy dacosságukban meggondolatlanságot követnek el, attól kezdenek félni, hogy veszélybe sodorják saját biztonságukat, mert tönkretették a kapcsolatukat a támogatóikkal, a szövetségeseikkel és a tekintély megtestesítőivel. Arra is rádöbbennek, hogy szavaikkal és tetteikkel akár veszélyes ellenségeket is szerezhettek maguknak, és ennek eredményeként esetleg súlyos büntetést kell majd elszenvedniük. Teljességgel elképzelhetőnek tartják, hogy elhagyja őket mindenki, akitől függnek. Lehet, hogy valójában nem is kerültek összeütközésbe azokkal, akik támogatják őket, de attól félnek, hogy esetleg mégis ez történt. Emiatt súlyos szorongás vesz rajtuk erőt, és szeretnének megnyugvást kapni, hogy bármit is tettek a múltban, a szövetségeseikkel és a tekintély képviselőihez fűződő viszonyuk nem változott. (A kemény tekintélyelvűség páncélja alatt ijedt, bizonytalan gyermek rejtőzik.)

Az átlagos Hatosok, akik egykor handabandázva keménykedtek, és bizonyos pillanatokban még azt is érezhették, hogy nincs szükségük mások támogatására, hirtelen nagyon megváltoznak. Sírásra hajlamosak és túlságosan is alázatosak lesznek, megundorodnak saját maguktól, amiért nem voltak elég kemények, hogy megálljanak a saját lábukon, hogy megvédjék magukat, hogy függetlenné váljanak. Gyávának tartják magukat, amiért nem sikerült megőrizniük agresszív kiállásukat, pedig megpróbálták.

A Hatosok nem tudnak szabadulni az önmegvetés és a súlyos bizonytalanság egészségtelen mintázatától, ami csak tovább fokozza bennük a kisebbrendűség és az érdemtelenség már addig is heves érzéseit; ez egyértelmű romlás az átlagos Hatosoknál megfigyelt határozatlansághoz és köntörfalazáshoz képest. Az egészségtelen Hatosok meg vannak győződve önnön alkalmatlanságukról és arról, hogy egyedül semmit sem képesek megtenni. Szorongásaik egyre fokozódnak, ezért görcsösen kapaszkodni kezdenek szövetségeseikbe vagy a tekintélyszemélyekbe, vagy ha barátaik és védelmezőik már mind elhagyták őket, akkor bárkibe, aki hajlandó befogadni őket.

Az egészséges hűség és elkötelezettség ekkora függőséggé fajul. Az egészségtelen Hatosoknak már az is komoly megkönnyebbülést jelent, ha sikerül átvergődniük egy újabb napon: azt egyszerűen lehetetlennek érzik, hogy határozott, konstruktív lépéseket tegyenek saját magukért. Amennyire csak tudnak, a számukra hozzáférhető támogató rendszerekhez folyamodnak. Szinte mindenben a házastársukra, a barátaikra és ha lehet, a családjukra támaszkodnak; várják, hogy jöjjön valaki, aki eligazítja őket. Rettegnek attól, hogy hibát követnek el, mert szerintük akkor az a néhány tekintélyszemély is undorodva hagyná őket faképnél, akikkel még kapcsolatban vannak. Emiatt szinte egyáltalán nem kezdeményeznek és kerülik a felelősségvállalást is. ("Én csak azt csináltam, amit te mondtál"; "A tisztelendő úr mondta, hogy jó lesz így."; "De hát így tettek a barátaim is.") De míg a felelősség kikerülésével az átlagos Hatosok valóban megszabadítják magukat szorongásaik egy részétől, egyúttal kockára teszik azt a reményüket is, hogy valaha is függetlenné válhatnak, mivel életük kulcsfontosságú döntéseinek meghozatalában egyre inkább másokra szorulnak.

Az egészségtelen Hatosok teljességgel értéktelennek érzik magukat. Annyit siránkoznak, panaszkodnak és ócsárolják magukat, hogy maradék önbizalmuk is meggyengül, és a velük való érintkezés érzelmileg teljesen kimerítővé válik a többi ember számára. Környezetük tagjai is bizonytalannak és szorongónak kezdik érezni magukat, mivel a Hatosoknak különös adottságuk van arra, hogy más érzelmekkel együtt a saját szorongásaikat is felkeltsék másokban. Lehangoltságuk elcsüggeszti az embereket, és gyakorlatilag elüldözi őket. Az egészségtelen Hatosok ettől persze még kétségbeesettebben kapaszkodnak, Karen Horney kifejezésével a "beteges függőségük" növekszik tovább, és még nehezebb őket kezelni.

Állandóan lealacsonyítják magukat, és valóban alacsonyabb rendűnek is érzik magukat mindenki másnál. ("Szerintem valami nincs rendben azzal, aki képes engem szeretni.") Önmaguk lekicsinylésével mintha azt mondanák: "Szeretned kell engem, mert tehetetlen vagyok, és nélküled semmit sem érek." Nem hisznek magukban, és azt sem tudják elképzelni, hogy más hihet bennük. Ha valaki bátorítgatni kezdi őket, az egészségtelen Hatosok azonnal semmisnek tekintik a szavaikban mindazt, ami kedvező rájuk nézve. Nem is annyira a buzdító szavakra vágynak, bár rövid időre azok is segíthetnek, hanem inkább arra az ígéretre, hogy egy erős, határozott személy - a "jó" védelmező figura - majd átveszi életük irányítását.

Az egészségtelen Hatosok ugyanakkor továbbra is gyanakvóak az emberekkel szemben, és a nekik szóló őszinte kedvességtől gyakran megzavarodnak. Sokszor az a helyzet, hogy az ennyire egészségtelenné vált Hatosok gyermekkorukban rendkívül kegyetlen bánásmódot szenvedtek el a tekintélyszemélyektől, ezért most is azokkal szemben reagálnak a leghevesebben, akik hasonló módon viszonyulnak hozzájuk. Egyszerűen természetellenesnek érzik a bölcs tanácsokat, a kedvességet és az együttérzést. Az értelmükkel ugyan talán felfogják, hogy jó tanácsot és segítő kezet kínálnak nekik, de képtelenek hinni abban, hogy bárki őszintén kedves lehet hozzájuk, és passzív-agresszív módon eltaszítják maguktól azt, aki segíteni szeretne nekik a talpra állásban.

Szomorú, de a jelek szerint az egészségtelen Hatosok ugyanolyan típusú emberekhez vonzódnak, mint akik a múltban szenvedést okoztak nekik. "Rossz társaságba" keverednek - olyan emberek közé, akik még függőbbé teszik őket, fokozzák paranoiájukat vagy más módon használják ki bizonytalanságérzetüket. A Hatosok gyakran éreznek egyfajta rosszul értelmezett "bajtársiasságot" más elégedetlen "kívülállókkal", akikkel jól elsajnálkozhatnak és elpanaszkodhatnak. Szerelmi partnernek goromba vagy közömbös embereket választanak - megint csak azért, mert ebben az állapotukban nem tudnak bízni a jóindulatban. A jóindulat túlságosan idegen a számukra, csak a szorongásaikat fokozza. ("De vajon mit akar tőlem igazából?") Az erőszakoskodókat, a szenvedélybetegeket, a hisztériásokat és a gazembereket legalább megértik.

Munkahelyükön a kollégáik nem tudják nem észrevenni a Hatosok bizonytalanságát és szorongását. Meglehetősen gyenge teljesítményt nyújtanak, mivel erős szorongásuk miatt nem tudnak koncentrálni, és sokat hiányoznak a munkából rejtélyes pszichoszomatikus rendellenességek, apróbb rosszullétek miatt, amelyek egy-két napra ágyhoz vagy ennél valamivel hosszabb időre a pohárhoz kötik őket. (Bármilyen már meglévő alkoholprobléma most számottevően súlyosbodik, mivel az egészségtelen Hatosoknak szükségük van az alkoholra - vagy más szerre -, hogy tompítsa szorongásaikat, enyhítse bizonytalanságukat.)

A depresszió is komoly problémává válik az egészségtelen Hatosok számára. Ezek az emberek hihetetlenül szoronganak, félelmeik és feszültségeik már-már teljesen eluralkodnak rajtuk, de mégsem merik kifejezni érzéseiket, mert egyrészt félnek, hogy a barátaik elhagyják őket, másrészt pedig attól tartanak, hogy teljesen elveszíthetik az önuralmukat. Szorongásaik elfojtása miatt azonban egyre fásultabbá, levertebbé és tehetetlenebbé válnak. Napról napra úgy telik az életük, hogy bizonytalanságuk és függőségük fokozódik, magabiztosságuk és jövőbeli kilátásaik pedig egyre csökkennek. A depresszió felszíne alatt azonban fokozódik a dühük és paranoiájuk is.

Minél tovább maradnak a Hatosok ebben az állapotban, annál reménytelenebbnek és bizonytalanabbnak érzik magukat, és ez annál inkább a lényükké is válik. A többi ember esetleg él a gyanúperrel, hogy a Hatosok valójában nem is akarják megoldani a problémáikat, hiszen ha "problémáik vannak" és panaszkodnak, azzal megnyugtatást eszközölhetnek ki másoktól. Az egészségtelen Hatosoknak tulajdonképpen az az érdekük, hogy a problémáik fennmaradjanak, mert így valaki majd a segítségükre siet, és megadja nekik az oly mohón áhított biztonságot. Ha nem jön senki, vagy ha a segítségükre siető személy ugyanolyan egészségtelen, mint a Hatos, akkor a kép valóban ijesztővé válik.

8. szint: A paranoid hisztériás

A Hatosok pszichéjének váltakozó természete ismét kitapinthatóvá válik: az egészségtelen Hatosok az önbecsmérlésből túl heves reagálásába, hisztérikus szorongásba csapnak át. Az előző fázisban az egészségtelen Hatosok azért szorongtak, mert megvetették, alacsonyabb rendűnek érezték magukat. Most azonban emellett még újabb szorongás forrásává válik az is, hogy a neurotikus Hatosok nem tudják többé féken tartani a szorongásukat. Irracionálisak és pánikra hajlamosak, ha magukra gondolnak, ha pedig a többi emberre gondolnak, akkor hisztérikusak és paranoidok.

A bizonytalanság ekkorra olyan heves tárgy nélküli szorongássá fokozódott, hogy a neurotikus Hatosok irracionálisan, helytelenül észlelik a valóságot, és minden helyzetet válságként élnek meg. A neurotikus Hatosok a saját agresszivitásukat tudattalanul kivetítik másokra, aztán paranoiddá válnak attól, hogy mennyi agressziót észlelnek. Ez újabb "teljes fordulat" a leromlásuk folyamatában, mivel a neurotikus Hatosok többé már nem a saját kisebbrendűségüket tekintik a fő problémának, hanem mások feléjük irányuló látszólagos ellenségességét. Úgy is mondhatjuk, hogy korábban önmaguktól féltek, most viszont másoktól félnek.

A neurotikus Hatosoknál bizonyos tekintetben újra az átlagos Hatosok félelmei jelennek meg intenzívebb formában. Az átlagos Hatosok szeretnék próbára tenni a többi embert, hogy megtudják, miként éreznek irántuk. A neurotikus Hatosok viszont biztosak benne, hogy a többiek rossz véleménnyel vannak róluk, sőt, vadásznak rájuk. Ha a főnökük mogorva, a neurotikus Hatosok irracionálisan túlreagálják ezt, és biztosra veszik, hogy ki akarja rúgni őket. Ha konfliktusba keverednek azzal, akitől lakást bérelnek, szent meggyőződésükké válik, hogy az ki fogja dobni őket vagy verőlegényeket küld rájuk. Mindenben ellenük szőtt összeesküvést látnak; úgy érzik, mindenki üldözi őket - különösen a tekintélyszemélyek, akik a Hatosok szerint most meg akarják büntetni őket a kudarcaikért. A tekintéllyel egyébként különösen végzetes konfliktusban vannak: szorongásaik miatt minden eddiginél nagyobb szükségük volna arra, hogy a tekintélyszemélyektől megnyugtatást kapjanak, ugyanakkor paranoiájuk miatt azt hiszik, hogy azok tönkre akarják tenni őket.

A Hatosok ezen a szinten nagyon dühösek azokra, akikre eddig számítottak, amiért cserben hagyták őket, elárulták őket vagy ártottak nekik. Fortyog bennük a düh és a gyűlölet, de annyira megterheli őket a szorongás, hogy nem veszik észre: szörnyű érzéseik saját magukból erednek. Ehelyett másokra vetítik ezeket az érzéseket, mivel szélsőségesen éber figyelmük állandóan kifelé irányul, minden pillanatban veszélyekre számít. Gyűlölettel teli, pusztító gondolataikat és érzéseiket a többi ember velük kapcsolatos attitűdjének vélik, és eltökélik, hogy megvédik magukat az őket bekeríteni látszó ellenséges "többiektől". Elméjük olyan, mint egy huszonnégy órás szolgálatra kötelezett őrszem, akinek vigyáznia kell, nehogy valaki behatoljon és lerombolja maradék biztonságukat.

Mivel félelmeiket és agresszivitásukat kivetítik másokra, a neurotikus Hatosok halálra rémülnek attól, amit maguk körül látnak. Minden én mindenki veszélyesnek tűnik. A véletlen egybeesések az ő szemükben perdöntő bizonyítéknak számítanak. Még a legártatlanabb megjegyzés is a paranoiájukat látszik igazolni. Az utcán feléjük sétáló idegent a letartóztatásukra készülő rendőrnek képzelik vagy rájuk állított kémnek, esetleg az életükre törő őröltnek. Tévképzeteik sajnos csak arra jók, hogy még emésztőbbé teszik félelmeiket. Az egyszerű gyanakvás valódi őrületté fajult - paranoid pszichotikus téveszmékké vált.

Paranoid üldöztetéses téveszméiket kompenzációként időről időre nagyzási és vonatkoztatásos téveszmék váltják fel, amelyek szerint figyeli őket egy fontos személy - Isten, vagy mondjuk gyermekkoruk valamelyik hősének szelleme -, amitől a neurotikus Hatosok fontosnak érezhetik magukat. A nagyzási téveszmékbe paranoid elemek is vegyülhetnek: nyomukban van az FBI, mert egyedül ők tudnak a nukleáris antigravitációs berendezés kifejlesztését célzó kísérletekről. Előfordulhat, hogy téveszmés gondolkodásukat a paranoid elemek uralják: meggyőződésükké válik, hogy a telefonjukat lehallgatják, a CIA elolvassa a leveleiket, az ételeiket megmérgezik, a barátaik titokban szövetkeznek ellenük. Ugyanakkor a paranoid Hatosok minden addiginál bizonyosabbak abban, hogy az összes többi embernél reálisabban látják a dolgokat. Csak ők veszik észre, hogy mi folyik valójában.

Szitkozódva, zavaros kirohanásokban ostorozzák ellenségeiket, gyakran általuk közvetlenül nem is ismert személyeket vagy csoportokat pécézve ki, és olyan szörnyetegként festik le őket, akiket mindenáron meg kell állítani. A Hatosoknak mindig is volt hajlamuk a politika iránt, de ez itt rendkívül ellenszenves formában mutatkozik meg. Vannak olyan, kizárólag mások megtámadását és meggyengítését célzó összeesküvések, amelyeket rémült, sikertelen emberek szőnek attól való félelmükben, hogy a velük szemben álló csoportok elpusztíthatják kevéske maradék önbizalmukat is. Ha az egészségtelen Hatosok nem csatlakoznak ilyen csoportokhoz vagy nem ilyen szélsőséges nézeteket valló emberekkel barátkoznak, akkor gyakran "magányos farkasokká" válnak, akik csendben építgetik paranoid elméleteiket, és csak az alkalomra várnak, hogy visszavághassanak képzelt elnyomóiknak.

Nagyon fontos annak megértése, hogy a neurotikus Hatosokban hihetetlen mennyiségű irracionális félelem halmozódik fel; okokat keresnek a félelmükhöz. A rettegés árnyékában élnek, teljesen bizonyosak abban, hogy valami szörnyűség fog történni velük; aránytalanul felfújják a legapróbb kellemetlenségeket is. Észérvekkel persze teljesen reménytelen vitatkozni velük. Gyakran azt hiszik, hogy itt a világvége, és mivel az vitathatatlan, hogy vannak valóban súlyos problémáik, mindentől pánikba esnek. Pontosan akkor válnak képtelenné problémáik és kudarcaik kezelésére, amikor azok száma hirtelen megsokszorozódik.

A veszélyt az jelenti, hogy az egészségtelen Hatosok már képtelenek korlátot szabni szorongásaiknak, ezért váratlanul a szövetségeseikre vagy olyan idegenekre is lesújthatnak, akik a Hatosok legfőbb félelmeit képviselik, sőt, akár valamelyik példaképükre is, akiben csalódniuk kellett. Ez a legártalmatlanabb formájában hisztérikus kitörést vagy kirohanást jelenthet a házastárs vagy egy munkatárs ellen, aminek a végeredménye elhidegülés vagy elbocsátás is lehet. Összetörhetik a bútorokat, ordítozhatnak, sőt, fizikai erőszakra is vetemedhetnek az őket frusztráló vagy a félelmeik jelképévé vált barátjuk, kollégájuk vagy rokonuk ellen. A támadás legsúlyosabb formája viszont akár egy olyan politikus vagy más híresség meggyilkolása is lehet, aki az adott Hatos rögeszméjévé vált; más Hatosok ámokfutó lövöldözésbe kezdhetnek egy nyilvános helyen; és ide sorolandók a lincselések, a bűnbandák és a gyűlölködésen alapuló csoportok, vagyis a kollektív pszichózis megnyilvánulásai is.

Szerencsére a Hatosok többsége nem ragad meg a neurózisnak ezen a szintjén, és akik igen, azok általában kapnak annyi támogatást és segítséget, hogy félelmeik ne válthassanak ki belőlük jóvátehetetlen destruktív megnyilvánulásokat. Ám ha a neurotikus Hatosok nem is ragadtatják magukat erőszakos cselekedetekre, rémületük és paranoiájuk nem enyhül. Ez az állapot elviselhetetlenné válik, és ilyenkor a Hatosok szorongásaik elől egy lépéssel még tovább menekülnek.

9. szint: Az önsorsrontó mazochista

Ha a Hatosok a félelmeiket túlreagálva valóban elkövettek valamilyen meggondolatlan cselekedetet, vagy ha nem tudják abbahagyni félelmeik és ellenségességük másokra való kivetítését, akkor önpusztító módon még fel is gyorsíthatják saját bukásukat, hogy ezzel provokáljanak ki valamiféle figyelmet és kapcsolatot másokból. Az egészségtelen Hatosok emellett biztosak abban, hogy a tekintélyszemélyek büntetését nem kerülhetik el, így önmagukat kezdik büntetni: egyrészt azért, hogy levezekeljék bűneiket, másrészt pedig azért, hogy elkerüljék, de legalábbis csökkentsék a tekintély képviselőinek haragját.

Kezdenek a saját érdekeik ellen dolgozni, vagyis ismét teljes fordulatot tesznek. Ahelyett, hogy tovább folytatnák szorongásokkal teli életmódjukat, és tovább rettegnének az elkerülhetetlenül bekövetkező szörnyűségektől, a neurotikus Hatosok úgy próbálják csökkenteni a környezet fenyegetését, hogy önmagukat kezdik büntetni. Vereséget és romlást idéznek a saját fejükre. Furcsa módon ahogy egykor másokat üldöztek és tettek meg bűnbaknak, úgy fordítják most agressziójukat változatlan gyűlölettel és bosszúvággyal önmaguk ellen.

A neurotikus Hatosok nem azért idéznek valamiféle szerencsétlenséget saját fejükre, hogy ezzel véget vessenek a tekintélyszemélyekkel való viszonyuknak, hanem azért, hogy ezt a viszonyt védelmező kapcsolat formájában élesszék újjá. Ha önmaguktól szenvednek vereséget, akkor legalább attól nem kell tartaniuk, hogy más győzi le őket. Nagyon fájdalmas és megalázó dolgokat tesznek magukkal, de így legalább enyhül a bűntudatuk, és nem ítélik el olyan keményen önmagukat, ami akár öngyilkosságba is hajszolhatná őket. Bizonyos értelemben tehát azért teszik tönkre és alázzák meg magukat, hogy ezzel még rosszabb sorsot kerülhessenek el.

Ez azonban nem mindig válik be. Az ennyire rendellenesen működő Hatosok messze nem gondolkodnak racionálisan, így olyan módszereket választanak önmaguk büntetésére, amelyek olykor súlyos testi romlást okozhatnak vagy akár halálosak is lehetnek. Előfordulhat, hogy egyszerűen kivonják magukat a "rendes" életből, csavargókká alacsonyítják le magukat, nyomorszinten folytatják életüket, engedve, hogy egészségük és elméjük visszafordíthatatlanul tönkremenjen. Más Hatosok a túlzott alkohol- vagy kábítószer-fogyasztással büntethetik magukat, és így szó szerint a halállal flörtölnek. Megint mások öngyilkossági kísérletekkel próbálkozhatnak, amelyek néha jobban sikerülnek, mint tervezték.

Meg kell értenünk, hogy a neurotikus Hatosok nem azért mazochisták, mert élvezik a szenvedést, hanem mert azt remélik, hogy a szenvedés melléjük állít majd valakit, aki megmenti őket. Mazochisztikus szenvedésük a másikkal való egybeolvadást keresi, mintha csak azt mondanák: "Büntess meg, mert rossz voltam, és akkor utána ismét szerethetsz."

"Wilhelm Reich egyetértett azzal, hogy a mazochista viselkedésének hátterében a tekintélyszemélyek provokálására irányuló vágy bújik meg, azzal viszont nem értett egyet, hogy ez a felettes én megvesztegetésére vagy a rettegett büntetés végrehajtására tett próbálkozás lenne. Szerinte arról van szó, hogy ezzel a nagyszabású provokációval az illető inkább a büntetés és a szorongás ellen védekezik azzal a módszerrel, hogy enyhébb büntetést szab ki saját magára, és a provokált tekintélyszemélyt olyan megvilágításba helyezi, ami igazolhatja mazochista szemrehányását: "Nézd, milyen rosszul bánsz velem!" Az ilyen provokáció hátterében az áll, hogy mélységesen csalódtak a szeretetben, csalódás érte a mazochistákra jellemző hatalmas szeretetigényüket, amely a magánytól való félelmen alapul."

[Leland E. Hinsie és Robert J. Campbell, Psychiatric Dictionary (Pszichiátriai lexikon), 452.]

Még ha a neurotikus Hatosoknak sikerül is elérniük, hogy valaki megbüntesse őket, az irányítás bizonyos mértékig az ő kezükben marad, és így az önbecsülésük nem süllyed teljesen a nullára. Megszerezték maguknak a büntetést, és azt a megnyugtatást is, hogy nem hagyták teljesen magukra őket. Kapcsolatban állnak valakivel, még ha ez a kapcsolat fájdalmas is. A neurotikus Hatosok számára a tekintélyszemélytől kapott büntetés azt jelenti, hogy szeretik őket. Valaki még midig törődik velük. Mindez a védelmező figura által megvert és meggyötört gyermek szomorú képét idézi vissza. A kapcsolat ugyan szörnyű, de a kisgyermekek inkább eltűrik a kegyetlen szülőket, semmint hogy egyedül, útmutatást adó személy nélkül maradjanak. A mazochizmus tehát az elutasítás és az elhagyatás sokkal fenyegetőbb problémájától véd meg, és bizonyos fokú biztonságérzetet nyújt a neurotikus Hatosoknak. De ha ez is szertefoszlik, akkor már nemigen látnak más megoldást, mint véget vetni az életüknek.

Zárógondolatok

Ha visszatekintünk a Hatosok leromlására, azt láthatjuk, hogy lerombolták magukban a biztonság utáni vágyat. Az egészségtelen Hatosok saját magukat ítélik vereségre, önmaguknak ők a legveszedelmesebb ellenségei. Ha mazochisztikus, önsorsrontó viselkedésük tartós, akkor könnyen előfordulhat, hogy a neurotikus Hatosok elűznek maguk mellől mindenkit, akitől függenek. Elhagyatottak és magányosak lesznek, tehát éppen az következik be, amitől a legjobban rettegnek.

Önmagában semmi rossz nincs abban, ha valaki szövetségeket köt a többiekkel, de a Hatosok számára létfontosságú, hogy tisztában legyenek szövetségeseik jellemével, hiszen azoknak rendkívül erős befolyásuk van rájuk. Ha jó ember mellett kötelezik el magukat, az nagyon sokat segíthet abban, hogy a Hatosok is jó emberek legyenek; viszont ha olyanok mellett kötelezik el magukat, akik az agresszivitást és a bizonytalanságot hozzák ki belőlük, annak rendkívül rossz hatása lesz rájuk nézve.

A Hatosok azért félnek az elhagyatástól, a magukra maradástól, mert ha nincs legalább egyvalaki az életükben, akkor teljesen kivannak szolgáltatva a szorongásaiknak. A többi ember korlátokat szab nekik, fékezi a szorongás és az arra válaszul jelentkező agresszivitás közti csapongásukat. Csakhogy a Hatosoknak énérzésük fenntartásához kifejezetten szükségük van némi belső feszültségre, ezért furcsa módon nemcsak azért érintkeznek a többi emberrel, hogy csillapítsák szorongásaikat, hanem azért is, hogy serkentsék azokat. A szorongás persze kellemetlen, az agresszivitás pedig veszélyes, ezért a Hatosok azt is másoktól várják, hogy megmentsék őket, ha e két állapot bármelyike kicsúsznak az ellenőrzésük alól. Pszichéjük tehát megfejthetetlen talányt jelent a számukra, hacsak a Hatosok nem találnak módot arra, hogy teljesen kitörjenek belőle. Meg kell tanulniuk, hogy ha bíznak önmagukban, akkor nem muszáj az emberekre reagálniuk, sem függeniük tőlük. Ám csak akkor tudnak megbízni önmagukban, ha rátalálnak arra a csendes belső forrásra, amely mindig útmutatást ad nekik. Ha pedig megtanulnak bízni ebben a belülről jövő irányításban, akkor rátalálnak arra a biztonságra, támogatásra és útmutatásra is, amit mindig kerestek.

Fordította: Sóskuthi György
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 193 db bejegyzés
e év: 718 db bejegyzés
Összes: 718 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 223
  • e Hét: 1651
  • e Hónap: 6327
  • e Év: 45578
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.