Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Horváth István versei
  2019-02-21 21:45:36, csütörtök
 
 







HORVÁTH ISTVÁN VERSEI


Horváth István (Magyarózd, 1909. október 9. - Kolozsvár, 1977. január 5.) álnevén Náci Pista, a család falusi ragadványneve után, erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő.

Az erdélyi költészet egyik klasszikusa, a népi költészet képviselője. Jékely Zoltán fedezte fel paraszti őstehetségét, irodalmi műveltségét autoodidaktaként gyűjtötte be. Az elkötelezett, a plebejusi szemlélet védelmezője. A háború utáni években maga is megpróbál a szocialista realizmus kánonjainak megfelelni, de aztán felhagy vele. A költészet mellett prózaírói munkássága is figyelemre méltó, megírja szülőfalujának lírai monográfiáját (Magyarózdi toronyalja), népköltészeti gyűjteménye forrásértékű. Tragikus a halála: egy ittas belügyi tiszt elgázolja fényes nappal az úttesten.


,,Szavak... a semmi mélye felett"- Horváth István költő emléke - a Maszol.ro portálról

Link








EGYMÁSBA KAPASZKODVA


Rázott a szekér. Zakotája
rikácsolt szét az esti tájra.
S mely a lármáját kiváltotta,
villant a néma út alatta.

Földszag, izzadság kesernyéje
lengett rólunk. Mint kacor éle,
fénylett az újhold égre vetve,
s beült az éj a hegykeretbe.

Városon rámforrt bilincseim
pityókás zsákok döröncsein
szakadva törtek, hulltak rólam.
Enyéim között: otthon voltam.

Ültünk egymásba kapaszkodva.
Fogództunk lőcsbe, csatlásokba.
Egymást kereste markunk, markom,
hogy fenntartson és összetartson.

Futott a szekér. Lovak farán
lengett, ütemet vert a farhám.
Fogunk koccant, s az elharapott
szó az ajkunkon szétszakadott.

De az ujjaink, vállunk, karunk
továbbadták, hogy mit akarunk.
Beszéltünk néma ős-jelekben.
Megértettek és megértettem.

Patacsattogás, szekérlárma.
Körüllengett az ősök árnya.
S szívemig ért a messzi távol
ezerév-mélynyi éjszakából.

(1973)







ENGEDD ÁT MÁSNAK


Kaszás, a szénafűn,
melyen rendet fogtál,
úgy markold s élesítsd
tompuló kaszádat,
hogy tudd: gerincgúzsló,
nagy, nehéz rendekre
kényszerít e század.

S nem lehet a rendből
kiállni, nincs mód rá.
Ha más vinné rended,
magának vágná vagy
semmibe sodorná.

A részed, azt, amit
eléd Apád mért ki,
te vághatod le, más
a te kaszálódban
úgy, mint te, nem érti.



S ahogy kaszád villog,
miként rended vágod,
aszerint van részed
a világból: annyi,
az a - te világod.

S amennyi szénát tudsz
kaszád nyomán hagyni
a végigvitt rendben,
a jövőből jogos
osztalékod annyi.

Azt, mi rád tartozik,
amit megvillanthat
éle a kaszádnak
- ne engedd át másnak.

(1971-1972)










ERDÉLY


A mi anyánk,
Erdély
nehéz szívűnek szült meg.
Három itt élő nép kincsét,
fájdalmát, büszkeségét,
fenyők nem alkuvó
gerincét,
folyók szilajságát,
gyönyörű dalok
csillogását
adta számunkra
úgy, amint megfogant
a Történelem útvesztőiben.
Így bízta rám magát
másnyelvű testvéreim közt.
A Maros, az Olt s a két Küküllő
keresztvizébe magyarul mártott;
románul a románt,
németül a szászt,
gyermekeiként egy keresztvízbe
a mi anyánk
Erdély.
Egyformán oltotta magát szívünkbe
a mi anyánk:
Erdély.







FELGYÚJTJA A LÁNYOM


Úgy képzelem magam,
mint régen a réten,
nád és szederindák
fonadékát tépem.

Nádként sűrűsödnek,
zizegnek a percek,
melyek harminckilenc
esztendőmből keltek.

És a nádszálak közt
annyi álmom, vágyam;
kötelődzöm bennük
- sok szederindában.

Fel kéne égetni
a nádast, a múltam,
hogy a pernyéjéből
sudáran, újultan

szálfák nőjenek ki
égre bomló ággal,
újízű gyümölccsel,
lángpiros virággal.

Fel kéne, de félek,
én is beleégek...
Négy évtized körül
lassul már az élet.

Fülemet elzárom
zörgő múltam elől.
Törtetek kifelé.
Ritkul a nád elöl.

Megvérzik a kezem,
elakad a lábam,
de a csapás tágul,
szélesül utánam.

És mire kiérek,
felgyújtja a lányom.
Lobogó szoknyával
jön át a parázson.

(1948)








HA A FENYŐ MAGA VOLNA


De magas a fenyő orma,
s nincs fenyő, hogy ne hajolna,
ha szél vág az erdőn átal
hidegen.

Nincs erdő, hogy szél ne érje,
s nincs ember, hogy szíve mélye
erdejébe bú ne vágna
ridegen.

De az erdő erdő marad.
Szív a bútól meg nem szakad.
Elszáll a szél, elhal a bú,
kiderül.

Ha a fenyő maga volna,
kettétörne, nem hajolna.
Zúg az erdő, nincs a fenyő
egyedül.

(1952)


Marosmenti fenyveserdő aljában - Szerző: Gömöri Sándor - Ea.: Nógrádi Tóth István

Link








HÁRMAN, ÖREGEK


Nyakuk körül az elnyűtt ostor.
gyermek társak - most két öreg.
Sarkuk nem kong már, csak kurusztol.
S nem kiáltón, kérdőleg
állnak, mint az a meggörbült jel.
Rám szólnak: - Élsz még, egykori?
Nem kérd a kérdés, inkább felel.
Szerető gúnnyal vigyori.
- Ma is két tulkot, mint két sárkányt,
tanítottunk járomba bé.
S még az Isten is úgy nézett ránk:
"Ehe, ők még az életé".
- Hát te? A penna?... Hadd a tűzbe!
Ha ülsz csak s töröd az eszed,
nem kell magát a halál űzze,
megkap s egybe zsákjába szed.
Kacagnak. Én is. Földes kézzel
megszorítják a tenyerem.
S a perc az érzésembe késel.
Pedig nincs mit szégyenlenem.
Azt hittem, nőttem tőlük távol.
De magánál több nem lehet
senki. Az alap jóvoltából
szilárd, ha az, az emelet.
Nyakuk körül az ostor. mennek,
mennek, s a sárkány két tulok
indul a fénylő végtelennek,
amíg utánuk bámulok.

(1975)







KÖZÉPKORI ÉNEK


Parázsló vaspadlón
bilincsbe vert lábam,
hajam lángot lobog
a boszorkányságban.
Örökös a próba,
s taláros bíráim,
titeket hamvasztnak
bűvölő imáim.
Dubog a vaspadló,
fény zeng a bilincsen.
Amerre én nézek,
arra halál nincsen.
Élet vize itat,
varázskútba látok.
Érintem az eget,
s leszakad reátok.
Taláros bíráim,
fagyosszentek népe,
belésorvasztlak a
pokol közepébe.
S a boszorkány-próbán,
lángos koponyámon,
jövendőt virágzik
ragyogva az álom.







ÖRÖKÖS VIZSGÁN

Ózdon sáncolok.
Betegen nehéz.
S aki csak elmegy,
Mind, mind ide néz.
- Hogy a fej? ... Hát jó...
De mit tud a kéz? -
Az a mérce, hogy
Vagyok annyi még
S övék annyira,
Amint hajdan, rég?

"Nana, hát még megy?"
"Éppen jól tudod."
S bár nem mutatom,
Néha izgulok
Ily szavakra, mint
Vizsgán a diák,
S figyelmezek, hogy
Ki hall és ki lát.

S immár vizsga így
Egész életem.
Mert a városon
Azt figyelgetem,
Ott meg azt méri
Sok kiművelt agy
- Hozzánk mérten, lám,
Hogy ki s mennyi vagy?

Öt és fél osztály,
S az is elemi.
Lehet valaki
Ezzel szellemi
Ez, az? De várj csak,
Majd rajtakapunk.
Vizsgáztatunk és
Levizsgáztatunk! -
Ígyen vizsgázom
Örök-szüntelen.
De a jegyeket
Az indexemen
Rektor jegyzi, a
Legfőbb - az Idő.
Csalhatatlan oly
Senki sincs, mint ő.

Benne megbízom.
Tudom, jó tanár,
S jegyét meghagyja
Ő is - a Halál.

(1967)







SZÁZ MEG SZÁZ KIS NAPOCSKA


Selyemszálú
fű tövében
százezer kis
nap a réten.
Virít sárgán és nevet.
Mit gondoltok,
mi lehet?

Pitypangvirág
sárga szirma
kacag a kék
égre nyílva.
Szára növésnek ered.
Mi lesz abból,
gyerekek?

Gyermekláncfű
karikája,
ha van, aki
megcsinálja.
A föld legszebb lánca az,
mert kovácsa
a tavasz.










TORNYOT RAKTAM


Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, mgcsókolta homlokomat.
,,Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyxodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.


Horváth István: Tornyot raktam - Előadja: Csóka Ferenc

Link












 
 
0 komment , kategória:  Horváth Ilona & Horváth István  
Pajzán élet történet
  2019-02-21 19:45:41, csütörtök
 
 













PAJZÁN ÉLET TÖRTÉNET


Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer, asszonyok fognak megnyílni, mint a tubarózsa, és elmesélnek az életükből olyan titkokat, amiket jó hatvan éve magukba zártak. Most, elmondok egyet. A szereplők nevét kérésre megváltoztattam, ha valakinek mégis ismerős lesz a mese, az nem igazán a véletlen műve

Sokan beszélgetünk az utóbbi időkben a környezeti problémáinkról egymás között, bárhol, bámikor, így a nyugdíjas klubokban is arról, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek az idős emberekre. Beszélünk a közlekedésről, a szélhámosokról és mindenről, ami a csoportot érdekli. Időnként a filmek, a színház is szóba kerül, és legvégül mostanában az elmúlt évtizedekben történt magánéleti események is. Tegnap este is volt, úgynevezett interaktív foglalkozás, és életem legnagyobb, legvidámabb estéjét töltöttem idős asszonyokkal, akik kendőzetlenül mertek mesélni az ifjúságukról, a szerelemről. Az egy szem férfiember pedig csak irult, - pirult, szólni nem mert. Neki ahogy mondják az asszonyok, már az emlékezete sem a régi. Csak pisilni veszi elő... Másra tán... Pedig volna igény, - ahogy mondják.

Juliska néni történetét mondom el. 80 éves, szellemileg kitűnő állapotban, és fizikálisan is nagyon helyben van. Szemei huncutul ragyognak, amikor mesél:

Fiatal voltam, mindössze 18 éves. Akkor érettségiztem, a tinta még meg sem száradt a bizonyítványban. A nővérem, 20 éves volt, és karácsonykor volt az esküvője. Férje, 24 éves, szép szál férfi,- rendőr. Büszke volt rá az egész család, szép karrier előtt állt. Jó kiállású, erős testalkattal áldotta meg az Isten, és olyan szemei voltak, hogy ragyogtak, mint a gyémánt.Tán még az anyám is szerelmés volt belé, mert olyan kedvesen bánt vele. Hollófekete haja volt, ami göndörödött, és dús volt, mint a drótkefe. Nem nézett rám, imádta a nővéremet, én viszont kívántam minden porcikámmal. Barátnőim is rajongtak érte, szerette volna mind megkapni, legalább egyetlen éjszakára. Álmodoztunk róla közösen, és elképzeltük azt a romantikus szerelmes éjszakát. A véletlen volt az, ami felborított minden egyéni álmot. Nővérem, aki fontos beosztásban dolgozott, ideiglenesen egy vidéki szállodába került, ahol, a vezetést kellett átvennie, amíg a végső kinevezések meg nem történnek az új embereknek. Várhatóan egy, másfél hónapos elfoglaltsága volt. Férje, nevezzük csak egyszerűen csak LÁSZLÓNAK, egyedül maradt itthon. A szolgálatból nem tudott elszabadulni. Szabadnapjain utazott le vidékre ÉVÁHOZ, és akkor tudtak örülni egymásnak. Esténként telefonon tartották a kapcsolatot. Mi, a mamával kétnaponta felmentünk a lakásba, rendet tettünk, megfőztünk, kimostuk, amit kellett, vigyáztunk a rokonra. Egyik délután LACI mondta, hogy nagy valószínűséggel az éjszaka nem tud majd hazajönni, mert rendkívüli feladatot kaptak, azon részt kell vennie. Kértem, hogy a barátnőimmel a lakásban maradhassunk, és egy kicsit bulizhassunk. Máskor is előfordult ilyesmi, a kulcs nálam volt, hát felkészültünk egy kis lányos összejövetelre. ÉVA, szokás szerint telefonált, beszéltem vele, és neki is elmondtam, hogy itt vagyunk, öten bulizunk, de nem csinálunk rendetlenséget. Jót nevetett a dolgon, és kérte, hogy majd adjam át az üzenetet, LACI hívja fel valamikor holnap az esti órákban.

Volt két üveg martinink, volt valami édes likőr is, jó volt a zene, hát egy nagyon kicsit éjfélre becsiccsentettünk. Az egyik barátnőmmel átmentünk a kisebbik szobába és ott feküdtünk le. Hárman, maradtak a nagyszobában, ahol egyóriási kinyitható rekamié volt, azon ott kényelmesen elfértek. Csak egy kis bugyi és babydoll volt rajtunk, elaludtunk. Talán két óra felé járhatott az idő, amikor arra ébredtem, hogy nyílik a bejárati ajtó. LACI jött haza. Dobogott a szívem, hogy most, mi fog történni, hova fog lefeküdni, mit szólnak a lányok? Remegtem, mint a nyárfalevél, de jelt adni, hogy fent vagyok, nem mertem.

Laci levetkőzött, és nem vett fel pizsamát, csak úgy félmeztelen befeküdt az ágyba és a jobb szélén helyezkedett el. Talán pihenni akart, nem akadékoskodott. Igen ám, de ICA, aki közvetlenül mellette feküdt, ébren volt, és csábító játékba kezdett.

Átölelte a mellette fekvő fiút, és mintha még mindig aludna, elkezdett hozzádörzsölődni. Kis puszikat lehelt az arcára, suttogta, hogy szeretlek, és LACIBAN feltámadt a férfi. Viszonozta az apró csókokat, simogatásokat, és amikor már mindketten áttüzesedtek ICA felvette a lovagló pózt, és elkezdődött a nagy játék. Én, ott a másik szobában, mivel az ajtó nyitva volt, hallottam mindent, és azon csodálkoztam, hogy a másik két lány nem ébred fel. Halk, apró sikkantások, cuppantások, majd egy nagy sóhaj után ICA lefordult a lóról, és az ágy szélére került. Most már Laci volt középen.

Néhány perc alig telt el, és a másik lány Erika is kedvet kapott a szerelemhez. Elkezdődött ismét mindaz, amit egyszer már végig hallgattam, a szívem hevesen dobogott, és irigy voltam, de nagyon. Ekkor határoztam el, hogy LACIT megszerzem magamnak, de egyedül csak az enyém lesz, senki másé, legalább egy teljes éjszakára. Egyre érdekesebb lett a játék, hiszen az előző partner is beszállt a buliba, és most már ketten gyűrték a sógort, aki el kell ismerni, becsületesen állta a sarat. Mindkét lány nagyot sóhajtott, és eldőltek, mint a rongybaba. Igen ám, de ekkor a bal szélen fekvő Kati is felébredt, és kezdődött minden elölről. Én pedig csak pihegtem a másik szobában, a szívem zakatolt, féltem, ha rájönnek, hogy fent vagyok nagy baj lesz. Ez a szex parti nem volt betervezve, és főleg nem a sógorommal.

Azon az éjszakán Laci kikészült; gondolom, mert reggel sokáig aludt. Lehetett tán tíz óra is, amikor felébredt. Addigra a reggelit elkészítettem. A lányok már elmentek, de egy árva szót nem szóltak arról, hogy mi történt az éjszaka, és mit műveltek a rekamién, ami alaposan össze volt gyűrve. Én, nem említettem, hogy tudok mindenről.

Átadtam Éva üzenetét. Mondtam, hogy este majd felnézek, hátha szüksége lesz valamire. Az ágyat rendbe tettem, és elmentem;

Aznap este, ahogy ígértem, felmentem hozzá. Vittem egy üveg bort, és valami harapni valót. Két -szál gyertyát, és ha nehezen is, de LACIT, a sógoromat sikerült elcsábítanom. Életem, egyik legjobb élménye. Igaz, csalódtam is benne alaposan, mert később megtudtam, hogy még azon a héten megfektette azt a barátnőmet is, aki velem aludt a másik szobában. Mint később kiderült, Ő is végig izgult azon az éjszakán, a hatása alól nem tudott menekülni, de titkolta, félt, hogy észreveszem, ezért megjátszotta, hogy mélyen alszik.

Még abban az évben, három, soron kívüli esküvő volt. A barátnőim teherbe estek, a babát elvetetni nem akarták, ezért aztán az első kérőnek IGENT mondtak. Amikor a kicsik megszülettek, azok is szinte egy időben néhány nap eltéréssel jöttek a világra, inkább Lacira hasonlítottak, mint a boldog apukákra, akik egész életükben büszkén vették fel a családi pótlékot.







 
 
0 komment , kategória:  Pajzán történetek&mondák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 34 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 522
  • e Hét: 6139
  • e Hónap: 31094
  • e Év: 148448
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.