|
2019-02-08 06:01:06, péntek
|
| |
| |
H.Kohut Katalin: Átölel a zene
Mindenség a neve éteri zenének,
szívemből kiáradt minden, ami ének,
megöleltük egymást, mint anya a gyermekét,
felkészített erre sok dalos gyermekév.
Mindent megjegyeztem, mit egyszer is hallottam,
borzongott az érzék, szerelmet vallottam
a lágy muzsikának, szomorú daloknak,
éppen mit éreztem, reám úgy hatottak.
Monoton munkámban egyetlen segítség,
vigasztalásomban ártatlan szelídség,
sohasem bántanál, hű szeretőm, zene,
Tőled könnyezik a nemes lélek szeme.
Mikor megnémultam, s csend ölelt engemet,
meghaltam azt hiszem, hiányod eltemet,
Teveled játszottam kérdés-feleletet,
nélküled jég az űr, nem érzek, csak telet.
Kereslek szívemben ismét már szüntelen,
várom, hogy dallamod hű kísérőm legyen,
ismét ragyogtassál ölelj át örökké,
forrjon össze sorsunk gyémánt-szövetséggé.
2019. február 8.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
