Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Betkó András : Add meg kenyerünket
  2019-04-20 10:48:22, szombat
 
 





Add meg kenyerünket


Kopott, hideg falak között,
pislogó mécs fénye mellett
ül az anya és varrogat
s játszik körötte négy gyermek.

Ismét egy bús szombat este! -
Az egyik fiú, a legnagyobb,
kinek legvéznább a teste
s kin sok betegség nyomot hagyott,
föltekint anyjára,
ránéz bús arcára
s látva, hogy szeméből könny pereg,
az ő könnye is megered,
odahull anyja ölébe,
a többi is jön köréje
és sírnak... sírnak mindnyájan
s az anya rezgő hangjában
zokog mélységes fájdalom
s mint kit önbűne vádja nyom,
úgy roskad össze, ha füléhez ér
éhes gyermeke szava: ,,Nincs kenyér!"

,,Oh Isten, kit Atyjának nevez
a gyarló ember, a nyomorult,
áldó kezed jólétet szerez,
hol a nyomor égig tornyosult,
oh tekints reám, kit éget a bánat
s kiben gyötrődik az anyai szív,
oh, add látnom: irgalmad hogy árad
arra, ki Téged segítségül hív.
Áldásod hozzon derűt szívembe,
- Kínzó kétség annyit tépte már!...
Istenem... Istenem!... Oh irgalmazz!...
Négy gyermek élte jóságodra vár!"

S míg az anya keblében dúl a harc
mellette felderűl egy gyermekarc,
a legnagyobbnak könnye felszárad
s hangjából félénk reménység árad:
,,Oh anyám, édes anyám,
hátha most, e szombat estén
nem megy korcsmába apám,
hátha tanult önnön vesztén,
hátha gondol gyermekire,
kik éhezve várják, lesik,
ha néz neje könnyeire
s könnyén szíve már megesik.
Anyám, anyám!... Hátha hazajön?...
És hoz pénzt... Oh, akkor lesz kenyér,
felszárad majd szemünkön a könny,
s hajlékunkba boldog béke tér!..."

,,Hátha hazajön?..." Az anya lelkén
reménysugár villan át e szóra
s mint a nyugati fény naplementén
gyenge világát szívébe szórja.

,,De nem, nem, nem jön haza!..."
- Zokog fájón az anya -
korcsmába megy, pénzét elissza,
a jólét hajlékunkba vissza
soha, soha többé nem tér már...
Négy gyermekszív hiába kér, vár,
hiába sír éhezve, fázva,
meleg s kenyér után vágyva.
Oh, meddig szenvedtek még gyermekeim,
oh, meddig hullnak még bús könnyeim,
nyomor, szenvedés meddig lesz még sorsunk,
ily gyötrő keresztet meddig hordunk?...
Hét tőr vert sebet szívemen,
Istenem, jóságos Istenem!..."

Az óra üt. Az anyaszív dobban,
reménye éledni kezd újra,
gyermeke hozzáhajolva jobban
félénk sejtelmű hangon súgja:

,,Most, most indul munkából apám
és én úgy sejtem, oh jó anyám,
hogy hazajön, itt lesz mindjárt
s mit szívünk oly régóta várt,
e szombat estét velünk tölti,
pénzét korcsmába el nem költi,
hazajön, itt lesz, szeretve minket,
letörli végkép könnyeinket,
letörli igen... hallod anyám... végkép!
Nem gyötör többé téged sem gond, kétség,
örvendünk együtt boldogan vele,
e komor szoba vígsággal lesz tele,
jövőbe nem kell félőn tekintenünk,
mert akkor... mert aztán... lesz majd mindenünk!
- Anyám!... Lesz majd mindenünk!..."
s a gyermek erősödő reménye
új sugárt hint az anya lelkébe
és várnak csendben, szólni se mernek,
ha az utcán léptek közelegnek,
csak a szívük dobban: most, most jön ő!
Ah, de tovább megy az utcán jövő
és ők csalódnak újra, meg újra
s fölsír keblükben új kétség húrja.

S mire az óra újra üt megint,
reményét végkép veszti a kebel,
jövőbe a szem lemondón tekint
s a szívre bús gond dermesztőn lehel.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

,,...Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."
imázik a legkisebb gyermek,
aludni tér, hogy melegedjen.
szegényke, úgy fázik, úgy dermed.
,,...A mi mindennapi kenyerünket
add meg nékünk!" - hangzik tovább szava
s egy percre kétséget, gondot szüntet
s visszhangként mondja rá az anya:
,,Oh, add meg Atyánk, add meg nékünk,
Meggyötörten, esengve kérünk!..."

És bús lemondással,
fásult megadással
vár tovább az anya.
Férje nem jött haza,
bár az éj rég beállt már.
Ah, tehát hiába vár,
hiába virraszt éhesen,
férje hazajön részegen
s újra kezdődik nyomoruk...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Künn léptek hangzanak, ajtó csukódik,
apjától félő gyermek meghúzódik,
az anya varrni kezd. A férj belép...
Neje ráemeli kisírt szemét
és... és... felugrik, odaborul -
a férje keblére boldogul,
ki jóságos mosollyal jő feléje,
gyermekei is jönnek mind melléje
s ő simogatja, csókolja azt, majd ezt
s leülve, szelíd hangon beszélni kezd:

,,Azt hittétek ugye, korcsmába mentem
és hazajövök pénz nélkül, részegen,
mint azt ezelőtt már annyiszor tettem
s miért most bánatom végtelen.
De halljátok csak: a mai esten,
korcsmába dőzsölni be nem tértem,
hívő Istenfélők közé mentem,
hallani Jézusról, ki meghalt értem.

Azt mondták ők: Jézus jobbá tehet,
ha szívembe őtet befogadom,
azt mondták: életem boldogabb lehet,
ha magamat Jézusnak átadom.
És imáztam együtt velük... hosszan...
s azóta, oh, olyan boldog vagyok,
életem legszebb órája most van,
mikor néktek is örömet adok.
Szenvedtetek ugye, miattam sokat,
látom szemetekből: sírtatok értem,
de most keresem mindig javatokat,
korcsmába nem viszem ezentúl pénzem,
itt leszek veletek
törölni könnyetek,
örvendünk együtt, boldogan élve,
egymást szeretve, Istent dicsérve!"

,,Amit mondtam, ugye, hogy meglett!"
- Örvendez a legnagyobb gyermek -
,,Hazajött, itt van, szeretve minket,
letörli végkép könnyeinket,
letörli... igen... hallod anyám, végkép!
Nem gyötör téged már többet gond, kétség,
örvendünk most együtt, boldogan vele,
e komor szoba vígsággal lesz tele,
jövőbe nem kell félőn tekintenünk,
mert akkor... mert most már lesz mindenünk
Anyám!... Lesz mindenünk!...

Betkó András





 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Betkó András: Bocsásd meg vétkeinket!...
  2019-04-20 10:25:55, szombat
 
 





Bocsásd meg vétkeinket!...


A Golgotán áll a kereszt... hull a vér
töviskoszorús főből a vállra
s felénk zúg e hang, ha lelkünk múltba tér:
,,Vétkeinkért adatott halálra!"
...És mi odahullunk Megváltónk elé,
bűnteher megtöri térdeinket,
könnytelt szemmel fordulunk az ég felé:
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Vétkeztünk!... Önvád súlya nyomja vállunk,
lelkünket mardossa a bűntudat,
terhünk alól feloldást vágyva várunk,
bús szemünk megváltás után kutat.
És jön a Megváltó... Sebeit látva,
sok bűnünk mégjobban éget minket,
átfonjuk keresztjét, szívből kiáltva:
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Nem vétkezünk többé. Ártatlan vére
váltságot hozott, a lelkünk szabad,
most hálával tekint fel keresztjére
s megmentve, boldogan ujjong a rab.
De ah... gyarló az ember, a bűn kísért,
önnön vágyunk vezet félre minket,
vétkezünk újra, meg újra... Oh miért?...
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Törtet ég felé az ihlet telt lélek
Isteni légkörbe, Krisztus nyomán,
ah, de magasra alig-alig érhet,
visszahull a való élet során.
Oh fáj, fáj, nekünk hitvány gyengeségünk,
levetjük mind képzelt érdeminket,
gyarlók vagyunk... Alázott szívvel kérünk:
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Mint Péter, követjük Krisztust lelkesen,
ajkunk szívünknek hűségét zengi:
Nem hagyjuk el a Mestert egy percre sem,
nem szakít el tőle semmi, senki.
S aztán - óh! - egy kis gúny, egy kis szenvedés
hogy félrevezeti lépteinket
s fölsírunk, ha a mester szemünkbe néz:
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Oh Urunk! Bűntől meggyötört lelkünkre
küldd bocsánatodat gyógybalzsamúl
s add, hogy annak, ki nem jár el kedvünkre
megbocsátni tudjunk untalanúl.
Oh Isten! Bízva nézünk a keresztre
s ha bűnteher töri térdeinket,
irgalmat vágyva, kérünk epedve:
Mia Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Betkó András


https://www.gyulaihirlap.hu/113320-ma-mutatjak-be-corvus-kora-robert-golgota-cimu -ori
 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Túrmezei Erzsébet: Amerre most jár
  2019-04-20 10:04:15, szombat
 
 





Túrmezei Erzsébet: Amerre most jár


Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.

Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét... azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.

Ellátogatni kis Betániába,
mindenüvé, amerre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni
a szent, ezer emlékű út alatt.

Nekem ez a vágy idegen maradt.
Más volt a vágyam: Nőtt... növekedett...
lett belőle sóvárgás, akarat,
követelés: egyedül arra menni,
amerre Jézus lába most halad.

Nem von a régi csodák földje.
Új csodák életföldje vár.
Feltámadást, erőt ujjongva hirdet
a száz virágba zsendülő határ.

S az élő Krisztus feltámadva jár.
Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem
vak szemét nyitja színre, fényre meg.
S bár útjait szememmel el nem érem,
A lelkemen sejtésük átremeg.

Mért mennék messze, idegen vidékre
keresni, földi útja merre vitt?
Most akarom a lépteit követni:
Az élő Krisztus lépteit.

 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 100 db bejegyzés
e év: 531 db bejegyzés
Összes: 8941 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 460
  • e Hét: 5078
  • e Hónap: 18766
  • e Év: 135454
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.