Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Istentisztelet
  2019-05-12 18:54:23, vasárnap
 
  ,,Az igazi istentiszteletben Istent dicsérjük azért, aki Ő valójában, és azért, amit tett és ha nem ez áll cselekedeteink középpontjában, és nem ez mindennek a mozgatórugója, akkor az úgynevezett istentiszteletünk egyáltalán nem valódi istentisztelet."

-James M. Boice-
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Törekedni mindenben Isten dicsőségére
  2019-05-12 18:53:21, vasárnap
 
  ,,Én kálvinista vagyok. De azt állítom, hogy megítélésem szerint még a kálvinisták nagy részéről is elmondható, hogy nem törekednek mindenben Isten dicsőségére. Azt mondjuk, hogy törekszünk, és a reformáció legfőbb, sőt talán egyetlen valódi örökösének tartjuk magunkat. De gyakran igazából csak az érdekel, hogy saját kis érdekszféránkat szélesítsük. A világhoz hasonlóan mi is jól menőek és boldogok akarunk lenni. Ha pedig a szolgálatot vizsgáljuk, gyakran saját személyes sikerünk a valódi célunk, amit az jellemez, hogy elsősorban csak a saját programjainkkal, gyülekezeteinkkel és egyházunkkal törődünk. Azt akarjuk, hogy rendezvényeink sok embert vonzzanak, és mi akarjuk learatni érte a dicsőséget. Amíg nem tartunk e felett komoly bűnbánatot és kívánságainkat, céljainkat és módszereinket nem fordítjuk radikálisan más irányba, addig nem lesz új reformáció."

-James M. Boice-
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Istennek adni a dicsőséget
  2019-05-12 18:51:37, vasárnap
 
  ,,... még a kegyelem doktrínáihoz legjobban ragaszkodó kálvinisták sem tudják Istennek adni a dicsőséget, ha elsődleges céljuk saját királyságuk kiépítése, majd saját karrierjük egyengetése, mint ahogy ez sajnos sokak életére igaz."

-James M. Boice-
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Amíg betű maradt
  2019-05-12 15:45:58, vasárnap
 
  Amíg betű maradt

Milyen irgalmas volt és kegyelmes,
eljött meghalni értem a fán,
milyen fenséges volt és dicső,
Krisztus ott fenn, a Golgotán.

Milyen alázatos volt és szelíd,
és milyen nagyon szeretett,
isteni bizonyságtevés,
halála volt a felelet.

Pilátus előtt nem jajongott,
nem panaszolta, hogy szúr a tövis,
alázatosan lehajtva fejét
engem látott, meg téged is.

S mikor a nádszál csattant fején
rád gondolva tégedet féltett,
hogyha egyszer megbánt valaki,
nem jut eszedbe és nem érted
a megbocsátás nagy-nagy titkát,
amit akkor vérével írt meg.

A szavak zúgó áradata
már-már halálra gyötörvén,
roskadozva állt a kín alatt,
s lelkében sodró, néma törvény, és mégis...

Mikor szegezték a keresztre
rád gondolt, és tégedet féltett,
hogyha egyszer vérzik a szíved,
nem jut eszedbe és nem érted
a szeretetnek nagy-nagy titkát,
amit halála pecsételt meg.

S amikor a középen állva
azt mondta: "Békesség néktek!" -
A hitetlen Tamás látva
rám gondolt, és engemet féltett,

mert olyan sokszor kételkedtem én is,
olyan sokszor elhagyott a hit,
és nem éreztem csak azt, ami fáj,
de nem láttam Krisztus sebeit.

Csak azt éreztem, ami nekem nehéz,
az engem ért nádszálak csattanásait,
de feledtem a töviskoronát,
s a keresztet, amit Jézus vitt.

Zúgolódtam a Jordán habja közt,
ha nem volt békességes földön lábam,
nem láttam Krisztus kálváriáját,
mindig csak a magamét láttam.

Nem hallottam a szót: "Békesség néktek!" -
Nem tanultam meg a bocsánat titkát.
Krisztus halála amíg betű maradt,
nem volt a lelkemnek megmentő valóság.

Páskulyné Kovács Erzsébet

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az igehirdetés bolondsága
  2019-05-12 13:24:38, vasárnap
 
  ,,Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket." 1Korintus 1,21

Akadtak a korintusi gyülekezetben néhányan, akik az evangéliumot intellektuálisan vonzóvá akarták tenni. E világ bölcsességével való foglalatosságuk során megérezték, melyek a keresztyén üzenet olyan vonásai, amelyek a filozófusokban megütközést keltenek.

Nem akarták hitüket feladni, csupán újra akarták fogalmazni, hogy a tudósok számára is megközelíthető legyen.

Pál azonban élesen szembeszállt ezzel a kísérlettel, amellyel a világ bölcsességét össze akarták keverni Isten bölcsességével. Nagyon jól tudta, hogy az értelmi tekintély megszerzése a lelki erő elvesztésével jár együtt.

Legyünk egészen őszinték: a keresztyén üzenetben van olyan elem, amely a zsidóknak megütközés, a görögöknek pedig bolondság. És még egy: a legtöbb hívő keresztyén nem éppen azok közé tartozik, akiket ez a világ bölcseknek, hatalmasoknak vagy előkelőknek tartana. Előbb vagy utóbb szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy mi - ahelyett, hogy az értelmi elit közé számítanánk - bolondok, erőtlenek, nem előkelőek és lenézettek vagyunk, sőt egyenesen ,,semmik" vagyunk a világ szemében.

De a csodálatos az, hogy Isten éppen ezt a látszólag bolond üzenetet használja fel arra, hogy üdvözítse azokat, akik hisznek. És Isten ,,semmiket" használ fel arra, hogy szándékait megvalósítsa. És miközben lehetetlen eszközöket használ, elítéli ennek a világnak minden elbizakodottságát és dölyfösségét, elveszi tőlünk az öntömjénezés minden lehetőségét, s így gondoskodik arról, hogy mindezért egyedül az Övé legyen a dicsőség.

Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy nincs helye a tanultságnak. Ellenkezőleg. De ha a tanultság nem jár együtt mély lelkiséggel, akkor halálosan veszélyes dolog lesz belőle. Ha a tanultság ítéletet mond Isten Igéje fölött, és például olyanokat állít, hogy némely bibliai szerző megbízhatóbb forrásokra támaszkodik, mint mások, akkor már eltévelyedett Isten igazságától. És ha mi az ilyen tudósoknak teret engedünk, ezzel kitesszük magunkat tévtanításaiknak.

Pál nem ékesszólással vagy bölcsességgel érkezett a korintusiakhoz. Elhatározta, hogy semmi másról nem akar tudni köztük, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. Tudta, hogy az igazi erő az evangélium egyszerű, őszinte előadásában van, nem pedig csavaros problémákkal és haszontalan elméletekkel való foglalkozásban, vagy a tudományosság dicsőítésében.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
A világ nyomorúsága
  2019-05-12 13:14:04, vasárnap
 
  "Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom." (Zsolt 109,4)

Én az igazságot tanítom nekik, ezért részükről méltányosabb magatartás és segítség illetne meg; de ők küzdenek ellenem, és gyűlölködő szavakkal mindenki számára ellenszenvessé és megvetetté tesznek. Mit tegyek hát? A jó tettet nem szenvedhetik, nosza Istenre kell bízni az egészet és imádkozni. Ó, miféle kegyes gyermekecske a világ? A gonoszt nem kívánja, a jót nem szenvedi. Találd ki, mi kellene neki! Pokoli tűz és ráadásnak az ördög, ezért küzd, és ezt is fogja kapni. Nem gondolod, hogy ha semmi más bajuk nem lenne, úgy is elég nagy szerencsétlenség volna megkeményedett, megvakult, megkövült szívük, amely sem nem hall, sem nem lát?

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 869 db bejegyzés
e év: 5014 db bejegyzés
Összes: 23059 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 803
  • e Hét: 9316
  • e Hónap: 41563
  • e Év: 266608
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.