Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Kun Magdolna: Én még éltem ott...
  2019-06-18 10:51:16, kedd
 
 





Kun Magdolna: Én még éltem ott...


Én még éltem ott, hol munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert, és rangos volt az emberi érték.

Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.

Én még éltem ott, ahol a tisztes kort megért,
mosolyogva vitte hátán nehéz keresztjét,
mert tudta, mindig, de mindig mellette áll az,
aki cipeli majd helyette, ha olykor elfárad.

Én az élet által ismertem meg minden szépséget,
azt, amit a hosszú útra majd büszkén vihetek,
de az itt maradó gyermekekkel, azokkal mi lesz,
ők mit visznek, ha számukra már minden elveszett...


 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Nem akarok
  2019-06-18 10:07:24, kedd
 
 

 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Tandari Éva: Örökre
  2019-06-18 09:29:48, kedd
 
 


Kép: Makray



Tandari Éva

Örökre " hajléktalanul "


Tudod ; már testem nem ...
Már " csak " a lelkem " hajléktalan " ...
Hisz keresném én Helyem , és Időm :
~ de már rég minden veszve van ...

Már hiába keresnék Köztetek
lelkemmel egy parányi zugot ,
már túl sebzett , túl fájó
elviselni a holnapért a harcot !

Pedig még keresném az Álmot , a Tervet ...
~ de már rég mind a sárban hevernek ,
s a lábak ezere úgy tapod rajta mind ,
hogy semmivé lettek , s meghaltak égő színeik .

S már csak halott , fakó álmokat vonszolok ...
~ Hát hogy feledjek így magányos tegnapot ?
És hogy fogadjam tisztán , mit még a mára hagyott ?
én nem tudom nem meglátni rajta a sár - koloncot ...

Hát örökre kívül rekedt , magányos ,
és " hajléktalan " marad lelkem ,
mert nincs nálatok egy csöndes zug ,
hol a kínt , s a fájdalmat letegyem ...

Nincs egy szó , egy bízó mosoly ,
mi újraéleszthetné bennem ,
hogy Közületek való voltam egykor ...
- S már nem is lehetne igazzá a szó lelkemen :
~ Tudom : már örökre más áll a helyemen.

 
 
0 komment , kategória:  TANDARI ÉVA VERSEI 2.  
Radnóti Miklós:Sem emlék,sem varázslat
  2019-06-18 09:23:16, kedd
 
 





Radnóti Miklós:Sem emlék,sem varázslat


Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

1944. április 30.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Reményik Sándor : A fenyők álma
  2019-06-18 08:43:35, kedd
 
 





Reményik Sándor : A fenyők álma


A fellegek a fenyők álmai.
Az ágak között megrekednek.
Azután futásnak erednek,
Vagy halkan suhannak odább,
Mint foghatatlan, lenge holmi,
Testetlen, fátylas délibáb.
Az álmok sorsa: eloszolni.

Néha úgy szállnak, fehér csipkeként.
Hogy alig-alig fedik el a fényt.
Ezek a boldog álmok.
Aki ily álmot látott,
Annak a fának hálálkodni kell.
És hogyan hálálkodik a fenyő?
Hogy ezerszeres illatot lehel.

S néha jönnek gomolygón, nehezen,
Szurony sem szaggatja meg odafenn,
Csak néha üti át
Egy órjás dárdáját a fellegen.
Ezek a gonosz álmok.
Aki ily álmot látott,
Reccsenve jajdul, álmában kiált,
Lát fekete vért és piros halált.

De lassan elszáll jó és gonosz álom,
Valahol virrad már a láthatáron,
Oszlik a köd,
A pára már kevés.
Aranyderűvel messze valahol
A kék ég jő: az örök ébredés.


 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2019.05 2019. Június 2019.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 86 db bejegyzés
e év: 698 db bejegyzés
Összes: 9108 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 393
  • e Hét: 5315
  • e Hónap: 17185
  • e Év: 199157
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.