Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
A percek
  2019-06-22 19:59:55, szombat
 
  A percek

Tudom, hogy elmúlik minden itt a földön.
Semmi sem marad meg, semmi sem örök.
Mégis mikor Elibéd borulok,
és a szívem Hozzád könyörög,

érzem a percnek nehéz sziklatömbjét,
aminek falán bevésve marad
a lelkemből jött, legforróbb imádság,
a nehézveretű sóhajok, szavak.

És minél több ez a sziklatömb,
az életutam jelzőoszlopa,
arról tudom, nem hiába élek,
valami megmarad, nem múlik el soha!

De ha kevés az útjelző oszlop,
üres járat csak az életem.
S mint víz nélküli kút repedezett falán,
beomlik az idő összetört perceken.

Páskulyné Kovács Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egy nyár Lellén
  2019-06-22 19:44:45, szombat
 
  Egy nyár Lellén

Olyan szép volt egy nyár:
behunyt szemmel is mindig rátalálok
e messzi táj ölén,
ha éjszakáimon kerülnek az álmok.
Szívem emlékkönyvét
kinyitom olyankor, és lapozok benne;
és az a régi nyár,
az a sok-sok rózsa,
mintha mind itt lenne.
Megtelik a szobám édes kacagással,
s a felvert hullámok
bús zokogásával.
Nagyszemű esővel, mit a vihar hozott,
és a zúgó hullám
a parthoz csapkodott.
- Édes arcok bája
simul a sötéten, mint
egy-egy kis fűszál a parti szegélyen
simul, s nézi magát
a Balaton tükrében.
- Kisbogár szalad most,
hátán csillan a nap,
milyen jó neki,
hogy csak bogár maradt, és nem lehet költő,
aki hiába ír, talán meg sem értik,
talán nem is kérdik,
mi van szívében,
mit írogatott fel az emlékkönyvében.
Lapozok, lapozok,
és nem is tudom, hogy
a kósza szél ver zajt,
vagy csak a papírok?
- Már a túlsó parton lemenőben a nap.
A vízen elnyúlnak
a fáradt sugarak.
Búcsúzni jöttek tán',
én kezem kinyújtom,
s tücsök hegedűjén egy picike húron
fájdalmas dal csendül,
amit nem ért senki, csak a tücsök
meg én, de oly messze zengi,
tudom, meghallja és felébred rája
egy másik tücsök, ott, az éjszakában.
S a Balaton partján,
hajló fűzek alatt,
emlékre bukkannak majd a holdsugarak.

Páskulyné Kovács Erzsébet

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Húsvéti csend
  2019-06-22 18:24:18, szombat
 
  Húsvéti csend

Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!
Csengjen a hangod, mint a hegyi csermely
fentről hozott kristályos-tiszta hangja,
mint a hóvirágok fehér harangja.
Legyen dalodban élet és erő...
fakadó rügyek, fesledő virágok:
a tavasz, mely meggyőzte a világot.
Legyen benne ragyogó diadallal
a hosszú éjszakát elűző hajnal!
Az a mosolygó, bíborfényű reggel,
melyben a sírban hasztalan keresték
gyászt illatozó, könnyes kenetekkel
a Názáreti Jézus drága testét,
mert élt, előttük feltámadva járt.
Visszhangozd szívük ujjongó szavát.
Húsvétról zengjen, zengjen hát az ének!
Lelkem, adj hangot húsvét örömének!

Figyelek... várok... Csend van, hosszú, tiszta,
mint mikor az ég harmatkönnyét issza
minden fűszál még... és hiába kérem:
ösvényein ott jár az élő Mester
feltámadottan, tündöklő-fehéren,
bűn és halál felett vett diadallal.
Ujjongó lelkem lépteire hallgat
és ezt a csendet hogy zavarná dallal?!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Harangszó
  2019-06-22 16:23:00, szombat
 
  Harangszó

Napfényes dallamot zendítve meg
a szélbe' halkan hóvirág remeg:
giling-galang, fehér harang.

Soká, soká szunnyadt a föld alatt,
életre hívták meleg sugarak -
és most harangoz, percre sem pihen,
húsvét zenéje zeng a kelyhiben.
Amint a szélben egyre imbolyog,
olyan mint fénylő, tiszta mosolyok.

H arra járnak sápadt emberek,
a szívükön valami átremeg,
valami vágy, egy mozdulásnyi még...
Egy pillanatra közelebb az ég...
Giling-galang, fehér harang.

Életre hívott kis harangomat,
Lelked szele zengesse hangomat!
Fénylő Napom, megmentő Életem,
Jézus, neved, kegyelmed hirdetem.
Szunnyadtam én is lenn a föld alatt.
Életre keltett tüzes sugarad.
Lelkem harangja véredtől fehér,
és most, ameddig zendülése ér,
rólad, rólad harangozok vele,
téged zeng, hirdet minden mozdulás:
húsvét, új élet, nagy megújulás!

Hóvirágok fehér zenéjiben
suhanjon át minden sötét szíven
valami halk vágy... lehelletfinom,
Jézus felé, mely újjá lenni von.
S amint a tavasz üde zöldje nő,
legyen belőle akarat, erő,
elpihenés a Megváltó-szíven.
Boldog, boldog, aki már ott pihen.
Giling-galang, fehér harang.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Amerre most jár
  2019-06-22 16:09:19, szombat
 
  Amerre most jár


Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útrakelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét... azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.
Ellátogatni Kis Betániába,
mindenüvé, amerre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni
a szent, ezeremlékű út alatt.

Nekem ez a vágy idegen maradt.
Más volt a vágyam: Nőtt... növekedett...
lett belőle sóvárgás, akarat,
követelés: egyedül arra menni,
amerre Jézus lába most halad.

Nem von a régi csodák földje.
Új csodák életföldje vár.
Feltámadást, erőt ujjongva hirdet
a százvirágba zsendülő határ.
S az élő Krisztus feltámadva jár.
Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem
vak szemét nyitja színre, fényre meg.
S bár útait szememmel el nem érem,
a lelkemen sejtésük átremeg.

Mért mennék messze, idegen vidékre
keresni, földi útja merre vitt?
Most akarom a lépteit követni:
az élő Krisztus élő lépteit.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ne őket sirassuk, hanem magunkat
  2019-06-22 15:36:52, szombat
 
  ,,Akik elaludtak, a Jézus által..." 1Tesszalonika 4,14

Hogyan fogadjuk azt, ha valamelyik szerettünk meghal az Úrban? Egyesek ilyenkor érzelmileg összeomlanak. Mások viszont, noha ők is gyászolnak, hősiesen el tudják hordozni a fájdalmukat. Mindez attól függ, milyen mélyen gyökereztünk meg Istenben, és milyen mértékben ragaszkodunk hitünk nagy igazságaihoz.

Először is a halált a mi Urunk szempontjából kell néznünk. A János 17,24-ben elmondott imájának teljesülése az: ,,Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál...". Ha szeretteink megtérnek Hozzá, akkor ebben az Úr az Ő lelki gyötrelmeinek a gyümölcsét látja, és megelégszik (lásd Ézs 53,11). ,,Drágának tekinti az Úr híveinek halálát" (Zsolt 116,15).

Azután azt is meg kell értenünk, mit jelent a halál az elhunyt számára. Az Úr hazavitte őt, hogy teljes szépségében lássa a Királyt. Mindörökre megszabadult a bűntől, betegségtől, szenvedéstől és fájdalomtól. Elvitte őt Isten a veszedelem elől (lásd Ézs 57,1). ,,Semmi sem hasonlítható Isten egy-egy szentjének hazatéréséhez... hazatérni, elhagyni ezt a régi agyagedényt, megszabadulni a test bilincseitől, és az angyalok megszámlálhatatlan seregétől üdvözöltnek lenni." Ryle (John Charles, 1816— 1900, anglikán püspök és szerző) írja: ,,A hívő emberek haláluk pillanatában máris a paradicsomban vannak. Megvívták harcukat. Szenvedésüknek vége. Átmentek azon a sötét völgyön, amelyen egyszer majd át kell mennünk. Átkeltek a sötét folyón, amelyen egyszer majd át kell kelnünk. Megitták azt az utolsó keserű poharat, amelyet a bűn készített az ember számára. Elérték azt a helyet, ahol nincs szenvedés, sem sóhajtozás. Ne kívánjuk vissza őket! Ne őket sirassuk, hanem magunkat." A hit az igazság által képes erősen megállni, mint a folyóvizek mellé ültetett fa!

Számunkra egy kedves rokon vagy ismerős halála mindig szomorúságot jelent. De nem úgy szomorkodunk, mint akiknek nincs reménységük (1Tesz 4,13). Tudjuk, hogy hozzátartozónk már Krisztusnál van, ami sokkal jobb! Tudjuk, hogy az elszakadás csak rövid időre szól. Akkor majd újra együtt leszünk Immánuel földjének lankáin, és újra felismerjük egymást. Amíg élünk, várjuk az Úr eljövetelét, amikor majd először is feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, s így mindenkor az Úrral leszünk (lásd 1Tesz 4,16-17). Ez a reménység adja meg a döntő különbséget számunkra.

Ily módon nem tarthatjuk kevésnek az Isten vigasztalását (Jób 15,11). Fájdalmunk örömmel elegyedik, és a veszteség érzését kiegyenlíti az örök áldás ígérete.

Ézs 53,11 Mert lelke szenvedése nyomán látni fog, és megelégedett lesz. Az ő megismerése által igaz szolgám sokakat igazzá tesz, mivel ő hordozza vétkeiket.
Ézs 57,1 Az igaz elvész, és senki sem veszi ezt szívére, elvétetnek a kegyesek, és senki sem gondol bele, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.
1Thessz 4,13 Nem akarom továbbá, testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
Jób 15,11 Csekélység neked Isten vigasztalása, hozzád szóló szelíd beszéde?

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Prédikálás
  2019-06-22 15:08:05, szombat
 
  "Hisz okosok lévén, örömest eltűritek az eszteleneket." (2Kor 11,19)

A gonosz prédikátoroknak megvan az a szerencséje, hogy az emberek minden bolondságukat elhordozzák, és eltűrik; és bár felfogják és érzik, hogy nagyon bolondok, úgy gondolják, hogy ez majd elmúlik, esztelenségüket pedig mentségükre hozzák fel. Az igaz tanítóknak bezzeg semmit nem tudnak be érdemként, hanem szavaikat és tetteiket lesik, hátha megfoghatnák őket, és ha találnak valahol valamit, ami szálkának tűnik, azonnal hatalmas gerendát csinálnak belőle. Türelemről szó sincs, csak ítélet van, kárhoztatás és megvetés. Ezért kellemetlen tisztség a prédikálás, mert ha valaki nem egyedül Isten dicsőségét és embertársai javát nézi, képtelen kitartani benne. A prédikátornak dolgoznia kell, a dicsőséget és a hasznot másnak kell átengednie, az ő jutalma törvényszerűen a veszteség és a gúny. Itt szeretni kell jutalom nélkül, és azért sem engedni, hogy elveszítsük a kedvünket. Ezt Isten Lelkének kell elvégeznie, a test és vér képtelen erre.

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Pilátus udvarán
  2019-06-22 12:39:38, szombat
 
  Pilátus udvarán


Már fejsze csattog hajnal óta,
tompán zuhog a kalapács.
Ma valakit még megsiratnak,
Krisztus vagy Barabbás...

Sorsdöntő óra súlyosul rám.
Zsúfolt Pilátus-udvaron
mind a ketten előttem állnak.
Melyiket akarom?

Barabbás... úgy áll, mint az élet.
Daccal hátrafeszül a nyak.
Merészen villanó szemében
tüzek parázslanak.

Mozdul acélosizmú karja.
Feszíti, törne már elő
gátat szakító áradatban
a lázadó erő.

Pogány hatalom... pogány szépség
és pogány élniakarás.
Igen a testnek és a földnek!
Krisztus vagy Barabbás?

Farizeusok bujtogatnak:
,,Te Barabbással vagy rokon.
Tenlázadásod lásd meg ott a
merész vonásokon!

Te megtagadnád ezt a földet?
Te megtagadnád magadat?
Krisztust feszíttesd a keresztre,
Barabbást ne tagadd!

Ők nem élhetnek mind a ketten.
S melyik idegenebb neked?
Annak a szemnek tiszta fényét
el se viselheted.

Bélpoklos, rút tisztátalannak
érzed magad, ha rádtekint!
Feszítsd meg őt, feszítsd keresztre,
hogy úr lehess megint!"

A fejsze is utolsót csattant,
nem zuhog már a kalapács.
Kész a kereszt és vár és kérdez:
Krisztus vagy Barabás?

Pogány erő és pogány szépség...
Tagadjak mindent... magamat?
,,Barabbást feszítsd meg, Pilátus,
Krisztus legyen szabad!"

Azóta is nap mint nap jő a
sorsdöntő, súlyos perc felém,
s új választásra hív: Ki éljen?
Ki éljen, Ő vagy én?

Én... földi, poklos és fekélyes...
Ő olyan égi, tiszta, más.
És mégis Ő, a Krisztus éljen,
sohase Barabbás.

Elébe hullok s tisztasága
ítél, megfeszít, eltemet.
Aztán keze - újjáteremtőn
érinti lelkemet.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az én nárdus-életem
  2019-06-22 11:58:08, szombat
 
  Az én nárdus-életem


Szűkösen éltem és nagyon szegényen.
Féltve őriztem
fehér alabástromedényem.
Töretlen volt,
színültig drága nárdussal tele.
Mekkora kincs!
Sok színes álmot álmodtam vele.
Terveket szőttem.
Világlott egyre előttem,
vígan villanva a fényen
fehér alabástromedényem.

Akkor a hajlékomba egyszer
betért megfáradva a Mester.
Tudta, hogy hova készül.
Tudtam, hogy hova készül.
Jeruzsálem távoli ormán
valami titkos vész ül.
Bűnnel, nyomorral, bajjal
indul a döntő harcra.
...Árnyak lopództak tiszta homlokára.
Fájt a tanítványok közömbös arca.
Nem értik? Nem érzik?
Egyedül
én érzem? én értem?
Megy megváltani engem...
Talán... meghalni értem.

Ott ült fáradtan a Mester.
Sietve kamrámba osontam
s visszatértem a drága kenettel.
Fehér alabástromedényem,
melyet őriztem rejtve, szegényen,
összetörtem - s a drága kenet
illatosan, ragyogva
szelíd fejére permetezett.
,,Te meghalsz értem!" - árasztotta szét
a lágy illatbeszéd.
,,Én neked adom az életemet
és a szívem minden szeretetét."

,,Tékozlás!" - zúgtak fel a körben.
Megbíztatott
Krisztus szeméből egy meleg sugár.
Tudtam, hogy semmiér' se kár:
a kenetér' se kár,
Érte kiontott életér' se kár...
S áldom a percet, melyben
alabástromedényem összetörtem.

Én abban élek,
abban a boldog csodamozdulatban,
a Golgotára készülő Királynak
mellyel a nárdusomat odaadtam.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szenvedélyes ellenkezés
  2019-06-22 10:58:42, szombat
 
  "Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok." (1Kor 4,8)

Mi volt hát az oka, hogy a zsidók oly kevéssé hittek, és olyannyira ellenszegültek? Semmi más, mint a szenvedélyes ellenkezés, amelyet undornak nevezünk. Mert az igéhez atyáiktól kezdve szokva voltak, és annyira el voltak vele halmozva, hogy az számukra már nem volt új, ahogy sajnos mi is látjuk ezt a mieinknél, és attól kell tartanunk, hogy mi is hasonló ítélet alá esünk. Mások, akik nem közülünk valók (vagyis nem laknak közöttünk), és akik nem mondhatják a magukénak, jajveszékelve kiáltoznak, és mohón kapnak az Ige után, még az általunk elhajított morzsákat is örömmel szedik össze, és azok édesek nekik, mint a cukor. Mi, akik gazdagon és bőségesen bírjuk az Igét, már régen jóllaktunk és úgy megundorodtunk, hogy egymást már nem is ismerjük el keresztyénnek. De mindenkit intek, hogy vigyázzon. Mert látjuk, hogy akárcsak a zsidók, mi is megundorodhatunk, és úgy eltelhetünk, hogy az Ige keserű lesz nekünk, mint az egyszeri egérnek a liszt, de azt is meg fogjuk látni, hogy a büntetés nem marad el.

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2019.05 2019. Június 2019.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 320 db bejegyzés
e év: 5720 db bejegyzés
Összes: 23765 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1037
  • e Hét: 4479
  • e Hónap: 39313
  • e Év: 419667
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.