Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Felemelt kezekkel
  2019-06-29 15:31:27, szombat
 
  ,,És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette kezét, Amálék volt erősebb." 2Mózes 17,11

Izráel harcban állt Amálék seregével. Mózes fenn állt a dombtetőn, ahonnét át tudta tekinteni az egész harcmezőt. Az ő kezeinek helyzete döntött a győzelem vagy vereség között. A fölemelt kéz visszaszorította Amáléket. A leeresztett kéz visszaverte Izráelt.

A fölemelt kezű Mózes az értünk közbenjáró Úr Jézust jelképezi, Aki együttérzéssel és szeretettel emeli föl értünk kezét. Az Ő közbenjáró könyörgése által teljes a mi üdvösségünk. De a mózesi példa ezentúl már nem érvényes, mert a mi Közbenjárónk keze sohasem hanyatlik le. Ő sohasem fárad úgy el, hogy emberi segítségre lenne szorulva. Mindörökké él, hogy értünk közbenjárjon.

A fölemelt kéz jelképezi a mi hűséges közbenjáró könyörgéseinket azokért a hívőkért, akik lelki küzdelemben harcolnak szerte a világon a missziói mezőkön. Ha hanyagok vagyunk az imaszolgálatban, akkor az ellenség felülkerekedik.

Egy misszionárius, útitársaival együtt egy szafári alkalmából kénytelen volt az éjszakát olyan helyen tölteni, ahol a környéken sok volt a rabló. Az Úr oltalmába ajánlották magukat, és úgy tértek nyugovóra. Hónapokkal később az egyik rablóvezér kórházba került, és ott fölismerte a misszionáriust. ,,Megpróbáltunk benneteket kirabolni azon az éjszakán, ott kint a szabad mezőn - mondta -, de visszariadtunk a huszonhét katonátoktól."

Amikor a misszionárius ezt később körlevélben megírta a honi gyülekezetnek, az egyik hívő visszaemlékezett arra, hogy: ,,Azon az éjszakán imaközösséget tartottunk, amelyen éppen huszonheten voltunk jelen."

Urunk, ha minket térdelni látsz
könyörögve az imádság helyén,
megfordítod az ütközet sorsát,
mert Téged kérünk a győzelemért!
Az igazság zászlaját lengeted,
amely előtt meghátrál a Sátán,
ujjongássá válik kiáltásunk
a Te áldó segítséged láttán.
Taníts meg buzgón imádkozni,
és egymásért áldozatot hozni!

Ebben a történetben van még egy másik fölismerés. Az Úr megígérte, hogy harca lesz Amálékkel nemzedékről nemzedékre. Amálék a test képe. A keresztyén embernek szakadatlan harcot kell folytatnia a test ellen. Az imádság ebben az egyik legfontosabb fegyvere. A győzelem és vereség sokszor aszerint változik, amilyen hűséges imaéletünk.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Jozafát
  2019-06-29 15:14:17, szombat
 
  Jozafát


Most én mesét mondok valakiről,
Aki sohase élt, de mindig él.
Királyfi volt, dús, délceg, daliás.
- Keleti szép legendák hangja kél. -
Sohase élt és mégis mindig él.
Úgy hívták: Jozafát.
Királyapának egyetlen fia.
Jaj, ha majd kínt, nyomort kell látnia,
rémekkel hadba szállnia:
öregség, szenvedés, halál...
,,Nem, rejtsük őt el fényes palotába,
ahova még az árnyuk sem talál.
A kertjében viruljanak virágok,
de tűnjenek el titkos éjeken,
s reggelre mindig friss virág legyen!
Csak fényt és ifjúságot,
életet, erőt lásson mindenütt,
sosem tűnő derűt.
Csak édest ízleljen, ne keserűt.
Be se botoljék roskadt öreg lába
a dalos, boldog csodapalotába.
Lehelje minden tavasz illatát!
És át se lépve a bűvös határt,
örök tavaszban, fényes sugarakban
nőjön fel Jozafát."

S Jozafát felnőtt. Cifra palotáját,
csoda-börtönét, ifjúsága táját
untig ismerte, s szövődött az álom:
mi van odatúl a határon?
Elérkezett a bűvös alkalom,
amikor parancs, tilalom
nem bírta többé fogvatartani
örökifjú virágai között.
Elindult a világba Jozafát.
S rongyos, öreg koldusba ütközött,
halottat hoztak a ravatalon,
alélt beteg feküdt az útfélen.
,,Jaj, mi ez mind!?" - Kín... öregség... halál...
A porból lettek sorsa idelenn.
,,Ki vagy, hogy nem tudod, nem ismered?"
,,Ne kérdd! Jaj, nem tudom, nem akarom!"
,,Honnan ez a különös idegen?"...

Királypapának egyetlen fia,
sohase élt és mégis mindig él.
Nem született, de mindig születik.
Milliom bölcsők ringva rengetik.
Te is. Én is. Megint egy Jozafát.

Gyermekszemek csodálják a napot,
csillagot, fénylő harmatot,
virágok kelyhét, madarak dalát...
Gyermekszívek örülnek a tavasznak,
míg nem látnak halált.
Aztán... koporsót hoznak az úton,
és jönnek roskadt öregemberek,
halvány arcok kíntól vonaglanak...
s tágranyílnak fényes gyermekszemek.

A legkeményebb térd is megtörik,
a legerősebb szív is felsajog.
Jaj, mi ez mind?!
Nem tudok róluk és nem is karok!
...Volt nekem fényes tavaszpalotám,
ott még a virág nem hervadt soha.
De oda vissza nincs út, nem vezet.
Meghalt az élet pogány mosolya.
Sóhaj szakad föl
összetört, rémült Jozafát-szívekből:
Hol itt a cél? Hol a remény?
Élet? Halál? Minek, miér'?
És itt az utak ezerfele válnak.
Idáig mindenki elér.

Aztán feledni próbál léha zajban,
vagy a lelkét kemény robotba törve,
vagy vonszolja aléltan, elgyötörve
szétfoszlott álmát át az életen.
Így hordtam én is jozafáti sorsom:
az elveszített csudatavasz képék
és a könyörtelen rideg valót...
De most a fejem bízva fölvetem.
Tudom: öregség és tudom: halál.
Tudom, fájdalmak. Jönnek, rámszakadnak,
és meg nem óv előlük semmi sem.
De hervadásban, dérlepett mezőn
kézen fogott az élet Fejedelme,
s most őrizem erős élethitem.
Tudom, hogy elhervadnak a virágok,
sápadtan hull a lomb, amerre járok.
Nem tartják távol
a hervadást legendás bűvkörök,
mégis tudom:
az élet győztes és örök.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Isten ajándéka
  2019-06-29 10:36:31, szombat
 
  ,,Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek őbenne az örök életre." (1Tim 1,15-16)


Szívem mindig ezt mondja: örömest hinnék, ha olyan volnék, mint Szent Péter vagy Szent Pál. Vagyis mindig a cselekedetek által akarjuk az előbbre jutást, ajándékba kapni nem akarjuk, ezért így szólunk: hiszem, hogy Mária, Szent Péter, Szent Pál Krisztus testvérei, én azonban nem érdemeltem ezt ki, nem is vagyok méltó ily dicsőségre. Csakhogy ez merő ostobaság. Nem hallod, hogy ez ajándék? Szent Péter pontosan olyan szegény, nyomorult bűnös, mint te vagy. Mondd hát mindkettőtöknek, magadnak és Szent Péternek is, hogy Isten gyermekei vagytok. Isten az atyátok, Isten nem rettent és nem ellenségetek. Nos, Szent Péter meg is ragadja és bírja is ezt az Igét. Ha olyan akarsz lenni, mint Szent Péter, légy te is így, és ragadd meg az Igét. Jóságos Uram, Istenem, nincs más tennivaló, mint megragadni, megtartani, hagyni, hogy megajándékozzanak vele!

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.05 2019. Június 2019.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 320 db bejegyzés
e év: 5979 db bejegyzés
Összes: 24024 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 980
  • e Hét: 980
  • e Hónap: 31076
  • e Év: 466893
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.