Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A szív szavai
  2019-06-06 22:30:03, csütörtök
 
 










A SZÍV SZAVAI







Ágai Ágnes: A SZERELEMRŐL


Nem gerjesztett vágyak, csiholt tüzek,
suta ügyeskedések, mímelt hevülés,
nem kamasz-bizsergés, nem erotechnika,
teljesítmény kényszer, önvizsgáztatás,
nem kései mentsvár, nem elsősegély.
A szerelem más. Sors. Vállalás.
Kitárulkozó végnélküliség,
fejezetekre bontott történés regény.
Spirituális testiség,
hús-vér köznapiságába rejtett
szentélytisztaság.

Egymáshoz sodort bárka ringás
a felcsapódó hullámok között.
A megízlelt másik, aki én vagyok,
ő, aki bennem tükröződik,
kettőzött énem, hiányzó felem,
többletével pótol,
egésszé kerekít.
Tartozékom, felettesem, tulajdonom.
Narcisztikus gyönyörűségem
tavi rezgése, fény- és árnyjátéka,
gyarlóságom felmagasztalója,
tartóoszlopom.

Testem és lelkem tudója, ismerője,
bűneim bírája, védője, cinkosom,
dölyföm és alázatom szenvedélyes,
kínzó, szép együtthatója,
életemen végighúzódó
titkolt és vallott: szerelem.










Ákos: A HŰTLEN


Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Visszamenne, de Ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa,
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondolt, Őt ki szerette,
Ha szerette, el miért engedte,
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna...

Minden hajnal Övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már,
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti
Szívéből...

Megállt, egyszer visszanézett,
Nézte, nézte a messzeséget,
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját...

Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy Ő már nem kell,
Ég veletek, mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot...

Minden hajnal Övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már,
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti
Szívéből...







Baranyi Ferenc: FIGYELJ RÁM!


Figyelj rám egy kicsit,
S ne bújj előlem el,
Ilyenkor önmagad
elől is rejtezel...

Vedd észre, hogy vagyok
Vedd észre s adj jelet...
Beszélj, vagy legalább
rebbenjen a szemed...

Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
felgyűlik mint a sár,
s mindkettőnket elönt.

Közöld magaddal is
Mitől engem kímélsz,
Szólalj meg akkor is,
Ha ellenem beszélsz.

Ne bújj előlem el!
Figyelj rám egy kicsit,
mondj, súgj, ints vagy jelezz:
Valamit, valamit...










Bárd Miklós: MI VOLTAM ITT?


Katona mindenek előtt,
Mint Anonymus - költő,
Turista, vadász, madarász,
Vonzott a hegy az erdő,
Lovaglómester - oktató,
Hű rózsakertész, virágápoló
És végül mindenek felett,
Gondozván édes anyaföldemet,
Jó magvető.
Oh lét öröme, terhe!
Szívet kívánt ezeknek minden eggye,
Csoda-e hát, ki mindebben kiváltam,
Ha idő előtt elhasználtam
E vérző, érző ideget:
A szívemet.

1930.







BIZALOM


A bizalom nem csak egy szó,
mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk,
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk.
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk.
S e szeretetben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk

/sz.ismeretlen /







Bodré Anikó: MEGTALÁLTALAK...


Mikor megláttalak a szívem nagyokat dobbant,
Mert veled az élet álmokba csobbant.
Látni gyönyörű mosolyod, s zöld szemed,
Ahogy beragyogja a szívemet és a lelkemet.

Kerestelek évek óta téged,
Meg vagy s boldog leszek véled!
Elkápráztat fantasztikus lényed,
S bizsereg a testem ha a szemedbe nézek.

Rád vágytam egy életen át,
Ki a tenyerén hordoz s csodál.
Kinek én vagyok a szíve csücske s imád,
S minden pillanatban a szeretetemre vár.

Kicsit belehalok mikor nem ölelsz,
Hiányzol ha távol van ölelő két karod,
De érzem simogató csókod s karod,
S becsukom szemem akkor is látom mosolyod.







Bodré Anikó: MENJ AZ UTADON


Csak menj az utadon előre tovább,
Ne nézz hátra csak haladj előre tovább.
Engem megöl a bánat ha sírni látsz,
Menj ne nézz vissza,
Mert melletted rám csak a halál vár.

Keserű könnyeim mossák arcomat,
S áztatják utánad a poros utat.
Itt van az ősz sárgulnak a levelek már,
Elhullanak s mutatják az elmúlás Óráját
S beköszönt a tél az én szívembe már.

Csak menj az utadon tovább,
A kalitkába zárt madárnak nyisd ki az ajtaját.
Had repüljön vidáman boldogan tovább,
S ne érezze a rabság szomorú árnyékát.
Csak a szabadság szabad szárnyalását.

Hidd el ha szabadjára engeded,
Lehet visszaszáll egyszer hozzád,
S boldog lehetsz vele tiéd lett a világ.
Ha nem száll vissza akkor se bánkódj,
Mert Ő szabad lett s élhet boldogan tovább!







BOLDOGSÁG...


Boldogság ragyogd be szürke lelkem,
Hogyan kell szeretni?Már rég elfeledtem.
Taníts meg újra szerelmesnek lenni,
Mutasd az utat hol lehet szerelemre lelni.
Boldogság rajzolj nekem vágyat,
Nagy házakat kerttel,magasra nőtt fákat.
Rajzolj nekem kedvet, reményt, szerelmet,
Rajzolj nekem fiút ki soha el nem enged.
Boldogság add nekem majd őt,
Add oda kérlek, hagy adjon erőt.
Hagy adjon álmot, és szenvedélyt,
Vigye ki a bánatot mi szívembe él.
Boldogság kérlek halld meg könyörgésem,
Adj nekem szerelmet, mitől nem kell félnem.
Mért hagyod, hogy szívembe szeget verjen,
Az kit én régesrég megszerettem.
Enged, hogy őt örökre elfeledjem,
S hagyd, hogy szívem végre mást szeressen.
Nem teheted velem, hogy büntetsz mindenért,
Csak ezt enged meg, mert nem kell a szenvedés!







Boda Magdolna: MINDIG ELKERÜLJÜK EGYMÁST


Amikor nem vagy itt,
mélyebben létezel bennem,
mint legmélyebb
csöndben a csönd.
Én ilyenkor
csak vándorolok,
magamból is kivetve,
árván, száműzetve, -
és keresem a dalt
és a reményt,
hogy egy napon
majd találkozunk
mi ketten
a metafizikai létezés
sűrű hálóján
túl,
az itt és ott
kereszteződésében
és felismersz a
csalogány énekében.







Bonifert Ádám: HA HOZZÁM JÖSSZ...


Ha hozzám jössz, a téren gyere át,
hozd magaddal a mezők illatát,
lépd át a dombot és az árkokat,
bújtass szemedbe délibábokat,
hozd el a tiszta levegő ízét,
hajnal harmatát, a tavak vízét,
madár dalából a legszebb hangot,
déli kongásba olvadt harangot.
Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen
ahogy a csillag ível az égen,
ahogy a szellő suhan a parton,
ahogy a naphoz búvik az alkony;
gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,
ahogy a csermely indul a tóra,
ahogy az utak összehaladnak,
ahogy a reggel köszön a napnak.
Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,
bújjon ruhádba tavaszok szele,
kísérjen el a csend, a nyugalom,
keress meg engem rejtett utakon,
ahogy két világ egymáshoz szól át;
hozz nekem emlékteremtő órát,
hozd el a szavak másik értelmét,
s ha itt vagy, mindezt szórd, szórd szerteszét.







Pam Brown: ÜZENET


Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.
- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
- hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.
Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.
Életet, melyet érdemes élni!







Buda Ferenc: NE REJTŐZZ EL...


Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!







A.J.Christian: HA LENNE EGY ÚJ ÉLETEM


Ha lenne egy új életem, akkor
arra figyelnék, aki hallgat,
s nem törődnék azzal, aki beszél;
akkor
hallgatnék, amikor te megszólalsz,
s csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.

Ha lenne egy új életem, akkor
megélném azt, mi szívemben táncol,
s lenyelném azt, mi a fejemben tombol;
akkor
őszintén kimutatnám az érzéseimet,
s nem szégyellném megélni a tieidet.

Ha lenne egy új életem, akkor
megtenném azt, mit félek megtenni,
s elfelejteném azt, mit meg akarok tenni;
akkor
nem szégyellnék tőled tanulni,
s nem akarnék neked papolni.

Ha lenne egy új életem, akkor
sosem várnék, azonnal cselekednék,
s nem aggódnék a következmények miatt;
akkor
elfogadnám azt, mit az élet ad,
s enyém lenne a pillanat.







Cobblah Ilona: KÖRFORGÁS


Barna avar alatt haldokló világ,
üvöltő szelek fújják a sorsszimfóniát.
Feketén gomolygó felhők palástja,
puha takaróként borul a világra.
Még kietlen és kopár a természet ágya,
de a felszín alatt rügyezik az új élet fája.

Még alussza álmát, szendereg a hegytető,
szélfuvolán játszik - a zöld tűerdő.
A cukorsüveg csúcsokat köd lepi be,
sejtelmes látványa mesébe illene.
Még szállnak a héják ágról - másik ágra,
kutatva az avaron lesz e héjanász ma.
Még tombol a fagy szele köpenyét forgatva,
csilingelő jégcsapok mosolyát kicsalva.

Lassan nyílik meg a horizont palástja,
mit arannyal szegélyez a nap tüzes orcája.
Fényét nyalábban küldi a világnak,
melegétől a kispatak zubogva megárad.
Mozdul az avar is - bújik a csíra,
gyenge lábon ingadozva, összekapaszkodva,
egy lehulló harmatcsepp gyengéden locsolja.
Egyre szélesebbre tárul az égi színpad függönye.
Teret nyer a fény, s éltető ereje.
Dermedésből olvad - színesedik a világ,
s a fuvallattá szelídült széllel
együtt dúdolja a tavasz szimfóniát.

Barna avar alatt
haldokló világ,
Üvöltő szelek fújják
a Sorsszimfóniát.
Feketén gomolygó
felhők palástja,
puha takaróként
borul a világra.
Még kietlen és kopár
a természet ágya,
de a felszín alatt
rügyezik az új élet fája.

Még alussza álmát
szendereg a hegytető,
bércek hajlatában
szélfuvolán játszik
a zöld tűerdő.
A cukorsüveg csúcsokat
köd lepi be, sejtelmes
látványa olyan,
hogy mesébe illene.

Még szállnak a héják
ágról - másik ágra
kutatva az avaron
lesz-e héjanász ma.
Még tombol a fagy szele
köpenyét forgatva,
csilingelő jégcsapok
mosolyát kicsalva.

De lassan megnyílik
az égnek palástja,
a szél borzolta felhőket
arannyal szegi be
a nap tüzes orcája.
Fényét nyalábban
küldi a világnak,
melegétől a kis patak
zubogva megárad.

Mozdul az avar is
bújik a csíra,
még gyenge lábon
ingadozva - összekapaszkodva
egy lehulló harmatcsepp
gyengéden locsolja.

Egyre szélesebbre tárul
az égi színpad függönye,
teret nyer a fény,
s éltető ereje.
Dermedésből ébredő
színesedő világ,
a fuvallattá szelídült széllel
együtt dúdolja a tavasz szimfóniát.







ELMÚLT...


Mindig rá gondolsz, pedig tudod, nem szabadna.
Mit megadnál érte, ha szíved tőle elszakadna!
Pedig rád gondol ő is, s talán nem is sejti,
hogy a te szíved már régóta az ő nevét rejti.

Odamenni, átölelni úgy, mint régen,
Mennyit is sírtál e régi emléken!
De többé már nem létezik, tiltott a számodra,
Már nem hajtja fejét soha a válladra.

Nem fogja már kezed és te sem az övét,
Bár soha nem felejti el régi szerelmét-
Szívébe véste az arcod és te is az arcát,
De külön vívjátok szíveitek harcát.

Egy olyan küzdelemben, miben nem győzhettek,
Itt csak a szerelmet hívhatják győztesnek.
Ha még egy pillantás is, mert többet nem adhattok,
Megtesztek bármit, csak egymást lássátok.

Csupán egy szavadba kerülne, rajtad múlik minden,
Se nem vagy képes továbblépni innen.
Kísért a múlt és fájnak az emlékek,
Ő akarta így, ő hagyott el téged.

Itt remélni már kevés, ezt te is jól tudod,
Szíved összezordul, úgy érzed,nem bírod.
Könny égeti szemed, de képtelen vagy sírni,
Utolsó erőddel egy verset próbálsz írni.

Ám hamarosan vége lesz örökre a dalnak,
Lángokból tüzek lesznek. aztán lassan elhalnak.
Noha a parázs még megmarad, már nem nőhet tűzzé,
Hisz el kell menned és nem látod őt többé.







Joiner Thomas Flagranti: JAJJ, DE ÉDESEN!


Mint a pusztában vágtató vad lovat, úgy törj be engem.
Szerető karjaimban légy örökre az én szerelmem.
Mert egy csillogó pillantásodtól meg szelídülök.
Ajkad vonzásában nyomban beleőrülök.

Mert a férfi az első pillantásodra rögtön érzi.
Nem is kell néki más, csak a te ajkad nedvét kéri.
Jövő felé haladunk de a szép szemed tükrében újra látom a régi múltat.
Szemünk egymás tekintetében újra kutat.

A pillantásod, mi láncokként hozzád bilincsel.
Ajkad szól hozzám:- Soha ne engedj el !
Majd kebled puhaságán a lelkem is megpihen.
Érzéseid simogatják a hajam, jajj, de édesen!







A FOGVATARTOTT ELME


Amikor a gondolat is elfárad.
S mint hatalmas pók szövi be
az elme sötétedő ablakát,
nesztelenül szorítva össze
a terjeszkedő csendet,
melyben emlékek szakadozott
néma filmje pereg, csak pereg,
mint éjek és nappalok
a mindenség felett.

A darabokra esett tudat nem nyílik.
Némán - a semmi körül lebeg,
táncol benne a pillanat fénye,
a lélek szorongva el - elfullad,
az ég lassan ad jelet.

A gyötrelmet a szív sem bírja el.
Verítékes csonka álmok iszonyatában
fájdalom, s szelíd őrület énekel.
Magára zárt várában - rácsai mögött,
nem lázong- nincs meghallgatás!
Torzított világában homály, s béke van,
az idegekben nincs robbanás.
Csak a vád éles kése hasít,
minden napnak egy új rovást.







Fuchs Éva: EMELT FŐVEL


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...







Fülöp Áron: AZT MONDJÁK...


Azt mondják, nincs szívem,
- Igazuk van abban.
Valakinek régen
Zálogba od'adtam,
S értéktelen holmit,
Lim-lom közé vetve,
Soh'se adta vissza,
Magánál feledte.

Ha valaha egyszer
Licitálnak nála,
Felhánynak apróra
Mindent a lombtárba',
S megperdül a dobszó:
Nosza, egyszer, kétszer:
Vajjon te rossz zálog,
Milyen áron kélsz el?

1900.







Gámentzy Eduárd: NYISS AJTÓT!


Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.


Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
- Suttogok neked,...
s ha hallanád
Nyiss ajtót!...
- Én kopogtatok.







Gámentzy Eduárd: TÜKÖR


Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.
Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.

Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.
Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!







GYÖTRŐ FÁJDALOM


Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,
Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
Keserű gondolatok élnek fejedben,
A fájdalom érzete kavarog lelkedben...
Elveszett minden, végleg változott,
Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
Sötétség lepi el minden napodat,
Egyre kínzóbb minden gondolat...
A reménytelen még a lelkedet tépi,
De szíved mélyen még titkon reméli,
Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,
Megéri várni és továbbra is félni...
Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,
Hiába is érne kudarcok sora,
Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,
S a remény fénye csillogjon szemedbe'..







Gyulai Pál: TANÁCS


Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájok sokáig!
De öntsd ki szíved' s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Óh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly váratlanul jöhet halálunk!
S ha egymástól haraggal válunk:
A sírnál késő a bocsánat.







Hamvas Béla: ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM


Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!







Horváth Zoltán: MÁR NE


Már ne szeress
Engedj el
Már ne ölelj
Mennem kell.

Már ne álmodj
Ébredj fel,
Már ne várj rám
Élned kell.

Már ne sirass
Volt enyém
Már ne keress
Nincs remény.

Már ne szólj rám
Nincs miért
Már ne aggódj
Nincs kiért.

Már ne nézz rám
Nincs mivel
Már ne hibázz,
Nincs kivel.

Már ne lázadj
Béke van
Már ne szeress
Vége van.







Jávor László: SZOMORÚ VASÁRNAP


Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak...







Jószay Magdolna: KÖSZÖNÖM


Köszönöm neked a lélek-gazdag éveket,
mit tőled távol élek, mégis melletted.

Köszönöm a varázst, sok csillagfényes percet,
színes álmainkra masnit kötő kezed.

Köszönöm a szemed, köszönöm a lelked,
értem dobogni meg nem szűnő szíved










József Attila: AMIT SZÍVEDBE REJTESZ


Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.



Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. május


Amit szívedbe rejtesz - Videó

Link








Kányádi Sándor: ÉN SE VOLNÉK, HA TE NEM VOLNÁL


Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.







Kothencz Lajos: AKKOR VOLTAM BOLOND ÉN

Dalszöveg


Úgy volt, hogy szerettelek, és mentem utánad.
Belátom minden hibámat.
Szép volt ezt nem tagadom, még most is kívánlak,
Nem futok még sem utánad.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Itt vagy a szemem előtt, nem bújhatsz előlem,
De bármit tehetsz felőlem.
Elmúlt már az az idő, hogy lépted kövessem,
Emléked sírig szeressem.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Itt vagy a szemem előtt, nem bújhatsz előlem,
De bármit tehetsz felőlem.
Elmúlt már az az idő, hogy lépted kövessem,
Emléked sírig szeressem.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.







KÖNNYEK


Álmom véget ér, felébredek,
és sehol nem találom a szerelmemet.
Csak a gyengédség marad meg szívemben,
és szemem sarkában könnyek.

Most látom milyen gonosz az élet,
Megmutat, majd rögtön elvesz tőlem téged.
Ha csak rád gondolok, kigyúlnak a fények,
Sír a szem, a szív, és velük sír a lélek!







MEGÖLTÉL..


Tetteid, mint tőr hatolnak szívembe,
Szívem csak vérzik - persze, nincs kedve -
Orvosság nincs a búra,
Már csak egyre gondolok, a múltra.
Bárhová mész, lábnyomodat vérfolt jelzi,
Bárhol látlak, érzem szemedér' meg kell veszni.
Iszonyat, hogy hidegvérrel próbálok emlékezni Rád,
Gyilkosomra, kire szívem eddig várt.
De ez még nem megy,
Sebeimet felváltja a heg.
Folyton tisztítom, hogy ne maradjon nyoma,
Rájöttem, ez fájdalmam kénköves pokla.
Mikor Rád gondolok, feltépem a sebeket,
S csak nézem izzó, forró véremet.
Lassan üszkösödik a szívem és a lelkem,
De emléked ÖRÖKRE itt él bennem!







MIÉRT VAN AZ?


Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.







MIKOR MEGSZAKAD A SZÍV


Érezted már? Valaha, bármikor? Azt mondják, nem is tud fájni... ennél nagyobb hazugság nincs is a világon.

Kettétépi a tested, kiszakítja a lelked. Felborít mindent, amiben hittél, kirántja a lábad alól a talajt, és a szemedbe kacag... Mint késszúrás, ezerszer egymás után merül a testedbe minden szó, és a szív sajog tőle, befelé vérzel. De a test kínjával szemben itt nem tudsz elvérezni, nincs enyhülés, nem jön a fogvacaogtató hideg, a megváltó elmúlás... csak az üres kín marad, a bíborvörösen lüktető fájdalom, a vakító fehér bizonytalanság.

Ezerszer játszod vissza magadban az arcát, a szavait, elmerülsz a tekintete emlékében, már önnön kezeddel forgatod a kést magadban, hagyod, hogy fájjon. Mert addig is itt van, addig is még érzed.

Nem akkor szakad meg a szív, amikor sebet kap, nem is akkor, amikor minden dobbanására a vér könnyekké változik a testedben. Nem akkor, amikor álmodból zokogva ébredsz és nem is akkor, amikor az ébrenlét minden pillanata fáj. Nem akkor szakad meg a szív, amikor meglátod és nem akkor, mikor elcsukló hangon esdekli bocsánatod. Nem akkor, mikor füledbe súgja: ,,szeretlek", és nem akkor, mikor elárulja e vallomást másnap.

Még azt is túléli a szív, mikor szemébe pillantva nyomát sem látod már a tűznek és a lángolásnak, mikor a szenvedély nem fűti már, és nem látod a szerelmet benne. Túléli, mikor látod, hogy más érinti, és azt is, hogy másra nevet, más ujjai siklanak hajában, simogatják arcát. Saját kezed képzeled az idegen helyére, saját szádat az övére, azt hazudod magadnak, hogy nem fáj. De a szíved még ezt is túléli.

Nem szakad meg akkor sem, amikor ő más mellé fekszik éjente, amíg te a sötétben sétálsz az utcán, zsebredugott kézzel az esőben és az ablakát fürkészed. Túléled azt is, ahogy látod az ablakhoz lépni, hálóingéből meztelen vállát kivillanni, és túléled az emlékek fojtogató hömpölyét, ahogy feltódul az ezernyi pillanat. Érzed a bőre illatát, nyelved hegyén a teste ízét, hallani véled sóhaját, mosolyát, nevetését, ahogy a neved súgja és a szíved még ezt is kiállja, az eső enyhet ad a perzselő gyötrelemre, ahogy más karolja át hátulról és csókol nyakába.

Elfordítod az arcod, hazasétálsz és ruhástól, álmatlanul fekszel az ágyadban, a plafont bámulod, és nem gondolsz semmire, mégis egyfolytában minden sejted rá emlékszik. De a szíved még mindig dobog, még mindig hiszel benne.

Azt mondják, az igaz szerelem mindent túlél. Alázatos, térden csúszik, ha kell, és mindent felkínál, mindent odaad, ezért nincs mit veszítenie. Olyan teher ez, amit kevesen tudnak cipelni. Azt hiszem, a szív akkor szakad meg, amikor az, kiben hittél, kiben bíztál és kinek minden szava szent törvény volt számodra, visszaadja ezt a terhet. Mikor rádöbbensz, hogy szerelmed viselni éppoly nehéz, mint felemelő. Mikor látod, hogy elbukott a súlya alatt és kezedért nyúl, hogy segítsd fel. Talán felsegíted. Talán a földön hagyod és elsétálsz. Akárhogy is, a szíved darabokra hullik, fémes zuhanással omlik össze a világ, mint Neki, Vele építettél. A zene elhalkul, feneketlen csend zuhan rád a legnagyobb hangzavarban is, és kétségbeesetten keresed a fájdalmat, amitől addig szabadulni vágytál, és késve jössz rá, hogy a léte azt üzente, még van remény. Azt hiszem, akkor szakad meg a szíved, amikor már nem tud fájni. Amikor már nem tud megdobbanni, amikor már nem tud vérezni sem.

Amikor azt kívánod, bár lenne szenvedés minden nap, bár lenne kín minden emlék, bár tudna még fájni. Bár visszanézne még, miután elküldöd...







MONDD, MIÉRT SZERETSZ TE MÁST?


Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte a bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

"Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna: ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret."
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj."

Távol...










Móra Ferenc: A SZÍV


A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad.


Móra Ferenc: A Szív /Sándor Mátyás film zene./

Link



Móra Ferenc: A Szív
ZENE: RICHARD CLAYDERMAN - MOONLIGHT SONATA

Link



Móra Ferenc: A Szív

Link











NE ADD FELl!


Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

(ismeretlen szerző)







NEM VAGY AZ ENYÉM


Nem vagy az enyém:
Többé nem csak én leszek neked,
hisz másnak adtad lelkedet.
Szívem darabokban hever,
mert kit szerettem, megvetett.
Mondtad hogy hagyjalak,
többé téged ne lássalak.
E két mondat az,
miért élni nem lehetett...
érzem, ez a szerelem...
rád is vár,
én tudom...
majd érzed azt, mit én éreztem,
vakon bíztam benned...
az élet csak megvetett,
de idő kérdése s feledek...
bár más szívre -tudom- nem lelek.







Őri István: SZÁRNYALÁS


Repüljünk, kedvesem
menjünk fel az égig
járjuk a csillagok
szép ösvényét végig
s azon túl is,
hol kezdődik a végtelen
hol már minden szép,
kedves, szelíd
s hol megáll az értelem
mert olyat látunk,
mit sehol
s csak állunk,
szárnyunk tétován
verdes,
mint a szerelmes,
ki először fogja
kedvese kezét...
repüljünk, kedvesem
gyere, ne félj
nem árthat nekünk semmi
testvérünk a napvilág
s puha fényével az éj
a szél magasra emel
s közben elringat,
szerelmes dalt énekel
neked s nekem
gyere, kedvesem, velem
fel, a csillagok közé
vegyük sorba mind
és válasszuk ki
a legfényesebbiket
hogy világítson
a nagy kalandban:
keresni egymást - az Életet...

kétely ne tartson vissza már
lásd, előttünk a Menny,
végtelen a határ
s ez mind miénk, teljesen
lépjünk hát rá
a csillag mezőkre
együtt: veled s velem
s járjunk fényes táncot
kergetőzzünk
a gyémánt füvek között
s ha délnek évadja jön
s égi harangszó
ránk köszön,
üljünk le egymás mellé
a mese fák alá
s pihenjünk egymás
melegében,
érezzük egymás illatát
s szóljunk Istenhez,
mondjunk szép imát
hogy megtaláltuk egymást
s a csillagok honát...

ha pedig az est ránk köszön
s Hold Anyó az égre visszajön,
arcunkat fordítsuk felé,
kezünkkel intsünk mosolyt
és járuljunk elé,
hogy megáldja életünk,
s őrizzen téged és engem is,
mikor kibontjuk szárnyaink
s repülünk... repülünk...




-


Reményik Sándor: MIT AKARTOK?


Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer darabra tépni,
Hogy a szél vele fusson?
S hogy mindenkinek egy-egy rongydarab,
És az egész szív senkinek se jusson?
Mondjátok, mit akartok?

Dómmá tágítni lelkem templomát
És bebocsátni minden tarka népet?...
Inkább falusi templom maradok,
Hol egy a lélek, ha nem is ragyog,
S vallomást úgy tesz az ő Istenének.







SEBZETT LELKEM


Sebzett lelkem mélyén fáj a szerelem.
de szívemben új reményként ébred a türelem...
Várok boldogan csendesen viselve sorsomat....
Megérint a gondolat
- tudom mit érzel - szívem simogat...
Magam előtt látom kedves arcodat
hozza a messzi szél értem kiáltó hangodat...







Sinka Éva: AZT HITTEM...


Azt hittem, hogy
eljött az a nap,
mikor sokkal szebben
süt reám a Nap.
Van ki szeret,
életem boldog lehet,
mosolygok a szélben
csillagfényes éjjelen.
Hold tükrével
farkasszemet néztem,
észre vette rajtam
boldogságomat
lelkem elhamvad,
szívem melegétől
a vas is megolvad.
Ám jött egy pillanat,
felhők mögé bújt a Nap
készül már a ravatal,
a boldog szív megszakadt.
Felkiáltott a lelkem
örökké nem tart semmi sem,
elégedj meg ennyivel,
de mit tegyek a szívemmel,
ha Őt nagyon szeretem!







Sírsz; mert nagyon fáj ami történt,
Vársz; hogy visszatérjen, akiért megtörtél.
Fekszel; párnák között könnyekkel,
Alszol; magány közt a sötétben.
Álmodsz; arról, hogy majd visszatér,
Kelsz; úgy hogy még mindig egyedül élsz.
Reménykedsz; hogy legalább még látod egyszer,
Csalódsz; mert álmodoznod nélküle kell.
Élsz; úgy hogy már nem szeret,
Halsz; mert úgy érzed így jobb lesz neked.







Sohonyai Attila: EGYSZERŰEN CSAK


Egyszerűen csak...tetszel.
Kiváltod belőlem azt, amit ki kell,
s mert nem akarok tenni ellened,
úgy, mint az érzéseivel képtelen,
legtöbb mai ember.

Egyszerűen csak...megéllek.
A magam módján, téged megilletően.
S ha ez a megérzésem bizonyosságot is nyer,
akkor egyszerűen...ennél több nem kell.







Sohonyai Attila: HA NŐT SZERETSZ


Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelenidő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
- de csak neki! - néha nála is
törékenyebb vagy. Ha ő
olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!







SZÍVEMBEN...


Az van a szívben amit szem nem láthat,
szó ki nem mondhat..
szomorú szemek tükre azonban mindent elárulhat...
ó vajon a boldogság hol vagyon?
érzem hogy kiváncsi könnycseppek gurulnak ajkamon
fénylő, sós nyomuk csillog szomorú arcomon...
Elmossák a könnyek a bánatot,
de ahogy a cseppek nyoma arcomon..
úgy a bánaté is szememben még ott ragyog.







TÁVOL MESSZE TŐLED...


Távol messze Tőled szomorú az élet,
szívem azt dobogja látni szeretnélek.
Nem mondom, hogy szeress engem
nem mondom, hogy gondolj rám,
mert ha nem vagyok szívedbe zárva
hiába is mondanám.







TUDNÁD MENNYIRE...


Tudnád, mennyire hiányzol
mennyire vágyom,
finom érintésed ha nem vagy velem,
könny nélkül zokogok és addig,
míg meg nem érkezel,
csak várlak és egyre hagyom,
hogy komor csendjével átfonjon bánatom
s ha megjössz,
felélednek a vadvirágos vágyak
leperegnek szívemről,
a sötétszínű árnyak
melegíts fel csókjaiddal,
mikor dermedt lelkem sóvárog utánad,
s madárszárnyként rebben
fogd meg kezedben reszkető tenyerem
hadd simuljak hozzád,
egyetlen menedékem.

Ismeretlen szerző







UTOLSÓ ÜZENET


Egy szomorú lány áll kint a téren,
furcsa gondolatok járnak a fejében,
könnyes szemekkel néz fel az égre,
vajon mi lenne, ha eljönne a Végzet?

Hiányozna-e szüleinek, sírnának-e érte,
vajon milyen lehet mikor mindennek vége,
a zsebébe nyúl s elővesz egy levelet,
pár perc múlva kész az utolsó üzenet..

Hazaszalad s a küszöb alá rakja,
emlékként, mielőtt mindent itt hagyna,
végig néz a házon, s eszébe jutnak emlékei,
tudja hiányozni fognak neki szerettei,

de el kell mennie, neki már nem fontos az élet,
mert túl sok rosszat tapasztalt és nagyon kevés szépet,
ott hagyta hát a levelet és messze futott,
nem törődve semmivel amit maga után hagyott..

Kiért már az állomásra, ül a sínnél s várja végzetét,
hirtelen a vállán érzi egy ember kezét,
megfordul, s egy idős ember áll a háta mögött,
az öreg megvetve néz rá a sok ránc között.

Elhúzza a lányt a síntől, s leülteti maga mellé,
a lány a megdöbbenéstől csak nézi az öreg szemét,
nem érti miért tette az öreg, mi értelme volt,
hiszen ha ott hagyta volna már régen holt..

Ránéz az öregre, nincsen semmije csak egy koszos paplan,
egyedül van szegény, pedig rég elmúlt már hatvan,
nem érti a lány, hogy bírja szegény,
hogy nincs semmije, s még mindig él..

Az öreg ránéz a lányra, s lecsukja két szemét.
A lány a telefonja után nyúl, de ez már nem sokat ér,
mire kiért a mentő már nem tudtak segíteni,
a lány hazafelé futás közben alig lát át könnyein..

Majd haza ért, s széttépte levelét,
bebújt az ágyba, de nem csukta le a szemét,
hiába volt nagy a csend nem tudott aludni,
felkelt hát, kiment s elkezdett az állomás felé szaladni,

Leült oda ahol a hajléktalan feküdt még nem rég,
ült a paplanon és könny lepte el szemét,
hirtelen észre vett egy fényképet a pléden,
egy asszonyról, aki egy kisbabát tartott a kezében..

Mellette egy levél, az öreg volt a feladó,
s a címzett valószínűleg a hölgy, aki a képen látható,
felpattant a lány, tudta mit kell tennie,
a levelet a címzettnek muszáj elvinnie..

Elindult hát a városba, keresve a címzettet,
meg is lett a ház, hát becsengetett,
egy idős nő nyitott neki ajtót
a lány csak átadta a levelet, de semmit nem szólt,

A nő elkezdett sírni miközben olvasta a levelet,
a lány pedig nézte, teste, lelke remegett,
az asszony miután elolvasta leejtette a földre,
az üzenet ennyi volt: SZERETLEK MINDÖRÖKRE!..

Hazaszaladt a lány megértette mi is az Élet,
SZERETNI valakit, amíg el nem jön a Végzet...







VALAMIT MONDANOM KELL...


Valamit mondanom kell, kérlek erős légy.
Valami nyomja szívem belül, szinte már ég.
Valamit éreztem, de az nem az igazi volt.
Valamit, amikor kimondtam sok édes hazug szót.
Valamit tennem kell, kérlek bocsáss meg.
Valami született, s most porrá lett.










Várnai Zseni: LEVÉL HELYETT


Táviratok...levelek...levelek...
Mily jók is vagytok hozzám emberek:
köszöntő sorok, baráti szavak
repülnek felém,mint a madarak.

E sok levél mind a válaszomra vár,
írok...írok...de egyre több madár dalol nekem,
ó mily nagy jutalom
e megbecsült virágos alkonyom.

Köszönöm,hát ezerszer köszönöm,
hogy megosztjátok vélem örömöm:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily szörnyű volt a múlt!

Barátaim,de megbocsássatok,
mindőtöknek felelni nem tudok
külön külön nagy munka lenne az,
e vers szívemből csordul és igaz.

Hiszen tudjátok ez a lényegem,
benne a hálám,forró köszönetem
hozzátok,vegyétek név szerint...
fáradt szívem,most nyugalomra int.

Mögöttem oly sok küzdés szenvedés,
érzem rám férne egy kis pihenés...
megpróbálom....s küldöm e versemet
levél helyett: köszönet...köszönet!







Wass Albert: A SZÍV


Nézted már a Szent-Anna tó vizét?

Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át...

De olykor hírtelen
jön valami eltévedt sugár,
zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
s a mélynek vége nincs sehol, sehol...

Olyan a szív is,
mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
furcsa, lecsukott.
Hogy mikor, nem tudod:
de néha jön egy bomlott pillanat,
kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
hogy előtte szédülve megállsz,
s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
szenteltessék meg a Te neved...

Nézted-e már tavaszi napsugárban
a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?

Nézted már a kedvesed szívét?


Wass Albert: A Szív

Link








Zorán: JÁTSSZ MÉG!

Dalszöveg


Aki nekem is játszod az élet dallamát
Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
S amíg szerelmet táncolunk rá
Bármit látsz s bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még

Lehet szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatunk rá
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki, senki, senki sem érzi, játssz még

Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz

Játssz még
Játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még

Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki nem felel, játssz még

Játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz, játssz még
Ha senki se érzi, játssz még







SOHA


soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
mindig több a vágy bennem, mint a meglét,
soha nem a szó az, ami megbánthat,
mindig csak a szív az, mi hibázhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
földi kincsem nincs, amit nélkülöznék,
soha nem a bánat, mi belém vájhat,
mindig csak a szív az, ami fájhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
kiöntöm a lelkem, lennék meztelen kép,
soha nem az ész az, ami visszatarthat,
mindig csak a szív az, ami mást akarhat...










A LEGSZEBB SZÍV


Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.

Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott...

Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:

- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:

- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.

- Igen, - szólt az öreg. - A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.

Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség

Ezzel az összeállítással kívánok szép estét, kellemes hétvégét és jó pihenést Mindenkinek!


Slideplayer

Link














 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.05 2019. Június 2019.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 140 db bejegyzés
Összes: 3795 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 399
  • e Hét: 2210
  • e Hónap: 32210
  • e Év: 214948
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.