|
2019-06-08 05:04:22, szombat
|
| |
| |
Olvasom: harminc évvel ezelőtt fölfakadtak a sebek, fórum Mosonmagyaróváron '56-ról. Túlélők, hozzátartozók.
S a sebeket nem sikerült begyógyítani. Csak bekötözni. Születtek visszaemlékezések, versek, emlékmű, utcaneveket kereszteltek át. Dudást elítélték. Méltóságteljes megemlékezések zajlottak, aztán a feledés pora belepte '56-ot. De valahogyan nincs egyben az egész. Nincsen rendszerbe szedve. Egy-két magányos "partizán" őrzi házi kincstárában a múltat. Egy.két konok ember.
Nem akarom - tudatosan - a múzeum szót használni, akár lehetne is. "Minden láng csak részekben lobban."
Más: Vereb atyát új igazgató váltja a piaristáknál ősszel.
Más: a tegnapi nap a kertészkedés napja volt. Az éjszakai vihar zöldre mosta a kertet. Egy kicsit nyírtam is a füvet miután felszáradt, aztán ebédet főztem. Friss zöldség levest kis spárgával. Mandulás rántott csirkemell volt a második, petrezselymes újkrumplival, spárgával és hollandi mártással. Nagyon finom volt, és könnyű étel. Vacsorát nem ettem.
Más: Korán ébredtem, s az agyam a visszaemlékezésen járt, 1991-nél tartunk. Forduló év az életemben. S aztán eszembe jutott Vida Pista is, és sok más ebből az időszakból. Mindnyájunkat sikerült egymás ellen fordítani a rá következő másfél évtizedben. Mi meg, kis lökött értelmiségiek egymás ellen is harcoltunk, pedig összefogásra voltunk ítélve. Erre a gimnázium kis büdösében - dohányzó - már rá kellett volna jönnünk. Sokkal szélesebb a kör, mint a kedves olvasó gondolná!
S mind elvesztünk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
