Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
A magyar fa
  2019-07-08 16:46:56, hétfő
 
  A magyar fa


Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújuk ki belőle.
Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.
A kék égre úgy mosolyog vissza.
S ha lehullik mindenik virága,
gyümölcsöktől hajlik a fa ága:
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!

Mért látom hát kopáran a fámat,
az én szegény, szomorú hazámat?
Hiszen Isten kegyelmének napja
sugarát rá bőséggel hullatja.
Mért mered hát csupaszon az ága?
Miért nem fakad rügye és virága?

Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.
Hívogatón, ha letekint rátok,
talán ti nem engedtek szavának,
kis rügyei a nagy magyar fának!
Tavaszt csak nap melege adhat.
Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.
De hogy a fa virágba boruljon,
kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,
engedjen a napfény melegének,
Megváltója nagy szeretetének.

Rügyszívecske nyílj meg valahára!
Meleg árad le a magyar fára:
az Úr Jézus kegyelmének fénye.
Hogyne lenne életre reménye!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Márciusi álom
  2019-07-08 15:40:24, hétfő
 
  Márciusi álom


Álmodom egy fényes,
nagy magyar királyról.
Jönne, hol a nap kél,
fényes csodatájról.
Jönne hóparipán,
erős mentőkézzel.
Igazság sarjadna,
merre lova lépdel.
És amerre járna,
égi áldás járna:
Segítséget senki
hiába nem várna.
És ahová térne,
égi áldás térne:
Igazi jót senki
hiába nem kérne.
Édes, szép hazánkban
békesség honolna.
Milyen szép is lenne!
Milyen jó is volna!

Nem is lehetetlen.
Nem is olyan álom.
Hiszen él egy Király,
fényes csodatájon.
Fényes égi tájról
hozzánk le is szállott.
Hozott segítséget,
hozott igazságot,
ragyogó örömöt,
boldog békességet!
Csudaorvosságot
annak, kit seb éget.

Hódoló szívünk bár
mind elébe vinnénk,
hatalmában bíznánk,
erejében hinnénk!
Amíg minden magyar
nem hajt neki térdet,
az én édes hazám,
tudom, fel nem ébred.
Erős, mentő kezét
megragadva kérem:
,,Édes Uram Jézus!
Mentsd meg az én vérem!"

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kis angyal kérése
  2019-07-08 14:44:11, hétfő
 
  Kis angyal kérése


Odaáll egy kicsi angyal
Úr Jézus elébe,
belenéz a jó Megváltó
szerető szemébe.
Lehajol a nagy Király, hogy
könnyítsen a dolgán.
Megkérdezi nyájas szóval:
,,Mi baj, kicsi szolgám?

Jó-e, szép-e itt az égbe',
hova szíved vágyott?"
,,Ó, köszönöm, Uram Jézus,
ezt a boldogságot.
Nem vetekszik a sorommal
még a királyé sem.
Mégis... mégis Uram Jézus,
volna egy kérésem.

Éhségnek és fájdalomnak
én színét se látom.
Hanem tudod, lenn a földön
van egy kis barátom.
Tudod, az a Vili, aki
Rólad beszélt nekem,
mikor ott a fehér ágyban
feküdtem betegen.

Uram Jézus, azt a Vilit
áldd meg nagyon, kérlek.
Add, hogy hozzád hű maradjon!
Minden rossztól védd meg!
Te adj neki meleg ruhát
kenyeret, ha éhes,
Te segítsd őt napról napra
közelebb az éghez!"

Mosolyog a jó Megváltó.
Tudom, meghallgatja.
meg is simogatja.
Kiterjeszti mentő kezét
Vili fölé áldva:
hadd jusson el ő is egyszer
fényes mennyországba.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Karácsonyi kívánság
  2019-07-08 14:33:32, hétfő
 
  Karácsonyi kívánság

Ha én betlehemi
pásztorgyerek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.

Ha volna egy szelíd
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék...
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna...

Talán egy kis angyal
kezemen is fogna...
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna.

De én nem lehetek...
mért is nem lehetek
betlehemi nyájat
őrző pásztorgyerek!

Magyar földön járok...
el is múlt az régen,
hogy az a csillag
ragyogott az égen.

Van most csillag elég,
de úgy egy se ragyog.
Nem énekelnek már
mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
elmegyek én mégis,
száz nap és száz éjjel
ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel
még nem is kell járnom:
Odarepít engem
az én imádságom.

Mért megyek elébe?
Megköszönni szépen,
a sötét világra,
hogy leszállott értem.

Megmondani néki:
életem, halálom:
már én csak ezentúl
mindig Őt szolgálom.

Megsimogat, tudom,
szerető szemével.
Megtelik a szívem
szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
édes mosolyával:
karácsonyestének
nagy boldogságával.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A keresztyén ember
  2019-07-08 11:42:29, hétfő
 
  ,,Aki hisz énbennem, ha meghal is, él." (Jn 11,25)

Aki testből és vérből születik, azt embernek hívják. De aki megkereszteltetett és a keresztségben Krisztus vére által bűneitől megmosatott, azt keresztyénnek nevezik. Ezt a nevet viseli, így őt christianosnak vagyis keresztyénnek hívják. Így, ha megkérdezik tőled, hogy miért hívnak téged új neved szerint christianosnak, vagyis keresztyénnek, hiszen a te neved János, Péter, Pál, akkor így felelj: - Apám után neveztek engem Jánosnak, Péternek, Pálnak, de ama férfiú, Krisztus után keresztyénnek hívnak. Ha pedig meg kell halni, akkor meghal János, Péter, Pál, de a keresztyén nem hal meg. Tudom, hogy János, Péter és Pál eltemettetnek, de a keresztyén nem temettetik el, hanem él. Ezért, ha Jánosként, Péterként és Pálként meghalok is, nem érdekel. Mert ha keresztyén vagyok, akkor Jánosnak, Péternek és Pálnak újra elő kell jönnie a sírból, mert ezt maga Krisztus mondja, akitől nevem származik.

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Isten kormányzása
  2019-07-08 11:17:02, hétfő
 
  ,,Az Úr ad csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet!" (Ézs 28,29)


Tanuljuk meg azt a rendet, amelyet Isten szentjeinek kormányzásában alkalmazni szokott. Én többször merészeltem előírni a mi Urunknak, Istenünknek azokat a bizonyos módozatokat, ahogyan az ő egyházát vagy más dolgokat kormányozhatná. - Ó, Uram, úgy szeretném, ha ezt a dolgot így intéznéd, és ilyen kimenetele lenne! - De Isten annak, amit kértem, éppen az ellenkezőjét tette. Ilyenkor azt gondoltam: az én tanácsom bizonyosan nem tesz Isten dicsősége ellen, hanem hasznára van, és hogy általa Isten neve megszenteltetik, az ő országa megerősödik, növekszik stb., vagyis tanácsom jó és megfontolt tanács. Azonban Isten kétségtelenül nevetett az ilyen bölcselkedésen, és ezt mondta: - Nos, én tudom, hogy te értelmes, tanult ember vagy, de sosem volt szokásom, hogy alávessem magam Péter, Márton doktor, vagy bárki más oktatásának, irányításának vagy vezetésének. Nem olyan Isten vagyok, akit oktatni vagy irányítani kell, hanem olyan, aki maga szokott másokat vezetni, irányítani és oktatni.

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Ne hanyagold el a saját kerted!
  2019-07-08 11:04:35, hétfő
 
  ,,...szőlőt őriztették velem; a magam szőlőjét nem őriztem." Énekek éneke 1,6b

Szulamitot fivérei a szőlőjükbe küldték dolgozni. S miközben azok szőlőjét gondozta, a maga szőlőjét (azaz saját személyes megjelenését) elhanyagolta. Bőrét kiszárította a nap, és nyilván haja is összekócolódott.

Mindig fennáll annak a veszélye, hogy saját szőlőnket elhanyagoljuk, miközben buzgón foglalkozunk valaki máséval. Lehet pl., hogy annyira lefoglal bennünket a gyülekezeti szolgálat, hogy elveszítjük saját családunkat. Ha Isten gyermekekkel ajándékoz meg bennünket, akkor számunkra ezek a gyermekek jelentik a legelső missziói mezőt. Ha majd egyszer megállunk az Úr előtt, egyik legnagyobb örömünk lesz, ha elmondhatjuk: ,,Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem" (Zsid 2,13). A hálás hallgatóság tetszésnyilvánítása nem kárpótolhat azért, hogy elveszítettük saját fiainkat és leányainkat.

A Szentírásból világosan kitűnik, hogy a hívő ember felelőssége mindig otthon kezdődik. Miután az Úr Jézus kiűzte a gadarénusból a démonokat, megparancsolta neki: ,,Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, mely nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad" (Mk 5,19). Sokszor úgy látszik, hogy a legnehezebb szolgálati területünk saját ,,hátsó udvarunk", pedig éppen ott kell kezdenünk.

Mikor az Úr a missziói parancsot adta tanítványainak, akkor is azt mondta: ,,...Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig" (Csel 1,8). Tehát a szolgálatukat Jeruzsálemben kellett kezdeniük (amely ez idő tájt az otthonuk volt)!

András nem hanyagolta el saját szőlejét. Ezt olvassuk róla: ,,Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: 'Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt jelenti: Felkent)'" (Jn 1,41).

Kétségkívül vannak esetek, amikor a hívő ember hiába fáradozik azon, hogy hozzátartozóit Krisztusnak megnyerje, mert azok csökönyösen megmaradnak hitetlenségükben. Egyikünk sem kezeskedhetik saját rokonainak és ismerőseinek örök üdvösségéről. Amitől azonban őrizkednünk kell, az annak a veszélye, hogy annyira elfoglaljuk magunkat a másokért való szolgálatban, hogy közben saját családi körünket elhanyagoljuk. Ilyen esetekben a saját szőlőnk a legfontosabb és legsürgősebb feladat.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Pillanatnyi szenvedés - örök dicsőség
  2019-07-08 11:01:01, hétfő
 
  ,,Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk." Róma 8,18

E mostani idők szenvedései - önmagukban nézve - borzalmasak lehetnek. Gondolok most a keresztyén mártírok gyötrelmeire, vagy arra, amit Isten nem egy gyermekének el kellett szenvednie a koncentrációs táborokban. És mit mondjunk azokról a rettenetes szenvedésekről, amelyek a háborúval kapcsolatosak, vagy a balesetek okozta csonkításokról és bénulásokról? Emberek testének kimondhatatlan fájdalmairól, amiket a rák vagy más betegségek okoznak?

És mégis, a testi szenvedés nem az egyetlen. Olykor úgy tűnik, hogy a testi szenvedést könnyebb elviselni, mint a lelki kínt. Salamon nyilván személyes tapasztalata alapján írta: ,,Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?" (Péld 18,14). Ilyen például az a szenvedés, amit a házastárs hűtlensége okoz, vagy egy szeretett hozzátartozónk halála, esetleg súlyos csalódás. Szívfájdalmat okoz, ha elhagyott és elárult bennünket a hű barát. Olykor csak csodálkozunk azon, hogy mennyi csapást, fájdalmat, szenvedést képes elviselni az ember.

Ezek a szenvedések - magukban nézve - lesújtóak. De ha az eljövendő dicsőséghez mérjük őket, akkor csupán tűszúrások. Pál azt mondja, hogy ,,nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk". Ha már a szenvedések is ily nagyok, milyen lenyűgözően nagynak kell lennie majd a dicsőségnek.

Egy másik igehelyen az apostol valóságos örömujjongásban tör ki, amikor így beszél: ,,Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2Kor 4,17). Ha mérlegre tesszük őket, kiderül, hogy a szenvedések pehelykönnyűek, míg a dicsőség mérhetetlenül súlyos. Ha naptár szerint nézzük, a szenvedések csak egy pillanatig tartanak, míg a dicsőség örökkévaló.

Ha utunk végén Üdvözítőnkre tekintünk, akkor e jelenlegi idő szenvedései jelentéktelenné halványulnak:

Jutalmunkat majd elnyerjük egyszer,
ha mindig az Úr Jézusra nézünk,
próbatételeink nem nehezek,
ha tudjuk, hogy Ő is ott van vélünk!
Pillantásunk hű tekintetére
bátorítás további küzdésre.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.06 2019. Július 2019.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 57 db bejegyzés
e év: 5666 db bejegyzés
Összes: 23711 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1095
  • e Hét: 6784
  • e Hónap: 28611
  • e Év: 408965
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.