|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 20:46:12, csütörtök
|
| |
| |
Bárányfelhők
Az "r" betűt nemrég tanulta meg
Ágnes, és mondja unos-untalan.
Szemben velünk hajlott öregasszony
jön tétován, mint a világtalan,
fölöttünk az áprilisi égen,
bolyhos hasú kis bárányfellegek...
Szegény öreg csak a földet látja,
nehéz a szatyor, a keze remeg.
Egy perc
és az ugrifüles kislány
elébe perdül, lábujjhegyre áll,
kis kezével állát megérinti,
lelkesen szól, szinte kiabál:
- Néni! Látod a bárrrányfelhőket?
nézz föl, tele van az égi mező!
- és a néni leteszi a szatyrot,
elképedt arcán mosoly, kétkedő:
- Asszonyom, - szól, - hozzám évek óta
nem beszélt senki ilyen kedvesen.
Ha ezentúl fölnézek az égre,
ez jut eszembe.
S elment csendesen.
Lukátsi Vilma
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 20:12:30, csütörtök
|
| |
| |
Ballagásra
Hol van már a régi hátitáska?
És hol a kinőtt tornacipő?
Befogtátok az Időt a hámba,
és most veletek száguld az Idő!
Már nincs "köd előttem, köd utánam"
naponként tágul a látóhatár,
több a munka, kevesebb a játék:
a nagybetűs Élet hív: gyere már!
Ha belenéz a tarisznyátokba,
nem mondhatjátok azt: semmi sincs!
Tanulni jártatok iskolában
és a megszerzett tudás drága kincs!
Az a "hamuba sült pogácsátok",
hiszen életté váltak a mesék,
de - mint Illésnek a pusztaságban -
erő feletti útra nem elég!
Ahhoz több kell: hit és bizalom:
Istenre néző élet-vállalás,
míg eltűnik lassan az időben
a hátitáskás első állomás...
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 20:06:16, csütörtök
|
| |
| |
Ádámka
Úgy él benne a Mindenségben,
ahonnan lénye fakadt,
hogy nyiladozó értelmére
földi por alig tapadt.
Alváshoz készül "hálingóban",
búcsú-csókot már adott,
az ablakhoz is odafut még
és ki-kiáltja:
- Jó éjszakát, csillagok!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 08:32:13, csütörtök
|
| |
| |
A bárány és a pénz
Elveszett a pénz, a drachma,
söpört az asszony miatta,
a szemétből kiragadta,
a pókhálóból kiemelte,
gondosan letörölgette,
s bár volt másik kilence,
ez lett az öröm!
Kódorgott a kicsi bárány
a zsenge zöld füvek láttán,
és - eltévedt a hegy hátán.
De a pásztor ment utána
sziklák zuzmós vadonába,
kereste és - megtalálta!
Vad bozótból kiemelte,
vérzett: karjaiba vette,
s bár volt kilencvenkilence,
ő lett az öröm!
Én nem tudom, hogy mi voltam,
lehettem pénz: elgurultam,
szűk sarkok közé szorultam;
de lehettem én bárány is,
aki éhes, aki fázik,
s fél, ha a villám cikázik...
Énrólam szól a példázat!
Elfog a boldog alázat:
kerestek és - megtaláltak!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 07:38:19, csütörtök
|
| |
| |
,,Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg." (Zsolt 65,4)
Ne mondd ezt: - Most nem vagyok alkalmas az imádkozásra, szeretnék egy kicsit várni és eközben valami mást tenni, míg alkalmasabbá leszek. - Mert így mindinkább eltávolodsz tőle, óráról órára, napról napra, úgy, hogy végül erővel kell [hajlamaidnak] ellenállnod és tovább imádkoznod, amikor magad a legalkalmatlanabbnak érzed. Mert jól mondják, hogy aki ma alkalmatlan, az holnap még alkalmatlanabb lesz, és hogy a halogatással senki sem válik alkalmassá. Ha azért nem tanulsz imádkozni, mert alkalmatlan vagy, és nehézkesnek érzed magad, akkor soha nem is fogsz megtanulni. Mert amikor az édes áhítat jön: - Hej, most alkalmas vagyok, most igazán akarok imádkozni! -, akkor maga az ördög van jelen, aki imádságodat bűnné és gyalázattá teszi! Ezért annak igazi tudománya, hogy az imádkozásra alkalmassá válj, ebben áll: ott kezdd el, ahol magad alkalmatlannak érzed, ezt pedig tárd Isten elé. Így bizonyára alkalmasabbá leszel, és magadat nemsokára könnyebbnek és vidámabbnak érzed. De mindig csak e nehézségen áthatolva és továbbmenve [haladhatsz], hogy a bűn meg ne tévesszen és meg ne akadályozzon. Eszedbe ne jusson a bűnben megmaradni.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 07:24:16, csütörtök
|
| |
| |
,,Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól." Lukács 12,15
A kapzsiság a gazdagság és birtoklás utáni túlzott vágyakozás. Olyan szenvedély, amely igézetébe vonja az embert, úgyhogy az egyre többet akar. Láz, amely olyan dolgok utáni vágyra ösztönöz, amelyekre semmi szükség nincs!
A kapzsi üzletember sohasem elégedett. Azt mondja, hogyha egy bizonyos mennyiségű vagyont felhalmozott, akkor abbahagyja, de ha eljut odáig, akkor még többet kíván.
Kapzsi a háziasszony, akinek élete szüntelen bevásárlási körút. Vásárolja és összegyűjti a nem szükséges dolgokat is, mígnem zsúfolásig megtelik kamrája, pincéje.
Kapzsiságról tanúskodik a karácsonyi és születésnapi ajándékok hagyománya. Fiatalok és öregek aszerint értékelik a karácsonyt, amennyi ,,zsákmányt" kaptak.
Kapzsiságot látunk az örökségek elosztásánál. Amikor valaki meghal, rokonai és ismerősei látszatkönnyeket ontanak, hogy aztán a keselyű mohóságával vessék magukat az örökségre. Gyakran kisebbfajta családi háború keletkezik belőle.
A kapzsiság azonos a bálványimádással (vö. Ef 5,5; Kol 3,5). A saját akaratot Isten akarata helyébe teszi. Elégedetlenségét fejezi ki azzal szemben, amit Isten adott, és elszánt arra, hogy többet szerezzen magának (kerül amibe kerül!).
A kapzsiság hazugság is, mivel azt a benyomást ébreszti az emberben, mintha a boldogság a földi javak birtoklásától függene! Ismerek egy történetet egy emberről, aki mindent megkapott, amit csak kívánt. Kastélyt, szolgákat, mercedest, jachtot. Eleinte mindez nagy örömére volt, de ahogy lassan már nem jutott eszébe több kívánnivaló, elégedetlenné vált. Végül azt mondta: ,,Szeretnék kikerülni ebből az állapotból. Szeretnék alkotni, szenvedni. Szeretnék inkább a pokolban lenni, mint itt." Mire a szolgája így felelt: ,,Mit gondol, uram, hol van most?"
A kapzsiság arra indítja az embert, hogy kompromisszumokat kössön, csaljon és vétkezzen, csakhogy megkapjon mindent, amit akar.
A kapzsiság alkalmatlanná teszi a férfit, hogy a gyülekezetben vezető tisztséget viseljen (1Tim 3,3). Ronald Sider kérdi: ,,Nem lenne biblikusabb, ha olyan embereket, akiket kapzsi szerzési vágyaik 'pénzügyi sikerhez' vezettek, gyülekezeti fegyelmezés alá helyeznénk, ahelyett, hogy a gyülekezeti életben szavuk lehetne?"
Ha a kapzsiság hűtlenséghez, harácsoláshoz vagy más nyílt botrányos viselkedéshez vezet, akkor az illetőt ki kell zárni a gyülekezetből (1Kor 5,11).
És ha a kapzsi ember nem vallja meg és nem hagyja el ezt a bűnét, akkor Isten ítéletét vonja magára (1Kor 6,10).
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 07:20:44, csütörtök
|
| |
| |
,,Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg Istenem!" Zsoltár 51,19
Isten teremtett lelki világában nincs szebb jelenség, mint amikor a hívő őszintén és igazán megvallja összetöretettségét. Az ilyen ember Isten számára kedves; Ő ellenáll a büszkéknek és kevélyeknek (lásd Jak 4,6), de nem áll ellen a megtört szívűeknek és alázatosaknak.
Természetes állapotunkban egyikünk sem megtört. Ellene állunk Isten akarata zablájának. Nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy Isten megszelídítsen, hanem csak a magunk akaratát akarjuk érvényesíteni. Amíg össze nem törünk, addig használhatatlanok vagyunk a szolgálatra.
A megtérés mintegy a szelídítési folyamat kezdete. A bűnbánó bűnös elmondhatja: ,,A legbüszkébb szív, amely valaha is vert, összetört bennem; a legvadabb akaratot, amely fölkelt, hogy megvesse ügyedet, vagy segítse ellenségeidet, összetörted, én Istenem!" A megtéréskor magunkra vesszük Krisztus igáját.
Lehetséges azonban, hogy hitre jutásunk után is fékezhetetlen szamárcsikó módjára viselkedünk. Meg kell tanulnunk életünk gyeplőjét az Úr Jézusnak átadni. Életünkben alá kell vetnünk magunkat az Ő akaratának, anélkül, hogy kitörnénk, toporzékolnánk vagy elfutnánk Tőle. El kell tudnunk mondani:
- Az Ő útja a legjobb, ezért felhagyunk hiábavaló tervezgetéseinkkel, és átengedjük Neki életünk irányítását!
Ne legyünk büszkék, magabiztosak. Ne ragaszkodjunk mindenáron a magunk igazához, és ne védekezzünk, ha igazságtalanul támadnak bennünket. Ne toroljuk meg hasonlóval a sértést, gúnyt és rágalmazást. Az összetört ember azonnal bocsánatot kér, ha valami helytelent tett vagy mondott. Nem hordoz magában neheztelést, és nem raktározza el magában azokat az igazságtalanságokat, amik érték. Másokat önmagánál nagyobbra értékel. Ha késésekkel, zavartatásokkal, szerencsétlenségekkel, menetrendváltozásokkal és csalódásokkal van dolga, nem dühödik fel, nem esik pánikba, nem hisztériázik és ,,nincs a plafonon". Az életben előforduló válságok közepette Isten megőrzi nyugalmát és állhatatosságát.
Ha egy házaspár igazán összetört, akkor sohasem mennek válóperes bíró elé. A megtört szívű szülők és gyermekek között eltűnnek a nemzedéki ellentétek. Ha a gyülekezet tagjai megtanultak az összetörettetés útján járni, akkor állandó áldásokat tapasztalnak meg.
Ha az Úr asztalához jövünk, és halljuk, amint a Megváltó azt mondja: ,,Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik", akkor az egyetlen helyes válasz erre: ,,Az én életemnek, Uram Jézus, éretted meg kell töretnie!"
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-15 07:16:33, csütörtök
|
| |
| |
,,Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt." (ApCsel 24,5)
Mindenki amiatt panaszkodik és kiáltozik, hogy az evangélium a világban sok békétlenséget, civakodást és rendetlenséget okoz, és amióta lábra kapott, minden rosszabb lett, mint korábban volt, amikor csendesség uralkodott, nem voltak üldöztetések, az emberek jó barátokként és szomszédokként éltek egymás mellett. Az ilyen semmirekellő szájaskodóknak ezt kell válaszolni: - A dolgok nem folyhatnak, ne is folyjanak szép rendben. Ugyan hogy is folyhatnának a dolgok ott, ahol az ördög kormányoz, aki az evangélium halálos ellensége? - Ezért ne reménykedj békességben és csendességben addig, míg Krisztus az ő evangéliumával az ördög birodalmába avatkozik. Jaj pedig a jólétnek és a nyugalomnak, amely korábban volt, és amelyet most kívánnak, és amelyre vágynak, mert ez annak a bizonyos jele, hogy az ördög teljhatalommal uralkodik, Krisztus pedig nincs jelen! Én pedig - sajnos! - attól tartok, hogy ismét úgy fog történni [mint régebben], és az evangélium tőlünk, németektől túl korán el fog távozni, mert ezt eszközlik ki az efféle hangoskodók.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2019. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
219 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7111
- e Hét: 18822
- e Hónap: 48134
- e Év: 235936
|
|
|
Offline
