Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
György Viktória Klára /Taygeta/ versei
  2019-09-13 20:00:53, péntek
 
 










GYÖRGY VIKTÓRIA KLÁRA /TAYGETA/ VERSEI


Versei

Link


Link


Taygeta

Jelentése

A téli égbolt egyik jellegzetes csillaghalmaza a Bika csillagképben található Plejádok, a magyar nevén a Fiastyúk.

Ezt a nyílthalmazt már i. e. 750-ben is ismerték: Homérosz többször is említi az Iliászban és az Odüsszeiában is. A görögön kívül számos más ókori kultúra mitológiájában is megemlítik a Plejádokat. A halmaz szabad szemmel látható csillagainak neve a görögöktől ered (Atlas, Pleione és lányaik: Alcyone, Asterope, Electra, Maya, Merope Taygeta, Celaeno)








ADVENT...


Bársonyos a csend,
s a gyertyaláng szelíd fénye mellett,
az álmok ösvénye kitárul.
Megérint a szív boldogsága,
szól a mennyek halk szerenádja.
Már közeleg...
Karácsonyi szépségben
ragyog a szeretet.
Nem álom ez, valóság.
Angyal érint meg, s a jóság.
Áldást ont a négy
gyertya fénye,
mely szent örömben
él és ragyog,
s egy őszinte, tiszta fohász
kinyitja fényes templomod.
Nincs sértetlen emberi lélek,
mind hullatta már könnyét.
Szívünk gazdagsága
ez az ünnep.
Mondjunk imát mindenkiért.
Legyen ez kezdete
egy boldog jövőnek!
Varázslatos pillanat vár reánk,
s majd elmondhatja minden ember,
a szeretet bölcsője a Földünk
s lelke a mi hazánk.
A tiszta szavak
a lélekben születnek.
Szívből fakadnak
és életre kelnek.
Ragyogja be a Betlehemi csillag
a holnapot, s a mát!
Tegyük boldoggá
mindenki szent Karácsonyát!


György Viktória Klára: Advent...

Link






...AHOGY NEM SZABAD


Hangtalan sóhaj suhan
magányom tengerén,
hol a szeretet örömfürtjei szövődnek,
kereslek az éj csillagtengerén,
hol a szívem romjai
még boldog perceket remélnek.

A csend, mint lágy takaró féltve őrzi lelkem,
a reggel bársonyos harmatát,
arcodra simítja szerető kezem.
Bújj hozzám, csókjaidra szomjazom!
Édes érzést sző a pillanat...
Csak ölelj kedvesem,
s úgy szeress, ahogy nem szabad!


György Viktória Klára: ...ahogy nem szabad

Link






AMI NINCS, MIÉRT KELL, HOGY FÁJJON?


Egy pillanat, egy megfoghatatlan érzés vezetett el hozzád.
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mondd, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom?
Csak tűröm csendesen, hadd fájjon, hagyom.
Egy ösvény, lépcső, magas hegyek, mondd csak még mit rejtenek?
Képek a múltból, érzések a múltról, mond ugye ez nemcsak képzelet?
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet, őrzöm a titkot, a mi időnk már elveszett.
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek,
félj én nem bántlak, csak álmaidban élhetek.
Rohannék, de nem merek, üzennék, de nem lehet,
lelkem egy része az emléked, szívemet bezárva titokként őrzöm meg.
Vízesés, barlang múltunknak rejteke, varázslatos tájak, s nincs már ki felfedje.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj.
Vonz a semmi, az ismeretlen, csak űrt érzek a szívemben.
Kell a válasz, tudom hallasz, szavaid a lélek muzsikája,
mond ideér - e hozzám valahára.
Lelkednek fájdalmát járja át a szeretet,
Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet.







BARÁTSÁG


Szép és tiszta szó, kézzel nem fogható.
Érzés, mely a semmi porából fakad,
s szívünk mélyén fészket épít,
örökre bennünk marad.

Ha fáj a lelked,
átölel melegével,
ha messze van, s hiányzik,
megsimít láthatatlan kezével.

Kedves arcodon
sóhaját érezheted.
ha könnyekkel telve,
a szomorú szemed.

A barátság nem álom,
nem illan el egy perc alatt,
a barátság egy szabad érzés,
melyet nem őriz soha lakat.

A barátság parázs,
mely minden pillanatban
lángra lobban,
benne nincs féltés
a szív is mindenkiért dobban.

A barátság levegő,
mely magába szív mindent ami él,
nem álarc, mellyel
sok ember visszaél.

A barátság szikrázó égbolt,
s ha bársonyos ösvényén
kezét nyújtja feléd
és suttogja a nevedet,
akkor válik csillaggá
benne a szeretet.


György Viktória Klára: Barátság

Link






BOLDOG ÉRZÉS


Édes virágillat árad,
ibolya színben tündököl
a végtelen alkony.
Kezed puha bársonya érint,
csókod finom mámora égeti a szám.
Hozzám simul gyengéd szívverésed,
az egyik legszebb pillanat talán.
Csodás perceket szőnek
a végtelennek tűnő selymes éjszakák,
s megosztod velem a boldog érzés
eltéphetetlen fonatát.
Könnyű fátylat von körénk,
az örömteli némaság,
a csend ezernyi hangja szól,
hallani a szelíd sóhajok halk neszét,
szerelmes holdsugár teríti be az éj tengerét.
Kedvesem maradj, ne menj el,
egy kicsit szeress még!





BÚCSÚZÁS


Búcsúzni jöttem,
de nem örökre.
Szenved a lelkem,
nincs, aki ölelje.
Tovább kell lépnem,
majd néha visszanézek,
két karodban, akkor
megpihenek.
Lágyan ringass majd el
és dúdold el halkan,
hogy visszavársz mindig,
ha úgy érzem, hogy baj van.
Már nincsenek szavak,
lelkem a lelkeddel marad.
Ez a fájó érzés talán el is múlik,
mikor a szerelem, szeretetté válik.







CÉLTALANUL...


Hűvös szellő érinti homlokom
könny csordul végig arcomon
kihunytak a fények
nincsenek remények
bolyong a lelkem
nem talál hazára
hiába a szivem kitárva
magány az otthonom
már nem is álmodom
vágyaim nincsenek
élem az életet.







CSAK EGY CSÓK


Csak egy csók,
ennyi, amit adhatok.
Csak egy csók és
nem több, mit kaphatok.
Csak egy csók, mert
szerelmed édes íze fojtogat,
csak egy csók, mert
szeretni téged, nem szabad.





CSÓKTALAN CSEND...


A hajnal ködén át hallom
távolodó lépteid,
illatod keresve
bújok vágyaink paplanába,
átélni újra az együttlét
édes perceit.

Tekinteted átölel,
szemed tükrében
a szerelem balzsamos
cseppjeit látom,
a boldogság örömkönnyeit
érzem még a számon...

Érzés...elvesznék
ha nem volnál...
apró rebbenések
simogató, szelíd hulláma
magával ragad,
a nyugalom fátyla
szerte lebben,
és betakar a hűvös magány...
az ébredés után....

Kinyitom szemem...
egyedül vagyok...
s a csóktalan csend tovább álmodik...


György Viktória Klára: Csóktalan csend...

Link









EMLÉKÜL... /IN MEMORIAM/


Az élet lángja
még szívemben lobog,
s az ébredő Nap,
még fényt hoz és reményt.

Nem voltak felhőtlenül
teljesek az évek,
könnyekben fürödtek
A nappalok és éjszakák,
de boldog perceket is
ígért és adott e lét.
Néha lopott álmok váltak valóra,
s kárpótoltak mindenért.
Lassan végéhez ér,
időm folyója,
még ide láncol tengernyi érzés.
Életem törékeny kristály taván
megannyi emlék ringatja szívem,
egy más világ ösvényét átlépve
mind magammal viszem.
A halál hűvös ölelése,
ha arcomra téved,
sorsom könyve végleg bezárul,
egy pillanatban
megsemmisül létem,
s aprócska, picinyke fényem,
a semmi ölén végleg megpihen.
Misztikus varázs
lebbenti fátylát,
szívem romjain egy más élet zöldül,
a holnap küszöbén
emlékszilánkok suhannak tova,
a fényfolyam lávaként tör elő,
s hozzám simul egy érzés,
mely, mint a Hold nem fogy el,
életem porát lerázva,
belépek az öröklét
szent templomába.

Ne sirass! Ne vedd fel gyászruhád!
Ne vendég legyen nálad egy mosoly!
Éld túl a szomorúságot!
S ha fáj, majd a magányos űrt
az idő beszövi.

Az elmúlás elkerülhetetlen,
rá felkészülni... nem lehet,
emlékül hagyom e sorokat
s egy szikrát a lelkemből
M i n d e n k i n e k...!


György Viktória Klára: Emlékül /In memoriam/

Link






ÉBREDÉS...


A szavak, mint tövisek hatolnak
a szív rejtekébe,
s a megbántott érzés, mégis megbocsájt.
A megfáradt lélek
álomba szenderülve bolyong
a végtelen sötétben,
a könnyekből szőtt éj taván.

A csend bűvkörében
fénybe öltözik egy ősi varázs,
mint egy égi honvágy,
ott lappang a titok,
hol minden érzés
csillagként ragyog.
Az őszinte szó
törékeny hullámokon siklik,
a hazugság álarcban,
mosoly mögé bújik.
Megéget az élet
és gomolygó füstje
a mában véget ér,
az éjszaka selymét,
fényfoszlányok fonják körénk,
s a várakozó holnap szebbet ígér.

A múlt árnyai, már nem érintenek,
eldobom az emlék köveket...
Fényárban libbenő
ezernyi édes titok,
telehint az öröklét fényével
megannyi mennyei dallamot.
A varázslatos percek ránk találnak,
hinni kell, s a csodák valóra válnak.
Szirmokat bont a cseppnyi remény is,
megújul a földi lét,
kitárul minden érzelem,
a jóság szárnyakat öltve suhan
a végtelen fenséges oltárán,
s mint délibáb,
nyugalom borítja napjaink egét
és minden féltés nélkül ,
megfogjuk egymás kezét.

A szeretet fénye csodás,
megértés és odaadás.
Önzetlenül, szívből, szeretettel,
érezd... téged hív
és lágyan ölel...
Tündöklő e fény! Ugye te is látod?
Megfürösztöm benne a világot...


György Viktória Klára: Ébredés...

Link






AZ ÉBREDŐ TAVASZ...


Tavasz kopogtat
a holnap tiszta ablakán,
még téli dalt ringat a
a tegnap sóhaja,
s érezni hűvös leheletét,
de éled a szunnyadó Föld,
az álomba szenderült világ,
s e mennyei szelence ,
kinyitja viruló csarnokát.

Évszakok gyöngye,
mely a lét kagylójában
újra tündököl,
s benne ragyog
a már zöldülő élet,
álmosan nyitogatja még szemét,
s kitárja színesre festett vásznát,
majd odaadja mindenét.

A mának kincse már az övé,
cseppnyi öröm morzsákért is
hálás a lélek,
mely hangtalan suhan,
szétosztja mosolyát,
s tudja....
nem kaphat többet és szebbet ,
mint ezt az éledő csodát...


György Viktória Klára: Az ébredő tavasz...

Link






ÉDES EMLÉK


Ösvényedre léptem,
érted virágzott minden rét,
harmatcseppben fürdött szívem,
boldogság, mely ma is
megigéz.
Nem kértem, mégis adtad
lelked aranyát,
s én megnyitottam
bensőm szent templomát.

Örömkönnyben fürdött
minden pillanat,
az érzés még fojtogat.
A semmiből fakadó
rejtelmes csoda,
lett vágyaim otthona.

A csendenben hallom szíved
dobbanását,
könnyeim peregnek,
s emléket sző e bársonyos homály,
édes szerelmet.

Virágszirmot hintett lábam
elé kezed,
s rejtett patak sodorta
felém léptedet.
Sejtelmes kép,
melyben
arcodat látom,
megannyi szerelmes sóhaj,
mára csak édes álom.

Vágytam a hajnalt,
a bíboros alkonyt,
ölelésed,
az érintés édes perceit.
Bocsáss meg,
add kezed,
vétkem csak az csupán,
szerelem szikrája gyúlt bennem,
életem alkonyán.


György Viktória Klára: Édes emlék

Link






ÉJI VARÁZS...


A éj csillagködös kövén
meglebbenti fátylát
egy csodás igézet.
Varázslatos e táj,
semmit nem fed homály.
Az égi tó tükrén
csendes álom suhan,
mennyei dallamok
ringatják a lélek
bársonyos fonalát,
s a szárnyaló képzelet
kitárja a végtelen
tündöklő ablakát.
Lépte már kopog
a holnap tornácán...
csillag szilánkok
szétszórva hevernek,
új álmot sző
a tétova mozdulat,
s remegve bújja
az illanó percet...
Érzi...most lesz szabad...
mikor az éjjel pajkos ölelése,
körbe fonja az
ébredő napsugarat.


György Viktória Klára: Éji varázs...

Link






AZ ÉN IMÁM...


Istenem!
Ki a lélek rejtekébe látsz,
hallgasd meg imám!
Fogd meg gyenge kezem,
lásd könnyeim,
ne sújts le rám haraggal,
védelmezz, oltalmazz,
ontsd felém megváltó
tiszta fényed!
Oldozz fel vétkeimtől,
hadd vessem le utamnak
tisztátlan porát,
leljem a holnap felhőtlen kövén
a békesség szent templomát!

Istenem!
Ne legyen félelem a szívekben!
Adj enni az éhezőknek,
a nincstelennek menedéket,
gyógyulást a szenvedőknek,
családoknak otthont, békességet!
Legyen őszinte a mosoly
és igaz a tekintet,
semmivé váljanak,
a céltalan percek!
Szórd szét a szeretet szirmait,
s boldog érzés
fonja át a szenvedő világot!
Legyen részünk a jóság,
a nemesség,
bölcsesség és türelem,
ne éljünk hazugságban,
a fohász mindig igaz legyen!
A világ teli haraggal,
hol pofonként ütnek a szavak,
s nem értik az emberek,
a jólét forrása a szív,
nyújtsunk egymásnak
segítő kezet!

Istenem!
Hiszem, hogy meghallgatsz,
figyelsz rám!
A legsötétebb éjben is
világít a fény,
üzend meg, adj jelet,
hogy van még a világnak remény!
Gyógyítsd meg sebzett szívemet,
s erősítse töretlen hitem
az önzetlen, tiszta szeretet.
Ámen!










ÉRZÉS...
/Első verseinek egyike ez a pár sor az egyik legkedvesebb írásai közé tartozik...


Tudod van amit tudok,
van amit nem,
de azt tudom, kedves
vagy nekem.



Ha csak gondolsz rám
és semmit nem teszel,
érzem akkor is, hogy
l é t e z e l.

2008.01.22.





A FÖLD


Bolygók csodája, ékessége,
tündöklő gyöngy
csillagmezők között.
Szikrázó kavicsok, millió
csepp az égi tengeren,
mind féltve öleli körbe,
s ringatja a szépséges végtelen.
A gyöngyszínű derengésben
a csillagóceán habjain

Földi édenünk
néma kincsként ragyog.
A holdfényes balkonon,
s az éj csillagködös tükrében,
az idő festett vásznán sodródva,
az éter sejtelmes,
titokzatos csöndjében,
mint egy bűvös varázs,
a mindenség pamlagán
békésen pihen.


György Viktória Klára: A Föld

Link






HAJNALI SZERELEM...


Halvány fénysugár
füröszti a harmatos
reggeli tájat,
a hajnal bársonya
kékre festi az eget.
Csókod mámora
égeti még a számat,
s gyengéd érintésedre
ébredek.
Még szerelmet
ringat a csend,
s a reggel küszöbén
lelkem remegve öleli
az emlékek édes perceit.

A tegnap álmai
valóra váltak!
A mának kincse
már az enyém!
Szerelmed
gyöngyszeme,
már ott tündököl
a nappal
fenséges oltárán,
boldogságom egén.





HALLGASD MIT MOND A SZÉL...


Hallgasd mit mond a szél,
mit súg neked,
várom, hogy itt legyél,
fogd majd kezem.
Hallgasd mit mond a szél,
jöjj velem,
bújj hozzám és ölelj
szerelmesen.
Hallgasd mit mond a szél,
rólunk mesél,
minden kimondott szó
bocsájtható,
én csókodra szomjazom,
feléd száll sóhajom,
legyél itt velem
akarom.
Minden ébredő nap
vársz tudom,
szerelmes álmaim,
fel nem adom.
Érted dobbab egy szív,
az én szívem.
Nem választ többé el,
már senki sem.
Hallgasd mit mond a szél,
jöjj kedvesem,
bújj hozzám és ölelj
szerelmesen.
Hallgasd mit súg a szél,
mond el nekem.
Szíved már az enyém,
S boldog velem.


György Viktória Klára: Hallgasd mit mond a szél...

Link






HALLGASS A SZÍVEDRE


Az éj pamlagán pihen álmom,
a legszebb pillanat
talán még varázsra vár,
a láthatatlan érzések
festette vásznon,
szerető kezemre kezed,
talán még rátalál.
Kedves elengedlek ...
hiányod betölti a perceket.
Lelked szabadon szárnyalhat ,
s ha boldogságra lelsz,
hallgass a szívedre
mikor igennel felelsz.
Lelkeink között,
szivárványhíd ragyog,
csak mi látjuk ,
s az éj milliónyi gyöngye,
a csillagok.
Ne rejtsd el aki vagy,
érezd láthatatlan kéz simogat.
Nélküled a jövő,
magányos napokat sző.
Nem csak gondolat vagy
szavakba zárva,
s örömkönnycsepp
a fájdalom taván,
álmaink gyöngyfüzérként függnek
a végtelen fénylő habjain,
s beragyogja a holdfényes
csillagóceán.


György Viktória Klára: Hallgass a szívedre /Listen to your heart/

Link






HIÁNYZOL!


Távolléted keserű íze
tölti be napjaim,
reményteli álmokat szőve,
morzsolom kínzó könnycseppjeim.
Vedd észre,
bánatod felhői mögött,
kacag a szeretet,
várja, hogy léted láncait
lassan elengedd.
Rád gondolok,
s fényben fürdik lelkem tengere,
engedj közelebb,
lélegzeted leszek,
s míg csókjaid tavában
el nem veszek,
a végtelen mámoros örvényében
ölelkezem veled.
Szívem, mint
pislákoló gyertya virraszt,
míg meg nem érkezel,
virágzó kertemben
az örök tavasz te leszel.
Reményem vagy,
mint Földnek a fény,
édes boldogságodra
szomjazom,
az éj tornácán,
neked világít csillagom.
Hiányzol,
érezd, sóhajom gondolatszárnyán
remegve üzeni,
engedd, hogy kezed öblében
megpihenve találjanak örök otthont,
könnyeim gyöngyei.





A HOLNAP ASZTALÁNÁL...


Csak állok némán,
reménytől fosztott
vérző szívvel,
s félelem kopogtat
a mának tiszta ablakán.
Hazug a világ,
besároz koszos kezével,
porba dönt
fékezhetetlen erejével,
s a türelem tartalékát
felőrölve,
eltapos mindent,
mi útjában áll.

A hit is kiszárad
a lélek partján,
s a valóság kíméletlen
színpadán meginog,
ki páncéltalanul a
gonosz szavak
hadával szembeszáll.

Szeretet! Elültetlek!
Éledj fel a kertek szent helyén!
Játssz a húrjaidon bizakodó,
s nem hamis dallamot.
S, ha a holnap
alattomos álarca lehull,
csepegtess tiszta színeket,
hol ásít az üres sötétség,
ne törje össze senki szívét
többé a fájdalom és kétség.

A holnap asztalánál,
lesz-e még helyem?
Üres zsebeimben mit lelek?
Szétszóródik minden érték,
s a bűn sötét erdejében
botladozva járnak a szép ígéretek.

Elhintve a türelem morzsáit,
a remény fáklyáját hordozva,
fájó érzéseket
tovább nem vonszolva,
megannyi kérdéssel,
s gondolattal
térek nyugovóra.


György Viktória Klára: A holnap asztalánál...

Link






A HOLNAP REMÉNYE


Jéggé dermedt
a szívekben a fájdalom,
bánat csendje ül
az éji balkonon.
A szó, mint rozsdás
kard sebez,
a hazugság bánt,
a kétely rombol,
hiányzik a gyöngy
a mának kagylójából,
s a mérgezett csóktól,
a lét már alig lélegez.

Az est színes alkonyát teríti
az ég kékjére,
öleléséből kicsordulnak
a csillagok,
a múlt vihara lassan elvonul,
s az ébredő ma
szivárványkényt ragyog.
Romokban hever ami fáj,
s az érzésekbe zárt szavak,
a holnap tiszta mezején
imaként leomlanak.

Boldogság a perc,
ha az álmok madara
megleli a szent pillanatot,
mikor a végtelen
szépségben előbújik a
lélekgyógyító fehér varázs,
egyet ért minden szív és lélek,
érezni Mindenkihez
bekopog a szeretet..
halkan ...csendesen...
s egy utolsó könnycsepp
gyöngyöt fon a reménnyel
teli mosolygós szemekben.


György Viktória Klára: A holnap reménye..





HIÁNYZOL


Kereslek szívem rejtekén,
ellenállhatatlan
varázsodban függök,
s átlépem csodás
csillagod ködét,
hol a lelkedből
parányi tüzet őrzök.
Emléked mára
arcomon könnycsepp,
lassan elengedve,
gyöngyként peregve,
hagyom had hulljon,
simogasson még,
mintha kezed érintene.
A múlt boldogsága
csak pillanatra szólt.
Tovaszálló szeretet,
utam csillagporral szórd.
Szivárvány,
színezd meg lelkem,
had lássam énem,
sorsom tükrében.
Hiányoddal
fájdalom ébred bennem,
könny fakad,
álmokat kergetve,
s elsuhan, ahogy jött,
váratlan, nem hitegetve.
Csendenbe húzódva
hallom andalító halk zenéjét az éjnek,
majd a hajnal csókja ébreszt,
s éltető szikrája a reménynek.
Az érzés nyoma láthatatlan,
bennem él,
s tudom
a múltat vissza nem adod,
törékeny lelkem,
fényben fürössze örökre
mámorító, édes balzsamod.








KARÁCSONY KÖZELEG


Gyertyafény, csengő,
ünnepel a lélek,
gondos kezek
parányi kincse ad
tengernyi szépet.
A szeretet virága
szirmait bontja,
békesség költözik
az otthonokba.
A világ sebei
begyógyulnak,
s teli reménnyel
ébred az új nap!
Fényszárnyain suhan
egy érzés,
mely gyengéden simogat,
és mosoly szövi át,
a bántó, fájdalmas szavakat.
Életünk vásznát
tisztára mossa,
s örömet hint
a megfáradt napokba.
Karácsony közeleg !
Nyissátok ki a szívetek!
Mosolyt, jó szót adjatok!
A lélek tisztasága,
a hangulat meghitt
varázsa, széppé teszi
a várva várt holnapot!
A szeretet maga az éden,
meglátjátok Emberek!
Áldott lesz a nap,
s az este puha meleg fénye,
öleli át e szent ünnepet!


György Viktória Klára: Karácsony közeleg...

Link







KERESTELEK


Kerestelek
úttalan utakon,
az idő
láthatatlan fonatán,
az évszakok
festett vásznán,
titkos félhomály rejtett szegletén,
az álmok selymes gyűrődésében,
ragyogó csillagmezők között.
Kerestelek virágzó réteken,
az ébredő hajnal
ködfátylas tükrén,
édes virágillatban,
az ibolyaszínű alkonynak egén,
minden óhajtott vágyban,
könnyek számtalan gyöngysorában.
A magány
zordon pamlagán kerestelek,
s a boldog mának karjaiban
megleltelek...
Szívedbe rejtettél,
a fényt sugárzó remény,
s lélegzetem lettél.
Csókod édes mámora égeti a szám,
gyengéd ölelésed
sodor a vágy hullámain,
s lelkünk összeér
a sóhajok végtelen partjain.
Oly szép, mit adott e lét,
s a szerelem finom
selyme szövi át napjaink felhőtlen egét.



György Viktória Klára: Kerestelek...

Link






KÉTSÉGBEESÉS


Nem kopogtat, csak jön,
mint egy hívatlan vendég.
Ajándéka rettegett álom,
ha kéred, ha nem,
kapod mindenáron.
Bensőd tükre
szilánkokra törve,
vágyad hajnala
meggyötörve.
Úgy érzed a világ kitaszít,
mindenki elhagy,
viruló ösvényed,
jégvirággá fagy.
Benned vihar tombol,
szikrát szórnak
a hullámok hátán a habok,
ha nem csitul, elnyel
a félelem örvénye,
ha hagyod..
Ha már az utolsó lélekfonál
is szakadni készül,
úgy érzed feladod,
mégis erős vagy végül.
Az ösztönök peremén,
haláltáncot járva,
reménykedve tekint
egy új világra.





LELKED... A LELKEMRE


Fáradt pillanatok szállnak tova,
megérint egy titokzatos lét.
A Nap aranyszárnyai féltve ölelnek,
érzem bűvös tekintetét szemednek,
már hallom lépteid...
a távolból lassan közelít...

Mint fényét vesztett csillag,
bolyongtam égi réteken,
mint sejtelmes sóhaj
suhanva... csendesen.
Kerestelek a tündöklő fényben,
a szikrázó holdsugárban,
a éj szépséges mély tavában.
Kerestelek egy mosolyban,
az ébredő mában,
a reményt hozó holnapokban.
Az idő végtelen ösvénye most
felfedi titkait,
s a képzelet valósággá fonja láncait.
Hangod, mint visszhang,
szelíd fuvallattal érint,
visszatérnek az elveszett álmok,
az alkonyszínű rejtélyes ábrándok,
s lelkünk is angyalként ragyog.
Szívem egy darabkája már a tiéd,
a múlt árnyai bűvös fátylat hintve
leomlanak,
minden , ami hitet ébreszt csoda,
s felragyog újra a boldog percek
megannyi csillaga.

Cseppnyi porszem vagyok
a semmiben elveszve,
s otthonát keresve
mégis rátalált
lelked... a lelkemre...


György Viktória Klára: Lelked... a lelkemre

Link






LELKEM KÖNNYEI


Mondd, hol vagy boldogság piciny kis
szikrája, lelkem fájdalmának örömódája?
Jössz-e még felém apró léptekkel,
boldog órákkal, csodás percekkel?
Hallom-e hangod lágy dallamát?
Látom-e szemedben a vágy csillagát?
Érzed-e szívedben, mit neked adhatnék,
kinyújtod-e kezed, ha feléd szaladnék?
Nem jön rá felelet, hiába a remény,
hisz boldog már nem lehetek soha én.







MAGÁNY


Színtelen a világ,
nincsenek fények,
széthullott minden
álmom semmivé lett.
Behunyom szemem,
magamat látom,
egyedül vagyok
a kietlen tájon.
Égboltom kapuja bezárult,
vágyam elcsitult,
nem kopogtat senki,
nincs kit beengedni.
Vihar korbácsolja testem,
a terhet egyedül hordja lelkem.
Magányos hegycsúcs,
hófedte szirtek,
nem kapnak választ a
miértek...
Göröngyös út a táj
mi a fény felé vezet,
vágyaim nincsenek,
a remény nyújt csak kezet.
Bûvös csókoddal
sodródtam a mélybe,
szívedig emeltél,
most nincs aki vár,
nincs vigaszom,
meghaltam karjaidban
egy fagyos hajnalon.
Szívem helyét tüskék sebzik,
hideg öleli , lassan vérzik.
Élvezni szeretném még a lét ízét,
látni a boldogság ezer színét,
adni önzetlenül, akkor is ha nincsen,
szeretni, s szeretve lenni, szabadon
nem bilincsben.
Odavisznek vágyaim,
hol boldogok az álmaim,
a csillagok kék egén,
ott vagyok boldog én.
Emlék,mit a szív nem felejt,
pillanat, mely titkot rejt,
Hûvös magányomban fázom,
nem ölel senki,
szeretnék a messzeségben
új világra lelni.
Életem színpadán,
a vihar is enyhül tán,
s a fuvallat,
hoz végre
nyugalmat.





MUZSIKÁL AZ ERDŐ...


A szelíd napsütésben,
mint fagyöngy ragyognak
az erdő harmattal
szőtt cseppnyi könnyei.
Kibontakozik a lét,
zöldellő, s tarka
lombfüggöny övezi
a virágfürtökben ringatózó
mesés természet
ezernyi színét.
Árnyak rejtekén
észrevétlen szellő suhan,
madárdal szárnyal,
zizzen az ág,
forrás csobban,
fényfürtök leple hull,
s reszketve száll,
a mámoros illatár.
Megannyi törékeny
fűszál a pázsit szőnyegén,
szivárvány palást terül
a tisztás lágy ölén.
Varázslatos világ tárul!
A csend szava tiszta levegőt sóhajt,
a tájat betölti a titkos félhomály,
s az erdő minden hangja
vidáman muzsikál.


György Viktória Klára: Muzsikál az erdő...

Link











NEM ADOM FEL


Vágyak hálójában keresem utam,
Lépteid nyoma valahol megcsillan.
Boldogság sződd rám álmodat
rejtélyes árnyak a mélybe hulljanak.
Búvó patak őrzi léted,
fény kapuja érint téged.
Találhatok még kincset, szerelmet,
mely sajgó sebemre gyógyírt lehelhet.

Légy folyóm, s a fellegváram,
sodorj magaddal,
ne hagyj magamra e világban.
Magányom szórd szét a sötétben,
ha jön a hajnal, örökre elvesszen.
Keresem a szót,
lágyat ringatót,
álmaimban nem fáj semmi,
ébren is szeretnék boldog lenni.
Érezni csókod édes kínjait,
újra élni,
gyengéden ölelni.
Könnyeim tengerén
küldöm lelkem sóhaját,
Éledő szívem újra
kinyitja ablakát.
Létem lágy dallama zenél,
hitem még cseppekben
gyöngyözve remél.





NÉMA VÁGY...

A könny csillagként
ragyog a szememben,
meghalt az érzés
a szerelmet várva.
Csak engem nem
szeret senki,
az én szívemnek
nincsen társa.
Fájdalom szövi át
a holnapot,
már nem látom a
szivárványt az égen,
a múlt fényében
bolyongva,
szívem rejtekén
megpihen a néma vágy.
Elszakadt a gyöngysor,
a szerelmes fonat,
nem maradt más,
csak egy emlék,
mely néha simogat.







REMÉNY


Várlak hiányzó pillanata
az időnek,
nyíló vágyat öltő szirmaimon
a könnyek neked üzennek.
Álmodnék lelkedhez bújva,
a mámor bűvös muzsikája hozzám simulna.
Lennék égboltod,
szerelmed örvénye,
hol minden perc végtelen,
selyme lelkemnek védtelen.
Mikor megállna szememben
tekinteted kincsét keresve,
a vágyak édenébe vezetne,
hol a képzelt íz is
kéjesen édes,
s hallhatatlan csókokban
virágzik a szerelem mosolya,
láthatatlan csoda,
melynek e szent érzés szakadéka
ad életet,
harmattól illatozva,
a szív romjain zöldülve,
szerelemtől ittasan lennék kedvesed.
Kísérném árnyékod,
ne fuss előlem,
ringass, mint mikor
csillagot altat az éj varázshegedűje,
alélt szívünk, ha majd összeforr,
a pillantások is beszélni tudnak,
nincs hangja a szavaknak,
csak a csend és
parányi lángja egy varázsnak,
sebzett szívemre
a hajnal cseppjei vigyáznak.
Fáj e láthatatlan érzés,
lelkem zománca darabokban,
ölelj némán,
fürdess tiszta,
selymes habokat fodrozó patakodban.
Mikor a fény a szemedben
csak nekem csillog,
akkor leszek veled igazán boldog.
Kulcsokat, melyek nyitják szívünket
egymásban leljük,
a fájó múltat feledve,
bennünk a szalmaláng is
szenvedéllyé éled,
fényözön festi be a mindenséget,
de, míg a magány köntösébe
ölelkezve várunk,
s nem kel szárnyra bennünk az élet,
óvjuk gyönyörű angyalát a reménynek.


György Viktória Klára: Remény....

Link






SEJTELMES ÉJ...


Szivárvány udvara van a Holdnak,
tisztán, fényesen ragyog!
A fürkésző alkonyatban,
látni a végtelen apró könnyeit,
mint megannyi szikrázó csillagot.
A csönd párnáján
csendes szelídséggel
holdsugár fénye száll,
sokszínű árnyat fest
az éj vizén,
szendereg az ég taván,
majd búcsút sóhajt
e múlandó varázs,
s ködbe vész egy új
nap tündöklő hajnalán.







SÓHAJ


Feléd száll sóhajom,
a múltat itt hagyom.
Nem bilincs már kezed,
nyitva marad szíved,
lelked átölel,
lágyan enged el.
Ajándék vagy egy álom,
hozzám simulsz mint a bársony.
Halkan szuszogva, leheletem
homlokodra téved,
a féltés még fojtogat,
lángod már nem éget.
Könnypatakja szemeimnek
csordultig telve,
mit adhatok, neked adtam,
érezd minden pillanatban.
Elmúlt életünk igézete
egy csoda, varázs.
Hajnalban ébredő ölelésed,
már nem izzik, csak parázs.
Szívedben a helyem örök,
senki nem foglalja el,
az érzékeken túl is érezlek,
utamon így kísérsz el.





SÓHAJ


Vágyak tüze
sodorjon hozzád,
fénylő köntösöd
borítsa testem,
nincs szebb mágia nálad,
megbabonáztál engem.
Érintsd meg lelkem
fellegvárát,
csábulj el,
leheld lényembe
sóhajod vágyát.
Visszhangzik az éj csendjében lépted,
hiányzik csókod, érintésed.
Pár óra gyönyör veled,
ne legyen képzelet.
Mámorító gondolat
ha finom kezed simogat.
Kedves hangod
még dereng a messzeségben,
mikor a hajnal fénye
már ébred az éjjel
harmatos ködében.





SZERELEM...


Legszebb
és legszentebb érzés
a szerelem.
Hol fájó,
hol a mennyekbe
röpít szelíden.
Végzetes szívdobbanás,
melyről a zsoltárok
sem szólnak,
mindennek kezdete
és vége,
ha eljön ez a nap.
Megérint a vágy,
s az álmok selymes
gyűrődésében,
boldog érzés válik valóra.
Sóhajod arcomhoz simul,
édes csókod, keresi a szám,
ölelésed betakarja létem,
szívünk együtt dobban,
magával sodor egy
sejtelmes varázs,
s a gyönyör könnyei
csillognak szemünkben.
Lelkünk újra
és újra szárnyakat ölt,
a pillanat, mint igazgyöngy ragyog.
Halkan búcsúzik az éj,
vágyat sző a hajnal fátyla,
beköszönt egy új nap,
szerelmet sóhajt
boldogságunk,
s az idő bársonyos fövenyén,
beteljesül minden álmunk.


Szerelem - György Viktória Klára

Link






SZERESS NAGYON...


Csendes a hajnal, magányos vagyok,
könnyes a párnám, rád gondolok,
hiányzol kedvesem, de én nem hagyom,
csókodra szomjazom, szeress nagyon...

Te vagy az álmom, te vagy nekem,
utánad vágyom, másnak nem engedem,
simogass újra én szívem adom,
szeretlek kedves ...szeress nagyon...


Mondd, hogy ne hullassak fájó könnyeket,
Mondd, hogy nem bánod a boldog perceket,
Mondd, hisz te vagy nékem már az életem...
Csak mondd és szeress kedvesem...

Bújj hozzám kérlek, majd vigyázok rád,
átélnék véled, sok éjszakát,
ölelj magadhoz, én nem titkolom,
szeretlek téged, szeress nagyon...


György Viktória Klára: Szeress nagyon

Link






SZERETET...


A gyöngyfényű hóesésben,
piciny szikra ragyog
az éj tiszta köntösén.
Nekünk világít
örök mécsese,
a szeretet ünnepén.

Áldott fénykoszorú,
melynek hídja
a sejtelmes kincshez vezet,
tiszta forrásként szórja
az érzés sugárzó cseppjeit,
s bearanyozza az élet
tovaszálló, álmokkal teli
könnyes perceit.

A végtelen oltárán
fényözönbe érve tisztul a lélek.
Itt édes a csend,
nyugalmat ad,
s a remény mesés varázsa,
a holnap lélekszirmait kitárva,
vár a fénylő égi dallam
hívó szavára.

Szeretet! Nyisd ki a szíveket,
gyógyítsd a sebeket,
hozd el a béke Angyalát,
teremts szép világot,
kívánj tündöklő csodát!
Adj mosollyal szőtt napokat,
örömet, hitet,
tedd boldoggá e szent ünnepet
M i n d e n k i n e k !


György Viktória Klára: Szeretet...

Link



György Viktória Klára: Szeretet... és Gyűlölet...

Link






A SZERETET NAPJA...


Egy érzés fuvallatként suhan át a szíveken...
szunnyadó sóhaj száll
a selymes égi réteken.
A szeretet szent virága
kibontja szirmait,
s a végtelen tündöklő oltárán
Angyalok vigyázzák álmaink...

Szomorú arcokon
örömkönny ragyogjon,
ne szőjön fájdalmas árnyakat
a múlt emléke,
legyen mindig igaz a szó
és ne a hazugság menedéke...

A lélek virágzó énje
szétszórja szeretet cseppjeit,
s az érzés kinyitja a gyűlölet szoros bilincseit...
S ha majd a lelkek útjai összeérnek,
égi harangok dúdolják dallamát az ébredésnek...

A legszebb pillanat legyen varázs,
szeretet melegét adó parázs,
gyúljon fény a világ minden
picinyke szegletén,
ne törjön ketté a várva várt
óhajtott remény.

Vidám táncot jár az Angyalok hada,
fényzáport hint le ránk
a mennyek bársonya.
Mindenkit ajándék,
meglepetés várjon!
Legyen mindig szeretet napja a világon!


György Viktória Klára: A szeretet napja...

Link






A SZERETET SZÁRNYÁN


A szeretet szárnyán
száll e dallam,
súgom néked szépen ...halkan,
a csend az én hazám,
oda vágyom,
ott megnyugszik lelkem,
s szívem kitárom.
A szeretet palástját
terítem a Földre,
legyen Mindenkinek
ünnep mindennap,
Örökre...!!!







SZERETLEK...


most is érzem
gyengéd ölelésed.
Hozzád bújva, nincsenek
fájó percek, s órák...
Angyalod leszek,
mindig vigyázok rád!
Szeretlek...öröm
minden pillanat,
mikor sóhajod
simítja arcomat.
S, ha csókomra
csókod a válasz,
tudom Te is szeretsz,
nálam viszonzást találhatsz...
Szeretlek...nagyon...nagyon...
ölelésem most
csendben itt hagyom,
várok rád,
még meg nem érkezel,
az élet Te vagy nekem
és leszel...
Szeretlek Kedvesem örökre...
hisz általad vagyok szeretve!





SZILEES EMLÉKÉRE

1969. 07. 08. - 2008. 05. 31.


Nincs szavam,
némán hallgatok,
az álmod már örök,
vigyázzák angyalok.
Rövid volt életed,
tested mélybe zárva,
Te mégis fentről nézed mit rejt,
világunk ezernyi csodája.
Földi lényedből,
sóhaj szállt az égbe,
s szemeidből kihunyt
életednek fénye.
Ha látni akarlak,
nézem az éj tükrén a Holdat,
s a végtelen sötét bársonyán,
égi hárfák milliói dalolnak.
Messzire mentél,
Te is Angyal lettél,
emléked virágzik
a hallhatatlanságban,
mosolyod lelkemben él,
egy örök barátságban.


György Viktória Klára: Szilees emlékére

Link






TALÁLJ MEG ENGEM...


Olyan a lelkem,
mint egy haldokló madár,
repülni szeretne,
s egy ölelő kézre vár.
Boldogság fénye
nyiss utat nekem,
megsebzett szívem,
csillagod legyen.
Csendes bánatom
szálljon el örökre,
találj meg engem,
hadd legyek én is
s z e r e t v e !





TAVASZ


A tél mély álma véget ért,
a tavasz kinyitja végre ablakát,
nesztelen fuvallat suhan a réteken,
s elhinti a virágmezők illatát.
Tündököl egy varázs,
a lélek fényárba öltözött,
ringatózik csodás madár dallal,
s zümmögő méhek raja zsong
a rügyező fák között.
Virágízű szellő simogatja
a lombosodó fákat,
vidám táncot járnak az
éledő fűszálak.
Megújul az érzés,
az emberi szívekben,
s kiteljesedik boldog szerelemben.
Szivárvány csillan
a holdfény leheletfinom szálain,
s tündököl a természet,
a nappal színesre
festett vásznain.
Ragyog a napsütés
a hajnal hozta
harmatos pázsiton,
virul a határ is,
a fényözönben fürdő
bársonyos balkonon.
Virágtengerré lesz
e földi éden,
gondolatszárnyán
üzen a remény,
a vágyak remegve osonnak,
s beteljesül az áhított
várva várt holnap.
A tavasz bűvös muzsikája
mindenkihez elér,
szétszórja mosolyát,
s az évszakok csodája,
beragyogja mindenki
lelkét és otthonát.







TAVASZ KÖZELÍT


A tél könnye lassan csordul,
hófehér még a táj,
a lágy puha paplan alatt ébred,
nyiladozik minden,
a madarak dalára vár.

A hidegen halvány napsugár enyhít,
selymesen suhanó szellő simogat,
búcsút int a fázós éjszakáknak,
s az üde zöld, szelíd mosolya hívogat.

Illatok özöne árad,
szívünk is boldog kapukat nyit,
virágzik az élet, az érzés megannyi szála...
jön a tavasz...
lassan közelít...


György Viktória Klára: Tavasz közelít

Link






TÁVOL TŐLED


Távol vagy,
talán nem is létezel.
Hallom hangod,
mégsem érlek el.
Sóhajod megérint,
szemed reám tekint,
nézem a fényt,
a csendet hallgatom,
könnycsepp gördül arcomon.
Jel, ami ide nem ér,
hang , ami nem mesél.
szó, ami elszáll,
nem is emlék,
fényévnyi távolság köztünk a lét.
Részem lett szíved dobbanása,
átölel a szeretet világa.
Lelkem nyugodt vizekre talált,
távolból megérinted a mát,
örökre itt leszel velem,
túl lépek a könnyeken.





TE MEG ÉN...


Egy boldog új nap ébred szenderegve,
harmattal szőtt a bársonyos reggel...
Aléltan sóhajt a vágy,
lelkeink szelíd dallama dúdolja,
kincset talált...
A bánat percei tovaszálltak,
vége a könnyízű éjszakáknak.
Picinyke szikra csillan bensőm rejtekén,
fény szárnyain suhan egy érzés,
szívem már jó helyen...
boldogan megpihen...
Álmaim gyöngyfüzérként függtek az éj tavában,
már nem keresem, benned megtaláltam...
Te vagy a tiszta forrásom,
melyben megmártózik a remény,
hol édes a fájdalom,
s gyengéd sóhajjal ölel a fény.
Ringass el, altass el,
az alkony csöndjében
édes varázst lehelsz csókoddal felém,
csillagfénnyel szőtt utunkon,
a szerelem gyöngysorát szórjuk szét

Te meg én...


György Viktória Klára: Te meg én...

Link






TÉL


Pihen a táj
a jéggé fagyott némaságban,
didergő sóhaj száll,
a télben szendergő,
tisztalelkű, hófedte világban!
Fagyos lehelet,
süvítő hideg szél,
a dermesztő hűvösben,
mindent betemet a
a rideg jégpáncél.
Kristályokba fagyott szépség
a gyöngyfényű jégvirágok
ezernyi csokra,
táncoló hópelyhek
olvadnak a puha,
fehér takaróba.
Kegyetlen, büszke évszak,
ködpalástját hinti a zúzmarás ágra,
s zord hideget terít,
a jég karcolta deres határra.





UTOLSÓ PERCEK...


Kincs az élet...
most mégis álomba szenderül,
megfoszt tőle
a kegyetlen halál...
Itt lent a mézédes fák ölén
méhek zsongnak,
s ott fent a másvilág hárfái
dalolnak...

Ködfátyolban bolyong
a végtelen csarnoka,
utoljára simít a napfény
selymes bársonya,
lassan ledobja láncát
e földi lét,
még kínoz ...
de odaadta mindenét.
Öröm és csalódás,
mely utamon elkísért,
s utolsó leheletként
megváltást ígért...

Hűs patak csobban
a derengő holdfényben,
az égből szőtt perc
boldog reményt ígér,
de kezem a kezedig
már soha nem ér...
Szenvedek... mégis szivárvány
tölti be szívemet,
bűvös fényoszlop nyitja kapuit,
a holnap már új színekben ébred,
s a szeretet foszlányán át
hallani a mennyei melódiát...

Gondolat szilánkok
árnyai szállnak tova,
lelkem ösvénye kitárul,
szelíden, imaként suhan felém
a tündöklő fény..
a tengernyi érzést
mit itt hagyok,
s minden emlékem
magába zár a föld...
az éj színű takaró...
s átölel a szeretet érzése,
mely örök, s nem illanó...

Utolsó szavaim suttogom nektek...

Szeretlek Titeket...


György Viktória Klára: Utolsó percek...

Link






ÚJÉVI KÍVÁNSÁG...


Az élet új ösvényére lépve,
beköszönt megint egy év,
jót, s rosszat tartogat,
mint mindig,
ne szomorkodj mindezért...
Bátran lépd át a holnap küszöbét,
hagyd magad mögött mi fáj,
s a mának karjaiban
a békesség, boldogság
rád talál...
A szeretet szirmai hullanak,
itt van a rég várt,
reményt hozó jövő,
legszebb álmaid válnak valóra,
elhozza neked a nesztelen suhanó idő.
Örömkönny, ha csillan a szemedben,
a napnak tiszta fénye rád ragyog.
Kívánok Neked az új évben,
nagyon sok boldog holnapot!


György Viktória Klára: Újévi kívánság...

Link








VÉGTELEN


Gyönyörű a végtelen
úszni éji tengeren
meglátni sötétben a fényt
nem feladni a reményt
meglelni nyugalmat, békét
hol ezernyi lélek él még
hinni, hogy képzelet,
és álom
átlép minden határon
érezni a lélek sóhaját
tudni szeretni a mát
nem keresni csak hibát
elfogadni, ha fáj
akkor is túlélni
ha szived összetörve
lelked meggyötörve
segítségért kiált





A VILÁGUNK KÉPEI... Idézetek


"Figyeljetek reám: az élet szép! Élni, élni, ezt akarja a rög, a fűszál, a féreg, az állat, az ember! Élni napsugáron, boldogan. Ez a föld a mienk, ne engedjétek, hogy egyetlen élőtől elvegye valaki! Az ember a legértékesebb a földön, lelkében végtelen jóság, szépség csírái szunnyadnak. Szeressétek, becsüljétek az embert, a nagyot, a kicsit, az erőset, a gyengét! A sorssal szemben egyformák vagyunk! Az élet rövid, az igazság örök."
Makszim Gorkij

"Ha az emberek többsége élő szervezetként tekintene a Föld bolygóra - amire minden oka meglenne -, az ember és bolygónk is lényegesen jobb esélyekkel rendelkezne, hiszen amit a Földdel teszünk, azt saját magunkkal tesszük. Mivel mindennel rezonanciában vagyunk, ezt a felismerést az egész teremtésre is kiterjeszthetjük."
Rüdiger Dahlke

"Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy."
Osho

"Egyetlen dolgom e földön a szeretet."
Victor Hugo

"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét." - Alexandra Penney

"Az élet útja nagyon csodálatos. Soha nem könnyű, nagyon gyakran nehéz, de tele van örömmel, reménnyel és győzelemmel."
Norman Vincent Peale

"Nem elég a célt látni, járható útja kell!
Nem elég útra kelni, az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek, elöl indulni el!"
Váci Mihály

"Ha szeretet él a szívedben,
Boldog útra léptél,
Hiszen érzés nélkül félig élsz."
Phil Collins

"Ha csak azt tesszük, ami nem esik nehezünkre, soha nem leszünk sikeresek. Abból tudhatjuk, hogy jó úton vagyunk a sikeres élet felé, ha az út, amelyen járunk meredeken felfelé halad."
Gary Chapman

"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk."
Vörösmarty Mihály

A világunk képei.../In view of the world /
Link








KEDVENC IDÉZETEIMBŐL - /Taygeta videója/

Link



Fly Away With Me / Ross La Vel/ - Repülj velem... - /Taygeta videója/

Link



Sóhaj - /Taygeta videója/

Link



Tárnok Mihály: Magamnak meséllek - /Taygeta videója/

Link



Nézz le rám Istenem! - /Taygeta videója/

Link








Link
 
 
0 komment , kategória:  Taygate  
Gergely istván versei
  2019-09-11 19:00:50, szerda
 
 







GERGELY ISTVÁN VERSEI


Gergely István (Debrecen, 1965. december 19. -) magyar költő, orvos, a fizika tudomány doktora, 2005 óta konziliárius főorvos az ausztriai Kismartoni klinikán.

1995 óta ír és közöl verseket, gyermekverseket és verses meséket, melyek antológiákban és önálló kötetekben egyaránt megjelentek.


Versei

Link








AKI VAGY


Ajkad bíbor babér,
bogárszem barna bársony,
bőröd márvány telér,
ízed csiklandó tárkony.
Enyém kezed már rég,
fürtömet fodró ujjad.
Szemem mély nyári ég,
mosolygó hajnal ajkad.
Veled vagyok való,
előtted csak léteztem,
s leszek örökhagyó,
ha pályám elvégeztem.







ALTATÓ


Aludj kicsi lány
Álmodj szépet
Virág mindahány
Álomképed

Virág mi nyílik
De nem hervad
A lelkem fénylik
Bánat sorvad

Érted kicsi lány
Tűzbe megyek
Léted oly talány
Tűzben égek

Anyád szerelmem
S te az élet
Aludj kicsi lány
Álmodj szépet







ÁTJUTNI


Magam útját járom.
Nem tűr meg magában,
nyög s kilök a járom.

Adja meg magát más!
A köd esthomályban
aljas mély gödröt ás.

Mi ez, gát vagy lépcső?
Mindegy, mert meghágom,
ha sír is a légcső.

Gerincén gerincem
töretlen találom.
Tér nyílik előttem.







BESZÉLGETÉS A GESZTENYEFÁKKAL


Éjfél elmúlt, körülvesz a csend.
Fehér ruhámon pihen a fény.
A kórházban dolgozik a rend,
s szellő legyint arcon könnyedén.

Nővér matat valami fölött,
műtét után ébred a beteg,
s ki busz elé lépett hét előtt
már tudata határán lebeg.

Az éji levegő langyos, lágy,
fölém borul, nyugtat, betakar.
Pihentet, mint gyógyulót az ágy
egy hetvenkét éves, nagy juhar.

A kápolnánál tücsök cirpel.
A gesztenyefák, mint a szobrok
állnak ott mozdulatlan kéjjel:
vallatnak, vajon mit gondolok.

Tudom-e vajon, miért jöttem,
mért csináltam orvost magamból,
mért a vita én és én köztem:
mi a baj s hol a kiút abból?

Ti fák, ti boldog szerelmesek,
földnek és égnek gyermekei,
a Napot s Holdat kérdezzétek,
meddig akarnak még fönt lenni!

Ha létük kérdéseket támaszt,
s ismerik a jövőt, a semmit,
s majd ha megsúgták nektek a választ,
várhattok tőlem is valamit.







CSENDBEN JÖTTEM


Csendben jöttem, csukott szemmel.
Sírtam békésen, nyugtatón.
Csendben jöttem, mint árnyékom,
mely megpihent az arcodon.

Csendben jöttem, nyitott szemmel,
évek óta nem sírtam már.
Csendben jöttem, mint hófelhő,
mely alatt már kopár a táj.

Csendben jöttem s csendben múlok,
mint langy eső az ablakon.
S csendben zsibbad majd emlékem,
mint csókom hege ajkadon.







CSIGA ELSŐ ÉNEKE


Hej, ha nekem hasláb helyett
hosszú ujjú kezem volna!
Hosszú ujjú két szép kezem
klarinéton ficánkolna.

Hej, ha nekem hasláb helyett
hosszú combú lábam volna!
Hosszú combú két szép lábam
éjjel-nappal táncot ropna.

Hej, ha nekem hasláb helyett
két szép kezem s lábam volna,
szép kezem és lábam miatt
a nevem sem csiga volna.


CSIGA MÁSODIK ÉNEKE


Hej, ha nekem hasláb helyett
két szép kezem s lábam volna,
szép kezem és lábam miatt
a nevem sem csiga volna.

Nem lehetnék csiga-biga,
házamat sem cipelhetném.
Házam nélkül, ágyam nélkül
nyugovóra hogyan térnék?

Nem kell sem kéz, sem láb nem kell,
ha elveszthetem otthonom.
Fülem úgy sincs, hogy' táncolnék?
Házam szépen elvonszolom.







DECEMBER


Szent Mihály tornyára
felült a ködmadár.
Csendben pihen csendben,
lábánál óra jár.

Kémények szénszaga
a lelkembe toppan.
Járdákon hópaplan
a léptemtől roppan.

Otthon fatündér vár,
s kiságyban kisgyerek.
Mellemben csendesen
lüktetnek vágyerek.

Felszállt a ködmadár,
ónszínű lett az ég.
Hó esik az éjben,
a dacparázs kiég.

A hó mindent takar,
mennynek, szennynek álarc.
Dermedő végtelen:
függve szűnik a harc.

Add meg, Uram, nekünk
a szeretet fényét,
embertilolóban
lelkünkben a békét!







AZ ELSŐ TÉL VÉGÉN


Vezeti babakocsi
lábamat,
napsugár melegíti
hátamat.
Kispajtás nézelődik
csendesen,
arcomat szemlélgeti
kedvesen.
Sugárzó szembogara
antracit.
Tavaszunk lüktetéssel
andalít.
Kihúzzák meggörnyedő
vállamat.
Napsugár melegíti
hátamat.
Mosolyog pajkos pajtás
álmodón.
Boldog vagyok: tudom, nem
álmodom.







ESKÜ


Én,
hosszú útnak pora,
Tokaj arany bora,
apám hűtlen fia
fogadom:

Veletek maradok
míg élet az élet,
oldódnak rejtélyek
s végül velük halok.

Szeretlek. Szeretlek,
mint vágott fű szagát,
mint pékség illatát.
Ízeddel eltelek.

S szerelmedet,
ki bársony bogárszem,
ki szülted gyermekem,
ki részem egészen,
vállalom







ESTHAJNAL


Egyszer volt, ha volt
az Üveghegyen innen...
Kurta farkú túrt
pénzért is, meg ingyen.

Volt hát egy király,
hatalmas és mérges.
Arany volt a szíve,
kívül kicsit kérges.

Volt még egy asszony,
királynői páva.
Meg egy kicsi lány
és hozzá egy bába.

De nem volt fiú.
Örökös nem akadt.
Vénült a király,
olykor sírva fakadt.

Sírt hát az asszony,
fejedelmi szépség,
a lány és a bába,
az udvari népség.

Ne sírj, jó apám,
én nagyon szeretlek.
Lesz örököse
nagy hírű nevednek.

Édes jó dajkám,
engem elvarázsolj!
Ragyogó csillag,
örökké parázsolj!

Az idő eljött,
öcsém, Csillagfiú.
Apánk boldog lesz,
reményem nem hiú.

Ha látni kíván,
nézzen éjjel égre.
Esttől hajnalig
leszek majd vezére.

S az öreg király,
fente fénynél fiát,
ám ha leszállt az est,
csodálta kislányát.

Boldog az öreg,
gondja már nem láncol.
Lányával együtt
örök fényben táncol.







ÉBRESZTŐ


Jó reggelt, jó reggelt, Hercegnő!
Hallod csak, csendül az ébresztő?
Álomtér lassacskán búcsúzik,
napsugár hasadon bucskázik.

Fordulj csak, nyújtózz csak, egy-kettő!
Fény ölel, pilládat rebbentő.
Apu hív, anyu hív, indulás!
Jó reggelt, jó reggelt, kis pajtás!







ÉLETEM


Engem ne sajnáljon senki!
Bajaimat magam kerestem
s ha oda is néz mindenki,
magam lógok a kereszten.

És ne irigyeljen senki!
Boldogságom magam szereztem.
Sírjon torz arcú akárki,
Élet csillámlik szememben.







FERTŐPART


Híg kénszaga átölel,
simítja fáradt idegem,
nyílt víz messze terül el,
szellő mozdul csak szelíden.

Nem köd ez, hanem pára,
a Fertő bús lehelete.
Talál fiúra, fára -
- elmúlásunk ígérete.

Mégis otthonom része,
különben akárhol lennék.
Hív a reggel hűvöse
s estfelé cikázó fecskék.

Itt bénult béka mered
villámtól szakadó égre,
s fülembe szúnyog nevet,
ha nézek nyáresti fénybe.

Dombon pihen egy torony,
Árpádok rakta kápolna.
Emlék, Szerb Antal-halom,
sváb nevek márványos sora.

Világom egész kenyér,
Fertőpart nevelte, adta.
Simogat apró tenyér,
csipkedi arcom kacagva.

Híg kénszaga átölel
a hűvös, párás reggelen,
benne lelkem lakra lel
s éled életem, kedvesem.







HAJLÉKTALAN BLUES


Igen, elbújtam s elbújtam ezerszer,
s előbújtam s fújtam a magamét ezerrel.
Hát rámugattak szűkmellű emberek
(emberek?):
,,Ha nem tetszik a rendszer, elmehet!
Elmehet!"

Majd állt a balhé a melóban is,
a szám járt megint, mert kellett ugyanis.
S csak annyit köptek az arcomba:
,,Ki vagy rúgva!" - pedig nem voltam
berúgva.

Majd bántottam az asszonyt,
aki életet adott nekem.
Majd bántottam az asszonyt,
aki szerelmet adott nekem,
majd gyermeket adott nekem,
s nekem nélkülük nem volt semmim sem.

S mert nem volt hova menni,
hát elindultam a világba be,
az életből ki.
Kopogtattam zárt ablakon, ajtókon,
rozsdás és fényes kapuvasakon.

Mentem s próbáltam újra,
s a választalan koppantás hangja
lyukat ütött a mellemen,
amelyen
jeges szél süvít át,
fagyasztva lelkem még meglévő mosolyát,
bár már amúgy is régen
nem találkozott velem.

S hogy megfagytam egészen
és testem elhagyni készen,
tudtam: meghaltam.
,,Hát haljak meg" - gondoltam.

S mert nem tudtam élni az életben,
s az élet nem tudott élni bennem,
így egymással vígan ki nem jöttünk:
,,Fejezzük be" - s végül megegyeztünk.







HARMAT


Pitypang mosolyog a fűben,
vízcseppet dajkál a levél,
bogáncs hűs szellőtől rebben,
a hajnal suttogva zenél.
Nádszegély part felé hajlik,
rétjét rózsás napfény kelti.
Rácsos vízen faág úszik,
gyökét távol pára rejti.

Égtemplomi tornyon trónol,
perzsel az izzó, sóvár Nap.
Harmatcsepp az égben táncol,
s tudja, bár most máglya lángol,
reggelre új fűhegyre kap.







HOLD


Tavaszi éjjelen baktatok,
vigyáznak szikrázó csillagok.
Szikrázó csillagos palástja
sejteti, jön az éj királya.

Csillagok reszketnek hirtelen,
selymes fényt igéző rejtelem,


mint huncut kövérkés ködkobold
felettem felkel a telihold.

Bámul rám közömbös-mereven,
holt arca visszfénylik hidegen.
Holdacska mégiscsak megsegít:
sötét éjt baráttá felderít.







A HUSZADIK SZÁZAD FEJFÁJÁRA


Most sem tudom, ki voltál vajon,
hóesést néztél a fák alatt,
s valahogy mérhetetlen
szomorúság csorgott hátadon,
s megjelölt, mint egyszer volt kamaszt.

Valami kéne, ami tisztít.
A nagy-nagy tüzet megrakták már,
körülötte nem találsz senkit:
elhamvadt, időben messze jár.

Már azt sem tudom, hol volt helye,
térben és időben elveszett,
vége volt, nem tudtuk, hogy vége,
parázs fölött lágy szél neszezett.

Nem lett szebb, s nem lett tisztább semmi,
a nagy-nagy tűz nem nézte, mit öl.
Úgy tűnt, jobb közömbösnek lenni
s biztosnak saját dolgunk felől.

A tűz kimúlt, hamu a szélben,
helyén a gyomot váltotta gaz,
s előállt az, amitől féltem:
egyre inkább nem szép az igaz.

Bár nem tudom, vajon ki voltál,
ugyanazt éreztük biztosan.
Lehettél Te vagy Te is akár,
sírásban és szitokban társam.

Mentség sincsen, nincsen bocsánat:
a bűnt, mit ősünk elkövetett,
csak tetézzük, s bár átsző a bánat,
vereségünk nyilvánvaló lett.

El kéne tépni, ami lehúz,
lelkünkre tekeredő hínár.
S megsúgom, ha kezem felé nyúlsz:
Istenné kellene lenni már!







IMA GYERMEKEKÉRT


Férfi voltam és szerelmetlen,
majd reteszelt kapum megnyitottad.
Hűs szárnyán szélnek, fénysebesen
ragadtad lelkem és simogattad.

Apa lettem s fordult a világ,
Befogadtam, mert helyére billent.
Megköszörült a nagy igazság
és megtalált helyem, amely illet.

Költő vagyok, mint akárki más,
akibe verset vés a szerelem.
Ritmusba kövült igazmondás
tereli lelkén fogva gyermekem.

Boldog legyek csak, mást nem kérek:
amiért küldtek, elvégezhessem.
S ha testtől váltan visszatérek,
legyenek, akikben gyönyörködjem.







INTELEM


Fű alatt a kövek megindultak,
gurulnak titokban szerteszét.
Bomlott falak kínlódva tartanak,
s érzik már omlásuk végzetét.

A kőfalak egyszer leomlanak.
Az nem lesz sátoros vigalom.
Palánkunk kötései bomlanak,
s völgyünkbe fészkel a siralom.

Elvesztjük, mi összetartott eddig,
eltűnünk, mint tóban csepp eső,
mint fűszál, mely a kazalban fekszik,
mint halóból az életerő.

Maroknyi embert morzsol a világ,
magvunkat mozsarában töri.
Lisztünket viszi egy idegen zsák,
belőle kenyerét más süti

Feladjuk, mit ezer évig védtünk.
Elárvulnak létünk kincsei.
Omló falakként romlik nemzetünk,
s egyre többen lesznek nincsei.

Mert szép, aki idegen, szép a más,
nincsen ebben hiba, gyermekem.
S te magyarul álmodsz s nem vitás,
magyarul sírsz majd énfelettem.

Védd nyelvedet, sorsodat, énedet,
s tanulj meg mindent, mi lehető!
Találd meg a világban a helyed,
de csak azt nyeld le, ami ehető!







ISTEN ÚTJAI


,,Ne szülj rabot te szűz anya!"
intette József Máriát.
,,Szabad lesz, hisz Isten adta"
s keresztre szülte egy fiát.








JÓ ESTÉT, VILÁG!


Jó estét, világ! Itt állok s jelentem:
Munkámat tisztességgel elvégeztem.
Kaptam örökül majd még tettem hozzá,
itt hagyom, legyen majd gyermekem naggyá.

Nem kerestem, ezért inkább rám talált,
nem futottam, így hát kísérőmmé vált,
nem ujjongtam, szelíden kézen fogott,
nem jajongtam s kedvesen rám mosolygott.

Örökül kaptam s hozzátettem sokat.
Ütöttem pálcákból karnyi vasakat.
S mit eddig kirótt az élet, jelentem:
A munkámat tisztességgel elvégeztem.







JÓ REGGELT!


Kukurikú,
kotkodács!
Két naponta
két tojás!

Tele bögyöm
örömöm,
kis gazdámnak
köszönöm.

Fényes tollam,
tarajom,
hangom hallom
hajnalon:

Kukurikú,
kotkodács!
Ki az ágyból,
na, ugrás!







JÚLIUS


Emlékszel, nem volt szép idő,
csónakunk csorgott a vízen.
Hajnal, harmatban lebegő -
egyedül voltunk egészen.

Elbújt s elbújt a Nap megint,
árnnyal s árnyalattal játszott,
a fodros folyóvízen kint
tünde tükre meg-meglátszott.

És benn a szívünk már súgta
jókedvünk delén, hogy értünk
ritmusát új élet búgja.

És sodródtunk a vízen lágyan,
te és én és ő - mi hárman.
S a Tisza már kacagni tűnt.







KÉT PILLANAT


Ülünk kéz-a-kézben csendesen,
csak egy rozzant busz ráz, kedvesem.
Télesti sötétben eldugva
lebeg a ködben egy főutca.
- o -
Hallgatva csendedet hallgatok.
Teredben látnak a csillagok.
Súrlódó auránk sistereg.
Egyesül bennünk egy kisgyerek.







KÖNYÖRGÉSEK


a jóllakottakért

Majd ha minden rabszolganép
éhét megunva harcba lép,
vicsorgó arccal s véres zászlókkal,
fagyott szívvel s csattanó fogakkal
s élet-halálra ölre megy,
míg ott nem marad ölve egy
s az elhulltakat közös sírba hányják,
síró földbe jeltelen elkaparják...
akkor majd, Uram, irgalmazz az embernek!

az éhezőkért

Uram, irgalmazz magadnak,
mert nagy a Te bűnöd!
Szaporodni és sokasodni hagytál,
Enni és megetetni mégsem adtál.
A tudásból almányit markolhattunk
s nagy a kérdés: emberek maradhattunk?
Vadállati sors a mardosó éhség,
tele has tesz embert, nincs semmi kétség.
S ha külső kényszertől szorítva szenved,
ne várj, Uram, benne moccanni lelket.
Itt e földön éhezőknek nincs vigasz...
Adj enni, Uram, s az embernek irgalmazz!







KÖZSZONETT


közbú közbaj közbánat
közbűn közjó közbocsánat
közvers közfilm közregény
közerkölcs közlány közlegény
közcsömör közkór közkórház
közadó közpénz közkolbász
közszéna közalom közhatalom
közgebe közgané közbizalom
közkülső közbenső közbelső
köztömeg közönség közelső
közsemmi közlés közzüllés
közszféra közkín közszülés
közpark közszónok közhely
közfal közborsó közröhej







LEGKEDVESEBB VERSEIM

Ildinek


Lásd, eltelt, ami elmúlt,
s ami volt, a múltba hullt.
Elsodródnak, elhagynak
kedvesebb embereim.
Téli estén gagyognak,
simogatnak, ragyognak
legkedvesebb dolgaim,
s mellém bújnak, vackolnak
legkedvesebb verseim.

Kézbe véve a könyvet,
olvasgatva lapjait
visszatérnek az évek
s emléketek felderít.
Megmaradtok lelkemben,
kedvesebb embereim,
felidéznek estéken
legkedvesebb verseim.







MEGKÖSZÖNÖM


Ha megrágod gyökerem,
ha megtéped levelem,
megköszönöm:
ezekkel több vagyok

Ha harcolnak ellenem,
ha súly szorul mellemen,
megköszönöm:
ezáltal jobb vagyok.

Ha arcom simogatod,
ha rám ragyog mosolyod,
megköszönöm:
ezekkel szebb vagyok.

Ha beporzod virágom,
ha felépül világom,
megköszönöm:
így örököt hagyok.







MESSZI MESE


,,Légy kedves hozzám és szeress, te legény!
Régen kíván téged szívem, a kemény.
Te legény, hozzám mindenben kedves légy!
Bármit, mit akarok, a kedvemre tégy!
Legyél csak, legyél csak hajló kedvesem,
dúskálsz majd aranyban, gyöngyben, ezüstben.
Elhalmozlak minden jóval s még jobbal,
jól tartalak virágos varázsszóval."

,,A tisztességet, szegény gazdag asszony
köszönöm, de nem nyerhetsz meg varázsszón.
Ha szegény is vagyok, a szívem szabad.
Cselédnek nem hajlíthat hímes szavad."

,,Választottál magadnak embereket,
megszeretted őket és megszerettek.
Nem szerethetitek egymást, mert tiltom.
Figyelj legény, fejedre átkom mondom.
Innentől míg a világ világ lészen,
nem nyugodhatsz nappal, sem hűvös éjen.
Félelmes erejű szörnyeteg sorsod.
Lelked eltemetve, szíved alatt hordod.
Sorsod örök, mentséged sehol sincsen.
Megváltást nem lelsz sem ingyen, sem kincsen.
Halálod percéig, borzasztó sárkány,
ősgonosz leszel és förtelmes bálvány.
Halálod percében leszel, ki voltál,
leszel szegény legény, ki megtagadtál.
S történjen bármi az utolsó percben,
nem menekülhetsz, végzeted kegyetlen!"
Elkomorult az ég, elszorult a szív.
,,Anyám, bársony szemed már hiába hív."

Lett a legényből iszonyú szörnyeteg,
amerre fordul, a vidék megremeg.
Megremeg a világ, remeg a király,
rezzen minden madár, a griff, a sirály.
Fák kopaszodnak, a búza elsatnyul,
közel-távol, fent-lent sárkányszív az úr.







MI


Én, apámnak képe,
anyámnak szemfénye,
magamnak mindene
már régen nem vagyok.

Te vagy jobbik énem,
végem érted félem.
Nyugalom-tengerben
révben csillag ragyog.

Ő mi ketten vagyunk,
érte csattan szavunk.
Míg a Földön lakunk,
lelkünk nem jár gyalog.







...MILYEN SZÉP A VILÁG!


Ez a világ furcsa,
nem olyan, mint képzeled!
Közömbösen nőnek
fák alatt a kőhegyek.

Az időtlen anyag
csak összeáll hirtelen,
lelket kap valahol
s áttáncol egy életen.

A végén szétesik,
mint hamvadt parázs pora.
A tűz csak elillan,
ám nem tudhatjuk, hova.

Így volt és így is lesz
s az elmúlások fájnak,
s ha maradsz, a búcsúk
égő sebeket vágnak.

Százados tölgy törzsén
mint régi fejsze hegek,
kérges fájdalommal,
de benőnek a sebek.

S amíg te itt maradsz
s a szeretteid mennek,
bámulsz bénult szívvel,
mert fogynak, kik szeretnek.

Végül rajtad a sor,
zenéje hal a táncnak,
hiányzó ritmusod
csak a lelküknek fájhat.

Mert a világ hideg,
nem olyan, mint képzeled!
Az örök atomnak
nem számít röpke léted.







MONDD MEG, KIK VAGYUNK!


Mondd meg Nekem, te Mindentudó,
kit képzelünk, hogy létezel,
mondd meg, ha nem is vigasztaló,
mi a magyarság-feltétel.

Mi a magyar? Nyelv, nép vagy nemzet?
Legkisebb fiú, szárnyas ló?
Vagy házát vesztett bolygó szerzet,
árban vergődő fuldokló?

Sorsavesztett sorsok tömege
tolong ingatag tutajon,
egymást lökik, tapossák vízbe,
csak esélyük még maradjon.

Egynek sincs reménye. Az átok
lelkét nyomja századok óta:
társában nem lel barátot
s nem hallja, ha üt az óra.

Mutat a másikra: ,,Ő nem az!"
s az megfelel rá: ,,De ő se!",
habot fúj, üvölt, vihart fakaszt:
honnan jött a testvér őse.

Mondd meg nekem, te Mindentudó
(bár nem tudom, hogy létezel),
mért vagyunk itt, s nem múltba hulló,
tűnt nép lettünk, ez érdekel.

A tehetetlen történelem
lendülete tartott csak meg,
vagy volna valami fő elem,
mely szilárdan áll, nem remeg.

Bízzunk abban, hogy nem véletlen
a magyar szót hallani még,
s a reánk ömlő szennytömegben
fejét emeli, ami szép.

Kicsi a világ, egyre kisebb
s a nagy nemzetek csak nőnek.
Ápold mentsvárad, nehéz nyelved
alapja lesz a jövőnek.

Mondd meg nekem, te Mindentudó,
ki, remélem, hogy létezel,
az ős vagy a nyelv nemzetadó,
a holnapba melyik visz el.

Nem az a fontos, honnan jöttél,
de magyarságod szép legyen.
Álmod s éned a nyelvedben él
s lelked pihen a nemzetben.







A NAPOCSKA


Kerek, mint a zsemle,
meleg, mint a kályha.
Reggel nézhetsz szembe,
este bíbor máglya.

Délben föntről szemlél,
szöszke fürtön táncol.


Míg alszol, sem henyél:
más földön világol.

Találd ki, hogy ki ő!
Arany csillagocska!
Életünk éltető:
gyönyörű Napocska.







NEM AKAROM


Nem akarom érezni, hiányzol,
nem akarom tudni, nem vagy mellettem,
ha mellemre bújsz hűvös reggelen,
rettenve nyüszít a nyüzsgő pokol.

És nem akarok álmodni veled,
álmaimat meg akarom élni.
Nem akarok soha attól félni,
három óra múlva felébredek.

Önző vagyok, hát előre megyek,
ahol vár ránk az örök mostoha.
Gyermekre száll megint búcsú sora,
akkor találkozom újra veled.








NOVEMBER


Amikor a bogarak lehullanak
s a nappalok a csillagokkal járnak,
sápadt levél sírba hideg földre hull,
csak állsz a ködben árván, anyátlanul.

Versenyt rúgja veled az avart a szél,
nem mond semmit neked, csak beszél, beszél.
Didergő homlokát válladra hajtja,
s csak mondja suttogó ajka, csak mondja.

Fagyott fűnek fagyott harmatcsepp mesél,
fákat, szobrokat lep be reggel a dér.
A szökőkút száraz, álmát alussza,
ám jön a lány a fiúba karolva.

Versenyt rúgja veled az avart a szél,
sejtheted már, megérint megint a tél.
De mint máskor, az év forgószínpadán
közelít a tavasz s el is jön, talán.







Október


Hideg dél van, elkel a kendő, a kalap,
csak keskeny felhőrésen át néz ránk a nap.
A szél sötét felhőt fúj a Fertő felől
s a kereszt árnyéka az úton végigdől.

Eső után már nem gőzölög az úttest,
ködpamacs illan, a tájra tejjel fest.
Igen, az ősz mindent és mindent megérint -
fehér csokor visz fekete nénit megint.

Fehér csokor, fekete asszony - visszanéz
s a régen múlt idő, mint hordón a penész
védi és érleli, mi vált már rég porrá,
az emléket zsongító, aranyló borrá.

Most éled meg öregséged emlékeit,
az időt, mely később majd partra menekít,
ha sodorna, lepne zúgó folyó habja,
mikor más nem vagy már: fogyó idő rabja.

Most még október vagy, élénk, gazdag, bátor,
de nézz magadba már, gyérül a lombsátor.
s lassan majd elpihensz, majd elmúlsz végtelen
és csak vissza lesz mit nézned az életen.







ORSZÁGODBAN


Országodban
Tüzet lelek
Parazsából
Tüzet veszek
Magvát vetem
Hideg földbe
Terméketlen
Temetőbe

Ajkaidról
Tüzet veszek
Szerelmedtől
Lángot vetek
Magvam vetem
Meleg ágyba
Virágfiú
Szökken szárba

Temetőből
Szántóföldet
Parazsadból
Melegséget
Ajkaidról
Kedvességet
Virágszálból
Reménységet!







ORVOS VAGYOK
K.F-nek


Csak néztem, ahogy hullik kezemből,
mint lassított film: egy ház romba dől,
majd viszi sorsa a maga útján
s eltűnik egyszer az élet partján.

Csak néztem, ahogy tőlem várva időt
nézett rám s nem hazudhattam szép jövőt.
Nem mondhattam mást, mint az igazat:
,,Tudásunk a kórtól messze elmarad."

Tudtuk, hogy hol tart, mit szőtt be a rák
s amit tehetünk, nem tesz majd csodát.
Hogy hónapokban mérhető léte,
tudta ő, hisz ésszel élve élte,
míg megadatott, hogy itt lehetett,
életét, s ha tudott, hát nevetett.

Volt idő, hogy volt idő szeretni,
játszani, gyermeket nemzeni,
simogatni, csókolni és adni.
Csak egy cél maradt: Még megmaradni!

Közös ismerős hozta el a hírt,
arca fölött betemették a sírt.
Elment és én itt állok elveszve:
Most ki jön, mi feszít keresztre?







ÖRÖK KÖR


Tudom, engem is, idegen
eljegyeztél már az elején.
Pártatlanul és ridegen
találkozunk egykor, te meg én.

Nem haragszom rád, bár féltem,
törvénytőröd a szívembe szúrt.
Örökké többé nem éltem,
bár kamaszként még rövid a múlt.

Rövidebb már, érzem, a nap,
elsuhannak a fontos percek,
sorok fogynak, telik a lap,
lassacskán beérnek a kertek.

Szüret után, ha jön a hó,
s takarod vele vállaimat,
tengerre visz majd ködhajó,
s feledem régmúlt báljaimat.

De csak nem kapsz meg egészen,
bár teljesen birtokod leszek.
Emlékszik rám gyöngy-lánc-lány-szem,
ahol örökké jelen leszek.







PÁRBESZÉD A SÍRNÁL*


,,Ha bolyongsz sötét erdőben
s rezzensz a reccsenő ágtól,
ülsz magadban, mély gödörben,
leestél megint a falról,
lelked veszve, kiúttalan
réved szemed a semmibe.
Nem lehetsz oly boldogtalan,
hogy ne zavarjon semmi se."

,,Mint leégett tölgy gyökere,
tövestől kitépett virág.
Sosemlesz jövő öröme
némítja el lelkem szavát.
Néma lelkem, süket szívem
vak sorsnak volt játékszere.
Lehetek oly élettelen,
hogy ne legyek már semmi se.

Lelkemből kitépték húsom,
testemből fájdalom szakad,
üvöltő üresség-húron
disszonáns énekem dagad:
Mit tettél velem, te Isten,
mért nem rogy össze a világ,
mért kell minden reggel néznem,
mint kel keletről a világ!"

,,Nyugodj gyermekem, nincs kiút,
gyermeked vissza nem hozod.
Az életünk csak körbefut
s hogy végül mi vár, nagy titok.
Elmegyek én is és jössz te,
amikor majd itt az idő:
egy utolsó szellem-röpte
s várunk majd reád, én és ő."

*M. Hajni emlékére







PERONON


Dobbanó gépszíve lendül,
sorompón figyelem csendül,
kis kezek buzgón intenek,
ablakok napban fürdenek.

Az erő halkan dorombol,
tengelynek feszül vasmotor.
Indul, állok s nézek árván,
messze repül vágány szárnyán.







RÁM NÉZEL


Rád nézek s csak nézek rád.
Játszik velem egy gondolat.
Nagyon édes, nagyon vén
s már érzékeimben dagad.

Duzzad rezzenő bimbó,
kis fejét fordítja fényre,
simuló vásznon rajzol
mosolygó esélyt a kéjre.

Szívet formáz a combod,
ágyékod hívó mező.
Ajkam inná harmatát
s suttogná szélnek: Ez Ő!

Rám nézel s csak nézel rám,
játszik velem a bódulat.
Elmerülök medredben
s megcsókolom a nyakad.







REGGEL


A fény még ferdén kaszál,
a nád között pára ül.
Friss reggel, álomhalál.
A fák alatt éjcsend hűl.

Varázsvilág már messze,
a valóság még várat.
De álmom ébren lesve
tölti, tölti a tárat.

Két lábbal puszta létben,
keményre tiport földön,
a reális nem tétlen,
kíméletlen földönt.

Elgázol, megtör, szétszór.
Mi megvédhet ellene,
álmotok: mert hozzám szól
hűs, simító szelleme.







SEMMIBŐL SEMMIBE


Léptem hóból hajló fűbe.
Engedett a hideg bakó.
Rideg éjjel, jeges mellel
átölelt egy fakó zakó.

Majd a buja május jósolt
nyarat, napot, termést bőven.
Lett s én nem akartam mást, csak
röggé válni az időben.

S hulltam, levél a dombtetőn.
Pihentem hópaplan alatt.
Barna füvön nyúlt gerincem.
S csak vártam, vártam a tavaszt.







SZERELMESVERS


Ahogy a platánok marka
megfogja az eget,
ahogy a kémények füstje
kapja el a szelet,
ahogy az égő bíbor Nap
felhág a hajnalra,
csókjaim szétszórom
gesztenye hajadra.

Ahogy esti kondenzcsíkok
rózsaszínre válnak,
ahogy izzadt hajnalokon
vége van a bálnak,
ahogy megroppan fagygerinc
végén kemény télnek,
becéző beszédek
tehozzád beszélnek.

S merthogy kicsi Szaffi lányunk
bal hüvelykjét szopja,
s mert az életet a világ
a vén Naptól kapja,
s mert véletlenül te és én
a Földön létezünk,
ez törvény: párunkat
szeretni élhetünk.







SZÉPVERS


Szép a lélek és szép a test
szép aki beszél szép aki fest
szép aki kicsi és szép a nagy
szép az óriás ha békén hagy
szép a fekete szép a fehér
szép ha lemegy aki épp felért
szép aki kövér szép a sovány
szép a zöldség a borsos tokány
szép ki idegen szép aki vagy
szép aki forró szép aki fagy
szép aki szép szép aki csúnya
szép a szmoking a szakadt gúnya
mert mondd mi a szép mondd ki a szép?
Szép ami szép és szép aki szép!







SZÜLETÉSNAPODRA
fiamnak


Megtaláltál, tehát vagyok.
Általad szóltak a világok,
honnan régen én is jöttem,
s - habár mindent felejtettem -
nem felejtettek a csillagok.

Általad világok szóltak,
tanítottak s igazítottak.
s majdnem lettem, aki voltam,
- még ha el is bitangoltam -
hívő penge, kosár, markolat.

Benned hiszek s testvéredben
s ha röpke életem elrebben
s reppen lelkem vissza oda,
- te még tudod, én nem, hova -
vigyétek tovább az életem.







TÁLTOS


Sörénye szelet fésül,
patkója felhőn toppant,
márványfog tűzön szépül,
hátat nyereg nem roppant.

Fordul fényre szép feje,
nyakát a Nap simítja,
szeméből tűz fényrege,
varázst szárnya susogja.

Egy ugrás a hét határ,
hét mérföldet egyre lép.
Nem riasztja száz halál,
ha lovasa lelke szép.

De amikor megvénülsz,
tizennyolc is elmúlsz már
- a világ közepén ülsz -
táltoscsikód messze jár.

Maradsz valódi porban,
reális gondok között,
emberidegen korban,
sikerkovácsok mögött.

Ha csemetéd születik,
lelked múltadba mereng.
Fiókád szeme fénylik,
benne táltosa dereng.

Életed nem áldatlan
lüktet szívednek vérén.
Boldog lehetsz s ártatlan
gyermeked szelíd révén.







TÜNDÉRMESE


Egyszer volt, hol nem volt... Ha volt, az Óperencián túl,
a varázstenger közepén, ahol táltosmalac túr.
Kerek sziget - Tündérország. Tündérföldben tündérfa,
annak ágán tündérmacska s érett tündér datolya.
Virágszirmon tündérbogár tündérnektárt gyűjtöget.
Tündérmadár a Nap alatt simogatja a szelet.
Háromtestű tengertündér, villásfarkú, nagy fogú.
A szíve ébenfekete, lelke homályos odú.
,,Hozzátok fordultam s mondtam: Engedj, tündérnép, fogadj!
Eljöttetek és mondtátok: Nem kellesz! Magad maradj!
Nem kellettem s vajon miért? Nem voltam sem jó, sem szép!
Tündérország átkot mondok: tudj meg mindent, tündérnép!"
S a tündérmese világban nyomasztóan hirtelen -
derült égből villámcsapás - megjelent az értelem.
S nem volt mentség, mindent tudtak, tudtak fájdalmat, halált,
tudtak örömöt s bánatot, tudtak tort s tudták a bált.

Tudták, elmúlt az öröklét, halhatatlanság oda,
s küzdeni kell, ez nem vitás, talán lesz még majd csoda.
Közhírré tétették rögvest: Tündérország fejet hajt
s királyává koronázza azt, ki gyógyítja a bajt.
Lovagok jöttek s hercegek, vitéz legkisebb fiak,
sárkányölők és sárkányok, harcedzett nemes férfiak.
Háromtestű tengertündér mérget kacag, habot fúj:
Minden bátor kihívónak szemére mély álom hull.
Ott hevernek álomtalan Tündértenger fenekén.
Táltosmalac is elfutott, jól tudja, hogy nincs remény.
Ám erős szél jött ég felől, tengerre szállt léglegény,
csónakba ült, vitorlásba s varázs csillant énekén.
Énekelt a halászokról varázszsoltárt hét este
s varázshálóban vergődött tengertündér halteste.
Énekelt a kígyászölyvről tizenkettő napon át
s tengertündér kígyóteste elhullajtotta fogát.
Énekelt a szerelemről hetvenhét szép éjszakán
S tengertündér embertestét felőrölte a magány.

Nyújtóztak és ásítottak, ébredtek a legények,
csak Tündérország lakói szomorúak, szegények.
Szabadok már, mint a madár, de valami elveszett.
Vállalniuk kell a sorsuk, ami rájuk méretett.
Megbékélnek majd idővel s boldogok lesznek bizony,
Mert ész és szív együtt képes átjutni a gátakon.










ÚJABB INTELEM


Apa, az életben
jutalmat hogy' nyerünk,
a világon ismertek,
híresek hogy' leszünk?

Lehetsz fiam, mester
gyakorlott kezekkel,
izmos vállal, karral,
tanuló inassal.

Lehetsz nemes művész,
trükkös-frakkos bűvész,
igazságot bíró
irodalom-író,

mérnök, tanár, vegyész,
belgyógyász és szemész,
színész vagy direktor,
docens, dékán, rektor.

Teljesen légy, ami,
ne csak fél valami,
ha már választottál,
tedd, amit gondoltál.

S hogy ne érjen szégyen,
tedd, amit kell, szépen,
s meglátod, csillagok
kapnak csak csillagot.







ÚJ IDŐKNEK ÚJ FALAIRÓL


Én nem kívánom, hogy
pusztuljon,
haljon,
fulladjon,
fájjon,
sikoltson,
sírjon,
rettegve
fusson,
aki átlép rajtunk
s megtapos.

Törvényt tagadok, hogy
szemével
szemért,
fogával
fogért,
könnyével
könnyért,
bánattal
búért
fizessen, ki neked
így adós.

Elvárom világ, hogy
ne csak az
éljen,
boldogan,
fényben,
aki lop,
sikkaszt,
ki tróger
s rabol,
hanem az is, aki
trógerol.










VÁLASZ


Bandi, már nincsenek Kárpátok
s a vörös csillag is lehullt,
trónolt egy ideig, meguntuk,
kimerült és visszavonult.

A nagy kísérlet nagyot bukott
s három emberöltő vele.
Röpke tavaszunk szirmot bontott
s lelkünk cirógatta szele.

De ártatlanságunk elveszett,
álmainkat deflorálták.
Az eredő bizalmat s hitet
cinikusan eljátszották.

Elitnek tartják önmagukat
s elhiszik sajnos, azt hiszem.
De az a köznek ad jogokat
s ezért a vállamon viszem.

Elit én vagyok s mindenki más,
ki teszi dolgát pontosan,
s biztosan megértesz majd, pajtás:
az elitnek már csömöre van.

Rezzenéstelen, hazug szemek
és cinkos összekacsintás.
Nemtelenné vált neves nevek,
s nem is titkolt, szent kéztartás.

Egyetlen kiút: saját magunk
tartani szabályainkat,
s bár most helyzeten kívül vagyunk,
felnevelni álmainkat.







VERS


- Szeretlek, mint a napot az égen,
mint az eget szikrázó nyárestéken.
- Pusztítsatok csak engem magamat,
s hagyjátok nőni megfogant magomat!

- Szeretlek, mint az asztalon a sót,
elfolyó idő a feszülő rugót.
- Mért gondolod, hogy a fasoron túl,
másik parton más világ, a rend az úr?

- Szeretlek, mint az este a tüzet,
májusi szellő a megindult füzet.
- Mért mennék mégis, ha jó itt nekem?
Tarts vissza bátran, hogyha jó volt velem!

- Szeretlek, mint a felhőt az égen,
a kopott keresztet sírdomb tövében.
- Hogy a határon túl mi vár, titok.
Remélem, majd oda boldogan jutok.

*az életről, a szerelemről







VÉGSZÓ
In memoriam J.A.


... égő ruhám ne oltsátok
szomjúságom ne bánjátok
bilincsemet ne bontsátok
keresztemet ne bántsátok

lázas fejem ne hűtsétek
örömeim ne fűtsétek
jó sorsom ne reméljétek
kínjaim ne enyhítsétek

társaságom elmarjátok
jószágomat elhajtsátok
otthonomat kifosszátok
árva szívem kiadjátok

édes sírom könnyezzétek
lelketeket vérezzétek
erényemet bocsássátok
bűneimet oktassátok





 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes & István  
Gergely Ágnes versei
  2019-09-10 21:00:24, kedd
 
 










GERGELY ÁGNES VERSEI - Válogatás


Gergely Ágnes (eredeti neve: Guttmann Ágnes) (Endrőd, 1933. október 5. -) Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító.


Link








AJTÓFÉLFÁMON JEL VAGY

Apám emlékére


Nincsenek emlékeim,
és ha vannak sem őrzöm őket.
Sohasem koslatom a temetőket,
nem rendít meg a szerves kémia.

De néha, így november táján,
ha köd van és a nyirkos ablakok
mögött levegő után kapkodok
- testednek hollétéről mit se tudván -
a vegetatív emlékezés útján
fel-felszivárog egy mozdulatod.

Érzem, hogy hosszú, ideges ujjaid között
termosz forog és rossz konzervnyitó,
zsebkés és tátott szájú hátizsák,
meleg alsónemű és imakönyv,
s a súlytalan teher alatt a hátad
ropogva eszmél rá, hogy bírja még.
Érzem, hogy indulsz. Kilépsz, jól öltözött csavargó,
sohase mész, csak indulsz,
nevetve hátranézel, harmincnyolc évesen,
visszajövök, hamar, bólintod, mutatod
- másnap lett volna a születésnapod -
és vinnyogva, befelé sírsz, mint egy Mednyánszky-kép,
és integetsz - hogy integetsz!

Ajtófélfámon jel vagy: megtapadtál;
a Ferdinánd-híd, a tenyérnyi rács,
a lucskos út, a végelgyengülés, a fűzabálás
vak képzelés csak mind, elmeszülemény,
hiszen hazudtam, látni szoktalak,
a novemberi fojtó ég alatt
velem indulsz, lélegzel, könnyeid
az én torkomat szorítják, és én hagyom,
s ott fönn, ahol nincs keresnivalója,
az a szádból kiütött, vékonyka Memphis cigaretta
átégeti a bőrt egy csillagon.

1963







BÚCSÚ


Menj Isten hírivel.
A Héttorony se jobb.
A földút néptelen,
csak Ő a hírhozód.

Jobb kézre feszület,
bal oldalt lúdcsapat.
Vár Skylla-medrivel
a kőbe forrt patak.

Kharybdis végtelen.
Választanod se kell.
Zizegnek a szegek.
Menj Isten hírivel.

(1997)







EGY EMILY DICKINSON TÉMÁRA


Partra löktek a fények.
Kinn elmúlt a vihar.
A roncshajó alászállt
sötét bordáival.

Maradt-e még kiáltás
a hullámok felett?
Elvégezte a zátony,
ami rendeltetett.

Majd elregéli egyszer
kofa, gengszter, diák.
A történet besároz
minden tragédiát.

Nagy cethalak lebegnek.
A víz választ nem ad.
És nincs örök fogódzó
csak lenn, a víz alatt.







ELSŐ VERSEM


Ha egyszer már a puskatussal
a férfit fejbe vágták
hát dobják le a Tajgetoszról
az özvegyet s az árvát

Tizenkét éves voltam akkor
vagy talán tizenhárom
nem tudtam hogy vétkeim sorsa
fennakadhat egy átkon

De minden férfit hozzá mérek
minden folyót a vérhez
minden pofont minden jelet
a rettentő ütéshez







ÉS NEM LEHET


Kertek nélkül is van bozót
kígyó nélkül kígyómarás
éjszaka nélkül vaksötét
tények nélkül hazudozás

éhínség nélkül éhhalál
rózsa nélkül rózsakaró
hosszú keserves út helyett
tizennegyedik stáció

előbb bődül fel az ökör
mint a hídon a bárd lecsap
a vég felől ha nézheted
a folyamat világosabb

nem láttad a koldus kezét
milyen szegénység nyújtja ki -
rossz pénz rossz lelkiismeret
és nem lehet segíteni







FENYŐTŰ


Megváltódom: vers jut eszembe rólad.
Talán valahol ezért meg is rónak.

Szemedre hányják, hogy közel merészkedsz,
mint a csillag a fenyőfák hegyéhez -

onnét mozdulsz, hol négy táj fut keresztbe,
tobozra simítsz és narancsgerezdre,

megnézel szépet és elnézel ocsmányt,
míg ezek kávéházat, égi kocsmát

vélnek többféle párás, kék sarokban
s osztottságot abban, mi oszthatatlan.

Himbál az Idő: önjogán nemes lét.
Tűhegynyi karca az egyetemesség.

Elférek én ott? Meddig kell itt lengnem?
Nyújtom a verset. Nem fáj. Válts ki engem.

(1989)







FIRENZE NEHÉZ NAPJA


Amikor Firenzébe ért
Avram Judah, az egykori,apja,
Yehiel már nem élt.
Toscanában bealkonyult.
Avram Judah háza felett
alkonyatkor megállt a nap.
Két gyertya közt az asztalon
lassan forgott a sorskerék.
Csak szeretetbôl ér vagyon.
Gerinced pénz veri agyon.
Rossz jellembôl lesz gyûlölet.
Gyûlölködés nyomorba vet.
Szegénység alázatra int.
Megaláznak, szeress megint.
Hogy kilobbant a gyertyaláng,
éjfélre kelve jött a hír,
hogy egy legendás, vad spanyol
fölfedezte Amerikát.
A Vízöntô és a Halak,
a tekervényes tengerek,
martalócok és zsoldosok,
markotányosnôk, koldusok
nyomán jön a kalmárvilág.
Csak szeretetbôl ér vagyon.
Gerinced pénz veri agyon.
Rossz jellembôl lesz gyûlölet.
Gyûlölködés nyomorba vet.
Szegénység alázatra int.
Megaláznak, szeress megint.
És utcahosszat vér csorog.
A hírek lenn száguldanak.
Avram Judah háza felett
alkonyatkor megállt a nap.
A kormos gyertya csonkjait
egy kis cselédlány vitte ki.
A tornyok összehajlanak.
És megépült az Uffizi.

1999







FOHÁSZ LÁMPAOLTÁS ELŐTT


Uram, óvj meg a tökéletességtől.
Mint vasalópokróc szélén az ékalakú
égésnyom: hagyd meg rajtam
hibáimat, kezed nyomát. E városban,
hol a két part egymást vicsorogva nézi,
rajzolj rám holland tulipánmezőt. S ha
tárgyaidra írod: ,,vigyázat, nagyfeszültség",
helyezz el cinkosként áramkörödben. Olyan
ritkán látható az esthajnali csillag, régi
juhnyájak őre. Kumuluszok közt, a
szétragadt világban nem látjuk egymást.
Perzselt, pusztuló, zárlatos csontjaimban
őslények emlékezetével
add világítanom, míg besötétlik.







HALAK


Sohasem értettem őket:
a szökdelőket, vízből menekülőket.

Ha kopoltyúval természetesebb,
minek - fulladni - a másik közeg,

a légnemű, a foghatatlan,
az összeütközésnél csobbanatlan,

minek? Minek, minek.
Csillogtatni a pikkelyeiket.

Egy perc megállás a Nagy Vízkeréken.
Egy perc az égben.

Aztán a törvény működésbe lép.
A gravitáció. Süllyed az ég

és alakot vált az elérhetetlen,
ott hintázik az ismerős közegben,

hatalmas vízcsepp, kénytelen mennyország,
reménytelen szerelem, Magyarország.







A HÁZ


A ház a tiéd
kószálj benne ahogy tetszik
William Carlos Williams


A ház a tiéd
ha csakugyan kószálsz benne
megpróbálom a szőnyegen
kitapintani lépteid
s a lábnyom fölött a bokádat.

Suhanás? Kopogás? Menetelés?
Milyen szó illik jöveteledre?
Honnan fogom tudni hogy
örökbe vetted birtokod ha egyszer
a vendégváró serlegből egy cseppnyi
bor sem párolog el mint egykoron
hittük? Kérlek a küszöböt
lépd át hiszen emelkedni
számodra nem nehéz.

De mi történik ha a lépés
nem jár hangerővel? S ha
nem is létezik mint magánvaló?
Ha foszlánya csupán a jövetelnek
mely átkerült egy más dimenzióba?

Találgatok hallom az eső elvont
neszét az ablakon s hogy itt járt
arról másnap az üveg foltokban
tudósít. Hanem a létezés ilyen
alpári szintje nem kell.

Ne érzékeljelek de birtokolj.
Nem figyelem a villanásokat
a váratlanul meglelt dolgok
puhább felületét a bútorreccsenést.

A jelek járulékosak.
Töltsd ki a házat
legyen bár léptek és csont
helyén valami ismeretlen
s mindeddig gyakorlatlan formában
megnyilvánuló erő
töltsd ki a házat teljesen
a lépteim fölött is

csak a küszöbre vigyázz
nehogy felolvaszd sárgaréz
számomra teljes országhatár
neked csak parányi
jelzés egy darab a térből
amelyet végleg befogadtál.
Óarany késhegyvillanás
lehetne világítótorony is
forog bemélyed recseg trombitál
lábhoz tett harsona
feltámadás ígérete
magas frekvenciájú hangok
töltik be a házat

a ház a tiéd
kószálj benne ahogy tetszik
boltozódik a kő
épül tovább.

1989.







KILENC DOBÜTÉS


Maranathá
Jordán patakja árad
Maranathá
völgyében a halálnak
Maranathá
hegyek kosokra válnak
Maranathá
dombok bárányra válnak
Maranathá
nem visz tovább a lábad
Maranathá
körülvesznek az árnyak
Maranathá
követhetetlen árny vagy
Maranathá
rekedten mint a dámvad
Maranathá
szórvány vagy és halál vagy

(1996)







KIÚTTALAN


Már jelt adott a csészekürt,
az est leszáll talán.
Hallod-e, ami hangtalan,
tündér keresztapám?

Látod-e, ami elvakít,
ha fény burkolja be,
s a rétegeken áthatol
a békák éneke?

Tévelyegnek a jóslatok,
a sors halálra szán.
Hová vezetnél, Marc Chagall,
tündér keresztapám?

Tiszatáj 2019










ORFEUSZ


I
Eltakarják a partot a fehér olajágak
a homoksíma vízen nem lengenek vitorlák
Valahol erre járhatsz néha érzem
hogy az óriási eolhárfán végigfut a szél
A sziklák közt ilyenkor egy-egy pillanatra
fellélegeznek a fűcsomók
Ötezer éve várlak

II
Hiába ring az utcán a csillogó karének
hiába vibrálnak a szürkületi fények
ha nem vagy itt minek a naplemente
minek kezdődik újra a vizek mormolása
minek bámulnak rám a jámbor állatok
és a szelíd kövek

III
Terített asztal várhat kobaltkék ég alatt
dalok széplábú nők nagy bűvölések
egy korsó vízben is szád hűvösét keresném
ó ifjúság egyetlen és utolsó jaj utolsó
ibolyántúli lobbanása
minden fajankó nagy szavakkal vár rád
ha megfordulok egy március estén
vedd el a szemem világát


1962







SZAKURAÁG


Hogy lejuthassak a völgybe utánad,
küldök neked, szívem, küldök szakuraágat.

Lemorzsolom a sziklát, akár a lepkeszárnyat,
félreborítom a bambuszerdőt,
átugratom a szentély-kapufákat,
lefelé úszom a kő-vizesésben,
mindjárt elérem a lakkhidat, állj meg,
megyek utánad,
nedves hajamban viszem a szakuraágat,

kicsoda is vagy te, hogy előtűnsz
itt, ahol a vadak se járnak,
sárga arcodat feltartod
teljesült holdvilágnak,

tetők szerencsebűvölő rézszarva közt kibukkansz,
szobrok üreges fejében megpendülsz,
te vagy a lámpás,
gyöngyöző, mohazöld ének, félbemaradt, erős kiáltás,
hol az a völgy! a térség visszadob,
a hegyek körben fölédhajolnak,
szétszed a mesterséges tó, gyűrűkre, pöffedt
halakra szétránt,
napjaimat egy molekuládért, csak ne ezt a vég nélküli
sétát

ezerszer megjelölt utakon,
hegy-völgy hintáján lógva,
ahogy lennem adódik fél évtized óta,
te kellesz nekem mostmár, gyűszűnyire zsugorodott
méreg, halott madárdal -

futok, hajamban zörgő szakuraággal.







A 137. ZSOLTÁR


Ültünk Babylon folyópartjain.
Sírtunk. Babylon tenger nélkül él.
Hárfánk a fűzfán. Másképp szól a kín.
Tőlünk verejték kell, nem szenvedély.
S nem érv, erünkből mért dőlt itt a vér.
Hát kihult jobbom legyen rá az ámen,
ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem.

Jelünk itt falba karmolja a nép.
Kik biztatják, sem tudják, mért teszik.
Királyi jel, sok más jelet túlélt.
Ne ródd fel, Uram, vétekül nekik!
Ne vágasd falhoz szép kisdedeik...!
És fájó orcám rángjon majd a számhoz,
ha elfeledlek egyszer, Arany János.

(1992)










SZERETEK VÁRNI RÁD


Eső kering az utcán, s idebent
a lámpa körül gyűrűzik a csend,
ahogy ülök és várlak.
Nincs más világ: magamba búvom el.
Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell,
ilyenkor óriás vagyok,
aki elég magának,
lebegek fönn, a csont-palack felett
és az sem érdekel,
hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak.

Ülök és várlak.
Mióta várok így?

Emlékszem, meggyűltek az évek,
feltornyosult a megvárattatás,
közben mosoly fürösztgetett, közelség,
jó szó, szívesség és kézfogás,
lassanként gyanús lettem önmagamnak
s előrebukván a jövő felé
(hogy ki jön még és ki az, aki nem jön)
belémfagyott a maradék lehellet
és meggyűlöltem, akit várni kellett -

és most eszméletem hideg falára
kikönyökölve nézek innét,
s mint az igazi boldogok,
a tétovázó ifjúságra
s a lépteidre gondolok.
Te vagy bennem a bizonyosság,
az önvédelem és a gőg,
a különbség, az azonosság,
a fejtartás mások előtt.
Ha jössz, a padló is megéled,
körvonalat kap a világ,
a tárgyak előrefeszülnek,
türelmük szétveti az ajtót,
lebiccenő fejem fölött
a lámpa lélegző virág,
jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád,

nézd, én, az egykori csavargó,
hogy ülök itt, nyugalmi lázban,
e mozdulatlan mozdulásban,
ülök és várlak, várlak -
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz,
még felmutatlak a világnak.







TÜKÖRPILLANAT


Hogy tűnnek el a szarvasok,
ha a szerelem messze már?
Hogy lobog át az éjszakán
észrevétlen a félhomály?

Hogyhogy az őr nem imbolyog?
Maga is ellobogva él.
Csaka mélypontot kémleli,
ánemóne táncát a szél.

A hídon léptek konganak,
és kizuhog a vak sötét.
Eltűnnek majd a szarvasok,
de agancsuk közt ott az ég.

(Bárka, 2007)







AZ UTOLSÓ PILLANAT


Lógni fogsz - súgta vigyorogva.
- Ma éjjel szökj át a határon...
De ő tudta, itt kell maradni,
erővel, át a gyávaságon,

a pillanatot megragadni,
mert nem lesz többé, nem lesz holnap,
nincs trianoni végítélet,
az ország végre összeforrhat -

Istenem! én láttam az arcát,
és láttam, hogy majd megbocsáthat,
mert részese volt Magyarország
utolsó szép pillanatának.







A VÉDTELENSÉG


Csak szeressenek, akármerre vagy.
Négyzet formájú kertek rejtélyes
ágbogán, harkálykopogásos erdők
napvillogása közt, Bach-zenében,
ha egy másodpercre kihagy a cembalo
pedál-lélegzete. Míg Isten ilyen
messze van, szünetjelnek képzellek el,
kicsinynek, tollpihésnek, védtelennek.
Olyan áttekinthetetlen körülöttünk
a rengeteg, oly sok benne a dísz,
a hang, a felesleges gőzölgés,
a figyelem szétszóratása hasztalanra.
Amíg érezlek, bennem csend van.
De hagyjanak romokban engem: nem több,
mint látvány. Csak fölüled ne távozzék
s ne múljék el az az árnyékos
nagy Tenyér. Napégetés, holdőrület
megszűrve érjen hozzád. Sorsod ellen,
napjaim ellenében áthatolható, valódi fény
vigyázza mozdulataid, s ne fényképezhető
és leletté képezhető, művi sugárzás. Minden
ösvény ismerjen rád, és nyomodban
nyugodjék meg a por, az átforrósult
kősziklák, a sivatagi kaktuszok közt
ágáló, hatalomvágy verte részegek.
Zuhantában torpanjon meg a sérült
meteor. És váljék újra műhely a világból.
Csak szeress benne lenni, ez itt a rendelésed.
Csak szeressenek, akármerre vagy.










VISSZHANG


Voltál-e megbűvölt bogár?
Függtél-e férfi mondatán?
Éltél-e páfrány-életet
az aljnövényzet oldalán?

Vertél-e képzelt gyökeret
egy képzelt patakpart felett?
Nem volt gyökér, csak léggyökér,
azt hitted-e, a földig ér?

A föld mélyén, kuszán, vadul,
a lélek-dzsungelt szelve át,
mikor kidől a képzelet,
érezted-e a szél fogát?

Hallottál hamis híreket,
hogy a szántóvető rokon?
És nemcsak az, ki itt rekedt,
s akinek háza tiszta rom?

És tudsz-e még statisztikát,
hogy merre jártak őseid,
kit és mit fogsz követni hát,
népszámlálást vagy Kölcseyt?

Ki lesz és hány lesz a legény?
Mondják: ,,jelöld", mondják-e: ,,öld"?
Tudják-e, Istentől való
lábad alatt a honni föld?

Tudod te is? És merre jársz?
Azt hitted, megvált a halál?
Holt mondataid ágain
függök, mint megbűvölt bogár.

És október és március,
és álmok és országhatár.
,,Ha lőnek, én rád zuhanok."
És ha a fegyver nem talál?

Mert nem talált, az nem talált.
Golyóként égnek a szavak.
De köszönöm a zuhanást.
Seb nélkül is megáldalak.







William Butler Yeats: HA ÖREG LESZEL


Ha öreg leszel, ősz és álmatag,
S bólongsz a tűznél, vedd le könyvemet,
Olvasd lassan, míg lágy tekinteted
S szemed mély árnyát visszaálmodod;

S hogy hányan szerették a pillanat
Fényét, szépséged, hívek s ál-hivek,
De bolygó lelked egy szerette meg,
S a bánatot az illó arc alatt;

A rács felizzik, lehajtod fejed,
Hát mormold búsan, hogy a Szerelem
Megszökött, ott jár fönn a hegyeken,
S arcát elrejti a csillagsereg.

Gergely Ágnes fordítása








ZARÁNDOKOK


Kevés az útjel a mezőn.
Kevés a fényjel is.
Kevés az azonnali arc.
Kevés az angyal is.

A suhogás csak lepkeszárny.
A tenger messzi még.
Kevés a szél, a szélmalom.
Szűk sátrat tart az ég.

Az összepréselt fájdalom
próbálni jár ide.
És lépni kell, mert lépni kell,
mert szó nem jár vele.

A hallgatástól elszokott
a megriadt tömeg.
Kevés a kéz, a némaság,
a szótlan épület.

Káprázat ez vagy szólítás,
a tölgyerdő morog.
Megszállottan kialszanak
a metszett csillagok.

Kevés az útjel a mezőn.
És kenyérbél alig.
Csak tartson el a suhogás
még holnap hajnalig.







 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes & István  
Magyar szüretelőénekből lett Európa himnusza
  2019-09-08 19:00:55, vasárnap
 
 










MAGYAR SZÜRETELŐÉNEKBŐL LETT EURÓPA HIMNUSZA


Fellépésre készült a Magyar Dudazenekar, mikor Ifj. Csoóri Sándor megjegyezte: ,,egyszer eljátszhatnánk közösen az Örömódát is.." (..?) ..majd folytatta:

,,..ugyanis ez a mű egy magyar dal alapján született.., nézzétek meg a világhálón Barsi Ernő néprajzkutatót, mit is mond..."

hát én megnéztem ..

Link


..,rögtön nagyot néztem, aztán meg... utánanéztem...


Barsi Ernő nem kevesebbet állít, mint hogy Ludwig v. Beethoven műve, a mai európai himnusz, az ,,Örömóda" Kisfaludy Sándor ,,Magyar szüretelő ének" költeményéből, illetve annak változatából született. Ha találunk összefüggést, kapcsolatot az alkotók és a művek között, akkor joggal állíthatjuk, ismét a magyar kultúra gazdagította napjaink európai értékeit. Célunk, megismerni a két géniuszt és műveik létrejöttének körülményeit...

Az egész Európa által ismert dal, amelynek eredeti dallamára a Sümegen született és élt költő, Kisfaludy Sándor írt egykor szöveget. E szerint a dal összeköti Badacsonyt, Sümeget és Európát.







Az Örömóda és a Magyar Szüretelő Ének

Beethoven a IX. szimfóniája fináléját máshogyan képzelte el, mint a korábbiakat: meg akarta szólaltatni az emberi hangot, a kórust (Schiller szövegével). Ehhez a megfelelő refréneket, strófákat úgy kellett kiválasztania, hogy az egész szimfóniával harmonizáljon, s a fináléban az öröm csodálatos ajándékát ünnepelhessük.

Nagyon sokáig, évekig kutatta, mire rátalált Kisfaludy Sándor sümegi költő Magyar Szüretelő Énekére, melynek szövege és kottája 1816-ban Lipcsében jelent meg egy zenei lapban. A dal szintén a szeretetről, Szegedy Róza iránti reménytelen, ifjúi szerelemről szól (Himfy versek).

Az ének magyar népi dallam. Ősi magyar népi hangszer, a duda művelői őrizték meg.

Beethoven - a Schiller-vershez igazodóan - a finálé igényének megfelelően finomította a dallamot, és az ismétlésekkel érte el, hogy az öröm csodálatos kifejezője lett.

Beethoven tehát ismerte Kisfaludy művét, feldolgozta, zongorakíséretet írt hozzá, de ennek a dokumentuma csak 1941-ben jelent meg nyomtatásban a lipcsei Breitkopf & Hartel cég Ludwig von Beethoven - Neues Volkliederheft című kiadványában.

Európa himnusza egy magyar - egy sümegi - dallam alapján készült!







Évek óta foglalkoztatja a Sümegieket a kérdés, hogy vajon igaz-e, hogy az Örömóda valójában magyar dallam.

Az összes, ezzel kapcsolatos anyagot, a magyar Duda zenekar, Karakas Zoltán és Barsi Ernő részéről összejött információkat átbeszélték, Iván András csapata pedig összehozta a két dallamot. Azt hallgatva kiderül, hogy a kettő közös dallam. Tehát egy magyar népi dallam az Örömóda, annak szövegét pedig egykor Kisfaludy írta. Az lett Európa közös himnusza. Fusz János zeneszerző akadt rá a dalra, itt járva Magyarországon, 1815-ben. Nem ismerte a költeményt, az csak rövidítve került így egy bécsi újságba, ahol felfigyelt rá Beethoven. A zeneszerző népdalfeldolgozásai között megtalálható a szüretelő ének. Kisfaludytól csak a szöveg való, annak ellenére, hogy a költő zeneszerző is volt. Legyünk tehát büszkék rá, hogy Európa himnusza, amit emberek milliói énekelnek, magyar dallam. Külföldön élő magyarok is felfigyeltek rá, de a Beethoven által átírt zongoradarab és az eredeti dallam közti hasonlóságot Barsi Ernő mondta ki először, 1993-ban. Akkor azt állította, hogy Európa himnusza erre épül. 2015-ben egyértelművé tette ezt Rakos Miklós zenekutató zeneművész, Barsi Ernő tanítványa. Ő azt írta, hogy a magyar szüretelő ének verbunkos stilizálású dallam. Az adta a végső lökést Beethoven számára, amikor megszületett fejében a himnusz dallama.

Az Európai Unió létrejöttekor az alapító tagállamok elfogadtak egy közös indulót, egy európai ,,himnuszt", amely Beethoven alkotása, az Örömóda. Dallama letisztult, egyszerű, érzelemre ható, kellemes. Akárcsak a magyar népdalok.

A hasonlóság csupán a véletlen műve...(?) ... avagy a nagy géniusz igenis merített a magyar népdalkincsből, ahogy állítják zenetudósok? Barsi Ernő, zenetanár, kutató 1994-ben világít rá az Örömóda magyar vonatkozására. Kisfaludy Sándor, Sümeg városának szülötte volt az - állítja -, aki a ,,Magyar Szüretölő Ének" című népies dalával megihlette Beethovent. Állítása nem újkeletű, hiszen Szabolcsi Bence zenetudós már 1943-ban rámutat a dallam és a forma egyezésére a két zenemű között.

A sümegi Anna & Big Faces zenekar a két művet összerakta és egy stúdióban felvette, majd a szüreti fesztivál első estjén, a Kisfaludy vacsorán előadta a várcsárdában. Azt követően a szüreti ünnepségen is elénekelte a dalt a zenekar énekese.


Szüretelő ének, Örömóda

Link








Magyar szüretelő ének

A mulatságra, szüretre vonatkozóan csak a XVIII. század végéről tudósítanak a történeti emlékek, de bízvást feltehetjük, hogy öreg szokásokról beszélnek.E források egyike az úri szüretről ad számot. Kisfaludy Sándor - akinek szerelmi regénye Szegedy Rózával 1795-ben éppen egy szüreten veszi kezdetét - a ,,Csobáncz" című verses elbeszélésében így verselt a szüretről:

Bő, víg s népes volt Badacson
Az akkori szüretben:
Mozgott, hangzott az egész hegy
Fenn és alatt, kinn és benn.
Urai és asszonysági
Veszprím-, Somogy-, Szalának
Ifjai és leányai
Mindnyájan ott valának.

Durrogtanak a mozsarak,
Hogy a bércek ropogtak,
Kongtak a még üres hordók,
Az ostorok pattogtak.
Harsogtak a tárogatók,
A hegedűk zengének,
Szól a duda, tapsolt a tánc,
S a sarkantyuk pengének.

A nagysikerű ,,Himfy"-ből kilépve önálló életet kezdenek ,,A kesergő szerelem" (Buda 1801. 71. dal) alábbi versszakai, amelyeket Kisfaludy meg is zenésít, s ,,Magyar szüretelő ének" címen jelenik meg:

Édes, kínos emlékezet,
Oh Badacsony szürete!
Múlatságos gyülekezet,
Te rabságom kezdete!

Ott tudtam meg, ki légyen ő,
S mi légyen a szerelem;
Amor nyila miként sebző,
S mi az édes gyötrelem.

Nem úgy mentem, a mint jöttem;
Nagy különbség volt közöttem,
A ki valék az előtt,
S a ki lettem, látván őt.


(KIsfaludy Sándor: Magyar szüreti ének -a kotta ott van a martonvásári Beethoven múzeum falán:)


Barsi Ernő bácsi: Beethoven Örömódája és a magyar népdal

Link


Link


Link


A XIX. sz. egyik legjelentősebb szakmai kiadója, az ,,Allgemeine Musikalische Zeitung" (ÁltalánosZenei Újság) adja ki az 1816. március 13. számában német földön, Lipcsében.


Link








Örömóda, Beethoven a "IX. szimfónia" IV. tétele


Alig van még zenemű, amelyet olyan legendás tisztelettel övezne a hagyomány, mint Beethoven IX. szimfóniáját. Partitúráját Wagner lelkesen másolta. Debussy, aki egyébként nem fukarkodott éles, bíráló megjegyzésekkel Beethoven rovására, a IX. szimfóniáról tőle szokatlan, megindult csodálattal írt a La Revue Blanche c. folyóirat 1901. május 1-i számában. Se szeri, se száma a szimfóniáról szóló elemzéseknek, írásoknak. Csak oszthatjuk Debussy csodálkozását, ,,hogy ez a nagy szóhalmaz még nem temette maga alá a szimfónia zenéjét". Keletkezésének története egymagában is kész zenetörténeti tanulmány. Egy bonni barátja már 1793-ban azt írja Schiller feleségének, hogy Beethoven Schiller Óda az örömhöz című versének megzenésítésére gondol. Ettől kezdve a zeneszerző levelezésében, vázlatfüzeteiben fel-felbukkannak azok az utalások, témavázlatok, amelyek végül a szimfónia lassú beérésének útját jelzik.1808-ban komponált, op.80. Karfantáziáját már a IX. szimfónia utolsó tételére mutató előtanulmánynak szokták tekinteni. 1812-ben újra megjelenik vázlataiban Schiller Örömódájának kezdősora, majd 1815-ben a szimfónia második tételének kezdő témája. 1818-ban két szimfóniaterve foglalkoztatja. A szóbeli feljegyzés ,,egy régi hangnemű szimfónia" ,,ájtatos énekét" említi: ez a gondolat a kései a-moll vonósnégyes híres líd hangnemű tételében valósult meg. Az 1818-as feljegyzés ,,a fináléban, vagy már az Adagióban" tervezi az énekhangok belépését. 1822-ben egy nyilatkozata ismét ,,két nagy szimfóniáról" szól.
Végül az egy IX. szimfónia komponálásához az elhatározó indítást a londoni Filharmóniai Társaság megbízása adta 1822-ben. A megbízást Beethoven barátja, Ferdinand Ries közvetítette. Ugyanannak az évnek a végén jegyezte fel magának a zeneszerző ,,Finale" felírással, D-dúrban Schiller Örömódájának első sorát a szimfóniából jól ismert, végleges dallam kezdetével. A szimfónia partitúrája 1824. februárjában készülhetett el. Először Bécsben játszották 1824. május 7-én, Londonban csak a következő év március 25-én.

Forrás: A hét zeneműve: Ujfalussy József előadása (1982)







Összegzés...

Tény, hogy Kisfaludy Sándor és Beethoven kortársak voltak. Tudjuk azt is, hogy a német zeneszerző több évtizedes kapcsolatban volt a magyar kultúrával, annak elitjével. A korabeli újság (Musikalische Zeitung) kiadta Kisfaludy művét magyarul, németül, kottával és a lényeg, hogy sok-sok évvel később egy kiadványban zongorakísérettel, amit Beethoven szerzett! Tehát vitathatatlan, hogy ismerte a magyar polihisztor művét. (Beethoven számos népdalt ismert, hiszen sok feldolgozása látott napvilágot.) Lásd alább (a keretek ,,kihúzásával" nagyítható):

Lásd Link 7 oldala:
Link


Forrás: Barsi Ernő, Múzeumi füzetek 2. Sümeg, 1994. - Kisfaludy Sándor dalban, muzsikában


További tény, hogy Beethoven az ,,Örömódát" teljesen süketen írta meg. Zenei nagyságát igazolja, ám a magyar kultúrával kötött örök barátságát támasztja alá a mű általa választott dallama... Ahogy Ifj. Csoóri Sándor fogalmazott: a két mű dallamvezetésének hasonlósága vitathatatlan. Az óda két egységből áll. Az első sor 2. fokra -, illetve a második sor első fokra történő lezárása jellegzetessége a magyar népdaloknak.A második egység pedig egyszerűen a magyar pásztorok által megőrzött virtuóz duda improvizáció (apraja) feldolgozott változata.

Célunkat elértük, hiszen megvizsgálva az alkotók életét, a műveket, a korabeli leírásokat választ kapunk kérdésünkre. Igen, igaza van Barsi tanár úrnak. Az Európai Unio himnusza, Beethoven műve, az ,,Örömóda" - Kisfaludy alkotásának egyik örökbecsű utódja.

Link








Barsi Ernő bácsi: Beethoven Örömódája és a magyar népdal

Link



Szüretelő ének, Örömóda

Link



Beethoven IX. szimfónia - örömóda

Link



Link









 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Idézetek: A Szív szavai 20.
  2019-09-07 20:15:48, szombat
 
 













Idézetek: A SZÍV SZAVAI 20.


Mottó:

"Az életünk idézetek nélkül nem teljes"


"Az élethez három dolog szükséges:
a Nap, a Hold, és Te.
A Nap a szép napokra,
a Hold a szép estékre,
Te pedig mindörökre!























































































































Sötét van és minden csendes.
Itt van az est, Jó éjszakát Kedves!
Feküdj le és hunyd le a szemed,
s az utolsó gondolatod ma én legyek!

JÓ ÉJT!!! ALUDJ JÓL!!!











 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Somogyországi barangolásaink
  2019-09-05 19:00:10, csütörtök
 
 













SOMOGYORSZÁGI BARANGOLÁSAINK


Magyarország tájakban és természeti szépségekben egyik legváltozatosabb vidéke Somogy megye. A kellemes éghajlat, a simogató napsütés és tiszta levegő, a változatos völgyek szabdalta szelíd lankák, a tágas síkságok, az erdőrengetegek világa, a termálvizek tára és a Balaton mind e tájék legértékesebb természeti kincse.

Ha azt mondjuk: Somogy kincse a Balaton s a tóparti települések sokasága, akkor a megye többi részére is illik a kincses jelző. Az asszonyszelídségű dombok ölelte, erdőben s így vadban is gazdag vidék úgy hívogat bennünket, mint anyját a gyermek. Vár- és templomromokkal, ódon épületekkel, megmentett tájházakkal évszázadok üzennek. Észrevétlenül lopódzik be életünkbe a múlt, miközben a vibráló jelenben élünk. Ha azonban megpróbáljuk mesterségen lelassítani az időt, akkor e térségben is felfedezhetjük a történelmi, szakrális, néprajzi és kulturális kincseket; az épített és a természetes környezet megannyi látványelemét.

Ha végigsétálunk Kaposvár virágos utcáin, vagy ellátogatunk a szoborparkjáról és termálvizéről is neves, Rinyaparti kisvárosba, Nagyatádra, onnan pedig Barcsra, amelyet Somogy déli kapujának neveznek, vagy bekukkantunk Csurgóra, Csokonai kedves városába, mindenütt érzékeljük azt az emberléptékű közeget, ahova nemcsak megérkezni jó, hanem rendszeresen visszatérni is. Dél-Somogy ugyanis lankás tájaival, pipacsmezőivel, repcetábláival, gyógyfürdőivel, kulturális attrakcióival, jóféle étkeivel, boraival és hamisítatlan vendégszeretetével hívja azokat, akik szeretnék felfedezni és megismerni e vidéket.

E tájegység maghatározó folyója a Dráva, A természetjárók és a horgászok egyaránt szeretik a határfolyót, amely a Duna-Dráva Nemzeti Park jelentős területét képezi.

S hogy hol kezdjék az ismerkedést? Északról délre vagy délről északra, tulajdonképpen teljesen mindegy. Egy azonban bizonyos: készüljön fel a kedves látogató arra, hogy egy idő után rabul ejti a látvány.

Kalandozásunkat kezdhetjük Kaposváron, Somogyország fővárosában is, Rippl-Rónai, és Vaszary János mediterrán hangulatú szülővárosában, amely hét dombra épült, és nem véletlenül tapadt nevéhez a virágos jelző. A Hild-érmes település püspöki székhely, egyetemi város, és számos kiállítóhely, sokakat vonzó kulturális és sportrendezvény kínál itt tartalmas időtöltést. A Kaposvár környéki apró Zselici falvak; Szenna, Bőszénfa és a többiek igézően szép vidéke a természetjárók kedvence, de innen továbbhaladva Belső-Somogy legnagyobb összefüggő erdőterületének központjába, Somogy zöld szívébe, Kaszóba érhetünk, ahol nyolc kilométeres szakaszon fut majd velünk a kisvasút.

Nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy az erdőben - tartja a mondás. Bár az erdők itt is megfogyatkoztak, még mindig napokig barangolhatunk a dombok között.

E rövid és meglehetősen vázlatos ízelítő talán kellő kedvcsináló ahhoz, hogy felfedezzük Somogy déli, egykor betyárok lakta tájait, ahol a Kapos, a Rinya és a Dráva folyik, s ahol mesterséges tavak hívogatják a sport és a horgászat szerelmeseit. Nagyot szippanthatunk az erdei levegőből is, hiszen mindmáig eldöntetlen, hogy az erdő van Somogyban vagy Somogy az erdőben. E varázsos vidéken számos neves író, költő, tudós, színész, képzőművész és népművész él és alkot - jelképezve azt a szellemiséget, amelytől Somogy semmi mással össze nem téveszthető.

Persze azért a langallót, a gánicát, a vaddisznópörköltet és a somogyi rétest se felejtsük el, meg a tüzes borokat.

Csak így teljes a világ!







Ezen a nyár végén a mi úti célunk ismét, most már másodszor újra Somogyország volt, ezúttal azonban már 78 fővel, így két busszal, 2 csoportban indultunk útnak. Szálláshelyünk ezúttal is Nagyatádon a Hotel Solár volt. Nagy nyárvégi kirándulásunk során öt napot töltöttünk ott.

Ezúttal erre jártunk:

Első állomásunk Várda, a Szász-kúria meglátogatása volt, ahol a művész "múzsája", majd felesége kíséretében kaptunk ízelítőt Szász Endre hagyatékából, majd szálláshelyünkre, Nagyatádra buszoztunk.

Másnap Horvátországi szomszédolás következett. Molnán megtekintettük Nagyboldogasszony (Mária Mennybevitele) tiszteletére szentelt plébániatemplomot, ami egyben zarándokhely is, majd felkerestük Durdevac (Szentgyörgyvár) várát, ahol nagy örömünkre megtekinthettünk egy Salvador Dalí kiállítást is. A nap 2. felében pedig a Mole szőlőhegyén egy borosgazda vendégeiként kaptunk egy tányér babgulyást és kóstolót a boraiból.

Harmadnap a Duna-Dráva Nemzeti Park következett. A Barcstól 4 km-re található Drávaszentesre, a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutató központjába látogattunk el. A Bemutatóközpontban levetített filmen megismertük a környék vízi világát, a Dráva természeti értékeit bemutató kiállításon az ártéri élővilág sokszínűségét. Ezt követően Barcsot kerestük fel, majd délután Szulokra utaztunk. A környék egyik nagy hagyományőrző településén csoportunkat a helyi polgármester üdvözölte a Faluházban. A program itt is ebéddel kezdődött, megkóstoltuk a szegények eledelét, a bablevest és a babos tésztát, hozzá otelló és noha (nova) bort is kaptunk. Megnéztük templomukat, majd a Faluházban megtapsoltuk a sváb (cepedli), és horvát (kolo) táncokat bemutató falusi fiatalok előadását.

Negyedik nap felkerestük a Rétesfesztiváljairól nevezetes Mesztegnyőt. A Faluházban meghallgattunk a település múltjáról és jelenéről szóló előadást. A bátrabbak rétest nyújtottak, a többiek csak megkóstolták a ,,terméket". A kóstolás mellett természetesen megismerkedtünk a réteskészítés rejtelmeivel is. Körbejártuk a faluban összegyűjtött használati tárgyi emlékek gyűjteményét. Rövid buszozás után kis vonatra szálltunk és a Boronka tájvédelmi körzet egy halastavához, annak is a madármegfigyelő kilátójához jutottunk. Záró estünk pedig nagyatádi szállóhelyünkön a hotel szervezésében vérpezsdítő táncos esten szórakozhattunk.

Végül az utolsó nap, hazautunk során megálltunk Kaposváron. Megnéztük a Róma hegyre épült Rippl-Rónai villát, az ott kiállított képeket, betekintést kaptunk az alkotó bohém, már-már szabados életébe. Nagy sétát tettünk az Európai Virágos Városok, és a Magyarország legszebb városa címekkel is díjazott sétálóutcán, végül rövid látogatást tettünk a csodálatos kaposvári Városházán.

Szálláshelyünk a csodálatosan szép és vendégszerető Nagyatádon volt. Hamisítatlan vendégszeretetével, virágos utcáival és tereivel, "égig érő" hűs fáival /tölgyek, bükkök, hársak, juharok, platánok, kőrisek, vadgesztenyék és fűzfák/ és parkjaival örökre belopta magát a szívünkbe. Nagyatád szerintem Magyarország egyik legszebb, legtisztább, és legélhetőbb városa, sok város tanulhatna tőle kis hazánkban.







Ha még csak hírből ismered Somogyország csodálatos tájait el kell menned, ha már voltál ezen a vidéken, akkor vissza kell térned. Mi újra visszatértünk és öt napon át ismét ízelítőt kaptunk Somogyország legszebb tájaiból, városairól, népszokásokról, történelmi emlékeiről, és mondáiról. Mindezekről kicsit bővebben, részletesebben majd az alábbi Linkeken - sok-sok videóval és képekkel illusztrálva.


SOMOGY MEGYE

Link











NAGYATÁD

A szelíd lankájú Belső Somogy déli részén festői szépségű erdők, rétek és szántóföldek között található Nagyatád. A parkok, szobrok és fürdők városa. 1983-ban Hild érmet kapott, 2006-ban pedig, "Európa legvirágosabb városa" címet ...

Tovább... Klikk a Linkre





Link








VÁRDA

Várda egy kisközség Somogy megyében, a Kaposvári járásban 466 fővel (2015-i adat), Nevezetessége a Somssich-kastély, ahol Szász Endre (Csíkszereda, 1926. január 7. - Mosdós, 2003. augusztus 18.) Munkácsy Mihály-díjas...

Tovább... Klikk a Linkre





Link








HORVÁTORSZÁGI SZOMSZÉDOLÁS

Molna (horvátul Molve) falu és község Horvátországban Kapronca-Kőrös megyében, a Dráva jobb partján. Molna nevét a Dráván és mellékfolyóin működött malmokról magyar névadással kapta. Nevezetességei...

Tovább... Klikk a Linkre





Link








DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK

A nemzeti park a Duna Sió-torkolata és az országhatár, valamint a Dráva mentén helyezkedik el. A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre, több, már korábban is védetté nyilvánított terület beolvasztásával. Kiterjedése mintegy 50 000 ha...

Tovább... Klikk a Linkre





Link








MESZTEGNYŐ


Mesztegnyő község Marcalitól 8 km-re délre, a Somogyszob-Balatonszentgyörgy-vasútvonal és a 68-as főközlekedési út mentén fekszik, 50 km-re Kaposvártól. Gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik. Határának több mint a fele erdő...

Tovább... Klikk a Linkre





Link








KAPOSVÁR

Kaposvár Somogy megye székhelye, megyei jogú város, egyetemi város és püspöki székhely.
Kaposvár mára a Dunántúl egyik legjelentősebb városa lett. Gazdasági, kulturális és sportközpont, az ország egyik legdinamikusabban fejlődő települése...

Tovább... Klikk a Linkre





Link



















 
 
0 komment , kategória:  OMNYE  
Nagyatád
  2019-09-04 22:15:05, szerda
 
 










NAGYATÁD


A szelíd lankájú Belső Somogy déli részén festői szépségű erdők, rétek és szántóföldek között található Nagyatád. A parkok, szobrok és fürdők városa. 1983-ban Hild érmet kapott, 2006-ban pedig ,,Európa legvirágosabb városa" címet nyerte el. Szállásunk a Hotel Solár a város főterén található.

A város a Rinyamenti kistérség központja. A ,,parkok, szobrok és a fürdők városa", egy csodálatosan szép kisvárost ismerhettünk meg. Olyan települést, amelynek jellemzői a gondozott, virágos közterületek, a szebbnél szebb parkok, ősparkok, az emberléptékű, színes épületek. Sok magyar város példát vehetne róla, így városunk is, ami dupla költségvetési forrással "gazdálkodik"?!

Nagyatádot "Somogyország" fürdővárosaként is emlegetik, hiszen két fürdője is van: a minősített gyógyvízzel rendelkező, száz éves felújított Gyógyfürdő, és az új, mediterrán hangulatú Termál Strandfürdő.







Videó


Extrememan Nagyatad 2017

Link



Retro Nagyatád

Link



Képgaléria


Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!





















































































































 
 
0 komment , kategória:  OMNYE  
Várda
  2019-09-04 21:45:10, szerda
 
 







VÁRDA


Várda egy kisközség Somogy megyében, a Kaposvári járásban 466 fővel (2015-i adat), Nevezetessége a Somssich-kastély, ahol Szász Endre (Csíkszereda, 1926. január 7. - Mosdós, 2003. augusztus 18.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus, látványtervező, porcelánfestő képzőművész élete utolsó évtizedét töltötte

Első állomásunk Várda, a Szász-kúria meglátogatása volt, ahol Szászné Hajdu Katalin, a "múzsa" kíséretében kaptunk ízelítőt Szász Endre hagyatékából. A fogadószobában, két Munkácsi festmény mellett egy koreai csontberakásos teázó asztal, és egy mívesen faragott német püspöki szekrény árulkodott a műgyűjtő Szász Endre kifinomult ízléséről. Ám a művész kézjegyét mégis egy szimbolikus léghajót ábrázoló festményen fedezhettük fel, megjelenítve azon öt feleségét és saját magát, mint kormányost.

A kastély, haláláig, 2003-ig volt Szász Endre otthona. Itt élt saját alkotásai és nagy értékű gyűjteményi tárgyai között a rokokó szalonban, fogadott vendégeket a chippendale stílusú társalgóban.


Szász Endre festőművész - "Én szerettem a Dalit"

Link



Várda, Szász Endre Emléktábla avatás - Videó

Link



Várdai falunap

Link



Várdai Falunap

Link



Képgaléria

Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!







































 
 
0 komment , kategória:  OMNYE  
Horvátországi szomszédolás
  2019-09-04 19:15:33, szerda
 
 




A Dráva másik oldalán - HORVÁTORSZÁGI SZOMSZÉDOLÁS


MOLNA (horvátul MOLVE)


Molna (horvátul Molve) falu és község Horvátországban Kapronca-Kőrös megyében, a Dráva jobb partján. Molna nevét a Dráván és mellékfolyóin működött malmokról magyar névadással kapta.

Nevezetességei a Nagyboldogasszony (Mária Mennybevitele) tiszteletére szentelt plébániatemplom, 1853 és 1863 között épült neoromantikus stílusban. A templom a 19. századi horvát templomépítészet egyik kiemelkedő alkotása, zarándokhely.


Képgaléria

Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!










































DURDEVEC- SZENTGYÖRGYVÁR


A kb. 6 000 lakosú Đurđevac a Drávamenti-síkságon, a drávamenti főút mellett fekszik. Főnevezetességei az Öreg vár és a A Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplom.

A 15. századi Öreg vár, az egyik legősibb és legismertebb fennmaradt erősség a Dráva és a Száva között. Általában több galériának ad helyet, ott jártunkkor nagy örömünkre megtekinthettünk egy Salvador Dalí kiállítást is.

A török támadások idején a vár egész környéke elnéptelenedett, csak maga a vár állt ellen a török támadásainak, és 1522-ben egy 1500 fős maroknyi sereg megállásra kényszerítette a 30-ezres török ostromlókat. A hagyomány szerint miután a védők kifogytak az élelemből utolsó csirkéiket cselből a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét, elvonultak a vár alól. Ettől fogva a szentgyörgyieket csak csirkéseknek (azaz horvátul picoki-aknak) nevezték.


Ágyúból kilőtt kakas fordította vissza a törököt

Link



Đurđevac - videó

Link



Képgaléria

Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!





























































MOLE - SZŐLŐHEGY


A Horvátországi program zárásaként a Mole szőlőhegyen egy ottani borosgazda vendégeiként igen szívélyes vendéglátásban részesültünk, kaptunk egy tányér babgulyást és kóstolót 3 féle borából.











































 
 
0 komment , kategória:  OMNYE  
Duna-Dráva Nemzeti Park
  2019-09-03 20:30:09, kedd
 
 




DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK


A nemzeti park a Duna Sió-torkolata és az országhatár, valamint a Dráva mentén helyezkedik el. A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre, több, már korábban is védetté nyilvánított terület beolvasztásával. Kiterjedése mintegy 50 000 ha. A nemzeti parkért is felelős Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe kiterjed Baranya és Tolna megye teljes területére, Somogy megyére a Balaton déli partja kivételével valamint kisebb részben Fejér és Bács-Kiskun megyére is.

A Duna Dráva Nemzeti Park és környéke olyan lehetőségeket kínált tájvédelmi körzeteinek, valamint számos további természeti és kulturális értékének a megismerésére, amihez több nap szükségeltetik /korábban 2014-ben jártunk más részein is/, amihez egy-egy ilyen kirándulás természetesen nem elegendő, azonban sikerült most is megtalálnunk a számunkra legmegfelelőbbeket, olyan programok, látnivalók részesei lehettünk, amelyek emlékezetessé tették az itt eltöltött időt. Lehetőségünk nyilt megismerni a Duna-Dráva Nemzeti Park más, egyes egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékeit. Újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk vissza megszokott mindennapjainkhoz. Csak ajánlani tudjuk Mindenkinek.






DRÁVASZENTES - DRÁVA KAPU BEMUTATÓKÖZPONT


Drávaszentes közigazgatásilag Barcs része, a Dráva Kapu Bemutatóközpont számos lehetőséget kínál a Dráva-menti védett területek természeti és kultúrtörténeti értékeivel való ismerkedésre. A Bemutatóközpontban levetített filmen megismertük a környék vízivilágát, a Dráva természeti értékeit bemutató kiállításon az ártéri élővilág sokszínűségét tekinthettük meg. A Dráva folyó természeti értékei" kiállítás élményszerűen mutatja be a Dráva térségének legfontosabb élőhelyeit és az ott élő védett állatokat. A központból induló Üde Rétek tanösvény bejárása során a rétek, legelők élővilágával, ill. ezen élőhelyek kezelésével lehet megismerkedni.


Képgaléria

Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!































































BARCS


A 10.500 lakosú település Somogyország déli részén a 6-os és 68-as utak kereszteződésében, az 1996-ban megalakult Duna-Dráva Nemzeti Park szívében. Az ország egyik legjelentősebb déli kapuja, határátkelőhely: a Drávát a szomszédos Horvátországgal közúti híd köti össze. A Dráván kialakított hajókikötő a sétahajózás, a szabad strand homokos partja a fürdőzés, a folyóban és holtágaiban található halállomány a horgászat kedvelőinek nyújthat élményt.

A várost az 1990-es rendszerváltozást követően a gazdasági szerkezetváltás, a nagyvállalatok szétesése, az ipar jelentős leépülése, a piacvesztés és a privatizáció válságjelenségei erősen sújtották. Horvátország európai uniós csatlakozásával Barcs határmentisége oldódott, újból egyre jobban ki tudja használni a kapu helyzetét. Így van ez az idegenforgalomban is, amely elsősorban a Duna-Dráva Nemzeti Parkra és a fürdőre támaszkodva egyre jelentősebb szerepet tölt be a város gazdasági életében.


Happy Barcs - Videó

Link



Képgaléria

Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!


























SZULOK


Dél-somogyi 600 fős sváb település, amely féltve őrzi régi hagyományait. Meleg vizes fürdővel rendelkezik. Nemcsak lakóinak száma gyarapodott, de az itt működő ipar is fejlődött: a 20. század elején Szulok a dohánytermesztés egyik hazai fellegvára volt. A 690 fős település jól megközelíthető, a térségben fejlett az infrastruktúra annak ellenére, hogy a vasútvonal évtizedekkel ezelőtt megszűnt itt is.

Csoportunkat Hengerics József polgármester fogadta a Faluházban. A program itt is ebéddel kezdődött, megkóstoltuk a szegények eledelét, a bablevest és a babos tésztát, hozzá otelló és noha (nova) bort is kaptunk. Megnéztük templomukat, megtapsoltuk a sváb (cepedli), és a horvát (kolo) táncokat bemutató falusi fiatalok előadását. A település a falu polgármestere sokat tesz a faluért, a helyi értékek mellett egyben a történelem izgalmát, szépségét és az utókorra mért felelősségét, a nemzet szeretetét is tudatosan ápolja, a közös hagyományok megőrzése, a közös jövő biztosításának szándékát elsőrendű feladatként kezeli ebben a csöppnyi közösségben is.

Nagy öröm a település számára, hogy a fős falut egy ilyen polgármester irányítja, akivel a település lakói igen elégedettek. Csodás, színes programokkal teli órákat töltöttünk el mi is. Köszönjük a kedves vendéglátást, a finom ebédet, az érdekes, tartalmas és színes programokat, a táncbemutatót és azt a sok kedvességet, amivel találkoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a szép kis "ékszerdoboz"-ban, vendégszeretetük valamennyiünknek felejthetetlen emlék marad.


Szulok község bemutatkozik - videó

Link



Ízőrzők - Szulok - Videó

Link



Képgaléria

Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!




















































































 
 
0 komment , kategória:  OMNYE  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2019.08 2019. Szeptember 2019.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 196 db bejegyzés
Összes: 3832 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 374
  • e Hét: 374
  • e Hónap: 15967
  • e Év: 305032
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.