Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze,a műveltsége,nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos,a kül... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
- ... de olyan csend
  2019-09-11 08:32:05, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
Álmot ne szőj, ne várj!
  2019-09-11 08:30:32, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fókuszban a "NŐ"  
Szeressétek egymást
  2019-09-11 08:29:06, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fókuszban a "NŐ"  
A bocsánatkérés öt nyelve
  2019-09-11 08:12:15, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
Létezem, mert vannak barátaim
  2019-09-11 08:10:17, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  BARÁTSÁG  
A NŐ ELŐSZÖR EGYEDÜL Mindig van egy első lépés
  2019-09-11 08:04:02, szerda
 
  A NŐ ELŐSZÖR EGYEDÜL

Mindig van egy első lépés. És az első lépést mindig megelőzi a mozdulatlanság. Mert a mozdulatlanságban fejlődik ki a mozdulat tökéletessége. Ha nem lenne mozdulatlanság az első lépés előtt, akkor a mozdulat suta lenne, összeszedetlen és nem teljesítené küldetését. Nem érné el a célt, amire teremtetett. És ha az első lépés nem tökéletes, nem lehet az a többi sem. Lehet, de csak nagy kínlódások árán.
A nőnek először egyedül kell lennie. Mozdulatlanul. Megélni az egyedüllét mozdulatlanságának mélységeit, ami tulajdonképpen a nő lényege. A nő mélység, befogadó sötét mélység.
És a nő egyedül kezdi táncát. Nem kell hozzá zene sem. Nem azért, mert a nőben van zene. Hanem mert nem kell a zene a tánchoz. A tánchoz csak a tánc kell. Egyedül.
Kezdődik hát a tánc. Megszületik a nő. Ekkor a férfi azt hiszi, már jöhet, de ne jöjjön. Ez még nem az ő ideje.
A nő táncának első lépése mindig hátrafelé irányul. Vissza. Hátra, a még mélyebbe, vissza a többi nő közé. Köztük fejlődik, ellesi a nőséget, felkészül. Megtanulja, hogy befogadjon. Befogadjon, és aztán elengedjen. Be és ki. Egyszerű ez, mint a lélegzés. Megszorít, elenged. Sosem birtokol. Mert amit befogadok, arról azt hiszem, hogy az enyém. De semmi nem az enyém, csak a mélységem és az elengedni tudásom. Mindent el kell tudni engedni. Bele lehet halni, de el kell engedni. És ezt a nőnek sokáig kell tanulni, hogy már ne fájjon.
Most már a nő élvezi táncát - már egyedül is élvezi a mozdulatokat.
Aztán, ha tanult, eleget volt egyedül és tudja a lépéseket, tud befogadó és elengedő lenni, jöhet a zene. Most gyere, férfi - kéri a nő. Szólíts meg. Itt várlak, egyhelyben tánccal.
A férfi zene. Zenével hív. Ő adja a ritmust, belőle árad az ütem, és az ő dallamai érnek el a táncoló nőig.
Nem lehet igazítani a táncot. Kár igazítani a zenét. A férfinek a nő zenéjét kell játszania már akkor is, mikor még nem látja táncát. A nőnek a férfi zenéjére kell táncolnia már akkor is, mikor még nem hallja azt.
Ha a nő tánca a férfi zenéjére áramlik, ha a férfi látja a nő lépéseiben saját muzsikájának dallamát, akkor - és csak akkor - lehet a kettőből egy.
És ez emel az égig. És akkor ,,odafönn a kezed s a kezem gyönyörű koszorút fon a nap köré"
.

 
 
0 komment , kategória:  Tánc  
Aranyosi Ervin: Igazán szeretni Tanítsd meg gyermeked
  2019-09-11 07:58:46, szerda
 
  Aranyosi Ervin: Igazán szeretni

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,
szeretetet adva boldogabbá lenni!
Tisztelni a Földet, az állatvilágot,
megbecsülni élőt, árva kis virágot!
Legyen jó gazdája minden földi lénynek,
ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!
Hisz minden élőlény isten teremtménye,
legyen az embernek jót-adó erénye!
Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!
Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!
Legyen értük hálás, becsülje meg őket,
óvja a vizeket, földeket, erdőket!
Szeretettel nézzen az egész világra,
úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!
Akarjon örülni, emberséges lenni!
Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!



 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
A fehér galamb meséje Szép Ernő Mesélek egy fehér galambról
  2019-09-11 07:01:45, szerda
 
 

A fehér galamb meséje Szép Ernő

Mesélek egy fehér galambról...
Szép tiszta tolla volt neki,
Csőre piros volt, mint a hajnal,
S szép szemei, nagy szemei.

A kis galamb egy alkonyattal,
Mikor a pásztor sípja szól:
Kiszállni édes vágyat érzett
A dúc alól, a dúc alól.

Kiszállott... boldogan suhant át
Hímes selyem mezők felett...
A nap lement. Csillag nem égett,
Sötétedett, sötétedett...

A kis galamb csak szállott, szállott,
Ujjongó szívvel, boldogan,
Érezte, hogy szabad, s nem látta,
Hogy este van, hogy este van.

...Egyszer csak lankad... Szárnya lassul,
Elfúl, remegés száll reá -
És visszavágyik, hazaszállna
A dúc alá, a dúc alá.

A dúc alá, ahol meleg van,
Hol pelyhes fészek várva-vár,
Ahol azóta sír utána
Egy kis madár, egy kis madár.

Fehér galambnak fáj a szíve,
Nyögdécsel, búg panaszosan -
De nem találja meg az utat,
Mert este van, mert este van.

Tovább röpül aléltan: hátha
A dúc alá hazatalál -
Sötét erdőbe téved, ott egy
Bokorra száll, bokorra száll.

Egy vadgalambnak fészke volt ott,
S a vadgalamb, hogy hazajött,
Egy alvó kis galambra bukkan
A lomb között, a lomb között.

A kis fehér galamb fölretten.
"Ki vagy te idegen madár?
Eltévedtem. Ó vezess vissza,
Valaki vár, valaki vár...

Valaki vár, vár engem otthon,
És sírva-ríva emleget
És bánatos és tán meg is hal,
Ha nem megyek, ha nem megyek."

A vadgalamb búg: "Honnan jöttél,
Hangod cseng mint ezüst harang,
Te édes, szép madár, te tiszta
Fehér galamb, fehér galamb!

Párodhoz vissza nem vezetlek,
Hol az a dúc: nem is tudom -
Ha tudnám sem bocsátanálak,
Én kis rabom, én kis rabom.

Ó el ne szállj! Ó maradj itten
Te gyönge, hótollú madár.
Itt enyhe, hűs, ide be nem süt
A napsugár, a napsugár.

Fészkem most elhagyott... hej, régen
Boldog volt e csöndes bokor:
A boldogság meséit búgtuk
Valamikor, valamikor...

De elveszett a párom egyszer...
Sokáig sírtam-búgtam én -
Azóta puszta ez a fészek
Bokor tövén, bokor tövén.

Maradj velem hát szép madárkám,
Piciny szíveddel: szeress -
Pelyhet hozok majd és a fészek
Jó puha lesz... oly puha lesz...

Hozok majd enni tiszta búzát
És inni tiszta harmatot
S ha búgsz csöndes, csillagos éjjel,
Rád hallgatok, rád hallgatok.

Ó maradj hát itt, légy a párom,
Susogva elföd majd a lomb,
Szeresd az árva vadgalambot
Fehér galamb, fehér galamb!"

Fehér galamb csak hallgat, hallgat,
Fejét lehajtja csöndesen:
Párjára gondol, nem kell néki
Más senkisem, más senkisem.

Ó azt a fészket ott a dúcban
Soha többé nem látja már,
S hiába sír, eped utána
Egy kis madár, egy kis madár.

Vergődik szárnya néma kínban
A harmat hull szeme alatt,
Piciny hűséges szíve úgy fáj...
Majd meghasad, majd meghasad.

A vadgalamb elszáll sietve,
Búzát hozni, s pelyhet, puhát,
S meglopni édes harmatáért
A rózsafát, a rózsafát.

Hogy megetesse drága foglyát,
S pelyhes legyen, ahol lakik,
S csőréből megitassa szépen
Ha szomjazik, ha szomjazik.

És vissza is száll nemsokára -
Fehér galamb fekszik hanyatt...
Meg nem dobban kis szíve többé,
Mert meghasadt, mert meghasadt...
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Indián nyár
  2019-09-11 06:56:37, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ősz 2  
Ilyen a profi smink
  2019-09-11 06:54:34, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép ruhák,cipők,smink  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2019.08 2019. Szeptember 2019.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 213 db bejegyzés
e év: 2743 db bejegyzés
Összes: 54923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1148
  • e Hét: 12108
  • e Hónap: 50018
  • e Év: 660956
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.